Délmagyarország, 1962. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-13 / 110. szám

7 Vasárnap, 1962. május 13. |TT KAPCSOLÓDIK Amos mű­* vészete a Chagall-éhoz, az él­mény rokonságában. a belső átírás­ban. azzal a különbséggel, hogy a fia­tal festőt, a kezdeti vissza-merengés után — perzselőn érintejte a min­denkori valóság. Ha Chagall távol tar­totta művészetétől a faluját feldúlt pogromot és háborút, mint témát — de az élményt nem, hiszen képein fejtetőre állt ember és ház —. úgy Amos fájdalmas gyorsasággal és mélységgel reagált az egyre gyorsulva (erjedő fasiszta barbarizmusra. „Át­írása* is inkább követhető, hiszen mi, kortársak pontosan ismerjük azokat a történelmi fordulókat, amelyek köz­lésre késztették. Már 1935-ben meg­értette minden fohász hiábavalósá­gát: Süketek a szentek címmel nagy kompozíciót fest. majd nemsokára megszületett a Halál angyala s kö­vette a Háború. A Sötét idők című ciklust 1938-tól 1944-ig, míg festeni, vagy rajzolni egyáltalán módja volt, variálta. De az utolsó évek számos darabja, ha nem is viseli a Sötét idők címet, mindenképpen odasorol­ható. Ha a szobája négv fala közé zárkózik s festi az almákat és edé­nyeket, a könyörtelen óra kongatva sürgeti, tördeli az időt. Otthonának kis dolgaiból általánosítja a sze­génységet. s ha közülük kilép, teme­tő, temető a világ. Mind közelebb kerül a háború réme — a művész maga már bélyeges ember, magvar voltából kitagadott — s igy tiltako­zása most már minden témában állandósul. IV! EM AKTlV harcos tiltakozás ez, mélyen sértett humanizmusa nem pajzs, nem is véd semmitől, de amit és ahogyan kiválaszt és kifejez a fasizmus iszonyatából, az a világ jobbik felének rettenete és elutasí­tása egyben. Nem volt szocialista, de tudta, hogy melyik oldalon az igaz­ság s kik küzdenek a békéért, az emberségért. A Szocialista Művész­csoport felhívására 1942-ben részt vett a Szabadság és Nép című fres­kóterv pályázaton. A két pályamű egyike a Béke, amelyen — mi kép­zete is lehetett a békéről a két világ­háború közötti emberöltő válságos talaján? — amelyen tehát görög vá­zák karcsú alakjai futnak egy mé­cses felé, a fény felé. A Háborút már előbb és többször megfogalmazta, formába öntötte a sajátos ámcsi kompozícióban. Ez a sajátosság a maga választotta jelkép-rendszer íaz angyal, az óra, a mérleg, a létra stb.). ami a fenyegetettség növekedé­sével egyre zsúfoltabb lesz és a szür­realizmus határát súrolja. A FESTŐ LÁTOMÁSAI egyre gyötróbbek. kifejezése egyre zaklatottabb, aminthogy saját, való­ságos élete és a tömegeké, akikhez tartozott már. csak mindenperces gyötrelem. Bombatámadások és behí­vók váltakoznak, nő a veszély, fogy az élet s a festő csak fest sietve, si­koltozó vörösekkel és feketékkel, a tűz és a gyász színeivel, jelképet és valóságot összemosva, mégis félre­érthetetlen jelentéssel. Ezüstös láto­másai szétfoszlottak s rémlátásain túltett a valóság. Reális és szimboli­kus ábra a Lótetem cimü kép, az út­szélre hullott, kioltott élet. De láto­más és milyen prófécia erejű láto­más az önarckép ravatalon. Halála körülményeiről mit sem tudunk, de biztos, hogy sem ravatal, sem kopor­só nem került a harminchét éves ko­rában, vak gyűlölettel meggyilkolt magyar festőnek. Amos művészetének legnagyszerűbb vonása a korával együtt lélegző, minden szívdobbanásával azonosuló művész felelőssége. Rettegett, de fes­tett. mert szólnia, kiáltania kellett. Humanista volt az közepette s formanyelvében modern, mindenkor a tartalom által tározott. Egész oeuvrejében egy hamis hang, nem találni az zodás szándékát kívülről jött forma­jegyek irányába. Ha hatottak rá mes­terek — mert hatottak —t a lényeg­rokonság vonzása volt. IHLETE UTOLSÓ három-négy tendejének bámulatos böségű termése az a számtalan rajz és kis tem­pera kép, amelyekben az élmény forrósága, az élet heve s az elmúlás riadalma egymást tördelő, vonalakban és színekben jelenik meg. Mindez mélyen belülről fakadt, hi­szen az elmondhatatlant kellett el­mondania a festő nyelvén, azt. hogy a való világ már egy merő fájdalom s erre már a fogalmi megjelenítésben is csak indulatszavak lelhetők: jaj, fáj! Hány és hány rajz a magányról, a sötét időkről, egy nagy kiáltás „Európa népeihez*, mert a háború, mert Ukrajna s mind a többi meg­méretett és jaj, az emberség könnyű­nek találtatott. Amos Imre oly spontánul festett, ahogy a madár dalol, de mert hatott rá a világ, melyben élt, magáévá tette azt érzelmileg, kereste értelmét s képpé fogalmazta annak minden, a legsűrítettebb lényeget hordozó jelen­ségét. Realista volt olyan fokon, hogy a valóságból minden feleslege­set elhagyott az igazságért. A befelé borongó, múltat idézgető fiatal festő eljutott a saját, egyéni tragédiáját az általános, a kollektív emberi drámai] részeként felfogó, érett művészig.!] Érett, lett, de be nem érhetett élet-1] műve; "ám művészete, amellyel a] szépség és harmónia felé indult, Ián-: goló vádbeszéd lett és marad min­denfajta barbarizmus ellen. OELMACHER ANNA Ez a két lány nagy gondban van a próbán: a következő állomás helyét mutató fejtörő-feladatot oldják meg. tiv mozilátogatás céljából. A III/C osztály KISZ-istái a városból hívtak előadókat politikai foglalkozásaikra. Egy ízben a munkásőrség párttitkára ismertette velük a munkásosztály dicsőséges forradalmi harcait, más al­kalommal a hírneves 39-es dandár szegedi tagja tartott számukra érdekes élmény­beszámolót. A csoportok a November 7 Művelődési Ott­honban összevontan hallgat­tak meg egy előadást a vi­lágűr meghódításának prob­lémáiról. A pontosan vezetett nyil­vántartólapok arról tanús­kodnak, hogy a Rózsa Fe­renc Gimnázium KISZ-istái nem félnek a fizikai mun­velési mozgalomban. Mind­ezek alapján sikeresen le­tette az „Ifjúság a szocializ­musért* próbáit és igazolá­sul megkapja majd a II. fo­kozatú jelvényt. Hasonló szorgalommal dol­goztak a többiek is egész esztendőben, bár a csopor­tokban nem minden meg­adott téma váltott ki élénk érdeklődést. Ezt hűen tük­rözték a nemrég lezajlott próbák, ahol huszonnégy pró­bacsoport öt állomáson adott számot tudásáról, ké­pességéről. A fiúk és a lá­nyok egyébként jól megáll­tak helyüket: bonyolult el­méleti és gyakorlati felada­tokat oldottak meg a taná­rok. a szülők és a KISZ-szeri vezet megelégedésére. ISjű kommunisták védnöksége a vállalati telephely építése felett A 10. számú Autóközleke­dési Vállalat KlSZ-szerveze­te évről évre erősödik. A fiatalok nemrégen alakítot­ták meg 53 taggal az ipari tanulók ifjúsági szervezetét. Az AKÖV fiataljai sok hasz­nos társadalmi munkát vé­geznek: szombatonként rend­szeresen tehergépkocsival szállítják a Petőfi Sándor sugárútról felszedett köveket Legutóbbi taggyűlésükön el­határozták, hogy a Sárgán jelenleg még víz alatt levő üdülőtelepüket — ha a viz levonul — rendbe hozzák. Mint ismeretes, a 10. szá­mú Autóközlekedési Vállalat új komplex telepet épít Sze­geden a nyugati ipari öve­zetben. A KISZ-szervezet tagjai védnökséget vállaltak a 20 millió forintos beruh;.­zással létesülő telep felépí­tése felett. Már megkezdték a társadalmi munkát. Több száz órán keresztül terepren­dezést végeztek az új telep­helyen. Még több KISZ-tagot Szegedem is! Nem állunk rosszul — vá­laszolhatjuk bérkinek, aki Szegeden a KISZ.-taglétszám felől érdeklődik.. A Pártélet májusi száma a. többi között megállapítja, hogy Budapest után Csongrád megyében is kimagaslóan jó • volt a KISZ szervezettsége raár az előző összeírásnál. Ugyanezt Pullai Árpád elvtárs, a. KISZ Köz­ponti Bizottságának első tit­kára személyesen is hangsú­lyozta a "hét elején lezajlott szegedi ifjúsági nagygyűlé­sen, jóllehet ugyanakkor erő­teljesen hangsúlyozta a to­vábbi szervező munka szük­ségességét­Miről is van szó? Arról, hogy a jelenlegi KISZ-tag­létszámot akár a kétszeresé­re lehetne emelni Szegeden. Ehhez azonban a KlSZ-ve­zetők egy részfenek hibás szemléletét meg kell szün­tetni. Akik azzal zárják el az utat a KISZ felé igyekvő uj tagok elő), hogy „nem elég komolyak* vagy „maradiak* — az ilyen elvtársak túl merevek. Igaz, fontos szem­pont az, hogy a szervezethez tartozó fiatalok rendesek, komolyak legyenek, de az már túlzás, amikor valamely területen száz és száz KISZ­en kívüli fiatal él és még­sem törődnek velük. Azt várni ölbe tett kézzel, hogy maguktól jöjjenek, éppolyan helytelen, mint az úgyneve­zett káderezés, amellyel gyakran elriasztják a külön­ben jól dolgozó, rendes fel­fogású fiúkat és lányokat is. Pullai Árpád elvtárs erre több elrettentő példát emlí­tett. A KISZ I. kongresszusá­nak elvei alapján helyes foglalkozni a tagfelvétellpl. Eszerint a KISZ soraiba fel kell venni önkéntes egyéni jelentkezés és elbírálás alap­ján mindazokat, akiknek po­litikai, erkölcsi magatartá­suk kifogás alá nem esik, hajlandók a társadalom ja­vára dolgozni és ifjúkommu­nisták szeretnének lenni. Ezt elő kell segíteni személyes beszélgetésekkel és nem sza­bad félni semmilyen „telí­tettségtől*. I Rózsa Ferenc Gimnáziumban Fiatalok fóruma Négyszázatven KISZ-ista tette le az „Ifjúság a szocializmusért99 mozgalom próbáit Az Asotthalmi Erdészeti Szakiskola KISZ-istái elha­tározták, hogy a tavaszi szü­netben három napot a, Sza­badságharcos Tsz-ben tölte­nek el. s részt vesznek a ta­vaszi mezőgazdasági mun­kákban. Nemcsak a diákok, hanem a tanárok is szíve­sen vállaltak munkát a szö­vetkezetben. így Gyarmati Endre igazgató. Csóka Ist­vánné, Takács Ferenc és Da­róczi Ambrus erdőmérnökök vezetésével mintegy ezer órát dolgoztak a gyümöl­csösben. Munkacsapatokat alakítot­tak. Ekkert János. Kasa László, Kovács Imre, Ber­náth Ferenc, Böresök László és Kiss János diákok vállal­koztak a brigádvezető szere­pére, s húsz-harmincas cso­portban metszési, szőlőnyi­tási és tereprendezési mun­kálatokat végeztek. A nyolc­van KISZ-ista és tanáraik lelkes munkájának eredmé­nyeként a Szabadságharcos Tsz időben befejezte a tava­szi mezőgazdasági munkákat. A szegedi középiskolákban már jórészt befejeződtek az „Ifjúság a szocializmusért* próbái. Ez a helyzet az új­szegedi Rózsa Ferenc Gim­náziumban is, ahol a KISZ­szervezet igen dicséretes munkát végzett az idei tan­évben. Ékesszóló bizonyíté­ka ennek, hogy a diákok ki­lencven százaléka részt vett az „Ifjúság a szocializmu­sért* mozgalomban, vagyis mintegy 450-en a próbákat is sikeresen letették. Nem kis büszkeséggel be­szél a fiatalok lelkesedéséről Mucsi Erzsébet nevelési igazgatóhelyettes. Szerinte a gimnázium tanulói teljesítet­ték a mozgalom mind a négy követelményét: lelkiismere­tesen tanultak, művelődtek, sportoltak és a húszórás fi­zikai társadalmi munkát is elvégezték, sőt túlteljesítet­ték. A sikert jelentősen elő­segítette. hogy a tanárok is szívügyüknek tekintették a mozgalom előírásainak telje­sítését: gyakran megjelentek a csoportok foglalkozásain és segítettek a feladatok megol­kától sem. Dolgoztak a Ha­ladás Tsz-ben. a Textilmű­vekben, rendbe hozták az is­kolaudvart, részt vettek a Bérkert utcai útépítésnél. Itt megtörtént, hogy idős asz­szonyok helyett elvégezték a társadalmi munkát: felszed­ték házaik előtt a régi kö­vezetet. Csak úgy találomra néz­tünk bele az „Ifjúság a szo­Akinél természetes az adott szó megtartása Élénk, minden iránt érdeklődő fiatalem­ber Mészáros István, a Csongrád Megyei Építőipari Vállalat ifjú kommunista dol­gozója, az újszegedi 16 tantermes iskola építkezésének művezetője. Talán ismerik már az olvasók, hiszen három hónappal ezelőtt is találkozhattak nevével a Dél­Magyarországban. Akkor a következőkép­pen nyilatkozott a szóban levő iskolaépü­lettel kapcsolatban: „Vállalatunknál a má­sodik ötéves tervben a fokozottabb gépe­sítést, a termelékenység növelését tűztük ki célul. Én is arra törekszem, hogy minél nagyobb megtakarítást érjünk el.* És most mi a helyzet? Mészáros István­nak csodálkozásra tágul a szeme, amikor ezt a kérdést hallja. Aztán úgy adja meg a választ, mintha rosszul esne neki, hogy az ő adott szavát nem vették már eleve teljesítettnek. Pedig tény, hogy az első negyedévben mintegy 80 ezer forintot taka­rítottak meg az építkezésnél. Szerényen el­hárít magától minden érdemet, mi azon­ban tudjuk, hogy neki is jelentős része van a szép eredmény elérésében. Mert nem volt az a 80 ezer forint megtakarítása olyan egyszerű dolog. Az év első negyedé­ben, amikor olyan lehetetlenül viselkedik az idö, mindig ráfizetés szokott lenni az építőiparban. Mészáros Istvánban azonban buzgott az ifjú kommunista vér és nem nyughatott. Naponta szorgalmasan kijárt az építkezésekhez, s dolgozó társaival együtt télen is dacoltak a hóval, a hideg­gel, vagyis amikor csak lehetett, dolgoztak. Átlagosan 60 fő mozgott mindig a leendő iskola falai körül, s így aránylag nagy ösz­szeget sikerült beépíteniük. Mindez terpiészetes Mészáros elvtárs sze­mében, s éppen ezért tartjuk érdemesnek feljegyezni a segítségével elért szép mun­kasikert. Reméljük, jó munkával továbbra is példát mutat a szegedi KISZ-fiataloknak. A III/D osztály próbacsoportjának tagjai gyakorlati felada­tot oldanak meg: egy teljesen szétszedett kerékpárt raknak gyorsan össze. dásában. Jónak bizonyultak a próbakönyvek is: a napi munkával kapcsolatos prob­lémákat vetették fel és segí­tették az általános ismeretek bővítését. Hogy mennyire komolyan vették a csoportok például a művészeti ismereteik gyara­pítását, mutatja az is, hogy szaktanárokat hívtak meg foglalkozásaikra, vagy pedig rendszeresen közösen néztek és vitattak meg egy-egy fil­met, illetve színházi előadást. Pontos nyilvántartással iga­zolják, hogy a gimnázium tanulói az 1961/62-es tanév­ben több mint négyezer be­lépőjegyet váltottak kollek­cializmusért* mozgalom kö­vetelményeinek teljesítését mutató dossziéba. Kovács Attila lapját húztuk ki és a következőket tudtuk meg be­lőle: Ez a lelkes KISZ-ifjú jelentkezett nyári önkéntes építőtáborba, tehát a 20 órás munkakövetelménynek ezzel sokszorosan eleget tesz. Még­is, ezenkívül 13 óra társa­dalmi munkát végzett mar el eddig is. Részt vesz az iskola kulturális csoportjá­nak munkájában, műsoros esteken szerepel rendszere­sen. Ami a sport előírást il­leti, Kovács Attila beneve­zett és eredményesen tevé­kenykedik a Kilián testne-

Next

/
Thumbnails
Contents