Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

8 Dft.-M4<ÍYAR0/WZÍG Vasárnap. 1962. auguaittunlt: OJSAGHIR: Al Egyesült Államok légiertje a c«enúra-ArrAnl Karácsony-sxlget köreiében közepes robbanóerejű nukleáris sxerkeretet dobott kl. {••ittt) A lány tizenhat éves ' volt és mozdulatlanul feküdt a parton. Feje alatt homokpárna volt és nézte a tengert, amely most nem csábította őt, csak párás csókját küldte el ajkára, ujjaival tapogatta arcát, végigfutott mellén és hűvös simítása jólesően blaergett ágyékán. Plro6 nagyvirégos szoknya volt a lányon és afölött semmi, csak a fekete hajában fehér virágok. Ha Idegenek jöttek a szigetre, mindig megcsodálták öt, egyszer sokáig táncoltatták itt a parton, üvegszemeken és fekete dobozokon át nézték őt, akkor kapta ezt a piros nagyvirágos szoknyát, akkor az eggylk idegen az arcába csípett és tnagához rántotta. A lányok nevettek, sikongtak s 6 rémülten futott a fiúhoz, aki magas volt és barna. A fiú mondta azon az éistén: — Szép a tested, Lea. ö a földre nézett és hallgatott. A fiú folytatta: — Ilyen lehetett az Istenasszony. aki szülte a Földet. Hozzábújt a fiú melléhez. A fiú mondta: — Szeretem a Földet, mert Ilyen lehetett az Isten-aszszony, aki szülte a Földet, mint Te vagy. A lány megszólalt: — Az Atya mondta, aki bennünket megkeresztelt; ezen a szigeten született az első ember, ezért szeressük Istent, aki nekünk életet adott. Morajlott lámok kergették egymást, a partra futottak és ölelkezve haltak meg az ezüst színű fövényen. Újra születtek az öbölben és újra haltak meg a parton. Fölöttük muzsikált a szél és bódító virágillatot szórt nászukra. .Rítt a reggel és a napsugarak megcsókolták a fiút, a lány ls megcsókolta öt, azután megsimította fekete haját. Később együtt futottak kergetőztek az erdőben. Gyümölcsöt ettek, édeslevűt és zamatosat. A fiú mondta: — Elmegyek a hajóval és dolgozok érted. A lány nem Bzólt. A fiú mondta: — A pénzen veszek neked piros és kék ruhákat, hogy KOROM JÓZSEF: GOMBAFELHŐ úgy öltözzél, mint a virágok. A lány egy piros szirmú virágra nézett, amelynek kelyhében aranybarna bibék ragyoktak. A fiú mondta: — Elmegyek a hajóval, és dolgozok érted, hogy mindig csak nekem táncolj. Megjött a hajó és elment a fiú, aki barna volt és sokáig integetett a lánynak. — Itt várj meg a parton, a fa alatt, itt találkozunk megint — mondta a fiú és szavai messze zengettek... A hullámok mögül 6 is szólt: — Itt... találkozunk... a parton... K f\ú elment, de az emléke a lánnyal maradt. Végig járták újra az erdőt, együtt ették az édes, zamatos gyümölcsöt, sétáltak az öbölben és a hús hullámokban úsztak, ha eljött az alkony s bíborban ragyogott a tenger. A lány álmában is visszatért Anton. Barna arcából kivillant fehér fogsora, amint nevetett és forró volt az ölelése. A lány reggelenként bágyadtan ébredt. Aztán idegenek jöttek a szigetre. Ezek azonban nem csodálták a sziget lányainak táncát. a falut. Mindenkit a csónakokba hajtottak. Háromszor fordultak a csónakok. Háromszor a hajóig és vissza a partra. Háromszor megindult a csónakok felé. Egyszer amikor a lányokat vitték. Másodszor amikor Anyja is belépett az egyik csónakba. De mindannyiszor megszólalt emlékezetében a fiú hangja: — Itt várj meg a parton. S a lány csak akkor merészkedett eló, amikor a kékes szürkeségben elveszett a hajó fehér foltja. Sokáig sírt hangtalanul. A partra feküdt, a homokpárnára tette a fejét, folytak a könnyei nem evett egész nap. csak nézte a távolt. Ügy érezte, hogy mellében két ember birkózik egymással. Az egyik Anton a barna fiú, a másik az idegen, aki leütötte Apját. Mindketten iszonyú erővel küzdenek, karjukon dagadnak az izmok, Anton már sir az erőfeszítéstől és ö érzi a fiú fáradtságát, segítene neki, de nem tud, mert bénítja a félelem. Később a nap felpuffadt testtel ereszkedett a hullámokba. A kergetődző tarajokon elfolyt a vére a haldokló fénysugárnak és a szelek szárnyai alatt jajgatott a tenger. S egyszercsak váratlanul nappali fény villant oldalt és elhomályosította a napot. Víz és fénykút szaladt a magasba, utána nagv gomba alakú felhő lépett az»égre. Dörgött, mint amikor viharzik a tenger. A hullámok óriásra nőttek. A lány úgy érezte, hogy féielmében a sziget is reszket. Nem sokkal később viharfelhők rohantak elő a gombafelhő fehér foltja mögül. Húvös szélt kergettek maguk előtt. Lea borzongva tartotta forró testét az esőnek, hadd hulljon rá a zápor, az talán elmossa belőle a szorongást. Máskor együtt álltak a fiúval a zápor ereszébe és nevettek boldogan, most azonban fájt a 6zíve, nagyon, félt és sikongva zokogott egvidő után. Kiabált, pedig tudta, hogy egyedül van a szigeten. Az eső először hűvös volt, azután apró parázsként égette testét minden cseppje, hiába bújt a lombok közé, ott is megkereste a levelekről alápergő viz és bújt a bőre alá, s levetkőztette, letépte róla a szoknyát — ez volt az érzése. Feküdt a parton a lány. Feje alatt homokpárna volt és nézte á tengert. "Ügy érezte, hogy a sziget együtt emelkedik és süllyed a hullámokkal. A madarak rémülten sikoltoztak a szirtfokon. A tengeren nem tünt fel hajó, nem hozta a fiút, aki magas volt és barna. Saját szavaira emlékezett: — Az Atya mondta, aki bennünket megkeresztelt; ezen a szigeten született az első ember, ezért szeressük Istent, aki nekünk életet adott. A fiút hallotta: — Szép a tested Lea. Oldalt fény villant a vér színű hullámok fölött, meszsze a távolban. A fiút hallotta: — Szeretem a Földet, mert ilyen lehetett az Istenasszony, aki szülte a Földet, mint Te vagy. Miért hullámzik a sziget? Ügy érezte, hogy a part elszalad és itthagyja öt a Hullámoknak. A gombafelhő fölött tükör volt az ég és Lea úgy látta, hogy a felhő tetején ö táncol piros és kék színű ruhában. Körülfogták FALUVÉGE x+^ii+viviv vilivé BÉRÉNY RÖBERT FESTMÉNYE VIZSGADOLGOZAT Időt Czene Mihály, aki fog- nyakig merült Mihály csak lalkozását tekintve ma is ja- nagy néha adott egy-egy takhokat legeltet a tiszacsegei tikai utasitást. pusztán, négy elemit végzett. Mikor aztán elfőtt a uizs— Elegendő az a birkákkal gák ideje, idős Czene Mihály való társalkodáshoz — mon- nagy örömmel fogadta a szündogatta —, majd a fiam ta- időre hazatérő Miska gyerenul helyettem. ket, akinek a nehéz kő néCsakhogy ifjú Czene Mi- ^n^nappaí előbb esett le a hály, aki a böszörményi gim- ^ rJÓ' hogy i3ssz flam _ náziumban jeles eredménnyel mondta, (hiszen nem kisebb szívta magába a tudnivalót, gond nyomta őt ez idő tájt, nem tanulhatott az apja he- minthogy a hirtelen támadt > _ „tiA, - .„ nyárban ezerketszáz birkáról lyett, mert attól, hogy 6 ta- geg(tee ig Q telikabátot) _ jó, nult, az apja még nem lett hogy jössz, mert a vizsgára okosabb. egy nagy összefoglaló dolMégis, Czene Mihály az 0°**™ kel1 írni, , ' ... ... Miska nem nagy lelkeseapai tekintély megóvása vé- dé„eI vá[[alta a fyrvdított sze. gett jártasságot színlelt, ami- repet, mivelhogy nem dolgonek eredménye az lett, hogy zatot Írni igyekezett haza Miska gyerek képéről két ki- Hm spórán BÖSZ.°ZÍ^' . . . „ . bői, hanem két csudálatosan adós pofonnal kellett a gu- kék Mem volt a csaiogatója. nyos vigyort letörülni. Azok a kék szemek lebegtek Hanem aztán mégiscsak be- Miska előtt szüntelenül aklátta idős Czene Mihály, hogy ^^t^SíS az ilyen tüneti kezelés nem nitette Mivel pedig a szere. segít. Mást gondolt hát, és iem a tudomány keverebeiratkozott az általános is- dése nem a legszerencsésebb kola esti tagozatára, az ötö- házasság, nincs mit csodáldik osztályba. Volt idő tanul- k0zní azon, hogy ebből a hánia a birka mellett, ahol a zassdgból olyan épületes bumunkát oly kitűnő bcosztot- taságok születtek, amiíyetak végezték, mint Bognár és neklkei nem ,ok összefoglaló Csimbók, a két terelő-puli, dolgozat dicsekedhetik, akiknek a tudományokba A tanító, elolvasva a félresikerült dolgozatot, igen elcsodálkozott. Bele is firkantott vagy fél tucat nagy vörös kérdőjelet, meg a végére akkora egyest, hogy a szára majd kildgott a füzetből. — Azt hittem, jobban tudja a dolgokat — mondotta csalódottan a tanító idős Czene Mihálynak, aki vörösebb volt a kérdőjeleknél —, de azért tekintettel az egész évi osztályzatára, átengedem általános kettessel. Idős Czene Mihály, markában hetvenhét pofonnal cipelte dühét hazáig. Odahaza aztán Miska orra alá nyomta a vizsgadolgozattal tönkresilányított saját csupa-kettes bizonyítványát, és ezen szavakkal kente le neki az első nyaklevest: — Mondhatom, szép kis bizonyítvány. Hát ezért taníttattalak? FÜLÖP GYÖRGY VADÁSZ FERENC: AZ ÖRVÉNY uísszanéz (28) EGYSZER VARPALOTAN Apámat ls odavitték. Csak nyöszörögni és sírni tudtam, pedig nem sokkal később, amikor megjelent az első tank... A csendőröktől mindenki félt. Szaladtam a nyomukban, dideregve a rongyos, vékony ruhában. Tudtam ezekről a régi keserves napokról, de ötvenhatban már semmit se tiszteltem. Apám se hallgatta el, mi a rossz, de azt tartotta, hogy több a jó. Én elzárkóztam minden magyarázat elől, s ha az eredményeket említették, csak hajtogattam: •Nem a szocializmus adta, hanem a mai kor.* Azt ismételgettem, hogy olyan modern világban élünk, amikor építkezés, öltözködés, televízió, sót autó is mindenkinek kijár. Ilyen volt a hangulat, ezzel etettek a Pestről jött vagányok ... Ütközben, míg Oklnawára eljutottam, sokmindent láttam ebből a modern világból. A hazai képek, az emberek arcvonásai összekuszálódtak emlékezetemben, a hangjukat elfelejtettem. S most nem tudom meglátni Vili kislányát, a Julit Akkor tizennégy éves volt. Ma? Üzen nekem: eszertibe juttatja a halászcsárdát a cigányzenét, meg mindent. Már élesen látható, kitapintható valóság nekem itt mindaz, ami egykor otthon álomkép volt: Amerika, a tenger, a felhőkarcolók, a meseszép autók, a lüktető, zakatoló világ. Másmilyen, egészen másmilyen ez a valóság, mint amilyennek álmunkban láttuk. Az életemről gondolkodom: Tegnap Berenike észrevett ... bve, byei* — ennyi az egész mondanivalója. Azt hiszi jenki vagyok. Japán az a lány. Külsőleg miss, de a szívében japán. Neki idegen Amerika. Nekem .., Telnek a napok. Tegnap a lövészeten nem jeleskedtem. Puskagránáttal lőttünk. The rlfle granade — szétrobbanó lövedékű, nagyon explosiv, magas röppályájú fegyver. Tankelhárító, de kiserődök, bunkerek elleni támadásra is alkalmazható. Gyengék voltak a találataim. Előző este sokáig olvastam. " - ^ Otthon nem smakkalt oroszul tanulni. Itt meg már Puskinnál tartok. Adrián Prochorov koporsókészitő történetét olvasom. Különös, múlt század elejei figura. Várpalotán a Hársfa utcában egyszer egy szovjet katona megszólított. Azt kérdezte: mi újság? Barátságosan közeledni akart Rokonszenves, fiatal gyerek volt. Szerettem volna válaszolni, de nem tudtam, csak a vállam vonogattam. Kezet fogott velem és elment. Mintha szomorú lett volna, hogy nem értettem meg. Kár, hogy nem lettünk barátok. Goszpogyln Kyrillt, a nyelvtanárt magamra haragítottam. Sasorrú, ápolt vörösesszőke szakállt visel, lovaglónadrágok, negyven körüli férfi. Azt magyarázta angolul: a katonai szolgálat erkölcsi alapja az a törekvés, hogy minden nép felkészüljön hazája védelmére. Ezzel egyetértettem. Aztán hosszabb prédikációt tartott. — A hadsereget — mondta — nemzeti lelkülettel kell megtölteni. Minden hadseregben a szóban forgó nemzet lelkületének, vágyának, szokásainak kell lüktetni, külső formáiban a nemzet színeinek, a nemzet lelkéből fakadó művészetnek kell kifejlődnie. A modern hadseregek már nem cifrák — folytatta —, de a kínosan egybeolvadó szürkeségben is felismerhető a jellegzetes, nemzett vonás. Mert az egyenruha szimbólum, mint a zászló. Ahol a katona megfordul, dicsőséget, vagy szégyent arat, barátokat, vagy ellenségeket szerez országának. Ha elesik, legitimációs céduláján bármilyen név van, mindenhogyan a nemzetéért halt meg. Eszembe jutott az őrmester, akinek tetszett egy japán asszony, ezért egyszerűen agyonlőtte az urát, s a másik, akiről nemrég azt olvastuk, hogy autójával szórakozásból behajtott a gyalogos járókelők közé, öregeket, gyerekeket gázolt. — Nálunk milyen a nemzeti lelkület? — tettem fel a kérdést Kyrillnek. Zavarba jött, de, hamar észbekapott. — Olyan, amilyen nemzetiségű vagy, — mondta. — Ha én US uniformisban Járnék, a lelkületem akkor is orosz maradna. — No, no — kételkedtem. önkéntelenül ez a szó bukkant ki a számon, amelyet a főnök használt, amikor nemrég vallatóra fogott. Most én vallatom a goszpogyint, — gondoltam. Megismételtem: — Noi no. Ez magyarul csak kételkedést, angolul tagadást Jelent. Mégis ezt kérdezte: — Miben kételkedsz? — Abban, hogy te orosz vagy. — Bolond — legyintett. — Apám a cárnál kormányzósági rendőrfőnök volt. — Attól még lehetsz hitehagyott. Félreértett. — Pravoszláv vagyok — magyarázta. — A vallásod nem érdekel — feleltem, — a népedet hagytad el. — Miket beszélsz! — hüledezett. — Semmi — legyintettem. — Nem, értelek. Berúgtál? ... — Érthetsz. Azt áruld el, mi kiért halunk meg. — Hol? Mikor? — értetlenkedett. — Azt mondtad, nem számít milyen név van a legitimációs cédulán, a nemzetért halunk meg. Melyik nemzetért? Milyen nemzetért? — A szabad nemzetekért és a szabadságot akaró nemzetekért, természetesen. Elfutott a méreg. Utólag jöttem rá, hogy butaságot csináltam. — Mi közünk nekünk a szabadsághoz? — támadtam rá. — Tudod mik vagyunk mi, te is meg én is? Zsoldosok. USA zsoldosok. — Fogd a pofád — üvölötte. — Hallgass, mert kirázom belőled a lelket. Felugrott, s körülnézett Hátrálnom kellett. — Te bolsevik kutya — sziszegte. — Nem vagyok bolsevik — ordítottam. Kiugrottam az ajtón. — Zsoldos vagyok, mlnt te, ha, ha, ha.,. USA zsoldos. * Dunántúli lakos leszek ... Lakos? Hogyan lakhat valahol az, aki nincs, hol van a Senki szállása? Seholsincs városban seholsincs utcájában, házszám nélküli ház láthatatlan emeletének jeltelen ajtaján kopogj: odabent néma csend, senki sem felel. Én lakom ott. Aki nincs, az nem beszélhet. Ilyés Zoltán nincs, már rég megszűnt létezni. A főnök mégis feladatokat jelöl ki részére, szerepet szán neki a szabadságért vívott keresztes háborúban. Nem is olyan közönségest, mint amilyet a többlek töltenek be a reguláris erőknél. Ezekről Brown admirális, a hatodik flotta parancsnoka azt mondja: •Csak a parancs és a gombnyomás szükséges, mi elfojtunk bármiféle mozgolódást, bárhol.* Vacak rendőri munka. Könnygázbomba és tűzoltó fecskendő kell hozzá. Ilyés Zoltán állítólag a különleges alakulatnál szolgál. Testetlen keresztes vitéz: afféle Ku-Klux-Klan figura. Fehér csuklyát. visel két nyílással a szemének. •Riadalom Magyarországon, egy dunántúli kisvárosban. Az amerikai imperializmus ismert fasiszta, fajüldöző szervezetének egyik Ismeretlen tagja provokatív módon fényes nappal megjelent a békés szocialista építéssel foglalatoskodó lakosság körében. Természetesen az öntudatos dolgozók elszántan szembeszálltak az ellenség eme elszánt ügynökével. Lerángatták maszkját s lepedőszerű álöltözetét. Nagy volt a megrökönyödés: a gyűlöletes öltözetben a Semmi járt. A lebernyeg az aszfaltra hullott üresen, s mint H. G. Wolls fantasztikus regényhőse, a Láthatatlan ember, az imperializmus e gátlástalan, mindenre elszánt ügynöke is levegővé változott.No látja, főnök? Hogyan lehetne másképpen: Ilyés Zoltán megszűnt, ergo Katona Sándor azt tesz. amit akar. Neki semmi köze Ilyés régi dolgaihoz. Hagyjanak neki békét! (Folytatjuk)