Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-13 / 36. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK1 KÁVÉRAKTÁRBAN A MAGIAK SZOCIALISTA M l N K A SVA R T L A P JA 52. évfolyam, 36. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1962. február 13. II Szovjetunió kormányfői értekezletet javasol a leszerelés megvitatására Hruscsov elvtárs üzenete Kennedyhez és Macmillanhez Elért eredményeink a munkásőrök áldozatos munkáját is tartalmazzák Török László elvtárs mondott beszédet a munkásőrség szegedi jubileumi ünnepségén lyet. Az elnökségben foglalt helyet Armán Aurél elvtárs, a Munkásőrség Országos Pa­rancsnokságának képviselője, valamint a hazánkban tartózkodó szovjet alakulatok képviselője, Jelszakov gárdaezredes is. Az ünnepséget Sándor János elvtárs, az MSZMP Szeged városi bizottságának tit­kára nyitotta meg. Meleg szavakkal kö­szöntötte az ünnepség résztvevőit, majd át­adta a szót Török László elvtársnak, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága első titkárának. Bensőséges ünnepség színhelye volt va­sárnap a Szegedi Nemzeti Szinház. Dél­előtt kilenc órakor nagygyűlésre jöttek ösz­sze a szegedi és a szegedi járási munkás­örök abból az alkalomból, hogy öt eszten­dővel ezelőtt kezdődött meg a dolgozó nép fegyveres csapatának, a munkásörségnek a szervezés. Az ötesztendős jubileumi évforduló ünnepség elnökségében Csong­rád megye és Szeged párt-, állami és gaz­dasági vezetői, a fegyveres testületek kép­viselői és kiváló munkásörök foglaltak he­Hruscsov, a szovjet - mi­nisztertanács elnöke az aláb­bi üzenetet intézte Kennedy­hez, az Egyesült Államok elnökéhez és Macmillenhez, Nagy-Britannia miniszterel­nökéhez: — Tisztelt elnök úr! — Tisztelt miniszterelnök úr! — Azzal a kérdéssel kap­csolatban fordulók önökhöz, amely — miként ez év feb­ruár 7-i üzenetükből is lát­szik — önöket is erősen fog­lalkoztatja. — Örömmel tölt el, hogy önök szintén elgondolkodnak afölött, vajon milyen szere­pet játszik majd a leszerelés kérdésének megoldásában a nemrég megalakított tizen­nyolctagú bizottság, amely 1962. március 14-én kezdi meg munkáját Genfben és amelynek országaink is tag­jai. Kötelez erre már az a tény is, hogy az ENSZ-köz­gyűlés 16. ülésszakának ha­tarozata a bizottságban kép­viselt országok kormányaira a népekre nézve olyan nagy­fontosságú ügyet bízott, mint az általános és teljes lesze­relés. As újra kezdődő leszerelési tárgyatások jelentősége <— Nem szükséges bizony­gatni, hogy e bizottság mun­kájának menete sokban függ attól, hogyan alakul a továb­biakban a nemzetközi hely­zet Vajon fel tud-e majd emelkedni ez a bizottság olyan magaslatra, ahonnan közelinek és reálisnak látja azt ami távol van és nehéz, meg tud-e birkózni azzal a rábízott nagy feladattal, hogy kidolgozza az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt? Vagy az törté­nik, hogy az új leszerelési szerv már az első lépéseknél megbotlik ugyanazokban a nehézségekben, amelyek mi­att elődei kudarcot vallottak? Ezek azok a kérdések, ame­lyekre most választ keres mindenki, akinek nem kö­zömbös az emberiség jövője. Ezek a kérdések izgatják a népeket is, annál is inkább, mert a fegyverkezési hajsza egyre jobban fokozódik, fel­emészti az emberek százmil­lióinak munkáját és javait, az új háború veszélye pedig a fegyverek óriási mérvű felhalmozása miatt növek­szik. — Azt hiszem, mindezt fi­gyelembe kell venni, hogy helyesen értékeljük, milyen jelentőséggel bírnak a mai körülmények között a Genf­ben újra meginduló leszere­lési tárgyalások. — Önök nyilván egyetérte­nek velem abban, hogy történt bizonyos előkészítő munka e tárgyalásokhoz. A leszerelési tárgyalások tör­ténetében most először for­dul elő, hogy a leszerelési bi­zottság előtt eléggé pontos utasítás fekszik: az általános és teljes leszerelésnek az ENSZ közgyűlése által elfo­gadott alapelvei. Reményt kelt az a teny is, hogy most a leszerelési bizottságban helyet foglalnak mind a há­rom fő államcsoport, a szo­cialista államok, a nyugati hatalmak katonai tömbjei­hez tartozó államok és a semleges államok képviselői. Ezek kétségtelenül kedvező mozzanatok. — Mégis feltétlenül szá­molnunk kell azzal, hogy még valóban titáni erőfeszí­téseket kell tenni ahhoz, hogy a leszerelési tárgyalá­sok meghozzák a várt ered­ményt. Elég, ha az általá­nos és teljes leszerelés szov­jet programját összehasonlít­juk az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakán előterjesztett egyéb javaslatokkal, amelyek szemben állnak a mi progra­munkkal és máris saját sze­münkkel meggyőződhetünk, milyen, szinte hegyeknek be­illő akadályokat kell még j eltávolítani a megegyezés út­jából. Találkozzanak a kormányfők Svájcban — A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy már eleve gondoskodás tör­ténjék arról, hogy a 18-as bizottság munkája ne kerül­jön a már kitaposott kerék­vágásba és végeredményben ne süllyedjen a hivatalnokok szócséplésének színvonalára, A múltban gyakran előfor­dult, hogy dicstelenül fejez­ték be létüket a különböző leszerelési bizottságok és al­bizottságok. Egyszer már le kell vonni ebből a kellő ta­nulságot. — Véleményünk szerint az a legfontosabb, hogy a 18-as bizottság munkája helyesen és eredményesen kezdődjék, megkapja azt a jó lendüle­tet, amely lehetővé teszi, hogy eredménnyel, komoly sikerrel járjon. — Kinek áll módjában, hogy lehetővé tegyen egy ilyen kezdetet? Ki tud mi­nél gyorsabban túljutni a megmerevedett elgondoláso­kon és nézeteltéréseken, ame­lyek lavinaként borítják el a leszerelési tárgyalásokat már jóformán megkezdésük­kor? Azt hiszem, ez elsősor­ban azok feladata, akik leg­inkább bírják a népek bizal­mát és széleskörű felhatal­mazással rendelkeznek. — E meggondolások alap­ján a szovjet kormány java­solja. hógy a 18-as bizottság munkáját a bizottságban képviselt országok kormány­fői. illetve államfői indítsák meg. Evégből a kormányfők március 14-re Genfbe érkez­nének és maguk végeznék el a 18-as bizottságra az első időkben váró munkának leg­felelősségteljesebb és legbo­nyolultabb részét. Lehetsé­ges, hogy ez a gondolat nem látszik teljesen megszokott­nak, de — ezzel talán egyet­értenek — e gondolatot tel­jes mértékben igazolja a cél nagysága és azok a körülmé­nyek, amelyek között a le­szerelési bizottság munkához lét. Az államférfiak felelősségéről — Napjainkban erősen meghonosodott a nemzetközi gyakorlatban az államvezetők közvetlen érintkezése: ta­lálkozók, tanácskozások, üze­netváltások, személyes rész­vétel a leginkább képviseleti jelleggel bíró nemzetközi szervek munkájában. Ez ért­hető is. Minél gyorsabban le­het meglenni az államok kö­zötti távolságokat és minél rettentőbbé válnak a meg­semmisítés eszközeú annál jobban növekszik az állam­férfiak felelőssége és annál inkább szükséges az éleslátás és a bölcsesség a nagy nem­zetközi ügyek és az egyéb, el­ső pillantásra másodrendű nemzetközi problémák meg­oldásában egyaránt, mert hi­szen ezek is, azok is a há­ború és a béke kérdéseiben gyökereznek. Ez kétszeresen igaz a leszerelés tekintetében, amely az államok legérzéke­nyebb érdekeit érinti, bizton­ságuk érdekeit és amelynek megoldása különös körülte­kintést, rugalmasságot és bátor útkeresést követel. Nem kívánom eltitkolni, hogy az önök közös üzenetét akkor kaptam meg, amikor már dolgoztam ezen a 18 ha­talmi leszerelési bizottságban résztvevő országok vezetőihez intézendő felhíváson. Megelé­gedéssel tölt el, hogy elkép­zeléseink általában véve ugyanabba az irányba mutat­nak. Teljességgel osztom azt az önök által kifejtett néze­tet, amely az államfők sze­mélyes felelősségéről beszél a leszerelési tárgyalások irá­nyításával kapcsolatban, va­lamint azt a véleményüket, hogy a tizennyolcak bizottsá­gában kialakulandó helyzet szélesebb véleménycsere tár­gyát képezze közöttünk. De miért kellene nekünk meg­állni félúton és arra korláto­zódnunk, hogy a bizottság munkájának a kezdetéri kül­ügyminiszterekkel képvisel­tessük magunkat? Ha követ­kezetesek vagyunk, az önök elgondolásából kiindulva ön­kéntelenül is ahhoz a javas­lathoz jutunk el, amelyet a szovjet kormány vetett fel, éspedig: a bizottság a leg­magasabb szinten kezdje el munkáját. A tizennyolcak bizottsága még abban az esetben is a legmagasabb szinten kezdheti el' munká­ját, ha nem valamennyi a bi­zottságban érintett állam-, vagy kormány vezetője kí­ván, vagy tud részt venni (Folytatás a 3. oldalon.) Törők László elvtárs a munkásőrség megalakulásá­nak ötödik évfordulója al­kalmából a megyei pártbi­zottság nevében üdvözölte a szegedi Gera Sándor, illetve a szegedi járási Móra Fe­renc munkásör-zászlóalj mun­kásőreit és parancsnokait. Hangsúlyozta, hogy a munkásőrség, a nép fegy­veres csapata, kezdettől fogva becsülettel teljesíti önként vállalt kötelességét és a többi fegyveres testü­lettel együtt védi a mun­kásosztály, az egész dolgo­zó nép hatalmát. j — Az ellenforradalom el­leni harcban szerveződött és kovácsolódott egységes erővé a mi munkásőrségünk — hangsúlyozta Török László elvtárs. — Nem pénzért vagy rangért jöttek fegyvert fog­ni, fáradni, éjjel-nappali ör­séget állni, hanem a kom­munista szív és becsület hozta mind a régebbi har­cokban megedződött veterá­nokat, mind a fiatalokat. Ne­héz, de eredményekben gaz­dag öt év telt el azóta. A nép felsorakozott a párt mögé. Szép sikereket értünk el az ipari termelésben, s lénye­gében megoldottuk a mező­Sorozatban A díszünnepség elnöksége gazdaság szocialista átszer­vezését. Most második ötéves tervünk megvalósításán fá­radozunk. amely a szocia­lizmus alapjainak lerakásat jelenti hazánkban. Ki gon­dolt volna öt esztendővel ez­előtt a mai eredményekre? Ezek annak köszönhetők, hogy a XX. kongresszus szellemében felszámoltuk mind a revi­zionizinust, mind a dogma­tizniust, s azóta is következetesen folytatjuk a kétfrontos har­cot. Elért eredményeink tar­talmazzák a munkásőr elv­táisak áldozatos munkáját is. A továbbiakban megálla­pította Török László elvtárs, hogy a munkásőrség ma már szakmailag, katonailag jól képzett harci egység. Ezért sokat kellett fáradni, éjszakázni, tanulni, de a sok fáradság meghozta gyümöl­csét. Külön köszöntötte Tö­rök elvtárs azokat a mun­kásőröket, akik ötéves szol­gálatukért emlékérmet kap­tak. Hangoztatta, hogy köszönet jár a munkásőr­feleséseknek is, akik mindenkor önzetlenül segítették és támogatták fér­jeiket szolgálatuk ellátása közben. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban a megyei párt­bizottság első titkára han­goztatta. hogy a világ fejlő­désének fő irányát ma már nem a kapitalizmus, hanem a szocializmus határozza meg. Méltatta az SZKP XXII. kongresszusának hatalmas jelentőségét. A kongresszus először vá­zolta fel tudományosan a kommunista társadalmat és megjelölte a hozzá vezető utat is. Aláhúzta a két rend­szer békés egymás mellett élésének szükségességét és a szocialista rendszer fölényét a gazdasági világversenyben. Bár az imperialisták min­dent elkövetnek, hogy hábo­rút zúdítsanak a világra, a béke erői megakadályozhat­ják ezt A háborús politika nem a mi politikánk, hiszen a háború elpusztítaná a leg­főbb termelőerőt, a jólét megteremtőjét, az embert Török László elvtárs a kö­vetkező szavakkal fejezte be ünnepi beszédét: — Elvtársak! Az elért eredmények lelkesítsenek bennünket további jó mun­kára városon és falun, gyár­ban és termelőszövetkezet­ben, vagy éppen a munkás­ör-továbbképzésben! Egész szívvel legyünk ott, ahol dolgozni, nevelni, harcolni kell. Ehhez kívánok erőt, egészséget és sok sikert. Az ünnepség második ré­szében művészi műsor követ­kezett. A műsorban fellépett Miklós Klárái Szabó Miklós, Kovács János, Kemény Lívia és La­katos Károly, a Sze­gedi Nemzeti Színház tagjai. A Szegedi Általános Munkáskórust dr. Mihál­k a György, a Szegedi Nem­zeti Színház zenekarát V á ­ra d y Zoltán,' a munkásőr­zenekart fe'zaniszló Já­nos, az egyesített színházi és munkásőrzenekart pedig V a s z y Viktor vezényelte. A műsort konferálta Mentes József, a Szegedi Nemzeti Színház tagja. flz indonéz fiatalság tiltakozással fogadta Róbert Kennedyt Modern művészi tárgyak egész sora készül a világhírű Herendi Porcelángyárban. Varga Irén másodéves por­celánfestő tannlőt Bruckh Tibor tervező, a gyár egyik legnevesebb művésze oktatja. Djakartában — ahol hét­főn délben várták Róbert Kennedynek. a távol-keleti körúton levő amerikai ígaz­ságügyminiszternek megér­kezését egyhetes látogatásra — a hétfőre virradó éjsza­kán hatalmas betűkkel a há­2mk falára festett "Kennedy go home!* feliratok jelentek meg. Hétfőn délelőtt már plaká­tok és az utcán osztogatott röplapok hirdették: "Was­hington imperialista*, "Was­hington a hollandok támoga­tója*, »U. S. No, Indonesia yes*. Róbert Kennedyt hétfőn a djakartai repülőtéren rö­vid beszédet mondott és kö­zölte az. újságírókkal, hogy tárgyalni fog az indonéz kor­mánnyal több problémáról, köztük a nyugat-iriáni kér­désről is. Róbert Kennedy a repülő­térről az elnöki palotába hajtatott. Az út mentén fel­sorakozott tömeg nem muta-1 tott különösebb lelkesedést az amerikai politikus láttán. Az útvonalat szegélyező há­zak falén sietve átmeszelték a -Kennedy go home* és "America no, Indonesia yes* féliratokat.

Next

/
Thumbnails
Contents