Délmagyarország, 1961. december (51. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI • •, • ... •• V • A MA G Y AH S Z O C. 1 A L I S T A M UNKÁSPÁRT LAP J A 51. évfolyam, 393. szám 16 oldal — Ara: 1 forinl Vasárnap, 19<U. december 24. mmmifm nj, Kellemes karácsonyi J ünnepeket kívánunk kedves olvasóinknak ! Az alkotó béke melegénél '<IJIIIIIIIMIIIII!IIUIIII> h I* cgi időkbe nyúló szép szokás a karácsonyi ajándékozás. Amikor karácsony estéjén a zöldellő fenyőfa csillogó díszei között meggyulladnak a gyertyák apró lángocskák fényükkel ajándékokat világítanak meg. melyekkel a család tagjai kedveskednek, szereznek örömet egymásnak. Idén is a boltok összezsúfolódott embersűrűje, hullámzó forgalma mulatta, hogy a szeretet karácsonyi fényét a legkülönfélébb ajándékok sokasága teszi még teljesebbé. A mai estén is a meleg családi otthonokban ki-ki leül a karácsonyfa alá, jóleső boldogsággal nézegeti a kapott ajándékokat, s szerettei arcát, amelyen az általa adott ajándékok öröme tükröződik. S ekkor valójában mindannyian egv nagy-nagy, láthatatlan óriási fenyőfa körül tömörülünk össze. Az emberiség nagy karácsonyfája alatt idén különösen gazdagok az "ajándékok. Az idei karácsonyra az emberiség régesrégi vágyának teljesülését kapta ajándékul: a világbékének, a háború elkerülhetőségének és egyben minden eddiginél jobb. igazságosabb, megeléqcdéttcbh társadalom kialakulásának biztos feltételeit. Mindkettőt azok tették az emberiség tűzpiros csillagos karácsonyfája alá, akik nevüket a kommunizmus építőiként, a kommunista építés kongresszusának résztvevőiként írták fel a történelem lapjaira. Nagyszerű jövőbe irányító, lángolo betűkkel vésték fel a minden becsületes embert lelkesítő célkitűzést ezen a kongresszuson: Béke. Munka, Szabadság, Egyenlőség. Testvériség és Boldogság. Hány és hány nemzedék álrpodozott már minderről, e most kibontakozó valóságos aranykorról. Gonrio!hatunk-e ezen a karácsonyon szebb es Igazabb jelszóra, mint amelyet ezen a történelmi tanácskozáson fogadtak el és hirdettek meg? "Mindent az emberért, az ember javára/* — ez az a jelszó, amely mindennél beszédesebben bizonyítja az eddigi társadalmaktól merőben különböző, az emberiség felemelkedését, békességes megelégedését célzó új társadalom igaz humanitásét. ondhatná valaki, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa — melyről beszélünk — a szovjet nép szamára jelölte meg az elkövetkező két évtized felemelő távlatait. Valójában így is van ez. de mégis éppen abban rejlik óriási jelentósége. hogy nemcsak egy nép, hanem az egész emberiség számára mutat példát, világítja meg az utat abba a jövőbe, amelyben nem kell rettegni a háborúktól: amelyben ismeretlen lesz a nékülözés, a szűkölködés; amelyben a legnagyobb bőség áldásait élvezzük. A szovjet munkásosztály, a szovjet nép saját sikereivel az egész emberiség haladását mozdítja elő. A mi nemzedékünk saját szemével láthatja ma jd. hogy mi > is az a kommunizmus és milyen javakat hoz az embereknek. Mindinkább meggyőződhetnek az emberek arról, hoRy a világ békéjének állandósulásához az üt csakis a szocializmuson, a kommunizmuson keresztül vezethet. De napjainkban — éppen ez az egyik nagy ajándéka az idei esztendőnek, az idei karácsonynak — megnyílt a lehetősége annak is. hogy már a szocializmus teljes gvőzelmh előtt, amikor a világ egy részében még a kapitalizmus uralkodik. örökre száműzzük a háborút az emberiség életéből. Lehet-e nagyobb, szebb ajándék, mint annak tudaia, hogy a háború többé már nem végzetszerűen elkerülhetetlen? A karácsony és a béke, az emberek békességének gondolata, mindenkor összefüggött egymással. Az emberiség feje fölött minden korban ott legott a háború Damoklész-kardja eles pengéjével, hogy megzavarja a meghitt örömöket. A nagykorúvá nótt Ember azonban a XX. században, a kommunizmus építésének századában nem akar rettegni többé és nem akarja háborús kalandokba, pusztító fegyverekbe ölni munkájának gyümölcsét, amellyel sokkal inkább a maga és csaladja, gyermekei életet édesíthetné. Milyen hatalmas összegeket emesztótírta: LŐKÖS ZOLTÁN lek már fel az ágyúk, tankok, bombák vasgyomrai, akárcsak az elmúlt évtizedekben! Az V. Szakszervezeti Világkongresszus december 9-i ülésén mondott beszédében közölte Hruscsov elvtárs, hogy a háborús kiadások és a háborúk előkészítésére fordított költségek csupán az elmúlt fél évszázad alatt az egész világot egybevéve meghaladták a négybillió (!) dollárt. Ez olyan összeg, amelyből fél évszázadon át ingyen lehetne ellátni kenyérrel a Föld egész lakosságát, összkomfortos lakást lehetne épiteni ötszázmillió család számára. "A burzsoázia, amely mind újabb és újabb milliárdokat fordít a fegyverkezési hajszára, elvonja a kenyeret és a vajat a munkástól, a tejet annak gyermekeitől* — mondotta Hruscsov elvtárs. • 17' I belő tehát, hogy az. a társadalom, amely az emberiség jólétéért küzd, következetesen követeli a nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó általános és teljes leszerelést. Nem azért teszi ezt a Szovjetunió, mintha félne az imperializmus erejétől, hiszen sokkal nagyobb erővel rendelkezik annál, s ha az agresszor háborút robbantana ki, akkor hatalmas, megsemmisítő csapással válaszolna rá a szovjet hadsereg, amely megfékezte, visszaverte a hitleri betolakodókat is. A szovjet rakéta- és atomfegyverek, az 50—100 millió tonna erejű és még ennél is erösebb szovjet termonukleáris bombák hatalmas erőt jelentenek. Ezt az erőtj azonban a szovjet emberek sohasem fogják hódításra, a háború kirobbantására felhasználni, hanem éppen ellenkezőleg, azért fegyverezték fel magukat, hogy fékentarthassák az imperialisták támadó szándékait, s nagy katasztrófától védjék meg az emberiséget. A szovjet rakéták ma ezért egyben a béke s a béke megvédésének jelképei is. Erőnk tudatában is a békés egymás mellett élés hívei vagyunk. Meggyőződésünk, hogy a kommunizmus eszméje van olyan hatóerő, amely a nagy program, a békés alkotó élet, s az új, igazságos társadalmi rend mellé állítja az egész dolgozó emberiséget. Ezért szállunk szembe minden olyan eszméiéi, amely a békés egymás mellett élés hosszú időn át kipróbált és számunkra kamatozó elvét és gyakorlatát bármely oldalról támadná. M ire is törekedhetne másra, mint békére az olyan ország, amely két évtized alatt meg akarja hatszorozni jelenlegi ipari termelését? Márpedig a Szovjetunió ipari termelése békés körülmények között, 1980-ban hatszorosa lesz a jelenleginek, vagyis több lesz, mint ma az egész világ ipari termelése. A mezőgazdasági termelés három és félszeresére növekszik. Ilyen alapokon meg lehet majd kezdeni az elosztásban is a kommunizmus elveinek érvényesítését. Megkezdődik majd a még rövidebb munkahétre való áttérés. A lakások íokozatosan minden szovjet állampolgár számára ingyenessé válnak maid. Ezenkívül a szovjet emberek díjtalanul használhatják a helyi közlekedési eszközöket, a vizet, a gázt, a központi fűtést. Lehet-e énnél szebb, nagyobb ajándék a szovjet emberek karácsonyára és a világ népeinek karácsonyára, amelyek a szocializmusban, a kommunizmusban mindezt ugyancsak elérhetik? Csak ostobákkal lehetne elhitetni, hogy az ilyesféle terv, az ilyesféle program háborús program. A napnál is világosabb, hogy ez a békének, az olyan békés életnek a programja, amely az egész emberiség számára, a magyar nép számára is a nyugodt, teremtő élet lehetőségét biztosítja. Hadd idézzük megint csak Hruscsov elvtárs szavait. A XXII. kongresszuson mondott beszámolójában egyebek között kijelentette: »Üj programunknak egész tortalma azt bizonyítja, hogy a kommunizmus a békét szolgálja, olyan viszonyok megteremtését mozdítja elő, amelyek kizárják a háborúkat a társadalom életéből. Mindenki előtt világos, hoov rr. aki a ga d a sági és a kulturális élei területen, a nép íoleLenek emelése szempontjából dyen példatlan feladatokat tüz maga elé. az nem akarhat háborút. A kommunizmus épitesének programja egyúttal a beke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának világtörténelmi , programja*. r A jándékul tette le ezt a reális lehetőséget a Szovjetunió Kommunista Pártja a nép. a világ népei elé. Ez az ajándék azonban nem égi mannaként hullott alá. hanem a szovjet emberek millióinak dolgos kezemunkája, izmainak, agyának odaadó munkálkodása teremtette meg. A kommunista építés további eredményeinek, a lelkesítő program megvalósításának is ez a biztosítéka. A háborúkat sém imával akarjuk kiküszöbölni egyszer s mindenkorra az emberiség életéből, hanem összefogott erőnkkel, a szocialista világrendszer hatalmának, a marxista—leninista eszméknek, a békéért küzd.ő népeknek erejével. Csak lelkesítő lehet minden népét, hazáját szerető magyar ember számára, hogy mi is ennek a tábornak ' erejét növeljük. Keservesen sokat szenvedett a mi népünk is eddigi történeimében, amelyben még alig több mint másfél évtized nyújtott dolgos, küzdő, mégis napsütötte korszakot. Élénken él még bennünk a háború vérbe és könnybe fúló rettenete és az urak országának ezernyi nyomonjsága. Soká. nagyon soká nem lehet még felidézetten ül hagyni kpriícsonyainkon azokat a nem is olyan régi -jótékonykodó* karácsonyokat, amikor egy-egy szeretetcsomagért járultak rongyokba bújtatott proligyerekek a saját kegyes adakozásuktól meghatódott lirhölgyek, MANSÍS-asszonvok elé. A keresztény ' úri Magyarország, cégerében az ófő-' méltóságú úrral, egy övben egyszer -könnyített lelkiismeretén*. - Cseppentett valamicskét abból a nagy értékből, amelyet az év többi napjain rabolt el a nehéz munkában eltörödött, dolgozó emberek tízezreitől, az értékek megteremtőitől. Hideg-rideg fénynvel libeglek a karácsonyi gyertyalángok. Hogyan is melegítettek volna? S a nagy magyar, téli éjszakák reménytelennek látszó hidegében szállt fel a költő sóhaja: »Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, — hogy melegednének az emberek*. ~Vralóra váit József Atttte, s vele. a sanyargó magyar munkások, parasztok. értelmiségi kisemberek óhaja. Melengető, nagy lánggal, s nem rőzsetuzzel, hanem tartós, forró lobogással ég iha már a mi nagy tüzünk, a szocializmus melengető tüze. Köréje gyűlünk mindannyian ezen a karácsonyon is, az igazi békesség megalapozott reményének, a dolgos emberek egymás iránti szeretetének, a boldogabb iövő feltűnésének karácsonyán. S rakjuk, rakjuk, tápláljuk, élesztjük ezt a tüzet mindannyian, mi magyarok. akik szamára is megnyílt a kommunizmus felé vezető út, mindé" nekelött a mi ötéves terveink megvalósításával, e terv feladatain való munkálkodással. Nem kevés az a munka, amely még előttünk áll. nem kevesek a nehézségeink, de a mi partunk. a leninizmus útjáról sem jobbra, sem balra letérést, nem engedő Magyar Szocialista Munkáspárt biztos kezű vezetője a nagy cél erdekében összefogott népünknek. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni!... Rakjuk már. rakják már velünk együtt ezt a tüzet szovjet emberek, románok, csehek, bolgárok, lengyelek, de rakják az olasz, francia, amerikai, munkások is, s a fiatal ázsiai, afrikai, latin-amerikai, a nemzeti újjászületésért küzdő államok fiai. s a világ minden népének bekére, jobb. szabad : életre vágyó emberei. S. ez a tüz lángoló. vörös fényével mind jobban bevilágítja öreg Földünk minden táját. A karácsonyi szeretet-gyertyák aprócska fényeit hatalmas lángkörébe vonja, úgy hirdetve, hogy korunkban, a kommunizmus építésének korszakában megszületett az emberiség érezrej des vagyanak nagy lehetosege az alkotó. teremtó elet igaz békessege. (Oi . sonwáyi Karoiyne fehte