Délmagyarország, 1961. október (51. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

3 Szombat. 1961, október 88. Hruscsov elvtárs beszéde a kongresszus péntek délutáni ülésén (Folytatás az 1. oldalról.) keny tárgyalásainkat — mondotta Hruscsov. — Azonban — hangsúlyozta — a Szovjetunió nem engedi meg, hogy targj aljunk pusztán a tárgyalás kedvéért, hogy a nyugati országok képviselői halogassak az európai kérdések bekes rendezesét. Ha valaki erre építi számításait, tudnia kell előre, hogy azok nem valnak be. "Ez a mi álláspontunk. Ehhez ragaszkodtunk, és szilardan ragaszkodunk* — jelentette ki Hruscsov. A burzsoá propaganda és a nukleáris kísérletek folytatása Az SZKP Központi Bizottságának első titkára újból hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kénytelen volt felújítani a nukleáris fegyverkísérleteket. A burzsoá propaganda ál tel ezzel kapcsolatban csapott nagy hűhóról és azokról a hangokról szólva, hogy e kísérletek ellentétesek az erkölcsi elvekkel, Hruscsov kijelentette: a háború után az Egyesült Államok egyik kormánya, egyik amerikai elnöke sem jelentette ki. hogy Hirosima és Nagaszaki bombázasa erkölcstelen cselekedet volt. »Ok az imperialista erkölcsből indulnak ki, amely az erősnek mindent megenged. Ügy vélték, hogy a nukleáris fegyver monopóliuma lehetővé teszi seámukra a vilaguralom megteremteséi. Am a Szovjetunió — folytatta Hruscsov — rövid idő alatt nag.vhatasú termonukleai *is fegyvert hozott létre, s ezzel ezen a területen véget ért az Egyesült Államok monopóliuma. Most még Kennedy elnök is kénytelen volt elismerni, az Egyesült Államok «az előtt a nehéz feladat előtt áll, hogy utol kell ernie a Szovjetuniót ezen a területen*. De inig az Egyesült Államok elnöke — jegyezte meg Hruscsov — arról beszél, hogy utol kell érni a Szovjetuniót, addig Rusk külügyminiszter továbbra is »eröpoiitika* folytatására szólít fel. Kiderül, hogy a jobb kez nem tudja, mét csinál a bal. A Szovjetunió távol áll attól, hogy bármely államra rákényszerítse akaratát es feltételeit — mondotta Hruscsov, majd hozzáfűzte: "A Szovjetunió a közvetlen fenyegetéseket és a háború kitörésének veszélyét látva kénytelen volt megtenni a szükséges intézkedéseket védelmi képességének szilárdítására, a szovjet nép, a szocialista országok egész nagy közössége népeinek védelmére. Hruscsov hangsúlyozta: szovjet tudósok minden lehetőt elkövetnek, hogy a minimumra csökkentsék a nukleáris kísérletek káros következményeit. "Kénytelenek vagyunk végrehajtani ezeket a kísérleteket, hiszen az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország imperialistái országaink szocialista vívmányainak, sőt népeinek a megsemmisítésére készülnek. Nem csupán a légkör megfertőzésének veszélyét idézik fel. hanem emberek millióinak életét is el akarják venni— mondotta Hruscsov. A békés együttélés korunk igen fontos problémája Az SZKP KB cóső titkára újra felhívta ar Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország és más országok vezetőinek figyelmét arra, hogy "legokosabb, ha felhagynak az "erőpolitikával« és a "hidegháborús politikával". "A nemzetközi ügyekben a békés együttélés realista politikáját kell folytatni* — hangoztatta. »A különböző társadalmi ós politikai berendezésű államok békés együttélése korunk igen fontos problémája* — jelentette ki. -Egyesek — folytatta — támadnak bennünket és azzal a váddal hozakodnak elő, hogv leegyszerűsítjük, illetőleg enyhén ítéljük meg a nemzetközi helyzetet, amikor hangsúlyozzuk a békés együttélés szükségességét a jelenlegi körülmények között. Azt mondják nekünk, hogy aki a békés együttélést hangsúlyozza, az nem mérlegeli keilóen az imperializmus lényegét, sőt. úgymond, egyenesen ellentmondásba kerül az imperializmus lenini értékelésével. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lényegének lenmi értékelése ma is érvényes. Az imperializmus lényege, agresszív jellege nem változott. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lehetőségei ma már nem olyaaok, mint osztatlan uralnia idején. "Most olyan a helyzet, hogy az imperializmus nem diktálhatja mindenkinek a maga akaratát és nem érvényesítheti akadálytalanul agresszív politikáját*. A világ felosztására, más népek leigázására irányuló imperialista rabló törekvéseknek útját állják a szocialista világrendszer és elsősorban a Szovjetunió megingathatatlan erői. Ezek az erők korlátozzák az imperialisták farkasétvágyát. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szocialista világrendszer ereje annyira megnövekedett. mint még soha. Ez a rendszer a vtlágbeke erős bástyája. A különböző larsadalmi rendszerű államok békés egy üttclesének elve a jelenlegi körülmények között életbevágóan fontossá válik. "Ezt csak azok a reménytelen dogmatikusok nem értik meg, akik megtanulták az általános formulákat az imperializmus-" ról, de teljesen elszakadtak az élettől. Ilyen alláspontra helyezkedik továbbra ie makacsul Molotov. 0 és a hozzá hasonlók nem értik meg a világhelyzetben történt változásokat. az elet uj jelenségei!, az események mögött kullognak, régóta fékké, teherré váltak* — mondotta Hruscsov. Az albán vezetők bűnös magatartása Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután kijelentette: "A küldötteknek es a teslvérpartok képviselőinek felszólalásai meggyőzően igazoljak, hogy partunk Központi Bizottsága teljesen helyesen járt el. amikor elvi alapokon állva es nyíltan jelentette a kongresszusnak, hogy a szovjet—alban kapcsolatok nem normálisak--. Hruscsov megállapította, hogy sajnos, nem jártak semmiféle eredménnyel azok a többszöri kísérletek, amelyek az Albán Munkapárttal való viszony rendezésére irányultak. "Pártunk Központi Bizottsága a lehető legnagyobb türelmet tanúsította és minden tőle telhetőt megtett, hogy jó kapcsolatokat teremtsen az Albán Munkapárttal*. Az Albán Munkapárt vezetői — mondotta Hruscsov — semmiféle eszköztől ivem riadnak vissza, csakhogy eltitkolhassak népük előtt az igazságot, eltitkolhassák, mit tesz a mi pártunk, a mi népünk. Albánia a szocialista tábor egyetlen olyan országa, ahol nem közölték az SZKP programtervezetének teljes szövegét. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az albán vezetők azért titkolják el pártjuk és népük elől az SZKP programját, mert "úgy felnek az igazságtól, mint a tűztől*. "Pártunk programja szentség a mi számunkra, ez a mi vezéresiliagunk a kommunizmus építésében* — hangoztatta Hruscsov. "Ha ők közsétennék programunk teljes szövegét, akkor az albán dolgozók látnák, mi a rágalom és mi az igazság. Látnák, hogy pártunk egész tevékenysége, partunk tervei megegyeznek a népek, köztük a baráti albán nép létérdekeivel* — jelentette ki az SZKP KB első titkára. Nagy pártunkat — folytatta Hruscsov elvtárs — nemegyszer érték elkeseredett és aljas támadások a kommunizmus nyílt és leplezett ellenségei részéről. De nem emlékszünk olyan esetre, hogy bárki is ilyen szédítő" gyorsasággal tért volna át az örök barátságot fogadó csküdözésekről és áradozásokról a fékevesztett szovjctellenes rágalmazásra, mint ahogyan az albán vezetők tették. -Ügy látszik, ilyen úton akarják előkészíteni a talajt ahhoz, hogy kiérdemeljék maguknak a jogot az imperialisták adományaihoz. Az imperialisták mindig készek harminc ezüstpénzt fizetni azoknak, akik szakadást idéznek elő a kommunislák soraiban. Ám »z ezüstpénzek soha és senkinek nem hozlak mast. csak becstelenséget es szégyent*. Hruscsov elvtárs a továbbiakban kijelentette: "Osztjuk kinai barátaink aggodalmait, értékeljük az egység megszilárdításáról való gondoskodásukat. Ha a kínai elvtársak az Albán Munkapárt és a testvérpártok viszonyának normalizálására kívánják fordítani erőfeszítéseiket, e feladat megoldását aligha segíthetné elő bárki is jobban, mint a Kinai Kommunista Pari. Bz valóban hasznara válnék az Alban Munkapartnak és a szocialista országok egesz közösségének erdekeit szolgainá«. Hruscsov elvtárs ezután megállapította, hogy az Albán Munkapártban súlyosabb formában ismétlődött meg mindaz, ami a Szovjetunióban a személyi kultusz idején volt. majd ezt mondotta: »Ma már senki előtt sem titok, hogy az albán vezetők erőszak és önkény segítségével tartják lenn uralmukat". Albániában ma esak azért üldöznek becsületes embereket, mert síkra mertek szállni a szovjet—alban baratsag védelmében Az alban vezetők ellenségnek tekintik azt, aki ma kiáll a Szovjetunióval, az SZKPval való barátság mellett. Miért is fordulnak szembe az albán vezetők a XX. pártkongresszus lenini irányvonalával? Azért, mert Shehu és Hodzsa és a többiek szamára véget vetne a szemclyi kultusznak, lényegében véve annyit jelentene, mint lemondani a partban és az allaniban betöltött vezető tisztségükről. Fersze ezt jószantukból sohasem fogják megtenni — jelentette ki Hruscsov. "Am nekünk meggyőződésünk, hogy eljön az idő, amikor az albán kommunisták, az albán nép hallatni fogjak szavukat, s akkor az albán vezetőknek felclniök kell azért a kárért, amelyet hazájuknak, népüknek, a szocializmus Albániában való építésének okoztak* — folytatta Hiuscsov. Ezután kijelentette, hogy az SZKP tóvabbra is harcolni fog a marxizmus—leninizinusLól való elhajlás ellen. A párt btralla es bírálni fogja a jugoszláv rcvizionizmust, bíralta és bírálni fogja a dogmatizmust és a szektásságot. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az SZKP XXII. kongresszusát teljes joggal nevezhetjük a lenini párt sziklaszilárd egysége, a teljes egyetértés és összeforrottsag kongresszusának. Ellenségeinket rettegéssel tölti el soraink erősödő egysége. Arra próbainak spekulálni, liogy kongresszusunk nagy figyelmet fordított a személyi kultusz káros következményeinek megvitatására, valamint a párlellenes frakciós csoport végleges leleplezésére. A kommunizmus ellenségeinek ezek az erőlködései hiábavalók, ezzel semmit sem nyernek. A meggyőzés és a felvilágosítás lenini módszereivel Hruscsov elvtárs megjegyezte, hogy a pórt tevékenységének egyes időszakaiban, fóleg a döntő szakaszokban, a párton belül különböző vélemények jelentkezhetnek. "Mi történjék hót azokkal, akik másoktól eltérő véleményüket hangoztatják? Mi azt valljuk, hogy ilyen esetekben nem megtorlást kell alkalmazni, hanem a meggyőzés és a felvilágosítás lenini módszereit* — mondotta. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára a továbbiakban arról szólt, hogyan torzították el Sztálin személyi kultuszának körülményei között a pártélet normáit. Sztálin a párt- és állami élet normájává tette a párton belüli és a szovjet demokrácia bizonyos korlátozásait, amelyek a belső és a külső ellenségek ellen vívott eles harc idején elkerülhetetlenek. Durván lábbal tiporta a vezetés lenini elveit, megtűrte az önkényt és a hatalommal való visszaélést. Hruscsov rámutatott, hogy a tömeges megtorlások Kirov meggyilkolása után kezdődtek. E megtorlásoknak áldozatul estek ismert párt- és állami, valamint katonai vezetők. A helyzet úgy alakult, hogy Szergo Ordzsonikidze nem tudott normálisan dolgozni tovább és hogy ne kerüljön összeütközésbe Sztálinnal, s mert arra nem volt hajlandó, hogy Sztálinnal együtt részese legyen a hatalommal való visszaélés felelősségének — öngyilkos lett. Tragikus volt Szvanidzc, Sztálin első felesége fivérének sorsa is. "A pórt a személyi kultusz feltételei között nem élhetett normális életet. A hatalommal visszaélők nem kötelesek beszámolni a pártnak, kikerülnek annak ellenőrzése alól. Ebben rejlik a személyi kultusz legfőbb veszélye*. Az SZKP XX. kongresszusa — mondotta Hruscsov — elitélte a személyi kultuszt, visszaállította a törvényességet és követelte, hogy szüntessék meg az elkövetett torzításokat. Molotov, Kaganovics, Malenkov és a többiek pártellenes csoportja minden módon szembehelyezkedettezekkel az intézkedésekkel. A frakciósok kísérletet tettek arra, hogy kezükbe ragadják a vezetést és eltérítsék a pártot Lenin útjáról. Előkészítették a leszámolást azokkal, akik a XX. kongresszuson megszabott irányvonalat védelmezték. A XXII. kongresszus sok küldöttje felháborodással beszélt a pártellenes csoport tagjairól. Felháborodásuk érthető és indokolt. Hruscsov Vorosilovról szólva megjegyezte, hogy öt a pártellenes csoport a Központi Bizottság elleni harcában használta fel. Vorosilov elvtárs — mondotta Hruscsov — súlyos hibákat követett el, de ügy vélem, hogy vele másképp kell eljárni, mint a párlellenes csoport többi aktív tagjával, például Molotovval, Kaganoviccsal, Malenkovval. A frakciósok ellen vívott heves harc folyamataban, a Központi Bizottság 1957 júniusi plénumának elején Vorosilov megértette, hogy olyanokkal haladt együtt, akik a párt ellen fordultak, s elítélte a pórtellenes csoport cselekedeteit, beismerte hibáit. Ezzel bizonyos fokig segített a Központi Bizottságnak. Nem szabad lebecsülni ezt a lépést, mivel abban az időben ez támogatás volt a pórinak. Miután Vorosilov kilépett a pártellenes csoportból — folytatta Hruscsov — segített a Központi Bizottságnak a frakciósok elleni harcban. Nos, erre a jö cselekedetre válaszoljunk nri is ugyanígy és könnyítsük meg helyzetét. Hruscsov megjegyezte, hogy Vorosilov sok évet megért, sok jót tett a pártért és a népért. "Úgy vélem — mondotta —, hogy figyelmesen kell megközelítenünk Vorosilov elvtárs ügyét, nagylelkűséget kell tanúsítanunk. Hiszem, hogy őszintén elitéli tetteit és megbánja azokat... Hiszem, hogy Kliment Jefreinovics velünk együtt tevékenyen fog harcolni pártunk ügyéért*. A kollektív vezetés— nagy erő Nyikita Hruscsov a továbbiakban kijelentette: a XXII. kongresszus teljes erővel igazolta, hogy a XX. pártkongreszszus irányvonala az egyedüli helyes irányvonal. A XXII. kongresszus megerősíti ezt az üdvös irányvonalat. Hruscsov megemlítette továbbá, hogy sok kongresszusi felszólalásban, meg aztan gyakran a sajtóban is, amikor az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről beszélnek, különös nyomatékkal hangsúlyozzák az ő, Hruscsov személyét, kiemelik a párt és a kormány legfontosabb intézkedéscinek végrehajtásában betöltött szeiepét. "Tudom, hogy jószándék vezeti ezeket az elvtársakat — mondotta Hruscsov —, de legyen szabad teljes erővel aláhúznom, hogy mindaz, amit rólam mondanak, a mi lenini pártunk Központi Bizottságát, a Központi Bizottság elnökségét illeti, mivel egyetlen nagyszabású intézkedést, egyetlen fclelőssegteljes cselekedetet sem hajtanak végre nálunk valakinek a személyes utasítására, mindez kollektív eszmecsere, kollektív határozat eredménye. A mi nagy erőnk a kollektív vezetésben, valamennyi elvi kérdés testületi megoldásában rejlik*. A marxisták—leninisták erélyesen sikraszállnak a személyi kultusz minden visszataszító jelensége ellen, de mindig elismerték és el fogjak ismerni a vezetők tekintélyét. "Helytelen lenne azonban — állapította meg Hruscsov — külön venni ezt, vagy azt a vezetőt, valamiféleképpen különválasztani a vezető kollektívától és mértéktelenül magasztalni. Ez ellentmond a marxizmus—leninizmus elveinek*. "Az igazi marxista—leninistáknak mélységcsen idegen mind az öndicséret. mind pedig egyes vezetők szerepének különleges hangsúlyozása, mértéktelen felnagyitasa. Egyszerűen sértő számunkra, ha valaki tolakodóan megpróbálja különválasztani, elszigetelni őket az elvtársak vezető testületétől.* A szocializmus már nemcsak eszme, hanem reális valóság is Hruscsov beszéde befejező reszeben kijelentette: a part első és második programjai sikeresen végrehajtottuk. Most nagy harcunk harmadik szakaszaba léptünk. A lenini párt harmadik programját: a kommunizmus építésének programját fogadjuk el — mondotta Hruscsov. Hangsúlyozta: "A .szocialista gazdaság annyi erőt gyűjtőit, akkora energiája van, hogy a* eddig elert magaslatokról nyíltan hekes gazdasagi versenyre hívhatjuk ki a kapitalizmus leghatalmasabb országát, az Amerikai Egyesült Államokat-. A két ideológia harca jelenleg egészen más jellegű, mint a marxizmus hajnalán volt — mondotta Hruscsov. A tudományos szocializmus eszméi tömegeket hódítottak meg, és hatalmas anyagi erővé váltak. A szocializmus ma mar nemcsak eszmeként jelentkezik, amelynek megvalósítana erdekeben a part harcba szeli totta a dolgozókat; a szocializmus realitássá lett. "A szocializmus nem a jövőben, hanem már ma hatalmas anyagi és szellemi javakat biztosít azoknak a népeknek, amelyek az új élet építésének útjára léptek. A szocialista országok példája egyre nagyobb vonzóerőt gyakorol a világ dolgozoira. Egyre szélesebben es melyebben terjednek el a kommunizmus eszméi, az emberek millióit serkentik lortenelmi alkotómunkára*. Hruscsov rámutatott, hogy a kommunizmus felé való egyre erőteljesebb és gyorsuló baladás elsöpri l/Fotytatá* « í. oldaton^