Délmagyarország, 1961. október (51. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-11 / 240. szám

Bzerda, 1961. október 11. HÁROM HOLD FÖLD A Vágóhíd előtt, az Alsó­városi feketeföldek 187. szám alatt a kapubejárat fölött »?.erénv felírás adja tudtul, hogy a Szegedi Pe­dagógiai Főiskola mezőgaz­dasági tanszéke rendezkedett itt be a mintegy három­holdnyi területen. Korábban a régi tanárképző gyakorló iskolájáé volt ez a terület, majd a Pedagógiai Főiskola örökébe ment át. Igazi hasz­nosítása azonban csak most kezdődött meg: egy egész tanszék rendezkedik be rajta es szinte a semmiből emel­tek rá komoly épületeket. Társadalmi összefogás Pálfi György tanszékve­zető adjunktus, agrármérnök fogad bennünket, s kalauzol végig a kis birodalomban, amely alapot ad a főiskolá­ról kikerülő általános isko­lai tanároknak ahhoz hogy a mezőgazdasági ismerete­ket a legújabb tudományos eredmények alapján sajátít­tassák el tanulóikkal a köz­ségi és tanyai iskolákban. Rendkívül nagy társadalmi összefogás eredményezte en­nek a kis gazdaságnak létre­jöttét, amely nmet kezd ala­kulni. most kezd a célnak megfelelő formát ölteni. A telken levő régi épületet át­alakították, s itt rendezik be azt a laboratóriumot, ahol majd talaj- ós tejgaz­daságiam, valamint a nö­vénytani kutatómunka fo­lyik. A belső berendezésre 200 ezer forintot fordítottak. Ez — más felszerelésekkel is — kertészeti és műhely­taní gyakorlatokkal, tanter­mi elfoglaltsággal egyidóben 40 hallgatónak nyújt lehető­séget gyakorlati tevékeny­ségre. Több mint háromszázezer forint Négyezerkétszáz társadal­mi munkaórában a Liliom utcában egy egyemeletes házat bontottak le a főis­kola hallgatói, hogy a le­bontott épület anyagából új épület szülessen a mezőgaz­dasági tanszék gazdasági te­lepen. Szakemberek vezeté­kével maguk a hallgatók épí­tették fel a gazdaságban új tantermüket. S ebben a munkában jelentós segítsé­get vállaltak az Ifjú Gárda Ifjúsági Város kőműves­tanulói is. Vagy Gy. Rózsa főiskolai hallgató például burkolatkövezést végzett nagy szakértelemmel, míg mások az új épület tető­szerkezetén dolgoztak, éppen látogatásunkkor. Kálmán P. Imre nyugdíjas kőműves irá­nyításával a harmadéves a korszerű tanárképzés szolgálatában A főiskolai hallgatók munkájához a gyümiHcsositilyowU is hozzátartozik. A friss gyümölcsök holnap már piacra kerülnek (ramszünet A* Áramszolgáltató válla­lat közli, hogy IMI. októ­ber li-én 8-17 óráig Új­szegeden a Rózsa Ferenc aufiárút. Középfasor. Rad­nóti M. u. és Pllllchtelep által határolt területen. IMI. október ll-től október 13-ig naponta 7—18 óráig a Füzes utca, Kisfaludy ut­ca, Borbás utca éa Tisza pu. által hatarolt területen, valamint október lí-en «­18 óráig Újszegeden a Kö­zépfasor, Védtöltrs. Hala­dat Tar. éa puurhielep ál­tal határolt területen áramszünet lesz hallgatók közül Korom Jó­zsef, Székely Imre, Téringer Teréz é« Tóth Margit a te­tőzetet cserepezte, míg má­sok a kész-ülő üvegházak­ban foglalatoskodtak, vagy a gazdaság sz.áz gyümölcsfájá­nak termését takarították be, illetve osztályozták piaci értékesítésre. Nagy és szép munka fo­lyik itt- minden talpalatnyi területen, s igazán megérné, hogy több anyagi ráfordí­tást kapna ez a nagyon fon­tos tanszék, amely a fajta­kísérleti munkától a mű­helygyakorlatig, valamint a mezőgazdaságban használa­tos kisebb szerszámok elké­szítésére nyújt lehetőségeta hallgatóknak. Háromszázezer forintnál is több a táisadal­mi munka értéke, amely majd a különféle épületek és felszerelések formájában realizálódik. Kapcsolat az Új Élettel Szabó Lászlóné tanársegéd tájékoztatott bennünket ar­ról, hogy a gazdaságban majd komoly szőlőkultúrát ls meghonosítanak kísérleti cé­lokra. Tizenhatfajta szőlőt telepítenek, valamint fa- és csemeteiskolát is létesítenek. Újságolta, hogy Hattyastelep határában, a volt apácaföl­dek mellett, egy hatholdas területet kapnak majd az ősz folyamán, hogy ott is be­rendezkedhessen a mezőgaz­dasági tanszék az oktató­nevelőmunkára. A közeli Üj Élet Termelőszövetkezettel tartanak szoros kapcsolatot. Ez az együttműködés lehető­séget ad arra. hogy a hall­gatók a nagyüzemi gazdál­kodás gyakorlati részével a termelőszövetkezetben köz­vetlenül ismerkedhessenek meg. többek között az istál­lókultúrával. a kertészettel, a szerfós építkezéssel, s a gépi berendezés használatú­lak Az elemi munkafogá­soktól a dísznövénytermesz­tésig, a méhészettől a fajta­gyűjteményekig, a fiaJamb­és baromfitenyésztéstől a szőlő- és faiskolakultúráig mindent elsajátíthatnak a hallgatók. Reggel 7 órától délután 2—3 óráig folyik itt majd rendszeres elméleti, gyakorlati munka, labora­tóriumi kutatás. A rossz idő sem akadály Az új épületek létrejötté­vel az őszi és téli időszak­ban sem gátolja a tanítás menetét a kedvezőtlen idő­járás, hiszon a fűthető és korszerűen berendezett he­lyiségek lehetőséget nyújta­nak a zavartalan oktató­munkához. S mindössze hár­man látják el e tanszék ok­tatómunkáját, Pálfi György, Szabó Lászlóné és Nemes Csaba tanársegéd, ugyan­csak ^agrármérnök. Hármuk mellé azonban nagyon szük­séges lenne egy új agrár­mérnök munkájára, aki a napi 8 órában kimondottan csak a gyakorlati oktatást irányítaná. Ez a gyarapodás lényegesen előbbre vinné a tanszék munkáját, s minden szakágnak megvolna az irá­nyító tanára, oktatója. A Pedagógiai Főiskola me­zőgazdasági tanszéke fontos missziót tölt be a gyakorlati életre nevelésben. ft. F. A német nép két útja Igényes kiállítás a Szegedi Ruhagyárban A Szegedi Ruhagyár kul­túrtermében az üzem párt­szervezete és szakszervezeti bizottsága közös kiállítást rendezett, amely "A német nép két útja* címmel 28 tab­lón mutatja be a látogatóknak a német kérdés történetét, s a két Németország: a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztár­saság fejlődésének ellenté­tes irányát, A kiállítás Babinszki Lász­ló és dr. Kossá János irányí­tásával, az üzem fiataljaiból . álló kis kollektíva készítette I el lekes és eredményes mun- ] kával. Munkaidejükön túl,1 társadalmi munkaként dol-1 goztak fáradhatatlanul a ki- ] állítás sikere érdekében. Az ; anyagot, képes és írásos do- 1 kumentumokat a városi párt­bizottság, a Hazafias Nép­front városi bizottsága, a Nő­tanács és a Városi Levéltár együttes támogatásával gyűj­tötték össze. A kiállítás első része Hit­ler fasizmusának rémtetteit, a II. világháború szörnyűsé­geit mutatja be, s a náciz­mus egyenes Jogutódjaként SMTnme£ jellemzi a Német Szövetségi Köztársaság militarista, re­vansista politikáját, a fegy­verkezési hajszát. A tablók képei és írásai leleplezik azokat a személyeket, akik most ezt a politikát irányít­ják. A Bundeswehr táborno­kait, akik Hitler tábornokai voltak, s Adenauer tanács­adóit, akik ugyanezt a pozí­ciót töltötték be a Führer mellett is annakidején. A háborúra spekuláló bon­ni köztársaság leleplezése mellett világos, derűs színek­kel átszőtt tablók jellemzik a másik utat: az NDK-ban élő, s a szocializmus építésé­nek útján járó németek út­ját. Bemutatja a kiállítás azt. a hatalmas fejlődést, ame­lyet fennállásának eltelt ti­zenkét esztendejében elért, a Német Demokratikus Köz­társaság. A kiállítást nagy érdeklő­déssel szemlélték a megnyi­tón az üzem dolgozói, s el­nyerte az a meghívott ven­dégek, köztük Köhn Her­mann, az NDK budapesti nagykövetsége kultúrattasé­jának tetszését ia. Népfront-ünnepség Szeged felszabadulása alkalmából Szeged felazabadulasának tizennyolcadik évfordulója alkalmából ünnepséget ren­dez ma, szerdán este 6 órai kezdettel a Hazafias Nép­front városi elnöksége a Vö­rösmarty utca 7 szám alatti előadóteremben. Az ünnep­ségen Tural Géza, a városi elnökség tagja mond ünnepi beszédet, majd a Zeneművé­szeti Szakiskola növendékei­ből és a Szegedi Nemzeti Színház tagjaiból alakult mű­vészbrigád ad műsort. Újra együtt, 17 év után Megható találkozás színhe­lye volt kedden reggel a szovjet fővároj. leningrádi pályaudvara. Szovjetunióbeli körútja után visszatért Moszkvába Szabó Lajos és felesége, Klein János és fia. Árpád. A pályaudvarion ott várta őket az a négy szovjet repülő, akiknek, életét ők mentették meg 1944—1945­| ben. A régi ismerősök csaknem 17 év elmúltával, könnyes ölelkeztek össze. Azután együtt töltötték az egész napot. Délután A. Golovanov, a légierők fő marsallja fogad­ta a magyar vendégeket a szovjet hadviseltek bizottsá­gának székházában. A szívé­lyes, baráti beszelgetca után a bizottság találkozót rende­zett. Ezen megjelent A. Ma­reszjev, a Szovjetunió hőse, a hadviseltek bizottságának elnöke, valamint a Szovjet— Magyar Baráti Társaság el­nökségének több tagja. Golovanov marsai] meg­nyitó beszédében üdvözölte a magyar hazafiakat és han­goztatta, hogy a fasizmus tombolása idején végrehaj­tott hőstettük örök időkre az emberi önfeláldozás, a test­véri segítőkészség példája marad. A szovjet nép soha­sem fogja elfelejteni hós tet­tüket — mondotta. I. Kovalenko tartalékos őr­nagy, a négy repülő egyike; megindult hangon emlékezett vissza. hogyan mentették meg őt és három társát Sza­bnék és Kiélnék a fasiszta hóhérok karmaiból. Kovalenko ezután részle­tesen Ismertette a szökés, a menekülés történetét, majd megemlítette, hogy a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége mind a négy ma­gyar hazafit magas kitünte­tésben részesítette. Ezután Szabó Lajos emel­kedett szólásra. Megköszönte a szovjet hadviseltek bizott­ságának a meghívást és tol­mácsolta a Magyar Partizén Szövetség üdvözletét. Golovanov marsall záró­szava után a szovjet repü­lők ajándékokkal kedvesked­tek a megmenteiknek. (MTI) C^iíitiő Eizdql ta lálko zás ő k 6. Akik a rokonságot ápolják Varga Ákos útinapiója Préselt kombájn alomszalma minden mennyiségben kapható a makói, szegedi, szen­tesi és a hódmezővásárhelyi szálastelepeken készpénz­fizetés ellenében. 324 Az EM. Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat felvételre keres kőműves szakmunkásokat, továbbá segédmunkásokat és kubikusokat. Útiköltséget felvétel esetén térítünk. Jelentkezni lehet a vállalat munka­ügyi osztályán. Veszprém. Rákóczi tér 10 sz. 324 Tampere egyik fodrászüz­letében ülök. A csinos, fiatal fodrásznő (férfi ebben a szakmában alig található) szertartásszerűen és a higi­énia szinte már túlzott be­tartása mellett megborotvál. Miközben előbb langyos, majd hidegvizes ruhán át masszírozza arcbőröm, kér­dez valamit. Mivel csak finn nyelven beszél, nem értem egyetlen szavát sem. Meg­próbálkozom a szesz, majd az alkoholszóval, jelezvén, hogy ezt kérem az arcomra. Ezt ő nem érti. (Lehet, hogy itt az alkoholfogyasztás még ilyen formában is tiltva van?) Belefáradva a magya­rázkodásba felhúzom a vál­lam, jelezvén, hogy nem tudjuk megérteni egymást. Ezt a mozdulatot ő valami­féleképpen félreértve ollót ragad és mielőtt szólhatnék belevág a hajamba. Most már mindegy, gondolom és tűröm hallgatagon a nyí­rást, a hajmosást, s a szárí­tást Közben azon gondol­kozom, mennyire veszélyez­teti ez a félreértés így is vé­kony pénztárcámat. Ahogy néma daccal ülök keze alatt, megszólal. Kabátom hajtó­káján levő magyar jelvény­re mutogat. Neki adom. De ő csak tovább mutogat rém és a jelvényre. Végre ki­mondja a már számomra is érthető szót: "Unknri?* Per­sze, hogy magyar vagyok — bólintok lelkesen. Erre fel­derül az arca és még elszán­tabban fésül. Amikor fize­tésre kerül a sor, felvo te­szem kezébe a pénztárcá­mat.. jelezvén, válassza ki, amennyi' jár. ö azonban nem fogad el egy márkát sem. Állandóan egyetlen szót ismétel, ami valószínűd leg rokonságot jelent, mert e szóval illeti az egyenlőség­jelet is, amit a papírra írt suomi és unkari szavak kö­zé tesz. Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Adok neki néhány budapesti képesla­pot és nagv ~kitos<--t (kö­szönöm) köszönve távozom. * A magyarok ilyenforma megkülönböztetése nem egyedülálló. Ezt a magyarok iránti szeretetet érezzük, amikor az egyik kereskedő, megtudva nemzetiségünket, minden áruját 25 százalék­kal olcsóbban adja, amikor egy finn család hazánk éle­téről érdeklődve meghív ott­honába, vagy amikor az egyik szórakozóhely zeneka­ra érkezésünkre az -Akácos út* dzsesszesített változatára zendít. Ügy érnem. hogy a finnek kis és társtalan euró­pai nép lévén, jobban, mé­lyebben őrzik és ápolják a nyelvhasonulással igazolt rokonságot. Nem lehet meghatottság nélkül leírni találkozásain­kat Lahti-i munkásaival, Tampere és Helsinki fiatal­jaival. Az ajtó fölött min­denütt az őáltaluk ismert -Isten hozott* üdvözlés fo­í»sd. Egyik helyen dalainkat ismerik, másutt a csárdást kérik számon tőlünk. Mit mondjon az ember, amikor egy magyar és egy finn nép­dal között eléneklik az »Az a szép. az a szép* kezdetű dal talán alig egy hang el­térést mutató finn nyelvű változatát. Nincs olyan ta­lálkozó, ahol jóízű »jó estét* köszönéssel ne üdvözölne bennünket a finn—magyar társaság helyi titkára, ahol valami kis kedvességgel ne hívnák fel figyelmünket a történelmi múltba nyúló ro­konságra. Kíváncsian vár­tam az alkalmat, hogy meg­ismerkedhessek azokkal az emberekkel, akik e rokon­ság ápolásán és terjesztésén munkálkodnak. Csak társa­imnak volt olyan szeren­cséje. hogy egy délelőttöt tölthettek az egyetem ma­gyar nyelvoktatásán. Az elő­adói termet megtöltő diákok — mint társaim elmondták — az ő szájukból hallottak először igazi magyar beszé­det. Bár furcsa és nehézkes volt a még gyengén beszélő fiatalokkal való társalgas, mégis nekik ez a délelőtt hozta finnországi tartózko­dásuk legmaradandóbb em­lékét. Nekem a finn—magyar társaság központjába való látogatás alkalma jutott. Helységük Helsinki belvárosi negyedében a Merimiehen­katu nevű csendes utcácská­ban húzódik meg. Az első emelet egyik ajtójára kitett magyar nyelvű felirat jelzi, hogy jó helyen járunk. Há­rom-négy tágas szobából álló bérleményben magyaros bú­torok, magyar képeslapok, folyóiratok várják a vendé­geket. Az összenyitható nagy előadóterem egyik sarkpban dobozokban sorakoznak a magyar hanglemezek. A könyvszekrényben a legjobb magyar írók finn nyelvre fordított könyveit találhat­juk. Körös-körül képek, al­bumok mutatják be hazánk tájait. KEMI Jöveskule, a társaság titkára fogadja új­ságírókból álló négytagú csoportunkat. Nem tud ma­gyarul, csak szereti a ma­gyarokat. A véletlen azon­ban tolmácsot is hoz Papp Károly, a húsz éve Finn­országban élő magyar artisla személyében. Pár perc múlva feketekávé, sütemény kerül az asztalra és megindul a közvetlen meghitt beszélge­tés. Nagyon kíváncsiak va­gyunk, szinte záporoznak a kérdések. A kedves, joviális társulati titkár készségesen válaszol. Elmondja, hogy a tinn—magyar társaságnak —, amelynek elnöki tisztjét Mirjan Kousmann, a "Fehér rénszarvas* és a "Kolevala* filmekből nálunk is ismert filmszínésznő tölti be — minden nagyvárosban több száz tagja van. Helsinkiben és a Tamperében, Turkul}an; Lahtiban, Kotkaban működd szervezetek székházaiban rendszeresen tartanak ma* gyar filmekből bemutatókat; hazánkról szóló előadásokat; hanglemez-esteket. Idejár a Helsinkiben élő kevésszámú magyar is otthoni hírekért; újságokért. A társulat tit­kára elmondja, hogy talán a magyar zenének és a ma­gyar sportnak van legtöbb barátja R finn fővárosban. Sűrűn keresik fel pedagógu­sok is a társaság székházát, hogy Magyarországról tar­tott előadásaik, óraik szem­léltetéséhez anyagot tudja­nak szerezni. Csoportunk egyik tagja megkérdezi, milyen kapcso­lataik vannak a budapesti magyar—finn társasággal. Keml Jöveskule /elnézően mosolyog kollegánk tájéko­zatlanságán. Azután elmond­ja, nem lehet kapcsolatuk, hiszen Magyarországon ilyen társulat nem működik, s ta­lán amint hallja, csupán most alakul Miskolcon egy helyi csoport. Még záporoz­nak a kéidések, de a választ minduntalan megszakítja az ajtó és a telefoncsengetés. Finnek és magyarok adják egymásnak a kilincset. Ma különösen nagy a forgalom. Vacsora jegyeket váltanak a Törni (Paprika) vendéglőben este 8 órakor rendezendő magyar—finn bRráti estre. Mivel az óramutató fél hat felé halad, s a társulati tit­kárnak nyilván még sok te­endője lesz az est elékészí­tésében, elfojtjuk kíváncsi­ságunkat és elbúcsúzunk. — Jöjjenek be legalább egy órára a Tomiba — kísér ki a lépcsőházig újonnan megismeri finn barátunk —, nem bánják meg. Magyaror­szág sok barátja ad ott ta­lálkozót egymásnak, a zené­ről pedig Bura Pál cigány­zenekara gondoskodik. Miközben kezet rázunk, is­mét csak a köszönet újonnan tanult szavát kell monda­nunk. kitos. Következik: SÉTA KÖZBEN.

Next

/
Thumbnails
Contents