Délmagyarország, 1961. október (51. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-18 / 246. szám

a Szerda, 1961. október 18. Hruscsov elvtárs beszéde az SZKP XXII. kongresszusán (Folytatás a 4. oldalról.) évben vívtuk ki, amely az időjárási viszo­nyok szempontjából nem a legjobb. Hangsúlyozva, hogy "óriási tartalékaink vannak*, az SZKP Központi Bizottságának első titkára kijelentette, hogy a legköze­lebbi években lehetőség van a felvásárlás felemelésére a szemes terményeknél 4200 millió púdra, a húsnál 13 millió tonnára, és a tejnél 50 millió tonnára évenként. Hruscsov közölte, hogy a legközelebbi években a Szovjetunióban még legalább nyolcmillió hektár szűzföl­det kell művclhctővé tenni. Ilyenfor­mán összesen ötvenmillió hektár új föld keriil hasznosításra. — A szüzföld, elvtársak, pártunk gyer­meke, népünk büszkesége! Arra kell töre­kednünk, hogy a szűzföldek megművelése a szocialista mezőgazdaság kultúrájának szimbólumává váljék. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szemes­termények termelésének növelése lehetővé teszi az állattenyésztés fejlesztésének gyor­sabb megoldását is. Hruscsov közölte, hogy a párt húsz évre irányozza elő a mezőgazdaság fejlesztésé­nek távlatait. A feladat a mezőgazdasági termékek termelésének sokszoros növelése. — A mezőgazdasági termelés újabb fel­lendítése az egész párt, az egész nép ügye. Ez a kommunizmusnak az a területe, ame­lyet a szovjet rendszer teljes erejével kell meghódítanunk. Állandóan emelkedő népjólét — Pártunk tevékenységének lényegét abban látja — jelentette ki Hruscsov — hogy emeljük a nép jólétét, fejlesszük és még jobban kielégítsük a szovjet em­berek anyagi és szellemi igényeit. Hangsúlyozta, hogy a szocialista rend­szer a Szovjetunióban ma már az érettség­nek olyan szakaszába lépett, amikor a leg­nagyobb teljességgel tárulnak fel lehető­ségei. A szocializmusnak a gazdasági fej­lődés ütemében mutatkozó fölénye egyre gyümölcsözőbben érvényesül nemcsak az anyagi termelés, hanem a fogyasztás te­rületén is. A Szovjetunióban a nemzeti jövedelem háromnegyed részéből a dolgozók szemé­lyes szükségleteit fedezzük — mondotta Hruscsov, majd hangsúlyozta, hogy a szocializmus viszonyai között minél nagyobb a nemzeti jövedelem, annál magasabb a nép jóléte. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1960­ban több mint másfélszer akkora volt, mint " 1955-ben. A legutóbbi tíz év alatt az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem 2,2-szere­sére nőtt. A Szovjetunióban az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem sokkal gyorsabban növekszik, mint a legfejlettebb kapitalista országokban. Hruscsov közölte a kongresszus küldöt­teivel, hogy a nemzeti jövedelem növeke­dése alapján a szovjet munkások és alkal­mazottak reáljövedelme — egy dolgozóra számítva — az elmúlt ötéves időszakban 27 százalékkal, a kolhozparasztok jövedel­me 33 százalékkal emelkedett. A hétéves terv során a munkások, az alkalmazottak és a kolhozparasztok reáljövedelme 40 százalékkal növekszik majd. A Szovjetunióban szakadatlanul növek­szik a fogyasztás. Az állami és szövetke­zeti kereskedelem kicsinybcni áruforgal­ma 1960-ban több mint másfélszer akko­ra volt, mint 1955-ben. A hétéves terv első három évében az áruforgalom növe­kedési üteme gyorsabb volt az előirány­zottnál. Ugyanakkor még nem tudjuk tel­jesen kielégíteni bizonyos árucikkekben a lakosság keresletét. — Egyes árucikkek hiányzanak az üz­letek polcairól, s ez munkánk komoly bí­rálata. Hruscsov közötte, hogy körülbelül negy­ven millió munkás és alkalmazott került új fizetési viszonyok közé. A hétéves terv hátralevő évei alatt a munkabérminimu­mot 50—00 új rubelre emeljük. Felemel­jük a középfizetésű munkások és alkal­mazottak bértételeit is. A dolgozók igen érezhető' munkabértöbbletben részesülnek az adók megszüntetésének eredménye­képpen, ami 1960. október 1-vel már meg is kezdődött. 1965 végén a Szovjetunióban nem lesz semmiféle olyan adó, amely a lakosságot terheli. — Az adók megszüntetése a szovjet nép kiemelkedő szociális vívmánya — mond­ta Hruscsov. Hruscsov kijelentette, hogy a lakásépí­tés mérvét és ütemet tekintve, a Szovjet­unió első helyet foglalja el a világon. Az utóbbi evekben a Szovjetunióban ezer főnyi lakosra számítva kétszer annyi lakás épült, mint az Egyesült Államokban és Franciaországban, több mint kétszer annyi, mint Angliában és Olaszországban. — önkéntelenül is ezt kell mondanom: szimbólumunkká vált az építődaru — je­gyezte meg Hruscsov. Sikeresen teljesítettük az 1956—1960. évi állami lakásépítési programot. A leg­utóbbi öt év alatt több házat építettünk, mint az előző 15 esztendőben. Körülbelül 50 millió ember, az egész lakosságnak majdnem a negyede kapott új lakást. — Még így is kevés nálunk a lakás, a lakásprobléma továbbra is igen komoly — mondotta Hruscsov, majd rámutatott, hogy a Szovjetunióban a városi lakosság lényegesen gyorsabban növekszik, mint ahogyan azt számítani lehetett. Közötte, hogy a hétéves terv hátralevő négy éve alatt körülbelül 400 millió négyzetméter­nyi területet kell lakással beépíteni, vagyis 1,6-szer többet, mint a negyedik és az ötödik ötéves tervben együttvéve. Faluhelyen több mint 4 millió házat fognak építeni. — Pártunk politikáját a kommunizmus e magasztos eszméje hatja át: mindent az emberért, az ember javáért! — Jelen­tette ki_ Hruscsov. Megjegyezte, hogy a dolgozók szükség­leteinek hatalmas részét fedezik már nap­jainkban is közalapokból. Azok akifizeté­sek és kedvezmények, amelyeket 1960-ban a lakosság ezekből az alapokból kapott, 24,5 milliárd rubelre rúgtak az 1940. évi 4,2 milliárd rubellel szemben. A hétéves terv értelmében a társa­dalmi fogyasztási alapok 1965-ben 40 milliárd rubelre növekszenek. Ezekből az alapokból tartanak el jelenleg több mint 20 millió nyugdíjast; körülbelül 4 millió tanuló számára biztosítanak álla­mi ösztöndíjat és szállást;több mint600 000 iskolai tanulót internátusokban, alapjában véve állami költségen tartanak el. Virágzó szovjet tudomány A társadalombiztosítás és a kolhozok anyagi eszközei alapján több mint 7 mil­lió munkás, kolhozparaszt, alkalmazott és ezek gyermekei részesülnek évente üdülés­ben és gyógykezelésben. Körülbelül 7 millió anya kap állami segélyt. — Lám, ezt jelentik a közalapok! — hangsúlyozta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára kijelentette: Joggal büszkélkedünk azzal, hogy a szovjet társadalom a világ legművel­tebb társadalmává vált, a szovjet tu­domány pedig élenjáró helyeket fog­lalt el a legfontosabb ismeretágak területén. — A kommunizmus tudást ad minden­kinek. A tömegek ismereteiből, magasfokú kultúrájából meríti az erőt és a biztonsá­got az újabb sikeres fejlődéshez! — A tudomány virágzása ennek ékes bi­zonyítéka — állapította meg Hruscsov, majd közölte, hogy a Szovjetunióban a tudományos dol­gozók száma meghaladja a 350 ezret, a tudományos intézményeké pedig 4000 körül mozog. A szovjet tudósok becsülettel teljesítik a haza iránti kötelességüket. — A szovjet tudósok széles arcvonalon dolgoznak korunk egyik legfontosabb prob­lémájának területén: az irányítható ter­monukleáris reakció megvalósításán. Hruscsov különösen kiemelte a szovjet tudománynak a világűr meghódításában aratott sikereit. Hangsúlyozta, hogy e si­kerek újabb ragyogó korszakot nyitottak, meg az ember tudományos ismereteinek fejlesztésében. Fejlődő társadalmi viszonyok az anyagi és kulturális javak elosztásában A XX. kongresszus határozatainak va­lóraváltása során — mondotta az SZKP Központi Bizottságának első titkára — a párt nagy figyelmet fordított a szo­cialista termelési és társadalmi viszo­nyok fejlesztésére és tökéletesítésére. , — Pártunk ebben látja a kommunista társadalmi viszonyokra, a szabad, általá­nosan fejlett és magasfokú öntudattal bí­ró emberek közötti kapcsolatok legtökéle­tesebb típusára, a barátságon és az elv­társiasságon alapuló viszonyokra való át­térés alapvető útját. Hruscsov megjegyezte, hogy a legutóbbi években a párt a szovjet társadalom éle­tének minden területén nagyarányú szoci­ális-gazdasági intézkedéseket hajtott végre. — Ezek forradalmi jelentősége nemcsak az, hogy lehetővé tették az anyagi-műsza­ki alap megszilárdítását, hanem az is, hogy fontos szerepet játszottak a társadalmi viszonyok fejlesztésében, a szocialista tulajdon két formájának további kö­zelebbhozásában. Az új csírái egyre világosabban látha­tók a munka jellegébe^ a termelő mun­kások kapcsolataiban. A dolgozók mind nagyobb tömegeinek válik vérévé, hogy öntudatosan, egész erejüknek, képességeik­nek megfelelően dolgozzanak. — Nagy jelentőséglet tulajdonítunk a kommunista munkakollektívák és élmun­kások mozgalmának. Kétségtelen, hogy idővel az élet kitermeli a szocialista mun­kaverseny más, még tökéletesebb formáit — mondotta Hruscsov. Hruscsov kijelentette, hogy a társadal­mi viszonyok erőteljesen fejlődnek az anyagi és kulturális javak elosztásában is. Ez elsősorban kitűnik a munka sze­rinti elosztás szocialista elvének tovább­fejlődésében, amely elv a szükségletek szerinti elosztás kom­munista elvére való áttérésnek leg­fontosabb feltétele. — Az anyagi és eszmei ösztönző erők összekapcsolásában látja a párt azt a biz­tos utat, amely a bőség megteremtéséhez és az igények szerinti elosztáshoz, a kom­munista munka győzelméhez vezet, » ok­vetlenül el is vezet bennünket — jelen­tette ki Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy "az az elképzelés, amely a bőség ismérvét a személyi tulaj­don határtalan megnövekedésében látja, nem a mi elképzelésünk, a kommuniz­mustól idegen elképzelés*. A dolgozók számos tárgyra vonatkozó személyi tulajdona, mint a személyi igény formája, nem mond ellent a kummunista építésnek, amíg ennek mértéke ésszerű és nem válik öncélúvá. A túlzott személyi tulajdon bizonyos fettételek között a társadalmi haladás fékezőjévé, a magántulajdoni igények melegágyává válhat és gyakran válik is, és kispolgári elfaju­láshoz vezethet. A kommunisták a magántulajdon vilá­gával szembeállítják a társadalmi tulaj­dont, a burzsoá individualizmussal az elv­társiasság és a közösség elvét. Hruscsov rámutatott arra, hogy a szo­cialista termelési viszonyok összessége és fejlődése törvényszerűen elvezet a város és a falu között, a szovjet társadalom osztályai és társadalmi csoportjai között meglevő különbsé­gek fokozatos elmosódásához, a munkások, a parasztok és az értelmi­ségiek kölcsönös kapcsolataiban a kom­munista alapelvek kibontakozásához és megszilárdulásához. — Egyre inkább közeledik egymáshoz a szovjet társadalom két baráti osztálya, a munkásosztály és a kolhozparasztság, s mind jobban szilárdul megbonthatatlan szövetségük. A szovjet parasztság köze­ledik a munkásosztályhoz a képzettség és a munkaviszonyok, a kulturális, műszaki színvonal tekintetében. A parasztoknak a munkásokkal egyenlő politikai jogaik vannak, alapvető érdekeik is azonosak. A munkásosztály és a parasztság között a különbségek a döntő, fő dolgokban meg­szűntek. az osztályhatárok végérvényes elmosódásának folyamata mind gyorsab­ban megy végbe. — A technikai haladás, a dolgozók kulturális, technikai felemelkedése alapján megszűnnek a lényeges kü­lönbségek a szellemi és a fizikai munka között — állapította meg Hruscsov. Az élenjáró technika és ismeretek bir­tokában a munkás és a paraszt munkája egyesíti magában a fizikai és a szellemi munka elemeit. Jelenleg a munkások 40 százalékának és a kolhozparasztok több mint 23 százalékának van közép- és felső fokú végzettsége. Tízmilliók vesznek részt az ország ügyeinek intézésében QEPŰJÖV EDELEN MUNKASOK 1960 1960 WO Az SZKP űj programter­vezete szerint 1980-ban a Szovjetunióban lesz a vilá­gon a legrövidebb munka­nap és a legmagasabb élet­színvonal. A munkások reál­jövedelme az 1960 évihez képest 350, a kolhozparasz­toké 400 százalékkal növek­szik. A Szovjetunióban már 1966—1968 között bevezetik a 35, illetve 30 órás munka­hetet. Heti egy szabadnap mellett hat-, vagy ötórás lesz a munkanap. De mivel a dolgozók szívesebben tar­tanak heti két pihenőnapot, ötnapos munkabét és hét­órás munkanap bevezetését tervezik. Igy minden egyes dolgozó évente újabb 52 szabadnaphoz jut. Ily módon — jelentette ki Hruscsov — hazánkban a jelenlegi viszonyok között az osztályok kölcsönös kapcsolatai fejlődésük­nek új szakaszába léptek. A proletárdemokrácia általános népi, szocialista demokráciává változik át. Nagy megelégedéssel állapítjuk meg, hogy ma már közel vagyunk a V. I. Lenin által kitűzött célhoz, ahhoz, hogy kivétel nélkül minden állampolgárt bevonjunk állami fel­adatok végzésébe. Hruscsov megállapította, hogy a szov­jet emberek tízmilliói vesznek részt az ország ügyeinek intézésében, hajtanak vég­re társadalmi megbízatásokat, majd kije­lentette: Minden szovjet embernek tevékenyen részt kell vennie a társadalom ügyei­nek intézésében! Ez a ml jelszavunk, ez a mi feladatunk. Amikor pártunk sarkallatos feladattá tette az állami tervek fejlesztésének, a ta­nácsok társadalmi önkormányzati szervvé való átalakításának feladatát — jelentette ki Hruscsov —, ugyanakkor továbbra is arra törekszünk, hogy mind több állami funkciót bízzon társadalmi szervezetekre. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára leleplezte a kommunizmus eszmei ellenfeleinek ama állítását, amelyek sze­rint a kommunizmus elkerülhetetlenül konfliktust okoz a személyiség és a tár­sadalom között és a személyiség elfőj tá­sálioz vezet. Kijelentette, hogy a teljes szabadság és boldogság ismérve az olyan társadalmi rend, amely megszabadítja az embert a kizsákmányolás igájától, széleskörű de­mokratikus jogokat ad neki, biztosítja szá­mára a lehetőséget, hogy emberhez méltó fettételek között éljen, megadja neki a biztos holnap tudatát, feltárja egyéni ké­pességeit és tehetségét, megszilárdítja azt a tudatát, hogy munkája az egész társa­dalom javát szolgálja. A szocializmus éppen ilyen társadalmi rend — hangsúlyozta Hruscsov, majd hoz­zátette: — A szocialista rend által létreho­zott összes értékek közül a legdrá­gább az új ember, a kommunizmus tevékeny építője. A továbbiakban Hruscsov a következő­ket mondotta: — Az imperializmus ideológusai a ka­pitalizmus országait "nyílt társadalomnak* nevezik, a Szovjetuniót pedig -zárt tár­sadalomnak*. Igen, egyetértünk abban, hogy a mi szocialista államunk valóban zárva van a kizsákmányoló és harácsoló monopoltőke, a munkanélküliség, a ha­ramiatörvények, a züllesztő, dekadens ideológia előtt. Természetesen az impe­rialista urak azt szeretnék, ha a szocia­lista társadalom nyitva állna kémtevé­kenységük számára. A szocializmus ellen irányuló felfor­gató tevékenység számára azonban a szovjet társadalom zárva, szigorúan zárva van! Hruscsov hozzátette, hogy a szovjet tár­sadalom nyitva áll az olyan külföldiek előtt, akik tiszta szívvel közelednek. Nyit­va áll a becsületes kereskedelem, a tu­dományos, • technikai és művelődési vív­mányok cseréje, az igazságnak megfelelő tájékoztatás előtt. — Már régóta javasoljuk a kapitalista világnak, hogy ne a fegyverkezési versenyben mér­jük össze erőinket, hanem a dolgozók életének megjavításában — mondotta Hruscsov. Meggyőződésünk, hogy a kapitalizmus nem tud helyt állni ebben a versenyben. Meggyőződésünk, hogy végeredményben minden nép helye­sen választ majd, előnyben részesiti a kommunizmus valóban szabad világát és elfordul a kapitalizmus úgynevezett "sza­bad világától*. Fontos belpolitikai feladatok Hruscsov ezután kijelentette Nyikita hogy az elkövetkező évekre belpolitikai té­ren a párt öt feladatot állít a kommu­nisták és az egész szovjet nép elé: Első — az egész nép erőfeszítését arra kell irányítani, hogy teljesítsék és túlteljesítsék a hétéves tervet, amely fontos korszak a kommunizmus anyagi­műszaki alapjának megteremtésében. Az anyagi termelés színvonalát a jövőben is emelni kell, s a szükséges színvonalon kell tartani az ország védelmi képességét; Második — meg kell gyorsítani a tech­nikai fejlődést a szocialista ipar minden ágában, kiváltképpen fejleszteni kell a (Folytatás a 6 oldalon.'

Next

/
Thumbnails
Contents