Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-04 / 29. szám

Vasárnap, 1982. február 4. 6 A f Inéitt l< nuir kora tón k°P°Otak Finom, apró A jeinoiZCK délután el- kopogással. Gyorsan a taka­— Szeretnék. Nem kapott választ. — Na, figyelj ide. Most el- -Ez ugyan nem felel ne­mentek. Sok jót kívántafc, ró alá bújtam és hatarozott táncolom o hattyú halálát. ked" — gondoltam, kedélyesen tréfálkoztak még hangon szóltam. lilnrlrnant cinéit huz~ ~ Halljam a hangodat, az ajtóban is, ahogyan ez il- — Tessék. irourogot, " tam A főorvos várt. lik beleglátogatóban. Csak Törpe termetű hóemberke és rozoga végtagjaimat eset- — Szóval némát játszol? nem kezdenek sóhajtozni, az lépett be az ajtón, csak a két len balettmozdulatokba állt- Akkor apukád kap egy nagy elet keserveit hánytor'gat- villogó szeme látszott a ken- tottam. Balettet táncoltam — tűvel... Tudod mit? Injek­^OOOOOOOOOOOOOOOOOO^ ANDRASSY LAJOS EMLÉKEZÉS ni... Vidáman, könnyedén dó alól. kell játszogatni a szavakkal, — Hát te? Hogyan kerül- tudom — egészen a jókedvre hangolni a szomor- tél ide? kodó beteget. Ez az illendő- — Beszöktem ség. — Gyere gyorsan. Széjjelnéztem a füstös szo- Leszedtem a kendőket, a baban, azután akkurátus bolyhos sapkát, meg a kabá- dáman — szíve mélyéből ne­mozdulatokkal kikászálód- tot. tam az ágyból. — A portás telefonált — Szellőztetés — mondo- Én meg lábujjhegyen be­gattam magamnak. Sötétedett. Az utcán ka­bátba húzódott emberek siet­tek. Mindenki sietett. A szél hordta, pörgette a szúrós hó­szemcséket, a kórház sarkán fehér örvényt formált a ko­misz február. Hideg lég­áram terpeszkedett a fehér falak köze. — Elég volt. Becsuktam az ablakot és meggyújtottam a villanyt. Sápadt fény terült a szobá­ra. .4 kopott kórházi bútorok még szegényesebben szorong­tak. mint nappal. Kopogtak. A délutános nővér lépett be az ajtón és beidegződött hangon szólt: — Hómérőzünk ... hőmé­rózunk . Így ment ez osontam. — Ilyen későn? siklós iá nos: ZSUZSI \AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁ? pedig még a csárdást sem ciót. lassan Zsuzsi nem válaszolt, érkező halálig. Eldőltem a — Ha felelsz, apukádat kövön —, ez jelezte a haty- nem szúrják meg. q tyú halálát, a balett végét. Üjra csönd lett. O Zsuzsi nevetett, hangosan, vi- — Na? Q dáman — szive mélyéből ne- Zsuzsi félénken lehajtotta q vetett. Azután elébem állt és a fejét, nézegette hosszú szép O azt mondta: ujjait és rekedt hangon 5 — Nézd, apu. Igy! nyögte a szavakat: q Formás mozdulatokkal, — Doktor bácsi, én nem táncmüvészi hajlammal mu- tudok nevetni. — Nem tudsz? — Nem. — Miért? — Nem tudom. — Hagyd — szóltam a fő­orvosra. Felöltöztettem z™t, g és lekísértem a kapuig. Néz- Q tem utána, amint áthaladt 6 az úttesten, a fénycső alatt, j: és befordult a mi utcánk- ó — Anyu túlórázik. — Tud arról, hogy eljöttél? lettmozdulatait. tatta a hattyú halálának ba- ba — Nem — Látod, ez már baj. — Látni akartalak ... Azért jöttem. Nézett rám. ^VJ^é­mindennap, vet, s én alig tudtam legyür­WEz a kórház rendje. ni kikívánkozó fölindultsá- nevettetsz? A kisvízit is szoknánuos. górnat. Piros kis arcával, fiú- — Meg én. Az osztályos orvos megkérde- san rövidre nyírt hajával — De hogyan? zi, hogy vagyok. Én mindig olyan lány. mint a többi. De — Most eltáncolom az Uri igy válaszolok: a szeme... kerek szürke sze- muri-bóí a Tompa Pufi sze­— Köszönöm, jól. me... Nem a színével, ha- repét. .. . elévődöm ezen nem a tekintetével... Reb- — Jól van. Ilyenkor a j^on. benés nélküli pillát mögött Kezdtem a keserves, vidám Nekem nemcsak semmit- ül gyerekes tisztasága, ártat- mókát. . mondó udvarias formulát je- lan egyenessége, melyet ta- »Ég a gunyhó. ropog a lentenek ezek a szavak. Anyám Ián még nem nagyon kuszált nád, tanított erre a két szóra, össze az élet... Biztosan Szorítsd hozzád ezt a bár­melyben akkor alázatos tisz- ilyen ártatlanul nyílt, egye- nát .. .* telet nyert kifejezést Szépmi- nes jellemű, melegszívű nem- Gyorsan . . meg gyorsab­hály Ervin tanár úréknál. In- zedék sarjad a kommuniz- ban ... még ügyetlenebbül!.... gyenkosztos voltam harma- musban. Biztosan... Mert Nyomorék májam úgy rázkó-j dik elemista koromban — csakis emelkedett jellemű és dott, mintha malomgarat szociális helyzetem alapján szellemű emberek társadal- rázná. — s anyám világosította va- maként létezhet a kommu- — Na, még! — kurjantot­dóc fejem. nizmus. Nevetni is jobban tam egy egészségeset. — Az ebédet illedelmesen tudnak, mint mi. A lányom nevetett, na­köszönd meg. Fölállsz az asz- — Apu, te nem is figyelsz gyon nevetett. .. Kicsöppent táltól, meghajtod magad és rám? szememből a forró könny és azt mondod -Köszönöm szé- — jaj, de mennyire... jártam a csárdást... S né­pen az ebédet«. csak... vetett a lányom. egészsége­Szót fogadtam anyámnak. — Csak mindig másra gon- sen, gyerekesen. s' mindig jó modorral éltem dőlsz. — Megörültél'. — kiált iwsztos helyeimen. Alázatos — Ezt már anyutól tanul- rám az ajtóból a főorvos, és tisztelettudó volt a han- tad. — Nem. De ha még so- : (jom. A köszönöm szépen- — Nem, nem is anyutól. káig élek ... megtörténhet ve- { ben fejeztem ki ebéd adó gaz- —Na. na .. . lem ... (iáim jósága fölötti háld- — Emlékszel? Elmentél a — Mit csinálsz? mat • •. Hej. de most már szülői értekezletre, és már — Nevettetem a lányomat, mennyire más a -köszönöm félóráig ültél a padban, ami- Zsuzsi megszeppent. Kitá­szépen-<, a "köszönöm, jól* kor végre észrevetted, hogy rulkozott jókedve becsukó­l art alma. lelki visszhangja, a felnőttek általános isko- dott, mint hajnalban az es­Annyi, mintha azt monda- Iájában ülsz... Mert akkor tike. nám: -Hagyjon engem bé- ij máson törted a fejed, nem A főorvos figyelmesen né­nézted mea. melyik tante- zett ránk. Nem tudta, mihez Visszamentem a szobámba, q s közben a főorvos is to- S rább ment. Ismét nézeget- q — Látod? Ez az első ... ez a harmadik, a negyedik... -Nem tudom. Hiába kis- tem a FCOP°£T Iehér bútoro­lányom, én nem értem ezt kat, és azon tűnődtem, hogy a művészetet ... miért nem tud az én lányom Mé°e0VSier me°~ szívből, egészségesen nevet­ni. Pedig erre nagy szüksége lenne.. Dolgozni, enni — s újra menni sajgó tagokkal elpihenni, ébredni ködre: s hinni, hinni! IIa ez se megy már: inni, inni... Dolgozni, enni — s újra menni, tört sóhajokkal elpihenni, s duzzadt szemekkel úgy riadni fel a gyári kört jajára, mint a vad: hátában csahos kutyákat félve! Dolgozni, mint barom, — félig sem élve! Dolgozni, enni — s újra menni a tény les-ha jnalért reménykedőn! A napi egy kiló kenyér, s szalonna. — húsvétra tíz tojás, a főtt fél-sonka, karácsonyra a törpe, korcs fenyő, s alá harsinya, blúz, vagy pár cipő. olcsó kabát, vagy ing... — hajszolt naponu megutálni és újrakezdeni, dolgozni, enni, menni: küzdeni! Igy látom én, agyamra így kopog tompán a tegnapok jege, mint ácsolt tölgyfödémre rög, fagyos... Lányom kapott ma új cipőt, a kabátot, s én jóllakottan, könyvek közt elülve úgy érzem lásd. hogy milljomos vagyok. * (dolgozni, enni s újra menni... ? üdültél már a Kékesen barátom? Ott érzed igazán, mi jó e rendben: amint az égigérő délceg fenyvesekben derekad ma már te is kihúzhatod ...) DOOOOOGOOOGGOOOOOOOGOOÍ1 JUHÁSZ GYULA UTCÁJA kén-, vagy »nem érek rá". E visszájára fordult sza­vaknál talán még egy hely­zet egy mondata meghökken­tőbb. Ez igy hangzik: — És hogy van a családod? A kérdező közben a lottó rembe mész Nevettem. — Hát ez valóban meg­történt. — Apu, mi ez a ripason? Gyógyszer. Injekcióban kezdjen. Végül megszólította Zsuzsit: — Mond csak. te akkor nevetsz, ha apád táncol? DINNYÉS FERENC FESTMÉNYE • yerőszámait latolgatja, de adjak. ^Hl hát mégis csak illik érdek- — Tudom, de mit gyógyí­Mdni, kérdezni valami köz- tanak vele? — A májat. — Mindennap adják? — Mindennap — Sziirnak? — Szúrnak. Megölelte a nyakam es sajnálkozóan puszilgatta sár­egtm ga homlokomat. Mellém ült gint ez az ostoba ItíekPsm £ felnóttes komolysággal meditáció — korholom ma- ' mapi hülyeséget. — Köszönöm, jól — hang­zik a kényszerválasz. Belül siratom a gyerekem, mert idegbajos, nő a strumá­ja... Már megint, már me gam. A szavalc visszacsapódnak a dobhártyámra, érdekesen, mintha valaki más beszélt volna ... Nem szabad -veséz­ni" a lelkeket. Az egj/ügyű­seg a legjobb ... mindig csak egy ügyem van, éppen az, amit csinálok kérdezgetett. — Mikor jössz haza? — Még nem tudom. — Mégis. — Szeretnék már otthon lenni. — Én is nagyon szeretném. Nimcs, aki nevettessen. Nevetni akar. Felszabadul­W"~ „ ... ...t.txjxt tan, gondtalan lélekkel, - Ez sem jó - győzködök egé'szsé£es n„ek derújével. egyedül. s csak akkor tud nevetni, ha A silány érzelmű ember én gyerekes tréfákat mesélek, belseje úgy kong, mint Ho- vagy eljátszom Chaplin-sze­lécziéknál a nagy dob. repét a -Diktátorából. Megálltam e nevetséges — Szeretnél nevetni egy évődéssel, mert a folyosóaj- nagyot? RAFAEL ALBERTI Ma a felhők,.. Ma a felhők Spanyolország kénét hozták, tovaszáll va. Mily kicsi a folyó színén és milyen nagy a rét zöldjén földre hulló sötét árnya! Telis-tele volt lovakkal földre hulló sötét árnya. Én lóháton keresgéltem árnyékában falum, s házam Beléptettem az udvarra: kút állt itten hajdanában. Nyoma sem volt már a kútnak, de a kút még zsongott lágyan. És a viz is folyni kezdett, hogy italát felkínálja. JÁNOSHÁ7.Y GYÖRGY fordítása DOMOKOS LÁSZLÓ: , , SZFGEDI UJSAGÍRö-EMLÉKEK Cikkünk szerzője, a Dél-Ma­gyarország egykori munkatársa, kedden ünnepli 80. születésnap­ját. Ebből az alkalomból kö­zöljük emlékezéseit. É rtékes munkát végeznek fiatal írók és kutatók, amikor a könyvtárakban pihenő újságfó­liánsok sárgult lapjait fürkészik és iro­dalmi értékeket mentenek ki a fele­dés porrétege alól. Kötetekre menő kincs került elő Móra Ferenc régi hír­lapi cikkeiből és ugyanígy folyamat­ban van Juhász Gyula kallódó írásai­nak gondos felkutatása. E munkában némi nehézséget okoz, hogy a kutatók gyakran találkoznak nevekkel, melyeknek egykori viselői belevesztek az idők homályába. Pe­dig az egykor gazdagon virágzó szege­di hírlapirodalom megérdemelné, hogy még életben levő utolsó mohikánjai kulcsot adjanak az utódok kezébe és mintegy érzékeltessék számukra a kor lelkét, melynek emlékei hamu alatt parázslanak. Nagyjából meg kellene rajzolni azt a régi világot — a nagy árvíztől az első nagy háborúig — mert az akkor élt generáció építette fel ezt a ma már virágjában pompázó Tisza­parti metropolist, nemcsak sugárút­jaiban és palotáiban, hanem a század haladó szellemének megfelelő új lelki­ségében is. E kor sajtójának legjellemzőbb tü­nete, hogy az akkori hírlapokat nem egyszerű újságcsináló mesterem'oere'.v, hanem vérbeli írók szerkesztették. Aki itt megállta a helyét, azt később mind elragadta a főváros és az országos iro­dalmi élet. Amikor a Tisza 1879-ben tabula rasát csinált Szeged térkepén, akkor itt még alig haladt előbbre a hírlapírás, mint ahol a régi Vasárnapi Újság döcögött; néhány héttel mindig később regisztrálta a világeseménye­ket és az a hírszolgálat jó volt meg akkor is, elbeszélgetni róla az öreg kaszinóban, meg a kapu előtti kispa­don. Csak az 1878-ik esztendőben in­dult meg az első napilap, a Szegedi Napló, nem kisebb munkatárssal, mint Mikszáth Kálmán. Kiváló, nagy látó­körű férfiú alapította a lapot: Enyedi Lukács, aki pesti szerkesztőségből ás­ta ki főmunkatársát és bizony, jó vá­sárt csinált vele. Mert Mikszáth lelke volt az újságnak. Riport akkor még nemigen volt, de Mikszáth írt karco­latokat, kedves évődéssel és humorral fűszerezett tárcacikkeket, a magisztrá­tus dolgait firtató csípős megrovási kalandokat; Kákay Aranyos 3. névvel szignált cikkeit mosolygós szemmel olvasta a szegedi polgár. Ezeken a kis tréfákon nőtt nagyra az ő íróművé­szete. A lap népszerűségének másik tit­ka a politikai bázis kitűnő meg­választása. Enyedi Lukács eu­rópai színvonalú, modern ember volt, aki így határozta meg a lap program­ját: "közjogi alapon álló ellenzéki ma­gatartás, mely semmiben sem ismer szolidaritást a Tisza-kormánnyal, el­lenben mjnden támogatást megad az olyan törekvéseknek, amelyek a kor­mány megbuktatását tűzték ki célul.* Később, képviselő és pesti bankvezér korában Enyedi mindig az Ausztriá­tól való teljes elszakadás elvét vallot­ta, lefordította Smith és Sismondi fő­műveit, maga is könyvet írt a jelen­kori szocializmusról. Elképzelhető te­hát, hogy a szegedi haladó polgárság ilyen politikai iskolában oszlopává vált a függetlenségi politikának. Gárdonyi Szegeden eleinte csak hu­moros karcolatokat írt, de később őt is megihlette a hagyomány: áttért u komoly műfajra. Néhány komolytalan párbaj után, amelyeknek egyikébert legjobb pajtását, Újlaki Antal szer­kesztőt egy szabálytalan vágással majdnem halálba vitte, megírta Fi­gurák című kötetét. Mikszáth első könyvéhez Jókai adott előszót, Gár­donyi első kötetét pedig Mikszáth ve­zette be az irodalomba. Akkor Gár­donyi még nem volt ismert nevű szép-, író és Mikszáth előszava jóformán vállveregetés gyanánt hatott, mégis or­szágos sikerhez juttatta az írót. Így érkezett el ő ls a megszokott úton a hírnév előszobájába, ahol akkor már a Szegedi Napló számos kitűnő mun­katársa működött: Kemechey Jenő, Se­bők Zsigmond, Pósa Lajos. A Napló pedig új erőket fedezett fel: Kulinyi Zsigmondot, aki két évtizedes szer­kesztői munkájával országszerte elis­mert tekintélyt szerzett a szegcdi saj­tónak, és Békefi Antalt, a kitűnő szép­írót, aki a modern riport megteremté­sével a lapot páratlan népszerűségre emelte. Itt végződik a szegedi újságírás első korszaka a múlt század utolsó éveiben. A jelen évszázad kezdete „ második generáció kibontakozását jelenti. Az átmenetet Tömörkény István 1 épvise­li, aki már a 9<hes években, Gárdonyi­val együtt tagja volt a szerkesztőség­nek, igazi működési tere azonban csak a nagy politikai és irodalmi harcok, idején nyílt meg s szépírói sikerei is ekkor érték el az országos határokat. Ezekben az emlékezetes esztendőkben, amikor Móra Ferenc, Szigethy Vilmos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents