Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-29 / 99. szám

5 Vasárnap, 1962, április 22. Tizennyolc éven felülieknek... őrjárat a mozikban — tanulságokkal Hétről hétre újabb és újabb filmek peregnek a szegedi mozikban, legtöbbjük telt ház előtt. Nagyon sok fiatal látogatja az előadásokat, ami örvendetes dolog, hiszen legtöbbször a kellemes szórakozás mellett okulhatnak a látottakból, ha a koruknak megfelelő filmeket tekintenek meg. Persze fontos, hogy ez a szórakozás se menjen a tanulás rovására. Ezért kell néhány rendelkezést betartani. Az egyik, hogy némely filmeket bizonyos korhatáron felül nézhetnek csak a fiatalok, a másik, hogy az esti előadásokat mind az általános, mind pedig a középiskolás tanulók csak iskolai engedéllyel, hozzátartozójuk kíséretében tekinthetik meg. Igy van-e ez? Erről kívántunk meggyőződni néhány este, a mozikban tett látogatásaink során. Beszöktek a nézőtérre Az asszony és a lánya című olasz filmet pergették. Mondanivalója csak 18 éven felülieknek való. Két bőrkabátos kisfiú mégis kísérletezett. Lehettek olyan 13— 14 évesek. "Irtó dühösek-* lettek, amikor nem engedték be őket. Ott ólálkodtak a Szabadság Mozi földszinti bejáratánál, s egy óvatlan pillanatban felnyitották a különben zárt középső ajtót, s besurrantak a nézőtérre. A jegyszedők időben észrevették a csínyt, kivezették őket. •Kilestünk* egy-egy ifjú csoportot is. Az árnyékban azon szurkolt három középiskolás: vajon látszanak-e 18 évesnek, s nincs-e itt véletlenül valamelyik tanár a -suliból-*? Több diáklány is büszke tekintettel, s emelt fővel ment a bejárat felé, néhány be is -csúszott* — hiszen a lényoknál nehezebb a kort eldönteni. Megértés és harag — Bizony, gyakran nehéz a dolgunk — mesélte például Kiss Sándorné jegyszedő. — Az egyik előadáson igazoltattam egy, szerintem fiatal lányt Az illető mosolygott, de nem haragudott. Elővette az igazolványát, majd a férjére és a négyéves kisgyermekére mutatott: Most már elhiszi a korom? A Szabadság Filmszínház jegyszedői komolyan veszik a rendelkezéseket. A fent említett filmnél is naponta négy-öt fiatalt elküldtek. Sajnos azonban — mint ahogy özv. Szilák Józsefné és Kovács Rózsi jegyszedők is elmondták — akadnak goromba mozilátogatók. Ezek megsértődnek mikor kötelességüket teljesítik és gyanú esetén igazolványt kérnek. Meg akarják ezt tagadni, s durván sértegetik az alkalmazottakat. Kísérünk, aki a városi ifjúságvédelmi bizottság tagja, meg is jegyezte: ne ijedjenek meg az ilyenektől, s ha valaki nagyon pimaszul viselkedik, hívják fel a rendőrséget. Rossz példa A Vörös Csillag Filmszínházban nyolc-kilenc év körüli fiúcska sündörgött, Bennünket is megkörnyékezett: "Bácsi, kérek ötven fillért!-* Mástól nem tudjuk, mennyit kért, vagy kapott, de nem is ez érdekelt bennünket. Leültettük, beszélgettünk vele. Kiderült, hogy Lajoskának hívják — természetesen megtudtuk a másik nevét is, iskoláját és lakását, de az nem tartozik ide. A gyerek apja üzemi munkás, s bizonyára nem engedte volna a kicsit 14 éven felülieknek ajánlott filmre és pénzt kunyerálni — ha törődne megfelelően fiával, Mindenesetre az ifjúságvédelmi bizottság hamarosan közli a szülőkkel a tapasztaltakat. Egyébként ebben a moziban fittyet hánytak az előírásokra. Fel sem tüntették, hogy a film 14 éven alul nem ajánlott, valamint hiányzott az a figyelmeztető tábla is, hogy az esti előadásokat az általános és középiskolások csak szüleik kíséretében és iskolai engedéllyel tekinthetik meg. A társadalom segítségével összegezve még néhány tapasztalatot. Az esti előadásokra vidáman sétálnak be a középiskolások, még az egyébként »erélyes« Szabadság Filmszínházban sem kérdezték a jegyszedők a szemmel láthatóan diákoktól (fenn volt az érettségi szalag), hogy van-e igazgatói, vagy osztályfőnöki engedélyük. A figyelmzetető táblákat a Fáklya Mozitól eltekintve nem helyezik ki mindenütt, vagy az egyik, vagy másik hiányzik. A jegyszedőktől nem lehet mindent várni. A kirívó esetektől eltekintve nem állhatnak le vitatkozni a mozilátogatókkal — ez emberileg érthető. Társadalmilag kell odahatni, hogy minden fiatal a maga korának megfelelő filmeket látogassa. Helyes lenne, ha a pedagógusok, a szülői munkaközösségek és más társadalmi szervek többször ellenőriznék a mozikat, az utóbbiak pedig jobban megtartanák a gyakorlati előírásokat. K. B. Több mint tizenegyezren tanultak •.. Mérlegen a KISZ-oktatási év "ÍVIég egy-két hét és a KISZ sági tanfolyamokon, illetve a legnagyobb elfoglaltsága iderninden szegedi alpszerveze- pártoktatás keretein belül, tében befejeződik a politikai A legtöbb helyen igen oktatás. A múlt év őszétől nagy gondot fordítottak idén kezdve mintegy 11 ezer kom- a fiatalok tanulására: ellenmunista ifjú és leány ké- őrizték, buzdították, segítetpezte magát a "KISZ poli- ték őket. A Szegedi Ruhatikai kör*, és a "Világ tér- gyár KISZ-alapszervezete képe előtt* elnevezésű ifjú- például legtöbb munkája, K>a újra kezdeném, UGYANEZT A PÁLYÁT VÁLASZTANÁM Egy nyugdíjas pedagógus levele A Hazafias Népfront városi bizottságának a pedagógusokkal folytatott tanácskozásán egy nyugdíjas tanító, Fálvölgyi Ferenc, Pálfi utca 7. szám alatti lakos kért szót. Régi élményeiből egy-két képet felvillantott fiatalabb társai előtt, akik manapság még húzódoznak, hogy ott tanítsanak majd — falun, városon, tanyán —, ahová a nép szolgálata állítja őket. Élményeiből született ez a levele, amelyet most közreadunk. * Vannak, akik friss tanítói, tanári oklevéllel a zsebük* ben viszolyogva gondolnak arra, hogy falura, vagy éppen Szegedtől távolabb eső tanyavilágba kell menniük tanítani. Hej de másmilyen ma már a falu, a tanya arculata, mint volt, amikor én megismertem, 1922-ben. A Pápán akkor szerzett oklevéllel a zsebemben kilincselhettem, mégsem kaptam állást. Minden idegszálam odakötött pedig a pedagógus pályához, hiszen dédapám, nagyapám, apám és három fiútestvérem ts az volt. Állást közel két évig nem kaptam. Ellenben jegyzőgyakornokoskodhattam a bezi és a győrsövényházai községházán — ingyen. Még köszönés sem járt érte. Hosszú koplalás^ megyébe, Szőgye községbe dugtak egy felekezeti iskolába. Szegény halászok lakták a községet, amely könyöradományból tartotta el tanítóját. Bérleménybe adtak azonban hat hold földet, amelynek semmi hasznát nem vettem, mert az akkori Csehországba nem járhattam át megművelni. A földet ugyanis ott mérték ki részemre, Csallóköz túlsó feFelejthetetlenül szép ünnepség zajlott le tegnap este Mórahalmon. A falu egyik nagyéltű öregje, a 72 éves Dobó Józsi bácsi ismét elvezette élete párját. Fischer Etelkát az anyakönyvvezető elé, s házasságuk kerek 50 éves évfordulója alkalmából »újra* beírták neveiket az anyakönyvbe. • Az aranylakodalomból már nem ez az első Mórahalmon, de ilyen még nem volt. Szinte az egész falu ünnepelte ezt az idős házaspárt, s több mint 200-an jelentek meg nevezetes családi ünnepségükön. s halmozták el őket virágokkal, ajándékokkal. A szeretet, a baráti megbecsülés nemcsak egy hosszú, tiszta házaséletnek szólt, hanem két nagyszerű kommunistának is. Áz egykori fiatal szegényparaszt újházas ember úgy ment el valamikor az első világháborúba. hogy azt hitte, sohasem látja többé kedves, szép feleségét. Frontok,,. A kegyetlen vérzivataros idő felnyitotta ennek az akkor még öntudatlan szegényparaszt embernek is a 6zemét. Meglátta. hogy az ellenség nem 4z. akire a fronton lőnie kellett... Mórahalman 1918-ban, az akkori Alsótanyán Dobó József kiszolgált frontkatona volt az első, aki harcra, munkára hívta osztályát. Az ő vezetésével alakult meg AlsótaAranylakodalom nyán az első szociáldemokrata pártszervezet. A Tanácsköztársaság csak egynapos volt még, amikor Dobó József kommunista pártigazolványt kért magának. S e naptól számítják ma is Dobó József elvtárs párttagságának kezdetét. S' innen már ő folytatta: * — Aztán, hogy levertek bennünket, újra itt kellett hagynom Etelkát, kétéves jugoszláviai emigráció következett. Szerettek az emberek, mert nem árult el senki. A Horthy-rendőrség jóformán semmit sem tudott meg rólam, S ez a szeretet adott erőt, bátorságot ahhoz, hogy hazatérjek újra. Eteka nz emigrációból is hűségesen hszavárt, apró alkalmi munkákból tartotta fenn magát, szenvedett, nélkülözött, de nem lett hűtlen. Hogy viszszr,tértem, hónapok sem múltak el, s én már űjra dolgoztam a föld alá kényszerített mozgalomban. A dühöngő fehérterror kopói elől menekülő jó elvtársakat Budapestről, s az ország sok részéből illegális utakon hozzám Irányították, s én — bár neveiket sohasem tudhattam meg — készséggel átjuttattam őltet a határon, örülök ma is, hogy közülük nem foghattak el senkit. — Alsótanyán mindvégig élt az illegális kommunista pártsejt. Jártak Ide szegedi elvtársak is. Közülük egy elvtárs, Katona András még a szobafestő-mesterségre is megtanított. Később nagyon sokat dolgoztunk együtt, e ma is szoktunk találkozni. * A második világháború, ban a szovjet tankok, üldözve az ellenséget, alig hagyták el a falu határét, s a már akkor is jócskán idős ember ismét fegyvert ragadott az új rend védelmében. Tízévi kemény rendőri szolgálat után nyugdíjat kapott. ő azonban ma, 72 éves fejjel is fegyveresen őrködik a haza nyugalma felett, a járási Móra Ferenc munkásőrzászlóalj veteráp tagja. A sok tapasztalatú veterán kommunista házaspár a fiatalok lelkes nevelője, barátja ma is. Ezért jöttek el olyan sokan az egységes községi pártszervezet meghívására a harcostársak, barátok mellett az aranvlnkoda Jómba a fiatalabb generáció képviselői is. Száz még e?ér. pohár csendült, s kívánta a nagy násznép, éljen még nagyon sokáig az ő kedves Józsi bácsijuk, drága Etelka nénijük. Cta i. lén. Kilenc marhára legeltetési engedélyt is kaptam, holott egy koszos kecskét sem bírtam volna venni. Hónapokig egy szegény parasztcsaládnál laktam, s azt ettem mindennap, amit ők: krumplit, káposztát, s aztán fordítva. Később a szentesi tanyákra, Szentestől 24 kilométerre kerültem egy állami iskolába, ahol egyedül voltam tanító. Később derült ki, hogy létszámfeletti vagyok, s innen is menni kellett. Betelt ugyanis az a létszám, amit Szentes még elbírt katolikus és református tanítókból. Mentem Nagymágocsra, a Lajos-tanyai iskolába, ahol jól megvoltam a béresekkel, hiszen a tanító is olyan szegény, nincstelen volt, mint ők. Később, mint fiatal házast, a szegedi tanyákra vetett a sors, a tanyai iskolákba. Feleségem is pedagógus, s együtt láttuk azt a leírhatatlan nyomorúságot, szegénységet, nincstelenséget, amelyről Tömörkény és Móra mégis mert szólni. Sok volt a szegény, kevés a föld. Láttam, hogy azok feje fölül, akik nem tudták bérletüket fizetni, hogyan verték le a háztetőt, verték ki az ablakot a csendőrök és végrehajtók. Elmenni, megmozdulni innen egyenlő volt a lehetetlennel. A pedagógus a néppel törődve tudta élni életét, hiszen mások úgysem fogadták be. Csak a nép lehetett szószólója, és fordítva. Nyomorúságos volt a tanyai fiatalság élete. Feleségemmel együtt láttuk, hogy nincs hova menniük. Csak a kocsmák, az értelmetlen verekedések, és sokszor a tragikus késelések nyújtották egyetlen szórakozásukat Megpróbáltuk jó útra terelni őket, könyvtárral és színjátszással akartuk kitölteni szabad idejüket A plébános azonban nem nézte jó szemmel, hogy a fiataloknak a tanítóházaspárban őszinte barátja akadt Láttam a 10—12 éves béresgyerekek sorsát. Szegény gyerekek sokszor ott aludtak az iskolapadban, ha egyáltalán elengedték őket az iskolába. Emlékszem egy Lovászi* Imre nevű béresgyerekre, aki egyszál maga állt a világban, senkije sem volt. Most vasutas, s itt lakik valahol Alsóvároson. A feleségem egyik gyermekét tanította is a gyakorló iskolában. Kérdezzék meg tőle, majd & kiegészíti vázlatos soraimat. Emlékszem ^resgyerekre, akit egyszer úgy megvert a gazdája, hogy belenyomorodott. S akinek csak egy csepp lelkiismerete is volt, nem nézhette ezeket a gazságokat szótlanul. Több pedagógustársammal összefogva kérvényt írtunk, hogy hatóságilag fogják pártjukat ezeknek a kis béresgyerekeknek. Kérvényünk Ponciustól Pilátusig megjárta a hivatalokat, a nagyságos és méltóságos urak asztalát, mégsem történt semmi. Hoszszú idő múlva azt a választ kaptuk, hogy 12 évnél fiatalabbak nem is kapnak cselédkönyvet, tehát 12 éven aluli gyerekeket nem is tartanak cselédnek sehol. Szemenszedett hazugság volt ez. Máshonnan viszont azt a választ kaptuk, hogy a nyomorúságos állapotokat írjuk meg Móra Ferenc stílusában, s akkor majd kinyomtatják. Nem kiadványt akartunk ml, hanem segítséget adni a béresgyerekeknek, akik boldogan jöttek az iskolába, mert addig legalább nem bántotta őket senki, s nyugodtan borulhattak rá a padra, hogy kialudjak magukat, s aztán valami keveset elsajátítsanak az írásból, olvasásból, számolásból. Kedves fiatal barátaim, akik majd friss diplomával '"a kezetekben indultok útnak, gondoljatok erre a múltra, amely végérvényesen eltűnt, s a pedagógus is megszűnt a haza napszámosának lenni. Tudok példákat arra, hogy mennyien kilincseltek, s mindenféle protekciót, kegyet igénybe vettek, csakhogy mint fiatal tanítók, tanítónők álláshoz jussanak. Volt, aki pénzt adott a hatóság valamely főemberének, avagy más ellenszolgáltatást ajánlott fel, csakhogy tanítói álláshoz jusson, hogy ki ne essen a pedagógiai gyakorlatból. a "szerencsés*-, aki ilyenformán álláshoz jutott, három-négy hónap is eltelt, mire megkapta első fizetését. űnnrlalnm ha nem is tanuondolom, tárgyként, de bizonyára megismertetik az ilyen szomorú élményekkel a fiatal pedagógusokat, akik most indulnak neki az életnek, hogy megszépítsék a mát, s a ragyogó jövőnek neveljék a falu és város fiait, lányait. Ha újra kezdenem, ugyanezt a pályát választanám, g egy percig sem torpannék meg a nehézségek előtt. Megkezdődött a spárga felvásárlása és exi Megyénkben különösen a szegedi járás homokos földjein kezd tért hódítani a jól jövedelmező spárga termelése. A múlt gazdasági évben mintegy 100 kat. holdon termeltek spárgát, s ebben, az évben már a termelőszövetkezetek is telepítettek 50 katasztrális holdat, igy összesen 150 kataszteri holdról várunk termést. A szakemberek becslése szerint mintegy 1200 mázsa termés várható. A napokban a MÉK megkezdte a spárga felvásárlását, melyet a szatymazi tranzittelepen dolgoznak fel, mivel itt korszerű válogató-, csomagolóhelyisógekkel és hütöhelyiséggel rendelkezünk. Az eddig felvásárolt mintegy 30 mázsa spárgából 20 mázsát a HUNGAROFRUKT közbejöttével a Német Szövetségi Köztársaságba és a Német Demokratikus Köztársaságba exportáltak, 10 mázsát pedig a fővárosba szállítottak. Rövidesen megkezdődnek a szállítások a belföldi ipar számára is. jén sem feledkezett meg a fiatalok tanulásának ellenőrzéséről. Vezetőségi ülésen is rendszeresen megtárgyalták az oktatás helyzetét, beszélgettek a hallgatókkal és a propagandistákkal egyaránt. Ennek az lett az eredménye, hogy az egy66 tanfolyamok hallgatói nemes vetélkedésbe kezdtek egymással, s ez jelentősen élénkítette a tanulást. Hasonló lelkiismeretességgel foglalkoztak a KISZ-oktatás problémáival a szőrme- és bőrruhakészítő üzemben, a kenderfonógyárban, a nyomdában és a fodrász vállalatnál. Ezek a tények és számadatok kétségkívül pozitív képet mutatnak, azonban nagyon sok jelenség arra vall, hogy a lehetőségek jóval nagyobb eredményeket is hozhattak volna. Előfordult például az Űjszegedi Kender-, Lenszövő Vállalatnál, hogy az idei oktatási évben a fiataloknak csak mintegy 30 százaléka tanult, s még ez a kis százalék sem rendszeresen. Ea bizonyos mértékig magyarázható a KISZ-szervezet vezetőségének állandó változásával, de talán éppen ezért a pártszervezeteknek kellett volna jobban gondjaiba venni a fiatalokat. Más alapszervezetnél előfordult az is — például a vendéglátó vállalatnál, a konzervgyárban és a paprikafeldolgozó vállalatnál —, hogy hanyagul, lélektelenül tartották meg a foglalkozásokat, tehát a KISZ-oktatás ezeken a helyeken nem érte el a célját. A fiatalok nagy többsége a "KISZ politikai kör* és a •Világ térképe előtt- című oktatási formák keretéből tanult legszívesebben, s a propagandisták is ezeken a tanfolyamokon voltak a leglelkesebbek. Sajnos, nem vált tömegessé a "Politikai oktató mozgalom*, amely pedig az alapszervezetek egész soránál teremtett volna lehetőséget arra, hogy fiatalasszonyokat, vagy vidékről bejáró fiatalokat képezzenek politikailag. Kevés üzemi alapszervezetben honosodott meg a filmszeminárium és az ifjúasági akadémia is. Ha az 1961—62-es KISZoktatási évet összehasonlítjuk az előző esztendővel, kétségkívül maiállapítható, hogy az idei színvonalasabb és számszerűleg is jobb, eredményesebb volt. A ruhagyári, a kenderfonógvári, a jutagydri stb. KlSZ-alapszervezetekben a propagandisták megtalálták azokat a módszereket, amelyekkel a fiatalok igényeinek, ér. deklődési körének megfelelően lehet megtartani a foglalkozásokat. Gondoskodtak szellemi vetélkedésről, filmvetítésről, élménybeszámolókat tartottak. játékokat, szellemi öttusát, daltanulást stb. kezdeményeztek, s mindezek hozzájárultak a tananyagok jobb megértéséhez. Igen jól sikerült az SZKP XXII. kongresszusa anvagának feldolgozása a KLSZ-oktstási év keretében ts. Ennek errtk font** fettétáte vejt, hogy az MWMP "á,-*^ bizottsága lehetővé tette a párt, és a K!SZ-prons«apdisták közös felkészülését, s így rövid idő alatt jól elsajátították es színvonalasan át i6 tudták adni az előírt anyagot