Délmagyarország, 1961. október (51. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

5 Vasárnap, 1961. október 1. Ki meri PAPP LAJOS: . állítani, VARGA IMRE: 4 hogy nincs igaza Móra Ferencnek, ami­(I kor azt írja: csak az isten­A l i i -l ii i „ , ,!,nek szabadna megnősülni, A lovak kiballagnak a mezőre vegültmivel ö «au»tatian? bu­Ha idejük betelt Végül a mezőre ballagnak ki a lovak Nehézkesen cammognak át Át a városon az utakon s az árkon És a mezőn Ahol a fű minden tavaszon újra kihajt Békélten lefekszenek Elnézegetik még egyszer a hangyák Zizegő homokóráit S a távolság egyre nő Közttik és az elszálló idő között S parányi pontok immár Fejüket egy-egy fűszálra hajtják És szoborrá dermednek a nap Visszavetülő fényözönében gaczi Dénes például, aki 4 községünkben az Állami Biz­(i tosító népszerű alkalmazott- szonykádnak, Ohiqaezi pxhfőu jai mint más tett-vett a lakásban, mintha összehozta volna őket a lá­4 ja, már korántsem érzi ma­4 gát csalhatatlannak. Igaz, az asszonyka túlszép, ő meg 4 ingatag, különösen, ha gya­} rapítja a földszövnek bor­i ból történő akkumulációját. rendes emberek szoktak a feleségüknek! Hej, megkeseredett a szalonna Bugaczi szájá­ban. Még hogy meglepetést! ő nem is állna a konyha buk. Mindegy. A műhely­közepén. ben aztán nemcsak Valla — Hát ilyenkor kell haza- várta, de ott volt a pi per­jönni, te, dajna?! — sza- kőc, pacsulis Székely Huba kadt ki belőle a felismerés, gyógyszerész is, aki ráadá­mivel ez az Etelka, úgy lát- sul szólamvezér a dalárdá­MÓRA FERENC: Püspök atyám, olvastam a pásztorlevelét, ó de szép volt, istenkém! Szent Ambrosius vagy a Krizosztomus János mondhattak ilyen borzasztó gyönyörűket a vízi-gótusoknak meg a kappadó­ciaiaknak ezerötszáz esztendővel ezeknek előtte. Azt hi­szem, azok nagyon megindultak az ilyesmiktől, és hallot­ták maguk fölött suhogni a szentlelket, mikor kétfelé ha­sították az ördög fajzatát, a kutyafejű szarmatát meg a bőrnadrágos alánt. De bocsássa meg, püspök atyám, az ön pásztorlevele — a Jézuska tudja, hányadik már — nekem mégse az aranyszájú rétorokat jutatta eszembe, hanem a Háború idején való imádságot az édesanyám Krisztus-atyafiság könyvéből, legdrágább ima. könyvéből kerek e világnak, noha az ára csak negyven pengő krajcár volt o. é. (osztrák értékben). Oszi darvado­zások idején, mikor alant szálló felhőkből lajhogott az eső szőlőcskénk barázdáira, vagy lomha téli délutánokon, mi­kor szülém a kisszék vasán morzsolgatta a kukoricát: ne­kem mindig föntszóval kellett fölolvasnom az öreg könyv minden imádságát, amit ájtatos pap urak összeszedeget­tek régi századokban. Imádkoztam esőért, és imádkoztam száraz időért, és imádkoztam a megholt hívekért és a »temlecben sinylődökért*, és még most is látom, ahogy kó­cos fejem álmosan rábillen a hétfájdalmú Máriácska ké­pére, és hallom szülém szavát: — Báránykám ... Hallod-e? ... Mondjad csak még a Háború idején való imádságot is. Az ám csak a szép! Szép volt csakugyan, úgy emlékszem, abban is benne volt »hazánk, királyunk, fegyvereink*, de Isten tudja, ne­kem úgy tetszik, mintha a Jóistenke olyankor mindig el­mosolyodott volna egyilgyüségünkön. (Piros rózsákat ettől nyithattak a felhők az ég álján, mely szürke volt, mint a katonaköpönyeg.) Nem tudom azonban bizonyosan, a pász­torleveleken mosolyog-e az Istenke. Mert mink mindenün­ket nyújtottuk elébe ügyefogyottságunk aranytányérján — önöknek, püspök atyám, egyebük is volna a szép szavuk­nál. A radványi papról olvasom — Melkizedek rendje sze­rint való szolgája lehet az úrnak, noha igen kicsiny stal­lumban — hogy plébániája minden apa nélkül maradt gyermekét megéteti mindennap, míg csak el nem távoz­tatja tőlünk az úr a háború keserű poharát. És ruházza mezítelenségüket és fölmelegíti őket, ha megszállja a föl­det a tél. Püspök atyám, önöktől olvasva jönnek az ara­nyak, és csak a pásztorlevelek olvasatlanul. Nem tudom, elverik-e velük éhüket az árvák, és takaródzhatnak-e be­léjük majd a csillagtalan éjszakákon, amikor apáik szí­ve vérharmatot sír idegen hegyek vad szakadékaiban. És hogy tüzelhetnek-e majd velük a télen, mivelhogy meleg­ség kevés vagyon bennük. Nem tudom, püspök atyám. (1914, a Szilánkok című kötetből.) 4 Bugaczi Dénes szépszál, No 'szerzek én neked' Hóna szik> nem 6vele ünnepelte ban. Valla fürgén eléje ug­i csinos férfi, Jávor-bajusz- aiá" fogta aktatáskáját s meg születésnapját, de igen- rott, ahogy belépett, szal, kappanháj tíz deka gyerünk Istenesen nehéz csak más nadrágos teremt- — Fogadtam, hogy nem a sincs rajta, amellett fürge- volt, kint az utcán bele is ménnyel. — Hol latorkod- tied a táska. Igaz, komám? mozgású (amit megbecsül- pillantott, mi a kórság lehet te mazsola?! - De bizony az enyém ­(,nek am az asszonynépek!), benne. Hát az egész iroda, ~ Hoool? ~ állt meg ismerte fel Bugaczi az asz­i hozzá tréfásszavú is. Elégé- az új nyugtatömbök, szerző- flotta az assaony. — Éppen talon a jókora jószágot. ­— • «-« • • -- ua-a-ji ..uia— Hogy a fenébe került ide? — Pénteken hagyhattad itt, amikor tüzet meg ciga­rettát kértél tőlem. Én awai a két vésztői atyafival vol­tam elfoglalva. Esküvői ru­hát rendeltek. Hanem én meg voltam győződve, te, hogy azok hagyták itt. De Hubuska ráismert. Hogy ilyen vedlett tasakja nincs a megyében még egy ma­nusznak, mint neked... — Tán csak nincs benne a kotta, Bugaczi úr? — lé­pett közelébb bájmosollyal a dett is munkakörével, az désblanketták. Ráadásul a f® kérded? — Aztán villam­i utolsó három évben nem kották Persze persze teg- ló> er6s kézzeI két gyors került munkakönyvébe új nap vette A megyénél ml- Pofont kevert le urának, bélyegző. Aki meg azt kor járt A községi vegyes- utana sz° nélkül bement a mondja rá, hogy iszój, az karnak kellenek ezek ami- szobaba, s kulccsal bezarta bői a Viharsarki Da'legylet az ajtot­valamiféle savas ember le­het. Mert tudni kell azt, hogy Bugaczinak nincs sa­a tiszántúli nagy dalostalál­kozóra készül fel. No jó. va tehát orvosi tanácsra Majd leadja, gondolta. Az Aztán kiderült: pótolja. A differencia csak ott kezdődik, mikor Buga­czinak túlnagy a savhiánya. tán jött a szerencse is, az öreg Balogh Imrével talál­kozott, aki nemcsak a da­Kedves neje pedig, Czövek lórdában buzgolkodik vele Etelka, a feketekávé hívé- együtt, de az ÁB-nak is űz­nek szegodott, s egyre he- letszerzője, mint nyugdíjas vesebben sokallja az akku- paraszt. Szerfelett megörült kodta végig hátha meglesz ,KOZ£'e"D °ajmoson mutációra fordított összeget neki. valamelyik. De mintha föld ... . .' nincs meg a kerékpárja, oda a táska is. Be se mert menni a hi­vatalba. Szombatra nem érdemes. Beüzent, végigjár­ja a hetedik kerületi bizto­sítottakat .. Ördögöt, a földszöv hét fiókját lopa­. „ „„, ., , , . - . valamelyik. De mintha föld dte ~~ Ides Imre bótyám- van nyel,e volna mindegyiket, dlg Czövek Etelka is fold- magánál egy piros pénz? Csak vasárnap reggel tol- u^rr; C" szöw2 alkalmazott, a köz- -Akad - mondta a ci- ta haza egy Eyerköc a ke- kottákat-Pénteken ismert Fényes étteremnek garettás Balogh, s szája sar- rékpárt. De h^y- Csengő "ap se" J3® penz- , dísze-virága. No persze mint kába tolta a Kossuth-ját. - lámpa, dinamó nincs rajta «ak eí kávéfőző. Innen is van a Mért kéne, Bugaczi elvtárs? a szerezd táska o?yan dai Drobara! A hoffein-partisága! - Ajándék kéne az asz- üres, akár Bugaczi zsebe. f01? ,az. alkalmak is ugy szonynak. Születésnapja van. Még két forintot se tudott Majd a holnapi kasszírozás- adni a kölöknek. És jött a kai ...• * savhiány. Mellé az asszony, tagságot majd szétveti óm a niéreg. Várjuk, várjuk az új se, teg­se kotta, a szer­Amit ott rendeződnek, hogy Bugaczi kezére járjanak. Múltkori­ban is, egy pénteken volt Etelka születésnapja. Bu­gaczi már felserkenéskor rá­eszmélt, micsoda savpótlási lehetőséget rejt magában ez a nap! Ügyesen hozzá is kez­dett az organizáláshoz. A ból visszatesszük. Az ügy így rendben, a pi­ros pénz a zsebben, a nap is süt, csuda szép az élet. Majd lesz itt meglepetés, kedves Etelka! aki nem is főzött neki, szó­ba sem állt vele. És a hétfő kilátásai, amikor találkozik majd Balogh Imrével. Ajaj. És a főnök. Aki minden dai próbára! kapsz, azt... — Miiit? Még nektek van szavatok? Annak a sok akó»­torkú dalosnak? És az éh lelkiismeretem, az micsoda?! Mit szenvedtem én, mit áll­tam én ki! Négy éjszaka kummányit se aludtam! Hagytatok gyötrődni?! — Csiba te! Ugyan ki nya­lintott be olyan csudálato­san pénteken, hé? Véko­hékás, Az volt a _ terve, csak azért is megve- pletykát elsőnek hall meg... szi a három üveg bort, s Halálra készen ült be az korareggeli hitvesi csókok mindegyikbe egyszál virágot irodába, asztalához. Várt, nyabb hanggal, múltán, ahogy a tüzérségi duS- IIyet úgyse csinál meg várt. Azért még történhet mert előkészítés után szokott in- minden férj. Ez lesz csak a valami csoda. Történt is. .ir~koMé? te beszélsz? És dúlni a gyalogsági tárna- meglepetés! Hanem a föld- Futaki, a szúrós szemű fő- akkor ^voltam °mi? dás, hozzá is kezdett: szövnek egy akkora lapályos nők, kukkot se szólt hozzá. A többit felesleges részle­— Édes, kedves Etelkém, alföldi faluban, mint a mi- Balogh bácsi se jött be. tezni- Pofonok csattantak, meg kéne ám ünnepelni ezt énk, nem egy. de hét fiók- Unalmas, teljesen esemény- ^jviec|go^.r'lható: k' , távozott a te drága születésnapodat! ja van. Mikor Bugaczi Dé- telen nap úszott el. Ám hiá- bői!' H^ünk* feldúltan rol Mit szólnál hozzá, ha sike- nes elindult a válogatásra, ba, mert éjjel csak nem jött hant vissza az irodába. Még le sem ülhetett, máris hí­vatta a főnök. Fel sem állt székéből, csak rámeresztette szürke, sose mosolygó sze­mét. — Hallod, Bugaczi! Ha még egyszer ettől a kis­pénzű Balogh bácsitól mersz pénzt kérni, azonnal me­hetsz fellebbezni az egyez­rítek ma estére vagy három reggel nyolc óra volt, s mi- álom a szemére. Kedden üveg válogatott finom bo­rocskát? Hanem Etelka születés­napján se kívánta jobban Noé italát, mint más köz­napon, tehát ridegen és há­ziasszonyi eréllyel vissza­utasította. Sőt a reggeli tejért szaladóban vissza is szólt az ajtóból: — Ha pedig ma is bórsza­god lesz, Bugaczi, nemhogy az ágyadba nem eresztelek be, de kiseprűzlek a házból is. Inkább valami meglepe­kor feleszmélt az ismerős már olyan volt, mint kit tit­sezlonon, kint a konyhájuk- kos bú emészt. A többiek ban. korom setétség. Ekkor gyanakodtak már. de mi­szinte beleszédült az emlé- előtt hozzákezdhettek vol­kekbe: micsoda vidám, kor- na a szapuláshoz, egy pely­hely cimborákkal került hesarcú legény robbant be, össze, milyen isteni nótákat s Valla szabó műhelyébe énekeltek, hogy megrövidül- hívta Bugaczi barátunkat. tek az utcák, frissek lettek Gyanakodva kocogott oda. tető bizottsághoz. Ezt olyan. az ifjúkori emlékek, s ku- Sejtelme se volt, mit akar­sza, kusza a jelen. Elaludt hat tőle ez a Valla. Ismerni hát újra, nyugodt lelkiisme- ismerte ugyancsak, nyak­rettel, s mikor felserkent, a olajozott vele nem is egy­reggeli szürkületben nagy szer. Nagyhangú pasas, de csattogva, dudorászva jött híres szabó. Valami rémlett tést szerezhetnél, te, asz- hazafelé az asszonytárs. Ügy is, mintha pénteken valahol WILLIAM Z. FOSTER: ELSŐ SZTRÁJKOM A nemzetközi munkásmozgalom nagy har- kai kontinenst, és ütött-kopott kereskedelmi cosa volt William Z. Foster, az vitorlásokon többször körülhajózta a Földet. Eszakamerikai Egyesült Államok Kommunista Kipróbált szinte minden mesterséget, és aktív Pártjának egyik nemrég elhunyt vezetője, aki részt vett hazája és a világ munkásmozgalmá­kitünő író is volt. Hatalmas élettapasztalata- nak mindén nagy harcában. Önéletrajzi mun­ból a munkásmozgalom soraiban töltött több kálban is erről: saját sorsáról, a munkássors­mliit hatvanéves szolgálatából politikai írásai- ról, a munkásharcról, a pillanatnyi vereségek­nak röpiratainak egész sora táplálkozott. Ezt ról és történelmi távlatban biztos győzelemről a tapasztalatot rögzíti két önéletrajzi könyve, vall, melynek hitét szilárddá kovácsolta benne és nagyértékű tudományos munkál: Az ameri- a szovjethatalom iránti törhetetlen rokonszenv kai kontinens politikai története, A néger nép - az Októberi Forradalom első napjaitól a Amerika történetében, Az Amerikai Egyesült világűr meghódításának napjaiig. Ezért is Államok Kommunista Pártjának története, A ajánlhatta egyik utolsó könyvét dédunokájá­világkapltalizmus alkonya és mások. nak, aki — mint az ajánlás szövege mondja: Foster i8Bl-ben született; évtizedeken át ..... már a szocialista Amerikában fog élni", élte az amerikai munkás hányatott életét, ke- Az alábbiakban Foster Lapok egy resztül-kasul Járta munkát keresve, majd munkás életéből című, 1939-ben meg­mint a munkásmozgalom harcosa, az ameri- jelent önéletrajzának egyik fejezetét közöljük. zé, hosszú botjaikkal össze- dákból, salakból, s főként vissza vagdalkozva maguk egy kőfaragó udvarából ki­körül. hordott törmelékből. EZ A TELJESEN VARAT- NEMSOKARA JÖTT IS a LAN roham egy pillanat villamos. Elülső és hátulsó alatt teljes zűrzavart kel- peronján két-két revolveres tett a felvonulók között. A rendőr állott, a sztrájktörő sztrájkolók futva menekül- kocsivezető és jegyszedő vé­tek. Egy egyenruhás kocsi- delmére. A tömeg a fenye­vezetővel beszorultam egy gető fegyverek elől a Kater kapualjba. Az egyik gyalo- utcába hátrált. A sztrájktö­gos rendőr bunkójával a rő vezető már messziről ész­sztrájkolóra sújtott és le- revette a barikádot, s el­ütötte. Egy másik akkorát határozta, hogy teljes se­ütött öklével az államra, bességgel átrohan rajta. A hogy beleszédültem. Ekkor kocsi azonban kisiklott az váratlanul megnyílt mógót- akadályon, és leállott. A tem a kapu, egy baráti kéz sztrájktörők a négy rendőr­behúzott a házba. A többire rel egy közeli épületbe ine­már nem emlékszem. nekültek, s ottmaradtak, míg A békés felvonulók meg- ki nem szabadították őket. támadása általános felzúdu- A tömeg körülfogta a ko­csit, s olyan kőzáport zúdí­tott rá, hogy néhány perc múlva csak a roncsa maradt. A túlsó oldalán állók közül több embert megsebesítettek a kocsi mindkét ablaksorán lést váltott ki a rendőrség NAGY VOLT A FEL- munkaviszonyok megjavító- heves helyi villamossztrájk és a villamostársaság ellen. BOLYDULÁS Philadelphia- sát követelték. A sztrájkrö- kitört, csupa érdeklődésről- A felháborodott munkások a ban 1890 táján arra a hírre, vid ideig tartott, de annál tam, és egyetlen alkalmat város több részén nyíltan hogy a Bainbridge és a elkeseredettebb volt a küz- el nem mulasztottam, hogy megtámadták a sztrájktörők Catherine után beállítják az delem. A társaság hivatásos részt vegyek a sztrájkgyűlé- vezette villamosokat noha első villamosvonalakat. A sztrájktörőket alkalmazottja seken és tüntetéseken. így valamennyit állig íelfegy- áttörő kövek. Ez az ese­nyugtalanságot azt hiszem rendőrség maga is valóságos estem át a sztrájktűzkereszt- verzett rendőrök őrizték. A mény megállította a Tizen az omnibusztársaság szít- sztrájktörő ügynökségként ségen. rendőrség tehetetlen volt a hatodik utcán a forgalmat, hátta tiltakozva az ellen, ténykedett A sztrájkoiók A villamostársaság egyen- szenvedélyes támadásokkal s m;, fiatalok, ujjongva iin­hoev'a Testvéri Szeretet Vá- nagyon elszántak voltak, s ruhás alkalmazottai a fő- szemben, s az egész város- nepeltiik diadalunkat, rosának utcáin új -gyilkos a közönség nagy része az ő utcán tüntettek. Szabad- ban napokon át teljes volt a MINDÖSSZE EGYHE gének* száguldjanak A vil- oldalukon állt. A város kü- napos lévén, én is csatlakoz- a zűrzavar. TES sztrájk megegye/ésse' lamosok mégis megjelentek, lönböző részeiben heves ösz- tem hozzájuk. Az ezer-két- Jómagam a Tizenhetedik zárult, amelynek egyes pont Bár igazán hasznosnak bizo- szetűzésekre került sor. ezer főnyi tüntető tömeg és a Déli utca proletárne- jaira már nem emlékszem nvultak az alkalmazottak és TIZENNÉGY ÉVES VOL- nyugat felé vonult a Piac gyedében laktam. Csapatunk Számomra azonban mindé:­n közönség egyaránt meg- TAM a sztrájk idején és téren; mindenki egy-egy új hozzálátott, hogy meghiúsít- örökké emlékezetes marad gyűlölte a villamostársasá- már négy éve munkás. Ak- seprűt szorongatott a kezé- sa a Tizenhatodik utcán rit- mint az első, közvetlen gya­got Dénzéhségéért kor kezdtem felfigyelni a ben. Amikor a menet eleje kán, körülbelül óránkent korlati leckém, melyre kc­összecsapásra 1895-ben ke- környező antracit-vidéken, a a Tizenötödik utcához ért, a közlekedő kocsik forgalmát, sőbb a munkásmozgalom rült sor A kocsivezetők és Home-stead Acélműnél és az városháza udvaráról hirte- A Tizenhatodik és a Kater nyers valósága még oly sok kalauzok végigvonultak a Amerikai Egyesült Vasutak- len erős lovasrendőr-kilö- utca sarkán valami bari- tapasztalatot halmozott. Ugy városon és szervezkedési nál kirobbanó számos nítmény vágtatott elő. Be- kádfélét emeltünk a sínekre, tartom számon, mint beve­szabadságot béremelést s a sztrájkra. így, amikor ez a nyomultak a sztrájkolók kő- mindenféle limlomból, lá- zetésemet az osztályharcba. komolyan mondom neked, ahogy a nevem Futaki Ger­gely. Kitámolygott. háborgott. Egyetlen kiút lát­szik, az asszony. Ott is lelte szolgálati helyén, a krém­kávéfőző gép mögött. Bűn­bánó arccal odasomfordált mellé. — Bocsáss meg nekem, drága szerelmem — suttog­ta. — Soha többet. Rettene­tesen szégyellem. Csak még egyszer, utoljára ... adass nekem, drágám, egy kis­fröccsöt. Czövek Etelka kihúzta magát, gúnyosan rámosoly­gott Nyeregben volt. Han­gosan mondta a csaposnak. — Károly kérem, adjon kl a kontómra ennek az úr­nak egy üveg almuskát Cefet savanyú volt. Olyan almamagízű. De itta, nyelde­kelte. Valamit csak kell in­ni az embernek. S úgy érez­te: leért a pokol fenekére. Az egész világ őt neVeti. Almuskát iszik. Hát ezt nem. Ekkora po­font még Valla szabónál sem adtak a becsületének, mint tulajdon édes, hites felesége, Etelka. Ezzel az almuská­val. Megállj, kibabrálok én veled, gondolta. Elmegyek az orvoshoz. Azért is. Csak ki­találtak már a savhiány pót­lására valami tablettát Majd mereszti a szemét, hogy az ő Bugaczijának nem kell a savpótlás. Ez lesz az ő tromfja!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents