Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-31 / 177. szám

8 DÉL-MAGYARORSZÁG Kedd, 1962. július 91. (J)ápizs Lánccal Aszafjev balettje a szabadtéri színpadon £ világhír a és a szovjet balett történetében fordulatot jelentő, új korszakot nyitó alkotásnak szegedi szabadtéri előadásával kapcsolatban mindenekelőtt arról kell beszélnünk, hogy műsorra tűzése több szempontból is rendkívül szerencsés volt. Szabadtéri színpad szdmára nem könnyű művet választani a kőszínházaknak írt alkotások közül, mert ritka az olyan mű, amelyik nagyobb szerkezeti változtatás nélkül is megfelel az óriási színpad és az óriási nézőtér különleges követelményeinek. Aszafjev balettja e ritka kivetelek közé tartozik. Az a körülmény, hogy hőse maga a forradalmi nép, maga a tömeg, látványosság és mozgalmasság szempontjából szinte olyanná teszi a müvet, mintha egyenesen a mi szabadtéri színpadunk számára írták volna. Tudjuk persze, hogy nem ide, mégcsak nem is szabadtérre készült. Az a monumentalitás azonban, amely a mű legmélyéről fakad, nagyon megkönnyítette szabadtérre való alkalmazását. Egy kis túlzással azt mondhatjuk, ezt az egész bonyolult problémát egyszerű mennyiségi kérdéssé tette: alig kellett mást csinálni, mint megnövelni a statisztéria számát. Szabadtéri megjelenítésre a Párizs lángjai nem kizárólag emiatt alkalmai Mindenféle színház drámai hatásokat, nagy jelentőségű, húsbavérbe vágó akciókat, cselekvést, erőteljes és — ne értsük félre a szót és ne is féljünk tőle — brutális, elemi erejű összeütközéseket követel. A iinomkodás, az apró, jelentéktelen kérdesek tárgyalása a színpadon unalomba fullad. A színpadon — képletesen is érvényes ez — „vérnek kell folynia." Anélkül, hogy elkalandoznánk tárgyunktól, megállapíthatjuk, hogy ez a színház ősi és egyik leglényegesebb sajátossága, továbbá azt is mondhatjuk, hogy mindez a szabadtéri színrwin az óriási méretek következtémég sokkal jobban érvényes, mint a köszínházra. A Bánk bán például azért hat jól a szabadtérin is, mert ilyen erőteljes, drámai akciókkal van átszőve. Élet-halálról van szó a Párizs lángjaiban is. Volkov és Dimitrijev szövegkönyve csupa erőteljes, a szó legelemibb értelmében drámai cselekvésből álL Csupa erőteljes akció, csupa monumentális kontraszt az egész balett. A nagy francia forradalom ellentétes erői, osztályok ütköznek benne össze, szó szerint és valóságosan. Ideálisabb szabadtéri balettet tehát még elképzelni is nehéz: ilyen erőteljes drámai akciók ilyen nagy tömegek mozgásában ritkán érvényesülnek balettszínpadon. Ha mindehhez hozzávesszük még azt, hogy ennek a rendkívül koncentrált, jól összefogott cselekményű műnek a mondanivalója a mai néző számára is lényeges és fontos, továbbá, hogy bemutatását már tavaly is nagyon sokan kérték, tehát LAKATOS GABRIELLA hogy ilyenformán előadása valóságos igényeket elégít ki, kettővel több okunk van arra, hogy a választást és a műsorra tűzést dicsérjük. Az előadás méltó a nagyszerű műhöz. Legfőbb értéke az a kristálytiszta világosság, amellyel a mű cselekményét és mondanivalóját tolmácsolja. Békés András rendezésének és Horváth Margit balettmesteri munkájának köszönhetően Vajnonnen kitűnő koreográfiája minden zavar és homályosság nélkül valósul meg a színpadon. Az előadásban minden érthető és percről percre követhető. Még azoknak a nézőknek sem jelent semmiféle nehézséget a cselekmény megértése, akik esetleg ezeken az előadásokon ismerkednek magával a műfajjal, vagyis azzal, hogy a mozgás, a tánc önmagában, a szó segítsége nélkül is képes bonyolult érzéseket, gondolatokat, egész jellemeket árnyaltan és művészien kifejezni. Nem egyszerűsítés ez. Az előadás amellett, hogy közérthető, magas művészi színvonalú, tehát megfelelően bonyolult is. Nem véletlen ez: a balettművészet legnevesebb magyar képviselőit láthatjuk a színpadon. Nekik köszönhető, hogy bár a mű tényleges és valóságos hőse maga a forradalmi tömeg, minden jelentősebb szereplőnek egyéni arculata van. A táncosok nagy erővel, kifejező szemléletességgel adják vissza ezeket a jellemeket. A sok szereplőjű, mozgalmas előadás minden művészének egyéni teljesítméményét hosszan lehetne méltatni ebből a szempontból is, rámutatva, hogyan állították ragyogó, bravúros technikai tudásukat helyesen a mondanivaló szolgálatába. Fülöp Viktor káprázatos tánca például azért jelentős, mert szemléletesen képes ábrázolni a szerep mondanivalóit, Philippe-nek, a fiatal forradalmárnak harcos elszántságát, felszabadult örömét, legyűrhetetlen optimizmusát. Lakatos Gabriella ragyogó szereplésében sem a puszta táncolni-tudást csodáljuk legfőképp, hanem azt, hogy önmagában a mozgással, a tánccal ki tudja fejezni egy jellem fejlődését, azt, hogyan válik Jeanne, a kezdetben tétova, az eseményeket nem értő, velük szemben bizonytalankodó kis parasztlány a történelem sodrásában forradalmi harcossá. Néhány monumentális vonással határozott, könyörtelen egyéniséget rajzol Sallay Zoltán a márki szerepében. Vele szemben csupa líra, csupa rokonszenves érzelem Kun Zsuzsa színésznője és Havas Ferenc színésze. Kálmán Etelka a baszk lány hálás szerepében az előadás legmagasabb pontján, a harmadik felvonás dinamikus, háromrészes táncában egészen kitűnőt és kiemelkedőt nyújtott, technikailag és a jellemábrázolás szempontjából is. Maros Éva játékos Ámora kifejező volt. Művészi értékű alakítást nyújtottak a többiek is: Suba Gyula (Gaspard), Németi Sándor (Jacques), Sipeki Levente (Jerome), Molnár Ferenc (Táncos), Nádass Imre (Várnagy), Bordy Bella (Királyné) és Tóth László (Király) is. A karakterisztikus táncokon kívül kitűnően mutatták be az Állami Operaház művészei a műben rendkívül nagy szerepet játszó francia népi táncokat is. Ebből a szempontból különösen az első felvonás mozgalmas vidám farandole-ját és a harmadik felvonás már említett gyújtó hatású baszk táncát emeljük ki. A mű mondanivalójának helyes tolmácsolásában, a jellegzetes kontraszthatások érvényesítésében kitűnően dolgozott a Kenessey Jenő vezette zezekar. A műit nagy hagyományaira épülő, a realizmus nyelvén beszélő zene teljes gazdagságában, minden egyszerűsítés, de ugyanakkor stílustalan „modernizálás" nélkül szólalt meg, úgyhogy a mű csúcsa, a harmadik felvonás zeneileg is valóban az előadás legmagasabb pontját jelentette. A mű helyes tolmácsolásában nagy része volt Fülöp Zoltán monumentalitásukban is egyszerű díszleteinek és Márk Tivadar hatásos jelmezeinek, továbbá a Szalay Miklós vezette énekkar stílusos közreműködésének, noha a hangosító berendezések néha tapasztalt hibái éppen az ő munkájukat zavarták legjobban. Gazdag, színes, forró hangulatú előadás volt tehát a Párizs lángjai vasárnap esti premierje. Annyira, hogy elbírja az összehasonlítást a szabadtéri színpad eddigi balett-előadásaival is. Sőt azokhoz képest bizonyos vonatkozásban előrehaladást jelent. Ha nem is a technikai tudás, a bravúros táncprodukciók tekintetében — ilyen szempontból a szovjet balett valóban felülmúlhatatlan — hanem Aszafjev balettjének a mai emberhez igen közelálló tárgyválasztása, tematikája és mondanivalója miatt. Ökrös László (Liebmann feiv.) Vasárnap, a Párizs lángjai bemutatójára Szegedre érkezett Németh Károly elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának osztályvezetője, Csongrád megyei országgyűlési képviselő. Képünkön Németh Károly elvtárs a szabadtéri játékok nézőterének páholyában. Mozgalmas hétvége Szegeden A Szegedi Ünnepi Hetek alkalmával ismét sok külföldi és hazai vendég kereste fel a várost hét végén. Szombaton az ország különböző részeiről érkeztek külön-autóbuszok. a környező községekből, városokból pedig mentesítő vonatok. A statisztika szerint mintegy kétezer vendéget fogadott Szeged ezen a napon. Ezek közül 1500-an igényeltek szállást. Külön-autóbusszal érkeztek a Lenin Kohászati Müvek dolgozói. Pécsiről. Székesfehérvárról. Békéscsabáról és Miskolcról turisták utaztak Szegedre. Szombaton 30 tagú angol turistacsoport ismerkedett a várossal, ugyancsak ezen a napon érkezett Szegedre a moszkvai békekongresszuson résztvevő békeharcosok egy csoportja. Legtöbbjük közülük dél-ameriakiak voltak, ezen kívül hindu és francia-küldöttek látogattak hozzánk. Vasárnap 11 autóbusz hozta az érdeklődőket ugyancsak az ország különböző vidékeiről Szegedre. Miskolci, székesfehérvári, pécsi, martfűi, sikondai és budapesti turisták Ismerkedtek a várossal s nézték meg a szabadtéri játékok műsorán szereplő Párizs lángjait Vasárnap lengyel vendégek is tartózkodtak Szegeden. Forró deszkák" — forró siker A Szegedre érkezett vendégek és maguk a szegediek is egész délelőtt és délután, de még este is aggódva és reménykedve drukkoltak, kémlelték az eget: vajon eláll-e, vajon esik-e estére? A színpadon azonban sokkal nagyobb volt az izgalom, mert délelőtt csurig áztak a berendezések, s mindenekelőtt a színpadról söpörni lehetett a vizet. A balettnek pedig nincs nagyobb ellensége, mintha a táncosok nem éreznek „biztos talajt" a lábuk alatt. Utólag bevallhatjuk tehát: a vasárnap esti bemutató nagy veszélyben volt, az eső rendkívül nagy feladatot rótt a műszakiakra. Fel kellett szárítani a hatalmas színpadot, de a nap nem akart segíteni. Valakinek eszébe jutott, hogy gázműködésű lángszórókkal kellene lendíteni a dolgon, ám a tűzoltóság hivatása magaslatán állt, és „lelőtte" a veszélyes ötletet. A műszakiak leleményessége végül biztosabb és veszélytelenebb módszere futotta: óriási izzólámpák melegét használták fel a színpad felszárítására. Az esőleső közönség mit sem sejtett, mit sem tudott a délutáni színpadi izgalmakról, de utólag minden bizonynyal elismeréssel adózik a műszaki gárdának. Igazán nagyszerűen „fölforrósította" a színpadot — s ennek is köze volt a vasárnapi bemutató forró sikeréhez. (Somogylné felv.)