Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-28 / 175. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1962. jútlns W. A vidéki képzőművészeti életben mindenképpen fon­tos határkőnek kell tekin­tenünk az országos jellegű III. Szegedi Nyári Tárlatot, amely Budapesttől Békés­csabáig közel 16 alföldi vá­ros 90 festő-, grafikus- és szobrászművészének több mint másfélszáz alkotását mutatja be. Komolyság, mértéktartás és kiegyensú­lyozottság jellemzi e tár­lat anyagát, mind tematiká­ban, mind kifejezésmódban. Nagy szélsőségekkel nem találkozunk, de azokkal a törekvésekkel és utakkal igen, ameivek a korszerű­ség és a modernség jegyé­ben lázas türelmetlenséggel szólnak a ma új vonásairól. Mint a kiállítás anyaga bizonyltja, már az úgyne­vezett alföldi iskola vi­szonylag csöndes atmoazfé­rája sem a régi. Mintha megmozdult volna, hogy átsütő és Izgató színek, vagy oldott íestőiségű ezüs­tös zöldek kapjanak teret a széles skálájú formai gaz­dagodásban. Erről győz meg például — hogy csak néhány nevet és művet em­lítsünk — Borosa Géza Ti­szai halász Csikós Miklós Ablakomból, Almást Gyula Béla Rizsaratás, Kurucz D. István Aratás, Kohán György Tanya boglyákkal és Szőke Győző Napsütés című alkotása. Mai képzőművészeti éle­tűnk eszmei és kifejezés béli problémájának számoa je­gye ezen a tárlaton is fel­lelhető, főleg a parasztáb­rázolásban és a modernség és korszerűség néhol öncé­lú értelmezésében. Az előb­bire példa lehet Dorogi Im­re egyébként hangulatos, a táj és ember vtszonyát plasztikusan ábrázoló Tsz­ember című képe, amely csak elnevezésében új, tar­talmában viszont nem. A képről semmiképp sem de­rül kl. hogy miért is tsz­ember a lovaival tegnapi­nak ábrázolt paraszt. A formakeresésben megfiata­lodni akaró Csikós Miklós éppúgy meglep a tőle szo­katlan és csak bravúros színorgiának tűnő Abla­komból című képével, mint ahogyan alkotásaival köz­érthetően modem törekvé­sű és önmagát minden új kiállításon túlnövő két fia­tal, a hódmezővásárhelyi Szalay Ferenc festő- éa az Immár szegedinek számító Tóth Sándor szobrászmű­vész. Szalaytól Asszonyok a rizsföldön és a Novemberi eső című képek, Tóthtól pe­Szó/ni a máról A 111* Sz» gedi Nyári Tárlat dig az Apám, a Szerelme­sek és a Leány rózsával című rézdomborítások tö­mör tartalmi és formai je­gyei bizonyítják e két fia­tal átütő erejét törekvésük és útjuk következetes válla­lásában, öröm látni, hogy orszá­igazán reprezentatív jelle­ge. Azért nagyon értékes ez, mert igazán mai. Az új fogalmazásra törekvés­ből egyetlen itt kiállító művész sem enged, amit az ls bizonyít, hogy erre a tárlatra nagyon komolyan készültek. A kedves, költői Zomborp László Árvízve­szély című képe. Szabó Iván valamennyi itt kiállí­tott plakettje, Cs. Pataj Mihály Gázgyár környéke című akvarellje, Kajári Gyula Parasztfej és Ülő férfi című tintarajza, Lip­ták Pál Vasárnap című gouache-a, Tápai Antal Ha­lász című gipsz- és Kirch­mayer Károly Kovácsmű­helyben című faszobra, hogy csak néhány nevet és művet soroljunk fel. Nőalakok, portrék és Pintér József első díjat nyert festménye gosan ts ismert nevek, Kmetty János, Szabó Iván, Ék Sándor, Imre István, Kamotsay István, Kajári Gyula, Csáki Maronyák Jó­zsef, Tápai Antal, s a sze­gedi származású Mészáros Dezső előtt idén Is szegedi, Pintér József Krumpli ve­tők című nagy kompozíció­id, mély ember- és munka­ábrázolással megalkotott képével vitte el e tárlattal meghirdetett pályázat első díját Munka- és emberáb­rázolás, a táj és ember sok­színű viszonya, határozott arcélű humanizmus, az em­ber és a természet együttes megújhodása mint fő erény tükröződik a kiállítás anya­gából. A III. Szegedi Nyári Tár­latnak ezért ls van nagy vonzóhatása, s az eddigi vi­déki kiállítások sorában hangulatokba foglalt Alföld megannyi arculata azért áll itt szándékokban közel a szocialista-realista követel­ményekhez, mert mindenütt ott van az ember és vilá­ga. a csendéletek, a port­rék és Interleurök optimis­ta színeiben épp úgy, mint a közvetlen munkaábrázo­lásban. Emellett bizonyít Bene­dek Jenő Dolgozó nők, Bu­day Lajos Paprikagyárban, Aron Nagy Lajos Tanulók a Hanságban, Csáki Maro­nyák József OJ kikötő épül a tihanyi révnél, Erdős Gé­za Szüret, Kling György Kazánműhely, Németh Jó­zsef Varrónő, Szegfű János Sóderhordás, Tápai Lajos Üzemi kovácsok, Vinkler László Építkezés, Vlasics Károly Cserépkályhás, gyermekábrázolások az em­ber belső világának jellem­ző vonásait tárják fel Ék Sándor, Németh Miklós, Vinkler László, Koszta Ro­zália, Vincze András, Mé­száros Dezső, Imre István, Majorossy Sarolta, Kamot­say István, Herczeg Klára és Füstös Zoltán egy-egy alkotásában. A tárlat anyagának ren­dezése — Szelesi Zoltán mű­történész munkája — új felfogást valósított meg. A két kiállítási teremben a különböző éma- ós forma­kultúrák nagyjából közel kerültek egymáshoz, s a szobrokat és grafikai mun­kákat szervesen építette a festészeti anyagba. A műfa­ji változatosság rendezésben is értékmérője ennek a tárlatnak, amely méltán ér­demel országos figyelmet Lődi Ferenc A szegedi Dankó Pista zenekar nagy sikerei Bulgáriában Meghosszabbították az együttes vendégszereplését A Bulgáriában tartózkodó Dankó Pista zenekar, amely­nek nagy sikereiről mar többször hírt adtunk, válto­zatlanul nagy érdeklődéstől kisérve folytatja vendégsze­replését Mint a bolgár la­pok jelentik, az együttes is­mét több nagysikerű hang­versenyt adott. Szeged test­vérvárosa, Plovdiv után Vár­nában, Szófiában és több más bolgár városban szere­peltek. A zenekar haszkovsz­ki hangversenyét több mint kétezer ember hallgatta vé­gig. A Haszkovszka Trjbuna elismerő hangú cikkében a többi között a következőket írja erről a hangversenyről: „A hálás közönség majdnem minden zenei alkotást, ame­lyet a zenekar hozzáértéssel és mesterien adott elő, forró elismeréssel fogadott. Laka­tos Géza, a Szocialista kultú­ráért jelvénnyel kitüntetett zenekar vezetője, igazi vir­tuozitással játszott magyar népdalokat és csárdásokat. Gyönyörű játékával különö­sen kitűnt az együttesből a fiatal hegedűs, Lakatos Géza fia, aki részleteket játszott a Marica grófnő és a Csárdás­királynő című operettekből. A szép műsorral és a kitűnő teljesítménnyel — folytató­dik a beszámoló —• a zene­kar gyönyörű zenei estet ajándékozott a hallgatóság­nak. A maga eszközeivel ez ls hozzájárult a két testvér­nép barátságának megszilár­dításához." Hasonlóan nagy sikerről számolnak be a lapok az együttes szófiai vendégsze­replésével kapcsolatban is. A nagy sikerre való tekin­tettel meghosszabbították a zenekar eredetileg fél évre tervezett vendégszereplését. Az együttes eddigi működé­sének színhelye Plovdiv volt, július 1-től szeptember 20­ig pedig Várnában játszik a zenekar. Szegeden október 1. után üdvözölhetjük a kivételes si­kerű bulgáriai útjáról haza­tért kitűnő zenekart. Mégis lett időre péksütemény Szerdán hajnalban egy és három óra között a Szegedi Sütőipari Vállalat 16-os szá­mú üzemében csőrepedés történt. Már-már úgy lát­szott, hogy veszélyben van a sütés a vízszolgáltatás! za­varok miatt. A vállalat ve­zetősége a Szegedi Építő Ktsz-hez fordult segítségért. A szövetkezet dolgozói gyors és jó munkájával rövid idő alatt helyreállt a vízszolgál­tatás és így az üzem elkészí­tette időre a péksüteményt Az Építő Ktsz dolgozóinak külön levélben ls megköszön­te önfeláldozó munkájukat a Szegedi Sütőipari Vállalat vezetősége. Három újabb tanácsi ösztöndíj Szeged mj. Városi Tanács pályázatot hirdet három tár­sadalmi tanulmányi ösztön­díjra — az alábbi szakokon: vegyészmérnöki kar havi 600,— Ft építészmérnöki kar havi 600,— Ft, gépész­mérnöki kar 600,— Ft Pályázhatnak azok a sze­gedi munkás- vagy dolgozó paraszt származású tanulók, akik az érettségi vizsgán leg­alább közepes eredményt ér­tek el és az említett karokon kívánják tanulmányaikat to­vább folytatni, továbbá azok a fiatalok, akik az egyetem első évét már eredményesen elvégezték. A pályázati kérelmek Sze­ged mj. Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályához f. évi augusztus 10-lg nyúj­tandók be. Jelentkezés a felsőfokú gépjárműk őzlekedési technikámba A Közlekedés- és Poeta­ügyi Minisztérium oktatási osztálya közli, hogy a felső­fokú gépjárműközlekedési technikum nappali tagozatára augusztus hó 10-ig a középfo­kú autóközlekedési techni­kum igazgatóságánál (Buda­I*st VI., Rlppl Rónai utca 26.) lehet jelentkezni. Vadász Ferenc: AZ ÖRVÉNY H uísszanéz (6) A TRÓJAI FALÓ Ezek se nagyon bíznak az emberben. Kifacsarják, mint a citromot. A saját katonáikkal sose tudnák azt megcsinál­ni, amit velünk véghezvisznek. Azok fütyülnek nekik rá­menni a műszaki zárra, átvergődni olyan terepen, amilyenen ml hentergünk .,. De rajtam nem fognak kl. Ha valaki, én tuti, hogy vé­gigcsinálom, ha már egyszer nekivágtam ... Le kellene pihenni. Holnap megint nehéz napunk lesz, Slnkó ls megjött. Látszik rajta, hogy szeretne idetelepedni mellém. Többnyíre akad elmondani valója. Érdekes őt meg­hallgatni. Most nincs hozzá türelmem. Erzsi jár az eszemben. Napfényben ragyogott az arca, amikor utoljára láttam. Késő őszi napsütés volt. Erzsitől egészen tavasz lett azokban a percekben. Fekete hajától, kék szemétől. Kérleltem: "Gyere velem, hiszen szeretsz.* Sírt. Azt mondta: "Szeretlek, azért nem megyek. Nekem ez a falu a legkedvesebb. Ha mennék, csak oda, ahonnan min­dig visszajöhetek. Idegenbe nem ... Akkor már elhatároztam: én ls maradok... Egy apró, poros ablakon áttért a fény. Erzsi arcának fehér bőrén élesen megvilágított minden parányi forradást, amit cse­csemőkorától rákarcolt az élet. Külön-külön csókoltam meg valamennyit "Gyönyörűm, nem hagylak el* — suttogtam. S hittem is azokban a percekben, hogy elhatározásom vég­leges ... Gyáva voltam. Most aztán ... Sötét van... Valahol nagyon magasan gép száll. Éj­szaka is szüntelenül cirkálnak az F—86-osok. Azt mondják, hogy ez a sziget "Little America*. Min­den a háború után épült Itt. Azelőtt a japán időkben sár volt, nyomorúság. A lakosságnak még rizs se jutott. Édes­burgonya volt a lő eledele. Az USA légierők Itt fejezték be a háborút: lesöpörték a térképről a régi Riukiut. Most kő­épületek állnak, paloták. A parasztokat igaz, elzavarták a földjeikről. Sok-sok repülőtér épült. Laktanyák, kiképzötá­borok, óriási rádióállomás — katonai persze — titkos üze­mek, radar-telepek, Hawk-típusú irányított rakétalövedék és Nike-Hercules rakéták kiröpítő állomása. Mintatámasz­pont: Okinava. Most épülnek a telepek a MACE-B mintájú, nagy ható­sugarú, távirányítható atomlövedékekhez. Ezekből is szál­lítanak ide. így beszélik. De erről jobb hallgatni, mert Caravay tábornok, az új főbiztos nem ismer tréfát. A "ha­láltörvény* hamar lecsap, minden fecsegés USA-ellenes cse­lekedet. Elmaradoznak Erzsi levelel. Az utóbbi fél évben egy­szer írt. Óvatosan, tartózkodóan. Hát persze... Eltelt több mint négy esztendő. Huszonhárom éves. Mire várjon?... A szemem megtelt könnyel. Nincsen apám: megtaga­dott. Nincs szeretőm: elhagytam. 0 is elhagy. Ezt most már teljes bizonyossággal érzem. Csak anyám sajnál. 0 sirat, ta­lán gyászol is... Milyen nagyon sötét van. Zöld barettsapkát viselünk. Méregzöldet. Otthon soha­sem láttam ilyen színű svájci sapkát. Persze ez más dolog. Ez az egyenruhánkhoz tartozik. A zubbonyunk ujjára hím­zett jelvényt eleinte nem értettem. Szárnyas pajzs van raj­ta, abban a trójai faló és a villám jelképe... Bányász vagyok. Berhidai, jobban mondva peremartonl születésű. Seres András a nevem. Szögről-végről íöldik va­gyunk Sinkó Gabival, ö somogyi. Fert Jacksonban ismer­kedtünk meg. Ott barátkoztunk össze. Azóta is együtt va­gyunk. Várpalotán dolgoztam. Csaknem öt évvel idősebb va­gyok Vándornál, aki a legfiatalabb közöttünk. Sulyok, az ágyszomszédom megjegyzéseket tesz rá, gúnyolja. Nem ér­tem, hogy miért. Én becsülöm. Sok érdekeset mond. Tőle tudtam meg azt ls, hogy mit jelentenek a zubbonyunk ujjá­ra varrott furcsa jelek. Homeros írt a trójai háborúról — mondotta. — A görögök — Agamemnon hadai — már tíz éve ostromolták Tróját, de nem tudták bevenni. Erős vár volt A görög táborban Odysseusnak az a merész gondolata támadt, hogy be kell lopózni Trójába, s kilesni titkukat Egy ember kevés lett volna ehhez, egy egész csoportot kel­lett becsempészni, hogy azok belülről megnyissák Trója ka­puit. Epelos ácsmester készítette el az óriási falovat.., Homeros ... Homeros ... Otthon is hallottam ezt a ne­vet, még Veszprémben, az iskolában, de nem gondoltam, hogy Ilyen érdekei történeteket írt Zoli azt mondja, hogy Homeros vak volt Vándor Pityu mesélte egyik éjszaka — érdeklődéssel hallgattuk, ebbe még Berci se mert belekotyogni —, hogy a görög táborban volt egy Kalkhász nevű jós, aki kikérte Odyaseus tervéről Pallas Athéné véleményét. Az istennő he­lyeselte a tervet Amikor a faló elkészült, felállították Trója kapuja előtt a térségen, miután elrejtették benne a harco­sokat. A görögök elvonultak a falak alól. A bálványra rá­írták: -Athéné Istennőnek szentelik ezt a lovat a hazatérő görögök.* Friamos, a trójai király hiszékeny volt Megté­vesztették. Papja hiába mondta neki, hogy "félek a görö­göktói akkor is, ha ajándékot adnak*, saját lányára se hall­gatott, aki megjósolta*, hogy az ellenség belopakodik Trójá­ba és elpusztítja. Engedett az álnok kísértésnek. A király lágyszívűsége a trójaiak végzete lett. Felzaklatott ez a história. Azt hiszem nemcsak engem, a többieket is. Mert kézenfekvő lett volna, hogy valaki meg­kérdezze: — hiszen nyilvánvaló, mindannyiunknak eszébe jutott, miért viseli a mi egységünk egyenruháján a trójai faló Jelét. De egyikünk se kérdezett semmit. Mindenki hall­gatott Csak Sulyok Berciben volt annyi bátorság, hogy megjegyezte: "Ühüm, kitűnő mesterség*. És még valamit* de azt nem értettem, csak a hangsúlyából éreztem a gúnyt Nem hiányzott belőle a keserűség sem. Egyszóval így vagyunk. Nem mintha eddig nem tud­tuk volna. Eszembe sincs, hogy úgy tüntessem fel a dolgot, mintha akaratnélküli figurák lennénk, akiket ide-oda rakos­gatnak. Tudtuk jól, hogy mire szánnak bennünket, de azért... Ez a jelvény meglehetősen nyugtalanít. Vándor Pityu túlságosan művelt. Pedig csak húszéves. Bár ne volna itt Vagy ha már itt van, tartaná a száját. Homeros meg Michel­angelo, meg Munkácsy... Ilyenekkel tömi a fejünket Fel­dühösít. Jobb volna egy pakli magyar kártya ... Várpalotán éltem. A Petőfi Munkásszállóban laktam. Jól kerestem, de nem eleget. Bár... más hasonló korú fia­talokhoz képest... Hiszen akkoriban alig múltam húsz­éves ... Egy kicsit rákaptam az ivászatra. Elmaradoztam a műszakból. Előbb dédelgettek, élmunkás, ifjú sztahanovis­ta voltam. Fejtési, később elővágási csoportban dolgoztam. Elvékonyodott telepen ls jól termeltem. Jutalmaztak. Mér jóval október elótt sok vagány került a bán- ába. Jöttek mindenféle hétpróbás alakok. Tudtak mulatni, ha­verkodni. Nem lehetett unatkozni köztük. Amikor megforrósodott a levegő, egyik éjszaka a Csá­kány-hídnál megtámadtunk és leütöttünk egy tisztet. Ne­kem semmi bajom se volt vele, nem is ismertem. A Hajdók kezdte, aki egyenesen a Markó utcából jött hozzánk. Én csak velük mentem. Már hónapokkal előbb az Ibolya cukrászdába jártak tanakodni sokan. Ott hallottam a pesti Petófl-körről. Hu­szonharmadikán aztán, amikor híre jött a nagy trínek, fel­bolydult minden. Három nap múlva már dömperek húzták a szovjet emlékműre akasztott láncot, csákányok rombolták a katonatemető sírköveit. Zúztuk a vörös csillagokat. Le­vertük az élüzem csillagot a Beszálló- és a Ferenc-aknáróL Mindenhonnan. Azt mondták, ifjúsági forradalom van, így kell neki lennie. Egy kicsit furcsa volt: nem sokkal előbb még a ka­bátom hajtókáján hordtam magam is a csillagot. ÍFolytatjukJ »

Next

/
Thumbnails
Contents