Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-24 / 171. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Kedd. 1962. JffHus 26. A gyárkapu varázsa A gyár a gyárkapunál kezdődik, s ott is ér véget. Soha nem szünetel itt a for­galom, a Jövés-menéz, az élet Benn gépek dohognak, kinn az utca zaja, * ami összefogja őket teljessé teszi kapcsolatukat, szinte jelkép­pé nő: a kapu. A harmadik ember, akit megszólítottam, amint elha­ladt a kenderfonógyár ka­puja előtt háziasszony volt. — Dolgozott már gyárban? — Még sohasem. — £a mit gondol, milyen lehet az élet odabent? — Hát azt véletlenül na­gyon jól tudom — nevette el magát a kérdezett —, a sógorom éppen itt dolgozik, és sokat mesél róla. Tévedtem volna: talán ninca varázsa a gyárkapu­nak? Gyerünk, nézzük meg közelebbről! fel egyiket sem a kenderfo- bet! egy új élet kezdetét novai. Azzal, hogy munkatársai be­O fogadták, s nem hogy aka­dályoznák, de segítik, hogy visszataláljon a társadalom­ba. Ez is a gyárkapu varázsa. így beszélt a törzsgárdajel­vény várományosa, egy szo­cialista címért dolgozó bri­gád vezetője, Barna István­né. De mit mondhat az, aki csak néhány napja tartozik a gyár kollektívájához: Ara­di Mária, Nagy Katalin, Ur­bán Mihály vagy a többiek? Egyiküket nem nevezem meg. — Tavaly már dolgoztam itten — meséli elfogódva V. S.. akit egy gép mellett szó­lítottam meg. — Azután máshol helyezkedtem el, ahonnan társadalmi tulaj­don ellen elkövetett vétség miatt börtönbe kerültem. A gyár visszafogadott Annak, aki tíz éve, vagy még régebben dolgozik a kenderfonóban, nagyon so­kat jelenthet a gyár, de V. S. számára talán még töb­Lehetne a vallatást to­vább ia folytatni. Szálkái bácsi, a főportás bizonyára sok történetet tud, ami egy pár lépésnyi helyen, a kapu és a porta között játszódik le nap mint nap. Vígat is, meg néhány szomorúat Megkérdezhetném azokat is. akik hűtlenek lettek a gyárhoz. Szalal Arpádnét vagy Turu Irént, akik a na­pokban léptek ki végérvé­nyesen a kapun. Felesleges, Biztoa vagyok benne, hogy az ő szívük is feldobog, ahányszor meglátják a gyár kapuját Fehér Kálmán Több őre is van a tágas rácsos kapunak, de Saalkai Géza, a főportás képviseli mégis leginkább a GYÁRAT; Így, nagy betűkkel írva. Tekintély, anélkül, hogy kü­lönösebben törekedne rá. Szeretik. Mindenkihez van néhány barátságoa szava, aki a portásszobában meg­fordul. Hozzám is: — Itt a vendégkönyv, ír­ja bele magát hogy szíve­sen láthassuk. Persze ez tréfa. Sok név sorakozik egymás alatt a könyvben, jobbára helybeli üzemek, budapesti vállalatok hivatalos küldöt­teinek nevei. A gyár dolgo­zóinak nem kell beírócskát játszani. — Nekünk, akik már rég­óta itt dolgozunk, a gyárka­pu megszokott látvány, ép­pen úgy, mint Szálkái bá­csinak — mondta Barna Istvánné, a vizesfonó dolgo­zója; Rövid számítás: Hz éve tépi át naponta a küszöböt Bamáné, munkába menet, s munkából jövet Ha a sza­badságokat betegségeket le­vonjuk, akkor is legalább ötezerszer ment el a kapu alatt 1952 óta, Mégis azt mondom, hogy van varázsa ennek a kapu­nak — folytatja. — Amikor oda vagyok szabadságon, hi­ányzik a gyár. Jártam én már szebb üzemekben ls, mint ez, a textilmüvekben meg a vásárhelyi harisnya­gyárban, de nem cserélném Jól fisét a kertészet a Táncsics Tsz-ben Több mint 250 nzsr forint jövedelmet boztak eddig a korti növények A szegedi Táncsics Tsz példája is bizonyítja, meny­nyire érdemes a városhoz közel fekvő szövetkezeti gaz­daságoknak a növényter­mesztés egyik legjövedelme­zőbb ágával, a kertészettel foglalkozniok. Ez a meglehe­tősen munkaigényes, de a rá­fordított munkát kamatostul visszatérítő üzemág még aa olyan kevésbé fejlett körül­mények között is, mint itt a Táncsics-ban biztos és nem megvetendő Jövedelemforrá­sa a közösségnek. A tsz az elmúlt évben ls igen szép nyereségre tett szert, s idén sem panaszkod­hat: a kertészet most is meg­tette a magáét. Mint Csúcs Mihály elnöktől megtudtuk, ez ideig már több mint 250 ezer forint tiszta haszon folyt be a szövetkezet pénztárába a kertészet termékei után. Pedig a hosszúra nyúlt tél miatt a szezon az idén több mint egyhónapos késéssel indult. Különösen jó termést adott a karalábé. A repülőtér mel­letti táblán annyi karalábé termett, hogy a MÉK alig győzte átvenni az árut a szö­vetkezettől. De a korai pri­mőrök, a saláta, a retek ia szépen fizettek. Talán a Táncsics Tsz ak­názza ki a város szövetkezeti gazdaságai közül azt a lehe­tőséget is, ami termeivényei­nek szabadpiaci értékesítésé­ben rejlik. A Marx téri pia­con állandó elárusító pavi­lont tartanak fönn, s ez a pavilon maga közel 77 ezer forint forgalmat bonyolított le. Csaknem feleannyit, mint az állami értékesítésből be­folyt jövedelem eddigi ösz­szege. S a szezon java: a paprika, a paradicsom, a káposzta, a dinnye hátra van még. A Táncsics Tsz gazdái bíznak abban, hogy azt a kiesést, amit a rossz Időjárás a kalá­szosoknál okozott, segít majd kiheverni a jól jövedelmező kertészet isi STOPPERÓRÁVAL a szegedi vendéglőkben Több a jó tapasztalat, mint a rossz a kitűnően készített rántott harcsáról híres, ezt kóstol­juk meg mi ls. A megrende­léstől számított tíz percen belül már hozzák is, és min­denféle mérés nélkül meg­állapíthatjuk: az adag ki­adóé, sőt a minőségre sem A szegedi városi tanács kereskedelmi osztályának előadója és egy újságíró stopperórával elindult kör­útra a szegedi vendéglőkbe. Hogy mire kellett a stopper­óra? Ez a következőkből ki­derül ... — Tessék helyet foglalni, lehet rosszat mondani. Parancsolnak italt, vagy eset­leg hozzam az étlapot? — fogad bennünket egyszerre két pincér is a Hági Étte­rem kerthelyiségében. Időt sem hagynak, hogy a stop­perórára pillantsunk és megfigyelhessük, hány perc alatt vesznek észre a pincé­Étlap nincs a két szelet sertésborda 20 dekán felül van. Mint az ét­terem helyettes vezetőjétől megtudjuk, jelenleg, s a to­vábbi hetekben folyamato­san negyvenféle hideg és meleg étel várja a Hungá­ria Étterem vendégeit. A ke­reskedelmi osztály előadójá­nak kérésére itt is ígéret hangzik el, hogy több asz­talra helyezzenek italárjegy­zéket, mert így a vendég el­lenőrizheti mindig a pincér számolását A káposztasaláta rossz IzO A sok előkelő első- és má­sodosztályú hely mellett pró­baképpen megnéztünk egy Azt hisszük, nincs is olyan más városból, vagy külföld­ről érkező vendég, aki Sze­geden ne akarna halászlét, vagy egyéb halételt enni. A Kossuth Halászati Szövetke­rek. Szinte elénk varázsol- zet csárdájában, s a kert­ják az étlapot. Jó érzés az helyiségben is sok a ver.dég. étlap külsejére pillantani is, Gyorsan felveszik azonban hiszen az első osztályú kö- az italrendelést, s az első veteményeknek megfelelően meghökkend akkor ér ben- a ízléses műanyagboritásban Met, amikor étlapot tó- Hajnóczy Tis2avirágot Az esti órákban itt mindon — Étlappal nem szolgálha- hely foglalt volt. Inycsiklan­tunk, mi speciálisan haléte- dozó illatok, s a zsúfoltság leket árusítunk, minden te- ellenére gyors kiszolgálás, remben ki van függesztve, f)gy kis meglepetés érte itt milyen halétel kapható, de a törzsvendégeket Szerintük , ^ ^u „ ... , , különben is én is el tudom ugyanis az ételárak drágab­lok kozott Egyik helyre mondani... £s már sorolja bak lettek, a mennyiségnél etelt, másik helyre italt visz- i8 a pincér: halászlé, rátott azonban s a minőségnél sem nek. Még eszünkbe sem jut hali túróscsusza. Nemcsak látszik ez meg. Jó pont, hogy ránézni a stopperórára, már- a mellettünk levő asz- hosszú idő után először bor­is előttünk párolog az íny- taJnál m vendégek is meg- júhúst is beiktattak az ét­csiklandozó rántott sertés- idődnek. hogy nincs étlap a rendbe. Az egyik asztalnál borda. Utólagos ellenőrzes: másodosztályú halászcsárdá- az elfogyasztott vacsora után nem egeszen negy perc alatt ban. Érthető is ez, hiszen a fogvájót kér a vendég. A megerkezett a rendelt etel. vendégek nemcsak arra kí- pincér azonban ezzel nem váncsiak, milyen étel kap- szolgálhat. A másik asztal­ható, hanem arra is. hogy az nál üdítő italok után érdek­mennyibe kerül. És ezért minden esetben felállni, s a terem másik végében kifüg­gesztett árjegyzékhez sétálni, azt hisszük, kicsit kellemet­len. Bor. üdítő ital. sör még adják át a vendégnek. A pincérek gyorsak Az abroszok mindenütt hó­fehérek, tiszták. A pincérek gyorsan suhannak az aszta­Előkerül az igazolvány, a fiatal pincér zavarba jön, bár erre semmi oka, hiszen jól vizsgázott. A következő állomás a Szőke Tisza üdülőhajó ét­terme. Itt nyilván a sok vendég miatt is pontosan öt percet kell várnunk, mire megkérdezik, mit kívánunk. Űjabb öt perc, míg a sör az asztalra kerül. Az étlap itt is bőséges választékot mu­tat, s mivel a hajó étterme lödnek, de a válasz igen egyszerű: egyetlen fajta üdí­tő ital van — öszibaracklé. Ezenkívül semmiféle málna, vagy meggylé stb. nem kap­ható. Az egyik vendég ubor­Mfíszaki újdonságok Repülővagon A kalinyini vagongyárban gyorsvonatok részére tisztán fémből való személykocsik gyártását kezdték meg. A tervezők maguk közt „repü­lővagonnak" hfvják. Ennek van is alapja. A kocsik repü­lőgépeken használatos tám­lásszékekkel vannak felsze­relve. Belsejük sugárhajtású utasszállító repülőgép szalon­jára emlékeztet. A kocsik anyaga, akár a repülőgépe­ké: könnyű alumínium ötvö­zet. Mindegyikükben rádióké­szülékek vannak, továbbá légkondicionáló berendezés. Kényelmes és kellemes ben­nük az utazás. A tervező­mérnökök gondoskodtak az utasok maximális kényelmé­ről: a hangszigetelés elnyeli a kívülről jövő zajokat, a fénycsövek lágy fényt árasz­tanak, a széles ablakok jó kilátást tesznek lehetővé. Az ilyen könnyű, elegáns, modern kiképzésű kocsikból álló szerelvények óránként 140—160 kilométer sebesség­re képesek. itt ls található megfelelő vá- kasaiátát kér vacsorája lasztékban, s még egy ígéret mellé, a pincér azonban — is: holnaptól kezdve már el- mivel az elfogyott — ki­készítik az étlapokat, sőt az posztasalátát ajánl. A ven­dég beéri ezzel ia. Az első kóstolás után azonban szo­morúan lemond a káposzta­saláta fogyasztásáról, mert az, többek megállapítása sze­rint is, poshadt, rossz ízű, A tapasztalatok jelentős részét megírtuk. Külön kom­mentárt nem akarunk hozzá­fűzni. Annyit azonban még­is meg kell jegyeznünk: bár az első- és másodosztályú helyek nagyrészt jól vizsgáz­tak, a vendégek azonban a kisebb helyeket is felkeresik majd, s úgy hisszük, a Ti­szavirágban tapasztalt hiá­nyosságoknak sem az ünne­pi játékok alatt, sem a meg­italok árjegyzékét is. Tizenhárom perc várakozás S'ok külföldi vendég száll meg és természetesen étke­zik is a Hungária Szálló ét­termében. Az abroszok nó­fehérek, az asztalokon virág, a pincérek pillanatok lefor­gása alatt megkérdezik, tnit parancsol a vendég. Mivel van már összehasonlítási alapunk, így itt is rántott sertésbordát kérünk. A ver­seny — mármint a gyorsa­sági — a Hági javára dől el, mert itt 13 percet kell vára­kozni, míg megérkezik a ki- _ J választott étel. A minőség ^ott mindennapi életben azonban itt is kifogástalan, , . ,„.,., s a mérlegre kerülő húsnak nem szabad előfordulmok. sem kell szégyenkeznie, mert Horuczi Lászlánó Vadász Ferenc: 00 AZ ORVENY (2) uisszaaez Kitűnő tanulmányi eredményem alapján mégis felvet­tek. Akkor azt hittem, sorsom egyenesen és töretlenül ível majd. Elvégeztem három szemesztert... De nem leszek or­vos. Ilyés Zoltánból semmi se lesz. Ilyén Zoltán nincs. Meg­szűnt élni. ILYÉS ZOLTÁN FÉLEGYHAZARÖL Sulyok szemlátomást elégedett Feje visszahanyatlik a párnára, a falnak fordult Ügy lehet már alszik is. *... nem parancsol nékem senki, sem a Jászság, sem a Kunság, csak a karcagi bíróság.* Margit mindig biztatott: "Énekelj Zoli! Jó hallgatni. Szeretem, ha jó kedved van. Igyál egy-két pohár bort, ne kényeskedj. Na, az én kedvemért.* Hiába akart meglepni Sulyok: össze se rezzentem. Ha Kecskeméten járnék a Nagytemplom előtt vagy Pesten a Városligetben, s ott kiáltana rám valaki, hogy "Zoli* — akkor se rezzennék meg. Hátra se néznék. Kár Zoliért. Nem volt akármilyen gyerek. Jól mozgott Tálán a legdaliásabb volt a népi tánccsoportban. "Micsoda mokány fickó!* — mondták róla elismerően, akik látták. Egyszer a piactéren egy idős tanyai ember megtorpant, amikor szembejött vele: "Ez aztán a sűrű legény — mutatott rá —, ezt jó anyatejjel táplálták*. Hol vagy Zoli? Feltámadsz-e valaha? ... Az édesanyám sírja balra van a temető főbejáratá­tól. A vasveretes kapu fölött a "Fel', imádunk* olvasható. Balra a nyolcadik szakasz második sorában a második sír­kő az anyámé. Följegyeztem a noteszom utolsó oldalára. Őrzöm. Vajon a mostohám küldi-e apámat, vagy hagyja-e legalább, hogy néhanapján kimenjen a temetőbe, s virágot vigyen elhunyt hitvesének? A mostohám... ötvennégyben került a házunkhoz. Ti­zenkilenc éves voltam. Ö harminc. "Szólíts Gittának* — bá­torított "Azért éppúgy tisztelhetsz* Nagy mintájú, tarka virágok borították pongyolája sely­mét. Fiúi puszit* — incselkedett és odatartotta az arcát Bársonyos volt a bőre. Apám kórt: "Szeresd Gittát Az első házassága szeren­csétlenül végződött, azt akarom, hogy boldog legyen mel­lettem, meleg otthonra találjon nálunk.* Gitta sokszor megkérdezett: "Tetszem neked?* Azt fe­leltem: persze. Ilyenkor azt hiszem, el is pirultam. Táncos szórakozóhelyekre mentünk hármasban. Apám szép szál ember. Akkoriban ötvenötödik évét taposta, de sokkal fiatalabbnak látszott. Olyan vidám tudott lenni, mint a velünk egykorúak. "Szórakoztasd anyádat* — kért. örült, hogy kényszeredettség nélkül vállalkoztam erre. Gitta pedig megszorította a karomat, s tánc közben halkan dúdolt. Le­helete a fülemet, a halántékomat érte. Ügy éreztem, mint­ha finom vlrágszállal csiklandoztak volna: tüzelt az arcom. "Büszke vagy rám? Kevés fiúnak van ilyen fiatal any­ja. "Szeretem ám az öreget, ne hidd, hogy nem...« Egyszer sem kételkedtem ebben, ötvenhat elején a farsangban báloztunk. A szövetkezet mulatságát az egyik tanyán rendezték. Gitta feje megfáj­dult a bortól. Éjféltájt kiállt a táncból. Apám szabadkozott: félig-meddig ő a házigazda, vendégek érkeztek a megyei központtól, maradnia kell. Megkért: kísérjem haza Gittát Csörgős szánon repültünk. Havazott Gitta nem húzott kesztyűt: én melengettem a kezét A házunk elől a szán visszafordult. A dombról utána néztünk. A hópelyhek függönyén át sápadtan hunyorogtak a város fényei. Gitta örült: kitisztult a feje. Kitátotta a száját, nyelte a hópelyheket és a hideg levegőt. Néztem hogyan ragyog­nak a fogai. Hátrált, aztán lehajolt, hógolyót gyúrt és meg­hajított vele. Ellentámadásom elől bemenekült a kapun. Megállt a drótháló mögött. A hó vékonyan fedte a drótot. A fehér kockák közül négyből kikandikáltak az ujjai, ahogy beléjük kapaszkodott. A kapun kívül álltam, de olyan kö­zel hozzá, mint a táncban. A csillogó fehér keretben döb­benten néztem a szemét Csak néhány másodpercig tartott. Az egyik kockában ott piroslott a szája, mint kínálkozó, érett gyümölcs. Hom­lokom, arcom a havas dróthoz tapadt. Megcsókoltam akkor először a száját. Forró volt az ajka. Zoli — súgta és elszaladt. Berohant a lakásba, nagy robajjal csapta be szobája ajtaját. Kínos, gyönyörűséges, gyötrelmes, bűnös lett az életem. Milyen jó, hogy Ilyés Zoltán levethette magáról korábbi sorsát Félredobhatta, mint egy bemocskolt, elrongyolódott ruhát Nemcsak régi élete, nemcsak gyűlölt öltözéke tűnt el. Zoltán maga is megsemmisült: nincs többé. Én voltam? Nem, én az US Army Special Warfare Center jóvoltá­ból már Katona Sándor vagyok. Hadd mutatkozzam be: Kecskeméten születtem, harmincötben. A mesterségem elekt­rotechnikus, a szakmát Pesten tanultam egy Kazinczy utcai kisiparosnál. Szüleim nem élnek. De pontosan számot adha­tok róluk bárkinek. Nagyapámat Kajetán "Dánielnek hívták, Facsádon született, Zentárói került a Duna—Tjzsa közébe, Kecskeméten járt iskolába, ott házasodott. Három hold sző­lője, öt gyereke volt Apámat — megmagyarosította a ne­vét — Katona Eleknek hívták, a tizenhármas huszároknál szolgált. Tisztviselő volt egy biztosítási cégnél. Anyám, született Darida Borbála, apám után három esztendővel, negyvenhétben költözött el az élők sorából. Szüleim a kecs­keméti Szentháromság-temetőben nyugszanak. Apám tizen­kilenc áprilisában, mint a Vörös őrség tagja részt vett a szentkirályi tanyán kirobbantott ellenforradalmi felkelés le­verésében, ezért később sok baja volt. Jobbára Pesten hi­vatalnokoskodott ... Nem folytatom. Életrajzomat a főnök írta — három­szor-négyszer új adatokkal egészítette kl —, betéve tudom, hadarom, ha kérdezik. Bosszantó, hogy néha álmomban is bajoskodom vele. "Katona Sándor vagyok. Parancsoljon velem uram* — suttogom. Megborzongok az Idegen hangtól. A számat, a ha­jamat tapogatom. Kiáltani szeretnék: "Ez nem én vagyok! Ez nem az én hangom, nem az én szám, nem az én hajam.* De hallgatok. Hallgatnom kell! Hatan lakunk együtt a hálóteremben, öten már alsza­nak. Alszik Sulyok is. Horkol. Ütálatos alak. Pózol a sza­kállával. Reggel majd elkiáltja magát: — Katona! — S én ugrom, mint a szöcske, ordítom: — Jelen! — Aztán har­sogja sorjában & másik négy nevét (Folyt fcönJti

Next

/
Thumbnails
Contents