Délmagyarország, 1961. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-24 / 226. szám

3 Vasárnap. 1961. szept. 17. A legkorszerűbben... Budapesten, az Üllői úton épül a Kísérleti Orvostudo­mányi Intézet 10 emeletes épülete. A legkorszerűbb építészeti megoldásokat al­kalmazzák. Érdekesség, hogy az érzékeny műszerek hasz­nálatához az épületen belül nyolcszintű rezgésmentes tornyot építenek. .. Ünnepség Szegeden a fegyveres erők napjának előestéjén Ebben az esztendőben is országszerte ünnepélyesen emlékeznek meg a Fegyve­res erők napjáról. Szegeden, szeptember 28-án, csütörtö­kön, az ünnep előtti napon este 7 órai kezdettel a He­lyőrségi Klubban a fegyve­res erők napja alakalmából ünnepséget rendez a nép­hadsereg helyőrsége. a BM Csongrád megyei Főosztálya és a munkásőrség. Beszédet mond Gudmon Mihály őr­nagy, a szegedi helyőrség parancsnoka. A beszéd után a Szegedi Nemzeti Színház művészei ünnepi műsort ad­nak. íróküldö tt ség utazott a Román Népk öztársaságba A román írószövetség meg­hívására a magyar—román kulturális munkaterv alap­ján a Magyar írók Szövet­ségének négytagú küldöttsé­ge utazott szombaton kéthe­tes tanulmányútra a Román Népköztársaságba. A kül­döttséget Mesterházi Lajos vezeti s a küldöttség tagjai között van Tóth Béla szege­di író, valamint Galabárdi Zoltán és Ténagy Sándor. Magyar kiállítás Oijonban A Francia—Magyar Tár­saság Dijonban magyar ki­állítást rendezett, s annak védnökségét a város híres pap-politikus polgármestere, Kir kanonok vállalta. Pénteken ünnepélyes ke­retek között nyitották meg a kiállítást, amelynek anya­ga a magyar népművészeti tárgyaktól a fotoműveszek alkotásáig sokoldalú képet ad Magyarországról. 4 jövő évre késsülünk Irta: Kardos János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezetője A negyedik „minőségi ugrás" után A Ruhagyár idén 113 millió forint értékű áruval gyárt többet Az üzem rövid történeté­nek négy fontosabb tényező­jét tartják nyilván a Szegedi Ruhagyárban, amelyekről azt mondják: minőségi ugrást je­lentettek az üzem fejlődésé­ben. Ezek közül első a hon­foglalás. másszóval a volt dohánygyár birtokbavétele. Lényegében ez nyitotta meg a fejlődés útját. Ezután mégis hosszú idő telt el, mi­re a következő minőségi ug­róira sor kerülhetett. Idő­közben ugyan fejlődött a gyár, de az újabb fejlődést csak az elektromos hálózat átépítése jelentette. Ekkor térhettek át a gépek transz­missziós meghajtásáról az egyedi meghajtásra, a szink­ron-rendszerre. Ugyanebben az évben építették ki a gőz­távvezeték hálózatát, amely ugyancsak fordulópont volt. Meghonosították a vasalás nagyüzemi módszerét. A ne­gyedik azonban még csak félig tény. Ez pedig nem más. mint az 1960-ban meg­kezdett kapacitásbővítő beru­házás, A terv még nem tény A külső szemlélő ebből csak keveset lát, vagy vesz észre. A szembetűnően rikí­tó zöldre festett falaknak, s a portaépület átalakításának n> >yi sok köze van a beruhá­záshoz. Ellenben az új kar­bantartó üzemrész épületé­nek már van szerepe. Az ide áthelyezett műszerész- és lakatosmühelyek helyére ugvanis szükség volt, hogy véere technológiai sorrendbe kerüljenek az üzemrészek. Dc ne vágjunk elébe a dolgoknak. Álljon előbb itt néhány szó a beruházási tervről, amelynek megvaló­sításához mintegy 3 millió forintot kopott az üzeni. Eb­ből épültek a karbantartó műhelyek, s ezek korábbi helyén akarták kialakítani az új munkatermeket, hat mun­kaszalaggal, amelyeken mű­bőr, gumi és PVC ruhaféle­ségeket gyártottak volna. A terv azonban még nem tény. Mire megvalósul, sok víz el­folyik a Tiszán, s sok újabb gondolat születik. E gondola­tok közé tartoznak ez eset­ben az új telephelyek létesí­tése Szentesen és Bácsalmá­son. Az előbbi már dolgozik, az utóbbi január elsején kez­di a munkát. Egy másik el­gondolás szerint január l-től kezdve az üzem áttér a közü­leti cikkek gyártására. A mai gyártmányok közül csak a munkaruha és a műbőráruk maradnak Itt. A szövetruhá­kat más üzemek készítik majd. Viszont Szegedre tele­pítik a közületi, postás, vas­utas, stb. ruhák gyártását. Az „utazási láz korszaka" Mondani sem kell, hogy ezek az intézkedések felborí­tották a korábbi tervet. De azért megszületett az új kar­bantartó műhely. Van már a gyárnak új munkaszalagja is., amelyen hatvan új mun­kás dolgozik. S a gyárban sorba »rakták- az üzemrésze­ket. Korábban például há­rom helyen is volt nyers­anyagraktár. Az anyag bi­zony utazgatott néha egy út­vonalon kétszer, háromszor is, oda-vissza. Ezt az idősza­kot még most is úgy emle­getik az üzemben, mint az "utazási láz korszakát-. A gyár anyagmozgatási tér­képeinek "elbeszélése® szerint például több mint 300 mé­terrel csökkent a nyersáruk üzemen belüli útja. Ma már ugyanis csak egy raktárhan tárolják a beérkezett szöve­teket, kellékeket. E Raktár­ból ajtó nyílik a bevizsgáló­teremre, amely lényegében egy egységet alkot a szabá­szattal. A szabászgépektől pedig futószalag továbbitjH a kiszabott anyagot a szab­ványraktárba. Ha elkészül majd a nagy üzemépület te­herszállító liftje, akkor mint egy 50 százalékkal csökken az anyagmozgatók létszáma, pedig időközben a kapacitás­bővülés, a profilváltozás, s a szentesi telep üzembe helye­zése miatt mintegy 200 mil­lió forint értékű áruval töb­bet kell mozgatni az üzem­ben, Alikőr ér véget? Mire így katonás sorrendbe kerültek az üzemrészek, sok gépet, berendezést, s a ter­melőrészleg 60 százalékát kellett megmozgatni. Mindezt úgy hajtották végre, hogy egyetlen munkanap sem esett ki a termelésből. Az üzem zavartalanul teljesitette ez évi tervét, s nem ls akár­milyen tervét. Például ta­valy 1959-hez mérten 200 millió forint értékű áruval gyártottak többet, az idei teivhez mérten pedig jövőre lesz nagy lépés előre, 1961­beu 113 millió forint értékű készáruval gyártanak többet. Ezt jelenti forintban, áru­ban az "utazási láz® csök­kenése a Szegedi Ruhagyár­ban. Pedig ez a "láz® még nem szűnt meg teljesen. S mikor ér véget a nehézkes és fölösleges utazás, szállít­gatás? Ha elkészülnek a szállítóutak. s az új felvonó. Ez a következő feladat, meg a szállítást utak gépesítése. Ezután talán majd helyreáll az üzem életének egyenletes, igazán tökéletes ritmusa, ha­csak addig újabb minőségi ugrásra nem készül majd a gyár. Szegeden másodszor teremnek az almafák és illatoznak az orgonák Szegeden, a nap­fény városában már mutatkoznak a hosszúnak és tartósnak ígérke­ző ősz jelei. Az újszegedi és az újszőregi kertek­ben — a város híres gyümölcs­termesztő negye­deiben re® több korai termésű al­mafa másodszor is virágot hozott. Ezeken a fákon helyenként meg­jelentek a máso­dik, a rendesnél kisebb, zöld ter­mések. Alsóváro­son, a házak ud­varán újból nyíl­nak a lila orgo­nák. A nyolc-tíz centiméteres für­tök valamivel halványabb szí­nűek, mint a ta­vaszi virágnyi Ida­kor voltak, de éppen olyan illa­tosak, mint má­jusban. A Központi Bizottság határozatot hozott a VII. kongresszus irány­elvei alapján elkészült második ötéves tervről. A mi tapasztalatunk sze­rint megyénk dolgozói helyesléssel fo­gadták a közleményben nyilvánosságra hozott elveket és főbb mutatószámokat. A javaslat a közeljövőben az országgyű­lés elé kerül részletes kidolgozásban és ezzel törvényerőre emelkedik. A terv jóváhagyásával egyidőben — miután az év vége felé haladunk — sür­gősen ki kell dolgoznunk a jövő évi ter­vet. Ezen már javában dolgoznak terme­lőszövetkezeteink és elkezdődött az ipari üzemeknél is a munka. A Központi Bi­zottság közleménye igen erőteljesen utal arra, hogy meg kell gyorsítani az 1962-es terv kidolgozását, de az a véleményünk, hogy egyes minisztériumi iparigazgatósá­gok indokolatlan bizonytalanságban tart­ják vállalatainkat. Eddigi ismereteinkből kitűnik, hogy a tervidőszak következő éve nagyobb fel­adatokat ad gazdálkodó szerveinknek. A termelés növekedésének évi üteme to­vább gyorsul, bár néhány iparágban ez az átlagosnál kisebb mértékben fog jelent­kezni (cipőipar, mezőgépipar stb.) Az egyes vállalatokon is múlik ez, hiszen amilyen kezdeményezők az új profilok kidolgozásában és bevezetésében, más­részt ahogyan piackutatásuk fejlődik, olyan módon lehet a mennyiséget is nö­velni. A Csongrád megyei tanács irányí­tása alá tartozó vállalatok e kérdésben tanulhatnak a szegedi tanács vállalatai­tól, ahol több a kezdeményezés. Van olyan vállalat, amely ez évben tíz új pro­filt dolgozott ki, illetve vett át más üze­mektől. A termelékenységi tervnek feszítet­tebbnek kell lenni, mint az elmúlt év­ben. A párt azt várja tőlünk, hogy a ter­melés növekedéséből ne csak a kéthar­mad rész képezze a termelékenységet, hanem lehetőleg ennél nagyobb hányad. A megye üzemeinek megvan a felké­szültségük arra, hogy ezt végrehajtsák, hiszen ez év első felében 73 százalék volt az arány. Elmaradt viszont a termelé­kenység emelkedésének kívánt üteme mögött a sorozatban gyártó kisipari ter­melőszövetkezetek többsége, sok tanácsi vállalat, de a fenti időszakban a minisz­tériumi vállalatok egyharmadában is csökkent az egy foglalkoztatottra jutó termelés mennyisége. (Textilművek, XI. Autójavító, Paprikafeldolgozó Vállalat stb.). A termelékenység növelésének sok esz­köze van. Közülük ma már sokat fel is használnak üzemeink, de még igen sok a felhasználatlan tartalék. A normarende­zés, még ha ideálisan jól végrehajtotta volna minden vállalat, okkor ta csak kis része a termelékenység rendszeres növe­kedését szervező munkánknak. Tapasztal­juk azonban, hogy van még -plaíonbé­rezés« néhány üzemben (Hódmezővásár­helyi Vegyesipari Vállalat stb.), amelyet pedig ilyen üzemekben egyenesen eltil­tott a Politikai Bizottság határozata. Elég általános jelenség a megyében az ls, hogy a veszteségidönek a dolgozó hi­bájából eredő részét szüntették csak meg, de az üzemvezetők hibájából, üzemszer­vezési zavarból eredőt még nem. F eltétlen jó lenne, ha néhány válla­latnál (Makói Gépgyár stb.) "profil­tisztítást® hajtanának végre a fel­ső szervek segítségével, hogy a népgaz­dasági specializácló jobban érvényesül­hetne. A munkáslétszám műszaki alapon való tervezése elengedhetetlen követel­mény. Üzemenként szinte garmadáját le­het találni a termelékenységet növelö le­hetőségeknek ée tervezőinknek most eze­ket kell szómba venniök. Az önköltséggel hasonló a helyzet. A megye beruházási és egyéb lehetőségeit számba véve, indokolt olyan önköltség­csökkentés, mint amekkora az országos átlag. A jövő évi követelmény előrelát­hatólag 2—2,5 százalékos csökkentést fog jelonteni. A termelékenység növekedése maga jelentős önköltségcsökkentő ténye­ző. A fejlődés ellenére az állóeszközökkel való gazdálkodás elég alacsony szintű, A nem gazdaságos tehergépkocsi fenntar­tástól, a gépek alacsony műszakszámban való járatásáig sok minden tapasztalható. A különféle anyagokkal nagyobb mér­tékben takarékoskodjanak. Túlságosan magas az anyaghányad még a megyében, Indokolatlanul szórják a pénzt a válla­latok egyrészénél a társas rendezvények­re, sok az elfekvő készlet, amelyért bün­tetőkamatot kell fizetni stb. Az önköltség csökkentését szolgáló te­vékenység alacsony színvonalú a megyei jogú tanácsok alá tartozó vállalatoknál. Nagy részük például nem készít még ma 6em utókalkulációt, vagy nem megfelelőt készít. Ennek egyébként az lett legújab­ban a következménye, hogy 1961. 1. fél­évében a vallalatok 51 százalékánál drá­gábban termeltek, mint az elmúlt év azo­nos időszakában. Van tehát javítani való. A tartalékok elég nagyok és éppen ezért semmiképpen sem nézhetik tétlenül ezt az állapotot tovább az ipari osztályok. A z export növelését különös gonddal kell szorgalmazni. Egyes vezetők a nemzetközi helyzet ilyen alakulása miatt tartózkodnak a tervemeléstől, sőt. csökkenteni akarják azt. Azt hiszem, van ebben kényelmi szempont is. A Hódme­zővásárhelyi Majolikagyár például terme­lésének 70 százalékát exportálja és a ter­melés volumenét 14 százalékkal növeli. Ugyanakkor az exportot csak 3 százalék­kal tervezi növelni. Csökkenteni akarja a Hódmezővásárhelyi Fémipari Vállalat is Nyugatra induló exporttervét. Világo­san látniok kell a gazdasági és pártveze­töknek: a népgazdaság termelésének nö­velése csak az exporthányad növekedésé­vel egyidejűleg lehetséges. Ez alapanya­got biztosít nekünk, a hírnév és a kölcsö­nös együttműködéssel járó előnyök mellett. A fenti helyzetkép is mutatja, hogy a tervkészítés mennyi gonddal, körültekin­téssel jár. Az anyagnormákra, továbbá a termelő és szállító vállalatok terveire alapozott anyagtervet, a műszakilag alá­támasztott (és nem a művezető és mun­kaügyi előadó hangulatától függő) munka­ügyi terv sok részletét, valamint — a mű­szaki fejlesztést és sok újítást, gazdasá­gos beruházást feltételező gondolatai mel­lett — az értékesítési terveket, a szállí­tási terveket, mind össze kell hangolni, de úgy, hogy az ne ütközzék a népgazda­ság érdekeivel, hanem segítse azt a leg­teljesebb mértékben. A tervkészítés nem számszaki munka. A tervkészítés a legnagyobb politikai fel­adatok egyike, mert itt ütközik össze leg­jobban a "vállalati® és népgazdasági ér­dek. Itt előtérbe kerülhet a kényelmi szempont (alátervezés, laza tervezés stb.) a munkásosztály erkölcsével (a kommu­nista erkölccsel ellentétes vonások) a párt politikájával (beruházási, anyagi érde­keltség stb.) ellenkező álláspontok. E gy üzem jövő évi feladatát csak kollektíva tudja jól kidolgozni. Ajánlatos, hogy a párt megfelelő fórumai mellett feltétlen tárgyalják meg már a tervkészítés időszakában elképze­léseiket az üzemi tanáccsal, nehogy csak a januárban elkészített és jóváhagyott tervet ismertessék. A vezetés egyidejűleg gondoskodjék a terv végrehajtásának megszervezéseröl, mert ez nem január 2-1 feladat. A veze­tés megjavítása megkívánhat személyi változásokat ls. Több üzemben gondos­kodni kell a szakmai továbbképzésről; a terv mutatóinak ellenőrzéséhez szükséges adminisztrációs munka jobb (és hozzáte­szem, általában egyszerűbb) megszervezé­séről; az anyagi ösztönzés rendszerének to­vábbfejlesztéséről; az újítási feladatterv ki­dolgozásáról; az ütemes és a teljes tervsze­rűséget biztosító termelésről stb. A vezetés belső munkája azonban Itt sem elég. Az iro­dában, vagy még bővebb kollektívával ki­dolgozott terv is csak helyes tömegpoli­tikai munkával valósítható meg. Már most dolgozzák ki ennek módszereit, a munkaverseny célkitűzéseit az 1962-es évre. A pártszervezetek gazdaságszervező te­vékenységét is jelentősebben javítani kell a következő évre. A vezetőségválasz­tások jó előkészítése és lebonyolítása na­gyon jelentősen előreviheti a munkát. Célszerű — a már több üzemi pártszer­vezetnél Jól bevált — éves tervre alapuló pártszervezeti intézkedési tervet kidol­gozni még ez évben. Űjra elő kell venni a VII. kongresszus és a párt más határo­zatait, de a pártbizottságoknak is jobban segíteni kell —, hogy a várható nehézsé­geken úrrá lehessünk. A tervet — bár feszült a nemzetközi helyzet — a békés építőmunka alapján készítjük. Háborúra nem kerül sor, dc nyersanyagellátási nehézségek lehetnek. A tervben különféle "Visszatartásokat® — valami rendkívüli esetre hivatkozva — semmiképpen sem lehet tűrni, hiszen ez káros lenne a szocializmus építése meg­gyorsításának általános elvére. A jövő évi terv feltételezi, hogy bíz­ta* alaprój induljunk. Az alapot az 1961-es terv jó végrehajtása Je­lenti. Az eddigi eredmények biztatóak. Most számba kell venni az őszi szállítási feladatokat és a téli termelés nehézsé­geit. Ajánlatos felmérni üzemeinknek a tervkészítés közben, hogy hol tartanak ezzel a munkával. Mi bízunk abban, hogy a vezetők és dolgozók hibájából nem lesz túlóráztatással és sok szabálytalansággal terhes évvégi liajrázás és felkészülten várjuk az új esztendő nehézségeit és örö­meit. Feladataink tehát tovább növekednek. A vezetők személyes értékének, a társa­dalom iránti hűségének nagy próbatétele a következő hónapok munkája. Vezető­ink rászolgáltak eddig a bizalomra, de azt is szeretnénk, ha a vezetés irányában tá­masztott nagyobb Igényünk — mely az élet parancsoló szükségességéből fakad — színvonalasabb vezetést eredményezne.

Next

/
Thumbnails
Contents