Délmagyarország, 1961. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

Kedd, 1991. Mri'zta* 1. A Szovjetunió Kommunista Pártja új programjának tervezete (Folvtatar « i. oldalról.) A szocialista világrendszer magaMvto­san halad • döntő győzelem fele a ka­pitalizmussal vívott gazdaangi versem­ben. * legközelebb, hMpnftjbaJI biztosi* relsöbbsegét a kapitalista világrendszer­tel szemben a teljes ipari és mezőgazda­sási termelés tekintetében. Méc fokozot­tabban megnövekszik a szocialista világ, tenris/.er hatása a tarsadaimi fejlödesnek. a beke. a demokracia es a szocializmus erdőkében váló menetére. A tervezetben fontos helyet kap a je­lenkori viln gknpitalizm i)s válságának elemzése,- ( ••• •• Az imperializmus a hanyatlás és a pusz­tulás idöarakába tépett — állaoítta ' meg a tervezet. — A bomlás feltartóztathatat­lan folvamata tetőtől talpig úrra lett a kapitalizmuson, kiterjed gazdasági és ál­lami rendszerére, politikájára és ideoló­giájára. Az imperializmus végérvényesen elve­szítette hatalmat a* emberiség több­sége felett. Az emberiség történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajátosságait a szocialista világrendszer, azok az erők ha­tározzák meg, amelyek az imperializmus ellen, « társadalom síocialista átalakítá­sáért harcolnak. A/, első világháború és az októberi fá­radalom előidézte a kapitalizmus általá­nos válságát. A második világháború és a szocialista forradalmak során számn* eu­rópai és ázsiai országban kibontakozott a kapitalizmus általános válságának máso­dik szakasz*. A világkapitalizmus most e válság áj. harmadik szakaszába lépett. F.nuek az, új szakasznak az a legfontosabb sajá­tossága, hogy nem világháború foly­tán bontakozott ki. A tervezet a továbbiakban megállapítja, hogv az imperializmus korszakéban az ál­lami monopolkapitalizmus nagyarányban kifejlődik, majd elemzi a kapitalizmust marcangoló legmélyebb ellentmondásokat, rámutat, hogy az állami monopolkapitaliz­must hallatlanul fokozza a militarizmus. A militarizmus, miközben a monopolisz­tikus burzsoázia egyes csoportjait gazda­gítja, ugyanekkor a nemzetek kimerülésé­re. a népek elnyomorodására vezet. Napjainkban a nemzetközi reakció M pillére az. Egyesült Államok monopo­lisvtlkns burzsoáziái*, amelv a kapita­lizmus -megmentötének- szerepét vál­lalta. A tervezet ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy a monopolisztlkus burzsoázia még nukleáris fegyverrel sem képes szembe­szállni a történelmi fejlődés megmásítha­tatlan menetével. Az emberiség nem akar és nem fog megbékülni a kapitalizmus történelmi­leg elavult rendszerével. A tervezet eleő részének következő feje­zete a munkásosztály nemzetközt forradal­mi mozgalmával foglalkozik. A munkásosztály nemzetköz.! forradsl­mi mozgalma világtörténelmi jelentőségű győzelmeket aratott. Fő vívmánya a szo­cialista világrendszer. A győzte* azocializ­mus a maga példájával forradalmi befo­lyást gyakorol a tőkés világ dolgozóinak értelmére, harcra buzdítja őket az impe­rializmus ellen és roppant na®- mérték­ben megkönnyíti e harc feltételeit. A munkásosztály világtörténelmi külde­tésének teljesítése szempontjából fontos feltétel, hogy megszüntesse soraiban a sza­kadást. A* akclőegytégben fellépő, összefor­rott munkásosztállyal szemben az Im­peiiaKamp* egyetlen báatyája sem tud helytállni. Ugyanekkor a kommunisták bírálják a szociáldemokrácia ideológiai álláspontjait és jobboldali opportunista eljárását lelep­lezik a szociáldemokrácia jobboldali vezé­relt, akik nyíltan a burzsoázia mellé áll­tak, s lemondtak a munkásosztály hagyo­mányos szocialista követeléseiről. A kommunista mozgalom a különböző opportunista irányzatok ellen vívott harc­ban növekszik és edződik. A mai viszonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a revisio­n izmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burmoá befolyás visszatükrö­ződése. A revizionisták tagadják a szocialista for­radalom ó* a proletárdiktatúra történelmi szükségességét, a marxista—leninista part vezető szerepét, kikezdik a proletár inter­nacionalizmus pilléreit, a nacionalizmus­hoz szegődnek. A másik veszély a dogmatlzmus és a szektássá*, amely kibékíthetetlen el­lentmondásban van a forradalmi el­mélet alkotó fejlesztésével, a kommu­nistáknak a nagy tömegektől való el­szakadására, elszigetelődésére vezet, a kommunistákat passzív várakozásra kár­hoztatja, vagy a forradalmi harcban ba­log, kalandos akciókba sodorja, akadá­lyozza a változó helyzet helyes értékelesét és az új lehetőségeknek a munkásosztály, valamint az ögszes demokratikus erők ér­dekében való kihasználását. A dogmát iz­mus és a szektásság egyes pártok fejlődé­sének bizonyos szakaszában szintén fő ve­széllyé válhat, ha nem harcolnak követke­zetesen ellene. Az SZKP abból indul ki, hogy * rei izionr/mus. a dogmatizmtis és » saektásaág, a ieninfomiistől való bár­miféle elhajlás ellen vívott kérlelhe­tetlen harr szükséges feltétele annak, hogy a nemzetközi kommunista rnoz* galom egysége tovább erősödjék, hogy a szocialista tábor még szilárdabbá váljék. A nemzeti felszabadító mozgalommal foglalkozó fejezet kimondta: * világ a viharos nemzeti felszabadító forradalmak korszakát élt. A nemzeti felszabadító forradalmak ha­talmas hulláma elsöpri a gyarmati rend­szert, aiamossa az imperializmus pillé­reit. A volt gyarmatok és félgyarmatok helyén fiatal szuverén államok kelet­keztek és keletkeznek. Ám a harc még nem ért véget. A ko­lonializmus bilincseit lerázó népek a fel­szabadulás különböző fokán állnak. So­kan közülük a nemzeti állam megterem­tése után gazdasági önállóságra és a poli­tikai függetlenség megszilárdítására törek­szenek. Az össznemzetl feladatok megoldásának az alapfeltétele az imperializmus elleni következetes harc. Az. imperializmus arra törekszik, hogy a volt grarmatokai és fél­gyarmatokat megtartsa a kapitalista gaz­dasági rendszerben, s ennek keretei kö­zött rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mai kotonializmus fó oszlopa az Egyesült Államok imperializmusa. A nemzeti felszabadító forradalom a politikai függetlenség kivívásával nem ér véget. Ez * függetlenség ingatag lesz és fikcióvá válik, -ha a forradalom a társa­dalmi és a gazdasági életben nem vezet mélyreható változásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbevágóan fontos feládatait. A nemzett felszabadító mozgalmakkal foglalkozó rész kimondja: Ac SZKP nemzetközt politikája egyik sarkkövének tekinti * gyarmati és félgyarmati igától megszabadult né­pekkel való testvéri szövetséget. A tervezet a továbbiakban a két ideoló­gia — a kommunista és a burzsoá ideoló­gia — közötti harccal foglalkozik. Az imperializmus fő eszmei-politikai fegvvere az antikommunizmus, amelynek lényege * szocialista rendszer rágalma­zása. a kommunista pártok politikájának és céljainak, * marxizmus—leninizmus ta­nításának meghamisítása. A programtervezet mélyrehatóan, ér­vekkel alátámasztva bírálja mindazon -el­méleteket-", amelyek a burzsoá rendszer kizsákmányoló természetét álcázzák, a ka­pitalizmust kendőzik, majd első részének zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kér­déseit taglalja. Kimnndlá. hogv az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés felté­teleket biztosítson a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fejlődé­séhez. valamint, hogy az összes béke­szerető népekkel együtt megszabadítsa az emberiségei a világméretű pusztító háborúktól. Az SZKP abból indul ki, hogy a világon kialakultak és fejlődnek az egyetemes bé­ke megőrzésére és megszilárdítására al­kalmas erők, létrejönnek a feltételek az elvileg rtj államközi viszonyok megszilárdulásá­hoz. A programtervezet szembeállítja az ál­lamok közötti kapcsolatok, ala és fölé ren­deltségen alapuló,régi imperialista mód­szerét, a nemzetközi kapcsolatok ú.l szo­cialista típusával. Ezután megállapítja: A szocialista államok külpolitikája, amely a békének, a népek egyenjogúságá­nak. önrendelkezésének, valamennyi or­szág függetlensége és Ruvarénitása tiszt.e­letbentartásúnak elvein, valamint a szoci­alista diplomácia becsületes, emberséges módszerein nyugszik, egyre növekvő befo­lyást gyakorol a világhelyzetre. Korunk alapvető kérdése: a háború és béke kérdése. A háborús veszély egyedüli forrása a* imperializmus. Az Imperialista tábor a legszörnyűbb bűn­cselekményre készülődik az emberiség el­len: termonukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztítást okozhat egész országoknak, egész népeket Irthat ki. A hafalmas szocialista tábor, a békesze­rető nem szocialista államok, a nemzet­közi munkásosztály és a békéért síkraszálto valamennyi erő összefogásával a világháború megaka­dályozható. A szocializmus világméretű győzelme vég­érvényesen kiküszöböli bármilyen háborít keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus törté­nelmi kü'detése. A tartós béke biztosításinak radikális útja a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszere­lés. Az emberiségnek a szocializmus javasol­ta azt az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszerre való különválásá­nak körülményei közepette az államközi viszonyok felépíthetők: a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenin által javasolt elvét" A szocialista és a kapitalista államok békés egymás mellett élése az emberi társadalom fejlődésének objektív szük­ségszerűsége. A háború nem lehet a nemzetközi viták megoldásának eszköze, s nem szabad, hogy azzá váljék. A Szovjetunió következetesen sikra szállt és sikra száll a jövőben is a külön­böző társadalmi rendszerű államok béké« egymás mellett élésének politikájáért. II. Az SZKP-nak a kommunista társadalom építésével kapcsolatos feladatai A tervezet második része, miután leszö­gezi. hogy a kommunista társadalom fel­építése a szovjet nép közvetlen gyakorlati feladatává vált, röviden összefoglalja a kommunista társadalmi rendszer lényegét. A kommunizmusban teljesen megszűn­nek ai osztályok, a város és a falu közti társadalmi-gazdasági és kulturá­lis — életmódbeli különbségek. Az em­berek termelőtevékenységében a szel­lemi és a fizikai munka szervesen összefonódik. A kitűnően szervezett termelesen és a fejlett technikán alapuló kommunista tár­sadalom megváltoztatja a munka jellegét de nem mentesíti a társadalom tagjait a munkától. Egyáltalán nem lesz az anar­chia. a tétlenség és a henyélés társadalma. A társadalmi munkában mindenki részt vesz, s biztosítja a társadalom anyagi éo szellemi javainak szakadatlan növelését. A munka és a ffgyelem nem lesz teher az ember számára; a munkatevékenység nem lesz többé az élet eszköze csupán, s igazi alkotássá, öröm forrásává vélik. A kommunizmus a társadalmi élet szervezetének legmagasabb formája. Minden termelési sejt, minden önkor­mányzatú társulás harmonikusan kapcso­lódik egymáshoz a tervszerűen megszerve­zett közös gazdaságban. a társadalmi munka egységes ritmusában. A kommunizmusban végbemegy a nem­zeteknek mind nagyobb arányú, minden oldalú közeledese a gazdasági. politikai és szellemi érdekek teljes közössége, a test­véri barátság és együttműködés alapján. Az SZKP programtervezete a továbbiak­ban a kommunista építés gyakorlati fel­adataival foglalkozik. Az 1991—1970-e* legközelebbi évtized­ben a Szovjetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremté­sével az egy főre jutó termékek ter­melése tekintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazdagabb kapi­talista országot, az. Egyesült Államo­kat: jelentősen emeli a dolgozók anya­gi jólétéi és kulturális technikai szín­vonalát, mindenki számára biztosítja az anyagi bőséget, minden kolhoz és azovhoz magas termelékenységű és nagyjövedelmű gaz­dasággá válik: lényegében klelégülnek a szovjet emberek szükségletet a minden kényelemmel ellátott, lakások tekinteté­ben; megszűnik a nehéz fizikai munka, a Szovietunió lesz az. az ország, amelyben legrövidebb a munkanap. A* 1971—1990-88 második évtizedben megteremtjük a kommunizmus anya­gi-terbnikal bázisát, s az egész lakos­ság szamara biztosítjuk az anyagi és művelődési javak bőségét; a szovjet társadalom szorosan megközelíti a szükségletek szerinti elosztás elvének megvalósítását, s megtörténik az egységes köztulajdonra való fokozatos átmenet. A Szovjetunióban tehát lényegében felépül * kommunista társadalom. A kommunista társadalom teljes felépítése az ezután kö­vetkező időszakban fejeződik be. Az SZKP célul tűzi kl az Ipari terme­lés egész mennyiségének növelését úgy. hogy ez a legközelebbi tiz esz­tendő folyamán körülbelül két és fél­szeres lesz. s túlszárnyalja az Egye­sült Államok mai ipari termelési szín­vonalát; 20 esztendő alatt legalább hat­szorosra növekszik, s ezzel messze ma­ga mögött hagyja az F,gyesiül Álla­mok Jelenlegi egész ipari termelését. Ehhez tíz év alatt több mint kétszere­sen. húsz ev alatt pedig négy-négy és fél­szeresen növelni kell a munka termelé­kenységét az Iparban. Húsz év múlva a munka termelékenysége a szovjet iparban kétszeresen túlszárnyalja majd az Egyesült Államok mai termelékenységi színvonalát, az egv órára Jutó termelékenység tekinte­tében pedjg — minthogy a Szovjetunió­ban megrövidül a munkanap — ez a fö­lény sokkal nagyobb arányú lesz. A második évtizedben lényegében befe­jeződik az egész ország villamosítana. Az évenkénti villamosenergiatermelésnek az. évtized végére 800—1000 milliárd, a má­sodik évtized végére pedig 2700—3000 mil­liárd kilowattórára kell növekednie. Husz esztendő alatt a vaskohászat eléri azt a színvonalat, amely lehetővé tesz:, hogy évente mintegy 250 millió tonna acélt öntsünk. A gépgyártás fejlesztése alapján az első évtizedben megvalósul az iparban, * me­zőgazdaságban. az építkezésben, a közle­kedésben. a rakodómunkaiatokbun, a kommunális gazdaságban a komplex gé­pesítés Húsz év alatt tömeges mérték­ben valoravalik a termelés komplex auto­matizálása. s ez.zel egyidejűleg mind álta­lánosabb lesz az automataüzemekre es vál­lalatokra való áttérés. További gvors fejlődést ér el a leg­íjahb. reaktív technika, lejelső-orban a légiközieked es területén, valamint a világűr meghódítása céljából i«. Az SZKP minden erőfeszítést meglesz, hogy biztosítsa a közfogyasztási cikkek termelésének gyors növelését. A kommunizmus általánosan kibonta­kozó építése az ipar mind ésszerűbb te­lepítését követeli meg. amely biztosítja a társadalmi munka gazdaságos kihaszná­lását. a körzetek komplex fejlődését és gazdasaguk szakosodását, megszünteti a lakosságnak a nagyvárosokban való mér­téktelen összezsúfolódását. A part megszervezi a mezőgazdaság termelő erőinek hatalmas fellendítését, amely lehetővé teszi két. egymáshoz szo­rosan kapcsolódó feladat megvalósítását: a) nagy értékű- tápanyagok bőségének megteremtését a lakosság, s a nversanva­gok bőségének megteremtését az ipar szá­mára: b) biztosítja a szovjet falunak * kommunista társadalmi kapcsolatokra va­ló fokozatos áttérését. A mezőgazdaság * műszaki felszerelés és a termeles szervezettsége tekintetében megközelíti az ipar színvonalát: a merA­aazdssági munka az ipart munka válfa­jává lesz: a mezőgazdaságnak » termé­szeti erőktől való függősége jelentőser, csökxen. msjd egészen minimálissá válik. A kolhozrendszer gazdasági felvirágzá­sa megteremti a feltételeit annak, hogy a kolhoztulajdon közeledjék az egységes köztulajdonhoz, távlatilag pedig össze is olvadjon vele egységes kommunista tulaj­donná, Az egész lakosság és a népgazdaság me­zőgazdasági termékek Iránti Igényeinek teljes kielégítése céljából * mezőgazdasági termelés egész hoz* mát tíz év alatt mintegy két és fél­szeresére kell emelni, húsz esztendő alatt pedig három és félszeresére. • A mezőgazdasagi termelés növekedésének felül kell múlnia a mezőgazdasagi termé­kek Iránti növekvő keresletet. A Szovjet­unió az első tíz esztendőben túl fogja szár­nvalni az Amerikai Egyesült Államokat az alapvető mezőgazdasági termékek egy főre jutó mennyiségének termelésében. A mezőgazdaságban a munka termelé­kenysége tíz év alatt legalább két és fél­szeresére, húsz év alatt pedig öt, hatszo­rosára emelkedik. A tervezet nagy figyelmet szentel a gaz­dasági vezetés és tervezés tökéletesítésé­nek. A kommunista építés feltételezi az irá­nyítás demokratikus alapjainak általános fejlesztését, * népgazdaság központosított állami irányításának megerősítésével és tökéletesítésével egyidejűleg. Ax egységes népgazdasági terv kere­tein belül tovább bővül * helyt szer­vek és vállalatok gazdasági önállósága és Jogköre; a tervezesben mind nagyobb szerepet kell játszaniok az alulról — a vállalatoktól — kiinduló terveknek és javaslatoknak. A kommunista építésben — hangzik a továbbiakban a tervezet — maradéktala­nul fel kell használni az áru—pénz össze­függeseket, annak az új tartalomnak meg­felelően, amelyet ezgk az összefüggések a szocializmus időszakában nyernek. Ebben nagy szerepet játszik a gazdasag fejlesz­tése olyan eszközeinek alkalmazása, mint a jövedelmezőség, pénz. ár, önköltség, ha­szon. kereskedelem, hitel, pénzgazdálko­dás. A tulaldon egységes kommunista for­májának kialakulásával és az elosztás kommunista rendszerére való áttéréssel az áru—pénz összefüggések gazdaságilag el­avultakká válnak és elhalnak. A nép anyagi Jólétének emelését ille­tően az S/KF art a világtörténelmi jelentőségű feladatot tűzi kl. hogy a Szovjetunióban — bármely tőkés or­szághoz hasonlítva — el kell érni a legmagasabb életszínvonalat. A párt abból a lenini tételből indul ki, hogv a kommunizmus építésében az anya­gi érdekeltség elvére kell támaszkodni. a munkáért fizetett bér a következő húsz esztendőben a dolgozók anyagi és kultu­rális igényei kielégítésének alapvető for­rása marad. A •kommunizmus felé haladva azonban a személyi igények kielégítése e®re in­kább a társadalmi fogyasztási alapból tör­ténik, s ennek növekedési üteme meg fog­ja haladni az egyéni munkabér növekedé­sének ütemét. A kommunista elosztásra való áttéré® azután történik meg. hogy a munka szerinti elosztás elve teljesen érvé­nyét veszti, vagyis amikor bekövetkezik az anyagi és kulturális javak bősége, s a munka a társadalom minden tagja számá­ra elsőrendű létszükségletté válik. A Szovjetunió nemzeti jövedelme a kö­vetkező tíz esztendőben két és félszeresére (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents