Délmagyarország, 1961. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-03 / 181. szám

Csütörtök, IMI. augusztus 3. 6 hoz a gyárnak A MUNKABIZOTTSÁG Nagy tehetőség rejlik a tudományos egyesületek üzemi tevekenységében Egyáltalában nem lebecsü- leginkább a Boripari Tudo- pasztalatokkai rendelkező lendő munka, melyet a mányos Egyesület szörme­Műszaki és Természettudo- ipari szakosztályán belül vég­mányi Egyesületek Szövet- zett munkabizottsági tevé­sége szegedi intézőbizottsá- kenységgel lehet lemérni — gának keretében működő amely gyakorlatban ez a munkabizottságok végeznek. Szőrme- és Bőrruhakészitő Gondoljunk Szeged távlati Vállalat munkabizottságai­városfejlesztési tervének el készítésére, vagy a vízgaz­szakmunkásokat is. Sajnos, a bőrruhakészítő példája még meglehetősen egyedülálló, hiszen tavaly a hét szegedi ipari jellegű tudományos egyesület kere­tében mindössze 33 muri­nak tevékenységét jélenti Az egyesület budapesti dálkodás terveinek kidolgo- központjának javaslatára kabizottság működött, Te­zására — hogy csak e két tavaly az írhabundák úgy- hát nem is jutott az egye­nagyobb jelentőségű vállal- nevezett társas szabásának „ii-toVh*, ,, kőzést idézzük az elmúlt kikísérletezésére, valamint a suletekhez tórtozo minden hónapokból. De legalább hulladékok gazdaságos fel- U7emre Az lden spk" ilyen fontos, hogy kisebb használásának megoldásóra kai jobb a helyzet, bár a egyedi problémák megoldó- alakítottak elsősorban mun- fejlődés előremutató. Sok sára is lehetőség nyíljék az kabizottságokat. Mindkettő heJven visszatartja az em MTKS7 illetve taffesvesüle- munkája sikerrel zárult. A "eiy, ffj 7 az harmadik negyedévben már bereket Például az a körül­együtt szabták a felnőttek- mény, hogy a munkabizott­r.ek való női bundákat a ségokban szervezett munka gyermekbundákkal s ily mó- folyik) e vizsgálatok ered­don ev vegere tobb mint 20 ... 7 ezer forintos megtakarítást "ínyeit zarójelentesben ösz­sze kell foglalni, tehát bizo­fokú adminisztrációt MTESZ, illetve tagegyesüle­teinek jóvoltából. A munkabizottságok jelentősége Még egyetlen szegedi üzemről sem mondhatjuk értek el. el. hogy műszaki fejlesztése A második munkabizott- nyos befejeződött volna. hogy ság segítségével sikerült jelent a bennük való rész­szervezettsége tökéletes, az elérhető legnagyobb terme- cikkek gyártását lékenységgel dolgoznak, melyek anyaga olyan kisebb méretű áru- vétel Nem bevezetni, , régebben hogy az szólva arról, adminisztráció tötte. Korábban nemigen le­hetett látni prémgallért vagy vagy az anyagfelhasználás- hulladékot képezett, és éve- azért is hasznos, mert rend­ban nincs már kívánnivaló, kig csak a raktárakat töl- ~ Ezek — a jórészt egy üzem­re szóló és a termeléssel szo­rosan összefüggő problémák Ryermekkabátokon, — társadalmi erők be­vonásával, munkabizottsá­gokkal apránként könnyű­szerrel megoldlvatók. Míg a tudományos jellegű (fizikai, geodéziai stb.) tár szeres és tudományos jelle­gű tevékenységre ösztönöz — ennél is fontosabb, hogy motorosoknak való bőrsap- a zárójelentések eljutnak kákát. A munkabizottság az egyesületek központjába, a vizsgálatok eredményeit javaslatait azonban nem­csak a vállalat, hanem a nagyobb körültekintéssel kereskedelem elfogadta, s olyan nagy mennyiséggel rendelkező szakemberek fe­rendelt ezekből a cikkekből, lülbírálják és ha megfele­sulatok természetszerűleg hogy az üzem ilyen célra iönek találják elterjesztik csak tudományos kerdesek hasznosítható készletei az- , ,,. ' •„__,, kidolgozásával foglalkoznak. óta már ki is merültek, és . ba8°nl° jellegU UZÖ' társulatok az említett cikkeket jelen- meKDen ls­' " kp„ A még tapasztalható nuzo­dozás ellenére is egyre töb' Ezenkívül még négy munkabizottság dolgozik a munkabizottság működött az szegedi üzemekben. .Munká­melyek magasabb szinten és üzemben. melyek a négy iukra "agy szükség van, le­lávlati jellegű vizsgálatokat műhelynek — az írhakészí- netosegeik szinte korlatla­végeznek, de könnyen belát- tőnek a belelőnek a bűrru- nok- Az üzemek es a dol­— ha. és a műbőrkészítőnek — 8°zók érdeke is art. kívánja, hogy az egyre tobb problé­ma megoldására egyre több eredmény j öt tak be. •Pl tudományos tevékenységét jeg kurrens anyagból tulajdonképpen a munkabi- gzitik. zottságok végzik. Igen hasz­nosak azok a bizottságok is. ható, hogy az üzemen belül |M-„ alakuló és maga elé konk- megfelelően számtalan mun­rét célt tűző munkabizott- kaszervezési javaslatot nyúj­ság által elért sokkal hamarább átszámít ható forintra. Hiszen ha egy-egy munkaszervezési vagy egyéb műszaki kér­dést megoldanak, az már jelentkezik az évi költség- -ta munkabizottságainak vetésben es valószínűleg meghatározható összeggel tevékenységét nagymertek­7öbb munkabizottság kellene A Szőrme- és Bőrruháké-1 munkabizottság jöjjön létre. F. K. Egy ház lakóinak régi vágya teljesült Zöldág-ünnepségen a Kossuth Lajos sugárút 63. szám alatt Huszonöt embor ül, be- most a megterített asztal áll. kói. Ennyi -haszna- van a szélget a megterített hosszú Akkor is bérlők laktak a tulajdonéban levő bérházból asztal körül. Erőskezű, dol- házban, s közülük néhányan . , _ ... gos emberek valamennyien: ma is a ház lakói még. A a vállalatnak- Tehat P«"to­kőművesek és ácsok, pikto- háztulajdonos akkor kihir- san 80 esztendő kell ahhoz, rok és szerelők. S köztük ül- dette a bérlők között, hogy hogy az épületben lakók a nek a ház lakói is, szintén aki használja az udvarban felújítás költségét visszafi­munkásemberek, mint pél- lévő kutat, annak a házbé- „ i_„„n„„i,„„ix v, dául Arm Dol fi bácsi, a fa- ren kívül havonta még 5 zes8ek az Ingatlankeze!o Val" ipar nyugdíjasa, aki most a pengő •>vízpénzt- is kell fi- tolatnak, mint háztulajdonos­ház minden lakója nevében zetnie. 5 pengő igen komoly nak. De hányszor kell még emel poharat az asztal körül pénz volt abban az időben, tatarozni ismét ezt az épü­ülő építőkre: _ Aki nem tudja fizetni letet amíg az a nyolcv<ln év — Köszönjük — mondja az 5 pengőt — így szólt a elmúlik I —, köszönjük, hogy végre tel- háziúri memorandum —, az jesült sokesztendős vágyunk az 8 "ft Hát ez 8 különbség a két­es reménységünk, amiért oly ffift .sTigorúan tMartot féle a ha™in! sokat harcoltunk mostanáig, ta ezt a maga nemében pá- evvel ezelotti ^ a mostam Köszönjük az Ingatlankezelő ratlan memorandumot. között. Vállalatnak, köszönjük az Talán ezért is voltak olyan _ Nekünk is öröm — Építőipari Vállalatnak, s kö- ^zavaí meri^valahtó poharát fölemelve szönjük külön-külön minden mélyen még most is ott ég, Kószó József, az Ingatlanke­ittlevő építőnek. Mától fog- ott motoszkál a lelkében az zeiő Vállalat igazgatója —, va egy űj, megváltozott ház- a harminc évvel ezelőtti sé- hogy a lakók régi vágyát Felem ban élünk, s meg akarunk , teljesíthettük. Cserébe csu­változni mi is. Eddig azért pan annyit kémépk 8 ház harcoltunk, hogy fölújítsák, út 63-nak. Ahogy alaposan bérlőitől, hogy becsüljék meg hozzák rendbe a házat. Ez- megváltozott azóta a világ is. ezt a munkát, amit az Építő­után arra fogunk vigyázni, Házíúr - idézőjelben az In- ipari Vállalat dolgozói vé­,, ,-,1 „,,háwQ gatlankezelő Vállalat, mert geztek. Becsüljek meg ezt a hogy az uj ruhaba öltözött a Mz valóságos ga^áj az házat, vigyázzanak rá. mint házunk új ruhájának baja egykori bérlők lettek, azok, ahogy a sajátjukra vigyázná­ne essék. Arra fogunk vi- akik nevében Dolfi bácsi be- nak. gyázni, hogy semmi meg ne szélt. ,„ „x . , Összecsendülnek a poha­zavarja ebben a házban a Az Ingatlankezelő Vallalat rak s a barátság szavai úgy békességet, az egyetértést 400 ezer forintos költséggel gyöngyöznek, olyan tisztán közöttünk. rendbehozatta az épületet, ^ derűsen, mint az össze­Zöldág-ünnepséget tarta- teljesítve a benne lakók sok- ütődő poharakban az arany­nak itt ezen a derűs délutá- éves kérését, kívánságát. A lén -; ita] s a barátságra non a Kossuth Lajos sugár- •„• h£-i,'lr s n*n£>őt kért a , . ^ A út 63 számú ház udvarán, "f,, df1Ur 5 peT1g0t 3 gondol most Bodi Sándor te­Az Ingatlankezelő Vállalat lakpktol a napi nehany liter tófedő arra emeli poharát 400 ezer forint ráfordítása- vízért, amit az ő-jóvoltából-. Galiba Imre műszaki ellenőr val rendbehozatta az épüle- az udvaron lévő vízcsapból j Vállalat mlfnklsai ÍS -maguknak Egy A lakók pedig már mind oroszlánrészét már elvégez- honap alatt behajtotta igy elfeiejtették. hogy barátság­ték, s ennek örömére hatá- rajtuk azt a pénzt, amibe a tajan rideg külseje s a Zv^jL* .í^tóíSF N:fp8v vízbevezetés neki kerüU- s benne élők magukbahúzódó vendegelik az epitoket. Nagy ,, A , tt tízszeresen , . , . . . „ tálakban marhapörkölt illa- aUg a'a" mszeresen elzárkózása, sapadt nyomo­tozik a megterített asztalon, megtérült neki ez az osz- rúsága miatt ezt a házat va­s a poharakban aranyosan szeg. S az ilyesmit akkori- )amikor „basolyvár--nak ne­habzik a friss, hideg sör. ban jótékonyságnak es hu- . . . „ • manizmusnak nevezték.., v«*ék es ismertek a kornye­Harmlnc évvel ezelőtt tör- ken. Abban a harminc évvel tént. hogy a ház akkori tu- EflV évben 5 ezer forint ezejöttj világban lajdonosa bevezettette a vi- lakbért fizetnek az Ingatlan­zet ebbe az udvarba, ahol kezelő Vállalatnak a ház la- Papp Lajos csökkenti az önköltséget is. A bőrrahakészítök példája Az üzemi munkabizottsá­gok jelentőségét ben elősegítette, műszaki beosztású. hogy a vagy <J képzettségű dolgozók nem J, yiCégiscsafc! Szegeden ták a munkákba a nagy ta­önmaguk közt osztották ki a,, feladatokat, hanem bevon-ía" , a célt szolgálják hogy segitse­igukkel könnyebb legyen rendben " tartani az üzemi háztartást. — Ezt a szentenciát annyiszor elmondta / már Rókus Szilveszter, a főkönyvelő, CZ, 'jT \J A. ¥ J O ¥¥ ¥1 ^ CSF. egyetlen beosztottjának, Szilveszter ML* v AAIL CY ML* (lRókusnak hogy betéve tudta , _ l1 Jobban, mint a szabályokat, rosunk, "vagv ne^ Rozzant udvari viskót vallhatott Bizisten, az em­ber azl hinné, hogy külföldön van, vagy valami í ejtvényfeliratot lát fényleni a MÁV Igazgatóság mellett. A kék ne­onbetük e titok­zatos szavakat játsszák a járóke­lő elé. Szerencse, hogy a közelben néhány autóbusz szokott várakozni, s némi fejtörés. vagy közelebb sé­tálás után kide­rül, hogy itt azt akarják a nagy­érdemű közönség tudomására hoz­ni, hogy "Szege­di Közlekedési Vállalat (SZKV) autóbuszmegálló­hely-. Bosszantó apró­ság. de egyben ne­vetséges is. Vagy neonosítsun-k, hogy szebb legyen vá­I nniKioiMK A KÖZGAZDASÁGI PROBLÉMÁK IRÁNT? 1 IVANCSI \ VILÁGPOLITIKÁI ESEMÉNYEK HÁTTERÉRE? mmmnfiyycféj i — A pénzügyi szabályok, ugyebár. csináljunk sem-icsupán otthonának a Helybeli Üzem mit Többször irodája, melynek egyetlen sötét he­tünk mar ilyei lyiségében néhány asztalon, széken, neon-figurakrol —iszámo,ógépen kiviil más berendezés de tréfán kivul!(lnem is igen akadt Pedig hogy elkelt Végre valahara(i yolna még egy iraUartó állvány, a akadalyozzak meg (i lestemplizett akták számára, meg az ilyen ugyetlen-(ie másik irattartó állvány is, az ségeket. Ha nem(ielintézetlen ügyiratoknak! Két teli­je a világítás, m-i»stócolt szobasarok szabadult volna kább ne kapcsol- (1 fej általuk. És régóta szerettek volna ják be, ha már egy icike-picike írógépasztalt is. nem tudják sür-'Jhogy a világszép Manszikának ne >•• • 1 kelljen ölébe vennie a hatalmas gosen kijavítani. ^piat amik()r a f6nökök valame­flyike levelet diktál a Felsőbb Szer" 1'részére. Csupán e három bútordarab hi­fánvaott tehát az üdvösséghez, vagyis ahhoz, hogy teljes legyen az iroda 'kényelme. De ami a legszomorúbb, f már évek óta nem fért. annyi pénz fa vállalat szerény költségvetési ke­fretébe, hogy megvehessék belőle. Mit fvolt mit tenni, belenyugodtak a meg­( változtathatatlannak látszó helyzetbe. Egészen addig az emlékezetesen szép napig, amikoris az ebédszünet után |i alaposan megkésve, s persze lélek­szakadva rontott be a szobába Rókus 11 Szilveszter egyetlen beosztottja, Szil­li vesztei- Rókus — Főkönyvelő kartárs! Mégis lesz iegyik irattartó állvány és másik irat­(I tartó állvány, sőt írógépasztal is. De 11lesz ám! — kiáltotta, és diadalmas (I képpel várta szavai hatását. Teljes ijoggal! Még Manszika is abbahagyta (la körömfényesítést és csodálkozva 5emelte rá elbűvölő tekintetét.. Pedig Jő sohasem szokott a beosztottakkal Jkokéttálni. Egyedül Rókus Szilvesz­Jter őrizte meg nyugalmát. t — A pénzügyi szabályok, ugyebár... J— kezdte volna mondókáját a fő­á könyvelő, de egyetlen beosztottja, éSaUvesztei Rókus oaavaba vágott. ­— Éppen ez az. hogy az üzemi ház­tartás rendje sem borul fel, s mégis lesz bútorunk. Képzeljék, együtt ebé­deltem a Szomszédos Üzem műszaki osztályvezetőjével. Ez az aranyos kartárs megígérte, hogy teljesen in­gyen ad annyi faanyagot, amennyi a bútorokhoz kell. Két TMK-aszta­losunk meg is csinálná, persze ma­szek-alapon. — Mi? Hogy maszek-alapon? Meg­őrült maga? — vörösödött el a fő­könyvelő. — Hát nem tudja, hogy a pénzügyi szabályok azt a célt szol­gálják, hogy segítségükkel könnyebb legyen rendben tartani az üzemi ház­tartást? — De, iiigen, tudom. — Nahát! Magánosok számára pe­dig, ugyabár, nem fizethetünk ki munkabért. Megértette? — Meg. — hebegte leforrázva Szil­veszter Rókus, s rágörnyedt rozzant íróasztalára. Manszika is elfordult, és csalódottan folytatta szépívű kör­mének iényesitését. De Rókus Szil­veszter. a főkönyvelő váratlanul megszólalt. — Hogy mondta az előbb? A Szom­szédos Üzem ingyen adja a fát? — Ingyen. — És jóminóségű az a fa? — Kitűnő. — Hm. S mikor volna ideje külön munkára annak a két asztalosnak? — Kiveszik a szabadságukat. Azért késtem az előbb, mert már meg is beszéltem velük: kétezer forintot kér­nek. Az csak nem sok? — lelkese­dett Szilveszter Rókus. — Hát nem megmondtam, hogy szó se lehel róla! — csattant fel is­mét a főkönyvelő. — A pénzügyi szabályok azt a célt szolgálják, ugye­bár, hogy segítségükkel könnyebb le­gyen rendben tartani az üzemi ház­tartást. Maszek-munkát nem lehet kifizetni. — Kérem szépen — rebegte Szil­veszter Rókus, s már meg sem mer­te figyelni Manszika holdkarélyos körmeinek ragyogását. — Hacsak... — gondolkodott fél­hangosan Rókus Szilveszter, a fő­könyvelő. es kisvártatva megkérdez­te: — Mondja. Szilveszter, kell ne­künk egyáltalán az> as egyik, meg másik irattartó állvány, és — köz­ben Manszika csokoládébarna tér­dére siklott a tekintete — az az író­asztal? De, ugyebár, minek is kér­dezem: persze, hogy kell! — Sajnos, magánosok számára ti­los munkabért fizetni — szólt közbe illemtudóan beosztottja. — Mi beszél. Szilveszter? Azt hi­szi, hogy én ezt nem tudom? Nem szabad, nem szabad, hacsak.. j Mondja, mennyi pénzünk van ne­künk a társadalmi munka értékét, ugyebár, meghaladó társadalmi mun­ka végzésének jutalmazására" — Azonnal megnézem, főkönyvelő kartárs. Szilveszter Rókus eltűnt a sarok­ban tornyosuló aktahalmazok között, de alig félóra múlva kezében lobog­tatta a kimutatást. —Már meg is van: kétezer forint, az igazgatói alap terhére. — Kettő? — Igen. — S mondja csak, milyen ember a Szomszédos Üzem két TMK-aszta­losa? — Hogyan tetszik gondolni? — Komoly, öntudatos dolgozók? — Természetesen. Már Kilián-pró­bát is tettek. — Tehát olyan emberek, ugyebár, akik nem sajnálják sem erejüket, sem idejüket, ha tenni kell valamit a társadalomért. — Olyanok. — Helyes. Akkor mégis csak lesz egyik és másik irattartó állvány, sőt írógépasztal is. Majd megcsinálja tár­sadalmi munkában az a két derek asztalosmester! Manszika megint letette a köröm­fényesítőt, de természetesen most már a főkönyvelőre, Rókus Szilvesz­terre lövellte leplezetlenül kacér pillantását, s csak akkor húzta el száját, amikor Szilveszter Rókus mit sem ertve felnyögött. — Ingyen? — Hát persze! Majd megbeszelem az igazgató kartárssal, hogy jutal­mazzuk meg őket a társadalmi mun­ka értékét meghaladó társadalmi munka végzésének jutalmazására fenntartott kétezer forinttal. De ma­szek munkát, nem fizetünk ki! Egy­szer s mindenkorra jegyezze meg magának Szilveszter, ha ugyebár, va­laha is főkönyvelő akar lenni: a pénz­ügyi szabályok azt a célt szolgálják, hogy segítségükkel könnyebb legyen rendben tartani az üzemi háztartást! Fehér Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents