Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-23 / 45. szám

3 Péntek, 1962. február 23. Deszk, Bordány, Újszentiváa isz-gazdáinak budapesti kirándulásáról (Llebmann felv.) Egy hete működik a Szegedi Nyomda Vállalat könyvkötészetében a felvételen látható automatikus ívhajtógató gép, mely a Német Demokratikus Köztársaság ipa­rának gyártmánya. Az új berendezés kezelése kényelmes, biztonságos. Termelékeny­ségét jól érzékelteti az az adat. mely szerint a régi gép kétezer ívet volt képes egy óra alatt összehajtogatni, az új pedig 5500-at. Gyorsabbá válik általa tehát a könyvgyártás. Teljesen automatizált óriási garázsok épülnek Moszkvában Moszkva három új lakóne­gvedében modern garázsok építését kezdik meg. A 64, 104, illetve 474 gépkocsit be­fogadó garázsokat teljesen automatizálják. Különösen érdekes a 218. valamint a 474 gépkocsira méretezett garázs terve: a há­romemeletes gépkocsiszín­ben minden személyautó pa­ternoster-rendszerű zajtalan felvonón jut fel a kívánt emeletre, majd önműködő irányító szerkezet segítségé­vel foglalja el kijelölt he­lyét Öj vegyianyagokat gyárt a magfeldolgozó Néhány év alatt négysze­resére emelkedett a Magfel­dolgozó és Vegyészeti Válla­lat által előállított termékek értéke. A magfeldolgozás mellett — mely az édesipar egyik alapanyagát szolgáltat­ja — kitűnően bevált szap­pankészítés, hyppotöltés va­lamint az üvegezéshez nélkü­lözhetetlen gitt gyártása. Ujabban különösképpen a vegyészeti részleg fejlődik. Hat vegyi anyag gyártására kaptak, illetve kapnak rövi­desen megrendelést különbö­ző cégektől, többek között például kobalt- és kénkészít­ményekre. Kisebb mennyi­ségben capsaicinre is nyúj­tottak be igényt. Sikeres kí­sérletet végeztek az üzem­ben úgynevezett aktív szén előállítására, melyet a gyógy­szergyártás és más kémiai iparág is felhasznál. Lehet­séges, hogy nemcsak bel­földre, hanem kivitelre is gyárthatnak majd ebből az anyagból. TÉL A SÓJATÉREN Ritka eset az idei télen: nagy pelyhekben hullt a hó, nem fagyott, s mégsem vált csatakká. Puha takaró alatt nyújtózkodott a tápéi hajó­javító csendes sójaterén egy hetvenméter hosszú uszály is. Majdnem végigérte. Ezertonnás uszály — Ezt az ezer tonna befo­gadóképességű uszályt javít­juk jelenleg. Hasonló nagy­ságú társaival a Dunán szo­kott járni: ércet szállít a Dunai Vasmű éhes torkú ko­hói számára. A jövő héten befejezzük javítását, s vízre bocsátjuk — mesélte róla a telep vezetője. A hatalmas uszály mellett egy kisebb, négyszáz tonnás uszály -munkaasztala* is el­készítve állt, rajta a kisza­bott fenéklemezek. 1960-ban két. tavaly négy ilyen uszályt gyártottak. A 409-est, meg a 411-est jól ismerik a Tiszán is: cukorrépát, sódert szállítottak velük. Az idén szintén négyet bocsátanak vízre. — A bordákat, lemezeket már kiszabtuk. Egy-egy uszály gyártása 43 ezer mun­kaórát vesz igénybe, ideje­korán fel kell tehát készülni. Most persze még nem sokat lehet látni belőlük, nyáron annál többet. Nemcsak a ha­jótesteket. hanem a korsze­rű berendezést, irodát, für­dőt, konyhát, központi fűtést. De én akkor már nem le­szek itt. Mi a nehezebb? Ezeket a szavakat Nagy Imre művezető mondta. S enyhe szomorúság, csendült ki hangjából. Negyvenhat esztendeje dolgozik a hajó­javítóban, tizenkét év óta művezető. Több telet mai­nem tölt a sójatéren, mert mire kizöldülnek a lombok, nyugalomba vonul. — De nehéz lesz! — só­hajtja. Ügy látszik, számára nem a munkával töltött évek voltak a nehezek! Állványokra emelték a folyamszabályozó vállalat egyik kotróhajóját is. Az át­alakítás elvégzése után rá sem lehet majd ismerni. Megnövelik a hajótestet, csi­nos kabint- építenek rá, és ami a legfontosabb: alkal­massá teszik arra, hogy a jó marosi homokot nyomban a mellette horgonyzó uszály­ba rakodja. Felkészülés tavaszra Egész esztendőre csak a négyszáz tonnás uszályok gyártása szól, a tél inkább a javítások időszaka. A Kilián tehervontatót már rendbe­hozták, generálozzák a Déli­báb nevű személyszállító hajó dicseimotorját is. A Szolnok környékiek alig vár­ják a Csongrád gőzös érke­zését, mely a megyeszékhely és Tiszabura község között viszi-hozza az utasokat. A jövő héten ennek tatarozását is befejezik. A Tisza-parti kikötők pontonjai, szám sze­rint mind a tizenegy, készen várja a tavaszt. Március kö­zepére valamennyi hajó ja­vítását elvégzik. Persze, minden attól függ. hogy milyen erős foga lesz a télnek a még hátralevő hetekben. Mert amíg fagy vagy hó borítja a sójateret, lassabban megy a kinti mun­ka. A fagyszabadságot, ugyan nem ismerik a hajójavító dolgozói, mert a műhelyek­ben akad elegendő tenni­való. Hatalmas esztergagépe­ikkel bérmunkát is vállal­nak. A balatonfüredi hajó­gyár részére például 16 ha­jócsavar készül. Darabja ötszáz kilogramm súlyú! A saját gyártmányú uszályok nehéz rsörlőkerekei is ki­formálódtak a munkások cs gépek jóvoltából. A fogaza­tukat azonban a textilmű­vekhen marják ki. Nem té­vedő--.: rsak a Sze«»edt Textil­művek karbantartó műkőire dicsekedhet a környéken speciális fogmarógéppel. Tizenkét hegesztődinamó Marék Béla, a villanysze­relőcsoport vezetője büszkén mutogatja a patikatisztaságú helyiségben felállított kap­csolóberendezést. — Még nincs egészen ké­szen. Az idén új transzfor­mátort kap az üzem, s csak akkor lehet befejezni szere­lését, ha az már működik. Két éve dolgozom itt, de ha tovább is az eddigi ütemben fejlődik a vállalat, rövide­sen *kinőjük* az új transz­formátort is. Hiszen máris tizenkét hegesztődinamó működik! A fejlődés üteméről hall­va, s a műhelyek sürgés­forgása láttán bizonyossá válik: a sójatér déli csendje nem sokat jelent. A hajója­vítók megelőzik majd a ta­vaszt, s mire rügyező galy­lyak úszkálnak a kék Duna és a szőke Tisza hátán, a kijavított hajók frissen, csi­nosan túrják orrukat a ha­bokba. F. K. Hétfő reggel 7 óra. A kü­lönvonat kigördül a szegedi Nagyállomásról. A Csongrád megyei termelőszövetkezetek önsegélyező csoportjainak kétszáz tagja utazik három­napos kirándulásra a fővá­rosba. A kirándulást az Ál­lami Biztosító és az IBUSZ szervezte meg úgy, mint ahogy már tavaly is ... Csak most nem hatvan, hanem kétszáz résztvevővel. A két szám közötti különbség azt a fejlődést ls tükrözi, amit egy év alatt az önsegélyező cso­portok megyei hálózata el­ért... Három éve alakultak meg az első csoportok... Most 12 ezer tagja van az önsegélyezőnek a megyében. Először Budapesten Izgatottan készült erre az utazásra Magó Albert, a föl­deáki Kossuth Tsz tagja. Számlálta a napokat, mint egy gyerek, s mo6t, itt a vas­úti kocsi kupéjában is szur­kol még... Hatvankét esz­tendős és most. látja először életében a fővárost, most jár majd először Budapest ut­cáin. — Az én koromban kérem — mondja — nem kis dolog már egy ilyen utazás. De el­jöttem, mert nem akarok úgy meghalni, hogy ne lássam Budapestet. Olyan boldog voltam, mikor a tsz vezető­sége kijelölt erre az utazás­ra. hogy azt elmondani se tudom. S Magó Albert személyé­ben nem esett érdemtelenre a Kossuth Tsz vezetőinek vá­lasztása. Magó bácsi hajlott korát meghazudtolóan dol­gozik és még most is meg­szégyenít spk fiatalt. 220 munkaegységre kapott ter­ményt és pénzt a mostani zárszámadáskor, s 32 forin­tot fizettek munkaegységen­ként. Ebéd a margitszigeti Nagyszállóban Parasztok, Csongrád me­gyei termelőszövetkezeti gaz­dák ülnek a margitszigeti Nagyszálló megterített asz­talai körül. Őket szolgálják ki a nesztelen léptű pincé­rek, őket és nem mágnáso­kat, nem birtokos urakat és dúsgazdag vállalkozókat... Egyszerű parasztemberek, hajdani kiuzsorázott zsellé­rek utódai, akik közül az idősebbek maguk is élték azokat a nehéz időket. Milyen nagyot is fordult ez a világ! Erre gondol, erről szól Hajdú János tehenész, az újszentiváni Üj Élet Tsz egyik gazdája, ahogy a kést, villát forgatja két kidolgo­zott. nehéz kezében. — Itt vagyok és el sem merem hinni, hogy én ülök most itt ebben a csodálato­san szép és gazdag étterem­ben. én rendelek sört, ha megszom jaztam és estére én leszek az, aki lefekszik az elegáns Szabadság Szálló pu­ha derékaljas, sodronyos ágyába pihenni. Olyan ez, mint valami álom. Nagyon szép. nagyon mai, szocialista álom ... Mit álom! Valóság... Azelőtt úgy rúgták volna ki innen o magamfajtát már a kapuban, hogy a lábunk se érte volna a földet... Az­előtt! ... Most szeretettel fo­gadnak, szépen beszélnek ve­lünk ... Ezt, hogy ez milyen jó. csak az értheti meg iga­zán. aki azt a másik világot is megpróbálta. Sok-sok láinivaló Igy beszél Hajdú János te­henész, aki 769 munkaegy­séggel zárta szövetkezetében a múlt gazdasági évet. Két éve párttag és most itt nap­lót vezet, amibe mindent fölír... A margitszigeti Nagyszállót... a vacsorát a Gundel-étteremben ... láto­gatást kedden délelőtt az új­pesti szövő-fonó gyárban, a Magyar Pamutipar munká­sainál ... Az Allatkertet, meg a Mezőgazdasági Múzeumot... az esti színházi előadást a Petőfi Színházban... s a szerda délelőttöt az Ország­házban, ahol Apró Antal elvtárs fogadta, látta vendé­gül a Csongrád megyeiket.. beszélgetett velük jó házi­gazdaként szívesen és sokáig az országgyűlés üléstermé­ben ... Hajdú János minden­ről beszámol az otthoniak­nak. a feleségének és az öt gyereknek... A pártszerve­zet tagjainak és munkatár­sainak a szövetkezet tehené­szetében ... S ezt teszi majd Bálint Istvánné. a deszki Kossuth Tsz könyvelője cs Varga István, a tsz tagja is... Erről beszél majd má­sodikos gimnazista kislányá­nak Bán Béláné. a baktói Felszabadulás Tsz tagja és mind az a 90 termelőszövet­kezeti tag, gazda, akik Sze­gedről és a szegedi járásból vettek részt ezen a kirándu­láson. Megtanultuk becsülni a munkasoK munkáját özv. Lfflczi Jánosné. az új­szentiváni Üj Élet Tsz tagja 65 éves. Az idén ősszel megy majd nyugdíjba. De a mos­tani zárszámadáskor is meg­volt a 174 munkaegysége ... Azelőtt meg több volt a két­száznál is. Juli néni — így hívta itt mindenki a mozgé­kony, fürge öregasszonyt — azzal a csoporttal tartott, amelyik a bőrgyárba láto­gatott el. — Azzal fogadtak bennün­ket a munkások — meséli —, hogy olyan csoportból jöt­tünk-e, ahol nem 5, hanem 50 forintot fizettek munka­egységenként. Mikor meg­mondtuk, hogy se ilyen, se olyan, hanem a kettő között, közelebb az ötvenhez, akkor szóltak csak hozzánk szíves szóval. Nézelődtünk és sokat tapasztaltunk ... Most már aztán mondhatja nekem akárki, hogy a városi nép. a munkás ingyenélő és csak a parasztember dolgozik... Ott láttuk, hogy dolgoznak o munkások és azt mondom én magának, százszor inkább végzem én a paraszti mun­kát kinn a földeken egészsé­ges levegő, nap alatt, mint­hogy ott a gyárban, gépeli fülsiketítő zajában dolgoz­zak. Megtanultuk becsülni a munkások munkáját, a váro­si ncv munkáját ezen kis lá­togatáson ... Látogatás Apró elvtársnál Néhány nappal azután; hogy az országgyűlés befe­jezte munkáját, szerda dél­előtt ismét megteltek a nagy ülésteremben a képvi­selők széksorai. "Képviselők* töltötték meg valóban e széksorokat — ha nem is az ország népének választott, törvényes képviselői. Mert ez a kétszáz Csongrád megyei termelőszövetkezeti gazda a megye egész parasztságának képviselőjeként hallgatta fi­gyelmesen a vendéglátó há­zigazda, Apró Antal félig tréfás, mégis nagyon komoly szavait. Miről beszélt Apró elv­társ? Erről esik szó a bor­dányi Mező Imre Termelő­szövetkezeti Csoport tagjai között is, akik a tszcs szociá­lis alapját költötték erre áz utazásra. — Igaza volt Apró elvtárs­nak — igy kezdi a választ a kérdésre Márta Péter elnök —, mi is felelősek vagyunk a megyében azért, hogy nincs a pesti piacokon elég hagyma, elég zöldség. Nem­csak az időjárás, hanem sokszor a kényelmesség, a rossz, laza munkafegyelem is ártott a munkaigényes, ké­nyes kertészeteknek, hagy­ma- és paprikaülletvények­nek. S tudjuk, hogy azért, amit az országtól, a kor­mánytól és a párttól Csong­rád megye kap: az új laká­sokért, üzemekért, iskolákért és napközi otthonokért, ne­künk is adnunk kell valamit. Több húst, több szalonnát, több kenyeret — több hagy­mát... Mi magunk az idén nagyobb területen alakítunk ki száraz művelésit kertésze­tet. s hagymát is vetünk majd, hogy legyen. Igaza van Apró elvtárs­nak! — Ez a vélemény sum­mázódott visszafelé a vona­ton a beszélgető, vitatkozó kétszáz. Csongrád megyei termelőszövetkezeti gazda körében. Szerdán este kétszáz ter­melőszövetkezeti taggal és ezzel a tanulsággal futott be a Csongrád megyei termelő­szövetkezeti gazdák önsegé­lyező csoportjainak különvo­nata a szegedi Nagyállo­másra. Papp Lajos a gyermekeknek (Somogyiné felv.) A NIVÓ Játékkészítő KTSZ tervezői szebbnél szebb új negyedév végére forgalomba kerül az "Erika- elnevezésű vitorlás kishajónak örvendezhetnek nyáron. Mindkét játékokról gondoskodnak a gyermekek számára. Az első apró szobabútor, a strandoló apróságok pedig a négy­játékfajtából ezer-ezer darab készül húsvétra Három szép és tanulságos nap

Next

/
Thumbnails
Contents