Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-24 / 171. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Kedd. 1962. JffHus 26. A gyárkapu varázsa A gyár a gyárkapunál kezdődik, s ott is ér véget. Soha nem szünetel itt a forgalom, a Jövés-menéz, az élet Benn gépek dohognak, kinn az utca zaja, * ami összefogja őket teljessé teszi kapcsolatukat, szinte jelképpé nő: a kapu. A harmadik ember, akit megszólítottam, amint elhaladt a kenderfonógyár kapuja előtt háziasszony volt. — Dolgozott már gyárban? — Még sohasem. — £a mit gondol, milyen lehet az élet odabent? — Hát azt véletlenül nagyon jól tudom — nevette el magát a kérdezett —, a sógorom éppen itt dolgozik, és sokat mesél róla. Tévedtem volna: talán ninca varázsa a gyárkapunak? Gyerünk, nézzük meg közelebbről! fel egyiket sem a kenderfo- bet! egy új élet kezdetét novai. Azzal, hogy munkatársai beO

fogadták, s nem hogy akadályoznák, de segítik, hogy visszataláljon a társadalomba. Ez is a gyárkapu varázsa. így beszélt a törzsgárdajelvény várományosa, egy szocialista címért dolgozó brigád vezetője, Barna Istvánné. De mit mondhat az, aki csak néhány napja tartozik a gyár kollektívájához: Aradi Mária, Nagy Katalin, Urbán Mihály vagy a többiek? Egyiküket nem nevezem meg. — Tavaly már dolgoztam itten — meséli elfogódva V. S.. akit egy gép mellett szólítottam meg. — Azután máshol helyezkedtem el, ahonnan társadalmi tulajdon ellen elkövetett vétség miatt börtönbe kerültem. A gyár visszafogadott Annak, aki tíz éve, vagy még régebben dolgozik a kenderfonóban, nagyon sokat jelenthet a gyár, de V. S. számára talán még töbLehetne a vallatást tovább ia folytatni. Szálkái bácsi, a főportás bizonyára sok történetet tud, ami egy pár lépésnyi helyen, a kapu és a porta között játszódik le nap mint nap. Vígat is, meg néhány szomorúat Megkérdezhetném azokat is. akik hűtlenek lettek a gyárhoz. Szalal Arpádnét vagy Turu Irént, akik a napokban léptek ki végérvényesen a kapun. Felesleges, Biztoa vagyok benne, hogy az ő szívük is feldobog, ahányszor meglátják a gyár kapuját Fehér Kálmán Több őre is van a tágas rácsos kapunak, de Saalkai Géza, a főportás képviseli mégis leginkább a GYÁRAT; Így, nagy betűkkel írva. Tekintély, anélkül, hogy különösebben törekedne rá. Szeretik. Mindenkihez van néhány barátságoa szava, aki a portásszobában megfordul. Hozzám is: — Itt a vendégkönyv, írja bele magát hogy szívesen láthassuk. Persze ez tréfa. Sok név sorakozik egymás alatt a könyvben, jobbára helybeli üzemek, budapesti vállalatok hivatalos küldötteinek nevei. A gyár dolgozóinak nem kell beírócskát játszani. — Nekünk, akik már régóta itt dolgozunk, a gyárkapu megszokott látvány, éppen úgy, mint Szálkái bácsinak — mondta Barna Istvánné, a vizesfonó dolgozója; Rövid számítás: Hz éve tépi át naponta a küszöböt Bamáné, munkába menet, s munkából jövet Ha a szabadságokat betegségeket levonjuk, akkor is legalább ötezerszer ment el a kapu alatt 1952 óta, Mégis azt mondom, hogy van varázsa ennek a kapunak — folytatja. — Amikor oda vagyok szabadságon, hiányzik a gyár. Jártam én már szebb üzemekben ls, mint ez, a textilmüvekben meg a vásárhelyi harisnyagyárban, de nem cserélném Jól fisét a kertészet a Táncsics Tsz-ben Több mint 250 nzsr forint jövedelmet boztak eddig a korti növények A szegedi Táncsics Tsz példája is bizonyítja, menynyire érdemes a városhoz közel fekvő szövetkezeti gazdaságoknak a növénytermesztés egyik legjövedelmezőbb ágával, a kertészettel foglalkozniok. Ez a meglehetősen munkaigényes, de a ráfordított munkát kamatostul visszatérítő üzemág még aa olyan kevésbé fejlett körülmények között is, mint itt a Táncsics-ban biztos és nem megvetendő Jövedelemforrása a közösségnek. A tsz az elmúlt évben ls igen szép nyereségre tett szert, s idén sem panaszkodhat: a kertészet most is megtette a magáét. Mint Csúcs Mihály elnöktől megtudtuk, ez ideig már több mint 250 ezer forint tiszta haszon folyt be a szövetkezet pénztárába a kertészet termékei után. Pedig a hosszúra nyúlt tél miatt a szezon az idén több mint egyhónapos késéssel indult. Különösen jó termést adott a karalábé. A repülőtér melletti táblán annyi karalábé termett, hogy a MÉK alig győzte átvenni az árut a szövetkezettől. De a korai primőrök, a saláta, a retek ia szépen fizettek. Talán a Táncsics Tsz aknázza ki a város szövetkezeti gazdaságai közül azt a lehetőséget is, ami termeivényeinek szabadpiaci értékesítésében rejlik. A Marx téri piacon állandó elárusító pavilont tartanak fönn, s ez a pavilon maga közel 77 ezer forint forgalmat bonyolított le. Csaknem feleannyit, mint az állami értékesítésből befolyt jövedelem eddigi öszszege. S a szezon java: a paprika, a paradicsom, a káposzta, a dinnye hátra van még. A Táncsics Tsz gazdái bíznak abban, hogy azt a kiesést, amit a rossz Időjárás a kalászosoknál okozott, segít majd kiheverni a jól jövedelmező kertészet isi STOPPERÓRÁVAL a szegedi vendéglőkben Több a jó tapasztalat, mint a rossz a kitűnően készített rántott harcsáról híres, ezt kóstoljuk meg mi ls. A megrendeléstől számított tíz percen belül már hozzák is, és mindenféle mérés nélkül megállapíthatjuk: az adag kiadóé, sőt a minőségre sem A szegedi városi tanács kereskedelmi osztályának előadója és egy újságíró stopperórával elindult körútra a szegedi vendéglőkbe. Hogy mire kellett a stopperóra? Ez a következőkből kiderül ... — Tessék helyet foglalni, lehet rosszat mondani. Parancsolnak italt, vagy esetleg hozzam az étlapot? — fogad bennünket egyszerre két pincér is a Hági Étterem kerthelyiségében. Időt sem hagynak, hogy a stopperórára pillantsunk és megfigyelhessük, hány perc alatt vesznek észre a pincéÉtlap nincs a két szelet sertésborda 20 dekán felül van. Mint az étterem helyettes vezetőjétől megtudjuk, jelenleg, s a további hetekben folyamatosan negyvenféle hideg és meleg étel várja a Hungária Étterem vendégeit. A kereskedelmi osztály előadójának kérésére itt is ígéret hangzik el, hogy több asztalra helyezzenek italárjegyzéket, mert így a vendég ellenőrizheti mindig a pincér számolását A káposztasaláta rossz IzO A sok előkelő első- és másodosztályú hely mellett próbaképpen megnéztünk egy Azt hisszük, nincs is olyan más városból, vagy külföldről érkező vendég, aki Szegeden ne akarna halászlét, vagy egyéb halételt enni. A Kossuth Halászati Szövetkerek. Szinte elénk varázsol- zet csárdájában, s a kertják az étlapot. Jó érzés az helyiségben is sok a ver.dég. étlap külsejére pillantani is, Gyorsan felveszik azonban hiszen az első osztályú kö- az italrendelést, s az első veteményeknek megfelelően meghökkend akkor ér ben- a ízléses műanyagboritásban Met, amikor étlapot tó- Hajnóczy Tis2avirágot Az esti órákban itt mindon — Étlappal nem szolgálha- hely foglalt volt. Inycsiklantunk, mi speciálisan haléte- dozó illatok, s a zsúfoltság leket árusítunk, minden te- ellenére gyors kiszolgálás, remben ki van függesztve, f)gy kis meglepetés érte itt milyen halétel kapható, de a törzsvendégeket Szerintük , ^ ^u „ ... , , különben is én is el tudom ugyanis az ételárak drágablok kozott Egyik helyre mondani... £s már sorolja bak lettek, a mennyiségnél etelt, másik helyre italt visz- i8 a pincér: halászlé, rátott azonban s a minőségnél sem nek. Még eszünkbe sem jut hali túróscsusza. Nemcsak látszik ez meg. Jó pont, hogy ránézni a stopperórára, már- a mellettünk levő asz- hosszú idő után először boris előttünk párolog az íny- taJnál m vendégek is meg- júhúst is beiktattak az étcsiklandozó rántott sertés- idődnek. hogy nincs étlap a rendbe. Az egyik asztalnál borda. Utólagos ellenőrzes: másodosztályú halászcsárdá- az elfogyasztott vacsora után nem egeszen negy perc alatt ban. Érthető is ez, hiszen a fogvájót kér a vendég. A megerkezett a rendelt etel. vendégek nemcsak arra kí- pincér azonban ezzel nem váncsiak, milyen étel kap- szolgálhat. A másik asztalható, hanem arra is. hogy az nál üdítő italok után érdekmennyibe kerül. És ezért minden esetben felállni, s a terem másik végében kifüggesztett árjegyzékhez sétálni, azt hisszük, kicsit kellemetlen. Bor. üdítő ital. sör még adják át a vendégnek. A pincérek gyorsak Az abroszok mindenütt hófehérek, tiszták. A pincérek gyorsan suhannak az asztaElőkerül az igazolvány, a fiatal pincér zavarba jön, bár erre semmi oka, hiszen jól vizsgázott. A következő állomás a Szőke Tisza üdülőhajó étterme. Itt nyilván a sok vendég miatt is pontosan öt percet kell várnunk, mire megkérdezik, mit kívánunk. Űjabb öt perc, míg a sör az asztalra kerül. Az étlap itt is bőséges választékot mutat, s mivel a hajó étterme lödnek, de a válasz igen egyszerű: egyetlen fajta üdítő ital van — öszibaracklé. Ezenkívül semmiféle málna, vagy meggylé stb. nem kapható. Az egyik vendég uborMfíszaki újdonságok Repülővagon A kalinyini vagongyárban gyorsvonatok részére tisztán fémből való személykocsik gyártását kezdték meg. A tervezők maguk közt „repülővagonnak" hfvják. Ennek van is alapja. A kocsik repülőgépeken használatos támlásszékekkel vannak felszerelve. Belsejük sugárhajtású utasszállító repülőgép szalonjára emlékeztet. A kocsik anyaga, akár a repülőgépeké: könnyű alumínium ötvözet. Mindegyikükben rádiókészülékek vannak, továbbá légkondicionáló berendezés. Kényelmes és kellemes bennük az utazás. A tervezőmérnökök gondoskodtak az utasok maximális kényelméről: a hangszigetelés elnyeli a kívülről jövő zajokat, a fénycsövek lágy fényt árasztanak, a széles ablakok jó kilátást tesznek lehetővé. Az ilyen könnyű, elegáns, modern kiképzésű kocsikból álló szerelvények óránként 140—160 kilométer sebességre képesek. itt ls található megfelelő vá- kasaiátát kér vacsorája lasztékban, s még egy ígéret mellé, a pincér azonban — is: holnaptól kezdve már el- mivel az elfogyott — kikészítik az étlapokat, sőt az posztasalátát ajánl. A vendég beéri ezzel ia. Az első kóstolás után azonban szomorúan lemond a káposztasaláta fogyasztásáról, mert az, többek megállapítása szerint is, poshadt, rossz ízű, A tapasztalatok jelentős részét megírtuk. Külön kommentárt nem akarunk hozzáfűzni. Annyit azonban mégis meg kell jegyeznünk: bár az első- és másodosztályú helyek nagyrészt jól vizsgáztak, a vendégek azonban a kisebb helyeket is felkeresik majd, s úgy hisszük, a Tiszavirágban tapasztalt hiányosságoknak sem az ünnepi játékok alatt, sem a megitalok árjegyzékét is. Tizenhárom perc várakozás S'ok külföldi vendég száll meg és természetesen étkezik is a Hungária Szálló éttermében. Az abroszok nófehérek, az asztalokon virág, a pincérek pillanatok leforgása alatt megkérdezik, tnit parancsol a vendég. Mivel van már összehasonlítási alapunk, így itt is rántott sertésbordát kérünk. A verseny — mármint a gyorsasági — a Hági javára dől el, mert itt 13 percet kell várakozni, míg megérkezik a ki- _ J választott étel. A minőség ^ott mindennapi életben azonban itt is kifogástalan, , . ,„.,., s a mérlegre kerülő húsnak nem szabad előfordulmok. sem kell szégyenkeznie, mert Horuczi Lászlánó Vadász Ferenc: 00 AZ ORVENY (2) uisszaaez Kitűnő tanulmányi eredményem alapján mégis felvettek. Akkor azt hittem, sorsom egyenesen és töretlenül ível majd. Elvégeztem három szemesztert... De nem leszek orvos. Ilyés Zoltánból semmi se lesz. Ilyén Zoltán nincs. Megszűnt élni. ILYÉS ZOLTÁN FÉLEGYHAZARÖL Sulyok szemlátomást elégedett Feje visszahanyatlik a párnára, a falnak fordult Ügy lehet már alszik is. *... nem parancsol nékem senki, sem a Jászság, sem a Kunság, csak a karcagi bíróság.* Margit mindig biztatott: "Énekelj Zoli! Jó hallgatni. Szeretem, ha jó kedved van. Igyál egy-két pohár bort, ne kényeskedj. Na, az én kedvemért.* Hiába akart meglepni Sulyok: össze se rezzentem. Ha Kecskeméten járnék a Nagytemplom előtt vagy Pesten a Városligetben, s ott kiáltana rám valaki, hogy "Zoli* — akkor se rezzennék meg. Hátra se néznék. Kár Zoliért. Nem volt akármilyen gyerek. Jól mozgott Tálán a legdaliásabb volt a népi tánccsoportban. "Micsoda mokány fickó!* — mondták róla elismerően, akik látták. Egyszer a piactéren egy idős tanyai ember megtorpant, amikor szembejött vele: "Ez aztán a sűrű legény — mutatott rá —, ezt jó anyatejjel táplálták*. Hol vagy Zoli? Feltámadsz-e valaha? ... Az édesanyám sírja balra van a temető főbejáratától. A vasveretes kapu fölött a "Fel', imádunk* olvasható. Balra a nyolcadik szakasz második sorában a második sírkő az anyámé. Följegyeztem a noteszom utolsó oldalára. Őrzöm. Vajon a mostohám küldi-e apámat, vagy hagyja-e legalább, hogy néhanapján kimenjen a temetőbe, s virágot vigyen elhunyt hitvesének? A mostohám... ötvennégyben került a házunkhoz. Tizenkilenc éves voltam. Ö harminc. "Szólíts Gittának* — bátorított "Azért éppúgy tisztelhetsz* Nagy mintájú, tarka virágok borították pongyolája selymét. Fiúi puszit* — incselkedett és odatartotta az arcát Bársonyos volt a bőre. Apám kórt: "Szeresd Gittát Az első házassága szerencsétlenül végződött, azt akarom, hogy boldog legyen mellettem, meleg otthonra találjon nálunk.* Gitta sokszor megkérdezett: "Tetszem neked?* Azt feleltem: persze. Ilyenkor azt hiszem, el is pirultam. Táncos szórakozóhelyekre mentünk hármasban. Apám szép szál ember. Akkoriban ötvenötödik évét taposta, de sokkal fiatalabbnak látszott. Olyan vidám tudott lenni, mint a velünk egykorúak. "Szórakoztasd anyádat* — kért. örült, hogy kényszeredettség nélkül vállalkoztam erre. Gitta pedig megszorította a karomat, s tánc közben halkan dúdolt. Lehelete a fülemet, a halántékomat érte. Ügy éreztem, mintha finom vlrágszállal csiklandoztak volna: tüzelt az arcom. "Büszke vagy rám? Kevés fiúnak van ilyen fiatal anyja. "Szeretem ám az öreget, ne hidd, hogy nem...« Egyszer sem kételkedtem ebben, ötvenhat elején a farsangban báloztunk. A szövetkezet mulatságát az egyik tanyán rendezték. Gitta feje megfájdult a bortól. Éjféltájt kiállt a táncból. Apám szabadkozott: félig-meddig ő a házigazda, vendégek érkeztek a megyei központtól, maradnia kell. Megkért: kísérjem haza Gittát Csörgős szánon repültünk. Havazott Gitta nem húzott kesztyűt: én melengettem a kezét A házunk elől a szán visszafordult. A dombról utána néztünk. A hópelyhek függönyén át sápadtan hunyorogtak a város fényei. Gitta örült: kitisztult a feje. Kitátotta a száját, nyelte a hópelyheket és a hideg levegőt. Néztem hogyan ragyognak a fogai. Hátrált, aztán lehajolt, hógolyót gyúrt és meghajított vele. Ellentámadásom elől bemenekült a kapun. Megállt a drótháló mögött. A hó vékonyan fedte a drótot. A fehér kockák közül négyből kikandikáltak az ujjai, ahogy beléjük kapaszkodott. A kapun kívül álltam, de olyan közel hozzá, mint a táncban. A csillogó fehér keretben döbbenten néztem a szemét Csak néhány másodpercig tartott. Az egyik kockában ott piroslott a szája, mint kínálkozó, érett gyümölcs. Homlokom, arcom a havas dróthoz tapadt. Megcsókoltam akkor először a száját. Forró volt az ajka. Zoli — súgta és elszaladt. Berohant a lakásba, nagy robajjal csapta be szobája ajtaját. Kínos, gyönyörűséges, gyötrelmes, bűnös lett az életem. Milyen jó, hogy Ilyés Zoltán levethette magáról korábbi sorsát Félredobhatta, mint egy bemocskolt, elrongyolódott ruhát Nemcsak régi élete, nemcsak gyűlölt öltözéke tűnt el. Zoltán maga is megsemmisült: nincs többé. Én voltam? Nem, én az US Army Special Warfare Center jóvoltából már Katona Sándor vagyok. Hadd mutatkozzam be: Kecskeméten születtem, harmincötben. A mesterségem elektrotechnikus, a szakmát Pesten tanultam egy Kazinczy utcai kisiparosnál. Szüleim nem élnek. De pontosan számot adhatok róluk bárkinek. Nagyapámat Kajetán "Dánielnek hívták, Facsádon született, Zentárói került a Duna—Tjzsa közébe, Kecskeméten járt iskolába, ott házasodott. Három hold szőlője, öt gyereke volt Apámat — megmagyarosította a nevét — Katona Eleknek hívták, a tizenhármas huszároknál szolgált. Tisztviselő volt egy biztosítási cégnél. Anyám, született Darida Borbála, apám után három esztendővel, negyvenhétben költözött el az élők sorából. Szüleim a kecskeméti Szentháromság-temetőben nyugszanak. Apám tizenkilenc áprilisában, mint a Vörös őrség tagja részt vett a szentkirályi tanyán kirobbantott ellenforradalmi felkelés leverésében, ezért később sok baja volt. Jobbára Pesten hivatalnokoskodott ... Nem folytatom. Életrajzomat a főnök írta — háromszor-négyszer új adatokkal egészítette kl —, betéve tudom, hadarom, ha kérdezik. Bosszantó, hogy néha álmomban is bajoskodom vele. "Katona Sándor vagyok. Parancsoljon velem uram* — suttogom. Megborzongok az Idegen hangtól. A számat, a hajamat tapogatom. Kiáltani szeretnék: "Ez nem én vagyok! Ez nem az én hangom, nem az én szám, nem az én hajam.* De hallgatok. Hallgatnom kell! Hatan lakunk együtt a hálóteremben, öten már alszanak. Alszik Sulyok is. Horkol. Ütálatos alak. Pózol a szakállával. Reggel majd elkiáltja magát: — Katona! — S én ugrom, mint a szöcske, ordítom: — Jelen! — Aztán harsogja sorjában & másik négy nevét (Folyt fcönJti