Délmagyarország, 1962. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 5. szám

Vasárnap, 1962. Jann&r 7. 4 A FELEDHETETLEN ODESSZA PRÓBA KÖ2SEN Tiszteletbeli pionírrá avattak Az odesszai városi tanács épülete en szeretnének egyszer el­utazni. Egymást követték a kérdések. Egy kalácsképíi, dundi kislány a szegedi Jurij Gagarin-iskola tanulói irárit kérdezősködött, a nagyobba­kat pedig már a magyar filmszínészek is érdekelték. Sok érdekes dolgot meg­tudtam tőlük és tanáraiktól. A többi között például azt, hogy legtöbbjük igen szor­galmas tanuló. Az iskola 25 osztályának 860 tanulója kö­zül csak tizenkettőnek van elégséges osztályzata, a töb­bi jó-, jeles-, illetve kitűnő­rendű. Az első osztályba hét­éves korban lehet beiratkoz­ni, a kilenc, tíz és a tizen­egyedik osztály tanulói azon­ban hetenként két napot már gyárban dolgoznak. Mi­re elvégzik a tizenegy osz­tályos általános iskolát, jól elsajátítanak egy-egy szak­mát is, s így a kétéves kö­telező fizikai munka vala­melyik üzemben nem jelent különösebb terhet számukra. Csak ezután mehetnek tech­nikumba vagy egyetemre to­vábbtanulni. Egy alkalommal zöl­ték velem, hogy meghívást kaptam az Odesszai 58-as számú Iskolába. Oda, ahol J. A. Kulik asszony, Szeged egyik leglelkesebb propa­gandistája is tanít. Örömmel vettem tudomásul az értesí­tést, mert Jekatyerina Alek­szejevnára jól emlékeztem, ő is tagja volt annak a háromtagú odesszai küldött­ségnek, amely 1961 augusz­tusában meglátogatta váro­sunkat. Rögtön megjelent előttem az a kép, amikor a rokonszenves szovjet peda­gógusnö hosszú percekig gyönyörködött a Beloiannisz téri zenélóóra játékában, majd fényképet kért róla, hogy Odesszában megmutat­hassa "gyermekeinek*. Is­métlem: szíves-örömest tet­tem tiszteletemet a fentebb nevezett iskolában, habár akkor még nem sejthettem, hogy soha nem tapasztalt gyönyörű élmény vár ott rám. Mintegy 850 főnyi kipirult arcú gyermeksereg fogadott, méghozzá olyan ovációval, hogy a megilletődéstől alig találtam megfelelő köszönő szavakat. A tolmácsom — egy kárpát-ukrán asszonyka — úgyszintén. A füle hegyé­ig ellepte a pírhullóm, za­vartan mosolygott és alig jött ki hang a torkán. A tá­gas folyosókon, a hallban, a színházteremben mindenütt tapsoló, éljenző fiúk és lá­nyok mosolyogtak felénk és kórusban kérték, hogy mondjak néhány szót Sze­gedről. Evégett fel kellett men­nünk a pódiumra. Nem te­hetek róla — csak ügyet­len, félbeharapott mondatok­ban tudtam beszélni. Ügy láttam, megbocsátottak. Ha lehet, még dübörgőbbé vált az ováció, miközben egy pöttömnyi lányka vörös pionírnyakkendővel ékített fel. Egy másik meg bokor­nyi virágköteggel kedveske­dett, egy harmadik pedig Lenin-jelvényt tűzött a ka­bátomra. Mindhárman mondtak valami köszöntés­félét, amit a forró hangulat­ban már csak azért sem ért­hettem meg, mert a kísérőm és fordítóm épp úgy nem lelt még magára, mint én. Kulik elvtársnő azután va­lószínűleg megsajnált min­ket. ö tartott egy újabb kis élménybeszámolót Szegedről. Szépeket mondhatott na­gyon, mert a zsúfolt terem falai már-már kidőlni ké­szültek a hurrázástól. Szegednek szólt J • Ieg és természetes közvet­lensége fogadtatás, tisztelt olvasóim. Ha Önök közül bárki meglátogatná ezt az odesszai iskolát, ugyanilyeh szíves fogadtatásban lenne része. Mert a szegediek­nek őszinte, sőt szinte ra­jongó barátai ezek a gye­rekek. Köszönhetjük ezt mindenekelőtt Jekatyerina Alekszejevna igazgatóhelyet­tesnek, aki szegedi látogatá­sa után — amint az egyik copfos csöppség elpletykálta — egy hónapig csak a mi városunkról mesélt a lelkes pioníroknak. De mesélem én is tovább sorjában. A kislányok — többen közülük olyanok, akiknek legszívesebben "ke­zét csókolom«-mal köszönne az ember — megmutattak a teremben egy díszes sarkot, amely a szovjet—magyar ba­rátságot szemléltette. Sze­gedről készült fényképek, a Dél-Magyarország cikkeinek, képeinek kivágatai, a Znamja Kommunizma című helyi lap szegedi vonatkozású cik­kei stb. láthatók itt ízléses dekoráció keretében. A fő helyet egy gondos írású, ini­ciálés dolgozat foglalja el — Szegedről szól. Az egyik ta­nuló fogalmazta azoknak az előadásoknak alapján, ame­lyeket Kulik tanár nénitől hallott Mutatták a gyerekek Magyarország térképét is, amelyen számukra Szeged a legszebb és legkedvesebb város, s ahova valamennyi­Földművesszövetkezeti vezetőségválasztások Négy ív nagy idő. Ekkor volt IV. kong­resszus* a szövetkezeti mozgalomnak. Az Országos Földművesszövetkezeti Tanács és a SZÖVOSZ igazgatósága úgy döntött — az alapszabály értelmében —, hogy 1962-ben újjá kell választani a vezetősé­geket és márciusban össze kell bírni az V. kongresszust, ahol a földművesszövet­kezetek, testvérszövetkezetek legjobb tag­jai — mint küldöttek — értékelik az el­telt időszak munkáját és a megváltozott körülmények között határozzák meg a so­ron következő feladataikat. A megye valamennyi földművesszövet­kezeténck, szakszövetkezetének igazgatósá­gai, apparátusa, ma már azt teszik, hogy minden este — valamelyik tagnak a laká­sán, vagy iskolánál, kultúrházban — ta­nácskoznak a tagsággal. Értékelik az eltelt 4 év munkáját — ezen belül az 1961. év eredményeit. Vizsgálat tárgyává teszik azt, hogy az igazgatóság, az apparátus, ho­gyan hajtotta végre a küldöttgyűlés hatá­rozatait, hogyan vette figyelembe a tag­ság javaslatait az egyes feladatok meg­valósításában, mint például a szakosítás­ban. a beruházásban, a forgalmi és jöve­delmezőségi tervek teljesítésében, a meg­levő vagyon őrzése és állandó gyarapítása szempontjából. Ezek mellett azt is helyes és szükséges értékelni, hogyan vette ki a tagság a ré­szét saját határozatainak végrehajtásából. Akkor cselekszik helyesen a tagság, ha az igazgatóság hívására elmegy a taggyűlések­re és őszintén, tárgyilagosan nyilatkozik a végzett munkáról és felelősségének tudatá­ban szavaz amellett a küldött mellett, aki­re rábízza a körzet tagsága, hogy ügvét, álláspontját képviselje a küldöttgyűlése­ken. A körültekintő küldöttválasztás azt eredményezi, hogy a küldöttgyűlés olyan vezetőséget tud majd választani, amely méltó és képes lesz arra, hogy a szövetke­zetet igazgassa. Nem arról van szó, hogy a jelenlegi ve­zetőségek valamennyi tagját hagyjuk ki a választásokon. Akik az adott időszak alatt jól dolgoztak, azokat feltétlen helyes, ha a tagság, a küldöttek újjáválasztják. Emel­lett azok helyett, akik passzívan szemlél­ték a szövetkezet feladatainak megoldását, válasszunk újakat. A tagság, a küldöttek akkor cselekszenek jól, ha a vezetőségekbe választanak lelkes, megfontolt fiatalokat, aktívan tevékenykedő nőket és a kulturá­lis munkához jól értő értelmiségieket, vala­mint a különböző testvérszövetkezetek kép­viselőit. A vezetőségválasztás igen fontos a szö­vetkezeti mozgalom életében. Éppen azért jól meg kell alapozni. A taggyűléseken, ta­nácskozásokon össze kell gyűjteni a tag­ság véleményét és azt a küldöttgyűlés be­számolójába be kell dolgozni, ezentúl az ötéves program szerinti határozati javas­latban is kifejezésre kell juttatni. A tagság, a küldöttek egyetértésével kell megvitatni, illetve megválasztani az űj vezetőségeket. Arra kell vigyázni, nehogy összeférhetet­lenség álljon elő, tehát meg kell nézni, ne­hogy szoros rokoni kapcsolat legyen az új vezetőségek tagjai között. A küldöttgyűlések akkor cselekszenek helyesen, ha az újonnan megválasztott ve­zetőségek feladatává tűzik a saját erőből történő beruházások mihamarabbi megva­lósítását, ami azt jelenti, hogy igen komoly összegű állami hitelt kell visszafizetni a szövetkezeteknek. E feladat megvalósítása abban az esetben lehetséges, ha a tagság, a küldöttek jó vezetőséget választanak és az új vezetőség az apparátusra, illetve a tagságra támaszkodva, szorosan együttmű­ködve a párt- és állami szervekkel dolgo­zik. Ennek megvan minden tekintetben a reális lehetősége Simon Sándor A gyárakban az 58-as iskola növendékeit. Nem ajnározzák, oktatják őket szüntelenül, mert már rájöttek, hogy a gyermekek nem szeretik, ha állandóan figyelik mozdulataikat. Ma­gukra hagyják tehát őket a munkapadoknál, hogy önál­lóbbak legyenek és alkotni tudjanak. Az iskola és az üzemek közötti szoros barát­ságot egyébként az is mu­tatja, hogy kölcsönösen részt vesznek egymás ünnepsége­in. Ezenkívül az iskola ta­nárai — valamennyien nők, csak egy férfi van közöttük — illetve az üzemek vezetői, rendszeresen kicserélik ta­pasztalataikat. Lehetetlen volt búcsúznom a lelkes kis barátok köréből addig, amíg bele nem egyez­tem, hogy tiszteletbeli pio­nírrá avassanak. Ez abból állt, hogy berajzolják a ne­vem egy drágakötésű dísz­könvvbe, a legjelesebb ta­nulók nevei közé. Utána Nadja Krilova és Tanja Kol­jenceva nyolcadik osztályos kislányok — nagylányok — két-két cuopanős csók kísé­retében átnyújtottak egy maguk készítette albumot, amelyben a legkiválóbb odesszai munkásokról, tudó­sokról. diákokról, no meg az első űrhaiós, Jurij Gagarin­ról készült rajzok sorakoz­tak. A legelső oldalon pedig a bejegyzés arról, hogy 1961. november 14-én az "Odesz­szai 58-as számú Iskola* kol­lektívája engem tiszteletbeli pionírrá avatott. Csak egyet­len szívességre kértek ennek ellenében: küldjek nekik mi­nél több fényképfelvételt Szegedről, hogy még jobban megismerhessék Odessza testvérvárosának életét. Kérésüket azóta már tel­jesítettem. Nagy István Tel jes lendülettel készülnek a Szegcdi Ncmzrti Szín­ház művészei az Aranyember január 17-i bemutatójára. Képünk próba közben készült Szendrrí Józsefről, az elő­adás rendezőjéről, Baracsi Ferencről, aki Tímár Mihá'r szerepét játssza, és a Noémit alakító Papp Éváról. Háromezernégyszáz új lakás a vegyipari do gozóknak A vegyiparnak az ötéves sara. A vegyipar minden tervben mintegy 600 millió egyes dolgozója körülbelül — hatszázmillió — forint jut 500 forint értékű munkaru­szociális és egészségügyi cé- hát kapott tavaly, lókra. Az előirányzat nagy­ságát kifejezően érzékelteti, ha arányba állítjuk a há­roméves terv szociális beru­házásaival, amelyekre 185 millió forintot költöttek. Kü­lönös gondot fordítanak arra, hogy az új üzemek dolgo­zóit korszerű, szép lakásba Költöztessék. Az új gyárak közelében 3400 lakást épí­tenek öt év alalt. Ezer-ezer lakást kap Kazincbarcika és a tiszaszederkényi új város, a bővülő Borsodi Vegyikom­binát, a Berentei Vegyimű­vek, illetve a Tiszavidéki Vegyikombinát dolgozói. Szolnokon a Tisza-Menti Ve­gyiművek dolgozóinak 270, Székesfehérvárott a könnyű­fémmű munkásainak 200 la­kást juttatnak. Nagyobb la­kásépítkezés lesz Nyergesúj­falun, Komáromban és több más vegyipari központban. A magános dplgozókat mun­kásszálláson helyezik el. Na­gyobb szállót építenek Ka­zincbarcikán s több más, új üzem szomszédságában. A régi üzemek között szinte alig akad, amelyiknek nc pótolná hiányzó munkásel­látási intézményeit. Sok új étterem, konyha, óvoda, böl­csőde nyílik 1965-ig. Az ötéves terv első évé­ben az üzemek több mint 35 millió forintot költöttek a dolgozók munkaruha-ellátá­Fajtaösszehasonlitó kísérletek Az állami gazdaságok fő­igazgatóságán most összesÍT tik az elmúlt évi kísérletek eredményeit, amelyek szá­mos területen értékes ta­pasztalatokat hoztak. Külö­nösen sokoldalú vizsgálato­kat folytattak a gazdaságok a kukoricatermeszlés nagy­üzemi módszereinek kidol­gozására. A Lajta-hansági állami gazdaságban például 11000 holdat vontak kísérlet alá, s többek között a komplex, mechanizált nagyüzemi ter­mesztés módszereit, a korai hibridfajtákat tanulmányoz­ták, és megkezdték egy sa­ját, korai hibridkukorica­fajta elszaporítását. A gaz­daság kiváló növénytermesz­tői az elmúlt évben már 10 000 holdra elegendő vető­magot állítottak elő a lajta­hansági l-es fajtájú hibrid­kukoricából. A bajaiak fajtaösszehason­lító kísérletén az MV—l-es vált be a legjobban, amely az aszályos esztendő ellene­re 28,86 mázsával fizetett. Békés—Csongrádban az egyik legfontosabb kukori­catermesztő tájunkon mag­nézium műtrágyázással ki ­sérleteztek, jó eredménnyel. Hollandia kiválóan alkalmas a téli sportok uzéstre, mert amint beköszönt a hideg, remek korcsolyapályává válik valamennyi tó és csatorna. A képen: Kinder­dijk egy része, a híres szélmalmokkal.

Next

/
Thumbnails
Contents