Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-10 / 83. szám

3 Kedd, 1962. április 19. I ötszáz középblokk készenlétben Teljes üzemmel dolgozik az l-es számú téglagyár Tulajdonképpen már feb­ruár 10-én véget ért a téli nagyjavítás az l-es számú szegedi téglagyárban. Ezen a napon kezdték meg az agyagbányászást. Mivel a kemence egész télen műkö­dött, addigra már elfogyott a bekazalozott, szárított tég­la, s azért, hogy a kemencét folyamatosan el bírják látni anyaggal, csupán négy ha­vas márciusi napon nem ké­szítettek nyerstéglákat. Most már teljes üzemmel dolgoznak, hiszen az idei tervben több mint 11 millió tégla gyártása szerepel. Mindössze 3 millió a hagyo­mányos tömörtégla, a többi üreges: magasított, falazó és háromféle méretű, közép­blokkhoz való tégla. A téglablokkok gyártása március elsején kezdődöttel, s némi megszakítással azóta is tart. Mivel a tél folyamán felállították a második sza­badtéri darut is, most két­szer annyi blokk gyártására, illetve szárítására van lehe­tőség, mint tavaly. A hét öt napján készítik a blokko­kat, a hatodikon a rakodást, anyagmozgatást végzik. Napi 50—70 falelemet készítenek, úgyhogy jelenleg több mint 500 darab vár elszállításra. Valószínűnek látszik tehát, hogy az Ogyessza városrész építkezése zavartalanul foly­hat már, ami a blokkellátást illeti. KISZ-titkárok tanácskozása Hétfőn a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és a Külkereskedelmi Miniszté­rium az ország legnagyobb exportra termelő iparválla­latai közül 250 gyár KISZ­titkárát hívta meg a pártköz­pont épületébe, ahol Incze Jenő külkereskedelmi mi­niszter tájékoztatta a fiata­lokat a külkereskedelem munkájáról, iparunk és az egyes üzemek feladatairól. A KISZ-titkárok a minisz­ter előadása után a gyára­ikkal együttműködő külke­reskedelmi vállalatokhoz lá­togattak el. Huszonnyolc külkereskedelmi vállalat ve­zetői közvetlenül tájékoztat­ták az ifjúság küldötteit a munkahelyükre váró konkrét exportfeladatokról. Munkaközösség alakult Szegeden a korrózió elleni védekezésre Tudósok és ipari szakemberek együttműködése Népgazdaságunk évi korróziós kára 700 millió forint Hétfőn délelőtt megbeszé- Szegeden különösen a kézi­lést tartottak a Kémikusok szerszámgyár, a kábelgyár, s Egyesülete és a Gépipari Tu- posta és az áramszolgáltató amely az MTESZ tagegyesü­letének többi szakcsoportjá­hoz hasonlóan dolgozik, részt tíományos Egyesület szegedi vállalat vezetői ígérnek na- vesz majd az országos kor­csoportja vezetői, több üzem, gyobb segítséget. róziós vizsgálatokban. Szer­vállalat, a kábelgyár, a pos- Már eddig is volt kapcso- vezi az egészséges kooperá­ta, a kéziszerszámgyár, s a jat a szegedi üzemek és az ciót a korrózió elleni véde­DÁV képviselői. Ezen a kor- általános fizikai és kémiai kezesben az egyetem és az rózió elleni védekezésre az intézet között. A Szegedi üzemek között. Állandó fi­MTESZ keretében működő Erőmű például sikerrel al­tagegyesületek szakcsoprtjai- kalniazta az intézet egyik hoz hasonló munkaközössé- eljárását a kondenzátor-hű ­get alakítottak, az ezzel kap- tővíz kezelésének megváltoz­csolatos problémák vizsga- tatására. Ez az eljárás meg­latára, a gyakorlati munka szünteti a hűtővíz biológiai segítésére. gyelőszolgálatot tart a külön­böző vállalatoknál. A cso­port tagjai és neves fővárosi tudósok, kutatók tartanak majd előadásokat Szegeden. A vállalatok összekötőket je­lölnek ki az üzem és a cso­temen már húsz éve foly­tatnak korróziós kutatáso­kat. Hazánkban itt kezdték meg az első korróziós vizsgálatokat. sen kidolgozza programját, munka­megalakulásáról értesíti a szegedi és Csongrád megyei vállalatokat, s felajánlja se­gítségét. Az országos kuta­tási feladatok ellátása mel­lett a helyi problémák meg­oldásában nyújt segítséget majd üzemeinknek, hogy minél kevesebb kárt okoz­természet vasfoga, a víz- és gázveze­tékhálózatban, s a kábelek­ben. iszaposodását. A kéziszer- , .. ~ . . , számgyárnak is sok problé- P0" kozott­Sz^eden a tudomanyegye- mót okozott a korrózió Meg_ Az üj szakcsoport rövide. történt, hogy 4—5 nap alatt rozsdásodni kezdtek a kész fogók a vállalat raktárában. Egyik alkalommal 30 ezer fogót támadott meg a rozsda. Azóta már igén sok volt Ekkor az intézethez fordul­szegedi kutató került az or- tak segítségert, s szág különböző korrózió el- ma már a edi kutatók lem vedekezessel ioglalkozo javaslatai ala ján védik intezetebe. Az utóbbi tíz a készarut. évben Szegeden főként a mikrobiológiai és talajkorró- Nyugodtan szállíthatják a zon zióval foglalkoztak. Elsősor- gyártmányokat bárhová, ten- . pry7m ban azért, mert a szegedi geren túlra is, nem rozsdá­talaj különösen elősegíti a sodik szállítás közben, mikrobiológiai korróziót. A korróziós munkacsoport, Az emberek többsége Sze­geden sem tudja, hogy a rozsdától évente elpusztuló fémmennyiség a világ fém­termelésének igen tetemes hányada. Az amerikai kuta­tók például a világ évi korróziós kárát mintegy 500 millió dollár­ra becsülik. A magyar kutatók becslése szerint népgazdaságunk évi korróziós kára 700 millió forint. Ezért az ellene való védekezés igen fontos fela­dat Sok tudományos intézet — köztük a szegedi egyetem általános és fizikai, kémiai intézete is —, szívós harcban áll a természet vasfogával. A kutatók munkáját a jö­vőben segítik majd az üzemi szakemberek is. Országos értekezletet tartottak a középiskolai kollégiumok vezetői A II. kerületi József Attila lengyel, NDK-beli és román Gimnáziumban hétfőn meg- küldöttség is részt vesz. kezdte tanácskozását a kö- A tanácskozás résztvevőit zepiskolai kollégiumok or- . . , , szágos munkaértekezlete. Az Lugossy Jenő miniszterhe­elnökségben helyet foglalt lyettes üdvözölte, majd Szvé­többek között Ilku Pál mű- tek Sándor, a kalocsai Hu­velődésügyi miniszter Lu- d- Janos fiúkoilégium gossy Jenő miniszterhelyet- igazgatója ismertette a Mű­tes, dr. Gyalmos János, a fo- velődésügyi Minisztérium és városi tanacs vegrehajto bi- a KISZ Központi Bizottságá­zottságának elnökhelyette­se, Balogh István, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára, Király Andrásné, a KISZ budapesti bizottságá­nak titkára. Az értekezleten szovjet, bolgár, csehszlovák, nak beszámolóját. A beszámolót vita követte. Jelentősen emelkedett Szegeden a kávé9 a csokoládé és a narancs forgalma Az 1961 december 10-i ár- gyott el. Jelentősen növeke­leszállítás Szegeden is ked- kedett a narancsvásárlás is. vezően befolyásolta a déli- Míg 1961 első negyedévében gyümölcs, a kávé és a cso­koládé forgalmának alakulá­sát. Míg ugyanis 1961 ja­nuár, februárjában a szege­di kiskereskedelmi boltok­ban 610 kílogram kávé fo­gyott el, ez év azonos idősza­kában mintegy két és fél 390 mázsa narancsot, 1962 első negyedévében pedig már csaknem ezer mázsát adtak el. Az árleszállítás óta orszá­gosan mintegy ötszörösére emelkedett a csokoládé el­adás. Sőt, egyes fajtákat oly Fáradságunk gyümölcse A külügyminiszter fogadta az új francia követet Péter János külügyminisz­ter hétfőn fogadta Pierre Francfort-t, a Francia Köz­társaság új magyarországi rendkívüli követét és meg­hatalmazott miniszterét, megbízólevelének a közeljö­vőben történő átadásával kapcsolatban. (MTI) mjéha-néha olyan nagyon összetorlódik a mun­ka, amit el kell vé­geznünk. Mivel nem va­gyunk sem félistenek, sem mesés erejű titánok, bizony el-elfáradunk estére kelvén. Ilyenkor azután jólesik be­csülgetni, mérlegelni, hogy helyesen csináltuk-e azt, amit csináltunk, • szembenézhe­tünk-e bátran, pirulás nélkül kommunista Önmagunkkal. Mert azt elmondhatjuk mi is — miként Majakovszkij — a köznapok múlásával, hogy "eszmélünk, lélegzünk, verekszünk, élünk", de vajon van-e mindennek eredmé­nye? Hej, bizony jó lenne ezt is felmérni, egyszerűen kiölezni, mint vetés után a búzaföldet, hogy nyugodtan, rendesen elvégzett munka tudatával adhassuk át ma­gunkat a pihenésnek. Ez azonban csak gyerekes óhaj. Az emberek között ki­fejtett politikai tevékenység­nek még nem találták fel a mérőeszközét, ami érthető is. Már vannak műszerek, ame­lyek sok ezer kilométer tá­volságról jelzik a földren­gést, vagy kimutatják, mek­kora mennyiségű szén- és olajkincs rejtőzik a föld mélységeiben, de a kommu­nista munka hatását csak maguk a kommunisták mér­hetik fel meleg szívvel, ész­szel, tapasztalattal és türe­lemmel. Miként a legutóbbi öt-hat esztendőben, ezután is csak akkor leszünk képesek helyesen tájékozódni, ha soha nem felejtjük az An­teusz-legenda tanulságát. Pártunk és rendszerünk most igazán erős, mert szíves­örömmel támogatják város­ban és falun, üzemben és termelőszövetkezetben a tö­megek, de erőtlenné, gyámol­talanná válna abban a perc­ben, mihelyt ez az éltető tá­mogatás, a bizalom megsza­kadna. Ami a dolgozók véleményé­ből megnyugtatóan leszűr­hető, az lényegében így hang­zik: "Csak így tovább, elv­társak!" & érthetően, áz is igen lényeges itt, hogy a pártonkívüliek szintén 'ter­mészetes melegséggel ejtik már az elvtárs szót. És jön­nek ők is készséggel, ha . a szocializmus ügyében meg kell fogni a dolog végét, vagy jobb tervekre, újabb el­gondolásokra, tökéletesebb javaslatokra van szükség. Lacsán István, a Szegedi Kenderíonógyár művezetője egy életre szóló élményt szerzett a termelőszövetke­zeti agitáció során, amikor látta, hogy az üzem párton­kívüli munkásai müyen hal­latlan odaadással, lelkese­déssel és meggyőződéssel ve­zették rá a dolgozó parasz­tókat a helyes, nagyüzemi gazdálkodás útjára. Volt eb­ből valamilyen egyéni hasz­nuk? Talán kitüntetést kap­tak érte? Dehogy kaptak. Mindennek az a magyará­zata, hogy egyetértettek a párt előrelátó politikájával és nemcsak elismerték a me­zőgazdaság szocialista átala­kításának szükségességét, ha­nem készek voltak azért szélben, hóban, hidegben fá­radozni heteken át. S a fáradság most szé­pen ' megtermi gyü­mölcsét. Az élet ezer­nyi jelensége mutatja, hogy népünk jónak ítéli a párt egész tevékenységét. Igazuk van a szegedi KISZ-bizott­ság munkatársainak, ez azon is lemérhető, hogy most min­den különösebb szervezés vagy egyéni rábeszélés nél­kül is nagyobb ifjúsági tö­megek mozdulnak meg egy­egy ünnepi alkalomkor. Idén április 3-án este megint any­ezer kilogram kávét vásárol- nagymértékben vásárolták. tak a szegediek. Jelentősen emelkedett a déligyümölcs forgalma is. Így például citromból 1961­ben a január 1-től március 31-i terjedő időszakban 425 mázsát adtak el. Ez év azo­nos időszakában viszont több mint 700 mazsa citrom fo­hogy átmeneteiig hiánycikké válta Néhány nugátáru ter­meiéséf csökkenteni kellett, mert a fogyasztók ezek he­lyett is jobbminőségű csoko­ládét akartak vásárolni. Sze­geden 1962 első negyedévé­ben, tehát az árrendezés óta, több mint 7 ezer kilogramm csokoládét adtak el. Párfsa|téliüldöttsé| uíazotí Lengyelországba A Lengyel Egyesült Munkáspárt meghívására hétfőn négytagú pártsajtő-küldöttség utazott a Lengyel Népköztár­saságba. A delegáció vezetője Darvasi István, az MSZMP Központi Bizottsága agit. prop. osztályának helyettes ve­zetője, tagja Rácz Lajos, a Csongrád megyei Hírlap felelős szerkesztője is. A küldöttség két hétig tanulmányoz­í za a lengyel sajtót. (MTI) nyi fiatal vett részt a fák­lyás-dalos felvonuláson, mint a korábbi esztendőkben soha, ós nótás jókedvük is szívből fakadt, nem pedig olyasféle meggondolásból, hogy "hadd lássák őket a vezetők". S másnap, legnagyobb nemzeti ünnepnapunkon a felszaba­dító szovjet hősök emlékosz­lopainak koszorúzásához is ezrek és ezrek vonultak fel. Nem azért, hogy az üzemi párttitkárnak megmutassák magukat, hanem érzéseik ki­fejezése, kegyeletük és hálá­juk lerovása végett. A kommunisták számára az a legnagyobb öröm, ami­kor munkában, ünneplésben, szórakozásban, véleménynyil­vánításban egyaránt elége­dettek az emberek. Az ilyen tapasztalat újra és újra fel­frissíti erejüket és nem né­zik az időt, ha menniök kell másokért dolgozni. A Sze­gedi Vasipari KTSZ-ben la­katoskodott Börcsök István, aki néhány hónap óta a bu­dapesti Zeneművészeti Főis­kola hallgatója. És ezt úgy mondják el szerszámot for­gató egykori munkástársai, mintha a világ legtermé­szetesebb jelensége lenne. "Tehetsége volt, hát elment, hogy tovább képezze magát« — magyarázzák, és nem na­gyon értik, mi ebben az ér­dekes, a feltűnő. Megszokták már az alkotmányunk adta jogokat, felszívódott beléjük, hogy már szabadon, állami támogatással és ösztönzéssel törhetnek felfelé akár a leg­magasabb csúcsokig. Talán elfelejtették már, hogy alig két évtizeddel ezelőtt az úgy­nevezett kettős iskolarend­szer még szinte áttörhetet­len kordont húzott a tudás­ra, művelődésre szomjas munkásifjak elé? Azt mond­ják, nem felejtették el. El­lenkezőleg. Csak hát nem szí­vesen néznek már le abba a mélységbe, ahonnan felemel­kedtünk. Csak a jelen köti le érdeklődésük zömét, csak a máért és a holnapért dolgoz­nak és meggyőződésük, hogy ezért megilleti őket minden, ami szép és ami emberi. A bajkeverők, a rosszindu­latú hírhordók, a fülbesut­togó maradiak, vagy éppen a nyílt reakciósok egyre szűkebb területre szorulnak össze. Hogy ezt mindenek­előtt az egyre pozitívabbá fejlődő közhangulatnak, az általánosan megnőtt politikai öntudatnak köszönhetjük — úgy véljük — eléggé bizo­nyítja az alábbi eset is. Sze­ged környéki termelőszövet­kezetben öngyilkos lett egy ember és ezt némelyek ott helyben ígykommentálgatták: "A bánat miatt dobta el ma­gától az életet, mert képte­len volt beletörődni a kol­hozrendszerbe". Nos, erre a hazugságra nem is a kom­munisták, hanem a szövetke­zet pártonkívüli gazdái ad­tak igen talpraesett választ. Emlékeztettek arra, hogy a legutóbbi négy év alatt ez az első öngyilkosság a falu­ban. Köztudomású, hogy eb­ben az időszakban szervez­ték át a mezőgazdaságot, vagyis — hogy úgy mondjuk — ekkor "bolygatták meg" legjobban az egyéni gazdák nyugalmát. A közösségi élet­forma elől mégsem mene­kült senki a halálba, hanem igent mondtak az üzemi munkások érveire, majd hoz­záfogtak nagyüzemi módra termelni. Ezek tények még akkor is, ha egyik gazda könnyebben, a másik nehe­zebben fordított hátat a be­zárkózott egyéni életformá­nak. Tehát nincs nevetsége­sebb állítás annál, hogy az illető gazda a »kolhoz« miatt akasztotta fel magát. Cáfolja ezt az is, hogy az illetőnek 20 ezer forintot is megha­ladta az évi tiszta jövedelme, amelyet munkaegységei után és a háztáji földről kapott. És még egyet hozzátettek a józan meglátású szövetkézet­beliek. Azt ugyanis, hogy a felszabadulás előtt csak­ugyan napirenden voltak az öngyilkosságok, amelyeknek okait az esetek túlnyomo többségében mindig a rette­netes nyomorral magyaraz­ták meg a burzsoá rendszert kiszolgáló újságok is. A ki benne él a jelen problémáiban, az jól látja, hogy az embe­rek ügyeinek intézése, gon­dolkodásuk tökéletesítése sokszor nehezebb a legmeg­erőltetőbb fizikai munkánál is. A vasöntő, vagy a kúbi­kos, akit még nem érdekel annyira a politika, az meg­teheti, hogy műszak végén átadja magát a pihenésnek. A kommunistákat és pár­tonkívüli segítőtársaikat azonban bizony gyakran ébren találja az éjfél is. Sokan közülük egészségüket, szerélmüket, otthonukat ál­dozzák fel másokért, még­sem csüggednek és zúgolód­nak, mégsem mondják, hogy "nem csinítiém tovább". Az­zal biztatják jjiagukat: ha csupán egyetlen -^lelőtlen, nemtörődöm embert sikerül is a szocializmus ön tudatú? hívévé formálniuk, bőséges kárpótlást kapnak minden lemondott mozielőadásért, az elmulasztott esti sétákért. Ki a tömegek közé! Olyan jelszava ez a pártnak, ame­lyet a Központi Bizottságtól kezdve az alapszervezetekig komolyan vesz minden fele-" lős vezető. Kádár János elv­társ kezdettől fogva elen­gedhetetlen kötelességének tartja, hogy rendszeresen ta­lálkozzék a gyárak, a terme­lőszövetkezetek és a tanin­tézetek dolgozóival. A szege­diek által jól ismert' Komó­csin Zoltán elvtárs, a Poli­tikai Bizottság póttagja is arra fordítja szinte minden szabad idejét, hogy buzdítsa, lelkesítse az embereket első­sorban a szegedi járásban, ahol országgyűlési képviselő­nek is megválasztották. A szegedi városi pártbizottság tagjai szintén megragadják a legkisebb alkalmat is. hogy szoros kapcsolatot építsenek ki a lakossággal és tájékoz­tassak az időszerű esemé­nyekről, politikai kérdések­ről. Nemrég az együk szegedi politikai tanfolyam hallga­tója a következőkkel igyeke­zett alátámasztani az ország és a közélet vezetőinek meg­növekedett tekintélyét és népszerűségét: "Nincsenek róluk olyan rosszízű politi­kai viccek, amilyenek az öt­venes évek elején voltak hallhatók. Én, elvtársak, még nem hallottam ilyeneket Ká­dár János elvtársról és munkatársairól, amit én az­zal magyarázok magamnak, hogy valóban tiszteli és sze. réti őket a nép«. Ehhez ta­lán csak annyit tennék hoz­zá, hogy gyalázkodó politi­kai vicceket — csakúgy, mint régebben — most is gyárta­nak rendszerünk ellenlába­sai, a különbség azonban az, hogy a dolgozók széles töme­gei most nem veszik át eze­ket, sőt sok helyű tj, vissza­utasítják. m-r épünk mo6t ténylege­sen támogatja a Ma­gyar Szocialista Mun­káspártot és a kormányt. Tá­mogatja, mert a párt néni hízeleg, s nem ígér fűt-fát a lakosságnak, hanem ellen­kezőleg, őszintén kimondja a színtiszta igazságot, ha az pillanatnyilag kedvezőtlen­nek látszik is. Király József móravárosi szövetkezeti gaz­da így beszélt erről: "Most látni engedik nekünk a ne­hézségeket is, nem azt ma­gyarázzák mindig, hogy he­gyen-völgyön lakodalom van nálunk. Feltétlenül jó és hasznos dolog ez, mert így tudjuk, hogy hol, mikor, mennyire kell rávernünk munka közben, milyen hibá­kat kell kijavítanunk". Mi­ről tanúskodik Király József észrevétele? Arról, hogy a párt mindig számithat a nép támogatására, ha betartja a lenini útmutatásokat és mi­előtt intézkednék, nem az el­képzelésekből, hanem a va­lóságos helyzetből, a dolgo­zók , tényleges hangulatából indul ki. A pártnak pedig — mint tapasztalhatjuk — eltökélt szándéka a XXII. kongresszus nálunk is na­gyon aktuális elveinek, szel­lemének gyakorlati megvaló­sítása. F. Nagy István

Next

/
Thumbnails
Contents