Délmagyarország, 1962. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

Vásárnap, 1962. január 28. A

legjobb volna nyíltan Varmara Karbovszkája: bevallani: — Szeret- X lek, Ira. Nagyon! , Légy a feleségem! — Ira pedig ezt válaszolná: — Olyan boldog vagyok, Igor! Szí vénán hozzád megyek! De Ira ezt nem mondja. Miért? Mi nem tetazik neki? JATEKSZABALYOK Már az sem jelent semmit, . .. J , ha két ember a kirándulá- ,elle "at na, és minden pillanatban kitehetném a házból a szűrét. Egy fiatal lánynak, méghozzá az olyan önállónak, mint te vagy, ismernie keli saját értékét. Az mondja meg neked: "Szeretem, legyen a feleségem ...« — Tegeződünk. — Szörnyű idők: mindenki tegeződik. Mindegy, aketnber jól érzi magát mel- modoré is. Most, hogy Irina lette. Hát így volt ez ez- már mérnök, mindenki azt "" Trw'J^Vs"közhen^rré- elött' de most minden bonyo- beszéli róla, hogy jól nevelt, kór 'azt" mondia' —^Nm' léev son, rözseszedes közben csó lultabbá vált ízlésesen öltözködik. Mindez a feleséTem — Denekfd . Ap hosszú ü, van „lőt. nfnJ® érdeme, ezért hallgat- óem szabad' mindjárt igent |ég hosszú ut van előt- „ta kell rá: ismeri az életet mondanod Fe)eldJ ezt? M' te, mindent meg tud és szereti Irinát. kolózik, vagy összebújva ül a moziban? Eddig bizonyos volt abban, hogy ő tetszik "ekl- J* » Utdbb' még fön'tölni. Az utá- "-"szeretlek'"^ felelek ér- tZk^ffih^nZo*™' ban minden megváltozott. sok zajonganak. ő pedig ied a szüleid előtt Naevsze- dolok a mrjhezmenésre. Irina feltuvalkodottan beszél nem érzJ, fól magót. s?óval o emberek de fzörnyra ~ ?e VjUda néni' WsZ 62 vele és túlságosan öntudatos. összesen negyvennyolc éve- könnyTlmúek! Három gyere- nem $fz! ... Az ünnep előestéjén, munka sek. Tehát elég érettek ah_ k y k ' vnágrgyaz , 7" f vecském, rmutan ezt mondta: hoz, hogy csaladot alapíthas- egyike? akadémiába adják, ^ « — Hát akkor megegyez- sanak. Az irodában körül- h,oz?, Csak Dosztojevszkij tünk, barátaim. Holnap belül mindnyájan egykorúak maslkat egyetemre' nunde"t alakJai mondjak egymás szemlndnyájan nálunk találko- és már valamennyien haza- könnyen vesznek. Falun el- mébe az igazságot. A szerezünk. sok. öt és Irinát tréfából nek és a kolhozparasztokat lem, a házasság —- lutri. A Ez azt jelenti, hogy meg- ™ór ré8en összeboronálták, kezelik: orr, fül, gége spe- lutri pedig játék. És minden ÍK^KEFE^TT Ü\'KAF?S F"^' ? TK ^ JÁTÉKNAK MCGV3NNAK 3 — ban Köztük őt is Néki dik komolyan venni. Aztán hogy a legfontosabb a ne- bályai. Kétszer nemet monelőbb is szólhatott volna, 3ött az a két nyári kirándu- velés. Igaz, gyermektelen dasz neki, s örökre a rabhogy a többiek ne hallják' las- Az elsőn nem történt vagyok, de a neveléshez sok- szoigád lesz. A legjobb volna, ha el se se™m}\ de 8 másodikon már ka, jobban értek mint so_ _ egyáltalán menne De most már késő csókolóztak. Jobban mondva . , ' . . «en rágódni a Leningrádi csak egyszer csókolták meg kan mások . . Hova teszed nem kívánok rabszolgatartó sugárúton utazik és tépolő- egymást, azután úgy tettek, azt a villát? A villa a tá- lenni! dik. Mi is történt tulajdon- mintha semmi sem történt nyértól balra, a kés pedig _ Akkor hát rabszolga képpen? volna. Ira szabadságra uta- jpbbra van. A kenyeret az akarsz lenni?... A krumpliÖtödik hónapja szerelmes *ott. Aznap, amikor vissza asztal jobb szélére tedd, a sajátát a sonka mellé tedd! Irinába. Méghozzá halálo- kellett térnie, reggel gondo- virágot pedig az asztal kö- A gyümölcsöt egyelőre hagyd san, erről szilárdan meg van sabban borotválkozott meg, zepére. Legalább mindent a kisasztalkán .. Sose légy győződve. Régóta Ismerik mint máskor, és boldogan tudni fogsz, ha majd férj- a férjed rabszolgája. Ha egymást, egy főiskolán ta- méregette magát a tükörben, hez mégy Igorhoz és száz- tudtára adod> hogy férjhez a lelkivilágod. A nultak mind a ketten, csak Mindenki tudja, hogy szerel- szor hálával gondolsz majd szeretnél menni, elvesztet- csókolódzással pedig várj. más-más fakultáson. Ott az mesek egymásba. rám. De légy azon, hogy ted a játszmát Azt hiszed, Ha nem egy ütődött, rájön, lyen is? Barna, élénk, csil egyetemen még nem szövő- Nem könnyű dolog egész költözzön el a szüleitől. La- hogy a nénédnek régimódiak hogy szigorú nevelésben ró- Iogó. De a legfontosabb, dött köztük szerelem. Sőt, nap tetetni magát, mintha kásuk ugyan nagy, de együtt az eIvei, Hogy képzeled! A 3zesultel •; • Valakl csengJ: hogy a viselkedése természcegyáltalán nem törődött ez- semmi sem történt volna, élni a szülőkkel, nem élet! szerelem egyforma legyen j 7' "ylS® 3 ° °S V tes. Az ember jól érzi maréi a nyúlánk lánnyal, aki amikor napi hét órát ülnek Amikor férjhez mentem el- az a kőkorszakban' vagy az i h vT^ I gát mellette- Mit jelent viszont nem sok figyelmet egymás mellett. Nem. Dönte- ső férjemhez, Pável Petro- atomkorban A fizika és a , 3 hT' k " Tala" azt' h°gy 6 meggon" fordított a vállas fiatalem- nie kell valamit, mégpedig vicshoZi én is megkövetel- vegyészet semmi szerepet ^ kI » tnonl dolaUan? EgyáltaIán nenv berre, hisz volt körülötte ma. amikor meg van híva tem, hogy nyomban hagyja nem jatszik benne. Az atom k°°nB, v ° v pODkinnfli hi8Z 8okéig töprengett> ala' épp elég vállas fiú. De a hozzájuk. Lesz ami lesz! ott a szüleit. darabokra hasadhat, de pró- va^ mtt tódom én hogvis- P°S3n kielemeZte érzé8eit; véletlen úgy hozta, hogy egy Csak azt tudná, miért váltó- _ De Ljuda néni, mi még báid mcg mondjuk a félté- híviákkai Hát akkor menj' 5 3nnyU szenvedett' mint irodába kerültek. Asztaluk zott meg oly hirtelen, miért igorrai el sem jutottunk idá- kenységet kettéhasítani! A vendéeek nvolctól eevia' talá" még S°h3' H°gy nCm"' is egymás mellett áll. Való- teteti magát oly hidegnek, lg. Hisz magad mondtad... _ Ijjuda néni, a hasadás öt teljes drát öltöttek Irá EgéSZ eSte Úgy ÜU mÍnt rondtam Miért is ne. még nem jelenti azt, hogy ékmU. Ettek. ittak, táncol- 3 szégyenpadban Irina nen" Vascsapolók VINCZE AND RAS rajza ütődött, rájön, hogy milyen H ogy nem figyelte meg milyen a szeme ennek a kislánynak. Miígy je pedig olyan rokonszenves asszony: "Mulassatok Jól ban furcsa, hogy azelőtt meg oly közömbösnek. "Hát ak- ^ sem nézte, milyen a szeme! kor megegyeztünk, baráta- 'Mindjárt észrevettem, forgácsokat csinálunk! tek Aztán a hóiban Milyen is? Barna, élénk, im ...* És neki egy szót sem hogy felcsillant a sze- _ Kedvesem, te ezekben búcsúzkodtak csillogó. Szóval nem minden- szólt. Vajon miért?... me és lángra gyúlt az ar- a dolgokban jobban kiisme- _ Q1 szé ,t j gyerekek, hisz ünnep van! S napi! S milyen szép a keze! Irina segített nénjenek ca, de hat csak nem fogja red magad> mint én_ Én volt minden. Köszönjük' fŐIeg Iegyetek egyszerue'k' Meg a lába! A lábáról egy- megteríteni az asztalt. Nén- nyíltan kimutatni érzelmeit? iajkus vagyok. De ha az ér- természetesek, ami olyanyszer ezt mondta: — Az ap- je nyugdijas operetténekes- Azt hiszem, második férjem- zeimekröl van szó, azokban W"na győzelemittasan nyira Jellemző nagyszerű ró láb már kiment a divat- nö, szigorú erkölcsű asszony, be: Szergej Alekszandrovics- egyetemi tanár vagyok. SzaI mosolygott. Tulajdon- fiatalságunkra*. Okos, érro lao mar mmeni a uiv.n- no, misuiu tn • --— egyetemi lanar vagyon, oza- tcéppen egész este szen t • ból. Örülök, hogy az enyém Irina nem tudja, milyen volt ba szerelmes voltain, de so- váltál neki Blok és Jesze- vedett de azért Igort is te,mes asszony' De Irina na" .... . » 1 NUA/NLLAN ,", 1 . FI CŰLV*. liarminckilences. — Igaz, a azelőtt, de azóta, mióta nála ha nem adtam a tudtára, nyin-verseket, ahogy taragy láb sokkal stabilabb, lakik, az erkölcsösség minta- Sőt, egészen az esküvőnkig nácsoltam neked? A legfontosabb, hogy a vi- képe és az életbölcsesség úgy érezte magát, mintha — Szavaltam hát. selkedése természetes. Az forrása a számára. És a jó csak látogatóba hívtam vol- — Helyes. Ha nem egy meg hogy teljes iegyen A«IS®IEJ5®JG]BJAABI2JAJSISJBJ3JEJ^^ RIIEIAÍTÍI ID/ŰEU » alaposan megkínozta. A hajlott orrú Natasa mellé ültette, akit csak azért hívott biunkivia SZATÍRA • Jójárt hivatali szobája. KOCSONYÁS: Kérem, osztályvezető kartárs, én nem akarok... én nem ízeretnék ... tudja jól, Igazán távol áll tőlem... izé. de van Itt valami, amit, úgy érzem, kötelességem jelenteni. Kérem, u Lelkes kartárs körül valami nincs rendben. JOJART: Na. valami bűzlik Daniéban? KOCSONYÁS: Igy van, vezető kortárs. Pontosan így. Valami bűzlik. Tetszik tudni, van egy új olasz vagy francia sláger, valami csau vagy csaó bambinó. Nyúlós, kapitalista termék. Giccs és szenny. Jampi dolog. Lelkes kartárs pedig majd megőrül érte. Külföldről megszerezte a lemezt. Most még munka közben is ezt dúdolja, dudorássza. Már az egész osztályt megtanította rá. Azóta, tessék elképzelni. mindenki ezt fütyüli. JÖJART: AZ egész osztály? KOCSONYÁS: Voltaképpen nem. Én. természetesen távoltartom magam ettől... Nem hajbókolok a kapitalizmus elótt. De ez a Lelkes! Viszszatartom felháborodásom Itt a vezető kartárs elött, de azt azért megmondom. hogy Lelkes veszedelmes kozmopolita. Hajbókoló! JOJART: Na, nem. Túlságosan elragadtatta magát. Egy vacak sláger miatt még nem mondhatjuk Lelkesről, hogy kozmopolita, hogy hajbókoló. KOCSONYÁS: (megijedve, hogy bejelentésit nem veszik komolyan.) De osztályvezető kartárs! Egész nap hallgatom. hogv I.elkcs ezt az imperialista slágert fütyüli. Mindig fütyül, állandóan terjeszti a mételyt! JÖJART: Nem mondom, ebben igaza van. A fogalmazása azonban rossz. A kozmopolita és a hajbókoló kifejezés nyilvánvalóan túlzás. Sokkal pontosabb, tárgyilagosabb és a helyzetnek ls megfelelőbb, ha azt mondjuk. Lelkes kartárs körül van valami. Egyszerűen csak ennyit. Van körülötte valami. Ez a kifejezés tálén szürkének hat, valójában azonban nagyon szemléletes és a lényegre tapint. Nem így találja? KOCSONYÁS: O, dehogynem, vezető kartárs, dehogynem. Teljesen egyetértek Egy hónappal később Jójárt otthonában. PALIKA: (hatéves, az iskolábol jön haza, csapkodja az ajtókat, közben torkaszakadtából énekel) Csaó, csaó, csaó bambina! Csókolom! JÖJART: (újságot olvas, felnéz) Mi az, Palika? Így kell hazajönni? Ezt tanulod az iskolában? PALIKA: Ez egv kassa sláger. A legújabb. Nem ismered? Az iskolában mindenki ezt énekli. JÖJÁRT: Kisfiam, én nem foglalkozom Ilyesmivel, (az újságba mélyed). , PALIKA: (újra énekel) Csaó bfembinó, csaó bambinó! A Köncöléknek lemezen ls megvan. Vegyük meg! Apu, vegyük meg mi is! (ordít) Csaó bambina! JÖJÁRT: Nem veszünk meg semmit. Hagyj olvasni! PALIKA: Vegyük meg! Apu. vegyük meg a csaó bambinát! A Köncöléknek ls megvan, Pedig annak az apukája nem is osztályvezető. JÖJÁRT: Hallgass már el! JÓJÁRTNÉ: Igaza van a gyereknek. Csakugyan meg kellene venni azt; a lemezt. A rádióban is állandóan es megy. Olyan népszerű, mint a mami itáliánó. t PALIKA: (ordítva) Hej, mambó![ Mambó itáliánó! Apu, vegyilk meg at csaó bambinát! JÖJÁRT: Mondtam már, hogy nemt veszünk meg semmit. • JOJÁRTNÉ: Majd megvesszük mi.p Palikám. Az apád mindig ilyen ókon-f zervatív volt. Moet se tart lépést élettel. Jójárt hivatali szobája. Egy hónappal\ később. A rádió szól. JÖJÁRT: Kérem, Gerinces kartárs,| előterjeszteni az előléptetéseket. GERINCES: Elsőnek Lelkes kar-| társat javaslom. JÖJART: Lelkest? Az anyagmozga-} tástól? GERINCES: Igen. Ügybuzgó, tehet-j séges. JÖJART: Mutassa csak az anyagát. GERINCES: (dossziét nyújt át) Tessék. (a fádióhoz lép) Ha megengedi, lecsavarom. JÖJÁRT: (az iratokat nézegeti) A világért se! Véletlenül éppen ked-! venc slágerem megy. A Clao, Bambina! Érzelmes, de kedves kis dal. Csak kissé régi. Nem ismeri? létszám. Valamikor egy osztályba jártak. Ira ugyanakkor Kolja Knopkinnal táncolt. Aztán egyszer csak így szólt hozzá: — Kolja, gyere, segíts nekem a konyhában! Nem, nem, már nem kell több senki. Elegen vagyunk ml ketten! — Jól van, kislány — mondta a néni, amikor a vendégek mögött becsukódott az ajtó. — Láttam, milyen pompásan játszottad a szerepedet Brávó! Szenvedett. Most aztán úgy jár majd utánad, mint a pulikutya. Most már nyugodt lehetsz. Az edényeket majd holnap elmosogatjuk. A metróállomáshoz értek és megkérdezték egymástól, gyon lehetetlenül viselkedett. Mindig azzal a Kolja Knopkinnal volt együtt. Ez annyi, mintha szembeköpte volna. De most aztán vége! Milyen szerencse, hogy még nem jegyezte el! Nincs roszszabb, mintha egy feleség álszenteskedik. De mi lesz majd holnap az irodában? Semmi. Jobban fog tudni dolgozni. Hisz emiatt az ostoba szerelem miatt mindig úgy érezte magát, mint aki parázson ül. Egyáltalán nem jó dolog, ha az ember a munkahelyén szeret bele valakibe. Jó, hogy vége lett! — Hát én itt lakom, Igor. Köszönöm, hogy hazakísért. Most aztán fusson, mert elmegy az utolsó földalatti. Viszontlátásra! — Viszontlátásra, Natasa! Mi a telefonszáma? — Miért érdekli? — Csak azért, hogy néha felhívhassam, ha megengedi. GERINCES: Sajnos,, nem. JÖJÁRT: (az iratokat lapozgatja, szórakozottan nevet) Ó, maga ókon-! zervatív ember! Tartson lépést a kor-! ral! GERINCES: (nevet) Igyekszem, osztályvezető kartárs! JÓJÁRT: Hanem ez az előterjesztés nem megy. Lelkes nem alkalmas erregj "i]k"' a fontos állásra. Van körülötte vala-a8yliKOS lenne • mi. Valami bűzlik körülötte. Vagy mi ki, merre tart. - Én egészen Zácepig Mondjuk^ akár_ holnap. Vagy utazom — felelte Natasa. — Megengedi, hogy hazatalán kellemetlen? Egyáltalán. Sőt nakísérjem? — kérdezte Igor. gyonis kellemes. De nem Rossz volt arra gondolnia, szeretném, ha másvalakinek hogy ez a kislány egyedül esn« rosszul, menjen haza éjnek idején. — Rendes lány maga. Má— Köszönöm, de maga itt sokkal is törődik. Csakhogy lakik a közelben. azok a mások már gondos— Nem számít. Hogy ne kodtak magukról, úgy, hogy unatkozzon, mesélek egy minden rendben van. ismerősömről, aki szörnyen . . peches ember. Minden ba- ^ utazta az egésl^várátja megnősült, de 6 még u * rost> jobbanmondva mindig egyedül van, mint az végigutazott az egész város ujjam. Legszívesebben ön- alatt. Az utasok ünnepi hangulatban voltak. Milyen sze— Szegény! öreg már, rencse, hogy nem tudta beis a helyes kifejezés? (gondolkodik)lugye? vallani Irinának: "Légy a Már nem is emlékszem. De Lelkesg — Hogyis mondjam csak: feleségem!* Milyen szerenmég nem öreg. de nem is cse, hogy nem esett bele halálosan ! — Hát akkor mesélje el. Fordította nagyon érdekes. Sárközi GyuL kartárs körül van valami, az biztos Éppen ezért helyette Kocsonyás ka'""lf- rai társat nevezzük ki. Mutassa csak azp1 d 6 anyagait. ö. L.