Délmagyarország, 1961. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-24 / 226. szám

7 Vasárnap. 1961. szept. 17. RÁCZ LAJOS: DCltezer kilotiwler A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN 7. Felmordul, bőg a tenger... ta Ismét úton vagyok. Reggel indult a "rapid" Konstancába. Száguld a vas paripa a kiégett, poros dobrudzsat síkságon. Balról is, jobbról is végeláthatatlan kukoricafenger. Fctesti után már a Duna-delta következik. Kilométer hosszú hidakon robogunk keresztül, alattunk a delta ingoványa. A Dunán méltóságteljesen uszályokat vontatva úsznak a hajók. Talán, ami most halad el a vasútihíd alatt magyar árut visz a kikötőbe. Aztán már csak rövid út és befut a vonat Konstanca gyönyörű új pályaudvarára. Itt is mindenfelé építkezés. Az állomás előtti teret már szép új emeletes lakóházak határolják. Világosszínű trollybuszok siklanak csendesen az épület elé, s indulnak be a városba és tovább, végig a tengerparton Mamidba. Kanyarodik a taxi és egyszeresak előttem a tenger. Előbb úgy véltem, magaslatra érkeztünk és az eget látom, míg- nem nem ezen az "égen" fehér hajót pillantok meg: a kikötő előtt horgonyoz, ki tudja milyen távolról érkezett és a révkalauzt várja. Eppenúgy észrevétlen jött elém a tenger, mint amikor valamikor először pillantottam meg Lepsényt elhagyva a vonatból a Balatont. Konstavcán persze az első út a kikötőbe vezet. Éppen ott horgonyoz a Ordzsonikidze nevű hatalmas szovjet turista tengerjáró, amott p9V görög, távolabb francia, s számos román hajó vetett horgonyt, Csikorognak a daruk és valamelyik most érkezett tengerjáróról lágy dallamot és gitárhangot hoz a szél. Fájdalmas férfibánat száll a dalban a smaragdszínű víz felé. Kitudja elviszi-e a tenger a vágyakozást a távolmaradt kedveshez? A világítótorony meszsze benyúlik a tengerbe, egészen idáig besétálhatok. A part kiszögellésén a délutáni napsütésben ragyog a Kaszinó fehér palotája. A sirályok vijjogva kérnek ennivalót, egészen megközelítenek, majd lecsapnak a vízbe egy-egy apró halacskáért. A Kaszinó melletti akvárium villódzó fényei aztán bepillantást engedtek a vizalatti élet rendkívüli változatosságába is. Az egyik téren fejét lehajtó tógás férfialak: az antik Rómából ide száműzött költő: Ovidius szobra. Felmordul, bőg a tenger, rákezd a vad nyitányra akár a réti farkas, acsarkodóan vonít... — írja versében Ovidiusró I Cicerone Theodorescu, a román nép ismert költője, majd így folytatja: Tenyerén egy sirály ül; [időtlen idők óta merengő tengerparton így [látod állni öt gerpartra? Es aki igazán szépet akar látni sétáljon egyszer majd este végig, ha módja adódik Konstancától Bukó nap bíborában izzik Mamaiáig a tengerparton. [vállán a tóga. Üvegváros, színes kaleideszs a tenger, antik kórus, kóp, mihez hasonlítsam? A [dicséri a dicsőt, tervező mérnöki elképzelés Tényleg az embert sokfaj- gazdag fantáziájával művéérzés keríti hatalmában szien megkomponált, harahogyan áll a nagy víz mellett: a régi város, ahol most tárták fel az egykori kereskedelmi negyed egy száz méter hosszú csarnokának csaknem teljesen ép mozaik padlózatát; Ovidiusra gondolva az antik Rómára emlékezik; a tenger kerít hatalmába, amelynek hiába kutatod szemeiddel végét; a hullámok vad csobbanása, ahogyan kitudja hány százezer év óta hordják és bontják a szárazföldet. És a tenger színe: másként látod holdvilágtalan éjjelen és megint másnak, ha a Hold aranyhidat ver sugarával a végtelen víztükör felett. Más hajnaltájt, amikor csakmozdulatlanná válik • • monikus esztétikai gyönyörűség ez a látvány. És csupa egészség: jó ízű kissé párás, kissé sós levegő és enyhe hűvös jön a viz felől a legtikkasztóbb napokra is. Az ember nem szívesen fekszik le. Sajnál minden percet elszalasztani. A vendéglőben vérpezsdítő magyarcigányzenét muzsikálnak, még az itt üdülő amerikai nagykövet is megpróbálkozik a csárdással, persze ez nem olyan, mint amikor a mi népi együtteseink legényei virtuskodnak, de a jófajta román bor végigbizsereg az emberen akkor is, f„ * , s , A híres konstancai kaszinó partmentén a víz, délelőtt világoszöld smaragdként ragyog, kora délután viszont már piszkos szürke. De ha beleállsz a finom fövenyü vízbe, áttetszően tiszta, kedved lenne megkóstolni, de ha úszás közben mégis a szádbacsap a hullám, akkor érzed tényleg milyen sós a tenger... Es a homok. Eforiában és Vasile Roiiában régebben kiépült a tengerpart, mint Mamaián. Az előbbi két fürdőhelyen több a virág és a ha nagykövet, vagy csak, ha egyszerű magyar újságíró, és a zene nem hagyja a lábait pihenni. Meghitt csendes beszélgetés a tengerrenyíló balkonon. Könnyed társalgás, mert az ember szeme a sötétbe rejtőzött tengert kutatja, talán feltűnik a távolban egy érkező hajó lámpása, mintegy üzenetet küldve előre az érkezésről. A tenger azonban sötét, sejtelmes cs titokzatos, csak a hullámok csobbannak a parton, fa, mint az utóbbin, de (ezt fehér habot hagyva nyoOvidius szobra a turistáknak mondom!) ha fürödni szeretnek, Mamaiába menjenek. A lisztszerű finom tengerihomokban olyan jól esik a lustaság. Mélyen besétálhat az ember a tengerbe, s olyan hosszú sétát tehet a parton, lubickolva a sekély vízben, hogy mire visszatér oda, ahonnan kiindult, rákvörösre, vagy csokoládébarnára festi a tengeri ragyogás. Persze, mindenütt színes nemzetközi társaság: lengyelek, csehek, magyarok, északiak: norvégek, svédek, akik csak itt élvezhetnek igazi napsütést, de sokan a nyugati tőkés országokból is. Hallatlan fellendült a román tengerpart idegenforgalma. A népi állam sokat is áldoz szállodákra. Mamaián most fejeződött be egy modern csupaüveg szállodasor-kombinát, a Flóra, a Viktória és a többi építése, de újabbak vannak darabban, még az idén ezek is beköltözhetök. Egy-egy időszakban harmincezer ember ücVülhet a román tengerparton és aztán ki tartja nyilván azt a sok ezer fürdözőt, aki sátrakban lakik, vagy különvonatokkal csak egy napra ruccan le a tenmukban. A vén tengerészek állítólag értik a hullámok nyelvét, állítólag megértik belőlük más földrészek üzenetét. Én csak egyhangú csobbanásokat hallok, de engem is hatalmába kerít a természet... VÉGE LEVÉL TYITOV ŰRHAJÓS SZÜLEINEK... Újabb előrehaladás az izsevszki és a szegedi munkások kapcsolatában Mór irtunk arról a meghitt, baráti kapcsolatról, ami a véletlen, meg az eszperantó nyelv segítségével szövődött az Udmurt Autonóm Köztársaság fővárosának egyik üzeme, az Izsevszki Állami Nyomda dolgozói és dió riportere, a Szegedi Ecsetgyár dolgo- Dettre Béláné —udmurt barátság brigád üdvözletét és ajándékait a szegedieknek. Egy szovjet turistacsoporttal érkezett a a fővárosba Uvarov, az Izsevszki Pravda munkatársa és Kataev, az Izsevszki RáBudapesten fogadta a zói között. Mert véletlen Szegedi Ecsetgyár neveben a volt az valóban, hogy Dettre kedves vendégeket, akik a Béláné, ennek a baráti kap- Kozmosz-emlékmű kicsinyicsolatnak a kezdeményezője tett mását es egy díszes craés egyik mozgatója, az Ecset- lékalbumot hoztak magukgyár adminisztratív dolgo- kai: az izsevszki nyomda zója éppen az izsevszki magyar—udmurt baratsag nyomdában működő Jakov kommunista brigadja tagjaiFleisz-sze! került levelező nak: Leonid Tyertyinnok, Szeged új szobra barátságba az eszperantó nyelv útján. A körülményeknek e szerencsés találkozása és a kedvező alkalomra lelő emberek tiszta lelkesedése, öröme teremtette meg a két rokonnép fiainak ezt a szép és példamutató kapcsolatát. Hogy aztán ez a kapcsolat tovább szövődjék, s szoros barátsággá erősödjön. Őszinte barátság S a Szegedi Ecsetgyárban így jött létre a udmurt— magyar barátság szocialista brigádja és így alakult meg az izsevszki nyomdában is a magyar—udmurt baratság kommunista brigádja. S' a két brigád most versenyez egymással minél jobb eredmények eléréséért. A két brigád tagjai levelekben számolnak be egymásnak életükről, munkájukról, az or- izsevszki levél arról számolt szagról, a városról és min- be, hogy a Moszkvai Rádió denröl, ami az egymás sorsára szeretettel figyelő barátokat érdekelhet. Pusztai József, a Szegedi Ecsetgyár volt igazgatója pedig, aki Dettre Béláné mellett a másik istápolója volt e baráti kapcsolatnak, most a Szegedi Vendéglátó Vállalat igazgatójaként már azon fáradozik, hogy a Vendéglátó Vállalat dolgozói is keressenek kapcsolatot a távoli udmurt néppel. Jönnek-mennek a levelek. S minden levél egy-egy újabb szállal fonja szorosabbra, erősíti a szegediek és az izsevszkiek barátságát. Irtunk már arról, hogy az ecsetgyáriak magnetofonszalagra rögzített félórás műsort küldtek Izsevszkbe, amely az ottani rádióban is elhangzott. Most arról kell beszámolnunk, hogy Izsevszk viszonozta ezt a szegcdi ajándékot. A Szegedi Ecsetgyár címére érkezett magnetofonszalagon udmurt népművészek dalai, énekszámai, s az izsveszki rádió kórusának egy szép kórusszáma szólal meg, üdvözölve a távoli rokon Magyarországot, a szegedi testvéreket Ajándék a szegedieknek De nemcsak a válaszmúsor érkezett meg azóta, hanem júliusban izsevszki vendégek is elhozták a magyar Cipőgyári ifjúsági exportbrigádok helytállása A Szegedi Cipőgyárban idén hét ifjúsági exporlbrigád alakult. A brigádok elsősorban az exporttervek teljesítését. illetve túlteljesítését vállalták. Ezzel együtt a minőség javítására és az importanyagok megtakaritá- érte el. el jó eredményt. A KíSZbrigád élenjár az anyagtakarékosságban. A brigád tagjai közül a legjobb eredményt hónapról hónapra Ncmet.h István, a cipőgyári KISZ-alapszcrvezet titkára sára is ígéretet tettek. A takarékossági mozgalom elsősorban a szabászokat érinti. Az ifjúsági exportbrigádok közül itt Hunya Zsuzsa brigádja dolgozik, s ér Az elmúlt fél évben jó munkája eredményeként a csákozóban dolgozó ifjúsági brigád pedig kiérdemelte a szocialista címet. Befejeződtek az országos molnárnapok A pénteken kezdődött 4. Az előadások után megváországos molnárnapok ta- laszlották a mezőgazdasági nácskozásainak második és élelmiszeripari tudománapján, szombaton a malom- nyos egyesület malomipari ipari szakemberek újabb elő- szakosztályának új vezetőadásokat tartottak az iparág ségét, s ezzel befejeződtek a legfontosabb műszaki és negyedik országos molnártechnológiai kérdéseiről. napok tanácskozásai. is készül adni az Nyomda barátság már egy műsort Izsevszki Állam: magyar—udmurt kommunista briVera Szaviának, Gaina lColukovának és Zója Djementyevának ajándékait és jókívánságait. S a levelek jönnek és mennek azóta is. Izsevszkből megírták, hogy a magyar— udmurt barátság kommunista brigádja féléves tervét 130 százalékra teljesítette. Szegedről megírták, hogy az udmurt—magyar barátság szocialista brigádjának tagjai valamennyien túlteljesítették alkotmány ünnepi felajánlásaikat, hogy a brigád négy tagja: Korom József né, a brigádvezető, Madarász Györgyné, Bogvó Istvánné és Kalmár Vincéné az eszperantó, a többi kettő: Kenéz Györgyné és Bíró Mária az orosz nyelvet tanulja. Örömteli hír Tovább szövődnek a barátság szálai. A legutóbbi A carrarai fehér márványból faragott új szobor Szegeden, az új szemészeti klinika mögött levő kertben áll. most még nem a legméltóbb környezetben. A Szegedi Orvosegyetem az cvi beruházáshoz kapcsolt 2 ezrelék. képzőművészeti alkotásokra fordí'ható összegéből állíttatta fel a szobrot az Egészségügyi Minisztérium hozzájárulásával. A "Fiatal lányt" ábrázoló aktszobor Antal Károly szobrászművész alkotása. gádjárói, s a Szegedi Ecsetgyárban most izgatottan várják a hírt: mikor hangzik el ez a műsor, hogy meghallgathassák itt, Szegeden is. De nemcsak ez a hír hozta lázba az udmurt—magyar barátság szocialista brigádjának tagjait, hanem Jattov Fleisz levelének egy másik, szintén örömöt adó közlése is. A levél beszámolt arról, hogy a második űrutas, Germán Tyitov édesapja régi eszperantista, s hogy az izsevszkiek rendszeres kapcsolatban állanak a Tyitovcsaláddal. S megírta a címeiket is. Dettre Béláné és a sz.egedi brigád tagjai most írják a levelet a hős űrrepülő édesapjának... Hozza és viszi a posta repülőgépek szárnyán a leveleket. Végvári Istvánné, a gyár új igazgatója éppolyan izgalommal és lelkesedéssel figyeli ennek a barátságnak a sorsát, mint az előző igazgató, Pusztai József. S nemcsak ő, hanem az egész város, sőt már az ország is — hiszen az Ország-Világ hosszú képes riportban, a Népszabadság tudósításban, a Magyar Rádió pedig ugyancsak egy riporban számolt be Izsevszk és Szeged, fejlődő, erősödő kapcsolatáról. S ha az udmurt—magyar barátság szegedi brigádjának tagjai olyan jól dolgoznak, hogy elnyerik a Magyar—Szovjet Baráti Társaság pályázatának első diját, a kéthetes szovjet társasutazásban való részvételt, akkor talán személyesen is találkozhatnak majd végre izsevszki barátaikkal. Papp Lajos feuziik A Mátyás tér rendezése A szeged-alsóvárosi Mátyás tér már évek óta rendezetlenül áll. A rendbehozását eéy időben az gátolta, hogy a belvárost Hattyasteleppel összekötő aszfaltűtépítés tartott sokáig. Az új, korszerű út azonban már elkészült, s most joggal várják a környékbeliek — s valószínűleg a vidékiek is, akik a török-korabeli műemlék-templomot érthető érdeklődéssel szokták felkeresni —, hogy mi lesz már a térrel? Megkezdődött az iskolaév. A Hámán Kató Általános Iskola növendékei tornaóráikat gyakran itt tartják, de egyébként is soksok gyermek játszik a Mátyás téren naponta. Ezzel szemben kerékpárosok, sőt motorkerékpárosok is vígan száguldoznak a téren. Az illetékesek legalább tilalmi táblákat helyezzenek ki, a kerületi tanács és a rendőrőrs pedig gyakrabban ellenőrizze ezt a területet. Ami pedig a tér rendezését illeti: most gyűjtik a III. kerületben is a tanácstagok a jövő évi városfejlesztési tervhez a javaslatokat. Helyes volna, hogy körzeti tanácstagjukat elgondolásukkal időben megkeresnék mindazok, akik szivükön viselik a Mátyás tér rendezését. A sok okos javaslatból könnyebben tud majd választani a III. kerületi tanács. «