Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-10 / 83. szám

Kedd, 1982. április 10. 4 Befejeződött a felsőfokú oktatási intézmények kulturális seregszemléje A szegedi egyetemisták három aranyérmet nyertek Vasárnap este a Kamara­színházban tartott záróün­nepséggel befejeződött a fel­sőfokú oktatási intézmények háromnapos szegedi kulturá­lis szemléje. A találkozó győzteseinek, a KISZ Köz­ponti Bizottságának képvise­letében, Berecz János adta át a díjakat. A szegedi egye­temisták szép szereplésükkel három arany-, több ezüst- és bronzérmet nyertek, és igen sokan emléklapot kaptak. Aranyérmet nyert a Sze­gedi Tudományegyetem ki­tűnően közreműködő ének­kara. Színvonalasan össze­állított műsoruk figyelemre­méltó új elemeket tartalma­zott. Ebben a tekintetben mindenekelőtt a kubai nép­daloknak, ezeknek a szá­munkra ritmikailag is rend­kívül újszerű és érdekes da­loknak az előadása emelendő ki. Nagy sikerrel énekelte a kórus Bartók Négy szlovák népdal-át és Szelényi István Erich Kástner szövegére írt megrázó hatású művét, a Cantáta de minoribus-t. Az együttest Kertész Lajos ve­zényelte. Az énekkarok versenyében igen szépen szerepelt még az Építőipari Műszaki Egyetem kórusa, Tóth Béla, a kecske­méti óvónők együttese Kál­mán Lajos és az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem énekkara, Szabó László ve­zetésével. Rendkívüli sikere volt az Auditórium Maximumban megrendezett szellemi öttu­sának. A Kovács Sándor Iván tanársegéd vezette já­tékban a Szegedi Tudomány­egyetem hallgatói győztek, s ezzel bekerültek az országos versenybe. A színjátszó együttesek közt emlékezetes sikerrel sze­repelt az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem együttese. Hivatásos művészekkel egyenrangú játékkal mutat­ták be Euripidész Alkésztisz című drámáját. Fodor László Héraklész alakítása és Só­lyom Katalin átélt, ihletett játéka még az igen tehetsé­ges színjátszók színvonalas munkájából is kitűnt. Igen érdekes színfoltja volt a szemlének Moliére Úrhat­nám polgár című vígjátéká­nak és Brecht Carrar asz­szony fegyvered című drá­májának előadása. Előbbit a szarvasi felsőfokú mezőgaz­dasági technikum, utóbbit a mezőtúri felsőfokú mezőgaz­dasági technikum színjátszói mutatták be. A táncegyüttesek szerep­lése meggyőzően bizonyította ennek az öntevékeny művé­szeti ágnak az életképessé­gét. Minden együttes szerep­lói szívesen, lelkesen vettek részt a közös munkában. Nagy érdeklődés fogadta az irodalmi színpadok sze­replését is. Az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem iro­dalmi színpada Vidám uta­zás címmel szellemes műsort mutatott be, a szegediek pe­dig Szegedi lángok címmel értékes összeállítást adtak elő. Az orvostudományi együt­tes kamarazenekara —amely egyébként a művészegyüttes­sel tegnap, hétfőn Drezdába utazott — Folkman Concerto grosso-jának kitűnő előadá­sával bizonyította be ráter­mettségét. Szekszárdi Tamás most is jól fogta össze az együttes munkáját. A szegedi egyetemisták egyéb teljesítményei közül kiemeljük László Géza, Nó­vák Mária, Kérész Éva és Nikolényi György átlagon felüli, sikeres szereplését Az új üzemház új tartalmat követel A fejlődés új lehetőségei a cipészszövetkezet előtt A lakosság bizalma a legnagyobb jutalom Elmondta Tóth Szilveszterné, a zákányszéki tanács elnöke Együtt nőttem én föl ezzel a községgel.. Kilencéves vol­tam, mikor apámék erre a tájra költöztek. A harmincas evekben. Szegények voltunk. Hol volt akkor még a mos­tani község! Mórahalom kül­területéhez tartoztunk. Volt egy templom, két-három ház­zal, iskola, bolt, kocsma és temető. Mennyit beszélhetnék a szegénységről, s aztán a harcokról — a darab kenyé­rért, a megélhetésért, a mun­káért, szegények boldogulá­sáért! Segítettek a munkatársak Azt kérdezte, hogy nő lé­temre, családos asszony lé­temre hogy boldogulok a munkámban, a tanácselnök felelős posztján? Tizenegyedik éve már, hogy megválasztottak a zákányszé­ke községi tanács vb-elnöké­nek. 1951. júniusában, ami­kor rám esett a lakosság vá­lasztása, bizony nagyon fél­tem. Iskolák nélkül, vezetői jártasság nélkül csöppentem a tanácselnökségbe, s néhá­nyan — rosszakarói mindig és mindenkinek vannak — mondogatták ís akkoriban, hogy »nem eszem én meg a karácsonyi szilvát", belebu­kok addig a tanácselnökség­be. Jöttem be a járási ta­nácshoz, a pártbizottsághoz, mondtam az elvtársaknak, hogy én ezt nem tudom ren­desen elvégezni, hogy vá­lasszanak nálam hozzáértőb­bet, tanultabb embert tanács­elnöknek. Ott akkor azt mondták az elvtársak: nem féltenek engem. Bíznak ben­nem, ahogy bízik bennem a község népe is. S azt is, hogy visszaélek ezzel a bizalom­mal, ha nem vállalom a mun­kát, s ez kommunistához méltatlan magatartás. Hát elvállaltam. 52 tavaszán el­vittek egy háromhónapos elnökképző iskolára. Onnan nyugodtabban jöttem már vissza. Eleinte akadozott a munka, de aztán belejöttem. Segítet­tek a munkatársaim és segí­tett az a tudat, hogy bízik bennem és szeret a község népe, s hogy nekem méltó­nak kell lennem erre a sze­retetre és bizalomra. Mert az én munkámnak egyetlen igazi jutalma ez a bizalom és szeretet. Hogyan születik a bizalom ? Egy dologra mindig na­gyon vigyáztam: hogy soha semmilyen módon ne éljek Műsoros est a DÁV munkásbrigádjai tiszteletére A Délrnagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat szegedi üzletigazgatóságának szak­szervezeti bizottsága szom­baton este a vállalat műve­lődési termében szórakoztató estet rendezett munkásbri­gadjai részére. A termet megtöltő brigádok tagjait Al­bert Ernő, a szakszervezeti bizottság titkára üdvözölte. A kulturbizottság nevében Gaál Sándor szakszervezeti kul­turfelelós mondott köszöntőt, kifejezve azt a megbecsülést és szeretftet. amelyet a vál­lalat dolgozói élenjáró mun­katársak iránt ereznek. A műsor első részében az üzletigazgatóság területén levő hat szocialista brigád­nak ajánlott énekkari és kó­rusművek követték egymást: a Szegedi Erőmű karbantar­tó, az erőmű műszaki, a mé­rőhitelesítő Zoja Kozmo­gyenszkaja, az építési cso­port Patrice Lumumba, a hódmezővásárhelyi KISZ if­júsági, a hódmezővásárhelyi pénzbeszedö szocialista bri­gádok tagjainak. A második rész színes műsora mind a 37 munkásbrigádnak szólt. Két egyfelvonásos színdarab, magónszám az árammal való takarékosságról és szóló énekszámok felváltva gyö­nyörködtették, szórakoztat­ták a munkásbrigádok tag­jait és hozzátartozóit. A DÁV szakszervezeti bi­zottsága ezzel a helyes kez­deményezéssel igen szépen fejezte ki munkásbrigádjai iránti elismerését s ez a ked­ves figyelem buzdításul szol­gál újabb, szép eredmények elérésére. vissza beosztásommal. Talán ezért is van az, hogy — ezt tapasztalom — szeret a köz­ség népe. Hogy különösen az asszonyok sokszor a legsze­mélyesebb gondjaikkal, prob­lémáikkal is fölkeresnek, olyan panaszokkal, bajokkal, amikről tán a saját anyjuk­nak se beszélnének. Családi pörpatvarok, iszákos férj, csalfa asszony miatt is kell sokszor igazságot tennem, vagy legalább néhány melen­gető, jó szót szólnom. Az egyszerű parasztember nehezen tárulkozik ki mások előtt. De ha egyszer őszin­tén. bizalommal elmondja fájdalmát, sérelmét valaki­nek, s az megértően végig­hallgatja és tud, tanácsot is adni, tud türelmesen-okosan szólani, azt hamar szívébe zárja. Asszony vagyok és anya. Van egy elsőosztályos kislá­nyom. Néha bizony csak es­ténként találkozunk, akkor is későn. Nehéz a dolgom és sokszor nagyon bánt, hogy nem tudok eleget törődni a kislányommal, hogy a házi munkára is kevés idő jut. De vállaltam, s nem szabad meghátrálni. A párt tanított meg erre. S megtanított rá 1956. is, az ellenforradalom. Féltem én akkor, nagyon féltem. Az a hír járta, hogy a párttagokat mind kivégzik a községben is, és hogy én leszek az első, akit fölhúz­nak a fára. De esténként min­dig eljöttek hozzánk sötéte­dés után lopva az emberek, falusiak és biztattak: ne fél­jek, megvédenek ők. S az­után újra megválasztottak ta­nácselnöknek. „Nem félek a munkától" Tizenegyedik éve vagyok tanácselnök. Asszony vagyok és anya. De nem félek a munkától és a nehézségektől. S nem azért, hogy magunkat -védjem, de higgye el: bár sokszor nehéz az asszonynép­pel boldogulni, nyelvelnek, beszélnek meggondolatlanul, de ha egyszer csak tíz asz­szony hozzáfog egyetértésben, együttes erővel a munkához, hát elhordják azok a hegye­ket is a helyükből. Papp Lajos Régi vágyuk teljesült a Szegedi Cipő, Csizma- és Papucskészítő Kisipari Szö­vetkezet dolgozóinak. Mióta összefogtak, sokszor sóhaj­toztak az üzlethelyiségekben, alagsorokban létesített mű­helyekben : csak egyszer olyan körülmények között dolgozhatnának, mint a ci­pőgyáriak. A körülmények most már "olyanabbak": fel­épült ugyanis a szövetkezet új üzemháza. S ez nemcsak kívülről szép, hanem belül­ről is. Világos munkatermei­vel, a követelményeknek mindenben megfelelő szociá­lis berendezéseivel jobb fel­tételeket biztosít, mint ami­lyenek a cipőgyárban van­nak. Büszkék is erre a szö­vetkezet dolgozói. Szinte di­csekedve mondják: a mi üzemházunk valóságos gyár. Ehhez mindjárt hozzáte­hetjük: valóban valóságos gyár. De csak kívülről. A gyár szó ugyanis nemcsak a nagy, vagy szép üzemháza­kat jelenti, hanem annál jó­val többet. Éppen ezért he­lyesen mondta a szövetkezet évzáró közgyűlésén, dr. Si­mon Lajos, az OKISZ el­nökhelyettese: az új üzem­ház új tartalmat követel. A munkaszervezés még nem változott A szövetkezet életében vál­tozást hozott az új épület. A Szikra utcai telephelyen, a Lengyel utcai központi ja­vítóműhelyben, s a Bartók Béla téri üzlethelyiségekben lévő papucsos részlegekben szorosan egymás mellett dol­goztak az emberek. Itt az új üzemházban bőven van hely: De úgy látszik, a jót is ne­hezen szokják meg az. em­berek. A papucsos részleg­ben például Gubina József a minap éppen azért panasz­kodott, mert messzire kell járnia a szomszéd munka­asztalhoz a félkész papucso­kért — A munkaszervezés még nem változott A Szikra ut­cában is ugyanígy dolgoz­tunk, mint itt — mondják a műszaki irodában. A techno­lógiában sem történt lénye­ges változás. Bár egy épü­letbe telepítették az üzem­egységekben használt gépe­ket s így a különböző rész­legek, a javító, az export és a méretes cipók készitői is használhatják őket A cipőjavító részleg mun­kájában sincs semmi válto­zás pedig most is itt "szo­rít a cipő". A vállalási ha­táridő sem rövidebb, mint korábban volt A munka ön­költsége is igen magas; ez velejárója az alacsony ter­melékenységnek. Szalagszert! termelést a javításoknál is! Az évzáró közgyűlés egyik felszólalója arról beszélt, hogy más országokban, pél­dául a Német. Demokratikus Köztársaságban mennyivel termelékenyebb a cipőjaví­tás munkája. Lipcsében 14 ember látja el egy 52 ezer lakosú városrész cipőjavítá­sát Erre elismerően bólin­tottak a szövetkezet dolgo­zói és azt kérdezték; vajor. nálunk mikor valósulhat ez meg? A kérdésre elsősorban ők maguk válaszolhatnak. A többi között azzal, hogy sza­lagszerűvé teszik a terme­lést. S nemcsak az export­részlegnél, hanem a javítás­nál is. Az új üzemházban kell keresni és megtalálni a termelékenyebb munka mód­szereit. Ehhez nemcsak újabb gépek, hanem eredménye­sebb üzeni- és munkaszerve­zés ís kell. Hogy ez megva­lósuljon, össze kell fogniuk a vezetőknek és a szövetke­zeti tagoknak. Az új tartalom kialakí­tásában nagy feladat hárul a párt- és tomegszerveze­tekre is. A termelés pártel­lenőrzésének tökéletesítése, a munkaverseny, s ezen be­lül a szocialista brigádmoz­galom kibontakoztatása mind­mind sürgető feladat. A po­litikai munka "zongorájának" több billentyűjén kell egy­szerre játszani. A régi Szik­ra utcai üzemben nyolc munkaversenytábla árválko­dott évek hosszú során. A táblák ott csoportosulnak az új üzemház előcsarnokában, mint a műit és a jelen tanűi most is felirat nélkül. Teher az új üzemház ? A felvilágosító szóra nagy szükség van. hiszen egyesek tehernek érzik áz új üzem­házat, sajnálják a rá költött pénzt Mások a régi, helyte­lenül megállapított normákat sajnálják. A sajnálkozók gondolatainak Apró Juhász János adott hangot a köz­gyűlésen. Az általa mondott tényszámok tanúsítják, hogy "anyagi alapokra" támaszko­dik ez a sajnálkozás. — Súlyos helyzetet terem­tett számomra a kétszeres normarendezés — mondotta. — Évente 8 ezer forinttal kevesebbet keresek. A szövetkezet vezetői vá­lasz nélkül hagyták a "sú­lyos helyzetre" utaló szava­kat. Pedig jól tudták, hogy 1962 januárjában például Apró juhász János több mint háromezer forintot ke­resett Annak idején, amikor a szövetkezetben is rendezték a normákat, a szövetkezet egy másik dolgozója, Cser­nus Sándor is méltatlanko­dott, hogy havonta 800 fo­rintot vettek el tőle. Bizony ez nem kis összeg, hiszen vannak, akik a szövetkezet­ben alig keresnek többet egy hónapban. Most az évzáró közgyűlésen a beszámolók­ból megtudhatták a szövet­kezeti dolgozók, hogy akitől elvettek havi 800 forintot, az enélkül is elég szépen kere­sett. Tavaly a havi átlagke­resete elérte a 2750 forintot. Ez duplája a szövetkezeti át­lagkeresetnek, amely 1961­ben 1364 forint volt Az új ember nevelése A normák rendezésének igazságosságát megértetni a szövetkezeti dolgozókkal: ez is feladat. Egyesek, többnyire a kétezer forinton felül ke­resők, nem szívesen fogad­ják a felvilágosító szót, sőt vannak, akik az igazságra apellálnak. Félreértés ne es­sék, nem a nagy kereset el­len szólnak a szövetkezeti dolgozók, akik a vezetőség szemére hányják, hogy nem elég következetesek a reália normamegállapításoknál. Mindenki kedvére dönteni bizonyára sokáig nem lehet de helyesebb normákat ki­alakítani igen. Ez is az új tartalom része. Az új ember ki nevelése — fontos feladat — mondjál: a szövetkezet vezetői. Helye­sen látják, hogy a szövetke­zet előtt álló feladatok meg­valósítása könnyebb lesz, ha az emberek a politikai fejlő­désben is előrébb lépnek, és jobban össze tudják kap­csolni a szövetkezeti, a nép. gazdasági és egyéni érdeke­ket Az új üzemház után tat új tartalom megteremtése nem kis dolog, de ha a ve­zetők, s a szövetkezeti tagok is akarnak előrelépni, akkor megvalósítható. Nagy PH íj iskola épül íj szentivánon Üj, 3 tantermes általános iskolát építenek L'.jszent­ivánnn. A megyei tanács művelődési osztálya és a köz­ségi tanács közel I millió forintot fordít az új iskola építésére. A Csongrád megyei Tatarozó Vállalat makói részlegének munkásai szépen haladnak az építkezéssel. A falakat már felhúzták, s megkezdték a tetőszerkezet szerelését. Az iskola épületét előreláthatóan július vé­géig átadja a kivitelező vállalat a községi tanácsnak, s szeptemberben már az ú j iskola tantermei is benépesül­nek az újszentiváni gyerekekkel. A távlati tervekben sze­repe! az új iskola további bővítése is. A község lakossá­ga lelkes társadalmi munkával segíti a községi tanácsol a tervek célkitűzéscinek megvalósításában. Mintegy 100 ezer forint értékű társadalmi munkával parkosítják majd az új iskola környékét., az iskola rpülcíe mögötti terüle­ten pedig játszóteret iá letesítenek majd.

Next

/
Thumbnails
Contents