Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

Vasárnap, 1962. J&lf us 2Sl DÉL-MAGYARORSZAG 3 / Uj helyzetben — új módon A

MIKOR KÖZÉLETÜNKBEN egy-egy fontos kérdés felvetődik, sokféle beszédre, találgatásra is alkalmat ad. Az elmúlt h -lekben, sőt talán hónapokban némelyek azt találgatták, hogy valami "•változás*, valami "új vonal* érvényesül a párt politikájában. A most lezajlott párt taggyűlések nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek között is sok téves nézetet eloszlattak, mégis érdemes beszélnünk az efféle töprengésekről. Van-e hát valami új abban a politikában, amelyről a taggyűléseken szó esett: a munkásosztály szövetségi politikájában és a párt tömegpolitikai tevékenységében? (Mindenekelőtt azt világosan tisztáznunk kell, hogy ez a kettő nem egy és ugyanaz. bár szorosan összefügg egymással. Nem a pártnak, hanem a munkásosztálynak van szövetségi politikája, amelyet a vele szövetsége^ sekkel, a paraszti osztállyal és különféle társadalmi rétegekkel folytat A másik, a párt tomegpolitikai munkája a pártnak főként a pórt onkivüliekhez. a tömegszervezetekhez, a népfronthoz való viszonyát foglalja magában.) Az előbb feltett kérdésre mindjárt határozott nemmel feleljünk. Egyáltalán nem változtak elveink, marxista—leninista meggyőződésünk, és nincs szó semmiféle új szövetségi politikáról. vagy valami új engedékenységi politikáról sem. Valami azonban mégis változott. , H

AZANKBAN az elmúlt másfél évtized alatt jelentős és alapvető társadalmi változások mentek végbe, amelyek kihatottak az osztályok struktúrájára, az osztályok, rétegek egymáshoz való viszonyára és számos ezzel kapcsolatos területre. Hazánk f társadalmi alapját két baráti osztály határozza meg: a munkásosztály és a paraszti osztály, amelyeknek egymáshoz való viszonyai is lényeges változásokon mentek át. Az egyéb társadalmi rétegek és csoportok — értelmiségiek, alkalmazottak, kisiparosok, kiskereskedők — helyzete is más, mint a korábbi években. Nyilván e változásokkal egész sereg kérdés is új módon vetődik fel. A régi kérdések most új módon jelentkeznek. Hogyan volna lehetséges, hogy mindent figyelmen kívül hagyva, változatlanul a régi módon nyúljunk a kérdésekhez? Olyan ez, mintha valaki nem venné figyelembe, hogy hóban vagy kánikulában jár, és ugyanúgy viselkedne. ugyanolyan magatartást tanúsítana. mint korábban. Hazánkban a társadalmi viszonyokban visszafelé nem pergethető változás ment végbe, s e megváltozott viszonyokra kell alkalmaznunk a marxizmus—leninizmus mindenkor időszerű elvét Az élet fejlődik és halad. Az egyes területein korábban még helyes és jó gyakorlat ma már idejét múlta és káros lehet. V

EGYÜK elő az egyik vitatott kérdést, a származás kérdését. Helytelen volt-e, hogy a felszabadulás utáni években a középiskolákban. egyetemeken mindenekelőtt a munkás- és parasztszármazású fiatalokat részesítettük előnyben a felvételeknél? Egyáltalán nem volt helytelen, sőt szükséges volt Akkor a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát kellett megtörnünk, olyanok számára kellett megnyitnunk az iskolák kapuit, akik korábban hiába álltak ott sorban, mert a náluk módosabbak mentek be előttük. Hogyan csinálhatnánk ma azonban azt, ami akár tizenöt esztendőn át is jó volt? Vívhatunk-e osztályharcot olyan gyerekekkel akik a felszabaduláskor nem is éltek? Másik, ugyancsak sokszor felvetődő kérdés a kulákok felvétele a tszbe. Ma, amikor kulákok nemcsak tsz-tagok, hanem — ha jól, becsületesen dolgoznak, akkor egy idő elteltével — tsz-etnökök is lehetnek, el kell-e ítélnünk az ismeretes lenini hármas jelszót, amely a kulákság elleni osztályharcot hirdeti? Egyáltalán nem. Egy bizonyos történelmi szakaszban egyedül ez volt a helyes, és az adott körülmények között még más országokban is helyes lehet. Nálunk azonban az a történelmi szakasz elmúlt, megváltoztak a viszonyok. Azt semmiféle jelszó sem mondja, hogy harcoljunk a volt kulákok ellen. Miért fájna nekünk az, ha volt kulákok, mint saorgalmas tsz-gazdák segítik a termelőszövetkezetek boldogulását, és ezáltal hozzájárulnak a szocializmus építéséhez? Ha szabotálnak, ha izgatnak rendszerünk és a tsz ellen, akkor nyilvánvaló, hogy nem lehet helyük a becsületes szövetkezeti gazdák között és a törvény szigorával is fel kell lépni velük szemben. K

IRAGADOTT PÉLDÁK EZEK csupán. amelyek aaonban szemléltetően szándékoznak Illusztrálni, hogy nem nyúlhatunk a tcgi módon a megváltozott viszonyok kérdéseihez, új helyzeteihez. Igazolja azt is, hogy nem kell megtagadnunk, vagy szégyellnünk korábbi nézeteinket, gyakorlatunkat, nem kell megtagadnunk önmagunkat E kijelentés nincs összefüggésben azzal, hogy a múltban valóban fordultak elő hibák, mégpedig súlyos hibák, különösen az ötvenes évek első felének pártvezetésében. A munkásosztály szövetségi politikájának megsértése, a tomegpolitikai mur.ka elhanyagolása, a bizalmatlanság politikai tendenciává sűrűsödött légköre a párt tömegbázisát ásta alá. Tudvalevő, hogy éppen s szövetségi politika megsértésének, a lenini elvek figyelmen kívül hagyásának milyen jelentős szerepe volt az 1956os ellenforradalmi lázadás kitörésében. Az MSZMP vezetésével a munkásosztály szövetségi politikájának következetes és időszerű érvényesítésével sikerült felszámolni az elkövetett hibákat. Ma a legfontosabb feladataink közé tartozik, hogy ezek a hibák ne ismétlődhessenek meg, és a munkásosztály szövetségi politikáját, a párt tömegpolítikai munkáját sem szektás, sem revizionista pozícióból, sem jobbról, sem balról ne lehessen torzítani. Ezért is tárgyalta meg körültekintő vizsgálat után olyan beható, lelkiismeretes alapossággal az ezzel kapcsolatos valamennyi fontos kérdést a megyei és a városi pártbizottság, majd utána alap szervezeteink tagsága. A taggyűléseken megmutatkozott rendkívüli élénkség bizonyította, hogy helyes •olt ezt a témát napirendre tűzni. S

ZEGED párttagságának mintegy 90 százaléka részt vett a munkásosztály szövetségi politikáját és a párt tömegpolitikai tevékenységét megvitató taggyűléseken. Nem szokatlan 1957 óta, hogy a kommunisták fokozott érdeklődést mutatnak a pártáét időszerű kérdései iránt, és a taggyűlések lényegesen élénkebbek a korábbiaknál. Most azonban a legtöbb helyen még a szokottnál is nagyobb érdeklődés, élénkség jelentkezett, s a viták hullámai a taggyűlések után is tovább gyűrűztek. Mondhatni, e kérdések valósággal beszédtémává váltak. Igen megnyugtató tapasztalat a viták őszinte és rendkívül nyílt légköre, amely kézzelfogható tanújele annak a kölcsönös bizalomnak, amely napjainkban a pártélet minden területén és közéletünkben is egyre erőteljesebben megnyilatkozik. Űj és nagyon örvendetes vonásként jelentkezett az is, hogy a sok száz felszólaló között szép számmal akadtak, akik elméleti kérdéseket is boncolgattak, és ezzel eredményesen elmélyítették a taggyűlés munkáját. Ezúttal is voltak természetesen, akik egyéni sérelmeket hangoztattak, vagy meg nem értésüknek, esetleges ellenvéleményüknek adtak kifejezést. Szeged kommunistáinak döntő többségo azonban messzemenően helyesli és egyetért azzal a politikával, amelyet pártunk folytat, és helyesli a munkásosztály szövetségi politikájának, a tömegpolitikai munkának mai gyakorta hit. E

HELYEN nincs mód, hogy részletesen foglalkozzunk azokkal a kérdésekkel amelyek a legélénkebb vitákat, a legbehatóbb megbeszéléseket váltották ki a beszámolók alapján, lapunk a jövőben egy-egy cikkében sorra vesz és elemez majd egyet-egyet az egész dolgozó népünket foglalkoztató kérdések közül. Az előbbiekben már említetteken tűi ilyen kérdés például a pártonkívüliek szerepe, annak az elvnek most már következetes megvalósítása, hogy — pártfunkció kivételével — minden funkciót betölthetnek pártonkívüliek is. Aminthogy vannak pártonkívüli minisztereink, lehetnek pártonkívüli személyzeti osztályvezetők, pártonkívüli igazgatók és mások is. Részben a pártonkívüliek kérdésével kapcsolatosan került előtérbe a szakmai képzettség fokozott figyelembe vétele, amelynek alapján fontos vezető helyekre, irányító munkakörökbe a legkiválóbb szakmai ismeretekkel rendelkező emberek kerüljenek. de csak akkor, ha nem férhet kétség a néphez való hűségükhöz. Háttérbe szorítását jelentené ez a proletárdiktatúráért, a munkásosztály hatalmának megerősítéséért oly sokat fáradott és küzdő kommunistáknak? — mint ahogy némelyek kifejezésre Juttatták kétségüket Semmiképpen sem. Az idős. sok nehéz harcot kiállt kommunistákat a megfelelő helyeken továbbra is társadalmunk erkölcsi és anyagi megbecsülésében kell részesíteni, a fiatalabbaknak pedig, akik az áldozatos társadalmi munkák miatt szakmailag lemaradtak, meg kell teremteni a lehetőséget a tanulásra, a szakmai továbbképzésre. Sajnos, akadnak még, akik esetleg pozícióíéltésből, vagy más személyes okokból álproblémákat vetnek fel, háttérbe szorítást emlegetnek olyankor, amikor nem juthatnak jogtalan előnyhöz. Akadnak aggályoskoöók, akik úgy vetik fel a kérdést, hogy ki élvezi majd annak a munkának a gyümölcsét, amelyet az elmúlt másfél évtizedben a kommunisták áldozatkészsége termelt. Akadnak, akik ma is határvonalat húznának úgynevezett régi és az új értelmiség között. Mindezek azonban a törpe kisebbséget jelentik és problémáik többnyire csak kellő politikai műveltség hiányából adódnak. Szeged kommunistáinak többsége tisztában van azzal, hogy a szocializmust a munkásosztály vezetésével, a párt irányításával és az egész dolgozó nép cselekvő, önkéntes meggyőződésből táplálkozó támogatásával építhetjük fel. Párttagnak lenni nem jelenthet semmiféle külön előnyt, ha csak azt nem — ez viszont mindennél többet jelent —. hogy élvezzük annak a széles körű társadalmi megbecsülésnek, tiszteletnek és szeretetnek az előnyeit, amelyet az ország minden becsületes embere érez a másoknál több munkát és nagyobb áldozatokat vállaló kommunisták iránt. Munkánk gyümölcséből pedig mindannyian az egész ország népével együtt részesedünk, hiszen a szocializmust nem magunknak. hanem az egész országnak építjük. Mindenki, aki ebben segítségünkre van, barátunk, mindenkit magunk mellett tudunk, aki nincs ellenünk, aki nem tesz ellenünkre. V

ILÁGOSAN KELL adódnia mindebből annak is, hogy már gyökerében meg kell fojtani minden ellenséges megnyilvánulást és proletárdiktatúránk teljes erejével kell fellépnünk azokkal szemben, akik visszaélnek a bizalommal, akik tudatosan gyengíteni akarják szocialista előrehaladásunkat. Nem lehetünk elnézők azokkal sem, akik revizionista, jobboldali torzításokkal vezetnék zsákutcába pártunkat, népünket. Az eréig vagy a felvilágosítás helyesen alkalmazott eszközeivel, de mindenképpen fel kell lépnünk az ilyenekkel szemben. Legyen tisztában ugyanis mindenki azzal, hogy a munkásosztály szövetségi politikájának a. megváltozott viszonyokra alkalmazott új vonásai, a tömegpolitikai munka új megnyilvánulásai semmiféle változást nem jelentenek abban a szilárd meggyőződésünkben, hogy ma hazánkban a proletárdiktatúra fenntartására még szükség van, népünk csak a kommunisták pártjának irányításával építheti sikeresen a szocializmust, s a munkásosztály vezető szerepének biztosítása döntő tényezője társadalmunk magasabb fokára való emelésének. A pártunk irányításával folyó építőmunka vezetésében ott vannak és továbbra is ott lesznek a munkások akkor is, ha a származás kérdése már nem úgy jön számításba, mint a fordulat éve után. Élesen hangsúlyoznunk kell, senki ne számítson arra, hogy mai politikánk, a széles körű összefogás politikája bármiféle elnézést is jelent. A munkahalogatókkal, a szabotálókkal, a szocialista építés gyengítőivel szemben mindenkor a leghatározottabban kell eljárnunk. Akik pedig nem tanultak volna 1956-ból és fel mernének lépői rendszerünk ellen, azokkal szemben a legszigorúbb bírósági eljárásoktól sem rettenhet vissza a szocializmust építő proletárdiktatúra. M

INDEN TEKINTETBEN soksok tanulsággal szolgáltak a lezajlott taggyűlések, amelyek nem jelenthetik a felvetődő vitás kérdések lezárását. Sőt most még tovább kell folytatni a vitákat, akár egyéni beszélgetésekkel, akár más módon, meg kell beszélnünk a pártonkívüliekkel is mindazt, ami rájuk vonatkozik, s érvényesíteni kell a tanulságokat a pártélet, a pártmunka minden területén. Nagyon helyesen jártak el azok a pártszervezetek, amelyeknek taggyűlésein határozati javaslatokat is fogadtak el, határozatokat munkáltak ki arról, hogyan valósithatják meg a legeredményesebben a munkásosztály szövetségi politikáját és a párt tömegpolitikai munkáját az adott területen. Ezzel is segítik a pártmunka további javítását, a pártélet fellendítését és újabb barátokat, támogatókat nyernek céljaink érdekében. Csak helyes, ha forrnak, alakulnak ezek a gondolatok, eaek a problémák, és méltón előzik meg az MSZMP VIII. kongresszusát, amely hivatott lesz tisztázni, érvényre juttatni pártunk, népünk előrehaladásának e sorsdöntő kérdéseit LÖKÖS ZOLTÁN Korszerűsítésre várnak & gyógyszertárak A helyi tanácíö* "kat tehetnek a gyógyszerellátás Nyitásáért Járványos betegség idején tűnik csak fel igazán, hogy nem eléggé korszerűek a szegedi gyógyszertárak. Idén, év elején, sünikor influenzajárvány volt — a gyógyszerészek lelkes, önfeláldozó és gyors munkája ellenére is — több félórás várakozás után kapta meg a beteg a gyógyszert. Aki gyakrabban jár a patikába, az tapasztalhatta, hogy az aránylag csendesebb forgalmú napokon is viszonylag sokat kell várakozni. Hogy mi ennek az oka? Ezt kérdeztük meg dr. Mesó Vilmostól, a Csongrád Megyei Tanács Gyógyszertári Központjának igazgató-főgyógyszerészétől. Dr. Mesó Vilmos elmondta, hogy korszerűtlenek a szegedi. a Csongrád megyei gyógyszertárak. A megyében kevés a modern gyógyszertár. Éppen ezért időnként gondot okoz a zavartalan gyógyszerellátás, hiszen nincsenek biztosítva ehhez a kellő feltételek. Szegeden a Kígyó Gyógyszertárt 1953-ban korszerűsítették. Ekkor 150 ezer forintos havi forgalmat terveztek ide. Ezt már régen -kinőtte* a patika. Jelenleg havonként 700 000 forihtot forgalmaz. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével jelentősen megnőtt a biztosítottak száma, s ehhez nem fejlődött egyenes arányban a gyógyszertár hálózat. Jelenleg a Dugonics téren az új bérház földszintjén épül a régi helyén gyógyszertár. A városi tanács az épülő bérházban ugyanannyi alapterületet biztosított a gyógyszertár részére mint korábban. Ez kevés, mert korábban sem felelt meg rendeltetésének. Most ismét újabb gondok előtt áll a gyógyszertár központ. A Takaréktár utcai patikát s ezzel együtt az egész házat felújítja az ingatlankezelő vállalat, így tehát jó ideig szünetel itt a gyógyszerkiadás. A gyógyszertár központ szakembereinek véleménye szerint így nagy szükségük lenne a Takaréktár és a Lenin körút sarkán korábban gyógyszertárként üzemelő helyiségre. A külterületek gyógyszerellátását is javítani kell. Különösen sürgős orvoslásra vár a mihályteleki és gyálaréti rész betegeinek ellátása. Jelenleg a körzeti orvos, dr. ÉtsJöp Pál haagyojb^zertárat, melynek forgalma £gyelő egy közepes forgalmupütikáéval. Sürgős intézkedésre van szükség. Sajnos a gyógyszertári központiak nincs anyzp. fedezete építkezésre, csufsjn berendezést Ós gyógyszerészt tud biztosítani ezeken helyeken. Ezért • . a tanácsoknak kellene megfelelő helyiséget biztosstaniok. Csongrád megyében jó néhány helyen nincs megfelelő patika, így például Asotthalmán és BaJástyán, de többhelyütt is. A gyógyszertár is korszerűtlen ezekben a községekben, gyógyszerészlakás pedig nincs, ezért sürgős esetekben komoly problémát okoz a betegnek és a gyógyszerésznek egyaránt az orvosság kiadása. A községi tanácsoknak úgy kellene szívükön viselniök ezt a fontos közegészségügyi problémát, mint Csengelén. A községi tanács egész évi községfejlesztési ^ alapját a gyógyszertár felépítésére fordítja. A tervek szerint a patika épületében kap helyet a gyógyszerész lakás is. Az algyői tanács ls segít as egészségügyi szerveknek a probléma megoldásában. Jelenleg a gyógyszertár egy földszintes épületben működik. Az elképzelések szerint erre az épületre emeletet húznak. A földszinten kap helyet az orvosi rendelő és a gyógyszertár, az emeleten pedig az egészségügyi dolgozók lakásait helyezik majd el. A községi tanács az építkezési költségek 50 százalékát vállalta magára, másik részét az Egészségügyi Minisztérium biztosítja. Horváth Lászlóné Kádár János elvtárs hazaérkezett Bulgáriából Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, aki szabadságideje alatt a Bolgár Népköztársaságban üdült, pénteken visszaérkezett Magyarországra. A Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyészségének közleménye Billnitzer Ernő volt altábornagy, budapesti lakos, 1962. július 23-án bejelentést tett a Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyészségén önmaga és Zákó András volt vezérőrnagy müncheni lakos, a „Magyar Harcosok Bajársi Közössége" név alatt működő ellenséges emigrációs szervezet vezetője ellen. A bejelentő feltárta Zákó András és a vezetése alatt álló szervezetnek a Magyar Népköztársaság ellen folyó aknamunkáját. Zákó András a Magyar Népköztársaságban „ötödik hadoszlop"-ot akart kiépíteni. Billnitzert is felhívta, hogy szerezzen és szolgáltasson számára kémadatokat, ezenkívül népszerűsítse Magyarországon a „Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét", főleg Zákó személyét. Billnitzer Ernő vállalkozott ugyan a kémkedésre, azonban rádöbbenve, hogy amennyiben a vállalt feladatot teljesiti. súlyosan vét hazája és az állampolgári hűség ellen, azok teljesítését meg sem kísérelte, s az esetleges következményeket is vállalva bejelentését megtette. Büntető törvénykönyvünk 131. paragrafusa (5) bekezdésének rendelkezése értelmében: nem büntethető az a magyar állampolgár, aki bár vállalkozik a kémtevékenységre, de ténylegesen kémtevékenységet nem fejt ki, amennyiben a hatóságoknál önként jelentkezik és a kémszervezettel való kapcsolatát teljes részletességgel feltárja. Tekintve, hogy Billnitzer Ernő a törvényben írott feltételeknek maradéktalanul eleget tett, ellene a törvény kötelező rendelkezése alapján büntető eljárás nem indult (MTI) Egyéves jótállási idő a rádióknál, a televízióknál és a magnetofonoknál A Belkereskedelmi Minisz- ^^ a rádió a televízió és ténum vas- es műszaki főigazgatóságán kapott tájéa magnetofon jótallázi idekoztatás szerint az eddigi A rendelkezés már habot hónapról 12 hónapra nö- tályba lépett.