Délmagyarország, 1962. március (52. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-23 / 69. szám

Pántolt. 1962. mirdas 23. , 4 Falusi hétköznapok PUSZTASZEREN Nem egyszerű hogy a kulturális lehetőségek élvezetében mi a legkedveeebb Pusztaszeren. A Jórészt szétszórt település apraja-nagyja, közel két és fél ezer lélek, csak most, napjainkban eszmél arra, hogy hol es miben keresse a kulturálódás forrásait. Egy-két alkalmi műsoros estet kivéve, é\»ek óta nem volt Pusztaszeren szervezett kulturális tevékenység. Mivel magyarázható hát, hogy most egyszerre szomjúhozzák a falusi emberek mindazt, amely Immár másíél évtizede az övéké ls, csak eddig még nem éltek vele? A pártszervezet vezetőségének és a községi tanács végrehajtó bizottságának mindenesetre sok köze van ahhoz, hogy az emberek ma már másképpen gondolkoznak a művelődés dolgában, mint mondjuk akárcsak egy evvel ezelőtt is. (Bárcsak igy gondolkodnának Árpád -közvetlen- utódai a közös gazdálkodás, a közös vagyon dolgában is. Akkor bizonyára eredményesebben zárta volna az elmúlt gazdasági évet az itteni Petőfi, az Árpád és a Kossuth Termelőszövetkezet Azért volt szükség erre a kis kitérésre, mert ellentmondás van a közös vagyonnal való bánásmód és a kulturálódás iránt most felébredt vágy között. Az a gond például, hogy fel kellene újítani a népi táncosok ruháját noha az még nem rongyos, csak már megszokott és ar. a tény, hogy egyik termelőszövetkezetben kevesebb burgonyát szedtek fel. mint kellett volna, mert valakik már -megelőztékőket — hát bizony nesn kts ellentmondás. Nem lehet egyik oldalon igényesnek lenni önmagunkkal szemben abban például, hogy a kollektív szórakozást és művelődést színvonalas műsorokkal és előadásokkal gazdagítsák, a másik oldalon pedig igénytelennek lenni a közös gazdálkodás dolgaiban. Egy-egy szakelőadáson vagy műsoros esten a művelődési otthonban majdnem annyian szoronganak még állva, mint amennyinek ülőhely Jutott. Könyvtárfejlesztésre évi 4000 forintot fordítanak a község pénzéből, s ehhez mérten olvasnak is az emberek. Jobban azokat a könyveket forgatják, amelyeket már maguk vásároltak. Valóságos szakkön.wkultúrávaj találkozni manapság a falvakban, községekben, a ez a megállapítsa érvényes Pusztaszerre is. A rosszmájúak erre azt mondanák, hogy okoskodásukat a háztáji földek kulturáltabbá tételére használják majd ezek az emberek. Ha így is van, ez akkor is jó, mert tegnap még csak a saját parcellájáig látó paraszt ma vagy holnap a közös gazdaság javára is tanul. Már most is ez érvényesül. mert brigidvezetők és egyszerű tagok egyre sűrűbben fordulnak az okos könyvekhez, hogy a nővén yés állattenyésztés, avagy a gyümölcstermesztés korszerű ismérveivel kössenek tartós barátságot Ez az okoskodás nem maradhat hatástalan a közös gazdaságok fejlődésére. Az egyén és a közösség között ma még meglevő ellentmondások is ezzel oldódnak majd fel éppúgy, mint ahogy tűnik, oldódik a szorongás és a kisebbségi érzés éppen Pusztaszer esetében a művelődéshez való viszonyban is. Végtelen a közösség ereje, mint ahogy véges az egyéné. A közösség ereje vitte *z Árpád Termelőszövetkezet színjátszó csoportjában színpadra például a 81 esztendős idős Kiri Istvánt, hogy a régi, jórészt elfelejtett népdalokkal megismertesse a fiatalokat Előbb félt a falu szájától, félt. hogy kinevetik. Hogy az ó példája, avagy más erjedés eredménye-e: tény, hogy a Kossuth TerJ melószövetkezet, szín j átszólnak 60 százalékát felnőttek, férfiak és nők alkotják. Karics Béla az Árpád Termelőszövetkezetben a műkedvelők közt Ilona lányával együtt szerepel. A Kossuth Termelőszövetkezetben egy-egy műsorfüzetből kézzel írja kí a szerepet például Gyurász Jánosné és .Tóth Jánosné. Azelőtt kinevették volna őket s most mindez természetes. mint ahogy a község apraja-nagyja filmet néz, ismeretterjesztő előadásokon szorong, vagy mint ahogy a fiatalok — és nők ia! — motoros szakkörre járnak. Fái ávvel *EeI<5tti "d»rei cvvei tak Bzerint 268 rádió és 9 televírió van Pusztaszeren, s minden negyedik embernek saját motorkerékpárja. Hetenként 350 különféle napilapra és folyóiratra fizetnek elő. Nevetséges lenne ezekhez mérni 15 évvel ezelőtti adatokat. Ha pedig a tanyákon is lenne már villany, szinte TV-antennaerdő nőne fel itt a homokon máról holnapra. Napi krónikás kellene ide, hogy minden változást frissiben feljegyezzen, s aszerint igazítsa a többlek útját. Sajnos. akik krónikások lehetnének, a község pedagógusai, azok — egy-két kivételtől eltekintve — csendes szemlélői a hétköznapokban lezajló kulturális forradalomnak. A tanácselnök nagyon panaszkodott rájuk. legtöbbjük nagy elfoglaltságra híva tkon'* tartja magát távol a művelődésre szomj liberók ügye elől. Kérdés: kinek használ a közömbösség? Nekik? A községnek? Egyiknek nem. Véleményünk szerint pedig » pedagógusoknak kellene a községet tovább vinni a művelődés útján, s várnak is rájuk és éppen azok. akik nemrégiben még az iskolapadokban ültek és ülnek most ls, mint az általános iskola esti tagozatának -öreg* diákjai. Lóéi Ferenc Rá d i ó m ű s o r! Karnagyképzés kezdődött a szegedi tanítóképzőbe^ Péntek KOSSUTH-RADIÖ 4,26 Rákóczi Induló. 4,31) Hírek. 4,10-7,59 VHUman, frissen. Kozlíen: 5,30 Hírek. 6,011 Falurstüó. 6,36 Jó reggeltI 8,69 ldúJslzes. 7,00 Hírek. 7.10 UJ könyick. 7,30 Műsornaptár. 7.59 IdőJelzés. 3,00 MuzórUmerteies. 3.10 Reggeli hangverseny. 9.00 Kalász Marton és Pál József versei. 9.10 Tánczene. 9.50 Iskolai kOrugok enekelnek. 10.00 Hírek. 10,10 Wolf Ferrari: Susaime tilka. Opera. 10,59 Lottóeredmények. 11,00 Lenin élete. Krtnyttsmertetés. 11,10 Frantisok Alvtn: Rapszodikus keringj. 11,17 Ozsafnlla szerelme. Radlójiiék. 12.00 Déli Harangszó, u.ij Népdalcsokor. 12,5(1 Napirenden . .. 12.55 Bagatcllek. 13.20 Gazdaszemmel a nagyvilág merógazdassgáról. 13.35 Dlouhy: Par.ifáiis zongorara és zenekarra, Gejxa Dusik szérteménveifé. 13.50 Kórusok. 14.00 A kékszemű Dávidkané. Folytatásos regény. VI. réme. 14,1(1 A madaras*. Részletek. 11,40 Vásárosok komédiái. Jelenaték. 13.00 Hírek, költemények. 15.0» Időjárásjélentés. 13,10 Muzsikáló fiatalok. 15,30 Gérmanua Gyulg professzor marokkói utazásáról mesél. 13.51 Sr.ív kttldi 10.23 Periszkóp. . . lá,40 A Munkásőrség központi férfikara énekel. 19.65 Műsorismertetés. 17.00 Hírek. 17,13 Ötórai táa. lt.45 Rádióiskola 19.>5 Csárdáaek. 10.00 Ar. Tflusarl Rádió műsora. 10.13 Téli órák - hasznos mulatságok. Közben: 19.34 Tó éjszakát sverekek' ifl.W— 20.25 F.sti krónika. 22.00 Hírek. 22. JO Tánczene, ts.is A költö S7erélme . . . 24,00 H(rek. 0,10 Csillagfénree szerenád. 0,30 Himnust. pftori-hantó 5.30 Hírek. 6.011 Reggeli zene. 0.25 Műsornaptár. 6,50 Tomo, 6,00—0.10 Hirek. 14,00 Idftjárásés vízállásjelentés. 14.13 Balettzene. 15,00 Könnyűzene. 13,50 Riporterek Jegyzetfüzetéből. 16 óra Hírek. 16,05 Irzneriiedéo Kossuth-díjasokkal. ifi. ta ti vermekzene. ii,40 Kisasszonyok a magasban. Rádiókomédia. 17,45 Operaindulók. 16,00 Hírek. íl.OS A Rádió oporetíjaiból. 16,43 Beszéljünk szépen magyarul! ÍS.M Hirek. 19.65 Hangverseny Az. opera útja eimű műsor hallgatóinak. 19.40 Falurádió, so.on F.mlék . . . 2(1.46 Sporthíradó, tl óra Hírek. 21,10 Heti hangváraenvkalaua. 21.46 A hétköznap embere. .. 22,09 Tavaaz. akar lenni . . . 22.2" A -eraelvasás védelmében. 2.2.3« Kadosa Pál: Zongoraverseny tJ.oa Hírek. 23 éra 13 Műsorzárás. T«t«vf>lé mösois Az adás ma szünete!. A Szegedi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben as idei tanév második félévében karvezetőképzés kezdődött az arra rátermett, kiváló hallgatók számára. Áz öt fél évig tartó tanfolyamon résztvevő tanítói oklevelük mellett karnagyi képesítést is kapnsk. Ez arra jogosítja eke', hogy tanulmányaik befejezése után kórusokat is szervezhetnek, és vezethetnek. A karnagyképzés speciálkollégiumok keretében folyik. Itt a hallgatók megismerkednek a kórusirodalom remekműveivel, előadásokat hallanak az énekkarvezetés módszereiről, s bál elsősorban a falusi énekkarok vezetésére készítik fa őket, több szegedi munkáskórus munkaiával is közelebbről megismerkednek. A hallgatók érdeklődéssel fogadtak a karnagyképzc sneciálkollégiumot. és sokan kérték felvételüket A felvételi bizottság 240 hallgatc közül huszonhatnak a jelentkezését fogadta el. A karnagyképzés — amelyet a? országban először a szegedi tanítóképzőben szervertek meg — dr. Mihálka György intézeti tanár vezeti. Dccrdáfax Uís-tüí <xx Oxud&tyiptittn miú/t&TttL eypCUUse Hétfőn a Szegedi Nemzeti Színházban mutatják be új műsorukat Az elmúlt években jó kapcsolat alakult ki a Szegedi Orvostudományi Egyetem és a Drezdai Műszaki Egyetem között. Tavaly az Orvosegyetem múvéeeeti együttesének moghívasára Szegedre látogattak a drezdai egyetem hasonló együttesének tagjai, tanárok és egvetemi hallgatók, több napot töltöttek az együttes vendégeiként nálunk. A drezdaiak most viszonozták a meghívást és a hetven tagú szegedi együttes előreláthatóan április 9-én utazik el a német egyetemi városba, ahol közönség elé ig lépnek majd új műsorukkal. Az egész estét betöltő műsort március 26-án hétfőn este 7 órai kezdettel a Szegedi Nemzeti Színházban mutatják be először a város közönsége előtt. A műsorban magyar, román és német népi táncokkal, táncképekkel és jelenetekkel szerepel az újjászervezett tánckar. Közreműködik énekszámokkal Csányl Katalin és Kökéndy József, továbbá az együttes kamarazenekara és országos hírű citerazenekara ls. 0/naiöink írják Emberségből jelesre vizsgázott ERÖ-OLVASÖ-TALALKOró Március 27-án, kedden délután fél 5-kor Btrlceii András író, népszerű regények szerzője telilkoxlk KMédi Óivásólvál a MÉSZÖV Deák Ferenc uáeei müvelód és! termében. Ar. íroólvasó-találkojón. áhnl az író kátzüló üj művéről számol he áz olvááóknált, minden érdekiertít szívesen lát a Siövetkezetek Megyei Kórpont! A. Az elmúlt napokban történt Kisteleken. Az Állami Biztosító községi kirendeltsége előtt egy személygépkocsi — AB 50-52 forgalmi rendszámú — állt meg. Ekkór egy idősebb néni ment oda és panaszolta, hogy nincs taxi, csak este lenne, de a lánya gyermeket szült és a szülőotthonból kellene hazavinni a falu szélére. Az idő zord volt, esett a hó. A gépkocsival lévők összenéztek es csak ennyit halottunk: -Jól van, nénike, elvisszük haza a kedves családját.- Es máris felzúgott a gépkocsi motorja, elmentek a szülőotthon elé, a caalad beült az sutóba s elszállították' a* újsíülőttet kedves márnájával együtt. Emberségből jelesre vizsgázott a gépkocsi vezetője. s az autóval kiküldött személy: Mint megtudtuk, a segítséget nyújtók az Állami Biztosító dolgozói. Tóth Mihály MAGYAR LÁSZLÓ: BOSZORKÁNYOK A /< APITÁNYA (11) Mire kimondták, már valóságos záponcént verte a jég a várost. Elószór csak apróbb szemek, de aztán nagyobbak, végül akkorák, mint egy-egy jókora lúdtojás. Soknak a fedetlen fején koppant az égi parittyakó. ezek jajgatva meneküllek a templomba, a többiek ls megrettenve húzódtak vissza. — Végünk van! Mindennek vége! Ez a végitélet — kiáltozták kétségbeesve. A földet már arasznyi jégréteg borította. A csenevész fék megtépázva hajladoztak a viharban, a jég azt a kevés lombjukat is leszaggatta, amit a szárazság meghagyott. A házak faláról leverte a meszet, beszaggatta a tetőket, bezúzta az ablakokat. De kárt tett emberben, állatban, ha h szabadban érte őket. Alit, az öreg koldust, a piactéren találták meg holtan, amikor végre elvonult a pusztító veszedelem. Borzalmasan összevert testében már nem volt élet Fejét három helyen szakította át a jég Lálityék sánta kutyája is ott pusztult el Ali közelében. De odakinn a földeken még szörnyűbb károkat tett. A szikkadt mezőkön ténfergő teheneket, birkákat, lovakat és disznókat valósággal megtizedelte, kiverte a barázdákból a maradék vetést, tönkreverte a szőlőket, a gyümölcsfákat. A tatárdúlás után nem lehetett olyan kopár a határ, mint amilyenné ez a rettenetes jégverés tette. A csapás megdermesztette mindenkiben a lelhet. Amikor elvonult az orkán és kitisztult újból az ég — n nap Ismét valósággal ontotta a hűséget a megcsúfolt földre — mindenki menekült haza és elbújt legbelső odújában. Kaziék is hazatértek, Ferke halottsápadtan ballagott utánuk. Ugy érezte, mintha ő is ludas lenne ebben a pusztulásban. Ugy érezte, mint aki félelmetes titkot tud, olyant, hogy még csak beszélni sem lehet róla. Apja, anyja eleinte nem vett eszre a gyereken semmit. Akadt a házban kívül-belül szamba venni való kár bőven. A fél tetőt elvitte a vihar, a jég szétverte az istállót, kitörte a nagy eperfát, agyonverte az aprójószág legnagyobb részét. Késő délután volt, amikor komoran teteiepedhettek végre az asztal köré, hogy megegyék a gyászos ebédet. Ferke eltolta az ételt. Nem nyúlt hozzá. Egyetlen falat sem ment volna le a torkán. — Hát téged mi lelt? — mordult rá az apja. — Semmi, csak nem kell — nyöszörögte elfordulva a gyerek — Beteg vagy, kisfiam? — simogatta meg sápadt arcát az anyja. — Nem vagyok beteg. — Hát akkor rru a fene ütött beléd, beszél}' — kiáltotta Kari Mihály türelmetlenül. — Beszélj, mert mindjárt szétverem a fejeden azt a korsót. Ferke sírva borult az asetalrs — Beszélj, h8 mondom! — emelkedett föl fenyegetően az apja. — Bangó Pali. Bangó Pali — nyöszörögte a gyerek —, •z csinálta az egészet. — Mit te? — A jeget, ö hozta, csirkecsonttal, tyúktollal, meg libaganéval. — Irgalmas Oristcn! — sikoltott az asszony. Ferke aztán töviről hegyire elmondott mindent Kati Mihály meg se várta a mese végét, kalpag nélkül rohant a városházara. egyenesen Miller bíróhoz. Vitte magával a fiát is. Protokollumba foglalták mindjárt a vallomását és a Miller kiadta a parancsot a hajdúknak: kerítsék elő, de tüstént Bangó Palit. Palkó gyerek a várkapu alól nézte végig a jégverést. Odakényszerült, amikor néhány goromba darab már a fején koppant. Inkább elviselte, hogy az előbb Ttifigurázott káplár néhányszor hátbavágja. Aztán megbékélt vele és együtt szemlélték a pusztulást. Ugv megbarátkoztak, hogv a katona néhány ólomgolyót is adott neki. Később, a vész elmúltával, továbbállt a gyerek. Gondolta, most már nem érdemes visszamenni Szirovitza uram műhelyébe, inkább lefutott a partra, végigböngészte madártojás, meg fiókák után a bokrokat. Egy kis nyulat is talált, ott. lapult az egyik bokor alitt, biztosan a jég verte be a városba a mezőről. A nyulat a kötényébe csavarta, aztán sípot faragott egy fűrfaggból és a fecskéket utánozta vele. Már alkonyodott, mtre hazaéri, özvegy anyja riadtan vaFta. — Egy pandúr keresett — mondta szepegve. — Azt. mondta, visszajön később. Mit tettél mar megint, te rosszcsont? — Lehet, hogy majsztrom-uram kerestet — Blkódorogtál megint? — Ühüm. Majd bemegyek reggel. Jött a pandúr. — No Palkó, szaporán befelé, a városházára — kiáltott a gyerekre. — Maga Miller uram hívat. — Ne tréfáljon már. — Ugy van. ahogv mondom. De igyekezz, igyekezz! Palkó megilletődve kullogott a pandúr mellett.. A leg. szívesebben elinalt volna, d? ae keményen fogta a nyakát. Nem » másodbíró. hanem Zaffiry Imre városi ügyész vatte vallatóra a gyereket. — Hogy csináltad a jeget? — rivallt rá. Palkó hirtelen nem tudta, miről is van szó. Bambán nézett az ügyészre. — Nem beszélsz? No majd megoldom a nyelvedet! Hatalmas pofon csattaxit a gyerek képén, hogy a földre esett tőle. — Hogy csináltad a jeget? — kiáltott rá ismét az ügyész. — Nem csináltam én semmiféle jeget — bömbölte Palkó. — János. János! — ki ál tóét az ajtó felé Zaíflry. Amikor benézett a hajdú, megparancsolta, hogy hívja aló a hóhért. — A pincében majd mégjön a szavad — fenyegette vésztjóslóan a megszeppent gyereket. Jött is már a hóhér, Halil mester. Ittfelejtkeaaitt törökívadék, akit a szegediek csak Halál-mesternek neveztek és bivalyerős kezével üstökön ragadta a gyereket. Lementek a sötét csigalépcsőn a vallatókamrába. Pali sem eleven nem volt, sem holt. — Hát beszélsz-e? — kérdezte az ügyész. — Mit beszéljek? — Hogy csináltad ezt a fertelmes jégesőt. — Nem én csináltam. — .Ne tagadj, mert mindjárt ráültetünk arra a szöges lovacskára. — En nem csináltam — szepegte megrettenve a gyerek —, azt se tudom, hogy csinálják. — Hát a csirkecsont, a tyúktoll, meg a szentelt libagané mire kellett? Csak most jutott eszébe a tréfa, amit Kazi Ferke ijesztésére kitalált. Már majdnem ki is mondta, de aztán megrémült a gondolattól, hogy elvesztené vele magát, mert hiszen alig váltak el a templomnál, már zuhogott is a jég. — Semmit sem tudok, semmit sem tudok — ismételgette Az ügyész intett. Haiti fölkapta a gvereket, aki a kővetkező pillanatban már sivalkodva vonaglott a szögekkel kivert tuskán. — Vallasz-e már, te gonosz? — kiáltott* túl Zaffiry. — Vegyenek le kegyelmetek — zokogta rimánkodva a megkínzott gyerek —, beismerek mindont! Én voltam, én! Én csináltam a jeget! A hóhér leszedte a lovaeskáról és odadobta vérző, vonegló testét az ügyész elé. — Hát te csináltad, ugye? — En. — Csirkeesonttal. lúdganéval. tyúktollal? — Avval. — Aztán belemártottad a szenteltvíztartóba ezeket az oesmánvBágekat? — Bele. — Ki tanított erre a boszorkányságra? w Senki. — Mar megint hazudsz. Mindjárt vigszatetettak a lovacskára. — Hát mit mondjak? — Valld be. hogy Rúzsa Dániel volt a mestered. — Rúzsa Dániel volt. — Meg Koncz Sára. Meg Koncz Sára. — Meg Kökényné. — Meg Kökényné. — Szél! Zsuzsanna? — Az is. — Katona Ferenc, gorbola Ferenc? (Folyt, kön.) \