Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-13 / 36. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK1 KÁVÉRAKTÁRBAN A MAGIAK SZOCIALISTA M l N K A SVA R T L A P JA 52. évfolyam, 36. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1962. február 13. II Szovjetunió kormányfői értekezletet javasol a leszerelés megvitatására Hruscsov elvtárs üzenete Kennedyhez és Macmillanhez Elért eredményeink a munkásőrök áldozatos munkáját is tartalmazzák Török László elvtárs mondott beszédet a munkásőrség szegedi jubileumi ünnepségén lyet. Az elnökségben foglalt helyet Armán Aurél elvtárs, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának képviselője, valamint a hazánkban tartózkodó szovjet alakulatok képviselője, Jelszakov gárdaezredes is. Az ünnepséget Sándor János elvtárs, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára nyitotta meg. Meleg szavakkal köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd átadta a szót Török László elvtársnak, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága első titkárának. Bensőséges ünnepség színhelye volt vasárnap a Szegedi Nemzeti Szinház. Délelőtt kilenc órakor nagygyűlésre jöttek öszsze a szegedi és a szegedi járási munkásörök abból az alkalomból, hogy öt esztendővel ezelőtt kezdődött meg a dolgozó nép fegyveres csapatának, a munkásörségnek a szervezés. Az ötesztendős jubileumi évforduló ünnepség elnökségében Csongrád megye és Szeged párt-, állami és gazdasági vezetői, a fegyveres testületek képviselői és kiváló munkásörök foglaltak heHruscsov, a szovjet - minisztertanács elnöke az alábbi üzenetet intézte Kennedyhez, az Egyesült Államok elnökéhez és Macmillenhez, Nagy-Britannia miniszterelnökéhez: — Tisztelt elnök úr! — Tisztelt miniszterelnök úr! — Azzal a kérdéssel kapcsolatban fordulók önökhöz, amely — miként ez év február 7-i üzenetükből is látszik — önöket is erősen foglalkoztatja. — Örömmel tölt el, hogy önök szintén elgondolkodnak afölött, vajon milyen szerepet játszik majd a leszerelés kérdésének megoldásában a nemrég megalakított tizennyolctagú bizottság, amely 1962. március 14-én kezdi meg munkáját Genfben és amelynek országaink is tagjai. Kötelez erre már az a tény is, hogy az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakának hatarozata a bizottságban képviselt országok kormányaira a népekre nézve olyan nagyfontosságú ügyet bízott, mint az általános és teljes leszerelés. As újra kezdődő leszerelési tárgyatások jelentősége <— Nem szükséges bizonygatni, hogy e bizottság munkájának menete sokban függ attól, hogyan alakul a továbbiakban a nemzetközi helyzet Vajon fel tud-e majd emelkedni ez a bizottság olyan magaslatra, ahonnan közelinek és reálisnak látja azt ami távol van és nehéz, meg tud-e birkózni azzal a rábízott nagy feladattal, hogy kidolgozza az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt? Vagy az történik, hogy az új leszerelési szerv már az első lépéseknél megbotlik ugyanazokban a nehézségekben, amelyek miatt elődei kudarcot vallottak? Ezek azok a kérdések, amelyekre most választ keres mindenki, akinek nem közömbös az emberiség jövője. Ezek a kérdések izgatják a népeket is, annál is inkább, mert a fegyverkezési hajsza egyre jobban fokozódik, felemészti az emberek százmillióinak munkáját és javait, az új háború veszélye pedig a fegyverek óriási mérvű felhalmozása miatt növekszik. — Azt hiszem, mindezt figyelembe kell venni, hogy helyesen értékeljük, milyen jelentőséggel bírnak a mai körülmények között a Genfben újra meginduló leszerelési tárgyalások. — Önök nyilván egyetértenek velem abban, hogy történt bizonyos előkészítő munka e tárgyalásokhoz. A leszerelési tárgyalások történetében most először fordul elő, hogy a leszerelési bizottság előtt eléggé pontos utasítás fekszik: az általános és teljes leszerelésnek az ENSZ közgyűlése által elfogadott alapelvei. Reményt kelt az a teny is, hogy most a leszerelési bizottságban helyet foglalnak mind a három fő államcsoport, a szocialista államok, a nyugati hatalmak katonai tömbjeihez tartozó államok és a semleges államok képviselői. Ezek kétségtelenül kedvező mozzanatok. — Mégis feltétlenül számolnunk kell azzal, hogy még valóban titáni erőfeszítéseket kell tenni ahhoz, hogy a leszerelési tárgyalások meghozzák a várt eredményt. Elég, ha az általános és teljes leszerelés szovjet programját összehasonlítjuk az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakán előterjesztett egyéb javaslatokkal, amelyek szemben állnak a mi programunkkal és máris saját szemünkkel meggyőződhetünk, milyen, szinte hegyeknek beillő akadályokat kell még j eltávolítani a megegyezés útjából. Találkozzanak a kormányfők Svájcban — A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy már eleve gondoskodás történjék arról, hogy a 18-as bizottság munkája ne kerüljön a már kitaposott kerékvágásba és végeredményben ne süllyedjen a hivatalnokok szócséplésének színvonalára, A múltban gyakran előfordult, hogy dicstelenül fejezték be létüket a különböző leszerelési bizottságok és albizottságok. Egyszer már le kell vonni ebből a kellő tanulságot. — Véleményünk szerint az a legfontosabb, hogy a 18-as bizottság munkája helyesen és eredményesen kezdődjék, megkapja azt a jó lendületet, amely lehetővé teszi, hogy eredménnyel, komoly sikerrel járjon. — Kinek áll módjában, hogy lehetővé tegyen egy ilyen kezdetet? Ki tud minél gyorsabban túljutni a megmerevedett elgondolásokon és nézeteltéréseken, amelyek lavinaként borítják el a leszerelési tárgyalásokat már jóformán megkezdésükkor? Azt hiszem, ez elsősorban azok feladata, akik leginkább bírják a népek bizalmát és széleskörű felhatalmazással rendelkeznek. — E meggondolások alapján a szovjet kormány javasolja. hógy a 18-as bizottság munkáját a bizottságban képviselt országok kormányfői. illetve államfői indítsák meg. Evégből a kormányfők március 14-re Genfbe érkeznének és maguk végeznék el a 18-as bizottságra az első időkben váró munkának legfelelősségteljesebb és legbonyolultabb részét. Lehetséges, hogy ez a gondolat nem látszik teljesen megszokottnak, de — ezzel talán egyetértenek — e gondolatot teljes mértékben igazolja a cél nagysága és azok a körülmények, amelyek között a leszerelési bizottság munkához lét. Az államférfiak felelősségéről — Napjainkban erősen meghonosodott a nemzetközi gyakorlatban az államvezetők közvetlen érintkezése: találkozók, tanácskozások, üzenetváltások, személyes részvétel a leginkább képviseleti jelleggel bíró nemzetközi szervek munkájában. Ez érthető is. Minél gyorsabban lehet meglenni az államok közötti távolságokat és minél rettentőbbé válnak a megsemmisítés eszközeú annál jobban növekszik az államférfiak felelőssége és annál inkább szükséges az éleslátás és a bölcsesség a nagy nemzetközi ügyek és az egyéb, első pillantásra másodrendű nemzetközi problémák megoldásában egyaránt, mert hiszen ezek is, azok is a háború és a béke kérdéseiben gyökereznek. Ez kétszeresen igaz a leszerelés tekintetében, amely az államok legérzékenyebb érdekeit érinti, biztonságuk érdekeit és amelynek megoldása különös körültekintést, rugalmasságot és bátor útkeresést követel. Nem kívánom eltitkolni, hogy az önök közös üzenetét akkor kaptam meg, amikor már dolgoztam ezen a 18 hatalmi leszerelési bizottságban résztvevő országok vezetőihez intézendő felhíváson. Megelégedéssel tölt el, hogy elképzeléseink általában véve ugyanabba az irányba mutatnak. Teljességgel osztom azt az önök által kifejtett nézetet, amely az államfők személyes felelősségéről beszél a leszerelési tárgyalások irányításával kapcsolatban, valamint azt a véleményüket, hogy a tizennyolcak bizottságában kialakulandó helyzet szélesebb véleménycsere tárgyát képezze közöttünk. De miért kellene nekünk megállni félúton és arra korlátozódnunk, hogy a bizottság munkájának a kezdetéri külügyminiszterekkel képviseltessük magunkat? Ha következetesek vagyunk, az önök elgondolásából kiindulva önkéntelenül is ahhoz a javaslathoz jutunk el, amelyet a szovjet kormány vetett fel, éspedig: a bizottság a legmagasabb szinten kezdje el munkáját. A tizennyolcak bizottsága még abban az esetben is a legmagasabb szinten kezdheti el' munkáját, ha nem valamennyi a bizottságban érintett állam-, vagy kormány vezetője kíván, vagy tud részt venni (Folytatás a 3. oldalon.) Törők László elvtárs a munkásőrség megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából a megyei pártbizottság nevében üdvözölte a szegedi Gera Sándor, illetve a szegedi járási Móra Ferenc munkásör-zászlóalj munkásőreit és parancsnokait. Hangsúlyozta, hogy a munkásőrség, a nép fegyveres csapata, kezdettől fogva becsülettel teljesíti önként vállalt kötelességét és a többi fegyveres testülettel együtt védi a munkásosztály, az egész dolgozó nép hatalmát. j — Az ellenforradalom elleni harcban szerveződött és kovácsolódott egységes erővé a mi munkásőrségünk — hangsúlyozta Török László elvtárs. — Nem pénzért vagy rangért jöttek fegyvert fogni, fáradni, éjjel-nappali örséget állni, hanem a kommunista szív és becsület hozta mind a régebbi harcokban megedződött veteránokat, mind a fiatalokat. Nehéz, de eredményekben gazdag öt év telt el azóta. A nép felsorakozott a párt mögé. Szép sikereket értünk el az ipari termelésben, s lényegében megoldottuk a mezőSorozatban A díszünnepség elnöksége gazdaság szocialista átszervezését. Most második ötéves tervünk megvalósításán fáradozunk. amely a szocializmus alapjainak lerakásat jelenti hazánkban. Ki gondolt volna öt esztendővel ezelőtt a mai eredményekre? Ezek annak köszönhetők, hogy a XX. kongresszus szellemében felszámoltuk mind a revizionizinust, mind a dogmatizniust, s azóta is következetesen folytatjuk a kétfrontos harcot. Elért eredményeink tartalmazzák a munkásőr elvtáisak áldozatos munkáját is. A továbbiakban megállapította Török László elvtárs, hogy a munkásőrség ma már szakmailag, katonailag jól képzett harci egység. Ezért sokat kellett fáradni, éjszakázni, tanulni, de a sok fáradság meghozta gyümölcsét. Külön köszöntötte Török elvtárs azokat a munkásőröket, akik ötéves szolgálatukért emlékérmet kaptak. Hangoztatta, hogy köszönet jár a munkásőrfeleséseknek is, akik mindenkor önzetlenül segítették és támogatták férjeiket szolgálatuk ellátása közben. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban a megyei pártbizottság első titkára hangoztatta. hogy a világ fejlődésének fő irányát ma már nem a kapitalizmus, hanem a szocializmus határozza meg. Méltatta az SZKP XXII. kongresszusának hatalmas jelentőségét. A kongresszus először vázolta fel tudományosan a kommunista társadalmat és megjelölte a hozzá vezető utat is. Aláhúzta a két rendszer békés egymás mellett élésének szükségességét és a szocialista rendszer fölényét a gazdasági világversenyben. Bár az imperialisták mindent elkövetnek, hogy háborút zúdítsanak a világra, a béke erői megakadályozhatják ezt A háborús politika nem a mi politikánk, hiszen a háború elpusztítaná a legfőbb termelőerőt, a jólét megteremtőjét, az embert Török László elvtárs a következő szavakkal fejezte be ünnepi beszédét: — Elvtársak! Az elért eredmények lelkesítsenek bennünket további jó munkára városon és falun, gyárban és termelőszövetkezetben, vagy éppen a munkásör-továbbképzésben! Egész szívvel legyünk ott, ahol dolgozni, nevelni, harcolni kell. Ehhez kívánok erőt, egészséget és sok sikert. Az ünnepség második részében művészi műsor következett. A műsorban fellépett Miklós Klárái Szabó Miklós, Kovács János, Kemény Lívia és Lakatos Károly, a Szegedi Nemzeti Színház tagjai. A Szegedi Általános Munkáskórust dr. Mihálk a György, a Szegedi Nemzeti Színház zenekarát V á ra d y Zoltán,' a munkásőrzenekart fe'zaniszló János, az egyesített színházi és munkásőrzenekart pedig V a s z y Viktor vezényelte. A műsort konferálta Mentes József, a Szegedi Nemzeti Színház tagja. flz indonéz fiatalság tiltakozással fogadta Róbert Kennedyt Modern művészi tárgyak egész sora készül a világhírű Herendi Porcelángyárban. Varga Irén másodéves porcelánfestő tannlőt Bruckh Tibor tervező, a gyár egyik legnevesebb művésze oktatja. Djakartában — ahol hétfőn délben várták Róbert Kennedynek. a távol-keleti körúton levő amerikai ígazságügyminiszternek megérkezését egyhetes látogatásra — a hétfőre virradó éjszakán hatalmas betűkkel a há2mk falára festett "Kennedy go home!* feliratok jelentek meg. Hétfőn délelőtt már plakátok és az utcán osztogatott röplapok hirdették: "Washington imperialista*, "Washington a hollandok támogatója*, »U. S. No, Indonesia yes*. Róbert Kennedyt hétfőn a djakartai repülőtéren rövid beszédet mondott és közölte az. újságírókkal, hogy tárgyalni fog az indonéz kormánnyal több problémáról, köztük a nyugat-iriáni kérdésről is. Róbert Kennedy a repülőtérről az elnöki palotába hajtatott. Az út mentén felsorakozott tömeg nem muta-1 tott különösebb lelkesedést az amerikai politikus láttán. Az útvonalat szegélyező házak falén sietve átmeszelték a -Kennedy go home* és "America no, Indonesia yes* féliratokat.