Délmagyarország, 1962. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-06 / 104. szám

Vasárnap. ÍM?, május 0. \ 7u,VÍU/b,an kei?.tuT!vu Csony' va8y újév napia len- dányokat, ha történetesen Különféle eszmék közül ne Anyu m1ndent öeszecso- velünk horgászik. Will es én » lehető legkitűnőbbnek tartom azt az elgondolást, ma«alt srepen e»' kotórba hogy minden évben egyszer ® most mór csak be kellett megünnepeljük az anyák szállni az autóba, napját. Egy csöppet sem cso- .... ,, . dálkozom azon, hogy május Mlkor aztan az autó a ka" 11-e oly népszerű nappá vált Pu elé gördült, kiderült, Amerlka-szerte, s biztos va- hogy aligha férünk el benne I . Bi ok benne, hogy az eszme annyian, mint eredetileg ter- vegtek és sétálgattak le-fel a Angliára is átterjed majd. . _ ..... Különösen egy olyan nagy vertdk- mival nem vettuk családban, mint a nüenk, számításba apu horgászkovan Igazi talaja ennek az esz- sarát, a botokat, és a lönmének. Igy hát mi is elha- csőt. tároztuk, hogy rendkívüli mó- WuiAnU4u ^m don ünnepeljük meg az anyák Apu ne tőszintén pecáztunk, bór nem fogtunk olyan sokat, mint apu. A két lány egy csomó emberrel találkozott, mert tudták, hogy kirándulni jövünk, volt közöttük néhány fiatalember is, ezekkel patakparton. Egyszóval mindannyian kitűnően töltöttük az időt. Egész későn értünk haza, majdnem hét órakor, de napját. Kitűnő ötletnek tar- rődjünk vele, ő igazán itt- anyu számított rá, hogy kéesSTEPHEN LEACOCK Anyák napját ünnepeltük tottuk az eszmét. Lesz egy hon maradhat, majd dolgonap. amely eszünkbe juttat- zik a kertben, úgyis van ja, mennyi mindent tett meg cliomo rohadt munka, anyánk az évek során értünk, . , ... s mennyi áldozatot hozott, í»r pl- «°drot kell asiu a mennyit kínlódott a kedvűn- szemétnek — és akikor légkört. alább nem kell napszámost Így hát elhatároztuk. ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ nagy napot, családi ünnepel csinálunk az anyák napjából, és mindent elkövetünk tőlünk telhetőleg. hogy boldoggá tegyük anyut. Apu elhatározta, fogadni —, menjünk csak kivesz egy nup szabadságot, kirándulni, majd ő ittSnSUbenSSAnnae nő- T N« '^törödvérem és én sem mentünk ni azzal. hogy mar három be aznap az egyetemre, és éve nem volt egy valamireMary húgom és Will öcsém való szabadnapja sem is itthon maradt a gimnázl- menjünk Mllk érezzük jól umból. * , . , , ... . Az volt a tervünk, hogy magunkat, mulassunk jol es éppen olyan nagy ünnepet őmiatta ne fájjon a fejünk, csinálunk e napból mint pl. _ _ a karácsony, vagy bármelyik M mdannyian egyetértetnagy ünnep, s ezért elhatá- tűnkabban hogy nem roztuk, hogy felvirágozzuk a engedhetjük aput otthon házat, jelmondatokkal dí- maradni, már osak azért szítjük a kandallópárkányo- sem, mert több bajt okoz, kat. meg Ilyesmit. Megkértük „^ lla6znot A lányj anyut, csinálja meg a jel- . „ u mondatokat, és a díszítést is Annees Mal'y szivesoromest végezze el. mert karácsony- maradt volna, de milyen kor is ő csinálta mindig . az sajnálatos dolog lett volna ilyesmit. ilyen szép napon otthon kukA ányok úgy gondolták, . . . , kedves figyelmesség lesz a sollu' s adásul meg mindrészükről. ha a nagy ünnep kettőnek új kalapja is volt. alkalmából a lehető legpaza- Ennek ellenére kijelentetrabbul kiöltöznek, s ezért ^k ha ^ akárcsak egy mindketten új kalapot vasa- . ' rcltak. Anyu olyan pompá- BZUVal mondja, mindket.san feldíszítette a Icalapot, te»i szívein otthon maradliogy igazán csodásak voltak, nak, és elkészítik a vacsoApu az anyák napja tisztele- rát wiu ^ én kiestünk a lére tiszta selyem csokornyak- . . ... . ^ , kendővel lepte meg magát és szamitasDOi, mert rrn sajnos minket fiúkat, hogy legyen nem értettünk a fozeshez. valami emlékünk, amiről ez A végén oda lyukadtunk a fenséges nap és anyu min- k1 hogy anyu marad majd dig eszünkbe juthat. Ugy ... • „omDás nvuvolt, hogy anyunak ls ve- «>»hon. «*> «*y Pompás nyuszünk egy új kulapot, de godt napot tölt majd a haz-. aztán kiderült, hogy ő min- ban — s közben a vacsorát den újnál jobban szereti ré- „ elkészíti. Úgyis kiderült, tiffSSŰS& hogy1 erí- hogy anyu nem hornél jobban nem is állhat ne- gás-zm. s különben is egy ki kalap. kiesé hűvös volt a szabadReggeli után elhatároztuk, ban _ annak ellenére, hogy SSbSfs elvisz- gyönyörűen sütött^ a nap szúk egy pompás kirándulás- ós apu aggodott, nogy anyu ra. Eddig még nemigen volt megfázna, ha velünk jönne, része anyunak ilyesmiben. Apu ^ mondta, sosem, ^íSŐ^vMtUtó -eg magánad ha A tervet azonban még reg- most kirandulasra cipelne gel egy kissé megváltoztat- anyut, s közben egy jó háltuk, mert apunak eszébe ju- hát szedetne fel vele, mitott, hogy ha visszük is anyut k kényelmro nyugalomle irandulni, miért ne hozhat- ' . nó 6 el attól a horgászfel- ban itthon is tölthetne ezt szerelését. Kijelentette, ha az időt. Kijelentette, a mi egyszer márkifizettük azau- kötelességünk nyugalmat biztosítani anyunak, hiszen ni fogunk, s a vacsorát frissen tartotta számunkra. Előbb azonban szappant, törülközőt és tiszta ruhát kellett apunak előkészítenie, mert apu úgy összekoszolja KÜSZ JENŐ BUBORÉKOK l.ehúz a szó és röghöz köt a gond. de híg savában megbuggyant a Lét s a tudat-habot felszínre veti, mint nyughatatlan visszatükrözési. És fölizzik a múlt. jelen, jövő, a Tér-idővel összegyúrt anyag, hogy szüntelenül fürkéssze az űrt. mely mindig örök s végtelen marad .. A valóság hát megismerhető s a buborékok sem fogynak soha! (pezsegve úszik a salak fölé a milliárdnyi pillanat-csoda ...) Szegélyükön a végtelen remeg, s míg feszülnek a gondolat-redők: lül-föl\illan a változó atóm, hogy megtorpanjon egy-egy kép előtt, l.ehúz a szó és röghöz köt a gond. de — kit töményebb savban áztatott a létezés: az. magasabbra tör, mert nem kötik a nyűgös látszatok. S a tükörképben ott ring a világ: a fűszál, meg az Androméda-köd. Változva őrzi, védi önmagát: bonyolultak az egyenlet-körök. Mi vagyok köztük? helyein keresem: foszló habok közt törpe buborék. Létrehozott a tisztuló anyag s kóstolgatom a pillanat ízét. 8 aztán? ... még Itt ég bennem a remény, hogy néhány képet fölvillanthatok, mit én láttam, én éreztem csupán — mielőtt végleg szertepattanok. magát, ha horgászik, hogy az kész csoda. Végül azonban megvolt minden és leültünk a legnagyszerűbb vacsorához, amit csak el lehet képzelni — volt sült pulyka és minden, akárcsak karácsonykor. Anyunak minduntalan fel kellett ugrálni, hogy kivigye és behozza a szükséges dolgokat, de végül apu kijelentette, hogy most már ebből elég legyen, kímélnie kell magát és ő maga állt fel és a tálalóról ő maga hozott diót magának. A vacsora sokáig tartott és igazán pompás volt, mikor pedig befejeztük, versengve ajánlkoztunk, hogy segítünk elmosogatni es rendet tenni, de anyu azt mondta, szívesebben csinálja egyedül, így aztán hagytuk, hadd csinálja, mert legalább egyszer kedvében akartunk járni. Jó késő volt, mire végzett, s mikor lefekvés előtt mindannyian megcsókoltuk, kijelentette, hogy élete legcsodátosabb napja volt ez a mai, s azt hiszem, könnyek is ragyogtak a szemében. így hát mindannyian nagyon meg voltunk elégedve, hogy nemhiába áldoztunk ennyi energiát az anyák napja megünneplésére. Fordította: Rákossy Gergely Hideg, nyirkos volt az erdő, Gyerekeknek rí. irintoHo nrén vn.pn n tanem érintette még meg a vass lehelele. Komoran búItngattak a fák, búsan a régen lehullott virágok megfeketült szárai, szomorúan az üres szeder- és málnaindák. Nagy magányosságukban beszélgetni kezdtek a fagyos erdő lakói. — Milyen erősek, milyen hatalmasak vagyunk mi! — így a fák. — Jöhet szélvész, zivatar, orkán, meg sem érzi csak az avar zizegett volna, megszolaltak a mohák: — Gyere csak ide. egérke, majd mi megkíséreljük, hogy megmentsünk téged. Bújj csak ide hozzánk, a nagy tölgyfa aljába. Odaszaladt, az' egérke a nagy tölgyfához, hát csak — Kopárak vagyunk most, összehajoltak a mohák és teljesen de teljesen bebugyolálták. Olyan menedéket talált zöld szálaik között, hogy a legmélyebb egérlyukban sem érezhette volna magát biztosabban. Jöhetett a gonosz kígyó! Csak kopár ágakat talált és egy kis csomó mohát. Az erdő többi lakója peUtcsc a moháktól nincs levelünk, hová is rejthetnénk téged? — susogták zavartan a fák. — Gyere tavasszal, amikor kinő Rájöttek, hogy hatalmasnak hitt erejüknek is van határa, a kis mohák pedig olyankor tudtak segíteni, amikor az ő tudományuk véget ért. KÖVES ROZSA koncz antal: évszázados derekunk. Koronánk alatt száz madár talál Pompás lombsatorunk. fészket, odvainkban egész ál- Helyeselve bólogattak a latvilág tanyázik. Senki sem száraz virágszárak és az inhúzhat ujjat velünk! dák is Hiszen íehetetlenek ~ Ml meg milyen stipek ^^ min<Jannyian hogyan AkSwlM bennünket Á'Í- adhaltak volna menedéket az dig abbahagyta a dicsekvést, bámulja gyönyörű ruhánkat, egérkének lombok, levelek élvezi pompás illatunkat, Es nélkül. Az egér pedig kétha letépnek, csokraink fi- ségbeesetten futkározott, már nom vazaba kerülnek, meg . , „ ' , • holtunkban is sokáig örven- szlnie '"*"otta a Mgyó sztdeznek nekünk. A gyerekek szegését. Egyszerre csak mégis úgy tanulják az iskolában: állt, hallgatózott. Mintha a virágok a legszebbek. — Hát még bennünket hogy szeretnek!.— kiáltozták összevissza az indák. — Hogy ujjonganak, ha érett málnát vagy szedret találnak, még azt se bánják, ha keresés közben kicsit megszurkáljuk ujjaikat. Es ilyenkor télen is, amikor már nincs friss gyümölcs, mennyi lekvárt, befőttet esznek belőlünk! — tették hozzá fontoskodva. A kis mohák szerényen üldögéltek a fák aljában. Mit is mondhattak volna? Nekik sem hatalmas lombozatuk, sem szép virágjuk, sem kellemes gyümölcsük. Észre sem veszi őket senki, se nem dicséri, se nem ócsárolja. Egyszerre csak kis egérke futott át az erdei ösvényen. — Segítség, segítség! — cincogta kétségbeesetten. — Üldöz a kígyó, be akar kapni! Mentselek meg fák, bokrok, virágok! Májusi könyörgés Ő gesztenyék — kik fehér lánggal égtek, ha tetszenék e májusban még néktek: én festenék hű szivet fűre, fára, ha jönne még egy társ, ki mellém állna! Ö gesztenyék — a lelkem adnám néktek, ha kellenék, míg gyertyatűzben égtek, ha jönne még: egy csók, ki adna álmot, ó gesztenyék — vágyaim ti tudjátok: lepattant rég szemérem szűzi zára, csak ölelnék nem bánva, mi az ára! Ó gesztenyék — rám vad bú leskelődik, még elszöknék, de szívem láncok őrzik: ravasz hűség vert engem torz bilincsbe, kishitűség vak kényelme béklyóz le; kitörni még — jaj, segítsetek nékem, ó gesztenyék, ti értitek a vétkem: úgy sietnék e májusban szeretni még, ha kellenék — üzenjetek gesztenyék! ¥ gy hét mindnyájan * megegyeztünk abban, hogy anyunak sokkal jobb lesz. ha lusz előttünk valami kitűzött cél, különben is kiderült, hogy apu már vett is tegnap egy új horgászbotot. s így a horgászat ínég inkább alkalomhoz illőnek tetszett. Apu kijelentette, hogy az új bottal horgászhat anyu, ha akur. úgyszólván egészen neki való, de anyu azt válaszolta, szívesebben figyeli aput, amint horgasak, mintsem, hogy ő maga horgásszék. Igy h»t mindent clrejideztunk a kirándulás"!. ** megkértük qnyüt, csináljon szendvicseiket, s csomagol- me előL jan be v*la»i ebédíélét atv rg sz ha megéheznénk. Nem k*U nagy cirkuszt csinálni, mert az igazi nagy trakta majd akkor lwz, ha hazajöttünk, hiszen úgv akarjuk megünnepelni rat a mims»t*» kacáő ís mindent megtett értünk; és azt is megmondta, fóleg amiatt ragaszkodott a horgászkiránduláshoz, hogy anyut végre kissé békében hagyjuk. Azt mondta, a fiatalok nemigen tudják felfogni. mit jelent egy öregedő ember számáru a nyugalom. Ami őt magát illeti, ő még valahogy elviseli a megpróbáltatásokat, de örül, hogy anyut megóvta ettől. Elindultunk, háromszoros éljennel búcsúztunk anyutól, aki a verandán állt, és onnan nézett ulanünk, amíg csak el nem tüRtünk a szeN

os. minden képzeletet, felülmúlóan nRg szerű napunk volt. Apu akkora halakat fogott, hogy meg is jegyezte, egészen biztos benne, anyu semmiképpen sem tudott volna ktvenoj a eázbdl ekkora pdt Danaé aranyesője Halvan évval ezelőtt, 1902. május 1-én kopogtatott be a 22 éves Móra Ferenc a Szegedi Napló szerkesztőségének ajtaján. Életében akkor járt először Móra Ferenc megjelenése Szegeden Szegeden, mégpedig "1 állás után, "szolgálatkeresőben*. A félegyházi szegény napszámos-szűcs és kenyérsütögető asszony kisebbik fia zsebeben ekkor már ott volt a sok nélkülözés árán szerzett tanári diploma. Szülővárosában hónapok óta állás nélkül élt. Március végén Halljátok-e, öreg tanáraim ... című versében kiábrándultan írta, hogy a tudás : tapénz csupán S többre mék tudatlanul, bután, Ha kéacsókotva hátat görbítek S hamis nagyoknak tömjént égetek. O. példát erre mért nem adtatok, Hiszen e nélkül ében halhatoki O, a/ lett volna csak a bölcs tanács, O, akkor jutna nékem Is kalács! Nem is a szegedi főigazgatót kereste fel. hogy tanári állásért esedezzen. Órák hosszat bolyongott Szeged utcáin. Biológus tanár lévén, a park növényeit szemlélte, s azt is. hogy az cinberek milyen érzéketlenül mennek el a tavaszt hirtjető. argny virágveszszős Forsythiq mellett. Első szegedi riportját erről is irta, amikor a szerkesztőség iráspróbat vett tőle. A Danaé granyesója címet adta neki. Mindjárt le is sz«r?Ő<ítotiák a Szegedi IVppló-hoz. Kiskunt*.ugyh^xéN Mórg Ferenc ekkor már ismert költőnek számított. Az itteni, ma az ő nevét viselő gimnázium egykori legkiválóbb diákjanak versei, a Félegyházi Hírlap című helyi újság hasábjain már régitől. Mora lő éuee korától gyakran megjelentek. Mielőtt Szegedre távozott volna, a félegyházi lap közölte vagy száz versét. Nem csoda, hogy a kisvárosi újság szomorú szívvel vett búcsút költőmunkatársától: -Móra Ferenc kedvelt poétánkat... a Szegedi Napló főszerkesztője, igen szép honorárium mellett lapjához fogadta, hogy addig is. míg tanári állást kaphat, kiváló tehetségének gyöngyeit a szegedi közönség élvezhesse. Nem tudjuk, örüljünk-e ennek a hírnek, vagy szomorkodjunk rajta... Mennyivel jobban látnak a szegediek, mint mi. .. Félegyházán a becsületes munkát, az igazi tehetséget még nem tudják méltányolni .. . De majd, ha a költő virágoskertje teljes lesz, jaj, de verjük a honfi keblet, hogy: a mi fiunkI Mert úgy-e kérem, ha nagy valaki, csak akkor a mi fiunk? .. Móra Ferencet Szegeden a -halhatatlan íróasztal« várta. Előtte ennél már Mikszáth, Cjardonyi, Pósa, Békefj, Tömörkény dolgozott. Nem telt bele három hónap, s a lap főszerkesztője ŰZ ifjú Móra Ferenc tevékenységét már így jellemezte: -Lelkesedéssel végzi a robot munkát és minden íráséból kisugárzik szeretete a nép iránt, melyből sarjadzott... Neve mind ismertebbé lesz. Beszélnek róla .... tehetséges ember ... akitől várvg-várom szívének egészséges gyümölcseit, életerős fájának feslő najtasait* A költö -virágos kertje* Szegeden három évtized alatt valóban teljessé vált. Ulőbb csak a -körtöltésen belül* ismerték meg Móra tehetségét és szerették meg az írásait, majd szerte az országban, sőt kint a nagyvilágban is. Szeged poétájaként mutatkozott már be az Aranyszőrű bárány című versben írt meséjével (1902), s amíg eljutott az Aranykoporsóig (1932), három évtized alatt lelke kincsét, aranyát milyen bőkezűen árasztotta! Ugy mint az első szegedi "útja alkalmával megcsodált Forsythia, Danaé aranyesője. Meséivel, elemi iskolai tankönyveivel a gyermekeket vidámította, s egyben tanította, nevelte a maga élet bölcsességére; családi vonatkozású írásaiban a legtisztább emberi örömöket tárta fel; éles társadalmi kritikával írta meg a lehajtott fejű, szomorú emberek, a -földhözragadt Jánosok* életét a búzamezőkön; a világháború szörnyűségei idején volt bátorsága, hogy a háborús propagandával szemben egyik versének refrénjeként odakiáltsa: -Ó. ti hóhérok, ó, tl gyilkosok!« S még a világtörténelmi tragédiák mély átértébe és ütérzése után is maradt hite: Hiszek az emberben! A publicisztikai munkásságáról nemrég kiadott Ismertetés, ÜZ itt felsorolt több mint 2500 vezércikk ós újságkőzlemény árulja csak el igazán,' hogv milyen gazdag termést hozott gz aranyszívű, aranyhumorú Móra Ferencnek, irodalmunk legkiemelkedőbb lírikus prózaírójának három évtizedes szegedi munkásságú. Mezősi Károly A