Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-16 / 191. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1962. angnsrhis 16. Felkészülten várják az iskolák tanulóikat Az új oktatási évre 2368 általános Iskolásnak napközi otthonról, • 3300 diáknak kollégiumi ellátásáról gondoskodtak Szegedet múltún nevozik iskolásnak biztosit otthont. A Az átszervezés folytán a ta­• iskolavárosnak*. Az általi- második ötéves tervben, majd nácst kollégiumok költségve­nos- és középiskolákban, va- azt kővetően mér tovább Ja- tése két és fél millió forimt­lamint az egyetemeken mint- vul a helyzet Újszegeden, bak is könnyebben fel tud­** Ogyesszal körúton két ra emelkedett évente, zottük sok vidéki fiatal. Kl- ütemben korszerű, halai- Az új tanévben növeli a helyezésük nem kis feladat, s mas illákkolléglumot épite- tanács a napköziotthonos ta­ezért évről evn- sok millió „ek. nulócsoportok számát is, Ta­forintot fordítanak a napkö- Az ütem költségvetését valy ősszel még csak 43, Idén zlotthonokra és kollégiumok- m6r jóváhagyták, s ebből 304 szeptembertől kezdve pedig . . x H/J,'., személyes otthont építenek, már Idén is nagyot fejlődött a A szegedi felsőfokú tanító- «« csoportot működtetnek, tanulóifjúság clhelyozése. Az képző, a gimnáziumok és ebből négy gyógypedagó­Orvostudomflnyl Egyetem technikumok tlz kollégiumi- feni. kétseáz férőhelyes ÚJ kol- b(m több mlnt 1600 dl6kot A 19 új ált. Iskolai napkÖzl­légtumot építtet. helyeznek el. otthohos csoport ellátása 383 s i^temberre lesz kfet ljC' idén 30-30 férőhellyel nő- ezer forint többletkiadást je­tudnak^úhalyasnl^tz Ötri ssa- jj*, 3 tari6csl kolléglu™- ^t. Az 1062/63-as tanévben "" ^ ősztőT a Majakovszkij le- Tg**** . 2368 ány- és az Ady Endre fiú- búsítanak napköziotthont, otthonban 160, Illetve 110 serre több mint nyolcmillió fiatalt helyezhetnek el. forintot költ a városi tanács. porodon diákotthonokban. Ezek költségvetésének szám­adatai szépen tanúsítják, hogy mennyit költünk a ta­nulóifjúságra. AZ öt kollégi­um fenntartása 4 millió 300 ezer forintba kerül évente, azonban egy-egy kollégista havonta csupán ötven forintot fi­sét. Ugyanennyi a Szegedi Tu­dományegyetem diákjainak is a kollégiumi hozzájárulása. A tudományegyetem 707 hall­gatójának, azonkívül 304 fő­Alkotmány napi ünnepi nagygyűlések a lárds községeiben A szegedi járáa községei- tagja, az AMG megyei Igaz­ben idén ls vidáman, ben* patóságánajc vezetője, Sxó­sőségesen ünneplik alkot- regen Kardos János, a mányunk évfordulóját. A Csongrád megyei pártbi­községekben ünnepi nagy- zottság osztályvezetője, Kis­gyfllóseket ls tartanak. kundorozsmin Lacsán Ml­Ülléten augusztus 19-én. hályné országgyűlést- képvl­váMárnap délelőtt 10 óra- selő, Bordanyban Borbás kor Komócsin Zoltán, az Ferenc alezredes, Kübekhá­MSZMP Politikai Bizottsú- zán Szögi István, a Csong­gának póttagja, a Nópsza- rád megyei pártbizottság badság főszerkesztője mond munkatársa, Dócon Sas beszédet az ünnepi nagy- Béla, a Csongrád megyei gyűlésen. tanács osztályvezetője, Ba­Augusztus 20-án, hétfőn a lásty&n Tamasi Mihály, a járás községeiben mindé- Csongrád megyei Hírlap fő­nütt délelőtt 10 órakor munkatársa. Szatymazon kezdődik a, nagygyűlés. Sán- Szalantal József, a TIT dorfalván Ruttkai Sándor, a megyei titkára, Zsorobóii Villamos- és Kábelgyár fő- Dégi István, a Csongrád osztályvézetője, Kisteleken megyei pártbizottság mun­Móizes Tibor, a Kossuth katársa, Tápén dr. Oltvai Könyvkiadó osztályvezetője, Ferenc, a Szegedi Levéltár Asotthalmon Borsodi JA- igazgatója Forráskúton Dá­nos, a Csongrád megyei rabos György, a Csongrád pártbizottság tagja, a MÁV megyei tanács osztályveze­szegedl igazgatóságának ve- tője mond ünnepi beszédet, zetője. Mórahalmon Ko- Az alkotmánynapi ünnepi vács Imre, a Csongrád me- nagygyűléseket a pártszer­gyei pártbizottság póttagja, vezetek, a helyi tanácsok. l^S^ AXgyőn ^T' \ ^^ Berár Demeter, a Csongrád ^S0^ a társadalmi szer­megyel pártbizottság pót- vek közösen rendezik. Pályázat családi házak tervezésére A Csongrád megyei ta- nyilvános pályázatot hirdet nács ipari osztálya és az az állami támogatással, Építőipari Tudományos magánerőből épülő családi Egyesület szegedi csoportja házak tervezésére. A tervpályázaton bárki részt vehet, A pályatervet *Részben előregyártóit csa­ládi házak* feliratul, le­zárt csomagban idén októ­ber I-lg kell a Csongrád Megyei Tanácsi Tervező Vállalathoz, Szeged, Tábor utca 2. eljuttatni. A terv­pályázat célja, hogy az állami támogatással, ma­gánerőből épülő családi há­zak korszerű szerkezetekkel, részben előregyártott ele­mekből készüljenek. Törek­vés, hogy a tanácsi tégla­gyárakban levő technológi­át figyelembe véve, az ott készülő panelekkel olcsón és gyorsan lehessen sok családi házat építeni. A pályaterveket a bíráló bizottság díjazza, a legjob­bakat meg is vásárolják. Erre a célra összesen 22 ezer forint áll rendelkezés­re. Az első díj 7 ezer, a második díj 5 ezer, a har­madik di) pedig 4 ezer fo­rint. A tervek megvételére 6 ezer forint áll rendelke­zésre. Különben a tervpá­lyázat részletes kiírását a Csongrád Megyei Tervező Vállalatnál Szeged, Tábor u. 2. lehet megtekinteni, illet­ve átvenni. A beérkezeti pályaműve­ket a bíráló bizottság idén, október 15-ig elbírálja, s kihirdeti uz eredményeket, kiadja a díjakat. A fejlődő Hattyastelep i A tanácstagok és a lakosság Összefogása szép eredményeket hoz A vasúti töltéstől és a ren­dező pályaudvartól délre, a Holt-Tisza medréig terül el Szeged-Hattyastelep. Gyü­mölcsöskerttel övezett házak sorakoznak a fás, árnyas ut­cákon. Szinte azt hihetné bárki, nem is Szegeden van, hanem csendes, vidéki tele­pülésen. Valamikor szinte külön életet élt ez a város* rész. A villamosra csak mesz­sze, a vágóhídnál tudtak szállni. Közelről legfeljebb á kisvasút ritka, menetrendsze­rinti járatain utazhattak. Ezért legtöbben százszor is meggondolták, hogy kimoz­duljanak a telepről. Ma már közel hozta a lakókat váro­sunk szívéhez az autóbusz: tíz*perc alatt a Széchenyi tér tőszomszédságában lehetnek. Ezenkívül is sok Változás tör­tént errefelé — bár a hely most is megtartotta zárt egy­ségét, hasonlóan a többi te­lephez. Rozoga Ház helyén szép kultúrotthon A sokféle fejlődésben, a telep közösségi életének, jobb körülményeinek kialakításá­ban szorgosan tevékenykedett a terület két kerületi és a városi tanácstagja. Segítette őket az állam, de segítették maguk a lakók is. Ahogyan itt nevezik, az •öreg Tisza* partján emel­kedik egy épület. Amikor régen erre járt ismerősünk­kel nézegettük el, ő alig is­mert ré. A régi -Kör*, a ro­zoga ház helyén kultúrott­hon, mellette pedig tekepálya áll. Ezzel az új otthonnal kezd­te a beszélgetést Készig László kerületi tanácstag is, akit innen nem messzire, a szövetkezeti cipészmühelyben lehet megtalálni. — Régóta tervezgettük már, mondhatnám a telep egész lakosságával, hogy kul­túrotthont kellene építenünk — emlékezett a tanácstag. — Egyre-másra jöttek az ajánl­kozók is, hogy szívesen segí­tenek a munkában. Sokáig latolgattuk a kerületi tanács­nál, honnan teremtsünk elő fedezetet? Amikor azután a költségvetés engedte, és volt építőanyag, állták szavukat az emberek. Napokon, hete­ken át dolgoztak fiatalok és öregek vegyesen. Nehéz len­ne őket felsorolni. Zsótér Ist­ván, a nyugdíjas kőműves­mester irányította az építést, többször ott láttuk az idős Apró Jánost, a 76 éves Hor­kai Bálintot, a fiatal Kiss Miklóst, ifj. Kiss Imrét, Né­meth Andrást és még sok telepit Jöttek a fűtőházi dol­gozók, az alsóvárosi párt­szervezet és a haltyasi nőta­nács társadalmi munkásai. Azt is elmondta még Ke­szég László, érdemes volt fáradoznia. A telepiek szíve­sen járnak ide. Elnézik a te­levíziós adásokat, szombaton­vasérnap filmvetítéssel szóra­koznak vagy tekecsaiákat vívnak, A fiatalok olykor­olykor táncdélutánt, az idő­sebbek társasvacsorákat ren­deznek. Könyvtáruk ls van, s a téli előadásokon tudomá­nyos és orvosi ismeretekkel gazdagodnak. Bizonyítékok — Ügy vélem — folytatta Keszég László —, hogy a la­kosság és a tanács együttmű­ködése az egész telepet virá­goztatja fel. Ezután fejből sorolta a bi­zonyítékokat. Sok rossz tégla­gyalogjárdát cseréltek fel a Vaskapu, Zentai, Verseci és Ti teli utcában, a Pallcs közben és a Mokrlni soron. A kisgyermekek nem is tud­ják, amikor az óvoda pan­csolójában játszadoznak, hogy azt a felnőttek összefogásá­nak köszönhetik. A munkába vagy szórakozni készülők ta­lán nem is gondolnak arra, hogy a tanácstagok mennyit fáradoztak a sűrített, órán­kénti autóbuszjárat megvaló­sításáért Ha várakozás köz­ben nem veri őket az cső, azt a Szent Imre téren a kért és kapott villamoskocsi-vá­rónak, a kisvasúti átjárónál pedig a társadalmi összefo­gással épült helyiségnek kö­szönhetik. — Tavasszal, amikor össze­gyűltek a belvizek, rongáló­dással fenyegettek sok házat — mesélte Bite Vince váro­si tanácstag, akt beszélgeté­sünkre érkezett — Keszég László fáradhatatlan volt. Mindenüvé eljutott ahova kellett Ellenőrizte a szivaty­tyút, mozgósította az embe­reket. Látszott is az ered­mény. Szorgosan ásták az árkokat, elvezették a vizet. A sok idősebb dolgozó, mlnt például a Bencaik-házaspér mellett örömmel láttuk a KISZ-istákat is. Tőlük ugyan még többet várunk, így pél­dául, az autóbuszvárók rend­be hozását és őrzését. Újabb tervek Állandóan olyan tenniva­lók foglalkoztatják a tanács­tagokat, melyek elvégzése még kényelmesebbé, kőny­nyebbé teszi a mindennapo­kat. Lássunk néhányat Ke­szég László és a távollevő özv. Kiss Istvánné, valamint a városi tanácstag tarsolyá­ból. — Számon tartjuk és nem felejtjük el lakótársaink ké­réseit — mondta Keszég László, s bizonyítékul mér to­rolta is: Most például arról tárgyalunk a kerületi tanács­csal és a közlekedési válla­lattal. hogy miképpen lehet­ne a Szent Imre téri autó­buszmegállóhoz járdaszige­tet építeni, hogy a korosab­janak szállni. Ujabb padokat sürgetünk a várakozóknak. Ktszemeltük a nagy csatorna­építkezést, sok föld kikerül onnan. Ennek egy része és a fűtőházi salak nagyon jól jön­ne a Pancsoval, a Zentai, a Vaskapu és a Verseci utca mély kátyúinak feltöltéséhez. Már megbeszéltük az építési ós közlekedési állandó bizott­sági ülésen, hogy mihelyst erre lehetőség nyílik, körjára­tot, mintegy hatszáz méter hosszú kövesutat építünk a Szent Imre tér — Zentai ut­ca — Obébal sor és a Vas­kapu utca között. így a telep egyetlen élelmiszerárudája, postája és kultúrotthona rossz időben is könnyen megköze­líthető. Sürgetjük a telefon bevezetését az iskolába és a kultúrotthonunkba. Hamaro­san sportpályát szerzünk a fiataloknak a kisvasút töltése mentén. A Táncsis Termelő­szövetkezet már ígéretet ls tett két kataszteri hold föld­terület átengedésére. r Látják az értelmét Később kiderült, hogy a legutóbbi tanácstag-beszámo­lón mintegy kétszáz hattyas­telepl lakos vett részt. Na­gyon sokan felszólaltak. Be­széltek az élélmlszerboltról, a postáról, a gyümölcsátvevő­telepről, az autóbusz-közle­kedésről, az utakról, és gya­logjárdákról. az orvosi ellá­tásról, a kultúrház program­járól, a rendezvényekről, a KISZ-szervezetről és a nőszö­vetségról — egyszóval min­dennapi gondjaikról vagy terveikről. Igaz, hogy minden lakos — szokás szerint — külön, házilag készített meghívót is kapott, de hogy végeredmény­ben miért jöttek el, úgy véljük, könnyű kitalálni: lát­ják az értelmét. Ha pedig nem győzik kivárni a beszá­moló idejét, bizakodva men­nek el Keszég Lászlóhoz a cipészmúhelybe, vagy a má­sik kerületi és a városi ta­nácstagnak a lakására. Koloszár Béla VADÁSZ FERENCr AZ ORVÉNY uísszanéz (22) MAR CSAK NÉGYEN VAGYUNK Anyám negyvenötben golyókkal a testében úszott ki a Dunából. Néhányszor elmesélte később: tizennyolc éves nyi­las karszalagos fiúk kísérték a kivégzőhelyre. Abban a cso­portban, amellyel őt vitték, harmincan lehettek. A Horthy Miklós rakparton dördült el a sortűz. Asszonyok és gyere­kek sikongatva és hörögve úsztak a torlódó jég alá. A Khaldi öbölben hajóztak ki bennünket. Előzőleg Né­metországban állomásoztunk, Fürstenfeldbruckban. Belrutban nyár volt. Lányokat hajkurásztunk a Nagy Szerálynak nevezett kormányépület előtt a téren ... írok anyámnak. Lelki szükségletem, hogy beszélgessek vele akkor is, ha mesékkel áltatom. Mit tehetek? Kényte­lenségből teszem. Beszámolok irodalmi tanulmányaimról. -Erskine Caldwellt szeretem és Irwin Shaw elbeszéléseit — magyarázom. — Diáktársaim közül sokan próbálkoznak Írás­sal. Megértem a törekvéseiket és becsvágyukat, de őszintén megvallva, engem nem érintettek meg a Múzsák. Mióta olvasni tudok, mindig rajongója voltam az irodalomnak — ám kritikusa is. Az esztétika, az irodalom sok elméleti és filozófiai vonatkozása foglalkoztat, s a jövőmet úgy képze­lem el, hogy egyszer talán jelentős esztéta-kritikus válik belőlem.* Ha mindez igaz volna!... LénArt otthon már közgazdász. Én mi vagyok? -Parányi figura a világpolitika sakktáb­láján.* Ezt a parancsnokunk mondogatta Libanonban, tré­fásan, hol egyikünkre, hol máslkunkra mutatva. Erősen el­túlozta közreműködésünk jelentőségét. Bár való igaz, a beiruti Szent Vince székesegyházban is megfordultam, ahol a keresztény politikusok összegyűltek, hogy számbavegyék erejüket a mohamedán vezetők ellen. Mi, tengerészgyalogosok tízezren érkeztünk országukba, hogy beleszóljunk a dolguk­ba. Szerénytelenség nélkül csak annyit könyvelhetek el a magam javára — vagy rovására? — hogy tízezrednyl részem volt Fuad Sehab tábornok felsegítésében a köztársasági el­nök székébe... A tízezer többsége idegen volt. Az ostoba yenkiket mégis sorra előléptették. Pedig ügyetlenek és kényelmeskedők. Ezt a múltkor egy beszélgetés alkalmával a főnöknek is emlí­tettem. Az utóbbi évek eseményeiről volt szó, a múltunk­ról és a lövőnkről. Szerettem volna, ha őszintén beszél, ha elmondott volna valamit arról, hogy mit gondol felőlünk, mire számíthatunk mi négyen. Kitért a válasz elől. Valami ködös filozófiai példálózásba kezdett. Szent Ágostont idézte, hogy mit mondott az időről. Valami ilyet: -A múlt, a Jövő — csak forma. Csupán a jelen a valóság. A múlt emléke­zet, a jövő várakozás.* S végül a szokott záró akkord: -Ez a Magyar Sors, fiam.* Nagy M-mel és Nagy S-el. Nem először hallottam ezt, mégis furcsa, szokatlan. Nem értem, nem is szeretem az ilyen misztikus tanokat. Szinte nevetséges is itt, ahol általában nem ilyen elvont kategó­riákban gondolkodunk, hanem nagyon ls reális fogalmakban. Olyanokban, mint a Saturne nehézrakéta, a földrészközti Atlas és Titán. A Newsweek februárban azt írta: az oro­szoknak négyszer annyi, egy egész tucatnyi interkontinentá­lis ballisztikus rakétájuk vari, mint nekünk. Év végére nekik harmincöt-hatvan, nekünk öt — maximum húsz lesz. — Itt olyan kategóriákban gondolkozunk, mint a közepes hatósu­garú Redstone, a Jupiter, a Thor, a Minuteman, a Poláris, a Pershing. Vagy a rövid hatósugarú Martin Mace és a töb­biek. Bár az igazságnak tartozom vele, hógy megmondjam: ezek és a mi -technikánk* — a mi csoportjaink különleges hadviselési módszerei — úgy viszonylanak egymáshoz, mlnt az oroszlánhoz a patkány. De mindegy, nem lényeges. Azt mondják a fiúk, hogy Kocsishoz hasonlítok, a fut­ballistához. Ha Gitta hallaná, hitetlenkedne. Margit is. Azt hiszem, Félegyházán mindenki. Másmilyennek ismertek. Gitta fényképet kér. Azt írta a múltkor, hogy nagyon megváltoztam. Nincs mentség: retusáltatni kell a fényképe­ket Üjra esedékes nekik egy hosszabb levél. Napok óta halogatóm az írást, pedig ez a legfontosabb kapcsolatunk a külvilággal. Sok a dolgom. A főnök gyakran magához hív, minden­féléről beszél. Nagyon bízik bennem. Van itt egy-két dolog, ami nem tetszik neki. Leginkább Seres Bandi viselkedését kifogásolja. Gábor eltávolítása óta — eleinte furcsa volt, hogy né­gyen maradtunk — Seres rám is vasvillaszemekkel néz. Ok eleinte nagyon összetartottak Gáborral, később, amikor a japán lány megjelent a színen, úgy látszott, mintha el­lenségekké váltak volna. Most kiderült, hogy mégse. Mert Gábor miatt orrol rám Seres. Azt hiszi, hogy közöm volt a dologhoz. A főnök azt mondja: -Seres Andrással vigyázni kell. mert kétszínű. A szíve mélyén még mindig a vörösök­kel érez.* Erről nem vagyok meggyőződve, de az tény, hogy Gábor miatt kikelt magából. Gyanúsított. -Tudnod kellett, hogy mi készült — hajtogatta —, elég bennfentes vagy.* Honnan tudtam volna? Gábor ügyetlen volt, nem al­kalmas a mi -tananyagunk* elsajátítására. Hogy mi a tananyag? Talán cinikus vagyok, bizonyára annak tartanának, ha felsorolnám és azt a megjegyzést fűz­ném az elmondottakhoz, hogy a tananyag — legalábbis ami az elméleti részét illeti — sok tekintetben hasonlít az or­vostudományhoz. Itt van mindjárt Frank Pollack professzor tanfolyama -A lőfegyver nélküli emberölés száz módsze­réről*. Gitta -kis doktorkámnak* becézett legutóbbi levelében. Nos, a doktor olyan, amilven a professzora. Unom már. de kénytelen vagyok hónapról-hónapra összehaland/sázrv' vala­mit az orvostudományok köréből Elvégre hozzá kel! járul­nom valamivel a San Francísco-i egyetem jó híréhez. -Képzeld — írtam legutóbb apámnak — a professzorom megdicsért. Jól sikerült a diagnosztikai dolgozatom. Az anamnézist általában helyesen vettem fel. »a hallgatást, a kopogtatást és a tapintást gyakorlatilag jól elvégeztem Már elöntöttem: belgyógyász leszek. Sok szakirodalmat tanulmá­nyozunk. Erősen foglalkoztat bennünket az olasz Danielo Petrucci tanár, R. Bornabeo és Laura de Pauli bolognai kísérlete a mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott, lombikban fejlődő embrióval és sok más Nem sajnáljuk az erőt, fáradságot a nyugati világban íolvó kutatás, a természet titkainak tudományos — materialista megisme­résére.* — Hová kell nyomnod a hüvelykujjad, hogy áldozato­dat kivégezd vele? Mit szólna Gitta és az apám, ha ideírnám a levélbe ezt az -elméleti tételt*, melyet Frank olyan ártatlan ábrázat­tal kérdez, mintha arról érdeklődne, hová megyek szóra­kozni, este. (Folytajuk) *

Next

/
Thumbnails
Contents