Délmagyarország, 1962. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

3 Vasárnap. 1962. január 2*. NEMES DEZSŐ: A kommunizmus építésének elvi kérdései Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján elhangzott előadás rövidített szövege A Szovjetunió Kommunista Pártja új programba a kommunista világmozgalom elsö olyan harci okmánya, amely a kommunizjnus anyagi-műszaki alapjainak megteremtését közvetlen feladatként jelöli meg. meghatározza a kommunizmushoz való átmenet konkrét útját. E nagy feladat megoldása a kommunizmus építésének sok elvi és gyakorlati kérdésének tisztázását követeli. A program választ ad ezekre a kérdésekre, meghatározva a kommunizmus építésének általános érvényű törvényeit. A kommunizmus építése: a két világrendszer versenye A Szovjetunió Kommunista Pártjának programja az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok talaján válaszol korunk alapvető kérdéseire, így a két világrendszer békés egymás mellett, élésének biztosításáért folyó harc elvi és gyakorlati kérdéseire is. A ai kommunista és munkáspárt 1960 novemberi értekezletén elfogadott nyilatkozat megállapította: "A győztes szocializmus országai főleg a gazdasági építéssel gyakorolnak befolyást a világforradalom fejlődésére". A szocialista világrendszer országaitlak már eddigi fejlődése is rendkívül mély hatást gyakorolt a világ népeinek tudatára, érzelmeire és törekvéseire. Gondoljuk csak el, hogy 1980-ra a Szovjetunió hatszorosára emeli Ipari termelését, három és félszeresére mezőgazdasági termelését S ha a Szovjetunió egymaga több ipari terméket fog 18—19 év múlva előállítani, mint ma az egész világ, milyen méretű lehet 1980-ra mai kiterjedése mellett a szocialista világrendszer egészének ipari termelése? A szocialista világrendszer ipari termelése 1960-ban a világ ipari termelésének még kereken 36 százalékát érte el. A két világrendszer békés egymás mellett élésének és a szocialista országok testvéri együttműködésének lenini politikáját követve, elérhetjük, hogy a szocialista nemzetek közössége 1980-ra három, három és félszeresen felülmúlja a kapitalista világ egészének ipari termelését még abban az esetben ls, ha a két világrendszer mai kiterjedése a két évtized alatt változatlan maradna és a kapitalizmus korlátai között a tőkés országok általános termelési szintje is. Ugyanakkor a szocialista világrendszernek óriási fölénye lesz a mezőgazdasági termelésben is. Változatlan maradhat-e azonban a két világrendszer jelenlegi kiterjedése a szocialista világ ilyen fejlődése és a kapitalizmus általános válságának egyidejű mélyülése mellett? Ez kizárt dolog! A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet — amely korunk fő tartalma — tovább halad elóre. A szocialista világrendszerhez új országok csatlakoznak majd az egyes országok forradalmi mozgalmainak békés úton vagy fegyveres harc által kivívott győzelme következtében. 1980-ra a szocialista világrendszer előretörése tehát sokkal nagyobb arányú lesz az említettnél. Kérdéses, hogy a szocialista világ ilyen fejlődése mellett egyáltalán meddig maradhat fenn a kapitalizmus a Föld bármelyik részén? A két világrendszer békés versenyének e tapasztalataira és távlataira viszont azért is utalnunk kell, hogy eloszlassunk minden kételyt és kishitűséget, mely a békés egymás mellett élést hirdető lenini politikánkkal szemben keletkezhet. Ismeretes, hogy Enver Hodzsa és eszmetársai nagy buzgalommal próbálják terjeszteni e kételyt és kishitűséget, és a békés egymás mellett élés lenini elvének követését. -Hruscsov-féle revíz!onizmus*-nak ócsárolják. Aligha telik azonban sok időbe, amíg i a szocialista világrendszer fejlődése a történelem lomtárába söpri ezt a "radikális-" köntösbe bújt kishitűséget, a "radikális-" visszarettenést a két rendszer békés versenyének feladatai elől. (Hodzsáék politikájának persze nem ez a lényege, hanem csak »elvi-K színezetű takarója eléggé el nem ítélhető személyi kultuszos nacionalizmusuknak, amellyel azonban itt most nem foglalkozunk.) A Szovjetunió Kommunista Pártja új programja a kommunizmus építésének és a béke védelmének együttes programja, a két rendszer békés egymás mellett éléséért és a békés verseny megnyeréséért, a tőkés rendszer legyőzéséért folyó küzdelem harci okmánya. A kommunizmus megteremtésének anyagi és morális feltételei A kommunizmus építésének általános érvényű elvi kérdései közül először a kommunizmus megteremtésének alapvető feltételeivel foglalkozunk. Az 1960-as moszkvai nyilatkozat elvileg állást foglalt abban, hogy a szocialista Országok, amelyek a szocialista társadalmat felépítették, hogyan jutnak el a kommunizmushoz. A Szovjetunió Kommunista Pártja új programja azonban nemcsak elvileg vallja a moszkvai nyilatkozat megállapítását, hanem a kommunizmus építésének konkrét gyakorlati programjával erősíti azt meg. A Szovjetunió Kommunista Pártjának új programja a 20 éves fejlesztési tervben megszabja az első évtized feladatát, és a második évtized végére, 193ü-ra megvalósítandó feladatot. Az első évtizedben az ipari termelés az 1960. évinek a két és félszeresére no, és összmennyisége felülmúlja az Egyesült Államok ipari termelését, figyelembe véve azt is, hogy közben az Egyesült Államok ipara is növekszik. Ebben az évtizedben a szovjet népgazdaság leküzdi a mezőgazdaság viszonylagos elmaradását, és össztermelését — az iparhoz hasonlóan — 1960-hoz viszonyítva, ugyancsak két és félszeresére fogja növelni. Ez azt jelenti, hogy a szovjet mezőgazdaság ebben az évtizedben nemvsak a termelés összmennyiségében múlja majd felül az Egyesült Államok mezőgazdaságát, de az egy főre eső termelés tekintetében is. Az első évtizedben már általánossá válik a 6 órás munkanap, illetve a 35 órás munkahét, a 7 órás munkanap esetén heti két munkaszüneti nappal. A második évtizedben — 1971-től 1980-ig — a mezőgazdasági termelés növekedése más lassúbb, de annyi, mint az 1960, évi egész termelés. Így emelkedik 1980-ra a mezőgázdasági termelés az 1960. évinek a három és félszeresére. Viszont a második évtizedben az ipari termelés további növekedése az 1960. évinek a három cs félszerese; így éri el 1980-ra az 1960. évi ipari termelés színvonalának a hatszorosét. Rendkívül fontos elvi jelentőségű a fogyasztási javak elosztásának a módja is a kommunizmus építésének ebben a szakaszában. A program megállapítja, hogy a kommunizmus anyagi-műszaki alapjainak megteremtése folyamán a munka szerinti elosztás szocialista elve maraő a döntő Emellett a szükségletek szerinti elosztás szerepe növekszik, de a Szovjetunió Kommunista Pártja a kommunizmus anyagiműszaki alapjainak a megteremtése idejére tartja csak megvalósítandónak a fogyasztási javak mintegy felének a szükségletek szerinti elosztását a társadalmi fogyasztási alapokból. Amikor a munka szerinti elosztás szocialista elve teljesen érvényét veszti és a szükségletek szerinti elosztás elve kizárólagossá válik, amikor az anyagi ösztönzést a társadalmi élet minden területén teljesen kiszorítja a morális ösztönzés, akkor valósul meg a teljes kommunizmus. Az anyagi termelés igen magas színvonala mellett a kommunizmus nélkülözhetetlen feltétele a kommunista morál általánossá válása is. A köz javára végzett munka a kommunista társadalom emberének elsőrendű életszükséglete és minden ember megbecsülésének alapja. A kommunista morál azonban csak akkor válhat a társadalom általános moráljává, amikor a kommunista termelési viszonyok anyagi alapjai már létrejöhettek. A szocialista társadalomnak is és a kommunista társadalomnak is alapvető erkölcsi követelménye, hogy tagjai a társadalom javára minél eredményesebben dolgozzanak. Á szocialista társadalmi erkölcs a szocialista társadalom érdekeit szolgálja, amikor elismeri és védelmezi az anyagi érdekeltség elvének elsődlegességét a több és jobb munkára való ösztönzésben. Az anyagi érdekeltség elvének elsődlegessége mellett azonban a társadalom javára végzett munka erkölcsi ösztönzője, erkölcsi elismerése is nélkülözhetetlen, A javak szükségletek szerinti elosztásának az elemei is megvannak, és növekednek már a szocialista társadalomban. Az ingyenes orvosi ellátás, a díjmentes iskolai oktatás, az ösztöndíjrendszer széleskörül kifejlesztése, a családi pótlék és sok más szociális és kulturális vívmányunk tanúsítja ezt. A kommunista társadalomban, ahol az osztálykülönbség megszűnt, az anyagi termelés rendkívül magas színvonala lehetővé leszi a szükségletek teljes kielégítését, elveszti érvényét az anyagi érdekeltség elve. Amikor az emberek megszabadulnak minden anyagi gondtól, s a "bőség szarujából mindenki egyaránt vehet*, akkor az anyagi ösztönzés értelmét veszti; csak az erkölcsi ösztönzők maradnak meg és ezek elegendők is annak a biztosítására, hogy minden ember képességei szerint, termeljen. Az erkölcsi ösztönzők elegendő volta, más szóval: a kommunista morál általánossá válása egyben nélkülözhetetlen feltétele is annak, hogy teljes mértékben valóra váljon a kommunista elosztás elve, mely szerint mindenki szükséglete szerint részesedik a javakból. A szovjet falu fejlődése, a városok és falvak közti különbség fokozatos megszűnése Nagyon tanulságosak a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának megállapításai a falu társadalmi viszonyainak a fejlődéséről, s különösen a kolhozokról. A szovjet falu fejlődésének útját a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága esak akkor tehette világossá, amikor elvetette Sztálinnak a mezőgazdaság fejlődésével kapcsolatos hibás nézeteit. Sztálin ugyanis azt vallotta, hogy a terménybeszolgáltatás rendszerének teljessé válása fejleszti a kolhoztulajdont össznépi tulajdonná. Ugyanakkor mereven elutasított minden javaslatot arra vonatkozóan, hogy a gépállomások gépelt adják el a kolhozoknak. Sztálin elmulasztotta megvizsgálni azt, hogy a termelés fellendítésének érdeke mit követel. Holott a termelőerők fejlődéséneik meghatározó szerepe van a termelési viszonyok fejlődésében. A szocialista áruforgalom növekedésétől való dogmatikus félelme elhomályosította előtte az anyagi ösztönzés lenini elvének jelentőségét és előidézte eme elv súlyos megsértését. Ez vált a kolhoztermelés súlyos fékjévé. Mindez tápot adhatott olyan törekvéseknek, amelyek a kolhozoknak szovhozokká alakításával akartak kiutat találni a kolhoztermelés megrekedését eredményező helyzetből. Az élet teljes mértékben igazolta azt a kolhozfejlesztési politikát, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Sztálin halála után, Hruscsov elvtárs vezetésével követett. E politika szerint nem a "végénél* kezdik a kolhoztulajdon össznépi tulajdonná fejlesztését, hanem az alapoknál: a termelés fejlesztésénél. Ez pedig megkövetelte a kolhozpolitikában is az anyagi érdekeltség elvének követését. A kolhozok további erősödése lehetővé teszi a saját erőforrások minél teljesebb kihasználását, s ennek során az áttérést a szovhozok fejlettebb munkaszervezési rendszerére is. A kolhozfalu továbbfejlődésének útja a különféle kolhozközi vállalkozások, valamint a mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozását végző közős állami és kolhozvállalatok létesítése. Ebben a fejlődésben természetesen fontos szerepet kap a szervezett termékcsere is; az alapvető azonban a termelés széles körű továbbfejlesztése. Általános érvényűek a város és falu közti különbség fokozatos megszűnésének alapvető feltételei is, amelyeket a program megjelöl. A falu városiasodásának alapja a mezőgazdaság gépesítésének magas fokra emelése. A falu városiasodásában természetesen elsőrendű szerepet játszik a kulturális és egészségügyi ellátás, a közművek, a kommunális szolgáltatások fejlődése. A kulturális, egészségügyi és kommunális fejlődés egymaga nem oldhatja meg • falu és a város közötti különbség megszüntetését, de nélkülözhetetlen része cs alapvető célja a falu városiasodásának. A kommunizmus anyagi-műszaki alapjainak megteremtését követő fejlődési szakaszban valószínűleg igen hamar teljesen megszűnnek a maradványai is a váés falu közti különbségeknek. A szellemi és fizikai munka közötti különbség elmcsódása A kommunizmus anyagi-műszakj alapjainak megteremtése időszakában létrejönnek a szellemi és fizikai munka közötti határvonal elmosódásának feltételei és e határvonal elmosódásának a folyamata messze előrehalad. Ez a folyamat a termelés magas fokú gépesítésének, a nehéz fizikai munka kiküszöbölésének, az automatizálás széles körű fejlődésének alapján mehet csak végbe; feltételezi, hogy a dolgozók egészének általános kulturális és műszaki színvonala technikusi és mérnöki színvonalra emelkedjen. A Szovjetunió Kommunista Pártjának új programja feladatul állítja, hogy" ebben az évtizedben "minden iskolaköteles gyermek kötelezően megszerezze a középfokú általános és politechnikai végzettséget*, általános érettségi műveltsége és sokoldalú gyakorlati műszaki ismerete legyen. A továbbtanulás mind általánosabba válik. "A tudomány és a technika rohamos fejlődése mellett — állapítja meg a program — állandóan tökéletesíteni kell a szakmai-technikai képzés és a termelési oktatás rendszerét, hogy a termelésben dolgozók a szaktu dásuk mellett gyarapítsák társadalom- és természettudományi ismereteiket; szerezzenek mérnöki, technikusi, agronómusi. orvosi, vagy egyéb szakismereteket*. A kommunizmus anvagi-műszaki alap jainak megteremtése idejére a most felserdülő új nemzedék általános műveltségi és szakmai színvonala már olyan lesz, amely biztosíthatja a szellemi és fizikai munka közti határvonal teljes elmosódását. Az idősebb munkaképes korosztályira' nagy része szintén erre a színvonalú emelkedik, de egy része még nem. A szellemi és a fizikai munka közti határvonal teljes elmosódása csak a kommunizmus anyagi-műszaki alapjainak megteremtését követő időszakban valósul meg. A kommunizmusban a hivatásos tudósok és a műkedvelő tudományos kutatók, a hivatásos művészet és a műkedvelő művészet között is megszűnik az éles határvonal. A munkaidő megrövidülése mindenk' számára lehetővé fogja tenni, hogi alapvető munkája mellett a tudomány, a technika, a művészet bármely ágában bővítse ismereteit és kedvére kísérletezzen, alkosson, torsát a köznek megmutassa. Az állam jellegének változása UJ A Szovjetunió Kommunista Pártjának programja rendkívül fontos új tételekkel gazdagítja a marxi—lenini államelméletet. Mindenekelőtt a programnak azt a megállapítását kell említenünk, amely szerint a szovjet állam már betöltötte a proletárdiktatúra történelmi funkcióját és össznépi állammá fejlődött. Áz államelmélet szerves része az osztályharcelméletnek. Ha valaki hibát vét az osztályharcelmélet alapvető kérdésében, e hibának közvetlen kihatása lehet az államelméletre és eltorzítja azt. Ismeretes, hogy Sztálin az egyik legsúlyosabb elméleti hibát az osztályharc kérdésében követte el. Felállította azt a tételt, mely szerint az osztályharc a kizsákmányoló osztályok felszámolása után is állandóan élesedik. Ez a torz osztályharcelmélete végül is ahhoz a tételhez vezetett, mely szerint az ellenség a szocialista társadalomban csak párttagsági könyvvel a zsebében tud hatékony aknamunkát folytatni, s az ellenséget elsősorban a párt soraiban kell keresni. E szörnyű tétel szolgált elméleti igazolásul a személyi kultusz árnyékában elkövetett súlyos törvénysértéseknek: a szükséges politikai éberség rendkívül káros általános gyanakvássá torzult, amelynek ártatlan emberek, a párt derék harcosai estek áldozatul. Amíg a hibás sztálini tétel, a személyi kultusz velejárója gyanánt, dogmaként érvényben volt, addig a proletárdiktatúra államának össznépi állammá fejlődését nem lehetett felismerni. A Szovjetunió Kommunista Pártja nevezetes huszadik kongresszusa leszámolt az Itt említett hibás sztálini tételekkel Az osztályharcelmélet sztálini eltorzításával való eszmei leszámolás a forradalmi törvényesség helyreállításának és megszilárdításának, valamint a szovjet demokrácia további fejlődésének eszmei megerősítését szolgálta. Maga után vonta azonban az államelmélet továbbfejlődését is. Ennek eredménye az a nagyszerű felismerés, hogy a szovjet állam a proletárdiktatúra történelmi feladatát már elvégezte és össznépi állammá vált. A szovjet állam fejlődése arról tanúskodik, hogy a proletárdiktatúra állama nem az állam utolsó formája, mert a proletárdiktatúra megszűnik, mielőtt még az állam megszűnhetne. A proletárdiktatúra a Szo\»jetunióban megszűnt a kommunizmus építésének széleskörű kibontakozása kezdetén; az állam elhalása viszont csak a kommunizmus anyagi-műszaki alapjainak megteremtése után következhet bc. A Magyar Népköztársaság a proletárdiktatúra állama, mely azonban már messze előrehaladt az össznépi állammá válás útján. Államunk és népünk döntő sikert aratott a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Az értelmiség bekapcsolódása a szocialista építésbe már évtizedes múltra 'Folytatás a 4. oldalon.1