Délmagyarország, 1961. október (51. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-10 / 239. szám

Kedd, 1961. ekteber 10. Három hangverseny A-z Országos Filharmónia , alkalommal Széesi József szegedi kirendeltsége és a (ismertette. Értékes magya­városi tanács művelődésügyi t rázataival nagyban hozzá.iá­osztályónak áldozatkész < rult ahhoz hogy a hallott munkája nyomén megszüle- (műveket a gyerekek meg tett az ipari, valamint aziis értsék. általános iskolai tanulók ,,„„, . ,. • számára rendezett bérletes. , ** JS^S^i rf , tett fel az egyetem, a fii­hangversenysorozat. harmónja. ^ a Trf tózös Az evad első ilyen jellegű nieginduló so_ megmozdulása szwnbaton , ö hangversenye. Itt re,OÍÍ uÍ.Ulö«rör is rossz a körönség­velMM Otthonaban zajlott szei.vezé6 Ez vUég(mn meg­'«*•, Lasrt-zongoradarabokat, mutatkozott az egvelemi au_ dalokat. Erkel operareszlete-f tóban vasá dé(el6tt u ket, valamint Bartók es Ko-• , órakor kezdodö hangVerse­uaf ttr^pdalfeldolBT "y^. ahol aránylag kevesen hallgattak nagy figyelemmel ( az ipari tanulók. A hangver Qirkuszfo crccgnő Kálmán Imre nagyoperettje a Szegedi Nemzeu Színházban senyt követő zenei fejtörőn Szabados Károly, Káíló Ist­ván, Sari Pál. Szilágyi Sán­dor. Csorba József és Pola­csek Antal nyert értékes ju­talmat. A általános iskolások A mai embert egy egész világ választja el a bécsi nagyoperettől. Nemcsak azért, mert egy történelmi korszak szakadékának túlsó oldalán, tőlünk óriási tá­volságra allnak azok az emberek, akiket például a Szegedi Nemzeti Színház új operettje, a Cirkuszherceg­nő is bemutat, hanem ezen­felül aziért is, mert maga a műfaj, a bécsi nagyope­rett világa, összes kellékei­vel együtt, idegen a mi íz­lésünktől. Lehetséges, hogy évtizedekkel ezelőtt a kö­zönség idegeit valóban fel­borzolta, jóleső izgalommal és idegességgel töltötte el például Mister X rejtélyes alakja és titokzatossaga. A mai nézőre azonban sem­miféle ilyen hatással nincs. Egyszerűen mulatsagos fl­guranak tartjuk a fekete alareban és régimódi jel­mezben belépti Mister X­et, sót titkaira sem va­gyunk kívancsiak. De ha ez így van — már­zon~ la itatta ""meg"" Lisz*' "zongora- 1 Pedl« kétségtelenül így van, 1 s nemcsak ezzel az egyet­jelentek meg, pedig Bartók Divertimento-ja, Kodály Ma­rosszéki táncok-ja, Liszt A­dúr zongoraversenye és Tas­so című szimfonikus költe­ménye igazán megérdemel­te volna, hogv telt haz le­gyen. A hangversenyen a Szege­szamára tervezett sorozat Bartók Bela Filharmnni­elsó hangversenyére vasár- kus zenekar lépett fel Vaszy nap délelőtt lfl órakor ke- Viktor érdemes művész ve­riilt sor. A hangversenyeken fiatal művészek léptek fel. zénvletévei. valamint Glória Lanni olasz, zongoraművész-! nő közreműködésével. aki i Csermely Ilona Vadas Kiss kitűnő technikai felkészült­László és Puskás Sándor ségeel és muzikalitassal szó-j eneke. Katona A anes • • gorejátéka gyönyörködtette versenyét és nevelte a gyerekeket. Kár, hogy a hegedűn közre­működő Sepsey József nem vette kiomolván a szereplést —. egykedvű és hamis hege­dülésével csak untatta a ta­nulókat. — s kár az is. hogy a rosszul hangolt zongora akadályozta a zene érvénye­sülését. A zenei fejtörő győztesei Bakai József. Tóth Klára. Réder Mária, Schul­ter Csilla Koeács Péter és Kei* Mihály voltak. A műsorszámokat, mindkét Sajnos a zenekari kompo­zíciók — a Tasso kivételé­vel — kidolgozatlanoknak tűntek. A hangversenyen bántó volt még az a körül­mény, hogy az íitögarnitura a zenekar előtt helyezkedett el. s feladatának teljesítése közben alig lehetett hallani a nála jóval fontosabb zene­kari szólamokat. A műveket Erdős János imertette. Magyarázataiért dicséret illeti. Vántus István Sikeres irodalmi est a DÁV-nál A DAV művelődési cso- az előadott verseket, ame­portja szombaton este Iveket Csajkovszkij, Men­»Szeptember végén ...«cím- d^hn Kacsóh Tarnay, , ... .. . . . , . Massanet, Respighy. Huszka mel tol sikerült irodelmi ^ hangulatú énekszámai estet rendezett. Első kísér- színesítettek. A költemények létük volt ez irodalmi mű- Höadói: Aradi Kata. Nagy­sorsnk elindításában. A kí­sérlet. a® első bemutatkozás szép ígéretet jelent a to­vábbiakhoz, bár néhányan nem voltak biztosak a szü­leire Jánnsné. Palinké Jó­zsefné. Pataki Sándorné, Scharmann Ferencné, Pata­ki Sándor. Kiss István s az énekesek: Fazakas András­vegtudásban 8 ez némileg né, Heiszig Jóasefné, Ker­tórést okozott Petőfi, Ady, tész I^ajos. Onczay Gyula és József Attila, Radnóti Mik- felesége, valamint a zongo­lós legszebb Ó6®i verseinek ra kíséretet ellátó Kertész tolmácsolásában, de így is Iaijos és felesége. Kain Ka­komolv irodalmi élményt tó, a csellókíséretet szolgál­jelentett az est. Gaál Sándor tató Onczay Csaba, kivétel — a műsor rendezője — az nélkül hozzájárultak az iro­elsó sárgult levélhullástól a dalmi est sikeréhez, amely­ködbe boruló, télbe hajló hez a színpadot igen szépen ősz végéig poétikusan kö- Abonyi Lajos varázsolta tótte össze és vezette végig őszi hangulatúvá. len motívummal kapcsolat­ban —, hogyan lehet ezt a nem is kicsit megporosodott müvet a mai nézőhöz közel hozni, úgy előadni, hogy va­lamilyen színházi élményt végül mégiscsak jelentsen számára? Az.t hisszük, erre egyetlen mod van. Rendező­nek, színésznek egyaránt ki kell lépnie a szemléletnek, a felfogásnak, az ízlésnek abból a ma már semmilyen szempontból sem bűvös ko­réból, amit ez az operett képvisel. Felül kell emel­kedni a darabon, ilyen ér­telemben valósággal el kell hagyni és kívülről, mai szemmel egy kicsit kritikuJ san, egy kicsit ironiku­san nézve kell előadni. A Cirkuszhercegnő rendezésé­nek — Horváth József munkája — az a fő hibája, hogy eet a fontos lépést nem tette meg. -Bennra­gadt- a műben, belülről áb­rázolta, mintegy azonosult vele. Ezért a sok meddő erőlködés: az előadás ott is illúziót akar kelteni, ahol már lehetetlen, azt is el akarja hitetni, amit a mai emberek semmiképpen sem hisznek el. Olyan ez az elő­adás. mintha évtizedekkel ezelőtt rendezték volna, még abban az időben, ami kor a nézők jó része, h» nem is hitte mind igaznak, amit látott, de legalább sze­rette volna, ha igaz. Ehhez a fő hibahoz sok apróság járul. Kevés a jó, szellemes ötlet, az ügyes megoldás, viszont sok a vaskos ügyetlenség. Egészen komikus például a bárpult­tá az asszonyt, hogy miért, cédáskodik ez­zel a jeles emberrel? Az asszony tagadott és istenkedett, hogy mindez merd rága­lom, csupa irigység. — Mi a bizonyíték erre, te bestia? — hörgött a fölszarvazott férj. — Hijjuk ide... azt az embert, te meg ájj be a spájzba aztán figyeljél — véde­kezett az asszony. Jött is a jeles ember Kövesné csilingelő hangjára. Tette a szépet, az asszony meg durcáskodott, hogy hagyja békében, ne macerálja... Míg egyszer Köves megunta a spájxban. előlépett és alig hitt a szemé­nek. Ott állt a szoba közepén egy szál ing­ben a jeles ember. — Te zsivány — ugrott Köves és ngyba­föbe verte a pöndölre szelídült udvarlót. — Üssed uram, üssed! — sápítozott az asszony. — Ütöm. én, ne félj semmit. — Az éti höcsiiletémért is, édes uram. Ha nem vagy itt, látod mi lett volna ve­lem. ... Végfii csak úgy ingben ngrot' meg a je­les ember Köves dühe elöl. A bai az volt, hogy éppen délután kettőt mutatott az óra és igencsak járkálgattak a főutcán. — Hát ez a szerelem? — méltatlanko­dott az író. Kereste a témát, hátha valami izgal­mas, érdekes, rendkívüli élmény jut esté­be, de Jajnos, nem tudott kipréselni ma­gából egy okos témát. Közben jött a fő­szerkesztő es kérdőre vonta. — Nincs. Semmi sincs — válaszolt le­hangoltan. — Felbontom a szerződésedet. — Bánom is én. — Te felelőtlen. — És még? ... — Menj a fenébe! — Megyek, csak adjál egy pengőt pusz­tamérgest re. — Eridj előlem, ne is lássalak! — Nem látsz, csak adjál. — Nem adok, mert csakugyan nem lát­lak utána. — Ne bolondozz, inkább megírok vala­mit. — Most? — Holnapra hozom. — Azonnal írjad. — írjam, írjam, de mit? — Menj emberek közé, találsz témát. — Nem megyek, nfnes hangulatom hoz­zájuk. — Akkor pukkadj meg! — Nem pukkadok meg. A szerkesztő sarkonfordult. — Várjál. Inkább megírom. — Most? — Igen, csak előbb megfogom a legyet a lámpán és felbontatom. A szerkesztő ijedt arceal nézte a villany alatt ugrándozó legyet hajszoló írót. — Tökéletesen elhülyültil — csapta ősz­sze a kezét. — Ne túlozz! — Mit csinálsz? — Megírom a légy természetrajzát.,. ehhez pedig szükségem van a légyre. — Öh. te szerencsétlen! — legyintett a szerkesztő és kifutott a szobából. Karcoló Károly nál kiszolgáló kisasszony időnkénti és időzített fel­bukkanása, mintha vízből emelkedne ki; az egész bosszantó apróságot egy függöny, vagy egy kis ajtó alkalmazásával különösebb erőfeszítés nélkül el le­hetett volna kerülni A jó ötletek hiánya unalmas festette az egész előadást: mintha a rendezés mindent a muzsikára bízott volna. Csakhogy a Cirkuszherceg­nő muzsikája más, mint a Csárdáskirálynőé: önmagá­ban nem biztosítja a si­kert. A Csárdaskirálvnóben minden szám sláger. Itt viszont tulajdonképpen csak egv ilyen szám van. A töb­bi pedig egyáltalán nem va­lami erőteljes, karakterisz­tikus muzsika, hanem egy kicsit édeskés, egy kicsit túlcukrozott. jellegtelen bé­csi szalonzene. A színészek —akárcsak a rendezés — sem tudtak fe­lülemelkedni a darabon és e szerepen. Belülről ábrá­zoltak ők is. elhitték és el akarták hitetni a szerepek -realitását-, s néhol szinte valóságos áhítattal játszot­tak Legjellegzetesebben Iván Margit és Bordás Dezső alakításában érvé­nyesült ez a törekvés: érzel­meskedő. szentimentális já­tékuk megfelelt ugyan a darab jellegének, de a mai nézőtől nagyon távol áll. Lnkky József egészen mást játszott, mint amit kellett volna. A nagyherceg igazi arca, valódi egyénisége a második felvonásban mu­tatkozik meg. Ö azonban nem ezt az embert — ter­mészetesen: operettemben — mutatta be, hanem régi alakftásainak bevált elemeit ismételte. Baracsi Ferenc a feltűnő színház új tagja, ebben a szürkére darabban mutatkozott be a szegedi közönségnek. Te­hetséges színésznek ismer­tük meg, bár láthatóan erő­sen küzdött Slukk Tóni nem ' neki való szerepével. Lehoczky Zsuzsa most is kedves volt, de talán vala­mivel szürkébben játszott, mint máskor. Décsy Györ­gyi rokonszenves vissza­tartottsággal mutatta be Slukkné alakját, modern, mai felfogósban: a szerep lehetőségei ellenére sem volt harsany. Poldi bácsi hálás szerepében Zádori István hangulatos, színe* alakítást nyújtott. KAldor Jenő eirkuszigazgatója egy kissé jellegtelen volt. A három gárdatiszt szerepé­ben Király Leventét. Mées Károlyt, és Ujréti Lászlói látuk. Bruloviakv kapitány szerepéből Hegedús László karakterisztikus figurát for­mált A díszleteket — amelyek kicsit regényesek voltak és igen szűk játékteret adtak — Sándor Sándor tervezte A zenekart — kerülve az érzelmeskedést — Szalatsy István vezényelte. Ökrös t.áseln Manolisz Glezosz — képviselőjelölt Manoliss Gtezoszf. akit ha­ladó meggyőződéséért bör­tönbe vetett a reakció, al ország demokratikus erőinek tömbje az athéni választási körzetben képviselőnek je­lölt. Mi lesz Yirág Józsika sorsa? Egy hazatérő magyar család tragédiáin Olaszországban Virág József 26 éves szé- hangját a gyermek védelmé­kesfehérvari lakos és felesé- ben. közölte a magyar kö­ge 1956 után Nyugatra disz- vétség hivatalos állésfoglalá­szidált. 1967. őszén Ausztrá- sát és követelte a gyermek Mában született Józsi nevű kiadását Magyarországon élő kisfiúk. A magyar család nagyszüleinek, nemrégiben hazatérési enge- A m8gyar követség hivata­délyt kért. azt megkapta, losan ^ ^ oUgz km.miny majd hazaindult. Nápolyból oldalkocsis motorkerékpáron közbelépesét. Reméljük, hogy folytatták útjukat Budapest Virág Józsika néhány nap felé. Az úton a motorkerék- múlva már — édesapia vég- j k*znek párnak nekiment egy autó akaratának megfelelően — és halálra gázolta a fiatal Székesfehérvárott játszhat anyát. Az apa három napi nai?ySZ(jlei felügyelete alatt, szenvedés utan szintén meg­halt. A kisfiú csak apróbb serüiéseket szenvedett. Édes­apja végső kívánságaként azt rögzítették, hogy a gyerek haladéktalanul kerüljön Ma­gyarországon élő nagyszülei­hez. Mire a hivatalos magyar képviselőt értesítették és az a helyszínre kiszállt, már apácák, papok gondozták a gyermeket. Az egyház első­nek nyilatkozott: kész papot nevelni a magyar gyerekből. A nagy olasz lapok után az UPI amerikai, a Reuter an­gol hírügynökség, a francia rádió és telévfziő készített riportot a magyar gyermek tragédiájáról. Az olasz baloldali sajtó Hosszú őszt st ígérnek" a madarak A madárvilág életére is ha­tással van a rendkívül hosz­szúra nyúlt nyárias időjárás­nak, a gólyák többsége ugyan már augusztus végén űtra­kelt. de a kisbalntoni gólyák még maradtak. A füsti és parti fecskék a lakott területekről kihúzódtak a nagyobb vizek; a Bulaton. a Velencei tó ná­dasaiba és a nyírségi tavak vidékére, aho! az éjszakai le­hűlés enyhébb, több százas csoportban csivitelnek, bú­csúznak a hazai tájtól. Pe­dig -normális- években ilyenkor mér az afrikai par­tokon készülődnek a telelés­re. Szokatlanul népesek ma­radtak a szittyós, nádas -vadvízországok- is: az itt költő gázlómadarak nagy ré­sze még mindig halogatja a költözést. Ugyanakkor az északi országokból délnek vonuló vízimadarak, amelyek rendszerint szeptember vé­gén, október elején ellepik a szabad vizek vidékeit, több­nyire meg sem szállnak, át­vonulnak felettünk. Észak- és Északkelet-Euró­pából a szokottnál nagyobb számban erkeztek az idén seregelyek Szeptember végén megér­keztek hazánkba az első vad­liba-csapatok. Egyes vidéke­ken már vannak 200—300-»s csoportok is. A szokottnál azonban sokkal gyérebb az idei libavonulás. A szakem­berek szerint nem is a víz hiányzik nekik elsősorban, hanem a zöld legelő. Bár a Szovjetunióban, Len­gyelországban fészkelő csó­kák és varjak tömegesen ér­madárvilág mozgásában tapasztalható ál­talános jelek, hosszú őszt ígérnek. (MTI) Széchenyi téren vagy kivált Újszegeden « gyógyszertár­nál. iadagyarnáí. gyermek­kórháznál fölszállni akaró­kat faképnél hagyják. Pár evvel ezelőtt a vállalat még egy emberként emelte fel i joggal hivatkozhatott arra. Újból panasz Tan a tzőregi buszra Szombaton csúcsforgalom hogy kevés a kocsija de van, így érthetetlen, hogy a most. amikor már futja ar­Szegedi Közlekedési Vállalat ra. hogy különjáratokat köz­az 5-os járatra ekkor is kis lekedtessen pl, az. űiszegedi kocsikat állit be. Legutóbb is vasútállomásra (ahonnét vll­pl. a 7.50-kor Szőregről in- lamossul. csak vonatpótló duló kocsi emiatt, mintegy busszal is be lehet jönni a harminc utast hagyott a városba), akkor mással, mint a kama- a vállalat részéről, sajnos, ratől esnél es az Ifjú Gér- már megszokott végtelen danal, kőztük iskolaba. sőt közömbösseggel nem lehet ovodaba igyekvő kicsiket is. magyarázni ezt az eljárást. Kendszeres az is, hogy a A szombati csúcsforgalmi Idő­szombat déli kifelé tartó já- ben nagy kocsikat kellene rátok már a végállomáson ezen a legforgalmasabb vo­zsúfolásig megtelnek, fgy a nalon járatni, s az irányitó­he^yeletsértö felelőtlenség Most szombaton, október dék, a fekete selyemharis­7-én délélőtt temettek a n.va a lábán van-e. Gyevi-temetŐben. Ezúttal is, mint bárhol és bármikor. körülvették a ravatalt a hoz­zátartozók. a család tagjai. Nincs is ebben semmi kü­lönös. Megszokott, szomorú Ekkor történt a megdöb­bentő meglepetés. Felemelte a koporsó fede­lét, s amint odanézett, nem a feleségél látta Ismeretlen halott férfi feküdt a kopor­kép ez. Mégis érdekes fel- sóbsn. A pillanatnyi meg­említeni, ami ott történt, A koporsó oldalán arany betűkkel állt: Matyi Józaef­nt született Vajas Katalin. Élt 75 évet Már indult a gyászmenet a aírhoz. A férj utolsó búcsúként látni akar­ta még halott asszonyát. S látni, hogy az utolsó aján­dóbbenés után a gyászoló család érthetően nagy fel­háborodással vitatta a nem mindennapos eseményt. Iga­zuk van. hogy a felelőst ke­resik, akinek hibája, mu­lasztása súlyosan megser­lette a kegyeletes aktust, bo­nyodalmat es kellemetlensé­get okozott a gyászoló csa­ládnak. nak. mihelyt látja, hogy a kocsi a végállomáson meg­telik, mentesítő kocsit kel­lene indíttatnia. De mii szóljunk ahhoz a magatartáshoz, amit uqyan­csak szombaton reggel az említett járat GA 37-54 szá­mú kocsijának vezetője ta­núsított. Megírta már a Dél­Magyarország — sajnos, hasztalan —. hogy az ere­detileg távolsági busznak ké­szült kocsikon a vezetőülé­sen kívül két üres ülés van, s közülük az egyiket, az utaslér felé esőt föl kellene szabadítani az utazóközön­ség számára. különösen csúcsforgalmi időben. A ve­zetfi azonban rámfőrmedt, amikor egy idősebb nő szá­mára ezt a helyet biztosí­tani akartam. A busz tehát az országúton hagyott har­minc utazni vágyót, s ugyanakkor a vezető azt kí­vánta voina. hogy egy ülés maradjon üresen — dísz­nek! Dr. P. L. I

Next

/
Thumbnails
Contents