Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-24 / 46. szám

3 Szombat, 1933. február 24. Több tejtermék készül Országos értekezleten vet­tek részt pénteken a tejipari vállalatok vezetői és mű­szaki szakemberei az Élel­mezésügyi Minisztériumban, amelyen ismertették a szak­ma 1962. évi tervét és az ez­zel kapcsolatos feladatokat. A 118 tejipari üzemre az idén jóval nagyobb feladat vár, mint az elmúlt eszten­dőben. A termelés növelésén kívül elsősorban a termékek minőségét kell tovább javí­tani. Tejből, vajból, sajtból és a többi tejtermékből 3—5 százalékkal több készül. Tej­ből például 325 millió liter­nyit adnak belföldi fogyasz­tásra. vajból 1200 vagonnyit, sajtból pedig 780 vagonnyit termelnek. A tejföl gyártá­sánál pedig mindenütt át­térnek a poharas csomago­lásra. Több lesz a palackozott tej is, főleg a vidéki városok­ban és a falvakban. A tej­ipar a minőség javítására az idén megszigorítja a felvá­sárlásoknál az alapanyagok átvételét. Március 1-től pél­dául a felvásárlók kizárólag édes tejszínt vesznek át a termelőktől, ami lehetővé teszi, hogy a vaj és az öm­lesztett sajtok minősége ja­vuljon. Népes magyar delegáció 1 Bizalomra bizalommal utazik Helsinkibe a VIT-re Megalakult az előkészítő bizottság A VIII. Világifjúsági és Diáktalálkozó magyar előké­szítő bizottsága pénteken a parlament vadásztermében tartotta alakuló ülését. A bizottság munkájában részt vesznek politikai, kulturális, gazdasági és sportéletünk ki­emelkedő személyiségei, va­lamint az egyházak képvise­lői. Az ülést Perjési László, a Magyar Ifjúság Országos Ta­nácsának elnöke nyitotta meg, majd megválasztották az előkészítő bizottság tiszt­ségviselőit: elnök: Pullai Ár­pád, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára, al­elnökök: Nagy Richárd, a KISZ budapesti bizottságá­nak első titkára és Perjési László, a Magyar Ifjúság Or­szágos Tanácsa elnöke. Az előkészítő bizottság titkárává Mikle Jánost, a Magyar If­júság Országos Tanácsának alelnökét választották meg. Pullai Árpád, a KISZ Központi Bizottságának első titkára adott tájékoztatót a VIII. VIT hazai és nemzet­közi előkészületeiről. Elmort­dotta: a világifjúsági és diáktalálkozót Helsinkiben Július 28—és augusztus 5. között rendezik. A tervek szerint hazánkat a VIII. ifjúsági diáktalálko­zón 400 fiatal képviseli: köz­tük mintegy 160 tagú kultu­rális csoport és 80 tagú sportküldöttség. A költségeket az idén is a kibocsátott VIT-sorsjegyek eladásából, továbbá a KISZ­szervezetek különböző ren­dezvényeinek bevételeiből fedezik, ugyanakkor számol­nak a társadalmi szerveze­tek anyagi támogatásával is. Tanácsülés Ú.szegsden Az I. kerületi tanács feb­ruár 26-án, hétfőn délelőtt 9 órai kezdettel tanácsülést tart Üjszegeden, a November 7 Művelődési Otthonban. A ta­nácsülés napirendjén az 1961-es év városfejlesztési tervének végrehajtása, vala­mint a termelőszövetkezetek tavalyi munkájának értéke­lése szerepel. Kétszer kettő néha öt" r v. Lehet-e alkatrész nélkül autót javítani ? Januári tervét 96 százalék­ra teljesítette a XI. Autója­vító Vállalat. Ez nem rossz eredmény, s különösen ak­kor becsülhető, ha tudjuk, hogy a Csepelék mellett most kezdték meg a szovjet gyártmányú GAZ 5l-es te­hergépkocsik főjavítását is. A tervben 150 Csepel, vala­mint 180 GAZ felújítása sze­repel az 1962-es esztendőre. Alkatrész nélkül nem le­het gépkocsit javítani. Ez olyan egyszerűnek látszik, mint a kétszer kettő. Pedig mégsem az. A Csepel anyag­ellátás aránylag jó, legalább­is nem rosszabb a sok évi atlagnál. Jelenleg csupán sebesség­váltó-ház, rugóhimba és víz­szivattyú-csapágy nem kap­ható. A GAZ-hoz való alkat­részekkel azonban sokkal több baj van. Nem túlzás, hogy ezek javításakor a két­szer kettő bizony néha öt. Túlterheltség Igaz, a javítások megkez­déséhez kaptak úgynevezett csere-alkatrészeket is, csak­hogy ezeknek csupán egy ré­sze új, a motorok használtak, főképp pedig hiányosak. Nincs hozzájuk önindító, el­osztó, AC-pumpa, porlasztó — hogy csak a nagyobb fő­darabrészeket említsük. Mit volt mit tenni? A javításra behozott kocsik alkatrészeit még ma is átcsereberélgetik. Amit pedig lehet, megcsinál házilag a gépműhely. Emiatt azután túlterheltség, "szűk keresztmetszet* keletkezett. Most majd összeszerelik a cserealkatrészeket — a rak­területet maguk gyártják —, s az így nyert öt gépkocsi "forgalomba hozásával* igye­keznek az átfutási időt csök­kenteni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az alkatrészhiány nagymér­tékben lassítja a munkát. Ha a szerelők nem kapják meg a raktárból a szükséges anya­got, kénytelenek vagy meg­csináltatni, vagy kiszerelni egy másik kocsiból, és fel­újítani. Dupla munka. A GAZ-íőjavitások átfutási ide­je negyven nap. Ennyi időt írtak elő a felújítás elvégzé­séhez. Eddig 11 kocsit fe­jezteik be, s hogy csak mind­össze kettőnél nem bírtak be­tartani a vállalt határidőt, az az autójavító dolgozóinak helytállását dicséri. Ki a hibás ? Ki garantálja az átfutási idő következetes betartását, ha az alkatrészellátás te­kintetében nem történik gyö­keres fordulat? Márpedig könnyen belátható, hogy nemcsak az autójavító, ha­nem a felek számára is sú­lyos következményekkel jár­na, ha rendszeressé válik a határidők eltolódása. A gép­kocsik nem akkor hasznosak, amikor szétszedve állnak a szerelőcsarnokokban, hanem amikor teherrel rakottan "nyelik* a kilométereket. Innen Szegedről nehéz volna eldönteni, hogy ki a hibás: az AUTOKER. mely az alkatrészeket készleten, vagy a MOGÜRT. amely azo­kat beszerzi. Valami baj le­het az elosztással is. Január elsejével a mátyásföldi au­tójavítón kívül a szombathe­lyi és a szegedi kezdte meg a GAZ-kocsik javítását. Még­is múltkoriban Békéscsabán akadtak "elfekvő* GAZ-al­katrészekre, nevezetesen ru­gós csapszegre. Olyan fillé­res dolog is "hiánycikk*, mint az AC-pumpához való tokozott szelep, amely ráadá­sul nem is importáru. Alig néhány éve futnak Ma­gyarországon a fürge szovjet GAZ-tehergépkocsik, üzem­be helyezésük sokat segített az országúti teherforgalom fellendítésében, a megnöve­kedett szállítási feladatok el­végzésében. Az idén azért váll szükségessé főjavításuk be­vezetése. mert természetes el­használódásuk foka most te­szi első ízben szükségessé. Érdemes lett. volna jobban megszervezni az alkatrészel­látást, mert a "kétszerkettő egyenlő öt* bűvészkedés ked­vét szegheti a dolgozóknak s nem utolsósorban: kárl okoz a népgazdaságnak. F. K. § 1 rvendetes jelenség, hogy a XXII. kong­resszus óta mind többen hal­latják azok is a véleményü­ket, akiknek a közelmúlt években szavukat sem igen lehetet venni. Ha mégis megnyilatkoztak olykor­olykor az olyan se hideg, se meleg nyilatkozat­féle volt, amit semmiesetre sem lehet nyílt színvallás­nak minősíteni. Nincs ennek más magyarázata mint az, hogy bizalmatlanok voltak a párt és a kormány politiká­ja iránt. Az ellenforradalom leverése óta azt vigyázták, figyelték állandóan, hogy érvényesülnek-e azok az el­vek, amelyeket ország-vi­lág előtt meghirdetett a Ma­gyar Szocialista Munkás­pórt. S a jelek azt mutatják, hogy a várakozók nem csa­lódtak. Az utóbbi hónapok­ban már nemcsak kritikai megjegyzéseiket hallatjak, hanem egyre nagyobb túl­súlyba jut náluk a kifejezett egyetértés, sőt a határozott tetszésnyilvánítás is a »hrus­csovi vonal* iránt. Ez so­kaknál igen kemény lelkitu­sa, önvizsgálódás, összeha­sonlítás és sokfajta mérlege­lés eredménye, ami azonban közeledésüket még becseseb­bé teszi. Aki manapság ki­mondja igenlését az ország­politikára, az alighanem le­számolt már magában a ha­mis nemzeti jelszavakat hangoztató ellenforradalom­mal. amely 1956-ban kiáb­rándítóan mutatkozott be még az illúziókat táplálók előtt ls. Nem véletlen, hogy mostanában felújult a ko­rábban bizalmatlanság miatt megszakított sok régi barát­ság, több az okos, érvelő eszmecsere és kevesebb a panaszirodák előtt ácsorgók száma. Katona András elv­társ szegedi kommunista ve­teránt panaszügyek intézésé­vel bízta meg a párt. Tár­sadalmi munkában látja el a rábízott feladatot. Régeb­ben több dolga volt, mosta­nában azonban néha még unatkozik is, mert ritkábban kopogtatnak az ajtaján. Emiatt persze egyáltalán nem bánkódik, sőt kifeje­zetten örül neki, hiszen a Divattáskák Szegedről Nagy részvéttel temették el Madarász Emilt Ismerősök, jó barátok, egy­kori küzdőtársak százai vet­tek végső búcsút péntek dél­után a Kerepesi úti temető­ben Madarász Emiltől, a munkásmozgalom hű fiától. A Magyar Szocialista Mun­káspárt. a Magyar Partizán Szövetség és a Magyar Írók Szövetsége halottjától. Ham­vasztás előtti búcsúztatásán megjelent Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, eljöttek leróni kegyeletüket az írótársak, a partizán szövetség képviselői, a munkásmozgalom számo6 veteránja. A párt, a partizán szövet­ség és a régi barátok nevé­ben. dr. Rákos Ferenc bú­csúzott az elhunyttól. Az írótársak nevében Föl­deák János, az Irodalmi Alap igazgatója méltatta az el­hunyt munkásságát. Az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet csa­patok képviseletében O. Gromov alezredes mondott búcsúszavakat A búcsúbeszédek után az Internacionálé hangjai köz­ben helyezték el a kegyelet viragait Madarász Emil ko­porsójára. párt politikájának elfogadá­sát, helyeslését, a hibák fo­gyatkozását látja ebben a jelenségben. éhány évvel ezelőtt még a szegedi gyá­ri munkások, vagy a dolgozó parasztok is ala­posan "körültapogatták* az ismeretlent, mielőtt akár á-t, akár b-t is mondtak volna neki. Gyak­ran órák teltek el mire iga­zán megoldódtak a nyelvek, de a lelkek kitárulkozását még akkor sem mindig ta­pasztalhatta az ember. Na­gyon »vonalasan« beszéltek sokan, olyan meggondolásbol, hogy abból nem lehet semmi­lyen baj. Az ilyen "kincstárik­beszélgetések azután nem is igen hoztak különösebb eredményt. Mivel nehezen tudtunk sok ember szivéhez férkőzni, tulajdonképpen meg sem értettük egymást tökéletesen, s. csak vázlato­san sejtettük, hogy mit gon­dol. mit érez a másik. -Ma szinte nyomát sem leljük az ilyen gyanakvó elzárkózás­nak. A párt és a néptömegek egymásra találása tulajdon­képpen már a XX. kong­resszus elveinek gyakorlati érvényesítése után megtör­tént, most teljesedik azon­ban ki igazán. Most akár­hol, bármilyen munkahelyen keressük meg a munkást, a szellemi élet embereit, vagy a termelőszövetkezeti gaz­dákat, nem tapasztalható náluk semmiféle tartózko­dás. Azt mondják, amit gondolnak. Tárgyilagosan kifejtik nézeteiket bármi­lyen politikai vagy gazda­sági kérdésről, nem hallgat­ják el kifogásaikat, sőt rendszerint életrevaló hasz­nos javaslatokat is tesznek a hibák kijavítására vonat­kozóan. A magyarázat me­gint csak kézenfekvő: az emberek látják, tapasztal­ják, hogy a párt nyiltan be­szél valamennyi problémá­ról, vagyis számára nincs elhallgatandó kényes kérdés S a bizalomra bizalom a válasz mindkét részről. Egyes kommunistákat azonban nehogy megör­vendeztetnének ezek a je­lenségek. hanem ellenkező­leg. némileg aggasztja az ál­talánosan kibontakozó poli­tikai aktivitás. Ha nem is az ellenség támadásától fél­nek, de tartanak a jobbol­dal. a revizionizmus előre­törésétől. Jogos az ilven ag­godalom? Ha a párt és a nép féltéséből fakad, akkor feltétlenül jogos, hiszen a nagy kibontakozás valószí­nűleg lovat ad azok alá is, akik 1956 november 4 után mondtak csak le a "semle­ges nemzeti kommunizmus­ról*. Dehát az ilyen vészéi v fennállása miatt, lemondha­tunk-e a tömegek bizalmá­nak megnyeréséről. illetve ápolásáról? Nem mondha­tunk le, mert ezzel elzár­nánk magunkat a néptől, a nép nélkül pedig értelmet­len lenne a párt egész léte és tevékenysége. kell különösebben bizony­gatni, hogy jórészt ennek a következetes, kétfrontos harcnak köszönhetjük a párt és a dolgozó nép össze­forrottságát, soha nem ta­pasztalt élet- és munkaked­vét. I^J em nehéz ezekután megállapítani, hogy akik csak "most jöttek ki a napfényre*, azok igen mélyen aludtak ezide­ig, hiszen nem vet­ték észre azt, ami az utóbbi öt-hat esztendőben történt az országban. Na­gyon sajnálhatják pedig, mert igazán felemelő, szép munkát végeztünk a társa­dalom javára. Éppen azért csak azt tudjuk mondani, hogy aki magáénak vallja a XXII. kongresszuson el­hangzottakat, annak fenn­iartásnélkül vállalnia kell a XX. kongresszus óta eltelt időszak politikáját is teljes egészében] mert ez egye­nesvonalú, következetes, be­csületes és egyáltalán nem szégyellni való politika. Ezt mondhatjuk annak a neves szegedi egyetemi tanárnak is, aki 1957-ben még a te­kintélyét féltette attól, ha mond néhány elismerő szót a forradalmi munkás-paraszt kormány és az MSZMP hő­sies munkájáról, ma pedig szívesen, nyitott szívvel po­litizál és jól érzi magát a kommunisták társaságában is. 'J' iszta szívvel és bará­ti jobbal fogadunk minden most ébredező, tisz­tességes magyar állampolgárt, aki azzal a szándékkal köze­dik, hogy erejével, tudásá­val segíteni akar. Bár szíve­sen vettük volna, ha már korábban is együtt lelkesed­nek velünk a közös ügyért, de ide is vág a közmondás, hogy jobb később, mint so­ha. Nem szemrehányás, hanem megértés illeti azo­kat, akik csak most ismer­ték fel a "hruscsovi vonal* nagyszerűségét, vagyis a sem jobbra, sem balra le­térést nem engedő lenini szellemet. Mi biztosak va­gyunk benne, hogv a jelen­nel együtt az elmúlt eszten­dők harcait is vállaljak majd. Akiknek ez nehezeb­ben megy, azoktól nem sajnáljuk a türelmes, taní­tó szót. Hirdetjük, magya­rázzuk nekik, hogy a XXII. kongresszus lényegében a XX. kongresszus elveit szi­lárdította meg. és nagyonis reális, elérhető közelségbe hozta a népek álmát, a kom­munista társadalmat. (Llebmann felv.) Korábban nem sokat törődött a divat gyors válto­zásaival a Szegedi Böröndös Ktsz, s Kárász utcai üzleté­nek kirakatában sokszor hónapokig porosodtak ugyan­azok a szokványos modellek. Az idén azonban — bár a tavasz még messze jár — idejében megtervezték a táska­újdonságokat. Legalább 15—20 divatos fazon készül a nagy, széles, főleg drapp és fekete színű rctikülökből. Az üzlet számára ugyanabból a modellből alig húsz da­rabot gyártanak. A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat a kiválasztott négy fazont Budapesten, mégpedig a bel­városi bőrdíszmű boltokban hozza forgalomba. Termé­szetesen ezeket a női táskákat is meg lehet vásárolni helyben. h l étségkivül hallhatók mostanában olyan megnyilatkozások is, ame­lyek nem tetszenek ne­künk, mert egy kissé — hogy úgy mondjuk — elvetik a súlykot. Hallot­tuk, hogy egy nemrég szüle­tett vers ilyen felkiáltásokat tartalmaz: Végre a dohos pincéből feljutottunk a nap­fényre! Kissé mellbetaszító ez a hang. Hát hogyan? A szerző miért csak most érzi az éltető napfényt? Hiszen köztudomású, hogy a jelen­legi politikát nem most kezdtük el, hanem még a XX. kongresszus idején. Ak­kor mondtuk ki, hogy szám­űznünk kell párt- és közéle­tünkből a dogmatizmust, amely kerékkötője a lendü­letesebb előrehaladásnak, de a revizionizmust sem enged­hetjük soha, semmilyen kö­rülmények között szószékhez jutni. Azóta is éberen ügye­lünk mindkét irányba, vi­gyázzuk a párt lenini tisz­taságát, mind a jobboldal felől jövő, mind a baloldali köntösben jelentkező táma­dások ellen, s ma már nem 7 ü ás az álláspontunk természetesen rend­szerünk ellenségeivel, s tuda­tos rosszakaróinkkal szemben Igazán nagyon sajnáljuk, de őket ki kell ábrándítanunk reményeikből. Ha netalán nem hallották, vagy nem ol­vasták volna, hadd idézzük számukra a XXII. kong­resszus beszámolójának egyik nagyon lényeges meg­állapítását: "Ma már nem­csak a Szovjetunióban, ha­nem a többi szocialista or­szágban is megszűnt a kapi­talizmus visszaálításának társadalmi és gazdasági le­hetősége* Reméljük, azok is értik, mit jelent ez. akik az ellenkezőjét szerették volna hallani. Azt jelenti a fenti megállapítás, hogy hiábava­lók azok a remények, ame­lyeket esetleg a revizionis­ták vagy éppen reakciós, ellenforradalmi elemek kez­denek most táplálgatni. Ha valaki előrehaladá­sunk meggyorsítása végett vitatkozik, vagy lép fel a hibák ellen, annak örömmel adunk fórumot, lehetőséget, sajtónyilvánosságot nézetei, észrevételei, javaslatai kifej­tésére. De aki szidja, csepü­li a mi népi rendszerünket, dolgos népünket azért, mert fékentartja belső ellenségeit — az ilyen egyéntől kényte­lenek vagyunk megvonni a szólásjogot. És ez nem em­bertelen cselekedet, hanem nagyonis humánus intézke­dés : népünk boldogságát, szép jövendőjét, az általá­nosan kibontakozó bizalmat védjük, biztosítjuk vele. Nagy Istwér

Next

/
Thumbnails
Contents