Délmagyarország, 1962. március (52. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-04 / 53. szám

Vasárnap. 1962. március 4. 4 Perciel Károlyi városrendezése Külföldiek számára Jelenik n*es The New Hungárián Quarterly címmel angol nyelvű folyóiratunk, amelynek tavalyi utolsó száma közölte Perczel Károlynak, az Építésügyi Minisztérium vároa- és községrendezési főosztálya vezetőjének tanulmányát „K g y magyar varos fejlesztési terve" címmel. Ebben Szeged városrendezési tervét írja le. Kz az Írás a téma kittlnó összefoglalása. Ezért szükségesnek láttuk, hogy az érdekeltekkel — a város lakóival — Is megismertessük. Nem utolsó sorban azért, hogy ezzel a terv minél szélesebbkörü megvitatására ml Is módot adjunk. Igaz ugyan, hogy Korábban lapunk már több cikkben foglalkozott a városrendezési ankétok kapcsán e nagyszabású terv egyes részleteivel, ezúttal azonban teljes összefüggésében tudjuk olvasóink elé tárni. A folytatásokban közlésre kerülő eikkből csupán néhány kisebb részt hagytunk el, amelyek a hazai olvasók számára szükségtelenek. S

zeged környéke az ország legmélyebb része, amely évszázadokon keresztül mocsaras, vizenyős terület volt. Ebből szigetszerűen emelkedik ki az a terület, amelyen Szeged épült és így a középkorban a viszonylagos árvízmentesség mellett a környező mocsarak által védett várnak alkalmas település előnyeit is élvezte a város. Ez az előnyös fekvés kereskedelmi és egyúttal katonai gyűjtőponttá is tette Szegedet, és ezért a történelem nagy fordulópontjainál többször igen nagy szerepet játszott. Itt volt a törökök XVI. századi előretörése elleni katonai védekezés egyik, sarokpontja. A török háborúk fejlődését megszakították: a kétszer ls elpusztult várost és várat a 18. század elején nagyrészt újjá kellett építeni. Az 1712. évi tűzvész és az 1879.-1 árvíz alkalmával harmadszor és negyedszer is újra elpusztult és a 19. század végén bekövetkezett újjáépítés alkalmával nyerte mai szerkezetét és városképét. A többszörös rombadőlés következtében csak néhány középkori épület maradt fenn. a régi városszerkezet és a vár már elpusztult. Csak a 13. századból maradt Dömötör-torony, a 15. századi Mátyás király által épített momumentális gótikus felsővárosi templom, a régi vár megmaradt kis részének romjaiból alakított kiállítási épület, a török háborúk és az árvíz előtti néhány lakóház és végül a római korig visszamenő gazdag ásatási anyag jelzik a város több mint ezeréves történetét. A régi Szeged — mezőváros Az ái-vfz pusztításai után az akkori idők legkorszerűbb elvei alapján készített városrendezési terv szerint építették újjá a várost két körúttal és sugárutas rendszerben. A város központja és az épületek legnagyobb része a század végi eklektikus építészet legjobb alkotásai közé tartozik. Szinte egyedülálló jellegzetessége, hogy a 19. század végének máshol rendszertelen, szervezetlen városfejlődése helyett, belvárosa egységesen, tervszerűen épült és utcaképeiben jól összehangolt képet mutat. Szegednek ún. mezőváros jellege volt. Ez a magyar Alföld jellegzetes település-típusa. A főleg mezőgazdasággal foglalkozó lakosság városi nagyságú koncentrációját úgy is lehet tekinteni, mint óriási falut kereskedelmet folytató városmaggal. További jellegzetességet adott Szegednek a tiszai halászat. A Tiszán és Maroson szállított fa feldolgozása mellett a felszabadulásig Szegednek ipara főleg textil- As ruházati ipar és néhány mezőgazdasági terméket feldolgozó és konzerv ipara volt — elsősorban a szalámigyár és a paprikafeldolgozó üzem. A város meglehetősen elhanyagolt, hátramaradott állapotban maradt, amit csak kismértékben változtatott meg az a kulturális fejlődés, amit az első világháború után az egyetem odatelepítése okozott. Szeged nemcsak az egyetem hatása következtében, az egyetemi tanárok és diákok szellemi tevékenysége következtében vált Dél-Magyarország kulturális központjává, hanem egyébként is a haladó és a feudális viszonyok ellen lázadozó irodalmi élet egyik melegágya volt. Innen indult ki: Móra Ferenc, Juhász Gyula és József Attila pályafutása is, akik az ország legnagyobbjai közé tartoztak. Múzeuma külön érdekesség, mert gazdag történeti anyaga mellett a szomszédos Fehértó ritka madárvilágának egyedülálló gyűjteményét és egy érdekes helyi irodalomtörténeti kiállítást tartalmaz. Iparosodás Azonban mindaddig, amíg egy százezres lélekszámú városnak számottevő ipara nem volt, a fejlődés áthághatatlan akadályokba ütközött. Szeged, amely a felszabadulásig csak kevéssé iparosodott, főleg mezőgazdasági, kulturális és kereskedelmi város volt, a felszabadulás után kezdte meg iparának nagyobbarányú fejlesztését. A felszabadulás utáni városfejlesztés érdekes példái a Marx téri piac környékének nagyarányú lakásépítkezései, a körutak környékének azelőtt üresen maradt telkek beépítése, a szegedi jellegzetességgé fejlődött szövetkezeti alapon épült ikerházas lakótelepek, a lakásépítkezéseket kiegészítő modern iskolák, amelyek közül kiemelkedik a móravárosi iskola és a szövőipari technikum. A felszabadulás után az ország legmodernebb textil kombinátját építették fel Szegeden. Az utóbbi években pedig egy nagyméretű kábelgyárat telepítettek ide. A kormányzat úgy kívánja tehermentesíteni a túlzsúfolt Budapestet, hogy új ipari üzemeket az erre a célra kijelölt legalkalmasabb vidéki városokba telepíti. Ezek közé tartozik Szeged is. Most már Szeged ipari várossá is kezd válni. Ide tervezik az ország egyik legnagyobb vegyipari üzemének felépítését is. Dél-Magyarország központtá A 20 éves távlati népgazdasági tervek és a 15 éves távlati lakásépítési terv irányelveiben a Magyar Szocialista Munkás Párt kezdeményezése alapján a kormányzat 5 nagyobb vidéki várost jelölt ki arra. hogy nagyobbal ányú fejlesztés útján nagy vonzerőt gyakorló ipari- és kulturális központtá, nagy várossá fejlődjön. Ezek közt van Szeged is. Nemcsak azért esett Szegedre a választás, mert múltja és földrajzi helyzete ilyen fejlődésre alkalmassá teszi, hanem azért is, mert igen nagy alföldi terület természetes városközpontja. Mikor az ország regionális fejlesztési tervei készültek, alapos ipari, mezőgazdasági, közlekedést, kereskedelmi ellátottsági és településhálózati vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy Szeged egész Dclkelet-Magyarország gazdasági irányít \sára legalkalmasabb centrummá fejleszthető: ez a város a Dunától egészen az ország keleti határáig és a Körösig terjedő régió legalkalmasabb központja. Ennek a felismerésnek következménye a nagyarányú új megvehaza. vagyis a megyei tanács és a megyei társadalmi szervezetek modern székháza. 0?atytatjnlc) Szétfial Levél a szegedi Dankó Pista zenekar sikeréről Ismét Szófiában, a magyar étteremben vendégszerepel a szegedi Dankó Pista zenekar, Lakatos Géza vezetésével. A bolgár főváros zenekedvelő közönsége, amely még 1958ból jól emlékszik a zenekar sikereire, nagy örömmel üdvözölte a kiváló együttest. Megérkezésük alkalmával az étterem zsúfolásig megtelt a magyar zene barátaival, bolgárokkal, külföldiekkel, itt élő magyarokkal egyaránt. Az | a tény, hogy az étterem esténként azóta is megtelik vendégekkel, bizonyíték arra, hogy a régi barátok mellé új, lelkes híveket toboroznak a magyar muzsika számára. A szegedi Dankó Pisla zenekar nem sokkal megérkezése után az étteremben adott "Százegy magyar nóta* című ötletes műsorával örvendeztette meg a szófiai közönséget. A műsornak olyan nagy sikere volt, hogy a közeljövőben megismétlésére kerül sor. A szófiai Magyar Intézet felkérésére Dankó Pista szerzeményeiből és más magyar dalokból kétórás műsorral szerepelt a zenekar az intézet kulturális estjén. A sikerre való tekintettel ezeket a zenei esteket rendszeresíteni akarja az intézet. Különféle bolgár szervek — amelyek a múltból szintén jól ismerik a zenekart — már több meghívással keresték fel az együttest. Egyebek között a bolgár Tiszti Házban szerepeltek magyar nótákkal s magyar operett műsorral. E sikeres szereplésről a bolgár néphadsereg lapja is hírt adott. Februárban ugyancsak a Tiszti Házban szerepeltek színvonalas műsorral a bolgár belügyminisztérium rendezésében. Hasonlóan nagy siker kísérte a zenekar fellépését a szófiai rádióban és televízióban is. Zsák János a szófiai magyar külkeresk. kirendeltség h. vezetője Az élet rendje m A nagytermetű, egészségtől, erőtől dagadó férfi ül a takaros konyhaasztal szegletében. — Amióta elnöknek szavaztak — mondja —, azóta értettem meg, mennyire kellett ez a változás. Soha álmomban sem hittem volna, hogy ennyi kishitűség, ennyi restség, kétkedés él itt ezeken a mi tanyáinkon. És ez a sok emberi gyengeség, most az új világ kezdetén mind felszakadt, kiborult. Nagyon nehéz... És ha meggondolom, mégis jó, hogy így történt. — Azóta, hogy a Vadgerlés Tsz elnöke vagyok, hajnalban kelek, s csak a késő éjszaka vet haza a családhoz. Feleségem zsörtölődik, azt kérdezi; miért? Mi szükségem erre? Gondoltam már többször is: lemondok. Ha lemondok, hova mehetek? Máshova nem. csak idehaza a gyerekeimhez. A tsz akkor is meglenne valahogy, én viszont tétlenségre ítélném magam. Nem, nem mondhatok le ... Emlékszem jól, régen így volt: az apa ránézett a gyerekeire, nézte hányan vannak, összeszorította a markát és azt mondta: venni kell még öt hold földet! Aztán pedig nekivadult a szerzésnek, s vagy beleszakadt, vagy pedig csakugyan megvette a földet. — Mint látod, nekem is van két kis csimotám. Ugye szépek? Hát nem leszek én sem rosszabb, mint az apám. Csak én már nem azt mondom, hogy kell még föld, hanem. hogy felépítjük a termelőszövetkezetet! Igenis, felépítjük nekik, meg a többieknek. Mert az élet rendje ez; apák építenek a fiúknak. Tulajdonképpen ez az én fegyverem, azt mondom itt az embereknek, az ágálóknak, veszekedőknek, kik a szövetkezet körül askálódnak: barátom, nézz a gyereked szemébe, s aztán gondolkozz! — Megcsináltuk az első közös esztendő zárszámadását, 10 forint jutott egy munkaegységre. Nagyon kevés, de úgy érzem, ennyit se érdemlünk meg. Igaz is, a 10 forint fele különböző állami kedvezményekből, ártámogatásokból adódik. Viszont ha rendesen megkapáltuk volna a földeket, nem hagyjuk megromlani a takarmányokat, most nevetve oszthatnánk ki egységenként 25 forintot. Ez a legkevesebb, amit elérhettünk volna. Nagyjából tehát nálunk is eldőlt már: nem a szövetkezeti mozgalomban. bennünk van a hiba. A hiba az, hogy sokan még azt hiszik itt: ezen a -rongy- osengelei homokon 6ohase lesz gazdag, jómódú szövetkezet, mert ez a szegénység -országa- volt mindig. Pedig igenis lesz! Mert nem rossz homok a csengelei, csak kicsit válogatós a gazdákban. Ezt én tudom legjobban. Huszonkét hold homokom volt egyéni koromban, s az én földjeim mindig háromszor annyit teremtek, mint másoké. Jószágom is volt anynyi, hogy sokszor a számukat se igen tudtam tgy akarjuk a közösben is. pénzből társadalmi ösztöndíjat alapítanék itt Csengelén! Minden tanyai iskolánk minden jeles tanulóját technikumba, középiskolába, egyetemre küldenénk. Fizetnénk a tanulmányok összes költségeit. Mert kellenek ide a képzett mérnökök, orvosok, állatorvosok, technikusok. A mi iskoláink jelesed — akik ilyen mostoha körülmények között is jelesek —, szavamra mondom, mind, mind tehetségesek. Eddig ezek a mi -talentumainkjórészt elkallódtak. A szülők vagy teljesen feleslegesnek tartották a tudást, vagy nem telt a gyerekre egy rézgaras sem. — Tudom, nem nyerek én a lottón. De a társadalmi ösztöndíjat akkor is megcsináljuk. Ha a szülők nem tudtak eddig eleget áldozni a gyerekeikért, maid áldozunk közösen. Máris várom az alkalmas időt, amikor szót értünk az ügyben a többi szövetkezetek elnökeivel. Az se baj. ha nem értik meg egyből. hogy mit akarok. Mart nekem aztán van türelmem. Ez kell itt a földnek is, az embereknek is, elsősorban türelem. E 3 I A mesélő, tervezgető, kritizáló ember gondolata mcst tovarebben: — Ha meglátogatna a szerencse, és nyernék mondjuk egymillió forintot, nyolcszázezret gondolkodás nélkül a szövetkezetnek adnék. A A szakemberek tanácsolják: Fejezzük be a téli munkákat a gyümölcsösökben Gyümölcsfáink sikeresen, jelentősebb fagykár nélkül teleltek át. Igazán jó, egészséges termésre azonban csak akkor számithatunk, ha szakszerűen elvégezzük a téli iaápolási munkákat. A téli fatisztításra a fagymentes napok a legalkalmasabbak. A száraz, sűrű állású, befelé növő, törött és beteg ágrészeket nyessük le. A lisztharmatos jonathán almafák éves vesszőiről a fertőzött hajtásvégeket is le kell metszeni. A fertőzött rügyeket könynyen felismerhetjük, a lisztharmatos rügyek ugyanis rojtosak. Gondosan le kell szednünk a fákról a moníliás gyümölcsmúmiákat és az elszáradt ágvégeket is. A törzseket kéregkaparóval és drótkefével tisztogassuk le. A letakarított ágakat, vesszőket és a kaparékot a gyümölcsösből el kell távolítani. Az ősszel lehullott lombot pedig fordítsuk mélyen a talajba. Igy az új esztendőben a rovar- és gombafertőzés mértékét erősen csökkenhetjük. A fa tisztogatások után a téli permetezés következik. Alma- és körtefáknál erős uajzstetűfertőzés esetén ötszázalékos gyümölcstaolajos permetezést alkalmazzunk. Kisebb pajzstetüiertőzés esetén azonban a téli hígításé mészkénlé is jól megfelel. Az utóbbi években sok gyümölcsösben erős takácsatka-fertőzést tapasztalhattunk. Takácsatka ellen rügyfakadás előtt kétszázalékos sárgamérges permetezéssel védekezhetünk legeredményesebben. Ez a permetezőszer nemcsak a rovart, hanem annak tojásait is elpusztítja. A gyümölcsfaolajjal való permetezés után legalább két héttel rügyfakadas előtt újra kell permeteznünk kétszázalékos bordói lével, akkor, ha az előző évben a fákon varasodást, vagy moniliafertözést észleltünk. Ahol erős volt a lisztharmatíertőzés a múlt évben, ott rügypattanáskor téli higítású mészkénleves permetezést kell végeznünk. A permetlébe hektoliterenként 20 dekagramm vasgálicot és 25 dekagramm Nikepon P-t, vagy Mavepont keverjünk. A téli permetezéseket, különösen a lisztharmat elleni mészkénleves permetezést áztatásszerűen, a fákat alaposan lemosva kell végeznünk. A Nikepon P-t, vagy Mavepont nedvesítőszert is azért kell a permetlébe keverni, hogy az a rügypikkelyek közé hatolhasson és ott az áttelelő lisztharmatot elpusztítsa. A kajszi-, cseresznye-, meggyés a szilvafákat rügypattanás előtt, vagy riigypattanáskor szintén téli hígítású mészkénlével permetezzük a monilia. és a levéllikasztó betegségek ellen. Ez a permetezés az említett fákon szórványosan előforduló kaliforniai pajzstetű ellen is megfelelő. SZEMLÉLTETŐ ESZKÖZÖK HMHi fÜ • (Tóth Béla felv. A Szegedi Vegyi- és KuHurclkklermclö Kisipari Szövetkezetben papírhulladékból — különleges eljárással — szemléltető eszközöket és kirakati tárgyakat készítenek. Az érdekes cikkekből idei termelésük értéke eléri a másfélmillió forintot. Felvételünk az utolsó simítást ábrázolja egy készülő tehénmodellen. — Mást mondok: a szántónk alapjában véve nem sok, 846 hold. Ebből úgy 250 az, amire azt mondjuk most: jó föld. Sok a nagyszemű sivóhomok. De a nyolcszázegynéhány holdból ki tudunk szakítani 200 holdat itt az erdő mellett szőlőnek, baracknak, almának, már ültettünk is. Ha az összes többi földjeinken kutyatejet termelnénk. akkor is úri módon élnénk ebből a 200 holdból. Hátha még azt is elgondolom, hogy tulajdonkeppen nincs is javíthatatlan, semmire való rossz földünk. Pár éve Endre öcsémén magam is nevettem. Feltört 400 négyszögöl olyan perjés, rossz földet, amire igazán azt mondtuk: ennél rosszabb tán egész Csengelén sincs. Adott neki olyan munkát, amilyent az még sosem kapott, aztán dohányt rakott bele. Mikor eladta a "•rosszföld termését, 5500 forintot kapott érte. Biz ez egy holdra számítva 22 ezer forint. Hát igy állunk mi a "rosszföldekkel. Aranybánya ez a homok, csak eddig sose ott kerestük az aranyat, ahol az rejtőzött. — Tudod — szőtte gondolatait tovább —, amikor még egyéni gazda voltam, a politikával én nem sokat foglalkoztam. Most kezdem csak ízlelni a dolgokat. Azt mondom, olyan ez a mi kormányunk politikája, mint a jó termékenyítő májusi eső. A múltat, azt itt Csengőién nem akarja senki. Csak azért mondom ezt, hogy lássátok, mennyi tisztességes jószándék, akarat van itt Csengelén a mi szövetkezetünkben is. Csak az a hiba, hogy a felismerésben sokan nem jutottak még el odáig, hogy meglássák: mit kínál, mit ad nekünk majd a szövetkezet. Ez a bizonytalani kod ás most a mi legnagyobb betegségünk. Amolyan szövetkezeti csecsemőbeíegség ez, amit ha elrúgunk magunktól. olyan gyorsan haladunk előre, hogy azt én most magam sem tudnám megmondani. Idáig tartott Balogh Zoltánnak. a csengelei Vadgerlés Termelőszövetkezet elnökének vallomása, ki egy éwcJ ezelőtt még Csengele első gazdája volt. csépi ,