Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-21 / 43. szám

3 SMTÍJW február Tl. SZIRMAI ISTVÁN ELVTÁRS: Az SZKP XXII. kongresszusának hatása ideológiai munkánkra Alább közöljük Szírmai István elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára beszédének rövidített szövegét. A beszéd február 19-én, hétfőn a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának politikai akadémiáján hangzott eL I. A békés egymás mellett élésért folyó harc A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa is — a kommunista és munkáspártok közös értekezletének megfelelően — korunk fö tartalmának a két világrendszer harcát. a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetet jelöli meg. A harc formája: az imperialistákra kényszerített békés verseny. A szocializmus erőinek a béke más erőivel együtt, eddig sikerült megakadályozniuk a világháború kitörését, és sikerült békés versenyre kényszeríteniük a kapitalizmust Az egész emberiség érdeke, hogy ez a békés verseny folytatódjék és a szocializmus eikerülhetetlrn győzelmével teljesüljön be. MI azt hirdetjük, hogy a békés verseny a szocializmus és a kapitalizmus erői között osztályerők harca. A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom célja mit sem változott. A stratégiai cél: a szocializmus győzelme az egész világon. A kommunista és munkáspártok meghatározása korunk fő jellegzetességéről, hogy a történelmet, az emberi társadalmat döntően a szocializmus erői formálják. Mi ismerjük a szocialista társadalom fejlődésének, erősödésének ütemét, szemben a kapitalizmus mélyülő válságával — ennek ellenére, mintahogy eddig is, elutasítjuk a forradalom erőszakos exportjára vonatkozó gondolatokat. Mi, kommunisták egyetlen népre sem erőszakolunk fegyveres eszközökkel olyan társadalmi rendet, amelyet az a nép nem akar, nem harcol ki a maga erejével. De megingathatatlan meggyőződésünk, hogy rövidebb-hosszabb idő alatt minden nép arra az elhatározásra jut, hogy elveti a kapitalizmus embertelen rendjét és minden külső erőszak nélkül, békés vagy fegyveres harc útján kivívja a néphatalmat és felépíti a szocialista rendet. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa mérleget készített a XX. kongresszus óta eltelt eseményekről. A hatesztendős harcok eredményeinek marxista—leninista elemzése azt bizonyítja, hogy a XX. és a XXII. kongresszus, illetve a kommunista és munkáspártok 1957ben és 1960-ban kialakított közös fő vonala és politikája nem jelent meghátrálást az imperializmus, a kolonializmus elől, ellenkezőleg: , ^ , ,,, es a politika kényszeritette az elmúlt hat évben és kényszeríti ma meghátrálásra az imperializmust. Feje tetejére állított logikával lehet csak a békés egymás mellett élésért és a gyarmati népek felszabadításáért folyó harcot szétválasztani, vagy még inkább: egymással szembeállítani. Hiszen a gyarmati népek felszabadításukért vívott harca azért lehet eredményesebb, mert a szocializmus növekvő erői képesek fékezni az imperializmust, és példát mntatnak a felszabadulásukért harcoló népek társadalmi fejlődése számára. A gyarmati népek felszabadulását nagymértékben elősegíti a szocialista világrendszer fejlődése, erejének növekedése és egysége. Másrészt az általános leszerelésért folyó harc éppen a gyarmati rendszer fenntartását szolgáló imperialista fegyveres erők és katonai blokkok felszámolását célozza. Aki a nemzeti függetlenségi mozgalmat és a gyarmati felszabadító harcot szembeállítja a békés egymás mellett élés politikájával, az lényegében azonos platformra kerül a revizionizmitssal, amely tagadja a koegzisztencia forradalmi. osztályharcos jellegét. A fenti álbaloldali, álforradalmi nézet nem képes megérteni, hogy a békés egymás mellett élés a forradalmi harc olyan formája, amely a jelen körülmények között a legjobb feltételeket teremti meg korunk fő forradalmi erőinek — a szocialista tábornak, a nemzetközi munkásmozgalomnak és a nemzeti felszabadító harcnak — egyesült támadására az imperializmus ellen. Az emberiség haladásáért folytatott forradalmi harcnak jelenleg az a sajátossága, hogy egyetlen áradatban egyesül korunk három alapvető forradalmi ereje: a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító harc. — És ez az egységes áradat a békés egymás mellett élés keretei között más-más módszerekkel, de egyesült erővei ostromolja sz imperialista világrendszer hadállásait. Milyen eszközökkel folytatjuk mi. a szocialista tábor országai a harcot? Erre a kérdésre egyszerű a válasz. Nem atombombával. nem fegyverrel, nem erőszakos hódítással, hanem eszméink mielőbbi megvalósításával, igazságunk eszmei fegyverzetével. A kapitalista társadalomnál gazdagabb társadalmat építünk, a Szovjetunióban már a kommunista társadalmat építik, amely az emberi tevékenység legfőbb ágazatában, az anyagi termelésben, a munka termelékenységében is túlhaladja a kapitalizmust, és magasabb anyagi, szociális és kulturális életszínvonalat nyújt az embereknek. A kommunizmus építésének törvényei közösek A kommunizmus építésének programja a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a Szovjetunió népeinek nemzeti programja, de egyben olyan nemzetközi program is, amely tudományosan összegezi az olyan kommunista tárasadalom építésének általános érvényű törvényeit és azokat a tennivalókat, amelyek e törvényekből adódnak. A kommunizmus építésének fő törvényszerűségei általános érvényűek, meghatározzák a mi fejlődésünk étját is. A kommunizmus építésének fő törvényszerűségei minden szocializmust építő országra érvényesek, ahogyan ma a szocializmus építésének általános érvényű törvényszerűségei is hatnak valamennyi szocializmust építő országban. Természetesen egy kommunista párt kongresszusának határozatai nem kötelezőek más pártokra nézve. Ilyen kötelezettség a nemzetközi kommunista mozgalomban — amelynek pártja önállóak és egyenjogúak — nincs. De ugyanakkor természetes követelmény, hogy minden forradalmi párt hasznosítsa a nemzetközi forradalmi és munkásmozgalom jó és rossz tapasztalatait, a marxizmus—leninizmus új felismeréseit. Káros a forradalmi munkásmozgalomra az az albán gyakorlat, amely azzal az ürüggyel, hogy egy párt határozatai nem érvényesek más pártokra nézve, elzárkózik a marxizmus új felismeréseinek alkalmazásától. Aki tárgyilagosan mérlegel, azt sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a szóban levő kongresszus a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom legtapasztaltabb csapatának; a Szovjetunió Kommunista Pártjának a kongresszusa volt. Az 1957es és az 1960-as moszkvai tanácskozásoknak a nemzetközi helyzetről szóló elemzése és a forradalmi munkásmozgalom feladatairól tett megállapításai elvi alapiét képezik a XXII. kongresszus döntéseinek. Ezeken a tanácsakozásokon ott voltak, az elemző munkában és határozatok meghozatalában részt vettek az öszszes marxista—leninista pártok. Az elemző munkát segítette és a közösen megszövegezett döntéseket a Szovjetunió Kommunista Pártján kívül még nyolcvan párt tette magáévá. A mi pártunk is részt vett a tanácskozásokon és az ott hozott döntésekhez hűen alakítja politikáját. Ez nemcsak proletár-internacionalista kötelessége, de amint az eredmények igazolják, sajátosan magyar érdek is. A kommunizmus szovjet programja tartalmazza a kommunista építés nemzetközi érvényű törvényeit, amelyeknek ismerete megmutatja mai munkánk távlatait, s iránytűként szolgál mindennapi dolgainkban. Az a kötelességünk, hogv gazdasági, társadalmi, politikai viszonyainkat konkrétan elemezzük, önálló, marxista—leninista vizsgálódás alapján jelöljük ki soron levő feladatainkat. A kommunista építés elveit, amelyek a Szovjetunió fejlődéséhen megvalósulnak. nem plántálhatjuk át mechanikusan a mi társadalmunkba. Azt, hogy milyen ütemben megyünk előre, a magyar dolgozó, alkotó tömegek hozzáállása, a vezetés színvonala és jelentős mértékben a propagandamunka hatékonysága szabja meg. 3. Folytatjuk a kétfrontos harcot A személyi kultusz bírálata nem öncél és nem a hegedő sebek felszaggatása. Az előrehaladás feliétele, hogy megtisztítsuk a kommunista mozgalmat mindattól, ami visszafelé húz, elhomályosítja a lenini elvszerűséget, zavarja a marxista—leninista tisztánlátást, csökkenti a néptömegek alkotó energiáját. Az ellenség úgy próbálta feltüntetni a dolgot hogy a személyi kultusz a szocialista rendszer szükségszerű terméke, hogy a szocialista rendszer, a marxizmus— leninizmus lényegéből következik. Ezt a szocialista rendre szórt rágalmat most a XXII. kongresszus útján újra felmelegítik. A valóság az, hogy a személyi kultusz mindig idegen test volt a marxista munkásmozgalomban, nem a marxizmus, a szocializmus, hanem tőle idegen hatások terméke. Nekünk az a véleményünk — és ezt nem rejtjük véka alá —, hogy helyes és szükséges volt a Szovjetunióban a személyi kultusz és a pártellenes frakció kíméletlen leleplezése. Helyes és szükséges volt az albán vezetők káros, a szocialista tábor egységét megbontó tevékenységének leleplezése. Helyes és szükséges, mert az a szektás gyakorlat, amit ezek as emberek az albán állam és párt vezetésében megvalósítanak, nemcsak az albán párt, a szocialista építésben eddig elért eredményeik, egységét veszélyezteti, hanem az egész forradalmi munkásmozgalmat kompromittálja, ha a forradalmi munkásmozgalom nagvon erélyesen nem határolja el magát az albán kalandorok ismert módszereitől. Mi, magyar kommunisták, jól értjük, hogy a dogmatizmus elleni harc és a kommunizmus építésének programja szorosan összefüggnek. A kommunizmus felépítéséhez. a társadalom minden energiájának mozgósítása szükséges. Ennek viszont feltétele, hogy gyökeresen felszámoljuk a múlt hibáit, eltakarítsuk az útból mindazt, ami viszszahúz. ami rossz. Az élet bizonyítja, hogy az épülő szocialista társadalomban és a megvalósult szocialista társadalom körülményei között is vannak erők. amelyek a társadalom fejlődését gátolják. Enver Hodzsa. Mehmet Shehu és családi klikkjük politikájában ez a káros, rossznak bizonyult elv lép fel most ismét a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomban. Miért teszik ezt? Hogy megvédjék a személyi hatalmukat, nem törődve azzal, hogy kárt okoznak népüknek és a nemzetközi munkásmozgalomnak. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa igazolta, megerősítette a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját. Ez a politikai vonal stabil, nem változik. A dolgozó emberek látják munkájuk értelmét, eredményét, amihez további bátorítást ad az a perspektíva, amit a XXII. kongresszus ad. 4. A magyar proletárdiktatúra A mi szocialista fejlődésünk számára is nagy jelentőségű a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának az az üj tétele, hogy a proletárdiktatúra nem utolsó formája a szocialista államnak, hanem a proletárdiktatúra állama a szocializmus győzelmével fokoztosan átalakul össznépi állammá. A kongresszus általánosította a szovjet állam fejlődésének tapasztalatait, kifejezte a szocialista állam fejlődésének közös törvényszerűségeit, s megmutatta a mi államunk fejlődésének irányát is. Államunk átalakulása szocialista össznépi állammá nem egyszerűen politikai elhatározás kérdése, nem a vezető szervek döntésétől, hanem az objektív társadalmi viszonyok változásaitól és a szocialista építésben előttünk álló feladatok megoldásától függ. Sok olyan lényeges társadalmi változás végbement már nálunk is. amelyek alapján jelentősen előrehaladt a proletárdiktatúra fokozatos fejlődése össznépi állammá, de ugyanakkor maradtak még olyan feladatok is, amelyeket csak a proletárdiktatúra segítségével lehet megoldani, és amelyek megoldása nélkül nem jöhet létre az össznépi állam. A dolgozó parasztság túlnyomó többségének szövetkezetbe tömörítésével hazánkban is létrejöttek az egységes szocialista termelési viszonyok. De vajon elmondhatjuk-e, hogy a szocialista termelési viszonyokat már sikerült mindenütt teljesen megszilárdítani és a falu társadalmi életében már végbementek mindazok a társadalmi változások, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a szocializmus teljes győzelméről beszélhessünk? Nyilvánvaló, hogy ezt még nem mondhatjuk. A mezőgazdaságban a szocialista jelleg megerősítése, a szocializmus teljes győzelméhez szükséges változások végigvitele még előttünk álló feladat. Ezt a feladatot csak a munkásosztály következetes vezetésével lehet megvalósítani. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének eredményeként új osztály van születőben: az egységes szocialista szövetkezeti parasztság. Ennek az új osztálynak a kialakulása és egységbe kováesolódása meg nem fejeződött be. a régi rétegeződ és tárgyi és lelki maradványai meg hatnak. Ezeknek a maradványoknak a végleges felszámolása, köztük a kispolgári tendenciák feletti gvőzelem is, részben a szövetkezeti gazdálkodás, a szövetkezetek szocialista jellegének megszilárdításától, részben a parasztság gondolkodásmódjának szocialista átformálására irányuló politikai nevelőmunkától. a szocialista möt térhóditásátó. függ. Ezt az egész folyamatot lényegesen meggyorsíthatják a szocializmus építésének sikerei, a gazdasági építőmunka különböző ágazataiban —. de nagy szerep jut ebben az ideológiai front kialakításában tudósoknak. íróknak, pedagógusoknak, a sajtó munkásainak, akiknek az a kötelességük, hogy türelmes, nevelömunkával gazdagítsák a parasztemberek politikai. természettudományos, kulturális ismereteit és gyomlálják a kistulajdonosi szemlélet, a babonák, a tudatlanság hajtásait. Társadalmunk szocialista egysége szempontjából nagy jelentőségű, hogy már kialakult és fejlődőben van az új szocialista értelmiség. Az értelmiség problémájával az utóbbi években pártunk sokat foglalkozott. Elméletileg és politikailag szétzúzta mind az értelmiség -vezető szerepéről* szóló revizionista ideológiát, mind pedig a szektás értelmiség-ellenességet. Bizalommal és megbecsüléssel tekint a párt az értelmiség munkájára, alkotó tevékenységére. A szocializmus útján jelentősen előrehaladt a mi értelmiségünk is. Ezt bizonyítja munkája, eszmei-politikai fejlődése. De ahhoz, hogy a fejlődést meggyorsíthassuk, őszintén kell beszélni arról is, hogy a polgári és kispolgári eszmék még sok értelmiségi gondolkodásában is elég mélyen élnek. A polgári-kispolgári nézetek elleni eszmei harc fontos feltétele annak, hogy egész értelmiségünk is szemléletében, gondolkodásában valóban szocialista legyen. Ez is a proletárdiktatúra pedagógiai funkciójából adódó fontos kötelességünk. A magyar proletárdiktatúra belső elnyomó funkciói fokozatosan veszítenek jelentőségükből. Ma már a fő feladat a gazdasági-szervező és nevelőmunka, amelyek még az össznépi államban is megmaradnak. sőt még jobban kiteljesednek. Pártunk és államunk lehetőséget nyújt a volt kizsákmányolóknak. hozzátartozóiknak, leszármazottjaiknak a társadalom új rendjébe való beilleszkedésre. Ezek az emberek társadalmunk alapvetően teljes jogú polgárai, ha becsületesen dolgoznak, lojálisán viselkednek népi demokratikus rendszerünkkel szemben. Nagy többségük él is ezekkel a lehetőségekkel és ellenük semmiféle elnyomásra nincs szükség. Vannak azonban olyanok is — konok megszállottak —. akik magatartásukban és gondolkodásukban nem vonták le az új helyzetből a megfelelő következtetéseket* nem akarnak belenyugodni helyzetük megváltozásába és különféle formában ellenséges tevékenységet fejtenek ki. Természetes, hogy aktív ellenségeinkkel szemben államunk teljes szigorral fellép. Azoknak tehát, akik azt kérdezik, hogy miért van még nálunk proletárdiktatúra, azt válaszoljuk: nem fejeződtek még be mindazok a társadalmi változások, amelyek a szocializmusban a belső fejlődés szempontjából az osztályharcot feleslegessé, szükségtelenné teszik. Igaz. ez a harc a társadalom belső szerkezetét tekintve, már nem osztályok ellen, hanem azok maradványai, az osztályellenség maradék politikai és ideológiai befolyása ellen folyik. De ez ma még az osztályharc reális frontja. Amikor az osztályharcnak ezen a frontján is teljes győzelmet aratunk — ami már a közeli jövő kérdése —. akkor mondhatjuk el, hogy a proletariátus diktatúrája hazánkban minden vonatkozásban betöltötte történelmi hivatását és befejeződött a proletárdiktatúra fokozatos átalakulása össznépi állammá. A szocialista ember nevelése A Szovjetunió Kommunista Pártja programja ideológiai téren az új ember nevelését jelöli meg legfontosabb feladatként Az új ember nevelése nálunk is napirenden lévő feladat. A párt Központi Bizottságának határozata a soron levő VIII. kongresszus összehívásáról sok fontos elemző munkát ad az ideológia front munkásainak. Sok szó esik mostanában az irodalmi, művészeti -modernségről* és korszerűségről. Fel kell hívnunk alkotó művészeink figyelmét hogy a modernség és korszerűség nemcsak és nem elsősorban a forma problémája. A formát nem lehet elszakítani a tartalomtól, s a mai nyugati formabontó és formaromboló fenegverekeskedés mögött könynven felismerhető az n tény, hogy elsősorban a korszerű tartalommal van baj. A szocialista ember nevelésében döntő szerepe van az építő, termelő munkában való részvételnek. A/, ideológiai munkának is az a legfőbb feladata, hogy segítse az építőmunkát, segítsen az embereknek eligazodni az életben, megmutatni a mai valóságot és a jövőt hogy mindenki megtalálja helyét ismerje és magas öntudattal teljesítse társadéba kötelezettségeit