Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-20 / 168. szám

Péntek, 1962. július 20, DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Talpfák helyett beton (Somogyi Károlyné felv.) Csaknem kétezer darab síntartó betontalpat fektetnek le a régi talpfák helyett a Petőfi Sándor sugárúton, a villamosvágány felújítása során. Ezerkétszáz méter hosszúságban a síneket is kicserélik, a régieknél erősebb vágányokat fektetnek le. Egység nélkül kétség az úr Még egyszer a vasipari szövetkezet problémáiról Egy vizsgálat tanulságaiból Egy félig-meddig névtelen levél — ugyanis aláírói csak monogrammal jelezték kilétüket —, azután pedig egy panaszos - személyes képviselője: ez volt a visszhangja annak a cikknek, amely a múlt héten jelent meg a DélMagyarországban a szegedi vasipari szövetkezetről. Tehát érdemes visszatérni a benne foglalt problémákra, ha már ennyire felbolygatták a kedélyeket. Drága az örökség Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy az újságcikk szüli a bajokat A cserépkályhások szövetkezetében már az összevonás előtt is sok volt belőlük. Például a hordozható cserépkályhával kapcsolatban is. Még annak idején kalkulálták tudniillik 1900 forint körüli árra őket, s miután árkiegyenlítési illetéket kell fizetni azóta is miatta, kénytelen-kelletlen maradt az ára, pedig a szarvasi szövetkezet 1450 forintért árusítja ugyanezt a cikket. Persze, hogy nem azt rendeli a kereskedelem, ami drágább. Más baj is volt a cserepesebkel. Sehogysem fült a foguk a munkafegyelemhez. Tavaly — már az új szövetkezetben — tizenketten kaptak közülük fegyelmi büntetést, főképpen munkaidő alatti italozás miatt, igazolatlan mulasztásért, s más egyéb vétségekért. A lakosság nyer vele Most már nagyobb a fegyelem, viszont jó részt megszűnt a hordozható cserépkályha gyártása. Ügy tetszik, mindkettőnek majd a lakosság , látja hasznát. S ez ugye nem baj? Azok, akik eddig hordozható kályhákat készítettek a kereskedelem számára, ezentúl a lakosság közvetlen igénye szerint, helyszínen, a lakásokban építenek s javítanak cserépkályhákat. Mivel pedig létszámgazdálkodás is van a világon — "rég sokan szeretnék ha nem volna! — néhány munkakerülő feleslegessé vált. Az egyik ilyen útjára bocsátott dolgozó édesapja panaszolta, hogy fia itt volt ipari tanuló is, s most mégsem hosszabbították meg szerződését, igen ám, csakhogy' mint ilyenkor lenni szokott, a gyengébb, a megbízhatatlanabb embereket fenyegeti leginkább a veszély. S az ő fia már korábban fegyelmit kapott ittasság, máskor igazolatlan mulasztás miatt. Pedig a szövetkezet egyébként igyekszik megtartani a nála végzett tanulókat. Az idei 32 közül is csak kettő vett markába vándorbotot Jó volna az öltözőszekrény Volt már szó a személyes panaszról, volt a levélről is. De ezzel az utóbbival kapcsolatban még van elmondani való, éspedig az öltözőszekrények vonatkozásában. Mert hiába nem hiszik el egyes szövetkezeti tagok, mégis igaz, hogy az öltözőszekrények piaca éppen pang jelenleg. Már tavaly visszavont év végén egy 500 darabos megrendelést a BÚTORÉRT, az idén pedig egyáltalán nem is rendelt belőlük. ' Nem rendelt, holott a szövetkezet a hivatalos cikklistában megszabott árért, pontosan 1440 forintért adta. Sem többért, sem kevesebbért, mint kell. Á kereslet hiánya ráadásul érzékenyen is érinti a bevételt, mert az öltözőszekrény-gyártás — a gyors átfutási idő, s a csekély munkaigényesség következtében — kifizetődő lenne. Sajnos elestek tőle Amivel még adósak Avz tökéletesen igaz, hogy a vasipari szövetkezet igyekszik "lerázni- magáról a cserépkályhás részleget De ennek oka nem a szakmai sovinizmusban keresendő, hanem abban, hogy nem vág össze a ktsz fejlődési iránya val, mely a faipari és az élelmiszeripari berendezések gyártása révén semmi rokonságot sem mutat az agyagi parral. Másfél éve egyesült már a három szövetkezet, a cserépkályhás és fémtömegcikkészítő és a vasas, de az összhang megteremtésével még adós a mostani szövetkezet vezetősége. Az nem baj, hogy mindenütt következetesen érvényesíteni igyekeztek a munka szerinti bérezést, és megszilárdították a munkafegyelmet is. Még csak az sem, hogy olyan gyártmányokat gyűjtenek egybe, melyek nem járnak ráfizetéssel — bár erre is volt példa az utóbbi másfél évben —, hanem elsősorban az a baj hogy a szövetkezet kollektíváját nem kovácsolták egységbe, mert egyes műhelyekben még nem nyugodtak meg a kedélyek a megtett szigorú intézkedések után hónapokkal sem. Egység nélkül pedig a kétség üti fel fejét. Ha minden tekintetben révbe jutnak már. akkor mondhatják el majd igazán, hogy ők is, meg a lakosság is jól járt a szövetkezettel. F. K. Korszerű növényvédelem I •>W • ; v iiiillliíl • • - , i ' (Tóth Béla felv.) Az állami gazdaságokban mindinkább tért hódít a korszerű növényvédelem. Különösen a rizsföldeken_ elterjedt a vegyszeres gyomirtás, amely holdanként százötven forintba kerül és többlettermésben tízszeresen visszatérül. Felvételünk a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaságban készült, amint repülőgépről permetezik a rizstáblák Tovább kell javítani a földművesszövetkezetek költséggazdálkodását írta: Májer János népi ellenőr, a megyei munkabizottság vezetője A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETI kereskedelemnek megyénkben igen nagy szerepe van, az áruforgalomnak közel felét bonyolítják, többet, mint a tanácsi kereskedelem. A lakosság áruellátásában reájuk háruló feladat fontosságát mutatja az is, hogy valamennyi' községben és a kiterjedt tanyavilágban egyedül látják el ezt a tevékenységet, sőt a városokban — még Szeged területén is — vannak egységeik. Az áruforgalmat a földművesszövetkezeteknek is zavartalanul — a szocialista kereskedelem törvényszerűségének megfelelően —, egyre magasabb színvonalon és csökkenő költségszinttel kell lebonyolítaniuk. Nekik is hozzá kell járulniuk a szocialista felhalmozáshoz, ezért politikailag és gazdaságilag egyaránt igen fontos, hogy gyarapítsák a szövetkezeti vagyont, emeljék tagságuk anyagi-kulturális jólétét. Ezeknek a fontos követelményeknek a szövetkezetek csak akkor felelnek meg, ha az egyre növekvő áruforgalmat a költségek növekedése nem arányosan követi, a költségeknek a forgalomhoz viszonyított mértéke csökken. A forgalmi költségekkel való takarékoskodás népgazdasági jelentősége és a földművesszövetkezeti kereskedelem megyénkben betöltött nagy szerepe nyomán határozta el a Csongrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, hogy megvizsgálja a szövetkezetek e téren végzett munkáját. A vizsgálat a megye és Szeged 11 szövetkezetére, a járási központokra és a MESZÖVre terjedt ki. A szövetkezetek költséggazdálkodása — kétségtelenül meglevő fogyatékosságai ellenére is — általánosságban véve kielégítőnek mondható. Ez abból látszik, hogy a bolti kiskereskedelem az elmúlt évben a tervhez viszonyítva csökkentette költségszintjét, a vendéglátó üzemág pedig az 1960. évhez képest alacsonyabb költségfelhasználással dolgozott. A megyei mérleg adatai szerint megtakarítást értek el a tatarozáási, igazgatási, kantat és szállítási költségben, csökkent a felsőbb szervek fenntartásához való hozzájárulás mértéke, de emelkedett a kereskedelmi veszteség az értékcsökkenési leírás, valamint a hálózatot terhelő egyéb költség. A SZÖVETKEZETEK legtöbbje betartotta a részére engedélyezett béralapot. Helyesen alkalmazzák az elismert hiányról szóló rendelkezéseket is, egy-két kivételtől eltekintve. Az igazgatási költségek elszámolása szabályszerű, azokat a MÉSZÖV és az FJK revizorai rendeszeresen ellenőrzik. Az 1962. évi kamatköltséget kétharmadára csökkentették és ezzel több mint félmillió forint megtakarítást értek el a szövetkezeti saját vagyon növelése útján. A szövetkezetek vezetői igyekeznek megszilárdítani a vagyonvédelmet, a leltárhiányok, a selejteződések elbírálása általában megfelelő volt. A jó eredménnyel dolgozó szövetkezetek közül ki kell emelni az üllési, kisteleki szövetkezeteket, melyek 6 százalékkal csökkéntették költségszintjüket az 1960. évhez viszonyítva a kiskerekedelmi üzemágban. Vizsgálatunk elsősorban azt célozta, hogy a hiányosságok feltárásával segítsük jobbá tenni a költséggazdálkodást. Nekünk nem lehet közömbös az, hogy szövetkezeteink az áruforgalom lebonyolítását több vagy kevesebb anyagi, pénzügyi eszköz felhasználásával végzik, a káros kereskedelmi vesz. teségek mértéke mekkora, és a saját vagy az államtól kölcsönvett eszközöket a leggazdaságosabban használják-e fel. Ezek a kérdések nemcsak a szövetkezeti vezetők munkaköri kötelességei, hanem a szövetkezeti tagságnak, sőt továbbmenve, egész társadalmunknak élő és nem is jelentéktelen problémái. A szövetkezetek munkáját vizsgálva legszembetűnőbb a kereskedelmi veszteségek magas mértéke. Igaz, hogy az 5—6 évvel eaelőtti helyzethez képest javulás van, de még mindig több mint félmillió forintot kellett leírni meg nem térülő leltárhiány, selejtkár, minőségi értékcsökkenés címén. Kedvezőtlen jelenség, hogy az, elmúlt évben az 1960. évhez viszonyítva visszaesés következett be. A leltárhiányok okát abban látjuk, hogy egyes megtévedt, vagy felelőtlen személyek visszaélnek boltvezetői beosztásukkal, azzal a körülménnyel, hogy bizonyos esetektől eltekintve, a leltárhiányért csak egy hónapi fizetés erejéig felelős a dolgozó. A szövetkezetek vezetői szigorúan bírálják el most már a leltárhiányokat, gyakran bűnvádi feljelentést is tesznek, de még mindig nem alakult ki az a légkör, anudyben maguk a kereskedelmi dolgozók, szövetkezeti tagok ítélnék el a társadalmi tulajdon megkárosítóit. Az adminisztratív eszközök önmagukban kevesek, nagyon lényeges a bolti dolgozók erkölcsi-politikai nevelése, szakmai képzése. Az adminisztratív eszközök nem oldják meg ezt a fontos problémát, ez látszik a mórahalmi fmsz. példájából is, ahol 1961. év folyamán 175 kártérítést szabott ki a szövetkezet ügyvezetője, ped'g a szövetkezetnek csak 80 dolgozója és 31 üzemegysége (boltja) van. A selejteződések, minőségi értékcsökkenés miatti leírások is igen nagyok. Ezek az árukezelés, a készletgazdálkodás hibáira mutatnak. A kiskundorozsmai 14. sz. önkiszolgáló bolt raktárát a vizsgálat idején a népi ellenőr rendetlennek, piszkosnak találta, a raktár nem vagyonbiztos és nem higiénikus. A kiszombori háztartási bolt, valamint vas-műszaki bolt raktára sem az áru tárolása, sem pedig a társadalmi tulajdon védelme szempontjából nem megfelelő. A készletgazdálkodás fogyatékosságára vall, hogy az elmúlt év őszén Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Makón az állami kereskedelem részére átadott kisáruházakban több tízezer forintos veszteségeket kellett elszámolni avult, hibás, selejtté, értékcsökkentté, divatjátmúlttá vált áruk miatt. Gondosabb árukezeléssel, előrelátóbb beszerzéssel, időbeni értékesítéssel meg lehetett volna előzni ezeket a károkat. A szövetkezeti kereskedelem hálózatának színvonala az elmúlt években sokat fejlődött. Ez dicséretes és jó dolog. Néhány helyen azonban az önkiszolgálásra való áttérés, a szakosítás erőltetett volt, hátrányos a szövetkezet eredménye szempontjából és a lakosság ellátása ott még nem követelte meg egyes helyeken a végrehajtott átalakításokat. Az önkiszolgáló egységek jövedelmezőségével nem kívánok bővebben foglalkozni, hiszen az szakmai körökben élénk vita tárgya, csupán azt kívánom kiragadni, hogy az úgynevezett normalizált hiány, amely az áruk természetes mennnyiségi csökkenését és a kockázati veszteséget foglalja magába, jelentősen emelkedett, több megvizsgált új rendszerű kiszolgálási egységben. Az a tapasztalat, hogy az önkiszolgáló boltok vezetői az első időben éberebbek, gondosabban kezelik az árut, majd később lanyhulás következik be, melynek nyomán emelkedik a veszteség. Azoknál az üzemegységeknél, ahol a vásárlók is támogatják a kereskedelmi dolgozók hiánymentes árukezelésre irányuló erőfeszítéseit, ahol fokozatosan és következetesen — a lehetőségeket figyelembe véve — alacsonyabb szintre csökkentik a bolt részére engedélyezett normalizált hiány kulcsát, ott a tényszámok is kedvezőbben alakulnak, mint pL Csanádpalotán, Makón. A KÖLTSÉGEKET emeli, az eredményt rontja az olyan szakosítás, amely nem kellő körültekintéssel lett végrehajtva, mint pl. Kiszomboron, Szegváron. Nagyobb gondosággal kell végezni a gépek beszerzését is, mert vizsgálatunk azt állapította meg, hogy egyes helyeken felesleges beszerzéseket eszközöltek, más helyeken pedig a szükségesnél nagyobb gépeket vásároltak és ezeknek ezért alacsony az igénybevételük. A megye vendéglátó egységeiben 20 darab infrasütő van és ezek kihasználtsága egészen kicsi. A hálózatban meglevő gépek és berendezések kihasználtságát a forgalom növelésével lehet és kell javítani. Mindenesetre a beszerzések, beruházások során elkövetett hibák arra figyelmeztetnek, hogy — még előzetesen — igen gondosan elemezni kell a beruházás szükségességét. Csak akkor szabad egy boltot önkiszolgálóvá alakítani, szakosítani, gépet beszerezni, ha úgy látjuk, hogy a lakosság ellátása, a kereskedelem színvonalának emelése és a költségek csökkentése összességében nézve azt megindokolja, szükségessé teszi. Az öncélú, számszerűségre való törekvés, előreszaladás, hátrányos a szövetkezetre, mert rontja eredményét, hátrányos a népgazdaságra, mert elvonja az eszközöket más helyről. A vizsgálat során összehasonlítottuk, hogy az igazgatási költség nagysága hogyan aránylik a szövetkezet forgalmához. A kiskereskedelmi üzemág 1961. évi tényszámai a következő adatokat mutatják: forgalom igazgatási költségszint 25 millió Ft felett 0,69 % 12—25 millió Ft között 0,90 % 12 millió Ft alatt 1,14 % átlagosan o,80 % A számok világosan mutatják, hogy a nagyobb szövetkezeteknél kisebb az igazgatási költség. Ebből következik, hogy helyes irányú törekvés a földművesszövetkezetek koncentrálódása, és a fejlődés útját magam is abban látom, hogy még nagyobb körzetű szövetkezetek jöjjenek létre. Ez előnyös a szövetkezet részére is, de a népgazdaságnak is. A FENTIEKET röviden összefoglalva láthatjuk, hogy földművesszövetkezeteinknek, a tagságnak és a vezetőknek egyaránt, van még bőven tennivalójuk a költséggazdálkodás területén. A szövetkezeteknek hatalmas erő van kezükben: a szövetkezeti demokrácia. A szövetkezetek tagsága kísérje figyelemmel a bolti és az irányító munkát, közgyűléseken azokat a dolgozókat, akik becsületesen teljesítik feladatukat, dicsérjék meg, teremtsenek olyan légkört, amelyben elítélik, de egyúttal meg is nevelik a szövetkezeti vagyon pazarlóit, azt, aki nem takarékoskodik.