Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

1 01 •iu)9I 9* 2)auii)uas BSS9J BX)nq b X3OH BttiBifB uiau BpzeS B aa ;O3?IIA B jzau uaq^S^A 929(11) B XBAB(9PZB3 B BQ '9 UBA UOLFH) U8ZSIH BUpBJBUI UOSOA -IZS sí U13U 'GL 8UU3W 'P2)2JAAIA)32) UBA 9)3) BS^SZOUI ep JS^D?) J9D 19PJOJUIOS ue))0)u9q8aui BAjni) V II)BUO32BABS3 '8aui JBUI BUJOA ))a au -ej v a) 'qozstd aj 'ezsq )j9fputui A89UI uiafj — qiagaui B)eq B )9A)n2) e ajzsf 3)BSD tzsaa jsopj n^UBnBuiíjid Bqjuiui qqpqut 'jaquia ZB BfjsS -Xoui^zs )a>)30J3d B JOIJIUIB 'Saui isopj ajsa ZB ueqnsaj jeuieq ua.íjrui 202)SBXM laqai uisu Saui joquaAji 'AuaSajSR B '1U9X UBSOAUOZ -ig ?zzoq ST )0[Bp Saui rqBjBA IE2)2)0)0q qaujaA jat -ajBOi.i^XUBL 3aui );o iBfSuEq jaja ZB qauuoC sí jojq^s -AJAS '^BULBII J^UIJAUBPUBX uraSfni) e INPÍEC JBABSEJ -JS Bduio) qej ZBjpzs UBqeAuB) qipBuusq Y UEqfgBUi Saui B)-)0'(;DBI[9 '2)9?9) B 89111 qjzsjB UOASBU uiafi •)B2)isao2) ))0)iS9itAp) B ajpzaq tuznq aA)opiqau jjauopaiqauia ZB ASoqB 'qoquioq uaiodBzs Bfaojoui B •joqsBuloxiB ZB TTAJAREIN U^NZY ')S03UI2E2[S3B2J UBiiinp -IA ASa IIA;uaX;;NJ JEUOA ISBAUB) B qqejoABi 'uoirqzsaj -ai) 8 )a qajSpjoz qisooq tfas^ma 'B)Snp azoq ndB) B XBupjBfaqBXuBi Y -JZSIA uiau fA)oqB2E3 B AA QAASA ina -AI) :B)jopuoo iuiojBq B JB2{b 'uaXgaj saSaAjag TBA)OJ ASoq 'B)OI a) BSSOUI as ua)si ZB '2)idis3B)fBa BH BU)OA ))aAu XO;B)BJ ZSSOJ i)BS3 Bqjuiui 'qoA saquiasz UBÁJO aa eipn) sí BSBUI 'iqjuoqno juuofia 891X1 ))OA Teaoyi •))OUIB IPSBUI B *))i UIBQ?) 2)iA8a — jBZBq uassaA I9JÍ9 ZB XSoqan upjzB QBSO — 'U?ZB ;bh — •ou UBA I9f refdoi .(3oq 'uiopuoui sí uiau ua.zs — ijudo) ja qapzaq uiau 2)BSO — iiaojppöA ASa aoqsazajauuad X9q-zs) » I9)zoq uiau jaj/i — / zek a pörkölő nyári napok olyan hosszúra nyúlnak, ha egy tisztességes koca reggel meggörög, estére meg is fial talán. Az ember sokszor azt hiszi, a száz ágra sütő égi tűz is mintha megállana egy-egy pilla­natra, hogy a homlokát megtörölje a melegtől. Azért a munka bandukol alatta. Gyengén mocorogva, las­sacskán cammogva, «nk gonddal, száját repedésig szo­rítva, de azért ballag Tiszen nemcsak a krvülvaló cser­zi feketére az ember bőrét, de belül is lángol egy feneketlen mélységű katlan. Hol kicsi lánggal, inkább csak kojtologva, mintha vizes kukoricaszárral tüzel­nének alája, hol meg magasra verdeső, röpködő láng­gal, akárha száraz akáchasadékkal raknák meg az al­ját. Ilyenkor aztán, ha két tűz közé kerül az ember, fortyog benne minden kis apró porcika, mint az abá­lólé, ha sietős kezek gyújtanak alá. Kívül gond, hogy hát kisül a zsírja is a földnek, belül gond, hegyhát ha kisül, mi lesz? Mert jó, ami volt, oda van, de élni csak kell valahogy! Itt vannak mindjárt az új gondok. Az új gondok, az új adósságok. Nem valami istentelen bankhitelek, nem is az örökváltság terhei, de még csak nem ls a fakszos ház részletei. Ezek úgy eltűntek a tovaröppenő évek múló éjszakájában, hogy csak az emlékezet tartja már egykori voltát, meg elfakult ten­tás papírhalmazok. Oj adósságok ezek, amikről nem joipiq BJsgqBZs s? »juas qaxiapuaj loS^jpeue^uos Buuoj.(3a 'qrpBJJBA tgqnj BH itepigt zoqzgq Aga sj ju)0JBApn w qBUBinui uasozojf '5)B)doj uasozoyi 1)3) -X9 uaqgassaqaq dazs sj xessBuiÁSa uiauBH 5)EIA3HA st uiau BJSRPÍ iq9.í83 qn)au a-NAIL»3i S UOIOSB.ÍUB) B UOZB qBjpBqB' uiau qaXu^Sa) quo)nH >I9)pJoq )qjBse)ped SBUI • B uiaN q;o)jui9zs uiaf) JJOA uiau uoji^q JBUI |oqqH 'qai)auiaxa ucqsquiozs liuiy -iui(3Bq ))aq 3aui ízb qazzuad B iuu9q 5)e;pn; uadázs TU9Aiq3aui eijajjBA -BSXu^Sai ISBXUBX B jrui® 'BJJB-aua 3aui '3)BUAUE) « 9)BA njso9)Bqsazaui utqnzB s qBusBqquiojj B zuad -9JDB ua.Oa) A3oq 'ISBUIASSIUI 'í?3po-j)ni) 'jBznq B BJ9X -)BA s^uiAga qaijagxauia UOXBJBUBZOX Bfp)oq taquaztt 5)nfdB ZB Bpijqja '[eq X3BU UBA)0 ZB T)OA uiau 'ZBSi •BJOXBqjipzoui B azaq B ;)OZSSBŰBJ UOASBU 'qo.v S9UI un.íSn ZB JBq 'lörquizs ucqpjoqAuaSaa st UBjnj^p ZB PBJBUI B.íinq 'qa U9I319P Pl® 'oiBXtupnx uaqajaiage) -IA UOA sodoa 'BUJOA UHq-)Bqpn7 uazsiH 'gBsuopfn XSBU IUIBJEA as za 'oh izsjpf ludoq /.sí a; -[BuojnCapi 19H pzsaA BC;opuo3 — soqsog 'qun.OBA Á3t ibaozs qaAaxfiPl SBUI AGA 2)BUUBA UBQTQZSTI 3)9AAX -uajaC B s '|oqBjos tjzsaA B qtpoznqBZSSiA DJB ZB UBIN oqo !)aqiB)opuog Agg )OXBZBjqB ZB Btjozlejrq uiazs B JoqniiB 'jaozsso AgoqptBui st ajazs ^nídB)B3j B JBJH iqauiui J05fJ)B 'uapaiauist BH uozsoq uian tozs uiau 'uauist uiau Sípj iBqjo) B Bfqjozs ZB st QBUUS Tjauzsjaj B LUIBF JBIJB ajag^A |BUUOZB tsoui IQS TUIUI 'BqBJOs i;zsaA B !9 loCcq )B))E)npzoui qnqjau SBpoq -jopuog ap 'izapjjq uiau UBAgn ip) aa — sj qispui B gaui uaqqop — jjaquig qo;qa[aAax opgJBS 8 IBA9C -dejEq aqJnzsrqozstd 'iBABqBAugut sajaqaj qjzoqupini) -)a 'sj qBu)ogB)tA qogBxitsa B qsso BH aq^pjozs uiau jaquia zy Bqpjos qzsaA B na)up)an9 hiajaAa) 9.1a -azssp B BpoifBqi^zs jaA^zaq [Bq s 'tiajnj baj van. Nyuszit félelmetesen a gazda vesztét látval Rohan a konyhaajtónak, kaparja és marja, beugat aa alacsony szobaablakon, újra a konyhának és megint az ablaknak. És ugat, és vonít, mintha halálán lenne valaki. Ügy is van. Veszter gyöngécskén lélegzik. Sán­dort szinte két lépésre bírta lába a sarlózó helytől. Az­tán megtörtek inai, s elborult oldalvást, levegőt alig lelve. A kutya ugat, Vesztemé fölriad. Az ember nincs az ágyban! A kutya patáliázik, mintha a ház égne. A lovat lopják?! Elő a baltát, a viharlámpást, s azután vezess bundás! És a bundás, milyen lelkes állat a ku­tya, tetthelyre vezeti az asszonyt. Rémületétől a lámpa ls fuldokolni kezd. Két vérben fetrengő ember. Az egyik az ura. Aztán egy menyecskésen kétségbeesett sikoly gurul szét a tanyák közötti harmatos világban. Mégcsak a házőrzők se válaszolnak rá vissza. Pöndö­lyösen, lovon kocog az asszony a Honvéd-iskolához. A tanító az asszony izgalmát átvéve reszket, ahogy a te­lefonért nyúl. Fázik is. Most ugrott ki a meleg ágybóL — Mentőt! Mentőt! Vesztert és Sándort egy mentő viszi a kórházba. Egyszerre kötözik őket. Egy kórterembe, egymás mellé fektetik őket. Asszonyaik egyazon látogatási időben hoznak galambhúst a férjeiknek, de az emberek ágyá­ra úgy telepednek, szoknyájukat sokáig igazgatva, hogy lehetőleg háttal legyenek egymásnak. Mert ők többet nem beszélnek. Pedig testvérek is, ahogy a férjeik is azok. A férjeik sem beszélnek. Kilenc napja itt feküsz­nek egymás mellett, egyszerre kötik, etetik, itatják őket, de egy szavuk sincs egymáshoz, éppúgy, ahogy most itt ülnek szemben egymással, egyik oldalon az egyik, má­sik oldalon a másik. Mind a kettőjüknek kés van a kezében, mint ahogy akkor, amikor összeverekedtek, sarló volt a kezükben. És eddig, a szőlőben való üldö­a 19 'BÚB ZB rzapujui jomw "«J3sapa89ia3aui qqo.OBuSai n(j B puiui 'LACCYZS qprzoJBi) u^dozoq B dd? ')A3 -S?a p) ppC BJ9AUB} ifj) B 'BJinpirip )aq s 'ijoa UEqge; A3A liaui ';ap|Oj y BtjuBdsBA o;fB)9ouzstp ízBqábjp ZB fUUU 'BA[OSOBAOq TJOA )BABpBJI3 UBA(0 Sl BfjUBd -SBA i9ouzsip B 8aui A3oq 'uBA)ouBA3n BJIAUUB aa ST oqaS^A qisBui pioq igquazíj B qEjqEJ )Bzcq UBA)0UB.£3n *V)Biuia uaASaj as BABZS jjBujopups A3oq aa ipej -BUI UBqzBqSajq ZB 'qoA qqaáajo )3AIUI 'qzsaA UEUIIOJ -A8a iBSSBssoxuod lAujaj^uiiniíq uaqjaquaAASau jazs J)9po)zso A8j sí JUOASBA V SÍ )9ja)a)ajozs3Bszc3i nj -OSTZS ap ')OjBijAua3a[ qajap 1) B qBSOuiau ;)ŰA sa; -ezaAau 'BTDB jopupg 3aui PZSAA 'aaui/v SAPUEX UBJ -ZB )jazg ")JO)BSOUITS UO-JJISBUI B 'POJN Bj[EP)o qiA3a ZB ASoq 'qBUBqjopBA as jpjnzs B ap 'qaqajaAS e qBjps IpiBZBpiad JozsiAuuBpuiui sí TfauSassauijapaSua mij 8 UB}ZB .(3j qjaStjpB ZB tuzajfiuaiaf 'SB)OUIBZSA) B juaj -JO)Saui jajjajzsaA luruiB 'JBUUOZB qqof ASoq 'Bipnj loqiBjjoqBAS v J9A oiojod B zBUBASn st 92 ASoq 'aAjnzs -9H ttaisqai ia sí qqBjBlBij B 'JOPUBS joqqB ';ia3aA B9iouiBZsax Bqjajoq soqBjqB ZB ;aqaqaJaA3 8 BXIOXJJOZS -aq sí UBqjxnjoqAu^Sax 8ajo ZB piaui '3)BUJ9XUB3) SBXQBZ B IPBQS B3XOP S9 'UAJIA QAAUA.AJOX QRUO5)ZBQ B JXAXAA qqasopi ZB 'qzsaA »H 'H3!!! te^njajajazs B IUIB JBIU 'luuaj xaSjsqupxnq qnjxgzoq qB)pn) uras qjainzs B ea 132(9 219 qa A 2(au2)AJQ! qauaSapx ZB ASoq '2)9xpuoui S)BIS9XBAB2JB ZB ASoqs 'JS9UIA"3a 2)tqz9Uuoj BJIAUUB ejjauuax 'ejzs9 ap 'aAxurqax xsqnjoq *^nxxpzp3j qoA as ASa 2)bs'3 BJ9S9inzssoq qaASijr qaXSa S9 qofiazsuiozs *aj939sruasa2( Au9i 2ajas .(Sa 'aJ939snjoAupAS qja)pz« •Bjfiqui u9A)sax IZBSJ '3)axi9 uad9zs jbaozs Saui 2)E)uba -p( ispjqn; nj9zs aqjpS BuuojASa b)BXXB)i9UTsa 19UIZISD •fisain ASa )U)32(»3ajdxnjp2i BU -BIJ9 as JB19 zy ÍIJ9ZS9U1 zoqs9A[no J9U1 H9W — TAloqBJBS B AI -|ÖA B.I9[JB2) 'BA|)Z8 GIUSZSPX PSOAXOD B 292(8 *AU02)(B ZB 29U1 Hozsj9f Bqpox UBA)0 joipuie S qaqauiazs O3OAJ:J )a2p)as9ua2Jpz uiouij B )oJ92(xnsa B ax aqriAu (B2)3)os -9XoqjBUi spjg "xjoqozs ASoqs 'xuxoszjoui UOppn quzBXzsijtjj uajaqaj AS; jza zsax qqofSaa Auozsss ZB Saui }ze 9123)29 uiau ))OAJ UBq9)BUBQ ap ')oqS9pa2)saSazs9J uiau ASoq 'IUZBJBAS -BUI )a uaij>za>[ ASBA )oS328q B )jauaA|i JBUI BUXBX -X9A uazaqau ZB 'a))a([aui )B2(2)os9UBA)Joq saijsapuoso Sozsnzs ))0 Stpuiin AUOZSSB ZB ASoq Saui ')joS2oa -oq uiau Eqos uo)n apjaj ASoq 'B)2)ozs3aui a(apua)zs» Au9q9uASa-uazi) I2)V BCUBAU) as )zy BtEUiBdiaj B aA)3A -Saui íjjau auua) BqBqAuo2)Siq B SiqBJBp of ASa uB)nz8 SAW ISEprzs B )ZB uiauBH )9Jn ZB 9upaSua uiau judot ep ')Joq Ja)q )ouazq B )ZB auiazijiq qqB2)ui AUOZSSB ZB )JatM aqqa )3)o BU)BAB SJ XSoqaa IOJBOJB ZB uof -jjsaj IUIBJBA ASoqau '))apa2)ajp) uasoja si EJJB 3ajq •BABZS )JOA 3l(B S) ZOqAUOZSSB ZV 1(35) ZB zoqsBdoj 8 ViaiV uafpa2)zsaja qqatfax Sas)a)os B ASoq 'BJJBA 'UOJBA -pn ZB BASuoAxoq jnuBjEjjaa UBJOZB ')BqoAxoqBJB3Bj2nj B ai)3Ai2) '3)BU2)02)nA) B )jozs jauiazg )a2)oad ojepij ZB aq9zsa)aj 9)TBSB]pBd B B))0)izsBda(aq BAJJB jB))9q >)au3asAx9ui v ')9Suad B B))0)ut))B3)aq SAJOJO) Bq9f -S9JpBU B )9qsaiq v 'IBA93BU1 oazaASaSaui uaqqg 'uaq9§9SA"u98azs BSBUI B SÍ 9 zsajSaui U9)nzy upfinj -02)12) l9qo)uozsBÁ)n2( B X9qqa ASoqBjBA 2)esa )fqaa sj jjauiui Sapf BuzoAuBiq ZB 2)BSO S9U1 ZSJH 'Tusa aqajjq fBAjo) 9 JBIJB uian )9)a2auisii2ixai OSJOZSOAU ja Bpojjl -iso — 9 BtjBAOzn uiau uqjnzy yujajjiq au ASoq ')9q UBA 3)IB IBqap 'B))9I uiau jaA9uiazs )9(BS 9 azsjaj •9UBH idoj uiau jqqo) B U9JBX upf BqBlzsj) sí S9S nem gyanakodott Sándorra, de látta a hiányt. — Egye fene! Jut is, marad is! De másnap megint hiányzott vagy három tehénre való. Akkor Veszter nagyot gon­dolt és azt mondta: Az anyja istenit neki! De még akkor sem tudta, ki volt, és az öcskösre nem gyanako­dott, bár két szál levágott kukorica a Sándor tanyája felé volt elnyúlva. — Három a magyar — vélte Vesz­ter — és harmadik reggel is hiányzott a csalamádéjá­ból. — Nincs tovább! — haragudott meg az ember — és a sarlót a hóna alá fogva, kiült a mislingjébe. Szép csöndesen üldögélt a sűrű kukoricában. Még a szúnyogokat is csapkodás nélkül hajtotta le magáról* akár ahogy a méheket szokták. Ült és ült, csöndes­késen, bokája puha inait tapogatva a dagadó csípések­től. Egyszer csak hersen a sarló, zizeg a kukoricale­vél. Vágják. Akkor ő nagyon nyugodtan felállt rejte­kéből, s a nyalábolással elfoglalt embert fejbevágta a sarlóval. Az egy kicsit megtántorodott, de mintha valamibe kapaszkodva erőre kapott volna, visszaütött a sarlóval. Azután megint Veszter ütött, de inkább csa­pott A hegyével a sarlónak. Sándor is úgy ütött újó­lag. A hegyével. Ismét Veszteren volt a sor. Rendesen belevágta Sándornak a bal vállába. Sándor szintúgy. Szépen, testvériesen, sorukat bevárva, és szótlanul ad­dig sarlózták egymást, míg Veszter elfeküdt a földön. Nem tudott ütni. De már Sándor sem ütött ezután, mert azt érezte, teii a gatyakorc csúszós, meleg vér­iszappal. ö is eldőlt hangtalanul. Egy szavuk nem volt egymáshoz, éppúgy, ahogy most Itt ülnek szemben egymással a szőlőben, egyik oldalon az egyik, mási­kon a másik. S mindkettőjüknek kés van a kezében, mint ahogy akkor sarló volt a kezükben. Hanem a Veszter kutyája, te jó isten, milyen lelkes állat is a kutyá, megorrontotta, hogy a mislingesben M tud ügyvéd, bíróság, esküdt és felszólításokkal futká­rozó postás. Ezt az adósságot csak a gazda tudja, meg a kocsmáros. Ugyan a gazda sem az a fekete lajbis gazda már, mint egyébkor, de a kocsmáros sem az a pohos, nagy röhejű, mint hajdanában. A gazda is af­féle hitében megvékonyodott valamikori hatholdas, a kocsmáros is csak olyan maga borát zugban eldeciző őstermelő. Talán papírra sincs vetve az adósság a zugitalmérésben, dehát becsület ls van a világon. Legalábbis Veszter, az adós, így tartja ezt számon. A kocsmáros is minden bizonnyal. Hogy azután mért sza­porodik fel az adósság? Ha gyökeréig ós az ember a dolognak, azt sem éppen nehéz megmagyarázni. Ami Veszterrel három év előtt történt, az bizony nem olyan szájízt hagyott maga után, mint egy szomszédban lezajlott, reggelig tartó lakodalom. Ugyan ott is van sí­rás, nevetés, de amikor az ember kidörgöli szeméből a mámort, s arra gondol, hogy a fiatalok éppen az égytörő ünnepet tarthatják, úgy van vele, no hiszen* csak váljék egészségükre! De ez másfajta. Nagyon kí­vántatja magára az új mámort. A bort így keveredik aztán adósságba az ember. Az asszonynak se kell azt tudni. Nem lenne adósság, ha a szekrényből kive­szegetne egy-egy pohárra valót Dehát amit az asz­czony arra a pohárravalóra hozzámondana, hát az egyenesen megszorítaná az embernek még a nyeldek­lőjét is. Így aztán szaporodik az adósság. Olyan az, mint a bogáncs. Nagyon ragaszkodik az emberhez. Először két deci. — De most nincs pénz nálam, sógor. — Nem baj az, Veszti. Másodszor meg: — Töltsön még egy pohárral, aztán ha ki lesz • liter, fizetek. — Ügy is jó lesz az, Veszti. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents