Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-10 / 34. szám

3 Szombat, 1962. február 16. Több gondot as exportra Sok a biztonsági hányad és a minőségi hiba miatt visszatartott áru Munkánkat ismerik, ter- észrevételnek — akár elis- Érdemes és szükséges megmékeinket szívesen fogadják merést, akár panaszt tartal- vitatni nemcsak a selejtgyáröt világrész országaiban. Az maznak, mert ha még oly tás problémáit, hanem a egykori csikós, gulyás, ci- csekély hiba is van a nu- MERT észrevételeit és töpgány -hódítást* évekkel ez- nőségben, vagy ha késleke- rengeni a megoldáson. A hielőtt felváltotta a magyar dik egy vállalat a szállítás- bák megszüntetése több ipar. s ebben a szegedi üze- sal, ez rontja nemcsak az erélyt követel a vezetőktől mek termékeinek megérde- exportáló gyár. hanem Sze- , „ „. „ . „ ..,.' melt hírneve. A külföldi ged város hírnevét is. A mi- de a visszavetések elkerulégyáraktöl, megrendelőktől nőségi visszavetések miatt séhez nélkülözhetetlen a gyárainkhoz érkező levelek pedig könnyen megtörténhet munkások kollektív és szenes észrevételek sok dicsére- a késedelmes szállítás. Eddig vedélyes fellépése jobb munkája is. Nagy Pál tet tartalmaznak. Ezek a jelzések gyorsan terjednek egy-egy üzem műhelyeiben, s az emberek büszkék rá. ha dicséretről, s vitatják, töprengenek a megoldáson, ha reklamációról esik szó. Nyugtalanító jelenségek Három hónappal ezelőtt egy cikkünkben a többi között azt írtuk, hogy bűnös felelőtlenség lenne megnyugodni a paprika, a szalámi, a cipő, s a többi exportcikk eddigi sikerein. A két utóbbi hónap exportmunkáját' vizsgálva, nyugtalanító jelenségeket is tapasztalhatunk. Nem külföldi, hanem hazai reklamációkról van szó. Furcsán hangzik, de úgy igaz: a szegedi exportcikkek hírnevét védelmező reklamáigen magas volt üzemeinkben az export biztonsági hányada. A cipőgyárnál például tavaly 22,4 százalék. Ebből természetesen pótolni lehetett a visszaesést, de most ebben az üzemben is azt vállalták, hogy 11 százalékra csökkentik a biztonsági hányadot, így 8 százalékkal több cipőt adnak exportra. Éppen ezért, ha a vállalást teljesíteni akarják, bizony 1962-ben -szorít* majd az exportcipő. S nemcsak az exportszállítmány szenvedhet kárt. Az áru minőségi hibája, a viszszavetés rontja a vállalat költségeinek alakulását is. Nem mindegy ugyanis, hogy mennyit kap a gyár a cipőért, a szalámiért, s az sem közömbös, hogy egyszer vagy kétszer kell elvégezni egyegy árun ugyanazt a munkát. ..,,,„, , u „A többszöri munka nagyon ciokro . Helyes lenne ha az ks./or többletköltséget is üzemek dolgozol ezeket is . kiesett forin_ megvitatnak, toprengenenek , á . n__ a megoldáson. Még mindig sok a selejt, az úgynevezett, belső visszavetés. Az utóbbi időben egyre több az exportáruk átvételénél törlénő visszatartás tok a gyár. s egyben a mun kasok zsebéből hullanak ki. Érdemes és szükséges a viszonylag magas exportbiztonsági hányadot, a is. A Szegedi Cipőgyárban sok visszavetést látva olyan decemberben 20—30 száza- £r7As támad a kívülálló emiékos szúrópróbás ellenőrzés- berben a cipőgyártáshoz, a sel több ezer pár cipőt tar- szaiámikészítéshez, a kontott vissza a MERT, a mi- zervcsomagoláshoz nem értő nőségi ellenőrző vállalat kép- dolgozókban is. hogy a régi viselője. Januárban is meg- tulajdonosok sok tekintetben ismétlődött a decemberi je- jobban vigyáztak a saját lenség. A konzervgyárban a ^b^ mint az új tulajmult ev utolso honapjaban ' száz mázsa naturlecsót, ja- donosok a magukéra. Azidonuárban pedig 1700 üveg pa- sebb szakmunkások a megradi csom ivói evet vetettek mondhatói: a tőkések megvissza, mert az áru címké- követelték a szegedi üzemekzese hiányos volt. Az export- , . . árutermelésben régi gyakor- b«n IS- hogy PéMaul a selattal rendelkező szalámi- lejtkészítő maga jelentse a gyárnál is vannak hiányos- „művét*. Mert ha ez utólag ságok. Két hónap alatt több der(m M m,nt most a meo_ „Szorosabb barátságot Afrika népeivel!" Nagyobb legyen az osztalék! -Kössünk szorosabb barátságot Afrika szabadságszerető népeivel* címmel érdekes pályázatot hirdetett a dorogi j vetődik bányászművelődési ház Ki: Válaszoljunk mit gyűjt klubja. A versenyben a klub hatezer hazai és külföldi tagján kívül részt mj agy társadalmi eseméj^j nyek zajlanak most a falun. Egymást követik a termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlések. A vezetők odaállnak a szövetkezet gazdái elé, s megvonják az elmúlt esztendő mérlegét, s mindig az utolsó szótól függ: befelhősödnek-e az arcok, vagy öröm forrósítja át a termet. Mennyi az osztalék, mennyit ér egy munkaegység? Mennyit adhat még a közösség most, az új esztendő kezdetén a tavalyi termésből tagjainak?. Szépítgetés nélkül: a sok nagyszerű siker mellett ezekben a napokban bőségesen könyvelhetünk el veszteségeket is. Várhatóan a 78-ból 13 járási termelőszövetkezet számvetése mutat majd jelentős mérleghiányt. Hozzávetőleg ugyanennyien lesznek azok a termelőszövetkezetek, melyeknek üresen marad ugyan a veszteséglistájuk, de az egy munkaegység értéke nem haladja meg náluk a 15—18 forintot. Ezekben a közösségekben az első kérdés, ami felmiért csak ennyi? e Balogh Zoltánnak, a csengelei Vad| gerlés Tsz elnökének szavehet bárki. Azok győznek, jvaval: -Nálunk tíz forintot akik a legtöbb, nevükre cím- j ér a munkaegység, de teljes zett afrikai levelet, lapot | meggyőződésemmel állítom, gyűjtik össze. Magasabb lehetne 25 forint is. Csak pontszámmal értékelik azo- , , , „ ., , , , jobban kellett volna dolgozkat a lapokat, amelyeket Algériából, Kongóból és Angolából kapnak a pályázók. A klub segíti a versenyzőket: a Magyar Ifjúságban és más módon is rendszeresen közöl afrikai címeket. A versenyt májusban értékelik és a pályázat első húsz helyezettjét afrikai emléktárgyakkal jutalmazza a dorogi Ki mit gyűjt klub. nunk. Persze az aszály is sokat számít, de ha az aszaly nincs és jól is dolgoztunk volna, most a tíz helyett legalább harminc forintot oszthatnánk- munkaegységenként.* Első éves tsz volt az idén a dorozsmai Űj Élet- • is, mégis harmincöt forint jut mint 3500 kilogramm téliszalámit nem vettek át, mert a rudakat puhának, penészhiányosnak, deformáltnak találták. „Szorít" a cipő Azt mondják, külön jelentősége van a külföldről érkező mindenféle jelzésnek, nál, vagy a MER T-n él, akkor dupla, vagy tripla "-letolás* volt. Megfizettették a kárt, s megjegyezték a selejtkészítők nevét. Ez azt jelentette, hogy ha valakivel többször fordult elő az eset, azt előbb-utóbb ••kiselejtezték* a gyárból. VIRÁGPARÁDÉ SAN REMOBAN Dr. Hans .Koch professzor előadása Szegeden Tegnap Szegedre látogatott adást tartott a Német Dedr. Hans Koch német filo- mokratikus Köztársaság kúlzófus professzor. Kíséretében turál is életének kérdéseiről, volt Hermann Köhn, a Né- A többi között érintette a met Demokratikus Köztár- két német állam kulturális saság budapesti nagykövetsé- élete közötti különbségeket, gének kulturális attaséja. A s példákkal bizonyította a német vendégek délután el- bonni kormány antihumanislátogattak az újságíróklubba, ta művelődéspolitikáját ameahol dr. Fodor Géza, a Sze- lyet a néptömegek megtégedi Tudományegyetem tu- vesztésére használnak fel. dományos rektorhelyettese és Dr. Koch professzor hangsúdr. Halász Előd professzor lyozta az NDK eddig elért üdvözölte őket. eredményeit a német szocia„ „ , , . lista nemzeti kultura megteDr. Hans Koch nagyszámú remtésében. érdeklődő jelenlétében elő- a német professzor válaszolt azokra a kérdésekre is, amelyeket előadásával kapcsolatban intéztek hozzá. Egyik válaszában hosszan szólott az NDK színházi és •zenei életéről. Ezt követően baráti beszél ge'tést folytatott a város kulturális életének több képviselőjével. Megrendezték San Remoban a hagyományos virágparádét, amelyen 17 európai ország kocsija és 14 európai ország népviseletbe öltözött csoportja vonult fel, mintegy 60 ezer látogató örömére. A képen Magyarország virággá] díszített kocsija. Véget ért a tsz-asszonyok országos tanácskozása A termelőszövetkezeti aszszonyok országos tanácskozásának pénteki, második napi vitáját a hasznos tapasztalatcsere jellemezte. Az értekezlet minden felszólalója megegyezett abban, hogy az asszonyok számára eddig is. sok könnyebbséget hozott a közös gazdálkodás. a múltból visszamaradt előítéletek azonban még nem szűntek meg. Vállalták, hogy a baromfitenyésztés fejlesztését és a nőkre váró egyéb termelési feladatokat a legjobb tudásuk szerint oldják meg. Végül a termelőszövetkezeti asszonyok elhatározták, hogy táviratban követelik a jogtalanul fogvatartott Gizenga kongói miniszterelnökhelyettes szabadonbocsátását. (MTI) itt most minden munkaegységre. A magyarázat egyszerű. Valamennyien szót értettek abban: "Dolgoznunk kell, mert csak a munka hoz jövedelmet.* Nem tűrték meg, hogy azok az emberek lépjenek most a nagy átalakulás kapcsán a -prímhegedüsök* szerepébe, akik egyéni gazdának sem voltak jók. Viszont a "gyenge* szövetkezetekben ez tavaly sok helyen így esett. Nem jutottak mindenütt tisztséghez, kellő szóhoz a legjobb, legtapasztaltabb és legmunkaszeretőbb középparasztok, vagy kisparasztok, azok, akik értelmüknél fogva ezelőtt is úgyszólván diktálták a termelés ütemét. Ezen a bajon rnost egy év múltán lehet segíteni. Úgy mondják: »már elvált a vér a víztől«. Látható, ki való a vezetőségbe, kik érdemelték meg tavaly a bizalmat és kik nem. Á rátermett gazdák vezető szerepekhez való juttatása törvényszerűen magával hozza a munkafegyelem, a közösségi élet megjavulását. Munkájuk nyomán tekintélyhez, ranghoz jut a közös ragyon, míg ez a mi gyengén záró szövetkezeteinkben úgyszólván Csáky szalmája volt eddig. A

most zajló zárszámadások tanulságai orvosságként hatnak e szövetkezeti csecsernőbetegségekre. Mind több új szövetkezeti gazda látja be: nem fizethetik tovább a restség adóját. S okvetlen megtalálják a módját annak, hogy ne legyenek többé 10— 15 forintos munkaegységek. Az akarat és a tisztességes jószándék azonban magában véve még kevés. Minden egyes közös gazdaság fejlődésének útját már most sok évre előre pontosan ki kell számítanunk. E számításban a vezérelv pedig az: végre is minden darab földön azt termeljünk, ami az adott körülmények között a legnagyobb jövedelmet nyújtja a termelőknek és a népgazdaságnak egyaránt. E tekintetben szép, egészséges kibontakozást tapasztalhatunk még a leggyengébb közösségben is. A homoki szövetkezeti gazdáknak például határozott igényük, hogy a következő években a sivó homok ezerholdjait népesítsük be gyümölcsfákkal, szőlőtelepekkel. Csakhogy az egyoldalú telepítések — legalábbis Csongrád megyében — egyúttal komoly gazdasági nehézségeket isc rejtenek magukban. Először is, ahol kizárólag csak a leendő nagyüzemi gyümölcsösökre számítanak, még évekig — addig, amíg az új telepek 'nem adnak termést — gyakori vendég lehet a szegénység. Ezt pedig nem akarjuk, s ha a jó gazdák szemével tekintünk jövőnk elé, ezt a kellemetlen "vendéget* már most száműzhetjük. Élnünk kell agrártudományunk által kínált új termelési módszerekkel. Szent meggyőződésünk például, hogy a Duna—Tisza közi futóhomokokon még egykét évtized s a szőlő és a gyümölcstermesztés lesz az uralkodó termelési ág. Ehhez azonban okvetlen kapcsolódnia kell az új nagyüzemi módszereken alapuló, fehérjékben gazdag, homoki takarmánytermesztésnek. K

eveset termő homokjaink egyetlen "megváltója* a fehérjékben rendkívül gazdag pillangós virágú szálastakarmány-növények nagy családja. E családba számos olyan növény tartozik, mely csak a homokon érzi jól magát. Amellett, hogy óriási tömegű jó takarmányt adnak e pillangósok állatainknak, felbecsülhetetlen mennyiségű természetes nitrogént és szerves anyagot hagynak vissza a talajban. Ha biztonsággal akarjuk termeszteni a szóló és a gyümölcsféléket, akkor egy-egy közös gazdaságon belül is évente több száz holdon kell termeszteni többek között a szöszösbükkönyt. Egy-egy ma még szegény szövetkezet milliós bevételekhez juthatna például süldőnevelésből is, ha a sertéstakarmányozás korszerűbb formáit ismernék. Például rendszeresen készíthetnének sertésszilázst, mely az eddigiekhez képest szinte ingyenessé tenné a sertésnevelést. A sertéssziláas alapanyaga többek között a takarmánytök, melyből háromszáz mázsa is vígan megterem egyegy hold homokon. Jól terem a sárgarépa és ugyancsak sertésszi lázsba való ősszel a már eladhatatlan dinnye és az utolsó sarjúlucerna. Mivel eddig nem tudták tartósítani ezeket a takarmányokat. jórészt a földeken pusztultak el. Sertéseiket viszont méregdrága szemes takarmányokkal táplálják télen a gazdák. A pillangós virágú takarmányokkal kapcsolatban szövetkezeteinkben minduntalan felvetődik a vetőmaghiány problémája. Leginkább csak akkor termesztik ezeket, ha ad vetőmagot az állam. Ez nincsen rendjén! A méregdrága bükkönymagot okos gazda úgyszólván ingyen kapja, nem az államtól, hanem földjétől. A rozs vetőmagjába 5—6 kilónyi bükkönyt tesz. s az új vetőmag száz mázsaszám teremhet meg a rozs között. A termésből egyszerű triőrözéssel is kiválaszthatjuk a magot. £izamtalan új, eddig »meretlen mesterségbeli kérdést hozhatnának fel az egyszerű, olcsó talajjavítás, trágyakezelés, komposztálás területéről is, melyek mind-mind mesés jövedelmeket ígérnek a szövetkezeteknek, csak hozzájuk kell nyúlni. Ezeket a módszereket szövetkezetek nélkül korábban nem alkalmazhattuk, mert ezek főleg a negyüzem módszerei. Alapvető szakismeretek nélkül ma már "Csak úgy általában* nem beszélhetnek pártmunkásaink, falusi kommunistáink a tsz-ek megszilárdításáról. A pártmunkás ma már falun egy kicsit agronómus is. mert most már arra a kérdésre várnak tóle feleletet a gazdák: hogyan tovább? Tudnunk kell, hogy az igazán nagyüzemi gyümölcs- és szőlőtermesztésnek számos úgynevezett járulékos növénye van. A pillangós takarmányok kellenek a szőlőhöz és a gyümölcsöshöz a megnövekedett trágyaigény miatt. A kalászosoknak nemcsak a szemtermése, de a szalmája is nélkülözhetetlen a homokon. Például csak egyetlen holdnyi szőlő telepítéséhez tíz mázsa rozsszalma kell. hogy a fakadó kis rügveket megóvjuk a gyilkos, szeles homokveréstől. Tehát hagyományos növényeinkről se mondhatunk le teljesen a homokon, csupán alárendelt szerepet adunk neki. A

z újfajta termelési eljárásokat nem magyarázhatják egyedül csak a mezőgazdászok, akik legtöbbször nem is állandó jelleggel dolgoznak egy-egy faluban. A falusi kommunistáknak. szövetkezeti vezetőknek, pártmunkásoknak is feladatuk, hogy megismerjék és elsajátítsák a nagyüzemi termelés minimális alapfogalmait. Állandóan emelkednie kell mindenütt az egy munkaegységre jutó osztaléknak, mert tulajdonkép. pen ez ad értelmet a közös munkának. Csépi iázott