Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-24 / 46. szám

3 Szombat, 1933. február 24. Több tejtermék készül Országos értekezleten vettek részt pénteken a tejipari vállalatok vezetői és műszaki szakemberei az Élelmezésügyi Minisztériumban, amelyen ismertették a szakma 1962. évi tervét és az ezzel kapcsolatos feladatokat. A 118 tejipari üzemre az idén jóval nagyobb feladat vár, mint az elmúlt esztendőben. A termelés növelésén kívül elsősorban a termékek minőségét kell tovább javítani. Tejből, vajból, sajtból és a többi tejtermékből 3—5 százalékkal több készül. Tejből például 325 millió liternyit adnak belföldi fogyasztásra. vajból 1200 vagonnyit, sajtból pedig 780 vagonnyit termelnek. A tejföl gyártásánál pedig mindenütt áttérnek a poharas csomagolásra. Több lesz a palackozott tej is, főleg a vidéki városokban és a falvakban. A tejipar a minőség javítására az idén megszigorítja a felvásárlásoknál az alapanyagok átvételét. Március 1-től például a felvásárlók kizárólag édes tejszínt vesznek át a termelőktől, ami lehetővé teszi, hogy a vaj és az ömlesztett sajtok minősége javuljon. Népes magyar delegáció 1 Bizalomra bizalommal utazik Helsinkibe a VIT-re Megalakult az előkészítő bizottság A VIII. Világifjúsági és Diáktalálkozó magyar előkészítő bizottsága pénteken a parlament vadásztermében tartotta alakuló ülését. A bizottság munkájában részt vesznek politikai, kulturális, gazdasági és sportéletünk kiemelkedő személyiségei, valamint az egyházak képviselői. Az ülést Perjési László, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának elnöke nyitotta meg, majd megválasztották az előkészítő bizottság tisztségviselőit: elnök: Pullai Árpád, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, alelnökök: Nagy Richárd, a KISZ budapesti bizottságának első titkára és Perjési László, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa elnöke. Az előkészítő bizottság titkárává Mikle Jánost, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának alelnökét választották meg. Pullai Árpád, a KISZ Központi Bizottságának első titkára adott tájékoztatót a VIII. VIT hazai és nemzetközi előkészületeiről. Elmortdotta: a világifjúsági és diáktalálkozót Helsinkiben Július 28—és augusztus 5. között rendezik. A tervek szerint hazánkat a VIII. ifjúsági diáktalálkozón 400 fiatal képviseli: köztük mintegy 160 tagú kulturális csoport és 80 tagú sportküldöttség. A költségeket az idén is a kibocsátott VIT-sorsjegyek eladásából, továbbá a KISZszervezetek különböző rendezvényeinek bevételeiből fedezik, ugyanakkor számolnak a társadalmi szervezetek anyagi támogatásával is. Tanácsülés Ú.szegsden Az I. kerületi tanács február 26-án, hétfőn délelőtt 9 órai kezdettel tanácsülést tart Üjszegeden, a November 7 Művelődési Otthonban. A tanácsülés napirendjén az 1961-es év városfejlesztési tervének végrehajtása, valamint a termelőszövetkezetek tavalyi munkájának értékelése szerepel. Kétszer kettő néha öt" r v. Lehet-e alkatrész nélkül autót javítani ? Januári tervét 96 százalékra teljesítette a XI. Autójavító Vállalat. Ez nem rossz eredmény, s különösen akkor becsülhető, ha tudjuk, hogy a Csepelék mellett most kezdték meg a szovjet gyártmányú GAZ 5l-es tehergépkocsik főjavítását is. A tervben 150 Csepel, valamint 180 GAZ felújítása szerepel az 1962-es esztendőre. Alkatrész nélkül nem lehet gépkocsit javítani. Ez olyan egyszerűnek látszik, mint a kétszer kettő. Pedig mégsem az. A Csepel anyagellátás aránylag jó, legalábbis nem rosszabb a sok évi atlagnál. Jelenleg csupán sebességváltó-ház, rugóhimba és vízszivattyú-csapágy nem kapható. A GAZ-hoz való alkatrészekkel azonban sokkal több baj van. Nem túlzás, hogy ezek javításakor a kétszer kettő bizony néha öt. Túlterheltség Igaz, a javítások megkezdéséhez kaptak úgynevezett csere-alkatrészeket is, csakhogy ezeknek csupán egy része új, a motorok használtak, főképp pedig hiányosak. Nincs hozzájuk önindító, elosztó, AC-pumpa, porlasztó — hogy csak a nagyobb fődarabrészeket említsük. Mit volt mit tenni? A javításra behozott kocsik alkatrészeit még ma is átcsereberélgetik. Amit pedig lehet, megcsinál házilag a gépműhely. Emiatt azután túlterheltség, "szűk keresztmetszet* keletkezett. Most majd összeszerelik a cserealkatrészeket — a rakterületet maguk gyártják —, s az így nyert öt gépkocsi "forgalomba hozásával* igyekeznek az átfutási időt csökkenteni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az alkatrészhiány nagymértékben lassítja a munkát. Ha a szerelők nem kapják meg a raktárból a szükséges anyagot, kénytelenek vagy megcsináltatni, vagy kiszerelni egy másik kocsiból, és felújítani. Dupla munka. A GAZ-íőjavitások átfutási ideje negyven nap. Ennyi időt írtak elő a felújítás elvégzéséhez. Eddig 11 kocsit fejezteik be, s hogy csak mindössze kettőnél nem bírtak betartani a vállalt határidőt, az az autójavító dolgozóinak helytállását dicséri. Ki a hibás ? Ki garantálja az átfutási idő következetes betartását, ha az alkatrészellátás tekintetében nem történik gyökeres fordulat? Márpedig könnyen belátható, hogy nemcsak az autójavító, hanem a felek számára is súlyos következményekkel járna, ha rendszeressé válik a határidők eltolódása. A gépkocsik nem akkor hasznosak, amikor szétszedve állnak a szerelőcsarnokokban, hanem amikor teherrel rakottan "nyelik* a kilométereket. Innen Szegedről nehéz volna eldönteni, hogy ki a hibás: az AUTOKER. mely az alkatrészeket készleten, vagy a MOGÜRT. amely azokat beszerzi. Valami baj lehet az elosztással is. Január elsejével a mátyásföldi autójavítón kívül a szombathelyi és a szegedi kezdte meg a GAZ-kocsik javítását. Mégis múltkoriban Békéscsabán akadtak "elfekvő* GAZ-alkatrészekre, nevezetesen rugós csapszegre. Olyan filléres dolog is "hiánycikk*, mint az AC-pumpához való tokozott szelep, amely ráadásul nem is importáru. Alig néhány éve futnak Magyarországon a fürge szovjet GAZ-tehergépkocsik, üzembe helyezésük sokat segített az országúti teherforgalom fellendítésében, a megnövekedett szállítási feladatok elvégzésében. Az idén azért váll szükségessé főjavításuk bevezetése. mert természetes elhasználódásuk foka most teszi első ízben szükségessé. Érdemes lett. volna jobban megszervezni az alkatrészellátást, mert a "kétszerkettő egyenlő öt* bűvészkedés kedvét szegheti a dolgozóknak s nem utolsósorban: kárl okoz a népgazdaságnak. F. K. § 1 rvendetes jelenség, hogy a XXII. kongresszus óta mind többen hallatják azok is a véleményüket, akiknek a közelmúlt években szavukat sem igen lehetet venni. Ha mégis megnyilatkoztak olykorolykor az olyan se hideg, se meleg nyilatkozatféle volt, amit semmiesetre sem lehet nyílt színvallásnak minősíteni. Nincs ennek más magyarázata mint az, hogy bizalmatlanok voltak a párt és a kormány politikája iránt. Az ellenforradalom leverése óta azt vigyázták, figyelték állandóan, hogy érvényesülnek-e azok az elvek, amelyeket ország-világ előtt meghirdetett a Magyar Szocialista Munkáspórt. S a jelek azt mutatják, hogy a várakozók nem csalódtak. Az utóbbi hónapokban már nemcsak kritikai megjegyzéseiket hallatjak, hanem egyre nagyobb túlsúlyba jut náluk a kifejezett egyetértés, sőt a határozott tetszésnyilvánítás is a »hruscsovi vonal* iránt. Ez sokaknál igen kemény lelkitusa, önvizsgálódás, összehasonlítás és sokfajta mérlegelés eredménye, ami azonban közeledésüket még becsesebbé teszi. Aki manapság kimondja igenlését az országpolitikára, az alighanem leszámolt már magában a hamis nemzeti jelszavakat hangoztató ellenforradalommal. amely 1956-ban kiábrándítóan mutatkozott be még az illúziókat táplálók előtt ls. Nem véletlen, hogy mostanában felújult a korábban bizalmatlanság miatt megszakított sok régi barátság, több az okos, érvelő eszmecsere és kevesebb a panaszirodák előtt ácsorgók száma. Katona András elvtárs szegedi kommunista veteránt panaszügyek intézésével bízta meg a párt. Társadalmi munkában látja el a rábízott feladatot. Régebben több dolga volt, mostanában azonban néha még unatkozik is, mert ritkábban kopogtatnak az ajtaján. Emiatt persze egyáltalán nem bánkódik, sőt kifejezetten örül neki, hiszen a Divattáskák Szegedről Nagy részvéttel temették el Madarász Emilt Ismerősök, jó barátok, egykori küzdőtársak százai vettek végső búcsút péntek délután a Kerepesi úti temetőben Madarász Emiltől, a munkásmozgalom hű fiától. A Magyar Szocialista Munkáspárt. a Magyar Partizán Szövetség és a Magyar Írók Szövetsége halottjától. Hamvasztás előtti búcsúztatásán megjelent Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, eljöttek leróni kegyeletüket az írótársak, a partizán szövetség képviselői, a munkásmozgalom számo6 veteránja. A párt, a partizán szövetség és a régi barátok nevében. dr. Rákos Ferenc búcsúzott az elhunyttól. Az írótársak nevében Földeák János, az Irodalmi Alap igazgatója méltatta az elhunyt munkásságát. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok képviseletében O. Gromov alezredes mondott búcsúszavakat A búcsúbeszédek után az Internacionálé hangjai közben helyezték el a kegyelet viragait Madarász Emil koporsójára. párt politikájának elfogadását, helyeslését, a hibák fogyatkozását látja ebben a jelenségben. éhány évvel ezelőtt még a szegedi gyári munkások, vagy a dolgozó parasztok is alaposan "körültapogatták* az ismeretlent, mielőtt akár á-t, akár b-t is mondtak volna neki. Gyakran órák teltek el mire igazán megoldódtak a nyelvek, de a lelkek kitárulkozását még akkor sem mindig tapasztalhatta az ember. Nagyon »vonalasan« beszéltek sokan, olyan meggondolásbol, hogy abból nem lehet semmilyen baj. Az ilyen "kincstárikbeszélgetések azután nem is igen hoztak különösebb eredményt. Mivel nehezen tudtunk sok ember szivéhez férkőzni, tulajdonképpen meg sem értettük egymást tökéletesen, s. csak vázlatosan sejtettük, hogy mit gondol. mit érez a másik. -Ma szinte nyomát sem leljük az ilyen gyanakvó elzárkózásnak. A párt és a néptömegek egymásra találása tulajdonképpen már a XX. kongresszus elveinek gyakorlati érvényesítése után megtörtént, most teljesedik azonban ki igazán. Most akárhol, bármilyen munkahelyen keressük meg a munkást, a szellemi élet embereit, vagy a termelőszövetkezeti gazdákat, nem tapasztalható náluk semmiféle tartózkodás. Azt mondják, amit gondolnak. Tárgyilagosan kifejtik nézeteiket bármilyen politikai vagy gazdasági kérdésről, nem hallgatják el kifogásaikat, sőt rendszerint életrevaló hasznos javaslatokat is tesznek a hibák kijavítására vonatkozóan. A magyarázat megint csak kézenfekvő: az emberek látják, tapasztalják, hogy a párt nyiltan beszél valamennyi problémáról, vagyis számára nincs elhallgatandó kényes kérdés S a bizalomra bizalom a válasz mindkét részről. Egyes kommunistákat azonban nehogy megörvendeztetnének ezek a jelenségek. hanem ellenkezőleg. némileg aggasztja az általánosan kibontakozó politikai aktivitás. Ha nem is az ellenség támadásától félnek, de tartanak a jobboldal. a revizionizmus előretörésétől. Jogos az ilven aggodalom? Ha a párt és a nép féltéséből fakad, akkor feltétlenül jogos, hiszen a nagy kibontakozás valószínűleg lovat ad azok alá is, akik 1956 november 4 után mondtak csak le a "semleges nemzeti kommunizmusról*. Dehát az ilyen vészéi v fennállása miatt, lemondhatunk-e a tömegek bizalmának megnyeréséről. illetve ápolásáról? Nem mondhatunk le, mert ezzel elzárnánk magunkat a néptől, a nép nélkül pedig értelmetlen lenne a párt egész léte és tevékenysége. kell különösebben bizonygatni, hogy jórészt ennek a következetes, kétfrontos harcnak köszönhetjük a párt és a dolgozó nép összeforrottságát, soha nem tapasztalt élet- és munkakedvét. I^J em nehéz ezekután megállapítani, hogy akik csak "most jöttek ki a napfényre*, azok igen mélyen aludtak ezideig, hiszen nem vették észre azt, ami az utóbbi öt-hat esztendőben történt az országban. Nagyon sajnálhatják pedig, mert igazán felemelő, szép munkát végeztünk a társadalom javára. Éppen azért csak azt tudjuk mondani, hogy aki magáénak vallja a XXII. kongresszuson elhangzottakat, annak fenniartásnélkül vállalnia kell a XX. kongresszus óta eltelt időszak politikáját is teljes egészében] mert ez egyenesvonalú, következetes, becsületes és egyáltalán nem szégyellni való politika. Ezt mondhatjuk annak a neves szegedi egyetemi tanárnak is, aki 1957-ben még a tekintélyét féltette attól, ha mond néhány elismerő szót a forradalmi munkás-paraszt kormány és az MSZMP hősies munkájáról, ma pedig szívesen, nyitott szívvel politizál és jól érzi magát a kommunisták társaságában is. 'J' iszta szívvel és baráti jobbal fogadunk minden most ébredező, tisztességes magyar állampolgárt, aki azzal a szándékkal közedik, hogy erejével, tudásával segíteni akar. Bár szívesen vettük volna, ha már korábban is együtt lelkesednek velünk a közös ügyért, de ide is vág a közmondás, hogy jobb később, mint soha. Nem szemrehányás, hanem megértés illeti azokat, akik csak most ismerték fel a "hruscsovi vonal* nagyszerűségét, vagyis a sem jobbra, sem balra letérést nem engedő lenini szellemet. Mi biztosak vagyunk benne, hogv a jelennel együtt az elmúlt esztendők harcait is vállaljak majd. Akiknek ez nehezebben megy, azoktól nem sajnáljuk a türelmes, tanító szót. Hirdetjük, magyarázzuk nekik, hogy a XXII. kongresszus lényegében a XX. kongresszus elveit szilárdította meg. és nagyonis reális, elérhető közelségbe hozta a népek álmát, a kommunista társadalmat. (Llebmann felv.) Korábban nem sokat törődött a divat gyors változásaival a Szegedi Böröndös Ktsz, s Kárász utcai üzletének kirakatában sokszor hónapokig porosodtak ugyanazok a szokványos modellek. Az idén azonban — bár a tavasz még messze jár — idejében megtervezték a táskaújdonságokat. Legalább 15—20 divatos fazon készül a nagy, széles, főleg drapp és fekete színű rctikülökből. Az üzlet számára ugyanabból a modellből alig húsz darabot gyártanak. A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat a kiválasztott négy fazont Budapesten, mégpedig a belvárosi bőrdíszmű boltokban hozza forgalomba. Természetesen ezeket a női táskákat is meg lehet vásárolni helyben. h l étségkivül hallhatók mostanában olyan megnyilatkozások is, amelyek nem tetszenek nekünk, mert egy kissé — hogy úgy mondjuk — elvetik a súlykot. Hallottuk, hogy egy nemrég született vers ilyen felkiáltásokat tartalmaz: Végre a dohos pincéből feljutottunk a napfényre! Kissé mellbetaszító ez a hang. Hát hogyan? A szerző miért csak most érzi az éltető napfényt? Hiszen köztudomású, hogy a jelenlegi politikát nem most kezdtük el, hanem még a XX. kongresszus idején. Akkor mondtuk ki, hogy száműznünk kell párt- és közéletünkből a dogmatizmust, amely kerékkötője a lendületesebb előrehaladásnak, de a revizionizmust sem engedhetjük soha, semmilyen körülmények között szószékhez jutni. Azóta is éberen ügyelünk mindkét irányba, vigyázzuk a párt lenini tisztaságát, mind a jobboldal felől jövő, mind a baloldali köntösben jelentkező támadások ellen, s ma már nem 7 ü ás az álláspontunk természetesen rendszerünk ellenségeivel, s tudatos rosszakaróinkkal szemben Igazán nagyon sajnáljuk, de őket ki kell ábrándítanunk reményeikből. Ha netalán nem hallották, vagy nem olvasták volna, hadd idézzük számukra a XXII. kongresszus beszámolójának egyik nagyon lényeges megállapítását: "Ma már nemcsak a Szovjetunióban, hanem a többi szocialista országban is megszűnt a kapitalizmus visszaálításának társadalmi és gazdasági lehetősége* Reméljük, azok is értik, mit jelent ez. akik az ellenkezőjét szerették volna hallani. Azt jelenti a fenti megállapítás, hogy hiábavalók azok a remények, amelyeket esetleg a revizionisták vagy éppen reakciós, ellenforradalmi elemek kezdenek most táplálgatni. Ha valaki előrehaladásunk meggyorsítása végett vitatkozik, vagy lép fel a hibák ellen, annak örömmel adunk fórumot, lehetőséget, sajtónyilvánosságot nézetei, észrevételei, javaslatai kifejtésére. De aki szidja, csepüli a mi népi rendszerünket, dolgos népünket azért, mert fékentartja belső ellenségeit — az ilyen egyéntől kénytelenek vagyunk megvonni a szólásjogot. És ez nem embertelen cselekedet, hanem nagyonis humánus intézkedés : népünk boldogságát, szép jövendőjét, az általánosan kibontakozó bizalmat védjük, biztosítjuk vele. Nagy Istwér