Délmagyarország, 1962. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-12 / 9. szám

3 Péntek, 1962. Január 12. Szeged legkorszerűbb külterületi oktatási intézménye épül Újszegeden 16 tantermes lesz a Rózsa Ferenc sugárúti iskola Jól jött ez a néhány fa­gyos, zimankós nap az új­szegedi Rózsa Ferenc sugár­úti iskola e hetekben meg­kezdett építkezésén. A Ró­zsa Ferenc sugárút és a To­roczkói utca sarkára kerülő kétemeletes iskola főépüle­tének alapozásakor nem át­ázott, sáros talajon dolgoz­nak. Ez a kedvező körül­mény, valamint a gépesítés lehetővé tette, hogy halad­jon a földmunka, az alap betonozását már most meg­kezdhessék, sőt, hétfőn egy kőmúvesbrigád hozzáfogjon majd a tégla alapfalak fala­zásához is. Ez az iskola a város egyik legkorszerűbb külterületi ok­tatási intézménye lesz. Első­sorban a munkáslakta Jó­zsef Attila-telep tanulóinak helyzetét könnyiti, akik az eddigieknél jóval kedvezőbb körülmények között tanul­hatnak majd. Ugyanakkor a Rózsa Ferenc sugárűttól jobbra és balra elterülő, egyre fejlődő, benépesülő te­rületen lakó gyermekek szá­mára is nagyon előnyös kö­zelsége miatt. Mintegy hat és fél, hét­millió forintot fordít a ta­nács erre a/, építkezésre. A kétemeletes főépület hom­lokzata a Toroczkói utcára néz. a telek Rózsa Ferenc sugárúti részére tornaterem épül, amelyet külön épület­rész köt össze a főépülettel. Mivel az iskola összes helyi­ségeit központi fűtéssel lát­ják el, kazánházat is építe­nek. ennek kéménye 26 méter magas lesz. Korszerű az épületek belső elrendezése is. Az iskola 16 tanterme közül kettőt a földszinten, hatot az első, nyolcat pedig a második emeleten helyeznek el. Az emeletek középfolyosói egyben zsibongóul is szol­gálnak. Két tanulószoba, út­törőszoba, néhány nevelői szoba, igazgatói iroda, több politechnikai műhelyterem, különböző szertár, külön ter­mészettudományi előadóte­rem létesül majd az épület­ben. A földszinten melegítő konyhát is kialakítanak a napközis tanulók számára a központi konyháról odaszál­lított ételek melegítésére. Orvosi szoba és öltözők egé­szítik ki a tornatermet. iskola udvarat, azonkívül a telek egy részén kisebb sportpályát is létesítenek. 1963 közepére esik az épit­kezés befejezési határideje, úgyhogy az 1963—64-es tanévet már az új iskolában kezdhetik meg a környék kisdiákjai. Még ez évben tető alá sze­retné hozni az épületeket az építésvezetőség, hogy ma­radjon elegendő idő a kü­lönféle szakipari munkák hi­bátlan elvégzésére is. Gyorsítja majd az építke­zés menetét, hogy a belső anyagszállítást megfelelően gépesítik, például toronyda­rut állítanak majd fel ezen az Harc nélkiil nem M megy • • • ár hat évvel ezelőtt is nyilvánvaló volt, ma pedig a napnál vi­lágosabb előttünk, hogy a pártmunka csak a dolgozó tömegek életével, minden­napi gondjaival összefüggés­ben ér valamit. Ha a párt­szervezet valamennyi tevé­kenysége végső fokon nem arra irányul, hogy jobbá te­gye a közösséget alkotó mil­liók életét, akkor fáradozása hoz itt Szegeden is. hogy a fentieket határozottan kije­lenthessük. Csak néhány évig uralkodtak pártunkban a Lenin hagyatékától idegen módszerek, mégis keserves árat fizettünk érte. Elég ta­lán csak annyit említeni, hogy 1956-ban az ellenforra­dalmárok többeket, rendki­vül olcsó demagógiával — például az -egyforintos ke­nyér- követelésével — is meddő és értelmetlen. Mert zászlójuk alá tudtak csábí­Megfelelően parkosítják az építkezésen is. mi végett törné magát? Jegy­zőkönyvek és jelentések tö­meges gyártásával lehetetlen hatékony, szívhez és érte­lemhez szóló agitációt kifej­teni. Az ilyen bürokratikus, önmagéért való munka előbb-utóbb biztosan elszige­tel minket a való élettől. Elég sok szomorú tapasz­talat van birtokunkban ah­Irány a nagyvilág Németország, Csehszlovákia, Svájc, Szovjetunió Útnak indították Szegedről az újév első exportszállítmányait Véget ért az űj esztendő — Ez az év ,jól kezdődött januárjának első dekád ja. A — válaszolták a Paprikafel­munkát ott folytatták a sze- dolgozó Vállalatnál. — Már gedi üzemek, ahol december az év első nyolc napja alatt 30-án abbahagyták. Csak teljesítettük első negyedévi kevés helyen kezdtek mást exporttervünk egyharmadát­gyártani, mint az óévben. De azt is elmondották, Ezért természetes, hogy az hogy könnyű most ilyen exportáló vállalatok nem­csak a hazai, hanem külföl­di megrendelésre is dolgoz­nak. Csütörtökön körkérdést intéztünk néhány vállalat vezetőjéhez, milyen export­árukat indítottak útnak ezen a napion. élénk export tevékenységet kifejteni. Hiszen a múlt év utolsó napjában már ugyan­csak sürgették a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatot a megfagyott konzervet Ezért most csak a közeli or­szágokba szállítanak, ahol hasonló időjárási viszonyok vannak. Csütörtökön natűrlecsót csomagoltak, amelyet Cseh­szolvákiába küldenek. Az idén eddig 11 vagon export­árut szállítottak el az üzem­ből. A Szegedi Seprűgyárban hetenként 2—3 vagonnyi a külföldi igények, de a fel- seprűt csomagolnak export­Az idén már évi terv szerint termel a Székesfehérvári Könnyűfémmű új öntödéje és présmöve Befejező szakaszához érke- bővítés annyira előrehaladt, zett népgazdaságunk egyik hogy ma már valamennyi új legnagyobb beruházása, a épület áll, a gépek jelentős Székesfehérvári Könnyűfém- része üzemben van, vagy mű bővítése. Az aluterv-nek üzempróbázik, a többi gép szovjet szakértők közremű- szerelése pedig vége felé kö­ködésével, szovjet dokumen- zeledik, s az új alumínium­táció felhasználásával készí- öntöde és présmű, valamint tett tervei, alapján 625 millió segédüzemeik ebben az esz­forintos beruházási előirány- tendőben már évi terv sze­zattal 1958-ban megkezdett rint dolgoznak. Fahordók helyett alumínium tartályokban tárolják a félkésiárut a konzervgyárban Régen, évtizedekkel ezelőtt zervgyár 1962-ben több mint meghonosodott már a fél- másfélmillió forintos beru­készáruk fahordós tárolása a házasból 25 ilyen alumínium­konzerviparban. A Szegedi tankot vásárol. Ez a 25 tank Konzervgyárban is ezt a 75 vagon félkészáru tárolásá­módszert alkalmazták még ra lesz majd alkalmas, az elmúlt évben. A több száz fahordót, tele különböző kon­zervipari félkész termékkel, többnyire az udvaron pony­vákkal. szalmával letakarva tárolták. A hordók kezelése, állagának megóvása, s a fél­kész termék védelme sok munkaerőt, költséget igé­nyelt. A tavaszi hónapokbán különösen, amikor már fel­dolgozták a gyümölcspulpo­kat, velőket, különböző sű­rítményeket, hónapokig ja­vítgatták a hordókat az üzem kádárműhelyében. Eltakarták ugyan a naptól, védték a hordókat, de a száraz leve­gő mégis megtette hatását, szétszáradtak a dongák, va­lósággal összeestek a hordók. Ezeket mind újjá kellett -va­rázsolni", már amelyiket le­hetett. De nemcsak a javítga­tás került pénzbe, hanem az áruveszteség is. mert a fél­kész áruk ilyen tárolása ha­vonta átlagosan 1 százalékos veszteséget szenvedett. Az eddigi tárolási mód­szert most rövidesen felszá­molják. Az aluminiumfel­dolgozó ipar már készít tá­rolótartályokat a konzerv­ipar részére. A Szegedi Kőe­sőbb szervek azt mondották, csak januárban küldhetnek árut. Most aztán megindult az áradat. Ez évben eddig lényegében egy hét alatt több mint százezer kiló sze­gedi paprikát szállítottak el. Szerdán Brémába indult csomag 50 mázsa félédes, 50 mázsa rózsa és 50 mázsa édesnemes paprikával. Csü­törtökön 150 mázsa félédes paprikát indítottak útnak Passauba. — Nem szívesen szállí­tunk januárban — kezdték a tájékoztatót a Szegedi Konzervgyárban. — Itt Szege­den ugyanis viszonylag jó idő van, 1—2 fokos hideg­ben csomagoljuk be az árut, de ki tudja, hogy a nyugat­európai országokban hány fokos hideggel találkozhat a vagon. Ebből pedig baj le­het. Elmondták, hogy tavaly Nyugat-Németországban ke­rült veszélybe egy szállít­mány. Itt Szegeden plusz két fokos időben csomagol­ták az árut, Nyugat-Német­országban viszont olyan hi­deg fogadta, hogy csonttá fagyott a konzerv. Miután kiengedett, lényegében nem veszített ízéből, zamatából. Ezt megúszták minden prob­léma nélkül. A vevők azon­ban nem szívesen fogadták ra. Lényegében a munkások kezéből egyenesen az export­szállító vagonba kerül az áru. Csütörtökön ügynevezett nagy. seprűt vagoníroztak be, s szállítottak el Svájc részére. — Mi még csak csomagol­juk az év első export-szállít­mányát — mondták az Üj­szegedi Kender Lenszövő Vállalatnál. A Szovjetunió részére gyártunk ponyvát. Az export csomagokat itt tá­roljuk raktárunkban és vár­juk a HUNGAROTEX szál­lítási rendelkezését. Ha meg­kaptuk, miből mennyit szál­lítsunk, a következő napon már elindul az újszegedi áruval is a vasúti vagon. Szirmai István a Művészeti Szakszervezetek Szövetségében Sairmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön délután a Művészeti Szakszervezetek Szövetségében megbeszélést lartott a színházművészet képviselőivel, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának tanulságai ­róL (MTI Foto — Lajos Györsry felv.) A Szőnyi Kőolajipari Vállalat évi egymillió tonna kapacitású atmoszférikus nyersolaj­lepárlót épített, amelynek próbaüzemeltetését nemrég kezdték meg. A modern el­vek alapján készült új berendezés működését egy automatikus műszerekkel felsze­relt vezénylő teremből irányítják. A képen: Európa egyik legmodernebb vezénylőter­me, ahonnan a lepárló működését irányítják. tani. Mindez azért történhe­tett, mert korábban azt kép­zeltük, hogy mi, kommunis­ták önmagunk, a tömegek bizalma nélkül* is képesek vagyunk szocializmust épí­teni. A mikor 1956—57-ben új­jászerveztük a pártot, azt mondtuk: ezentúl szerényen, a népet hűsége­sen szolgálva lehet csak dol­goznunk. Leszögeztük akkor — a Berzsenyei utcai párt­oktatók házában volt az első összejövetel 1956. november 8-án —, hogy a gőgöt, az uta­sítgatást, a frázisokat, a nagy hangot, a beképzeltséget végérvényesen száműznünk kell magatartásunkból, mert csak így hozhatjuk helyre az elkövetett hibákat. Bizony többen voltak akkor még elvtársaink közül is kishitű­ek, hogy kár az energiáért, nem bízik már bennünk sen­ki. Az MSZMP központi és szegedi szervezői azonban fáradhatatlanul látogatták a csüggedőket Nem ígértek semmit, hanem azt mondot­ták: Gyere közénk elvtárs, hogy mindent helyrehozhas­sunk! Harc nélkül nem megy a tömegek bizalmának visz­szaszerzése, de az már fél győzelem, hogy látjuk ma­gunk előtt a lenini utat. És a pártnak igaza lett. öt esztendő minden munkája és eredménye tanúskodik amellett, hogy az SZKP XX. és XXII. kongresszusa he­lyes utat jelölt meg. illetve a mi pártunk igen bölcsen cselekedett, amikor végérvé­nyesen levonta a személyi kultusz káros következmé­nyeiből a tanulságokat. Az­óta sokkal érettebbekké ne­velődtünk. A párt nyíltság­gal és őszinteséggel, a tény­leges politikai és gazdasági helyzet mindenkori kendő­zetlen feltárásával, a lenini tanítások frázisnélküli ter­jesztésével, olyanná nevette hazánk lakosságának túlnyo­mó részét, hogy ma már nem süthetnék meg pecsenyéjü­ket a nép együgyüségére épí­tő reakciósok. Szegeden is bárhol állunk meg beszél­getni, mindenütt tárgyilago­san állapítják meg az embe­rek. hogy ezt a leninista po­litikát helyeslik és készek harcolni, küzdeni további megerősítéséért Maga az élet, a hétközna­pok gyakorlata igazolta te­hát, hogy pártunkban csakis a mostani, helyes módon szabad dolgozni. Mégsem mondhatjuk el azonban, hogy az újat. a jobbat már vala­mennyien megértettük. Gyak­ran még a pártszervezeteken belül is érvényesül a mar­xista filozófiának az a téte­le, hogy az új és a régi har­cában egy ideig a megcson­tosodottabb régi igen erősen tartja hiagát, s a most izmo­sodó új csak bizonyos idő múlva győzedelmeskedik véglegesen. A gazdasági élet vala­mennyi területén szükség van például arra. hogy a ve­zetők ne csak úgy -általá­ban- és -elvileg-* irányítsa­nak. hanem jó szakemberek módjára a részletproblémák­ba is naponta beleszóljanak és ahol szükséges. kijavítsák a hibákat. Csakhogy ez a va­lóságban nem olyan egyszer rű. Mindenekelőtt azért, mert bár szavakban minden­ki helyesli a Központi Bi­zottság irányelveit, amikor azonban a gyakorlatban is meg kell valósítani, akkor a különféle személyi ismeret­ségek és kapcsolatok szinte megbénítják — ha ideig­óráig is — az intézkedést. Harc nélkül tehát e tekm­1 ktUxji sem lephetünk dán 1 Ha nemcsak szavakban, ha­nem ténylegesen is meg akarjuk javítani a gazdasági vezetést, akkor ki kell mon­danunk bátran: aki nem fe­lel meg a posztján és a ta­nulástól is húzódozik, az ad­ja át helyét lendületes, elv­hű, harcra kész, fiatalabb kommunista vagy pártonkí­vüli szakembereknek, akik nem elégszenek meg egy adott szint elérésével, ha­nem napról napra újabb si­kerek felé törnek előre. gen nehéz kilábalnunk a pártmunka régi módszereiből is. Né­hány vezetőségválasztó tag­gyűlésen tapasztalhattuk Sze­geden, hogy az SZKP XXII. kongresszusának bátor szóki­mondása — hogy úgy mond­juk — megdöbbentette az elvtársakat, s mint valami kényes kérdésről, egyáltalán nem, vagy csak alig egy-két mondatban beszéltek a sze­mélyi kultusz tarthatatlan­ságáról. Pedig itt is káros minden késlekedés. Ha ed­dig nem ment, akkor holnap, vagy holnapután például az alsóvárosi pártszervezetben is bátran, kendőzés nélkül fel kell tárni, melyek a visz­szahúzó erők és új módon kell hozzáfogni azok kikü­szöböléséhez. A többi között arról van itt szó, hogy a ke­rület lakosaihoz az utóbbi két esztendő alatt alig nyi­tottak be a pártszervezet tag­jai egy kis eszmecsere vé­gett. Szükség lett volna pe­dig erre, hiszen a szövetke­zeti parasztoknak is jólesne, ha olykor beszélgetnének ve­lük a kommunisták. Az MSZMP Központi Bi­zottságának tagjai nem győ­zik eléggé hangsúlyozni, hogy a tömegek bizalmára elen­gedhetetlenül szüksége van a pártnak. Aki ezt nem érti és úgy fogja fel, hogy a "ne­hézkes fejű embereknek oda kell vágni-, annak jobb, ha egyelőre nem vesz részt a felvilágosító munkában, mert merevségével több kárt okoz, mint hasznot. Kádár János elvtárs kijelentette: nem le­het a szektáns és dogmatikus magatartást továbbra is va­lamiféle bocsánatos bűnnek tekinteni, mert az ilyesmi valójában felmérhetetlen ká­rokat okozhat. K inek szimpatikusak ma már a régi, bu­kott módszerek? Az MSZMP Központi Bizottsá­gának bizonyosan nem — azért hirdetett következetes harcot ellenük. Párttagsá­gunk döntő többsége szintén felzárkózott már a Központi Bizottság mögé és tapaszta­latok alapján győződött meg arról, hogy a régi munkastí­lus végképp csődöt mondott. A pártonkívüli dolgozók tö­megei is a jelenlegi "vonal­vezetés"-™ szavaznak, mert nem volt nehéz felismerniök, hogy ma szabadabban bon­takozhat ki a közösség és az egyén alkotóereje. Ezek sze­rint tehát nyilvánvaló: a ma még önmagukban vívódó, gyöt­rődő elvtársak is hamarosan felismerik a vita. a szabad bírálat és önbírálat jelentő­ségét és ők is végleg hátat fordítanak. a kétségkívül könnyebb, de rossz módsze­reknek. Harc nélkül nem megy az új győzelme — ezzel kezd­tük. s ezzel is szeretnénk vé­gezni. Mit értünk ez alatt? Azt. hogy vitatkoznunk, ér­velnünk kell a XXII. part­kongresszus szellemeben. Megeshet, hogy az ilyen vi­ták és eszmecserek egyelőre -haragszom rad"-dal végződ­nek. illetve egyesek szemé­lyes támadásnak veszik, ha mások konkrét tényekkel bebizonyítják maradi maga­tartásukat. Mégis váltain! kell az ilyesféle -harcot", mert nelrunk' kommunisták­nak elsősorban nem egyéni érzelmeinket kell néznünk hanem munkásosztályunk; népünk ügyének győzelmét

Next

/
Thumbnails
Contents