Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

Vasárnap, 1902. április 1. 1 Ki a népszerű ember? E rre a kérdésre nem le­het egy bővített mon­dattal felelpi. Mem­csak azért, mert jelen eset­ben nem kedvelt filmsztárról vagy labdarúgó-zsonglőrről van szó, hanem közéleti sze­replőről. Olyan vesetökről, akikre emberek sorsa, egy járás, váro6 ügye-gondja, vagy szövetkezet élete, jö­vője van bízva. De azért is nehéz a tömör válasz, mert a kérdésről többirányú véle­ményt mondottak el a meg­kérdezett személyek. Mit mondanak a pártmun­kások? Több elvtáns veteménye szerint ma a népszerűség e«vik elengedhetetlen alkotó része a becsületesség éa az emberszere tel, arnely párosul az elvhüf>éggel és rátermett­séggel. JEzzel a mondattal hosszú gondolatsort fejez­tek ki. Becsül etaeség. Feltételezi az egyenes jellemet, mely tnehéz körülmények között sem Inog mos, a olyan em­bertípust jelent, aki vallott elveivel szemben nem cselek­szik másként. Tehát nem ha­zudozik adott körülmények hatására, a önös érdekeit ké­pes a közöseégi érdekkel összhangban megtartani. Ezt a fogalmat egészíti kl az em­berszeretet. Mert aki nem szereti az embereket, nem tudja megérteni bajukat, pa­namákat, és ennélfogva nem is tud a bajok orvosaként fellépni, küzdeni, dolgozni mások ügyéért, gondjáért — hidegen hagyják az emberi sorsok. Aki viszont képes arra. hogy elgondolkozzék az egyes ember panaszán is, felkileg is azonosuljon a va­lóban bajban levővol, az ké­pessé válik arra is. hogy se­gítsen. Persze ennek az el­lenkezője is igaz: aki telje­síthetetlen kérésekre őszin­tén, szemtől 6zembe felel, az szereti az embereket, mert nem vezeti félre őket valót­lan, hanüs véleménnyel. Pél­dául számtalan ember jön és lakásügyében kér megol­dást. Az ecet sürgőssége vagy kevésbe súlyossága szerint adódik a válasz: kevés a la­kás, s ezt a keveset a leg­rászorultabbak kapják. De mert a panaszos nincs a legrosszabb körülmények kö­zött, jogos igénye ellenére sem tud a város részére la­kást biztosítani. Lehet, hogy ez a panaszos megsértődik, és egyáltalán nem tartja népszerűnek ezt a választ, helyesebben a válaszadót. De vajon népszerű cselekedet-e, ha ígérnek valahol és nem tudják teljesíteni? Ez csak időleges népszerűség lehst, a ha a lakáspéidánál mara­dunk .,. egész rövid ideig népszerű a felelőtlen ígér­gető, és egyáltalán nem az emberszeretet buzog belőle teljesíthetetlen ígérgetések­nél, hanem az emberek -fel­ültetése-. H iába, nagyon régi igaz­ság, hogy csak any­nyit lehet elosztani, amennyi van. S bármilyen gyorsan épülnek a nagy há­zak, a lakáshelyzet gyöke­res megjavításához tíz-tizen­öt esztendő kell. (De mind­járt hozzá is tehetjük: az anyagi javak nagymértékű termelése érthetően felkelt újabb és újabb igényeket. Tehát nem az igények szü­lik a Javakat — mint évek­kel ezelőtt ezt gondoltuk —. hanem a már előállított ja­vak teremtik az új én új igé­nyeket. Ha nem látnánk Sze­geden, hogy egymás után húzzák fel a három-négy­emeletes házakat, akkor az emberek nem Igényelnének fürdőszobás, összkomfortos lakásokat. A televízió igénye nálunk még 1948-ban sem merült fel. Csak azután je­lentkezett tömegméretű igény, amikor a tudomány és az ipar előállította a televí­ziót,) E kis kitérő után — mely ugyan nem vág szorosan a témához — érdemes megállni az elvhűség gondolatánál is. Ki az elvhű ember? Ha rö­viden felelnénk, azt mond­hatnánk, hogy akinek van I azt soha nem 8 el, elve. tehát meggyőződése és ilyenkor rendszerint valami nagy dologra gondolunk: a burzsoá vaskalodában is ki­írta: SIKLÓS JÁNOS tartani a vallott kommunista elvek mellett, mint az illega­litás idején. S miután a kommunista elvek győzedel­meskedtek hazánkban, most már az elvhüség amolyan régi -avult- terminológia. Csakhogy ez rendkívül nagy tévedés. Az elvhűség — bár mqaként jelentkezik — ma éppen olyan nagy jelentő­ségű tényező, mint a felsza­badulás előtt volt. Néhány gyakorlati példát ejmek bizonyítására. A szp­tialista világnézet általános térhódítása hazánkban sok millió embert érint, akik vallják ezt az elvet és hűsé­gesek is. S ennek az ellen­kezője is megvan, a burzsoá világnézet, melyet szintén százezrek cipelnek magukkal, sőt újabb százezreknél a kettő keveredik egymással. Elvi kérdés-e, hogy nekünk, a marxista—leninista világ­nézet védelme és igazságai­nak bizonyítása érdekében minden helyzetben és min­den esetben elvhű emberek­nek keli lenni? Igen, elvi kérdés! Ezt milliók látják így és gyakorolják helyesen. De kl ne ismerne olyan em­bert, aki egy-egy adott tár­saságban, ahol többféle em­ber foglal helyet, enyhén szólva megfeledkezik elvei­ről azt a polgári nótát fújja, amit a máőik. Azután, ha visszatér a kommunista környezetbe, akkor azonnal ráakad vallott elveire. Azt hiszem, hogy van ilyen em­ber. gaz-e az, hogy a párt­tagság nem járhat és nem is jár előnyök­kel? Igaz. Annyira igaz, hogy Szegeden megkérdezhetünk ezrével kommunistákat, s va­lamennyien azt mondják, hogy ez az elv helyes, mert a kommunista éppen elvi meggyőződésénél és öntuda­tánál fogva ad többet a kö­zösség ügyéhez, mint a. ke­vésbé öntudatos ember. Na­gyon furcsa -elv- az, ami­kor olyasmit hallunk: -Meg­érdemelném, hogy egy jobb állást kapjak, hiszen én már annyit dolgoztam a köz ja­vára*. Ilyen kijelentéseknél természetszerűen valami baj van a vallott elvekhez való hűségben. Elvekben és gyakorlatban is azt valljuk, hogy az ön­tudatban és műveltségben gazdag ember egyformán vi­selkedik mindenütt. Munka­helyén. baráti körben és -magánemberként- is. De ta­lálkozunk olyan esetekkel is, amikor valaki -magánem­berré válik« ós ebben a mi­nőségben olyasmit megenged magának, amit — enyhén szólva — elítélnek az egy­szerű emberek. Leittasodik, zülllk, családjától elvonja a keresetet, feleségét lenézi, Az ilyen embernél az elvhüség­gel szintén baj van. Nem tartozik a túlságosan elvhű emberek nagy táborá­ba az, aki véleményét csak az Illető háta mögött meri megmondani és a szemébe nem, vagy a szemébe éppen mást mond, Az ilyen ember kettős véleményével számol, va soha nem lehet tudni, hogy most melyik a valódi, és voltaképpen milyen elvi alapon áll a kettős vélemény hangoztatója? Ezek az életből vett apró példák ís szemléltetően bizo­nyítják, hogy az elvhűség semmivel sem kisebb jelen­tőségű most a kommunista mozgalomban, mint régen az illegalitás rendkívül nehéz körülményei között. A rátermetlség som hagy­ható figyelmen kívül. Egyre szélesebb körben válik köz. hangulattá, hogy egy-egy ember értékét, tekintélyét és megbecsülését az általa vég­zett munka értéke határozza meg, Vegyis a reá fizott te­rületen milyen eredmények születnek, hogyan élnek az ott dolgozó emberek. Tehát a munka, a tudás, a szocia­lista rendszer iránti hűség a mérce. Ott, ahol a rátermett­séggel baj van, rendszerint ft párt általános népszerűsége mögé bújik a kevésbé alkal­mas ember, és párttagságát használja fel tekintélyének növelésére, holott éppen vég­zett munkájával kellene nö­velnie a párt tekintélyét, Csak a munkájához értő, szorgalmas, megfontolt em­bereknek van igazán tartal­mas tekintélyük, népszerű­ségük. r an a pártmunkások vé­lemenyében ezzel kap­ál­v csolatben egy megí lapitás, amely így hangok: -Akit elveiért, magatartásá­ért a becsületes emberek sze­retnek, ugyanezért a becste­len, ellenséges elemek félnek tőle, de jó tulajdonsága, be­csületessége és hozzáértése folytán még a becstelenek iS kénytelenek elismerni*. Ebben a véleményben az is kifejezésre Jut, a népszerű­séget nem lehet felfogni úgy, hogy mindenkinek or­mán legyen népszerű egy ve­zető. Rendkívül nagy hiba lenne, ha valaki arra töre­kedne: ő mindenki előtt nép­szerű okai' lenni. Érthető módén ez nálunk, a szocia­lizmus építésének ebben 8 fázisában még nem is lehet­séges. Társadalmi, világné­zeti és — ebből következően — szubjektív okoknál fogva sem. A dolgozó emberek többsége előtt népszerű em­ber — valóban népszerű. A megkérdezett pártmun­kások véleményét azzal a megjegyzéssel zárjuk le: igen megszívlelendő az a megállapítás, hogy népszerű az, aki pem törekszik nép­szerűségre. Mert a népszerű­séghajhászás előbb-utóbb elv­telenségre is, és később jel­lemtelenségre is vezet. Az olcsó népszerűség pedig olyan, mint a íóghuborékí a? első rezdülésnél szétpukkan. Mit mondanak az újság-' írók? Megkérdeztük őket is, mint a közvélemény formá­lóit, hogy miként véleked­nek a kérdésről. Az elhang­zott véleményekből néhányat itt is közreadunk. Szelleme? és nagyon igaz megállapítás, hogy a párt politikája nép­szerű, e politika gyakorlati népszerűsége azon múlik, hogy milyen emberek hajt­ják végre,,, Népizerűok-e, vagy népszerűtlenek. Ebből a megállapításból mindjárt azt a következtetést is le­venhatjuk, a népszerű párt­politikához sokat lehet tenni helyileg, hogy még népsze­rűbb legyen, de a párt nép­szerűségéből igen sokat el is lehet venni helyileg. Ez az embereken múlik. Azo­kon, akik üzemben, hivatal­ban, termelőszövetkezetben, községben és járásban e pártpolitika gyakorlati al­kalmazásán fáradoznak. A mi tapasztalataink szerint megyénkben nagyon sok — jó értelemben vett — nép­szerű ember dolgozik, és szerencsére számuk napról napra gyarapodik. A z első pillanatra mellé­kes tényezőnek lát­szik egy másik meg­jegyzés, mely szerint egy vezető ember nem lehet aszkéta Jellem, mert ha so­ha nem mosolyog, hg min­dig borús, elveszti környező, tének szimpátiáját. Hiszen a mogorva embertől, bérmi­lyen jószéndékú Is, általá­ban félnek az emberek, vagy legalábbis tartózkodnak. El­mondják az újságírók, hogy Ismernek olyan közéleti sze­mélyeket, akik a -padlásra játnak nevetni*. Egyébként nagyon tisztességes, jó elv­társak. becsületes munkásai a köznek. De mivel körülöt­tük minden megfagy, Uo­morságuk, enyhe pesszimiz­musuk folytán, ezért feszült légkörben dolgoznak, élnek, sajnos, környezetükkel együtt. Ebből is kitűnik, hogy egészen kis dolgokon múlnak lényeges kérdések, mint ahogyan az élet Is egy­szerű, apró kérdéseken mú­lik; hiszen minden nagv, sorsdöntő kérdés apró. mil­liónyi mozaikból tevődik össze. Hasznos megjegyzés, hogy a népszerűség megkívánja a műveltséget és a sokoldalú érdeklődést. Mert velaki mi­nél műveltebb, és széleskö­rű érdeklődéssel bír, annál mozgékonyabb és optimis­tább. Az ilyen embert rend­szerint szeretik, szívesen be­szélnek vele, és elmondják véleményüket olyan dolgok­ról is, amelyeket egy zárkó­zott ember előtt soha nem A magyar fizikának rangja van a világban Beszélgetés Jánossy akadémikussal AB Eötvös Loránd Fizikai Társulat helyi csoportja ál­tal rendezett fisikus- és ma­tematikustalálkozón reszt vett Jánossy Lajos akadé­mikus, az atomfizika jeles hazai művelője, hogy a Sze­gedi Tudományegyetemen megbeszéléseket tartson a kutatásaival kapcsolatos kvantummechanikai és rela­tivitáselméleti kérdésekről. Munkatársunk felkereste Jánossy profpseznrt, hogy tá­jékoztassa a Dél-Magyaror­szág olvasóit a magyar fi­zika fejlődéséről, valamint saját kutatásairól. — Milyen területeken fejlődött leginkább^ a ma­gyar fizika felszabadulá­sunk, 1945 óta? — Természetesen csak váz­latos felsorolást lehet adni erre a kérdésre — válaszolta Jánossy Lajos —, mivel több területen is jelentős eredmé­nyeket értünk el. Mégis ta­lán a legfontosabbak közül való, hogy különösen az utóbbi tíz évben megnőttek a kísérleti fizika lehetőségei mind anyagi, mind pedig a szellemi bázis tekintetében. Évek óta működik már a §zoyjetuniptél kapott kísér­leti atomreaktor, s a vele Szerzett tapasztalatok fel­használósával épüit az úgy­nevezett null-teljesftményű reaktor Olyan modem be­rendezések állnak tehát a kí­sérleti fizikusok rendelkezé­sére, amilyenek azelőtt so­hasem. ugyanakkor persze az elméleti fizika is szépen fejlődött. — Azt jelenti cz- hog.v a magyar fizika lépést tud tartani a nemzetközi szín­vonallal? — Több szempontból Igen. Régebben az a hiba uralko­dott nálunk, hogy túl sok dologba fogtunk bele, és sze­rényebb lehetőségeink kizár­ták a kimagasló eredmények elérését. Most viszont a kellő koncentráltság követ­keztében jó néhány terüle­ten eljutottunk a világszín­vonalra. Hogy csak kettőt említsek: a szerves modelá­torok telein tétében, vagy a fény természetének kutatá­sában, melyhez hasonló mun­ka másutt alig folyik. Szó­val a magyar fizikának rangja van a világban. — Mint a Központi Fi­zikai Kutatóintézet igazga­jelenség agonban megszűnt, s most már az intézetek* ben folyó káderképzés visz­tója, milyen szerepet lát szabat az egyetemekre, a ——— :—: ei ősi ti azok oktatómunka­mteamenye szamara a ma- ját gyár fizika fejlődésében? — Végűi arra kériilk, — Elsősorban éppen a KFKI kutatómunkáját hoztuk össz­hangba a világszínvonallal. De az intézet ezerepe nem­csak egyre fokozódó tudomá­nyos tevékenysége által nö. vekszik, hanem nagy hatást mojjon be jelenleg* kuta­' ásíii rál ss szegedi látnga­láaának csljáról. — Az utóbbi időben sokat foglalkoztam statjszti kával, s (Uiebmann (elv.) Jánossy Lajos szegedi látogatása alkalmával Szőkefalvi Nagy Béla akadémikus társaságában gyakorol például a vidéken folyó munkára Is. Akik meg­fordulnak az Intézetben, ér. tékes tapasztalatokat szerez­nek, megismerkednek a leg­korszerűbb berendezéseitkel, és saját kutatásaikban épp­úgy, mint oktatómunkájuk­ban, a legmesszebbmenőkig hasznosíthatják ezeket, Ezért is fontos az erők koncentrá­lása, s etekintetben is fel­becsülhetetlen a központi kutatóintézet szerepe. — Hogyan viszonyul ez a törekvés az oktatást In­tézményekben véeteft munkához? — 5.bkszor felmerült már, hogy hol jobb az oktatás, az egyetemeken, vagy az inté­zetekben? Pedig az ilyen be­állítású kérdésfeltevés hely­telen. Az viszont kétségte­len, hogy a kutatóintézetek látszólag elvontak kádereket az oktatástól. Ez az átmeneti e tárgykörből írt könyvem kézirata már el is készült. Évek óta leköt a fény alap­vető tulajdonságainak, kettős természetének vizsgálata. Munkám elméleti és kísér­leti kutatást igényel. Szegődi utazásom célja egyrészt a kvantummechanika problé­máinalt, másrészt a relativt­táselniétettel összefüggő új elgondolásaim megbeszélése volt. E kérdéseit iránt so­kan érdeklődnek, így a sze­Kedi találkozás a budapesti és helybeli fizikusoknak, va­lamint matematikusoknak sajátságos lehetőséget nyúj­tott megtárgyalásukhoz. Ku­tatásaimmal kaocsolatban vettem fel az érintkezést Szőkefalvi Nagy Béla akadé­mikussal, a Szegedi Tudo­mányegyetem professzorával, akinek kutatásai a matema­tika területén közel esnek az ón jelenlegi kutatásaimhoz. Fehér Kálmán tennének. Különösen, ha ez a jó tulajdonsáé egyszerűség, gel, magatartásbeli szerény­séggel párosul. Ha ez nincs meg, akkor a népszerűségből egy jókora darab hiányzik. Mert hiába okos. párthű, tisztességes ember valaki, ha ugyanakkor pökhendi, gőgös, vagy nagyzásl hóbort­ban szenved stb. Sajnos, ar­ra is van példa, hogy az egyszerűséget és a szerény­séget esetenként összekeve­rik az engedékenységgel, a haversággal, és imitt-amott az elvtelensóggel is. Isme­rünk olyan embert — han­goztatják az újságírók —, ukl népszerűségét, helyeseb­ben szerénységét úgy pró­bálja Igazolni, hogy vezető létére -összehaverkodik* kü­lönböző emberekkel.., olyan bratyi szellemet ala­kít kl, hogy sainos, már-már elveszíti vezetői tekintélyét. A bratyizés, és a komolyta­lanná váló haverkoőás egyetlen vezető embernek sem növeli a népszerűségét. Ellenkezőleg, egészen köny. nyen eljut eőa a vezető, hogy rákapnak, -ráismer­nek* é« utasításaira, intéz­kedéseire — különösen ál­lami és gazdasági vonalon — esetleg fittyet hánynék. M it szélnek erről e kér­désről ez állami ve­zetők? Az eleső és a tartalmas népszerűség közötti különb­séggel kezdték el, Szerintük az olcsó népszerűség meleg­ágya az ígérgetés, a teljesít­hetetlen kérések előli elvte­len kitérés a közigazgatás­ban. Nyomban hozzátették, hogy ilyesmivel — sajnos — lehet találkozni, de ennek az ellenkezőjével ls, amikor az állampolgár előadott pana­szét ridegen, gorombán, a hatalom pozíciójából utasítja vissza egy-egy tisztviselő, Ez nem a tartalmas népszerű­ségre való törekvés, hanem a magyar állomapparátus kompromi ttálása. A tartalmas népszerűséget valahol ott keresik, hogy az állampolgárok igényeit, kí­vánságalt lehetőség szerint az államigazgatás a maga adottságaival, eszközeivel elégítse kt, de ahol ez nem lehetséges, ott ne sajnálja az időt ahhoz, hogy megbeszél­je a panaszossal, miért nem tudják ügyét elintézni, En­nek következtében a pana­szos úgy távozik — ha dol­gavógezettenül is —, hogy engem emberszámba vettek, megbeszélték velem, miért nem tudnak segíteni, Ennek igen jó példáit lehet tapasz­talni a társadalombiztosítási szerveknél is, ahol a tiszt­viselők nem kímélik idejü­ket, egy-egy üggyel eseten­ként órákat is eltöltenek. Ez minden fokon a szakszerve­zetek népszerűséflét szol­gálja. Az államigazgatásban dolgozók elmondták azt is, legfontosabb problémájuk például, hogy n tanács tö­megszervezeti tevékenységét jobbá tegyék: hogy a válasz­tópolgárok körében nagyobb becsülete és ennélfogva tisz­telete legyen a tanácsrend­szernek. Nem sorolom tovább a megkérdezettek véleményét. Az elmondottakból körülbe­lül kiderül, hogy h közfunk­cionárius népszerűsége nem is olyan egyszerű kérdés. Na­gyon sok jó tulajdoni'!gpnl kell rendelkeznie a közfunk­eionúrtusnak, hogy népszerű legyen. Ehhez nz alapkellé­kek adottak. A párt politi­kája egészséges, az emberek millióinak véleményére tá­maszkodik, Közéletünk sze­replői tisztességes, jószéndé­kú emberek, akik munká­jukkal igyekeznek helyileg még hozzáadni ehhez a nép szerűséghez. Ez az esetek többségében sikerül is, van példa azonban arra is, ami­kor ez nem sikerül. A kérdés felvetőre minden­esetre jó arra, hogy vala­mennyien elgondolkozzunk fölötte, és egy kipsit saját munkánkon, magatartásun­kon is. Ha ezt elértük cik­künkkel, akkor ebben a fon­tos kérdésben lapunk is tett egy szerény lépést.

Next

/
Thumbnails
Contents