Délmagyarország, 1962. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-29 / 150. szám

Péntek, 196%. június 29. 4 Ha a turista Rómába megy és nézgelődik az utcán, a nagy világváros forgatagá­ban, azután megcsodálja az antik kultúra szépségeit, Ró­ma új városnegyedét, az ut­cákon hömpölygő autóárada­tot, azzal az érzéssel jöhet vissza, hogy Olaszországban valami egészen új élet ala­kult ki. Mintha "megjuhász­kodott" volna a kapitalizmus. De ha a turista az olasz élet mélyén keresi a választ az északolasz fenyekre, akkor vessen egy pillantást a dél­olasz árnyakra, a szicíliai nyomorúságra — s megtalál­ja a pontos feleletet: a kapi­talizmus tartalma nem vál­tozott, lényege éppen olyan, mint a századforduló előtt és után. Kizsákmányolók és ki­zsákmányoltak osztálykategó­riájára bomlik az olasz tár­sadalom. Ezek szerint a felelet is kézenfekvő: a politikai fóru­mon az olasz burzsoázia ül. Éppen olyan profitszerző kedvvel és ambícióval, mint az előző tőkésgenerációk. Az sem lehet közömbös, hogy Olaszország amerikai (és NATO) katonai támaszpont, szárazföldön és a tengeren egyaránt. Tagja, támogatja — ha lazább formában is, mint a többi közép- és nyu­gat-európai ország — az eu­rópai közös piacot, tehát az európai tőkés világ gazdasá­gi, anyagi és politikai erejé­nek növelését. Persze tévedés arra gondol­ni, hogy a kapitalizmus nem változott a századforduló után és a második világháború befejezése óta. Miben jelent­kezik ez a változás? Az olasz burzsoázia az antikommuniz­mus reakciós ideológiájának platformján kidolgozott erő­szakos, kommunista-, mun­kás- és szovjetellenes politi­kája 1948 után megbukott A kommunista pártnak sike­rült az erőszakos burzsoá tá­madásokat visszaszorítani és a kommunistaellenesség fa­lán rést ütni, és később ezt a reakciós burzsoá folyama­tot elszigetelni. A demokra­tikus erők összefogásával a polgári demokrácia vívmá­nyaiért harcolni kívánó tö­megek erejének összefogásá­val megakadályozta a kom­munista párt a szabadságjo­gok megnyirbálására irányu­ló törekvést, a terroriszcikus eszközök alkalmazását, a fa­sizmus újjáéledését stb. Az olasz tőkésosztálynak alkalmazkodnia kellett az új helyzethez. Más módszereket kellett keresnie hatalmának fenntartásához. Világossá vált előtte, hogy a kommunistákat erőszakos eszközökkel nem lehet elszigetelni a tömegek­től, nem lehet megnyirbálni a polgári szabadságjogokat fasiszta módszerekkel. Az olasz burzsoázia meg­próbálja megszépíteni ma­gát, s elfogadja — persze nem ellenállás nélkül — a kommunista pártnak a töme­gek általános érdekeit érin­tő követeléseit. Demokrati­kus jogok biztosítását, melyet alkotmányban rögzít: sajtó­szabadság, sztrájkjog, nyug­díjasok társadalmi keretének bővítése stb. Abból a meg­gondolásból történik mindez, SIKLÓS JÁNOS: földön (áUam hogy most ilyen gesztusokkal lehet és célszerű enyhíteni az osztályellentéteket. Ebben a politikai helyzet­ben az Olasz Kommunista Párt nem léphet fel rendsze­resen az ellenzék szerepében, hanem megpróbál olyan kö­rülményeket kialakítani, hogy az olasz élet fejlődésében — a munkások, parasztok és ér­telmiségiek életkörülményei­nek javítása érdekében — rá­mutasson a legjobb megoldá­sokra a parlamentben, tö­megszervezetekben, különbö­ző társadalmi fórumokon. Küzd a maximális demokrá­ciáért, mely tőkés viszonyok között elérhető, a tömegek életkörülményeinek általá­nos javulásáért stb. Ennek egyik szemléletes, példája, hogy Olaszországban szinte állandósult a sztrájk­mozgalom. A munkástöme­gek sztrájkját támogatják a kommunisták, szocialisták, szociáldemokraták, s egyéb haladó tömegszervezetek. Ez a támogatás a különböző ér­dekeltségű és jellegű szak­szervezetek egységes fellépé­sében jelentkezik. Pl. rend­szeres a nyomdászok sztrájk­ja, melynek az a célja, hogy a nyomdászok 35 százalékos béremelést és napi hatórás munkaidőt vívjanak ki ma­guknak. Ebben a sztrájkban részt vesznek a kommunista, a szocialista és szociáldemok­rata és a politikai pártokhoz nem tartozó nyomdásztömegek is saját szakszervezeteik út­ján. Ez a példa mutatja, hogy a kommunista párt széles tö­megbázist teremtett az or­szágban, mellyel az olasz tő­késosztálynak számolnia kell kormányzási módszereinél is. Egy másik példa: az olasz párt iskolareform-javaslata. A tőkésosztály először nem támogatta e javaslatot, az egyházi reakció szintén el­lentállt. De az elmúlt más­fél évtizedben a monopóliu­mok is nagy fejlődésen men­tek át, a gazdasági élet és az ipar is nagyot fejlődött. Na­gyobb képzettségű munkásra van szüksége a tőkének és a régi, konzervatív iskolai rendszer és oktatás nem fe­lel meg az új követelmények­nek. Most már a tőkésosztály is helyesli a reformot, az egyházi reakció is támogató­lag lépett fel, mert látta, hogy alul marad. Csakhogy másként képzeli el a reform tartalmát a monopóltőke, másként az egyház, és termé­szetesen másként a kommu­nista párt. A kapitalizmus fejlődése műszakilag jobban képzett embereket kíván, ezért a Keresztény Demokrata Párt nem ragaszkodik tradíciók­hoz az iskolapolitikában. De elveti a reformból azt, ami a tanulók műveltségének, tár­sadalmi ismereteinek bőví­tésére szolgál. Tehát olyan reformot, amely csak mű­Kik ülnek a fórumon? szakilag neveli a gyereket, de kulturálisan és politikai­lag nem nyújt semmit. Ez­zel ellentétben a kommunis­ta párt a műszaki, kulturá­lis, társadalmi ismeretek egységes rendszerét jelentő reformot szeretne megvalósí­tani. Ezek a példák bizonyítják az olasz tőkésosztály "rugal­mas" politikáját, mely azon­ban nem változtat semmit a hatalom jellégén: tipikusan tőkés társadalom az olasz társadalom. S a kapitalizmus­nak nincs »népi« vonása, megreformált tartalma: csak alkalmazkodik a kialakult helyzethez, felfogta az erő­viszonyokat. Hatalmát olyan eszközökkel konzerválja, amely kedvező a kommunis­ta párt tömegpolitíkai és ide­ológiai tevékenységének is. Ennek a helyzetnek felel meg az úgynevezett "balkö­zép" kormány is. Azért bal­közép, mert a keresztényde­mokrata és a szociáldemok­rata pártra épül és élvezi a Nenni-féle szocialisták tá­mogatását is. A reakciósabb jobboldali pártok, mint pl. az újfasiszták, monarchisták, li­berálisok, radikálisok képvi­selői nem érvényesíthetik szabadon reakciós politikáju­kat — kívül maradtak a kor­mányon. Olaszországban a tőkésosz­tály van a fórumon, de a közélet irányításában, a poli­tikában, a polgári demokrá­cia lehetőségének ésszerű felhasználásával a kommu­nista párt jelentős tényező. A kommunista párt szövetsé­gi politikájában, amely köz­vetlenül az olasz közélet és gazdasági élet maximális de­mokratizálására irányul — valóságos szövetségesekre tá­maszkodik: a szakszerveze­tek és különböző tömegszer­vezetek, és a baloldali hala­dó pártok támogatásának út­ján. Ezzel a politikájával te­remti meg azt a széles társa­dalmi alapot, amely most már lehetetlenné teszi (legalábbis rendkívül nehézzé), a párt elszigetelését. Persze, a párt szövetségi politikája elvi alapokon áll, a marxista világnézet alap­ján. A küzdelem nem általános­ságban és nem frázisok han­goztatásával folyik, hanem konkrét, kézzelfogható kérdé­sek megoldására irányul. En­nek példái az előzőekben em­lítetteken kívül, jelenleg: építsenek több állami iskolát, javítsák meg az alsóbb isko­lában tanító pedagógusok anyagi helyzetét, tisztázni marxista alapon a film fej­lődésének útját, a festészet különböző irányzatainak marxista elemzését adni stb. Az említett kérdések mu­tatják, hogy a kommunista párt, a burzsoáziával folyta­tott küzdelemben csak úgy ér el eredményeket, ha a polgári demokrácia adta le­hetőségeket konkrét kérdé­sek marxista — legalábbis progresszív irányú — megol­dására használja fel. Bizonyára napirendre ke­fül a kommunista párt elmé­leti munkájában a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XX. és XXII. kongresszusán elhangzott megállapítás gya­korlati kidolgozása: hogyan lehetséges békés átmenet a kapitalizmusból a szocializ­musba. Tehát amikor megállapít­hatjuk, hogy az olasz bur­zsoázia ül a politikai fóru­mon, mindjárt hozzátehet­jük: nem úgy kormányoz, ahogyan akar. Alkalmazko­dik az olasz erőviszonyokhoz, s ez kifejezésre jut a kapi­talista gazdaság fejlődésé­ben, a burzsoá kormányzás módszereiben, s abban, hogy a kommunista párt és a ha­ladó erők most már nélkü­lözhetetlen társadalmi és po­litikai tényezők az olasz köz­életben. Nélkülük, akaratuk ellenére Olaszországban sem­mi sem történhet De éppen ez mutatja az olasz kapitalizmus bonyo­lultságát, a politikai és tár­sadalmi élet sokrétűségét is. Következik: RÓMAI RIPORT Az általános iskolai tanárképzés reformproblémái A Szegedi Pedagógiai Főiskola kiadványa Május 4-én és 5-én — mint arról annak idején lapunk­ban beszámoltunk — a Sze­gedi Pedagógiai Főiskolán ankétot tartottak az általá­nos iskolai tanárképzés re­formjának problémáiról. A kétnapos tanácskozáson el­hangzott előadások összefog­lalták annak a nagy jelentő­ségű munkának a legfonto­sabb eredményeit és tanulsá­géit, amelyet a főiskola okta­tói gárdája az idei tanévben a tanárképzés korszerűsíté­se érdekében Végzett. Ennek az ankétnak az anyagát, az elhangzott öt előadás és a hozzászólások szövegét tar­talmazza ez a testes, több mint 250 lapos könyv. Az idei, illetőleg a már el­múlt tanévben az oktatás­ügy reformjának kérdései jelentették a Szegedi Peda­gógiai Főiskola munkájának gerincét. A tanácskozáson el­hangzott előadások és hozzá­szólások egyaránt szemléle­tesen bizonyították, hogy ez a vállalkozás nemcsak helyes és szükséges, hanem sikeres is volt: jelentősen hozzájá­rult ahhoz, hogy a tanárkép­zést a korszerű tudomány színvonalára emelje, hogy szorosabbá tegye az oktatás és az élet kapcsolatát. Ezt igazolta dr. Szendrei János kandidátus, tanszékvezető tanár előadása a főiskolai oktatás korszerűsítéséről, éppúgy mint dr. Kiss István kandidátus, tanszékvezető ta­nár beszámolója a tudomá­nyos korszerűség és a világ­nézeti nevelés problémáiról, valamint dr. Megyeri János kandidátus, tanszékvezető ta­nár referátuma a korszerűsí­tett képzés módszertani kér­déseiről és dr. Geréb György kandidátus, főiskolai tanár előadása a komplex pedagó­giai műveltségről. Az ankét céljait szolgálta Drien Ká­roly tanszékvezető docens tartalmas ismertetése a szo­cialista országok reformprob­lémáiról. Az oktatásügy reformja és a tanárképzés reformja kö­zött nincs kínai fal, nem két teljesen különálló kérdésről van szó, ellenkezőleg, ezek a problémák szervesen össze­függnek és egymásba kap­csolódnak. Ezért ezt a köny­vet nemcsak azok olvashat­ják haszonnal, akik a tanár­képzésben közreműködnek, hanem minden általános és középiskolai pedagógus is. A függelékként közölt két ta­nulmány, Muhy Jánosné ad­junktus és Sipos Sándomé tanársegéd dolgozata ilyen szempontból is hasznosan egészíti ki az ankét anyagát. (filmhírek a nagyvilágból Rigában új dokumentumo­kat találtak Szergej Eizen­steinről. A kiváló szovjet filmrendező Rigában szüle­tett és nőtt fel. Most a rigai reálgimnázium archívumá­nak kutatásakor megtalálták Eizenstein bizonyítványait, amelyekből kiderült, hogy a művész kiváló eredménnyel végezte tanulmányait, és már fiatal korában tanújelét adta sokoldalú tehetségének. * A Sestri Lavante-i latin­amerikai filmfésztivál nagy­díját Luis Bunuel, a világ­hírű mexikói rendező filmje nyerte eredeti alapgondola­táért. A film címe Öldöklő angyal. (L'Ange Exterm Ina­dcr.) Díjat nyert még Leo­pold Tőrre Nilsson argentin rendező Hetvenszer hét című filmje, amelyet a tökéletes filmszerűségért és a drámai atmoszféra erejéért jutal­mazták. * Egy angol filmes csoport, Arne Sueksdorf vezetésével dokumentumfilmet forgatott A nyíl és a leopárd Címmel az indiai Pastar-dasungelben lakó Muria és Ganda nevű két törzsről, a dzsungel ál­latvilágáról és csodálatos szí­nekben pompázó növényzeté­ről. Brazíliában Szovjet Film Ünnepét tartanak. A műso­ron többek között a Tiszta égbolt is szerepel. Az ün­nepségre utazó szovjet film­művész-küldöttséget Nyiko­laj Cserkaszov vezette. Rádióműsor Péntek KOSSUXH-BADIO 4,26 Rákóczi-induló. 4,30 Hi­rek. 4,40—7,59 Vidáman, frissen. Közben: 5,00 Falurádió. 5,30 Hi­rek, időjárásjelentés. 7,00 Hirek, időjárásjelentés. 7,10 UJ köny­vek. 7,30 Színház- és mozimű­sor. 8,00 Műsorismertetés. 8,10 Reggeli hangverseny. 9,00 Tüs­kevár. Fekete István regénye folytatásokban. 9,20 Népszerű együttesek műsorából. 10,00 Hí­rek. Lapszemle. Időjárásjelen­tés. 10,10 Napirenden ... 10,15 Operarészletek. 10.59 Lottóered­mények. 11,00 Látogatás a ven­deknél. 11,25 Verbunkosok, ka­tonadalok. 12,00 Déli harangszó. Hírek. Lottóeredmények, idöjá­rásjelentés. 12,15 Könnyűzene délidőben. 13,00 Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. 13,15 Kamarazene. 14,00 A törzs­fő. Henryk Sienkiewicz elbeszé­lése. 14,20 Lakodalmas dalok. 14,40 A Gyermekrádió műsora. 15,00 Hírek, közlemények, Idő­járásjelentés. 15,10 Fényes Sza­bolcs operettjeiből. J5,30 Juhász Gyula hatszáz napja. 15,50 Szív küldi szívnek szívesen ... 16,20 Az ioaii rovat műsora. 16,40 A béke dalai. 10,55 Műsoris­mertetés. 17,00 Hírek, időjárás­jelentés. 17,15 Ötórai tea. 18.05 A hidegháború történetéből. II. 18.20 Francia operettrészletek. 19 óra „Az ember ügyében". Rész­letek az Irodalmi Színnadok II. Országos Fesztiváljáról. 19,30 Emil Gi lelsz zongorázik. 19.54 Jó élszakát, gyerekek! 20.00 Es­ti Krónika, Időjárásielentés. 20 (8) óra 25 Hangversenyfantária. 21 óra József Attila Elégia című verséről beszél Bóka László. 21 óra 20 A zeneirodalom remek­művelbői. 22,00 Hírek, időjárás­jelentés. 22,20 Tánczene. 23,18 Nászúton. 23,35 Közvetítés a Zeneművészeti Főiskola nagy­terméből. 24,00 Hírek, Időjárás­jelentés. 0,10 Csárdások. 0,30 Himnusz. PETOFI-RADIO 5,00 Reggeli zene. 6,00 Hírek. Időjárásjelentés. 6,25 Színház- és hangversenyműsor. 6,30 Torna, 8,00—8,10 Hírek. Időjárásjelentés. 14,00 Időjárás- és vízállásjelen­tés. 14,15 Csajkovszkij: Rész­letek a Csipkerózsika c. balett­ból. 15,10 Ausztráliai költők versei. 15,30 Japán hagyományos zenéje. 15,50 Balatoni vlkend. 16,00 Hírek, Időjárésjelentés. 16 óra 05 Verdi: Simoné Bocca­negra. 16.25 Könnyűzene. 17,15 Az Akropolisz árnyékában. 18,00 Hírek, idöjárásjelontés. 18,05 Magyar fúvószene. 18,20 Szll­vássy László és Várkonyi Pé­ter hangversenye. 19,00 Hírek. Időjárásielentés. 19,10 Népdalcso­kor. 19,35 A „régi jó világ". 19.55 Heti hangversenykalauz. 20 óra 40 Falurádió. 21,00 Hírek, Időjárásjelentés. 21.05 Bemuta­tó előtt. . . 21,20 Szórakoztató muzsika. 21.45 Soorthíradó. 22 óra Részietek Glúek Orfeusz c. ooerá iából. 23,00 Hfrek. Időjá­rásjelentés. 23,15 Műsorzárás. TefevfziémQsor Ma az adás szünetel. ISMÉT SZABAD AZ CT Talanyin lassan, a tenger fenekén mozgó búvárhoz ha­sonlóan halad a kijárat felé. A kivezető nyílást elhagyva, karjával és lábával úszó mozdulatokat végez a nagynyomá­sú gázzal telt üregben. A reflektor kékes fénnyel világítja meg a fehér kristály­falakat, amelyek olyanok, mintha baltával faragták volna. Az üreg alja megdermedt hullámokra emlékeztet. Talanyin egy fordulattal a hajótest felé úszik. Alakját a földhajó csiszolt felülete végtelen tükörként veri vissza. A felderítés után segítünk Talanyinnak kibújni a pán­cél búvárruhából. — Ennél ostobább dolog el sem képzelhető... mondja Talanyin. Mi pedig szótlanul összenézünk. — Egy gyémánttömb beékelődött a hajtómű kamrájá­ba... Akár egy retesz... El kell távoli tanunk. Igen ám. de az első kamrában ehhez kicsi a nyomás. Ha fél méterrel tovább ment volna, sokkal könnyebb lenne a dolgunk. — De hogyan történhetett ez meg? — Valószínűleg úgy, hogy a gyémánttömb oldalról ke­rült a hajtóműkamrába, az ultrahangfúró fókuszát megke­rülve. — Mi lenné, ha elfordítanánk a fúrót? — kérdi Jego­rov. — Éppen ez a baj, hogy a hajó megszerkesztésekor erre nem gondoltak. Fel kell robbantani a tömböt. — Felrobbantani? — kérdi Jegorov bosszúsan, mintha valami keserűt nyelne. — S gondoltatok a következmé­nyekre? — Talán a robbantás veszélyezteti a hajót? — kér­dezem. — A hajót természetesen nem veszélyezteti. Röviden szólva: a robbantást regisztrálják a felszíni megfigyelőállo­mások. Segélykérő jelzésnek veszik.;; S ezt, ha csak egy mód van rá, el kell kerülnünk... Talanyin talpra ugrik. A búváröltözék után nyúl. — Van egy megoldás: szét kell verni a tömböt — s ez­zel rám tekint, mintha ellenvetést várna. — S mi lesz, ha ez megismétlődik olyan helyen, ahol a hajóból nem lehet kiszállni? — A mélység segít nekünk. A nyomás még a gyérpántot is plasztikussá teszi... — jegyzi meg Jegorov. Társaim rám néznek, újabb ellenvetéseket várva. Én azonban hangtalanul bólintok. A hajó mozdulatlanul fekszik az üregben. Talanyin, kezében kis légkalapáccsal, amelyet a geoló­gusok használnak, búvárruhájában oda úszik, ahol a gyé­mánttömb megakadt a hajtómű "torkában". A kalapácsot a tömb felületéhez illeszti. Bekapcsolja, de semmi eredmény nem mutatkozik. Erre a másik oldalról közelíti meg a töm­böt, s a légkal.apács újból lead néhány rövid gépfegyver­sorozatot. A gyémánt rendkívül kemény anyag. Am ugyanakkor törékeny is. Minden attól függ, hogy a kristály széleihez ké­pest hosszában, vagy széltében hat-e az erő ... Talanyin folytatja kalapácsával a gigantikus kristály "kipuhatolását«. Meg kell találni a hasadás egyedül helyes szögét. A búvársisak alatt Talanyin arca elvörösödik, s kiveri a veríték. A szalonban Ismét tanácskozásra ülünk össze. — Arról van sző — mondja Talanyin —, hogy ez nem gyémánt. Keménysége ugyanolyan, mint a gyémánté, de... (Folyt köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents