Délmagyarország, 1961. december (51. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-31 / 307. szám

Vasárnap, 1961. december 31. 6 REGGEL FRATER LÓ RAND RAJZA KISS JÓZSEF:* Megholt költőnek... Megholt költőnek lenui szép dolog, A Jó szerencse neki mosolyog. Van hűvös, árnyas, csöndes otthona. Hol nyugtát meg nem bolygatják soha. Van bűvös vánkos a feje alatt, Mely szétrcbhenti mind a gondokat És elringatja mind a szenvedélyt. Mely zaklatá, míg élt, küzdött, remélt. Megholt költőnek... boldog állapot!... Fejére tűznek napot, csillagot, A hír szivárvány-hidján visz nyoma. >6 el nem nyövi a cipőit soha. A pályatárs a versenyről lemond. Holtakkal versenyezni nem bolond! S a kritikus epéjét lenyeli — Divatnak hódol s udvarol neki. ö. holt költő! ki alszol odalent. Salaktól tiszta és hibától ment. Könyörögj érettünk, szegényekért, Kik itt rágcsáljuk a száraz babért. Küzdünk, vesződünk áldatlan tusán, Futunk elképzelt fantomok után: • Lenézett népség, láncravert Titánok. Egyébként pedig — született cigányok. • Negyven éve halt meg Kiss József költő, a századvég kialakuló új irodalmának jelentős egyénisége, a Nyugat előfutára. Hangban és témakörben az új irányt vitte előre, sőt néhány mármár forradalmi versével Ady forradalmiságára is utal. Mint A Hét című lap szerkesztője, maga köré gyűjtötte az új mondanivalóra törekvő fiatal tehetségeket, s többek között olyan írókat fedezett fel, mint Kaffka Margit. Faluról jött, s fiatal korában vándor tanítóként járta az országot. Költészete jelentős helyet biztosít neki a századforduló költői között. LÖDI FERENC: REGOLO Meríttettem tengerekből. — hess, te kánya! — mertem, mint akit a nép emelt föl, — hess, te kánya! — mertem. Megmerültem fényben. [árnyban, — hess, te kánya! — mertem, hittem, éltem úgy a mában, ahogy énekeltem. Meríttettem pörre, jussra, — hess, te kánya! — mertem, hangos volt a tér, az utca, — hess, te kánya!— mertem. Meríttettem számadásnak, — hess, te kánya! — mertem, azóta is vihar áztat. ahogy énekeltem. Meríttettem hitvallásnak. — hess, te kánya! — mertem, kit, ha seb ér, sose fájhat, — hess, te kánya! — mertem, Vírt is láttam, verejtéket, — hess, te kánya! — mertem. más a látszat, más a lényeg... ahogy énekeltem. Megmerültem vasban, köbén, — hess, te kánya! — mertem, halál voltam puskacsőben, — hess, te kánya! — mertem, s kéz is, mely a kést kifente, — hess, te kánya! — mertem. Jaj, ki látott a színembe, ahogy énekeltem? Meríttettem lázadásból, — hess, te kánya! — mertem, lelkem verve nyugalmából, — hess, te kánya! — mertem. Jártam-keltem nehéz ködben, — hess, te kánya! — mertem, szemem, fülem bekötöttem, ahogy énekeltem. Megmerültem süket [csöndben, — hess, te kánya! — mertem, botladoztam önkörömben, — hess. te kánya! — mertem. Hidat vertem szakadatlan, — hess, te kánya! — mertem, s leszakadt a híd alattam, ahogy énekeltem. Meríttettem szerelemből, — hess, te kánya! — mertem, kedveseim szive ment föl, — hess, te kánya! — mertem... Talán mindet szerettem is, — hess, te kánya! — mertem, végül az lesz keresztem is, ahogy énekeltem. t Megmerültem, — lét a [létben, — hess, te kánya! — mertem, számadásul magam védtem, — hess, te kánya! — mertem. Meríttettem békességnek, — hess, te kánya! — mertem, lestem: tűz, víz mit [beszélnek, ahogy énekeltem. A Moszkva Szálló teám. Ha nem haragszik, halljában nagy volt a sür- magára hagyom néhány gés-forgás. A fotoríporterek Percre, csak leszaladok az már villogtatták a -vaku- üzletbe. Kulcsot se viszek kat*, a szerelők a mikrofo- magammal, megkérem, nyisnokat próbálták. sem ajtót, ha csengetek. Egy kis asztal mellett ül- Jó? tünk és ki-ki várta a maga Mire én: küldöttét. Azért mondom. Természetesen, nagyon hogy a -magáét*, mert egyi- szivesen • • • künknek a híres szibériai A fiatalasszony elment, én meg üldögélek ranak az artisták a kupola Egyszerre csak megint alól, azután megint vissza, hallom Valentyina Ivanovna fel a kupolához. Ezt a mu- hangját, tatványt hajtottam én végre — Te jó ég, mi van maegy lakásban. Leugrottam a gával? szekrényről a telefonhoz, Reszkető szájszéllel kiálmajd a telefonnal a kezem- tok: ben, vissza a szekrényre. — Fel akarja fordítani a Most már felvételi vizsga szekrényt... ..... __ nélkül is bekerülhetnék az — Dehogy is, ne féljen* körülné artistaiskolába. Felhívtam a csak játszik. Énekeljen vatudóssal kellett beszélnie, a ™ ek és konUné- házkezelőséget> három pró. iamit. Csöpi szereti . zenét másik egy koihozelnokót bálkozás után már sikerült - "agyon megnyugtatja megye* a könyvszekrényhez' i® rendesen tárcsáznom: "Nem az oroszlant kell - Azonnal küldjenek la- megnyugtatni, hanem engemtalálom. mivel foglalkozik, katost... 9-es számú la- ~ 8onűoi°m. . , , . Egy csomó próza, verses kö- kás... itt van egy oroszlán, , D? azérLmégis énekelni tet, azután zoológiai k*ny- nem lehet se bejönni, se ki- £?dt*"V • « várt, a Szocialista Munka kétszeres hősét, a harmadik, .„,, ... -, , - , aki nem vette le szemét ,ta!!ü a k°nyv,ek alaPJan kiéi ajtóról, egy vízierőműépítőre várakozott Egyszer egy magas fiatalember viharzott be a hallba. Azonnal megismertük őt: vek, Brehm-kötetek. Ahá, gondolom, most már világos: vagy tanárnő és zoolóSzása Glebov volt, az egyik 'Ylí ™" • züol°fővárosi Ián mnnttti™. munkatárs tudományos Állok, töprengek, egyszerre csak hallom, hogy a í '""jw cTArvxor*A/4 «T/\V»„ M li< nyebbülten fővárosi lap munkatársa. Glebov odalépett az adminisztrátorhoz, valamit kér- __ nvp+űxííiteJn' SJÍI; =-.jteTögőtt kesztőséget mennj... Nagy nehezen azért megértettek. Visszatettem a hallga tót, azután felhívtam a szerórájára pillantott: — Szása; Glebov!... — A, miniden jót, fiúk! Odajött hozzánk. — Szeretnék mindenkit figyelmeztetni: a marsailal én beszélek. A szerkesztő már interurbán személyesen megbeszélte vele a dolgot, úgy- -/yVVVVVVVyVVYVVVVYVVVVVV^ hogy ez elintézett dolog. dal, hogy ehhez képest Jurodivij siratóéneke a -Borisz Godunov*-ból bevonulási indulónak hangzana. Csak a melódiát dúdoltam: megérthetitek, hogy a szöveg nem jutott az eszmbe. És Meghallottam képzeljétek csak, csoda történt. Az oroszlán lefeküdt a padlóra és becsukta a szemét. Azután hirtelen felállt és gyorsan kiment. Az állatok királya nem tudta elviselni a hangomat. Tovább már minden egyszerűen ment. A lakatos kinyitotta az ajtót, Valentyina Ivanovna bejött, az oroszlán Legyünk kölcsönösen figyel- valak» karmolászik és nyá- Alekszej Nyikolajevics hang- í^0/0^,"Jjt, mesek egymáshoz. De addig Biztosan a macska ját: -Halló, halló!* De vála- "°™a ^L Zm^Z? gyújtsunk rá és beszélges- akar ^menni, gondolom. szolni már nem tudtam: az » Ü™ a sünk. Odamegyek, megfordítom a oroszlán megint visszajött. - Szása, add elő a histó- kulcsbt a ^an. kinyitom Odalépett a szekrényhez, j^tt ráfordította a riádat — mondta Jurcsenko, az t,8 ,, 7 . ram nézett, nyalogatta a száaz egyik ifjúsági lap mun- „ f3 ValenJ. Brumel látta ját. Akkor belekiáltottam a Könnyedén leugrottam katársa. _ Szórakoztass .Vbl.na az fásomat, megér- hallgatóba: a szekrényről: már volt bennünket egy kicsit! „JfJ^u J^SLÜf™ "Alekszeí Nyikolajevics! Itt némi gyakorlatom - ezek ~ Miféle históriámat? ™"+1 k?ÍLVere^yezme'ha" ülök a szekrény tettén... után megtörtént az interjú Jurcsenko válasz helyett ..Hápom....naP Alekszej Nyikolajevics... Itt is egy csésze tea mellett, yszerre vicsorogni és mo- PujL™ ^nJ^T egy oroszlán...* Nagyon érdekes dolgokról egyszerre rogni kezdett. Glebov legyintett. — A ... Ez már valóságos eposz. Mindenki ismeri. — Dehogy is mindenki. Meséld csak el. Összébb húzódtunk. Szása hogyan kerültem a szekrény tetejére. Az oroszlán meghallotta a beszélgettünk. Valentyina hangomat és mellső lábaival Ivanovna — az állatkert --- . , , , , _ iiaiiB^iimi. co iiituou iöudivat ivanovna — az miauién téiit mfíri h^trtl^ r a telefonallványra kapaszko- tudományos munkatársa mie,rt dott. Kiejtettem a hallgatót egész kicsi korában vette vántf? Mindhote^ ^a^ a kezemből, az ide-oda him- magához az oroszlánt Azóta ványt? Mondhatom, oka volt bálózott, s mintha valaki só- otthon neveli. Erről egyébhajtozott volna a vonal túl- ként pontosan beszámoltam a százsoros cikkben — valarágyújtott és mesélni kez- zony. az állatok királya. űett- Még most is végigfut Szeptember hetedikén tortént, fiam. Behív magához Alekszej Nyikolajevics Lopatyin, az információs osztály vezetője: „Szása, nem hoznál a szombati számba egy száz soros érdekes cikket?" Mire Egyszerre hangokat hallok melyikőtök talán olvasta, a lépcsőházból. Megjött a la- Csöpit két hét múlva viszkatos. Az oroszlán közben szaviszik az állatkertbe. AkBelép az oroszlán megáll oldalát Aa serénynek dör- kor majd kimegyek hozza. m„fo rrxinth., zsolte- A szekrény meginog, hogy viszontlássam, s vissza-rámnéz, mintha azon törné a fejét, hogy mikor húzzon No — gondolom —, szer- emlékezzünk a felejthetetle a szekrényről- most vaev vusz világ> holnaP majd len találkozásra. És ezenkiU W.rattV^bb^/úff megjelenik az újságban a vül még szerelnék gyaszkeretes hír: -Szeren- Már nem sikerűit megcsétlenség ragadta el soraink- tudnunk, hogy még mit szeból.. .* retne tenni Szása Glebov, A szekrény inog, én tenye- Szása ugyanis mondat közremmel a mennyezethez ka- ben félbeszakította a törtéAzután látom- «z oroszlán Paszkodom és egy pillantás netet és felállt. Kinyílt a l»t5masat áaft," de TS- alatt elvonul lelki szemeim a^a - belépe" a mét le nem veszi rólam, előtt az egész életem. Nem - Szmirnova?" „Majd ott f zinte, úgy tdnt> bogy ,rár? tudom miért, hirtelen még inooinHnri" ,.,„„„ , - kacsint: most majd elbánok , megtudod — valaszol Lo- T* . o eszembe jutott az utolsó cik nnfvín m^oui n/m„„r, veled En mee kuooreok a J egy kicsit később. Csak áll, azután felágaskodik és nekem hirtelen átvillan az én: „Nagyszerű gondolat". ST"' ^ *** *** Lopatyin így folytatja: „Itt van a cím. meni el oda és készíts intei Ivanovna Szmirnovával' Megkérdezem: „Kicsoda ez a a szerkesztőségben felszabadul egy státus... patyin. „De mégis? Milyen veled! Én meg kuporgok a szekrény tetején, vacog afoprroblémáról kellene vele beszélgetnem? — érdeklődöm. „Nevelési problémáról". „Értem, tehát erkölcsi problémáról". Lopatyin elmosolyodik: „Nem kérlek, nem annyira erkölcsi, mint inkább fizikai ..*,Ugy, szóval sport, kem is, amiért gam. Az oroszlán még egyet kaPtamhunyorít, megfordul és nyugodtan átsétál a másik szobába ... Töprengek: -Hát most mit tegyek? Telefonáljak? Hová? És hogyan? A telema rsall. Szása felénk intett — Minden jót fiúk, viszlát! — mondta és katonásan dicséretet °dalőpett a marsallhoz. BORISZ LARKIN fiatalok nevelése...» „Majd- fon ott a kisállványon, lenn. nem eltaláltad. Nevelés, de nem sport" — mosolyog rejtélyesen Lopatyin. „Rendben van, Alekszej Nyikolajevics, megyek. Igaz, hogy ön valamit titkol, de . így még érdekesebb. Egyébként beszélt már Szmirnovával, tud róla, hogy felkeresem?" „Tudja, osak menj." Negyven perc múlva ott vagyok a megadott címen. Becsöngetek. Egy fiatal nő nyit ajtót. — Jó napot kívánok. — Jó napot. A szerkesztőségtől jött? — Igen, onnan. — Tessék, iőjjön be. Belépek. Szép, kétszobás lakás, modern berendezés. Sok könyv. Alacsony állvány, telefonnal. Virágok. Az oroszlán is lenn van. Mit tegyek?* Egyszerre csengetnek. Viszszatért a háziasszony. Teli torokból kiabálok: — Nem tudok ajtót nyitni, fenn vagyok a szekrény tetején! — Miért, mi tőrtént? Már nem tudtam válaszolni, mert az oroszlán kettőt ugrott, kinn termett az előszobában és az ajtó előtt elbődült. De hogyan bőgött, csak hallottátok volna! — Miért engedte ki Csöpít? — kiáltotta Valentyina Ivanovna a lépcsőházból. — De ne féljen! Nem bánt, még egészen fiatal!... -No, igen! — gondolom. — Egészen fiatal, de én is egéKÜSZ JENŐ: MOGYORÓHÉJBAN Bemutatkozom és így foly- szen fiatal vagyok. És ha nelatom: kem esik, akkor aztán nem - Valentyina Ivanovna, fQgok megöregednK interjút szeretnék készíteni Valentylna Ivanovna megint bekiált: — Majd én elterelem Csöpi figyelmét, maga meg telefonáljon addig a házkezelőségnek: 77—95. Mondja meg, hogy gyorsan jöjjön lakatos a 9. számú lakásba. Amint tudjátok, a cirkuszban van ilyen szám, hogy -hálóugrás*. Kifeszítenek magával, de a szerkesztőségben valamilyen okból nem mondták meg, miről fogunk beszélgetni, ön érti ezt? A fiatalasszony elmosolyodik. — Azt hiszem, igen. De úgy gondolom jobb lenne, ha egy csésze tea mellett beszélgetnénk. Nem igaz? Sajnos éppen kifogyott a MASZEKMUNKA Ráparancsolt a brigidvezetö a szaktársra, hogy gondozza a gépet! De ö — inkább a szaktársnőhöz jár magánjellegű karbantartás végett ELŐFORDUL Felszámolta a Rendszer a nyomor: s megélhetést a munka után juttat! De X. ma is oly gondolatszegény, hogy felrója a szocializmusnak! AZ OVATOS — Micsoda hír! Hm!... Hallatlan?. 1. Nahát!. Ezek szerint most hogyan áll a helyzet? — Megkérdem! — szólt nagy óvatosan — vár mit mondanak az illetékes szervek! MŰFORDÍTÁS Nagy derültséget keltett az eset: vadállatokról cikfcezett az író! s az oroszlánból békés cica lett mire végzett a jámbor Műfordító USA HÍR MARGÓJÁRA Elvesztették a rakétafölényt! S mivel ez roppant bosszantó lehet: tűket lőttek a világűrbe föl, s most — tűvé teszik érte az eget. SÍRFELIRAT -Itt nyugszik a vélt humorista, ki míg élt — ötletben semmire se vitte: halála lett az olvasók előtt a lehető legsikerültebb vicce...* JOTANACS Ha valakivel jót tettél — soha ne hánytorgasd fel emberséges tetted' nehogy azt mondja a kaján világ. egy rugalmas hálót, erre ug- hogy hiúságból, számításból tetted! a'