Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-22 / 170. szám

4 dél-magyarország Vasárnap. 1962. július 22. ORSZÁGOS VERSENY ELŐTT X művelődésügy helyzetét PAPP ZOLTÁN: >r SSs&i A Szegedi Kenderfonógyár önkéntes női tűzoltócsapata már sokszor szerzett dicsőséget*kz üzemnek. Most ismét első lett egy versenyen, mégpedig nem is akármilyenen: a Tolnán megrendezett területi bajnokságon aratott sikert. A csapat ezzel jogot nyert az augusztus 4—5-én Budapesten sorra kerülő országos döntőn való részvételre. S amint fényképfelvételünk is bizonyitja, szorgalmasan gyakorlatoznak a nagy versenyre. vitatta meg a járási tanács végrehajtó bizottsága Tegnap délelőtt ülést tartott a szegedi járási tanacs végrehajtó bizottsága. Farkas István, a végrehajtó bizottság elnöke beszámolt a legutóbbi vb-ülés óta kiadott határozatok és intézkedések végrehajtásáról, majd Ács Zoltán, a művelődési osztály vezetője a szegedi járás művelődési helyzetét és az 1962/ 63-as művelődési évre való felkészülés feladatait ismertette. Előterjesztését vita követte, amely során több érdekes problémát fölvetettek a végrehajtó bizottság tagjai. Hogyan lehet ötször kaszálni egy nyáron a lucernát ? Két figyelemre méltó újítás a baktói Felszabadulás Tsz-ben SUOMI, 1962 UTAZÁSOM előtt a finn A baktói Felszabadulás Tsz gazdáinak a sóndorfalvi műút mellett elterülő birtokán mostanában nem ritkán zuhogó esőben is szaporán forognak a vízágyúk csövei, szüntelenül dolgoznak. A járókelők nem tudják mire vélni a dolgot, miért locsolják az esőtől tökéletesen megáztatott földeket? Hajdú László, a tsz főmezőgazdásza azonban nagyon jól tudja, mit csinál. Az öntözhető lucerna- és kukoricaföldeken most nyáridőben is fejtrágyáznak. S a holdanként két mázsányi pétisót nem száraz állapotban szórják ki, hanem feloldva, négyöt milliméternyi mesterséges csapadékkal locsolják szét. A folyékony nitrogén hatása Mós körülmények között 50—57 nap kell ahhoz, hogy a lucerna kaszáihatóvá váljék. A folyékony nitrogéntől azonban 28—35 nap alatt 18—20 mázsa száraz szénának megfelelő lucerna növekszik fel egy-egy holdon. Ezzel a módszerrel ugyanazt a területet az eddigi szokásos kétszeri, jobb esetben háromszori kaszálás helyett éppen ötször kaszálhatják meg. S az évi egy holdra jutó száraz széna termés a szokásosnak a duplájánál is több: 80 métermázsa körül mozog. Csodálatra méltó Itt a tsz 05 holdnyi Simazinnal védett kukoricája is. A kézi kapát nem látott kukorica 22 ezres holdanként! tőszámsürűség mellett könnyen megadja majd az ötven mázsányi átlagtermést. Azonban most ennél még látványosabb dolog is van a Felszabadulás Tsz határában. Kukorica és szójabab Hajdú László főmezőgazdasz bemutatja, hogyan lehet egy és ugyanazon időben egy területről két kiváló termést is betakarítani. Az is érdekes, hogy mindkettő főnövénynek számít. A kukoricát nagyszerűen párosította öszsze a szójababbal. A már ismert Kolbai-féle ikersoros kukoricába minden sorpár közé négy sor szójababot vettetett be. A szójabab a kiválóan előkészített talajon most egymaga 9 mázsa holdankénti száraz szemtermést ígér. S ez tiszta vetés esetében is kiváló eredmény. A kukoricasorok olyan távolságra vannak egymástól, hogy azok között éppen elfér egy keskeny vágószerkezetű gabonakombájn, amely majd a szójót augusztusban — amikor az beért — kiemeli és elcsépeli a kukorica közül. Ezután megmarad tisztán a kukoricavetés, mely holdankénti 15 ezer körüli tőszóméval ősszel ugyancsak teljes termést ad. A szakszerű társításnak nagy előnye még az is, hogy kézi kapát nem igényel a terület, teljes mértékben géppel művelhető. EZ az újítás nagyszerű, jól szemlélhető példája annak, miként kell a lehető leggazdaságosabban kihasználni mezőgazdasági nagyüzemeinkben a rendelkezésünkre álló tenyészterületet. A vihar sem árihat neki A régi ikersoros kukoricavetésnek nagy hibája volt az is, hogy a nyári viharos szelek kinyomkodták a töveket, s emiatt a széles sorközök járhatatlanná váltak a gépek számára. S a szélkár jelentős termésveszteséggel is járt. A kukorica és a szójabab ikersoros társításánál nincs ilyen probléma. A csaknem derékmagasságig érő sűrű szója nagyszerűen tartja s óvja a kidőléstől a kukoricát. E két mezőgazdasági újítás — legalább is Csongrád megyében az — okvetlenül megérdemli, hogy Szeged és járás szövetkezeti gazdái tapasztalatcsere látogatásokat tegyenek itt. Csépi József építészetről tudtam a legtöbbet, érthető volt várakozásom, s a kérdés bennem: nem fogok-e majd csalatkozni? A Kalevalát, vagy Eino Leino nevét illett ismernem, de Alvar Aalto munkássága jobban izgatott. Hogy is mondta ez a nem mindennapi képességű építész? "Azért vagyunk, hogy az anyag rideg formáját barátságosabbá tegyük". Eddig csak fényképeken ismerkedtem a finn építészet e vasból, műanyagból, betonból, fából valóra váltott vezérelvével, de így már személyes ismerősöm volt a helsinki olimpiai stadion, a főváros főpályaudvara, a Messuhalli, a Rautatalo-irodaház, Jorma Járvi gimnáziumá. Sőt ismertem Tapiola-kertváros tervét is — csak azt nem tudhattam, mennyi valósult már meg belőle a gyakorlatban? Ilyen előzmények után felfokozott volt a kíváncsiság. S' a szemmel mért valóság azt mutatta, hogy a finn építészet valóban irigylésre méltó, s azon az úton jár, melyre a mi építészetünk — sok-sok tévelygés után — most kezd rákanyarodni. A finnek az európai modern architektúra élvonalába tartoznak rég, s szerencséjükre Alvar Aalto munkásságának nem egy kiváló követője akad. A "finn iskola" ma már méltán büszkélkedhetik olyan nevekkel, mint Viljo Rewel, Aarne Ervi. Heikki Siren, Jorma Járvi, akik mind-mind arra törekszenek, hogy "az anyag rideg formáját barátságossá tegyék". S ha igazat is kell adnunk Joedickének, a moi dern építészettörténet eszté; tájának abban, hogy a finn építészetre is jellemző az, ami a modern nyugat-európai architektúrára: a rneny"lyiség nem áll arányban az épületek minőségével, mégis , csodálnunk kell sok-sok produktumát. Csodálnunk kell az ízlés választékosságát, a természetességet, a merészséget, a fantázia szabad szárnyalását, a zárt formulákból sokszor kiszakadó, de groteszké sohasem váló játékosságot, az egyhangúság és sivárság e biztos ellenszerét; csodálni a következetességet, a túlzásoktól és az utánzáKözérdekíí kérdések Mikor kezdenek hozzá az új gimnázium építéséhez? |\| ár régóta ismeretes, goznak, s az is időt vesz hogy új gimnázium igénybe, míg a szerződést épül Szegeden, csakhogy ed- megköti a beruházó és a kividig még hozzá sem fogtak, telező. Már tavaly is volt rá 1,1 mii- Eredetileg 1961 utolsó nelió forintos kijelölése a gyedében kellett volna hozCsongrád Megyei Építőipari záfogni a Római körúti 16 Vállalatnak — ennyit kellett tantermes gimnázium felépívolna beépíteni a teljes be- téséhez. Erre, ezek szerint, ruházási összegből —, az idén csak most, augusztus második pedig 5,7 millióra. Tehát felében kerülhet sor. A berupénz, kapacitás volt. Hát ak- házási kódex időnormáit vékor mi hiányzott? ve alapul, 17 hónap alatt kell Egyesek szerint a hely, ahol elkészülnie ennek az épület.az építkezést el lehet kezdeni, nek, gyakorlatilag tehát a jömert a kivitelezőnek éppen vő év végére, nem pedig a ott, a Római körút és a Tisza- tanév kezdetére, part találkozásánál van a fa- Természetesen már abból telepe. A vád súlyos, csak- sem lesz semmi, hogy a renhogy nem ismeri el jogossá- delkezésre álló 5,7 milliót begát az építővállalat. Azt építsék az idén Pedig ez az mondja, hogy a fatelep nem összeg elegendő lett volna akadály. Nem, mert az Épí- ahhoz, hogy tető alá kerüljön tésügyi Minisztérium és a az iskola. Az építőipari válmegyei jogú városi tanács lalat óvatos becslése szerint megegyezése értelmében már több millió forint beépítése Építészet — sok csodával 6októl való őrizkedést; csodálni azt, hogy az építészet mindenki számára személyes ügy, sőt: közügy, és nemzeti ügy ebben az országban. Ez az építészet iránti szenvedélyes érdeklődés volt szülője nem egy alkotásnak és hozta létre Tapiola-kertváros tervét is. E terv végrehajtásában a finn állam, a kormány is részt vesz — jelentős kölcsönökkel szubvencionálja, méghozzá hosszúlejáratú, igen előnyös feltételekhez kötött kölcsönökkel, és sok mindent tesz azért, hogy a tervezés és a kivitelezés tökéletesen megvalósíthassa a mai finn építészet, a korszerű lakásépítés reprezentatív elképzeléseit. Tapiola néhány kilométerre fekszik Helsinkitől, kanyargós. fenyvesekkel tűzdelt autóút vezet odáig. Az építkezés korántsem befejezett, de a kertváros fő vonalai, a terv lényeges elemei már kibontakoztak. A laza városszerkezet lehetőséget kíván adni, hogy a házak, háztömbök a táj természetes részeként épüljenek bele a környezetbe, minden mesterkéltség, mértani szabályszerűség és erőltetettség nélkül. A fesztélen elrendezés mégsem hullatja elemeire ezt a városkát, megmarad rendezett település jellege. A kis központ már felépült, itt van az üzleti negyed, s mindennek egy magas ház ad hangsúlyt, uralkodva a táj felett, magához rántva az elkalandozó tekintetet. A házak, háztömbök közé nagy, egyenetlen zöld területek ékelődnek, s az építmények harmonikusan idomulnak a sziklás altalaj természetes lejtőihez, emelkedőihez. Mesterséges tavak, virágágyakkal övezett csupasz sziklatömbök teszik még változatosabbá a látványt. A fákat, sudár fenyőket meghagyták, utakat se nagyon építettek. Szemlátomást kerülni akarnak mindent, ami a zárt utcaszerkezetre, a hagyományos városépítésre utal. Hiányzik az aszfalt, a járdaszegély, a kocsiút, és még sok más minden, amit a városlakó unásig megszokott. De épp az benne a meglepő és csodálni való, hogy itt, ebben a környezetben nem hiányzik. Zaj sincs. A fék, az emelkedők, a házfalak elnyelik az országút gépzajait. Az embert olyan érzés fogja el, mintha egy üdülőben, egy szanatórium nyilvános parkjában lenne, modern épületcsodák közt, ahol a természetes és mesterséges elemek lágy. simuló egységbe olvadnak. Szép és jó vcát itt lenni, csak az nem jutott eszünkbe, hogy lakni is lehetne itt. évekig, évtizedekig. Legfeljebb üdülni — gondoltuk, két hétig. A jót is nehezen szokja meg az ember, ha szokatlan — mondogatják. Lehet. S tudom, hogy nálunk is van nem egy apostola az ilyen kertvárosépítésnek. Igazuk is van: napfény, csend, jó.levegő — csupa gyönyörűség. De azért nehezen tudnék megszokni egy ilyen helyen. Nekem mégis hiányozna a zaj, a szagok, a tekintetet keretező házsor, a zsákutca, a járdaszegély. Mert ennek is megvan a maga romantikája. Tapiola torzó állapotában is építészeti, esztétikát egység Ügy van megkomponálva, hogy a hagyomány os elemek elhagyásával nem kap torzulást; új, egyéni kis világ. Tökéletes, a maga módján nem hiánytík belőle semmi. De — és ez nem éppen veszélytelen — egy kicsit így mar függetlenült az embertől is. aki magában hordozza emlékeit és szeszélyes beugrókat, homályos zugolyokat, tekintetet mágnesként vonzó, meszszefutó párkánysorokat, jóleső légtérarányt hiába keres benne. MENNYIVEL MÁS mindez Lahtiban, ahol a modern formák a zárt városszerkezet utcafüzérére kapcsolódnak. Itt jobban érvényesül, "láthatóbb« minden megoldás. Meglepi a szemlélőt a műanyag, az üveg bátor használata, a sok. nagy, szabad felület, az élénk színek merész, mégsem bizarr kontrasztja, a belső kiképzések nagyvonalú egyszerűsége, mely még a csupasz, alig megmunkált fa bő alkalmazásától sem riad vissza. Az egymás mellé épült házakat egy, öt, tíz, húsz év választja el egymástól —egyiken még fénylik a friss alumínium, másikra már rárakódott a finom patina, mely előbb-utóbb klasszikussá konzerválja a modernet is. Lassan sétálva, egymás után tárulnak fel a szemlélő előtt a csodák. Alig lehet betelni velük, annyi korszerűség, változatosság, megvalósult fantázia halmozódik fel ezekben az utcákban. Egy valami kölcsönöz csak rossz ízt ezeknek a kőből, üvegből, betonból, vastraverzből. műanyagból épült csodáknak — a lakbér. Nem vagyok közgazdász. Jogot és bátorságot sem érzek ahhoz, hogy megközelítő pontossággal is vázolni merészeljem a finn életszínvonal fény- és árnyoldalait. De a lakbérnek a fizetéshez mért aránya — mint más nyugati országokban — itt is megdöbbentett. Tolmácsunk középiskolai tanár volt. Helsinkiben tanít, fizetése havi hatvanezer márka. Háromszobás lakásáért harmincötezer mórkát fizet ki havonként. Félelmetes arányok ezek, számunkra szinte elképzelhetetlenek már ma. S MERT ÍGY VAN, az ember kénytelen más szemmel is nézni ezeket az ízléssel ötvözött, nemes vonalú palotákat, amelyekben nincs 6emmi nehézkesség, csak derű, harmónia, kecs és játékosság. Cspuán lakni lehet bennük nehéz — lakbérfizetéskor. (Folyt, köv.) tavaly kétmillió forinttal többet építhettek be a Drozsmai úti telephelyen létesülő ácsműhelybe, ahová a Római körútról még az idén úgyis mindenképpen kiköltöznek. A tények mást is mutatnak. Többek között azt, hogy 1962. június 12-ig meg sem rendelték tőlük a munkát. Nem is marad el. p edig nagyon kellene már ez az új gimnázium Szegednek. Ezért is biztosítottak rá pénzt, s valószínűleg nem azért, hogy évről évre elmaradjon. Ügy látszik, most már mást nem lehet tenni, mint belenyugodni a rendelhették, mert a középü- megváltoztathatatlanba. Ami lettervező intézet csak má- a múltat illeti. S ami a jöjusban adta ki a tervdoku- vöt: összeszedve minden erőt, mentációt. Jelenleg a szerző- mielőbb felépíteni az iskolát, déstervezet előkészítésén dol- F. K. A n. ker. tanács vb titkársága hivatalsegédet keres. Illetmény: szolgálati Idő beszámításává!. K137 Áramszünet! Az Áramszolgáltató Vállalat közli, hogy 1962. július 24-én 5—17 óráig Gogol utca, Dám utca, Földvári utca, Záaczló utca. Batthyány utca. Április 4 útja. Szivárvány utca. Móra utca, Moszkva krt.. Béke utca és Jósika utca által határolt területen áramszünet tesz! 24906 A KÖZLEKEDÉSI ÉPÍTŐ VÁLLALAT szegedi föépítésvezetősége a körzet területére felvesz ácsokat és építőipari gépkezelői vizsgával rendelkező gépkezelőket Jelentkezni lehet: Szeged, Dorozsmai út 35. sz. alatti irodában. s 40 735