Délmagyarország, 1961. december (51. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-10 / 291. szám

3 Vasárnap, 1901. december 10. Nemcsak pénz, nagyobb felelősségérzet is kell Teendők a szegedi üzemekben as Ötéves terv feladatainak jó végre ha / iámért Néhány héttel ezelőtt a rek véleménye szerint Kö- lene munkát biztosítani. A szegedi vállalatvezetők, üze- zép-Európa egyik legmoder- kihasználatlanságnak többmi parttitkárok értekzletén nebb ilyen üzeme. Éppen féle at óka. Igen számottevő Kuhvan Rezső, a Beruházási ezért magától értetődő, hogy az anyagellátás. Hiszen nem Bank Csongrád megyei fiók- az ilyen jellegű üzemek kö- minden iparágban, nem elmondotta, zül a legtöbbet és a legter- minden gyárnak lehet táljának vezetője hogy tavaly s idén sem melékenyebben termelők kö- teljesíteni a tervet, mert a használtuk ki az üzemek zé tartozik. Tegyük hozzá, több árura a hazai vagy műs2aki fejlesztésére a bank- hogy papíron. A harmadik külföldi Diacokon nincs hitel nyújtotta lehetőségeket, negyedévben ugyanis az itt szük°Íg £ kutatni Többnyire csak a ruhagyár, levő gépeket csak 45,5 szá- kTa^nyerfan^^orrL te a . használták ki. A készóru elhelyezésének lehea paprikafeldolgozó vállalat, zalékban • konzervgyár és a Délrost gyár régi gépel ls Sokat áll- t&éaét ls Anélkül htaty kééltek ezzel a lehetőséggel, nak, munka nélkül/Például reSni kellene ^ elhelvezL Ezekben az üzemekben ko- a keret- és körfűrészek 55, ^LáSáTtJdunko£an ilfekl"-lhfnek/ a szalagfűrészek 15 százalék- c!kkfees%ról mely keresett hogy jobb, korszerűbb gepek ban vannak kihasználva, beszerzésével növeljék, töké- Megyénk bútoripara, termékülföldön. Például a műszaki létesítsék a termelést, és lé- szeíesen ezen belül' a Sze- 'Sf Keíwte^^zölő nyeges önköltségcsökkenést gedi Bútorgyár fűrész és mé^™ erjenek e1' marógépé, kihasznalasa is két müszakban dolgoznak. A Nem kell az új? lgen gyenge' Kapacltasuk Megkérdezhetné alfg 15^2Ö°százaíéká'r hasz- minisztérium kender-lenipa n igazgatosaga is hajlandó bárki: nositják. Érdekes, hogv ^^H olyan is megtörtént, hogy kí Szegedi Kenderfonógyár fo- ®nyagpt1 b!Zto!,l£ani' . h,ogy nálják a pénzt és vannak nógépei 55-60, a konfekció- harmadik műszakban is dol vállalatvezetők, akik nem ipar varrógépei pedig mind- go«iaasanaK a nyújtják markukat, hanem össze 30—32 százalékban elfordulnak? Vagy talán vannak kihasználva, olyan jól állunk a technikai ötéves tervünk egyik fő vállalat .színvonallal, hogy nincs célkitűzése, hogy a meglévő üzemben szükség modernizálásra? Kö- termelőberendezéseket mozelről sem. Hiszen köztudo- dernizáljuk, s a meglevő kainású, hogy a szegedi üzemek paCitást használjuk ki, job- , . , „ gépei, ahogy mondani szok- . ' nemhogy azt keresnek, mitek, már „szakállasak*, öre- ban az eddlgiekneL A sze" ként lehetne a legrövidebb gek. Ezt megállapíthatja az gedi üzemekben is nagy le- időn belül megvalósítni a olyan ember is, aki kevésbé hetöség nyílna arra, hogy három műszakot, jartas egyik vagy másik növeljük a mdszakszámokat, Népgazdaságunk ezzel nagyobb használhatnánk gépek, szí vesen teszi ezt, hiszen külföldön nagy keresete van á termékeinek. Az mégis bizonyos mérvű ellenállás tapasztalható. Idegenkedésüket sokféle módon magyarázzák, második mértékben ötéves tervé nagy és nehéz ki a meg- feladatokat ró vállalatinkra. szakmában. Nem kell az új, elég a lu lyett álljon itt néhány tény és számadat. lévo gépeket Csongrád me- E feladatok megoldását azonBar vállalataink gépkihasz- gye állami iparában a válla- ban ne csak úgy igyekezzenalásának foka évről évre latok 20 százaléka dolgozik nék megvalósítani a Vállalaemelkedik, a különböző át- három műszakban 31 száza_ tok> hogy újabb befuházásokTdeT^l a gyengeefeké- léka két- 49 százaléka sokat kérnek, hanem azáltal szitás miatt értékes gépek egy müszakban. állnak kihasználatlanul rö- , A lehetőség adott is, hogy jobban kihasználják a meglevő berendezéseket. A terv megvalósításához mint a felsorolt példák is Vajon miért nem használjuk igazolják nemcsak pénz, hanem a lehetőségek jobb kiTehát a lehetőség adott videbb, hosszab ideig. Például a múlt év végén megtartott vizsgálat arról tájékoztatta az érdekelteket, hogy Csongrád megye mi- ki a meglevő kapacitást? Hi nisztériumi iparában ilyen gzen erre ösztönöznek ben- használása nagyobb felelősokok miatt 31,5 millió fo- nünket az ötéves terv irány- . . ' ... rint értékű gép volt hasz- elvei, s az ls, hogy Szegeden ^ ^ ls Kel nálaton kívül. A vállalatok még sok munkáskéznek kel- N. P. villanymotor állományának pedig 23 százaléka állt átszervezés miatt. Használjuk kl jobban a meglevő gépeket A munkába állított gépek, regiek és újak kihasználása sem kedvezőbb. Xgeri alacsony a fémmegmunkáló gépek kihasználása, különösen a megye gépipari vállalatainál. A szeptemberi adatok szerint néhány üzemben á teljréíthető munkaóráknak mindössze á felében használták ki a gépeket. A szegedi XI. Autójavító Vállalat több gépének kihasználása pedig alig 40 százalékos. A falemezgyár színfurnír üzeméről senki sem mondhatja, hogy öreg, régi gépekkel felszerelt. Hiszen alig néhány hónapja kezdte meg a termelést és a szakembe_ Magyar és afrikai diákok együtt ünnepelték Tanganyika függetlenségét Megkapóan szép ünnepség tiszteletére rendezett gyűlést volt tegnap, szombaton dél- Nagy Cirok Eszter, a kolléután a Szegedi Orvostudo- gium KISZ-szervezetének vemányi Egyetem Apáthy-ról zetőségi tagja nyitotta meg, elnevezett KISZ-kollégiumá- majd Willy W. Anok tangaban. A diákok a függetlensé- nyikai egyetemista lény gét most elnyert 28. afrikai mondott beszédet. Hatalmas ország, Tanganyika gyarmati taps közben állapította meg, uralom alóli fölszabadulását hogy Dar es Saloamban az köszöntötték. A magyar egye- angol zászló helyett a Tantemisták együtt örültek a ganyikai köztársaság zászlaSzegeden tanuló afrikai, tan- ja leng. Nagy öröm ez azaf ganyikai diákokkal. A független Nagyarányú szőlőtelepítés Nem töltik tétlenül a decemberi napokat az Ásotthálmi Állami Gazdaság dolgozói. A múlt évben 500 kataszteri hold nagyságú, egytagban levő szölőtábla telepítését kezdték meg. most pedig folytatják. A szigorúbb fagyok beálltáig újabb 150 kataszteri holddal akarják növelni a kész telepítéseket. A munkában már a legkorszerűbb telepítési eljárásokat alkalmazzák. A sorok 240 centiméter távolságra helyezkednek el egymástól, a tőkék távolsága pedig 60 centiméter. Igy a mostani ültetésű területeket már csaknem teljesen univerzális traktorokkal művelhetik. rikai népeknek, a békeszereTanganyika tő embereknek, s egyben újabb ösztönző erő a gyarmati rendszer teljes felszámolására. Az ízzóhangulatu gyűlés Sütő Mihálynak, a kollégium igazgatójának zárszavával fejeződött be. Ezután a magyar egyetemisták képviselői és afrikai diákok a Tanganyika! Köztársaságra ürítették poharaikat. A dél-magyarországi írótalálkossé elé A

holnapi szegedi irótolalkozó — Csongrád, Békés, Bács-Kiskun megye és Szeged város íróinak összejövetele — nem azonos a korábbi évek .találkozóival. Egyrészt azért nem, mert első esetben fordul elő, hogy az Alföldön élő tollforgatók szervezett keretek között ülnek le alaposabb gondolatcserére. Eddig rendszerint saját kis „fészkükben*. Kecskeméten, Békéscsabán egymás között hányták-vetették a magyar literatúra lokális bajait, vagy egy-egy közülük fölnyargalt a fővárosba és ott, az irodalom hivatalos berkeiben próbálta megértetni a vidéken élő tollforgatók baját-gondját. Most három megyéből gyűlnek egybe, Dél-Magyarország eentruinába, és közösen próbálják kialakítani a tennivalókat. Azért sem azonos ez a tanácskozás a megelőző írói találkozókkal, inert itt most nem nagy „politikai*, „világnézeti* viharok többnyire álproblémái töltik meg a termeket. E helyett a politikai tisztulás utáni folyamut bonyolult, nehéz — az irodalomban is jelentkező — kérdései foglalkoztatják a résztvevőket. A konstruktív munka hogyanja, mikéntje kerül terítékre. Ö

rvendetes jelenség, hogy az irodalom szerepéről, jelenségéről, az „izmusok* egymás közti harcáról már nem kell vitatkozni. Ezekben a megyékben a vezetők, párt és állami munkások éppúgy tudják, mint a tollforgatók, hogy mi a szerepe az irodalomnak társadalmunk erkölcsi, lelki formálásában. „Új* kérdések vetődnek fel. Például az egyik: a vidéken élő írók szervezeti életének intenzívebbé tétele. Igaz, hogy megalakult Szegeden a Magyar írók Szövetségének Dél-magyarországi Csoportja. Ez az organizáció azonban kezdetlegessége, anyagi szűkössége, könyvkiadási lehetőségeinek — sajnos — elég nagy kötöttsége folytán nem nőtt fel jól működő szervezetté és nem vált az alföldi irodalom egészséges centrumává. Az írószövetség e csoportjának vezetői rendkívül sokat dolgoznak. Rendszeresen járják a megyéket, városokat, munkájuk eredményének jelel már láthatók a napilapok hasábjain, a Tiszatájban és a könyvkiadás 1962-es évi tervében is. Itt mégis most a „hogyan* kérdései kerülnek előtérbe. S erre feleletet adni a kecskemétieknek, a békéscsabaiaknak, a hódmezővásárhelyieknek és a szegedieknek: kell. Természetesen a Magyar Írók Szövetsége vezetőinek is, akik horizontális áttekintésük és a magyar irodalom jövőjéért érzett felelősségük folytán biztosan sok okos javaslattal segítik az Alföldön élő irodalmárokat. F

elmerül a szervezeti kapcsolatokon túl a vidéken élők megjelenési lehetősége is. Elhangzott az a vélemény is, hogy á fővárosi kiadóknál igen nehéz megjelentetni vidéken élő írók könyveit ,és legalább ilyen nehéz központi IRTA: SIKLÓS JÁNOS irodalmi orgánumokban szóhoz jutni. Ez az álláspont persze sok tekintetben sebezhető, Először is azért, mert ezzel a szemlélettel akaratlanul is kétfelé szabjuk a magyar irodalmat — fővárosira és vidékire. Pedig nincs Magyarországon kétfelé irodalom — területi alv alapján — mert ezzel a narnis elképzeléssel Tömörkényt, Mórát, Juhászt is kirekeszthetnénk a magyar irodalom jelesei közül és valahová a provinciálisak közé sorolhatnánk őket. Az igaz, hogy ez a szemlélet kétoldalú, mert akadnak — elég számosan — fővárosban élő írók, akik ellenkező előjellel vallják a „területi nézeteket*. De egyik sem elfogadható, mert mindkettő hamis és nincs semmi köze a hivatalos irodalompolitikához. Ezt bizonyítják Kárász Józsefnek, Papp Lajosnak és másoknak a fővárosi kiadóknál megjelent könyvei. Közelebb áll a valósághoz az, hogy a személyi kapcsolatok hiánya — a vidéken élő íróké — a fővárosban dolgozó szerkesztőkkel, kiadókkal — nehezíti nz együttműködést. Nincs mindig lehetőség 1 arra, hogy egy-egy Írás megjelenéséhez szükséges vitákat „melegiben* rendezzék meg, s ennélfogva sok-sok félreértést nem lehet tisztázni szűkszavú levelezéssel. A

vidéki irodalom figyelemreméltó -jegyeit mutatják az elmúlt években megjelent kötetek. Ezek a könyvek nem jelentenek ugyan kiemelkedő alkotásokat, de a figyelemreméltó próbálkozás örvendetes eredményei. Itt a probléma főként a mesterségbeli tudás gyarapításának hiányából adódik, különösen azokon a helyeken, ahol nem működnek irodalomértő jószándékú, művelt szakemberek. Ebből a szempontból Szeged igen előkelő helyet foglal el, hiszen itt van a Szegedi Tudományegyetemen működő irodalmi tanszék olyan erőkkel, mint Szauder József, Kiss Lajos, Madácsy László, Nacsády József és mások. Eddig is sokat adtak a helyi irodalom fejlődéséhez, s reméljük, ezt várhatjuk tőlük ezután is. Pontos témakör a megjelenési lehetőség bővítése. A havonta megjelenő Tiszatáj — tíz oldalával — nem biztosítja az írogató emberek részére a szükséges publikálási lehetőséget. Támaszkodni kell ezért arra a nagyjelentőségű lehetőségre, melyet a helyi napilapok — a Dél-Magyarország, a Csongrád megyei Hírlap, a Petőfi Népe és a Békés Megyei Népújság — nyújtanak. Ismerve a lapok szerkesztőit, nyugodtan mondhatjuk, hogy részükről megvan az irodalom támogatásának készsége, segítik az írókat, sőt — mint például a Dél-Magyarországnál és a Csongrád megyei Hírlapnál — megfelelően honorálják is tevékenységüket. Ezeknél a lapoknál most már nem fordul elő, ami a korábbi években, hogy jóformán pincéri borravalót adjanak versért, karcolatért, vagy novelláért A baj tehát nem a szerkesztőségek vezetőinél található. Sokkal inkább abban az írói szemléletben, amely körülbelül úgy fogalmazható meg, hogy napilapba írni „rangon aluli*. E szemlélet képviselői előkelőbbnek tartják, ha a Tiszatájban — nem is beszélve az Élet és Irodalomról, vagy a Kortársról — jelenik meg égy-egy írásuk. Ezzel a szemlélettel már többször vitatkoztunk és szerencsére eredményesen. De sajnos, még akadnak írók, akik nem értik meg, hogy nevet szerezni, Ismeretségre szert tenni mindenekelőtt nem a Tiszatájban, nem az Élet és Irodalomban lehet, hanem a napilapokban. Dél-Magyarországon megjelenik naponta átlag százezer példány újság. Példányonként általában három olvasót számítva, 300 ezer olvasóhoz kerülnek tehát el a párt itt megjelenő napilapjai. Ha figyelembe veszszük a Tiszatáj havi ötezer példányát, akkor világossá válnak az előbbiekben mondottak. »Ttalhatnék arra, hogy gj Dobozy Imre, Urbán Ernő és más, ma országosan Jól Ismert író neve a napilapokban vált elismertté és nem a gyászos múltú Irodalmi Újságban. Nagy szolgálatot tennének az írók a párt kultúrpolitikájának és egy kicsit örrmagukfiak ls, ha a napilapok szerkesztősége köré csoportosulva segítenék azt a kulturális missziót, melyet ezekben az években teljesít a párt parasztságunk tudatának átalakításáért. S azt se tartsák lealacsonyítanak, hogy időnként riporttal vagy publicisztikával jelentkezzenek egy-egy napilapnál. Ezekben a műfajokban is lehet remekművet alkotni és főként azt a célt szolgálni, amelyet mint szépírók tűztek maguk elé. Nagyon sokat jelentene, ha a Magyar Írók Szövetségének a tanácskozáson megjelenő képviselői megkönnyítenék a vidéken él6 írók részére a helyi könyvkiadást, és számottevő tényezőként kezeltetnék a vidéken élő írók műveit a fővárosi könyvkiadók tervében. Ezzel nemcsak ambicionálnák a tehetségeket, hanem megfelelő elismeréshez juttatnák munkájukat is. közvélemény jószándéfckal és őszinte pártfogással kíséri az írók tevékenységét. Szívesen olvassák jó írásaikat — a prózát és a lírát egyaránt —, sok-sok levél serkenti őket a munkálkodásra. S a közvélemény ezt a tanácskozást is figyelemmel kíséri, nemcsak Szegeden, hanem Hódmezővásárhelyen, Békésszabán, Kecskeméten is. Kívánjuk, hogy a dél-magyarországi írók szegedi találkozója hozzon megfelelő eredményeket a dél-magyarországi irodalom továbbfejlődésében, az írók munkájának intenzívebbé válásában, melyből végső soron dolgozó népünk kapja a legtöbbet. Főorvosi értekezletet tartottak az Egészségügyi Minisztériumban Az Egészségügyi Minisztérium pénteken és szombaton kétnapos értekezletet tartott a megyei és a megyei jogú városi egészségügyi osztályok főoryosai részére, amelyen jelen volt dr. Orbán László, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője, valamint részt vettek a megyei pártbizottságok képviselői és végrehajtó bizottságok elnökhelyettesei is. Többek között megvitatták az 1962. évi egészségügyi tervből adódó feladatokat. Az egészségügyi beruházások összege 1962-ben meghaladja a négyszázmillió forintot, ami lehetővé teszi, hogy 1600-zal növeljék a kórházi ágyak számát és továbbfejlesszék a járási szakrendelők hálózatát. Foglalkozott az értekezlet a tuberkulózis-törvény végrehajtásának tapasztalataival, a gyógyító-megelőző ellátás feladataival, a csecsemőellátás problémáival, az abortusz-kérdéssel, a középfokú egészségügyi dolgozók oktatásával és az úgynevezett határidős rendelet végrehajtásával.