Délmagyarország, 1961. október (51. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-06 / 236. szám

5 Péntek, 1961. október R. CJunna^izáqi talátkozd* ok 4. Amiről a „Helsingin Sanomat1 első oldala beszél Egy-egy nagyváros képé­be az újságárus -standok* éppen úgy bele tartoznak, mint a fényesen kivilágított kirakatok. A minden jelen­téktelen 1 eseményt szenzáció­vá növelő rikkancsok kiabá­lása pedig a nyugati nagy­városok elmaradhatatlan kel­léke. Helsinki derűsen tiszta utcáin is szinte minden máso­dik sarkot az Európa külön­böző országaiból érkező saj­tótermékek foglalják le ma­Varga Akos úlinaplója hiszen a kormányköröket je­lentő jobboldali szociálde­mokraták csak 30 ezer, a baloldali szociáldemokraták pedig csupán 20 ezer pél­dányszámban tudják eladni lapjukat). — Az üzleti körök szándé­kosan igyekszenek elterelni a közvélemény figyelmét a politikai eseményekről. Mi­vel nálunk kevés a bűntény, inkdbb érdekességekkel, film- és sportszenzációkkal A -Terá* szerkesztésé­ben és nyomdai kivitelezésé­ben egyaránt nagyon szép, színes, képes folyóirat. Mégis hiányzik az újságárusok standjáról. Leginkább csak a szövetség tagjai között előfi­zetéses alapon tudják ter­jeszteni. Az üzleti élet veze­tői ugyanis nem veszik szí­vesen cikkeit, amelyek vagy a reakciós köztársasági el­nökjelöltet mutatja be, vagy leleplezve a jobboldali diák­szervezeteket, megmutatja, hogy -merre tart Finnország diákifjúsága*. A lapra ne­hezedő nyomás ellenére is egyre népszerűbb lesz a Te­rá, a Finnországban rende­zendő VIII. VIT-en igenlő fiatalok körében. Érdeklődve olvassák a már Helsinkiben dolgozó fesztiválelőkészítő bi­zottság tagjairól irt cikkeket, a Moszkvában rendezett vi­lágifjúsági fórum határoza­tait és a VIT-re való felké­szülés jegyében számonként, folytatásban közölt hat nyel­vű társalgási és levelezési ta­nácsadót. (Mint érdekességet említem meg. hogy több ma­gyar vonatkozású hír mellett a Háry János történetét fel­dolgozó képregényt is közli a lap.) Következik: DIAKOK KÖZÖTT Több helyütt átlábolható j> a Duna és a Tisza : • A nyár végén, ősz elején! rendszerint' összeszűkülnek! folyóink, de az idei száraz-; ság szokatlanul leapasztotta • vizüket. A csapadékhiány-! tói a Tisza szenvedett a leg- * többet. A tiszalöki duzzasz-; tómű alatti szakaszon most. ! már a sok évi átlagnál 2—3 • méterrel kisebb a vízállás.! A hajózást természetesen • leállították, hiszen mintegy! ötven helyen a meder kö- í zepén is csak derékig ér a; viz. Több mint 80 kilométe- ! res szakaszon. Polgár és Ti- : szafiired között még az egy ; métert sem éri el a vízmély- ! ség, s így még a gyerme- J kek is átgázolhatnának a • Tiszán. A Duna sokáig dacolt, de! az utóbbi hetekben már nem ; bírt a szárazsággal. mert ; alig kapott utánpótlást a! mellékfolyóktól. A szeptem-; beri és októberi kisvízállá-1 sok sok évi átlagánál mosí! 1.5—2,5 méterrel alacso-$ vyabh <i folyó. Rácalmás. | Nagymaros és Bogyiszlö kór- * nyékén a felnőttek át tud- J nák lábolni a Dunát. • Néhány napja szórványo-S san esett már eső az ország- 5 ban. de a szomjas föld • nyomtalanul beitta, nem ju- • tott a folyóknak. A Duna és • a Tisza vízállásán most még | az sem változtatna, ha telje- ! sen megnyílnának az ég csa- ; tornái, és egy napig áztat-! nák a földet. Csak több na- • pos országos eső emelné a • folyók szintjét. *« ,<IIIMaM*MHHW*W«|i Öktékw 6 IZ ét jelentós évforduló­ra emlékezünk a mai napon. Száztizenkét évvel ezelőtt a bukott szabad­ságharc után a forradalmi nemzeti hadsereg 13 hős tábornokát ezen a napon végezték ki. Az aradi 13 hősi tragikuma arra fi­gyelmeztet bennünket most. több mint egy évszázad múltán, hogy a nemzetközi reakrió — akár az osztrák önkényuralom, a cári mo­narchia. akár a német mi­litarizmus. vagy az ameri­kai imperializmus képeben jelentkezik is — mindig a nép szabadsága és függet­lensége ellen tör. • tobh mint egy évszá­* zaridal ezelőtt a ma­gyar nép a könyörtelen Habsburg-elnyomás ellen kelt fel. Hallatlan bátor­sággal és világraszóló hő­siességgel harcolt a csá­szári zsoldos hadsereg el­len, a túlerővel szemben azonban el kellett buknia. Az azóta eltelt hosszú év­tizedek alatt hol az osztrák császári elnyomás, hol a ter­jeszkedő német Imperializ­mus rántotta a magyar né­pet öngyilkos háborúkba, gátolta meg a magyar nép szabadságának és függet­lenségének igazi kiteljese­dését. TV epünk azonban soha­sem szűnt meg har­colni az idegen elnyomás ellen, még a legreményte­lenebb korszakban, a leg­veszélyesebb órákban sem. ! S éppen ezt szimbolizálja! a másik évforduló is. Pon-; tosan húsz évvel ezelőtt! ezen a napon a magyar: kommunista és más haza-; fiak, bátor ifjúmunkások; és baloldali diákok tűnte-: tést rendeztek Budapesten • a Batthyány emlékmécses-• nél. Bátor kiállás, hősi tett f volt az akkor Magyaror-j szagon, a Horthy-rendszer j legsötétebb időszakában, a 5 szovjetunióellenes vérgö-! zös hitleri háború első évé-j ben. 4 kkor zajlott le ez aj némaságában és sze­rénységében is hősies és azj uralmon levőket megre-j megtető tüntetés, mikor! ősi ellenségünk, a hódító j német imperialista erők új | háborúba, újabb tragédi-! ába rántották nemzetün- J ket. Népünk legjobbjai J azonban bátor tettükkel., kiállásukkal az egész ma-* gyar nép igazi érzéseit és! vágyait fejezték ki. Ma í már a magyar szabadsági és függetlenség nem a nép! vágyaiban él, hanem való­ság. Október 6-ának két­szeres emléke, figyelmez-_ telese azonban még most isj időszerű: a német imperia-« lizmus. a népek szabadsá-j gára és függetlenségére. J életére törő nemzetközi re­akció ellen továbbra is tel­jes erőnkkel küzdenünk j kell. guknak. (Talán csak a virsli­árusok haladják meg az új­ságárusok számát.) Külföl­diek rendszerint szívesen áll­nak -meg a színes magazi­nokkal, harsogó címoldalas napilapokkal megtömött pa­vilonok előtt Újságíró szá­mára pedig különösen izgal­mas perceket szerez a külön­böző elgondolások alapján készülő, ellentétes formájú lapokban való böngészés le­hetősége. Az. .újságok rend­szerint tükrözik egy-egy or­szág politikai és társadalmi berendezkedését s az olva­sók igényének figyelembe­vételével készülő példányo­kon keresztül következtetni lehet az emberek gondolko­dási módjára is. A finn utcák újságpavilon­jainak központi helyét a -Helsingin Sanomat* (Helsin­ki Napló) nevet viselő napi­lap foglalja el. A hétköznap is 22 nagyformátumú oldalon megjelenő újság címlapján azonban hiába keressük a világpolitika eseményeit. A fejléc alatt a hirdetések fel­vételével foglalkozó kiren­deltségek címeinek és tele­fonszámainak közlése után, 3 hasábos hirdetések sora­koznak. Ezek az üzleti rek­lámok borítják a második oldalt is és ezek foglalják el az újság valamennyi lapjá­nak felét, vagy kétharmadát. Az ember mosolyogva néze­geti a televíziós készüléke­ket. melltartókat és fürdő­szoba-berendezéseket kínáló 30—35 centiméteres reklá­mokat. Találgatja, vajon ki vásárolja meg ezt a napila­pot, amelynek bizonyos ki­bérelt oldalain hónapról hó­napra ugyanaz a cég hirdeti cigarettáját, vagy kámforos cukorkáját, a A Finn Kom­munista Párt napilapjának szerkesztőségében aztán meg­tudjuk, hogy a -Helsingin Sanomat* a legjobban kere­sett finn újság, amelynek 270 ezer példányos megjelenését a többi napilap megközelíte­ni sem tudja. — Finnországban az üzlet az első — mondja a kulturá­lis rovat vezetője, a buda­pesti rádió volt munkatársa, aki magyar nyelven kalau­zol végig a szépen felszerelt szerkesztőségben. — Ezen a tulajdonképpen semmilyen párthoz nem tartozó, csupán üzleti vállalkozást jelentő napilapon kívül, egyetlen finn újság sem tud nagy pél­dányszámot elérni. Sorolja a legnagyobbakat: a svéd nyelvű napilapot, amelynek 90 ezer olvasója van, a saját lapjukat, amely­nek 58 ezer példányát túl­nyomórészt évi előfizetésre rendelik meg (ez a finn vi­szonyok szerint nagy szám, töltik meg a lapok hasábjait. Mi természetesen igyekszünk reális képet adni a világ mai helyzetéről, a finn népet is érintő nagy problémákról — mondja a szőke, finn újság­író kollega, miközben elém teríti a lap legfrissebb pél­dányát. »A hazai üzenet« címet vi­selő lapjuk valóban a leg­szebb és a legtartalmasabb finn napilap. A kitűnő pa­píron jól érvényesülő, nagy képekkel illusztrált kül- és belpolitikai eseményeken kí­vül ízléses, családi oldala van, és kulturális rovatát a finn művészeti élet talán leg­eiismertebb kritikai fórumá­nak tartják. A szerkesztőség munkatársai magas képzett­ségű emberek, akik annak el­lenére lelkesen végzik fele­lősségteljes munkájukat, hogy a reklámokat alig köz­lő lap csak alacsonyabb munkabéreket tud biztosíta­ni számukra. Mindennapi munkájukban ideológiai meggyőződésük szilárdságán kívül az ösztönzi őket, hogy szinte naponta látják mun­kájuk eredményét, örülnek, hogy a dolgozó emberek nem hagyják magukat az egész finn gazdasági életet kézben tartó 20 család és 3 bank ál­tal irányítani, s rendszeresen hallatják hangjukat. A dolgo­zók tisztánlátását és akció­készségét bizonyítja a béke­menet is, amely -békét*, -indám, nyugodt ifjúságot*, -/élelemnélküli életet* kö­vetelve vonul végig a finn főváros utcáin. A tablók alatt, vonuló munkások, alkalma­zottak, pedagógusok és isko­lások az ebben a kérdésben kialakult egységes állásfog­lalást jelzik. * — Nekünk különösen ne­héz dolgunk van — mondja Ritva Nevalainen, a Demok­ratikus Ifjúsági Szövetség -Tera* című ifjúsági képes folyóiratának szerkesztője. — Finnországban mintegy 60 ifjúsági szervezet működik. A cserkészektől az egyház ál­tal létrehozott csoportokon keresztül, az agrárfiatalok egyesületéig. Minden szerve­zet külön lappal rendelkezik, s mivel az ifjúsági lapok egyrésze a számukra anya­giakat bőven biztosit ó pár­tokhoz tartozik, azok na­gyobb példányszámban je­lennek meg, mint a mi fo­lyóiratunk. Az ifjúság részé­re készülő újságok nagyrésze individualizmusra, szadiz­musra neveli a fiatalokat, nem is beszélve az újságpa­vilonokat megtöltő pornog­ráf szennylapokról. Ezek el­len nehéz kulturáltsággá!, jó ízléssel és mértéktartással küzdeni. KÜLDETÉS — a fővárosból a faluba Május volt, az orgona bon­totta szirmait, amikor meg­érkezett Ásotthalomra. Nem ismert senkit a homoki fa­luban, róla sem tudtak ott. Fejében gondolatok kava­rogtak. A felesége As 14 éves lánya is eszébe jutott, akiket messze, Budapesten hagyott. Agyába villant, mi­lyen jó, hogy felesége meg­értette, miért kell neki a faluba mennie. Pártmunkás­ként és pártmegbizatással jött, hogy segítse az ásott­halmi Szabadságharcos Tsz munkáját Befogadták A fővárosi 45 éves kom­munista ember, Nagy Gusz­táv, az egykori munkás — aki egyébként a Külkeres­kedelmi Minisztériumban fő­előadó — a faluban először a párttitkárral, a tanácsi vezetőkkel, a szövetkezeti emberekkel ismerkedett. A múló napokkal, hetekkel kö­zel került szívéhez a falu és népe. Öt is megismerték. Azért amit csinál, meg köz­vetlenségéért, szilárd jelle­méért tisztelik, szeretik. Nem idegen már, hanem jó barát, a szövetkezeti em­berek nagy családjának tag- | ja. Egy velük az örömben j és a gondban. Nem mező­gazdasági szakember, bár falun cseperedett fel és így nem távoli számára a mező­gazdaság. Sokféle teendS Jó pá/éves körös gazda­ság a -Szabadságharcos*. Voltak évek. amikor többé­kevésbé elfogadhatók voltak eredményei. A lehetőségeket azonban általában nem hasz­nosították. s ennek sokféle az oka. Csak néhányat kö­zülük: a szervezettség hiá­nya, nem kielégítő vezetés és gazdálkodás, gyengeségek a munkafegyelemben. A faluba, pontosabban a Szabadságharcos Tsz-be pártmegbizatással érkező Nagy Gusztáv első között arra törekedett, hogv a leg­öntudatosabb szövetkezeti emberekkel, párttagokkal és pártonkívüliekkel együtt a munkaszervezésben és mun­kafegyelemben, a szövetke­zeti demokrácia erősítésében érjen el haladást, Nem volt mindegy Általában jelentősen ja­vult a munkafegyelem, reg­geltől estig dolgoztak a tsz­tagok a földeken. Közben azonban szomorúságot hozó, kedvet szegő természeti csa­pás következett: jég pusztí­totta a szőlőt, gyümölcsöst és a gabona egy részét. Vol­tak emberek, akik ekkor ki­jelentették: — Most már úgyis mind­egy, nem érdemes dolgozni. A természeti csapás mon­datta ezeket a szavakat, amelyek azonban mégis helytelenek voltak. Hiszen a jégverés okozta károkat csak jó munkával lehet csökken­teni a gazdálkodás többi ágában. Teendő pedig bő­ven volt a földeken. A pesti pártmunkás és a legöntuda­tosabb szövetkezeti gazdák együttese gátat vetettek an­nak a szemléletnek, hogy -most már mindegy, nem érdemes dolgozni*. A jég pusztítása ellenére, a tagság munkája nyomán egészen biztos ér annyit idén is a munkaegység, mint tavaly. Sőt valószínű, hogy egységenként néhány forint­tal többet is. Ha pedig nincs természeti csapás. akkor idén a tervezetten felül 5—6 forinttal jutott volna több minden egységre. Mikor ad aranyat a homok ? Szerepe van Nagy Gusz­távnak'abban ls. hogy a szö­vetkezeti demokrácia las­sacskán kezd érvényesülni, a fontos dolgokban a tsz leg­felsőbb fóruma, a közgyű­lés dönt. Korábban a veze­tőség — sajnos — mindent a tagság megkérdezése nél­kül intézett, a szövetkezet életét, gazdálkodását érintő dolgokat nemigen tárgyal­ták meg a közgyűléseken. — A tsz tagjai — mon­dotta a budapesti pártmun­kás — általában jószándékú emberek. Bosszantja őket. hogy a jó adottságok ki­használatlanok. Hozzáértő, jo vezetéssel, a tagság szor­galmával, tudásával arány­lag gyorsan, igazán jó ered­ményeket érhet, el a Szabad­ságharcos Tsz. Nem ábránd, hogy a jó. rendszeres és hozzáértő munkával 40—50 forintot is érhet egy-egy munkaegység. A józan gondolkodású szö­vetkezeti emberek is így tartják ezt, mert aranyat ad a homok, ha -megszelídítik*. Sajnos, most nincs elnöke a -Szabadságharcosának, és ez nem jó. Reméljük azon­ban, hogv a fontos tisztsé­get a szövetkezet közgyű­lése igazán rátermett em­berre bízza. A főkönyvelő — nemrégen került a tsz-be — jól végzi a dolgát. A szö­vetkezet agronömusá is so­kat fáradozik, de éppen a szövetkezet helyzete miatt szükséges a több odaadás a munkában. „Jó, hogy köröttünk van" A hat hónapból — ennyi időre szól Nagy Gusztáv megbizatása — öt már el­telt a tsz-ben. A pesti em­ber munkájáról summázva így mondanak véleményt a -Szabadságharcos- tagjai: — Sokat segített, jó, hogy közöttünk van. Igazán saj­náljuk, hogy hat. hónap után visszamegy a fővárosba. Nagy Gusztáv pedig kije­lentette: — A hat hónap eltelte után visszatérek Pestre, mert lejár a megbízatásom. A szövetkezet és tagsága, a falu életemhez tartozik. Ha elmegyek, akkor is tartom a kapcsolatot az ásotthalmi­akkal. mert holnapjuk izgat, érdekel. Morvay Sándor Éjjel a romok között... A berlini munkásőrség egyik alakulatának naplójából Kedd: Max-Planck iskola, Auerstrasse 13. Szakaszparancsnokunk közli, hogy szol­gálatba megyünk. A Bernauerstrasse sar­kán levő házakban még számos romos pince van, ahol a fekftézök é.s ügynökök akadálytalanul tudnak közlekedni. Ezeket a nyílásokat kell -eltömnünk*. Fél óra múlva a bevetés helyén vagyunk. Mielőtt munkához látnánk, megfelelő he­lyet keresünk, ahol le tudunk rakodni. A negyedik emeleten az egyik la­kás üres. A háziasszony kereket oldott. Rögtön meglátjuk -menekülésének- okát. A lakásban hatalmas mennyiségű szövet van felraktározva. A feketézés.sel foglal­kozó házasszonv teddybeer kabátokat varrt és Nyugat-Berlinben adta el őket. Romos telkeken és pincehelyiségeken keresztül csempészte áruját nyugatra. Az ízlésesen berendezett lakás bútorai viszont a népi tulajdonban levő iparunk termékei. Szakaszparancsnokunk néhány elvtárs­sal átkutatta a csempészek és ügynökök búvóhelyét. Az egyik lakó közölte velünk: -Ezen a félig befalazott ablakon még az éjjel is sokan átmasztak. Saját szemünkkel lát­tuk őket. Azon az elhagyott telken ke­resztül. majd a szomszédos ház romos pincéjén át távoztak.* -Nem fut el a méreg, Hanne* — kér­dezték tőlem a stüblingi építőmunkások, akik az egységünkben szolgáltak. -Mi min­dent megteszünk, hogy nagyobb termelé­kenységet érjünk el, újításokat nyújtunk be. és akkor államunk jólétének kincseit sötét csatornákon keresztül elszállítják az orrunk elől.* De nem sok idő van beszélgetésre, cse­lekedni kell. Elfalazzuk a nyílásokat. Kö­zel 30 méter hosszú falat kell felépíte­nünk. de az tartani fogja magát! Nem jön itt senki át. hogy piszkos szándékaival el­rútitsa városunkat. Természetesen elfalazzuk a beszakadt pincéket, és a romos telket is. Tegnap még feketézők jártak erre. de biztosan erre ve­zetett az ügynökök útja is, akik békés építőmunkánkat szabotálták. De ennek már vége. Akiknek tisztességesek a szándékaid ax a főkapun is bebocsátást nyer, a tár­sadalom szemetére pedig nincs szüksé­günk. (fordította: Sientirmai László)

Next

/
Thumbnails
Contents