Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-16 / 166. szám

Vasárnap, 19«1. július 18.. 6 - 1 Móra Ferenc párharca egy jezsuitával 1925 tavas2án Móra Ferenc a frissen be­rendezkedett fasizmus országába, Itáliába utazott. Élményeiről, a feketeinges dikta­túra világában szerzett tapasztalatairól cikksorozatban számolt be a Világ ha­sábjain. E cikkekből lett utóbb a beszél­getés a ferde toronnyal című gyűjtemé­nyes kötete (1927). A Világ 1925. ópr. 5-i számában Ördög­idézés címmel arról irt Móra. ho© Mi­lánóban ráakadt e© 1740-es kiadású ma­gyar nyelvű ördögidéző könyvecskére, mely a benne talált kézírás szerint je­zsuita szerző műve. A könyv- és művelő­déstörténeti kuriózum Mórának — szoká­sa szerint — jó alkalmat adott arra is, hogy megcsípkedje ne csak az ördögök lé­tében való hitet, hanem a Petőfi Társa­ságot, sót a nagynehezen stabilizálódó ha­zai pénzügyeket is. Az ötletet fél évvel ké­sőbb, a Világ november 1-i számában megjelent Még egy közgazdasági tanul­mány című tárcájában újra fölhasználta. Ha az előbbi el is kerülte a maga köré­ben na©hírű jezsuita főiskolai tanár, Jablonkay Gábor figyelmét, nem úgy a második. A Szegedi Uj Nemzedék novem­ber 8-i számában Közgazdasági ördögidé­zés címmel nekitámad Mórának, s miköz­ben kétségbevonja, ho© az említett könyvnek jezsuita szerzője lett volna, egy­úttal kifejezi rosszallását Móra egész vi­lágnézeti fölfogósával és politikai gondol­kodáséval szemben. "Móra úr — írja cik­kében — szereti az ördögöt, akiben nem talál semmi kifogásolni valót, —• de úgy látszik, kevésbé szereti a szentelt vizet.* "Móra Ferenc — úgymond befejezésül — „karriert csinálhat" mint maga írja, leg­alább a katolikus alapítású Somogyi­könyvtárba más kerülhet be igazgatónak, aki nem használja ki állását a, katolikus dolgok kifigurázására* Az író fölvette az eléje dobott kesztyűt, különösen, hogy e befejező szavakból lát­ta: egzisztenciáját is fenyegeti a támadás. November 15-én a Délmagyarorszáq_ és a Világ e©szerre közölte Móra válaszát Jablonkay főtisztelendő úr címére, amely­ben sajátos iróniájával kegyetlenül kiok­tatja a beléje kötöt. Jablonkay a Szegedi Uj Nemzedék november 22-1 számában A Somogyi-könyvtár igazgatójának cím­mel nem tud mást válaszolni, minthogy röviden megismétli vádjait. "Móra úr — írja — ezáltal is újra bebizonyította mind stílusával, mind gondolataival, mind saját bevallásával, hogy a szabadkőműves lap­pal, a Világgal s magokkal a szabadkőmű­vesekkel igen szoros • kapcsolatban van. Sapienti Sat.* Ez a -leleplezés-, s az, ho© a válasz nem az írónak, hanem a köztiszt­viselőnek szólt, a Jezsuita professzor mint­egy arra hívta föl az illetékeseket, hogy ne tűrjék meg a -keresztény-nemzeti Ma­gyarországon- ilyen poszton a -szabad­kőműves- — tehát a haladó, gondolkodá­sú Mórát. Az író terjedelmes válaszából a legérde­kesebb, legszellemesebb részleteket közöl­jük. .. . De én nem az az ember va­gyok, aki a szedőért az írót teszem felelőssé. Én erre csak annyit mondok, jó uram, hogy engem mát nem ültetnek le az iskolában, en­gem már csak olvasnak ott, hol versben, hol prózában. Különben ne gyerekesked­jünk, kedves jó főtisztelen­dő úr, nem illik az már egyikünknek a korához sem. Fel kell tennem önről, mint je­zsuita főiskolai tanárról, annyi tájékozottságot a mai magyar irodalomban, hogy tudja, ki vagyok és mit érek. Nem az ördög fáj önnek, hanem én fájok. Az, hogy vagyok, hogy a Világba írok, hogy a So­mogyi-könyvtár élén állok ' és hogy szeretnek az embe­rek, akik nem hiszik el önöknek, ha a lelküket kite­szik is, hogy én az ördöggel ' cimborálok. • fsak egy kis-türelem, fő­tisztelendő úr, majd eltakarodom én már nem soká, aztán jöhetnek a ke­gyes és tudós lelkek, és mág­• lyát rakhatnak a Vvltdtrek­böl, a Diderot-bál, a Rous­FÖTISZTELENDÖ URAM! nyok, bizonnyal ön is örö- je a fejemhez a szegénysé- seaukból, akiket mind, mind mét fogja bennük találni), gemet, de szerencsére nem a szentéleiű Somogyi kano­A múlt hetekben tárcát RPndjén is van, hogy ön is vagyok érzékeny természetű nok gyűjtögetett. ez az ángya­írtam a Világba egy elolvassa egy-egy kis tárcá- s a szellemességet akkor is !j<jn (js2fa ember gyönyörű régi magyar kéziratos könyv- mat hiszen én is elolvas- becsülöm, ha a magam bőrén editio „rincepsekben, én bí­rói, amelyet egy milánói lib- tam az ön könyvét Loyolai érzem. zonyisten egyet se vettem rariaban vettem a Somogyi- szent Ignácról, ami ilyen el- , „ . _ , . . ... könyvtárnak, a magam pén- fogialt embertől, min én va- J/<"j azonban az on ar- belőlük. Szó ne erje áldott zén. A kézirat azt a ceremó- gyok, bizony elég szép tel- zenáljában egy ke- emlékét: jezsuita auktorok ni álét tartalmazta, amellyel jesitmény. mert az ön köny- gyetlenül gyilkos penge is, ig voitak, a könyvtárában, egypár száz év előtt, mikor ve sokkal súlyosabb olvas- főtisztelendő úr. Egy sajtó- m„„„„„„„k „ó^oimu még nem volt olyan nagy a mány, mfn( az én tárcám, hibásan szedett latin idézet- ma t$ megvannaK, nemeiyiK destrukció, mint most. szo- (Becsülöm legalább egy ki- re azt mondja, hogy ha a meg ma is fölvágatlanul. kásos volt ördögöt idézni és lóra.) Igaz, hogy én nem ír- deák ilyent mondana a kö­ráparancsolni a cudarra, tam az ön könyvéről sem- zépiskolában, leültetnék ér­hogy most már hozza ám azt mnt — annál szívesebben te. Hű, mákos borongatta, Mit tehetek önért, kedves a tarisznya aranyat, de ro- figyelem az öv részéről, mézes teringette, ez aztán főtisztelendőm? A könyv­gyasig. hogy olyan beható taglalás- már komoly dolog. Majdnem fá , múzeumiaaznatói ál­A dolgot nagyon mulatsá- ra méltatta szerény tárcámat , minfha cnazt £ ^ZTSk elfő­gosnak ta,láltam. és elég ku- De méltóztassék elhinni, ez * .. . . . las a* tueteKts KOTOK jeijo riózusnak arra. hogy tárcát nem azért van. mintha ön mondanám onneK, hogy "ej, gÁsa szer{nt egyelőre .jól, pe írjak róla abba a lapba, jobban tisztelne engem, mint ej, főtisztelendő tanár úr, van töltve. A Világnál esét­amelynek évek óta elég is- én ön(_ csafc ön nynvAn, rá- hát hogy lehetett már a So- ieg átadnám önnek a he­Uilca le jobb, »eVaif$ÉSzabb éróbb ember- mogyi kanonok nevét kis be- lyemet, de tetszik tudni, eb­nem volt, mint a többi tár- tűvel írni, mindjárt, a cikke be a Világnak is van bele­cdim, és igazán nem gondol- első sorában? Holott volt ám szólása,- s ott etősen meg­tam arra, hogy majd valami M 'kellékem ^eklllá- 02 olyan 1tagv ember- mint vizsgáztatják az- embert az baj lesz belőle. Ilyen aggó- madások mert mulatsága-ön, ha soványabb volt is!" írás-olvasásból.,. • dalmam nem is szokott len- gnk ni, mert mindig abban a tu- MegM ng értsen félre* datban voltam, .hogy az fin ^^ fótisztelend6mi a, ünJ | írásaimat csak értelmes em- támadása nem mulatságo^ , ^ !— berek olvassák. uiB°dog kartárs, a Smirglirecézo Arra igazán nem számi- 7l 7- --.7 -. ll7. ll* üzem finomlelkű osztályvezetője Mai grafikánk Szeged bolgár testvérvárosa, Plovdiv művészeti életéből ad ízelítőt. Slavka Deneva. bolgár művész. Plovdiv című rajzát közöljük. A rajz a város régi negyedéről készült ' Takács Tibor: A varsói gettó kapujában Július heve izzaszt. Mintha ránkégne, tapad a ruha. -Ki itt belépsz..Nem, nincs felírva, ez volt a Gettó kapuja. Magányos, térdre bukott állat, kínját feledni nem lehet, bombák tépték, gránátok rágták de mégis áll két emelet s alul ^ boltív — nem remekmű, hiszen csak bérkaszárnya volt, mégis, máris emlékmű, eskü, szívében hordja a golyót. Nézzük, tizenöt nyár hévében, mi, Euróba fiai, * . ho© itt, é görcsbe-dermedt szé©en­..fcapp miképp tud vallani! Ez volt a Gettó, s ez maradt csak, — ki itt belépsz — mondták sokan Dante késői pokla hallgat, mi meg csak állunk komoran. v Aptáhicdelís Az történt u©anis, ho© Kovács e©szer beadott e© újítást. Fontos E©ik reggelen is munkakezdés előtt, szokása szerint, azokat olvasta, miközben Gizike előkészülve a mun­kához, papírokat rakott az írógépbe. — Mód fölött érdekesek ezek a hirdetések — mondta —. Nézze csak, . nem magamféle ponyván fir-, bosszúsan rendezgette íróasztalánál a ___ ... H. tottam, főtisztelendő uram skribliflex, honcmj papírokat: az a ronda Kovács megint dolog volt, je[entőS°ésszerűsités, csak- például ez éppen nekünk való."Egy hogy ön is a Világ olvasói naqytudományú haruspex S* kihozta a sodrából. Gizike, a titkár- hogy sokáig nem fogadták el, Ide- smirglirecéző szakmunkás állást ke­közé tartozik. Ne méltóztas- . . „alamií nö->e ijedten lapult az Írógép mel- oda küldözgették, labdáztak vele. res. Rögtön föl is vesszük. írja csak sék félreérteni• úav értem C*m V°H °b " valar']1', lett, moccanni sem mert, ismerte már —~ —fa a. — a w.ui mwí,^ sék félreértem, uoy ertem meginduó amikoT ön tavahl, & f6nök ^ lult & kiismerhetetlen hogy azt hittem, olyan nagy- é Jókainak kötötte* lelkének minden rezzenését, és tud­ha dühös, szólni sem Kovács természetesen nem nyugodott bele a dologba, utána járt, s kide­rítette, hogy újítása mindig Bódog kartársnál akad el, onnan nem jutott tovább. Egy értekezleten azután dü­hösen és keserűen megbírálta az osz­tályvezetőt. Bódog ezért halálosan tudományú ember, mint ön, hátra, a sarkáti több folyta-* ta, ilyenkor, arról is tud, hogy aki a Vi- tásban is, mint istentől el-' lehet hozzá. lágot a kezébe veszi, azt Tuqaszkodott kártékony fir-', ~ » 8 véleménye? - dühöngött „ , „,,,„„• __ K.AHn , , , „ ,, 'az osztályvezető. — Hát nem folha­menten elkapja az ördög kasznak, Boldog vagyok,* ^^ Egy ilyen izgága( nyughatat- megsértődött, s elhatározta magában, Ugy látszik azonban, jotisz- hogy nekem nem kellett ajtan, összeférhetetlen alak. mint.-ez a ho© amíg ő osztályvezető lesz a telendőséged tudományos el- centenáriumomig várni, hogyKovács, szakmunkás beosztásba akar vállalatnál, Kovács mindig segéd­vonultságában erről nem a2 én sarkam is hátrakösse.' Jutni! Nálunk, éppen nálunk! Hát munkás marad. tudnft Ueréhe vette a Vilá- t mit kéPzel ez az alak tulajdonkép- Kovács már régen elfelejtette az. tudott, kezébe vette a vua j pen? MJ ^ g vá,lalat? egége ^^ Bódogban azonban ele. a levelet. Diktálom... A levél, annak rendje, módja sze­rint elkészült, és azonnal el is küld­ték a hirdetőhöz. H pot s ezzel őszinte örömömre megcáfolta azt az iskolás- ^"„^ni, mert "engem' GtaikeT — Teljesen osztom az oáz- /'feTé'elterjesztette', ho© Kovács össze­gyermekek száján forgó meg az se 'hoz ki a sodrom-J mende-mondát, amely ha ból; ba ön azzal hízeleg ne-* ~ Bármindenkií©gondolk^na, ifla2 volna, akkor nagyon k^ ^ Jn kis Voltáig ^TzonTos'TelTXelTlT rnegrítkulna a magyar intel- akarok lenni, holott a -nagy* dolvg ­Voltaire is leszerepelt már-.j I Ezért bizony a jó istennel* 2 ••/ili— -is-krá 1,od,,om irá 4k-* ' dolga, meg a Világé, ligencia. Kovács János több éve dolgozott fiz azonban az ördög á l b Jcedue. jó fő-J dolga, meg a Világé, / J ,5 KO ők majd elintézik egymás- tisztelendöm, mert en csak, m&j. & váUalatnál segédmunkásként, sal, hihetőleg békességben, olyan vagyok, amilyennek ÓJ s közben tanult, vizsgázott is, kitűnő­hlszen, tetszik tudni, egy teremtett s megnyugszom azt.én Ismérte a szakmát, :jód-dolgozott.' gyékényen árulnak. Énrám & s2gn( akaratában q tudja_{ ugy érezte, alkalmassá . vált _ arra, Az olvasó bizonyára nem cso­dálkozik, Bódog kartárs azonban valósággal elszörnyedt a meglepe­téstől, amikor a hirdetésre küldött levelével Kovács János állított be az ^HHHHPI H|H irodába. Bódog mindig J — Igen—_nyelt e© nagyot ijedten ..venen élt a bosszú. vágya. Minden- ember volt, a legváratlanabb for­dulatokat ls rutinosan, könnyed ele­gánciával fogadta. Most azonban szólni se tudott. Először azt gon­(Joltp, hogy egyszerűen kidobja Ko­vácsot, aztán arra, megmagyarázza neki, ho© ez az egész most már nem aktuális, néhány nappal ezelőtt igen, akkor még lehetett volna vala­mit csinálni. Az ls eszébe jutott, hogy kiemeli, fölfelé buktatja Ková­csot, beteszi valami Irodába,. csak­hogy elhallgasson, megnyugodjék végre. Csakhát ahogy kigondolta, férhetetlen ember, akivel képtelenség e©ütt dolgozni, s csodálatosképpen és szokatlanul sokan elhitték ezt, anélkül, ho© utána jártak volna. Igy álltak hát a dolgok, amikor Kovács János elkeseredésében és végleg teheteletinek érezve magát, el­határozta, ho© kilép a vállalattól. s Bódog kartársat valami beteges „ . , „ ora.,,. ra — ... I. . . szenvedély- fűzte átf újságok, apr,í>" / -rögtöo tudta, hogy ezek- mind buta­csalxa2l.ci 0i, • 70V J: miért küldött engem a' hogy tudása- ^^ »J,uf!k^a alapján.. hirdetéseihez. í|a. ugyan ezóbá került ságok. Kínjában odafordult Giziké­méltóztatott olvasni a tár- rniert kuiaott en0em "jegyet lépjen' előre. Csakhogy ez a a dolog, mindig "tagadta, hogy azokat hez. cámat és ennek ürügye alatt szittya, földre kis Voltaire-, dolog sehogyan sé akart sikerülni, olvassa legszívesebben, inkább , az —'Hát akkor ezek szerint Kovács borzasztó mérges támadást nek, és miért nem küldött* Művezetője előterjesztette és támo- imperialistaelienes cikkekre hivatko- szaktárs lesz az új szakmunkásunk... méltórfatntt ellenem szer- nagy Jablonkaynak. Valószí-t gatta ugyan a kérést de a kinevezés zott, mint amik neki a legjobban *-•• |-—| - . méltóztatott ellenem szer yonvvehh éle ' Végül mlndig elakadt valahol. Azt tetszenek. 0 maga is sokszor htroe- < ; . . g keszteni egy helyt lapban, nü, hogy ugy könnyebb ele j mondták most ?rre nincs lehetőség, tett aprót. Amikor például mosógé- - I—' ahol többször ért már en- tem lett volna, de igv se, nincs hely, várjon. Kovács János várt pet vettek, meghirdette felesége öreg Koyács János tehát végre mégis gem ez a tisztesség. zúgolódom sorsom ellen * is türelmesen, míg e© idö után meg mosóteknőjét, horgászfelszerelést vett szakmunkás lett- A dologban azon­_ _ _ Szememre veti ön hogy "a* ném unta a várást. E©szer maga anvr,hirHoté« nttín lraontAKh nprlie ——i. ón (s beállt olvasóim ' közé, nak*. Bizony, uram, sajnos,* ^^ alaposan akik különben szép szám­én nem élhetek meg imód-J mai vannak, nemcsak sze- ságból s nekem keményen', Kovácsot ugyanis nyugtalanította nemcsaK sze u , a helyzet. Nem értette, miért nem Csakho© Bódog kartársat már tel­jesen elragadta a szenvedély és nem törődött - semmivel, nem olvasott ezekből a jelekből / Nemrégiben " például apróhirdetés útján titkárnőt keresett. Leghagyobb megdöbbenésére fa megadott helyen gény kis Magyarországon, kell dolgoznom hajnaltól éj-, akarjak ő't előléptetni, amikor a vál­hanem mindenütt a világon, félig, hogy a családomat el-', tolatnak szüksége van szakmunkások­éból maouarok élnek (Ha tarthassam. Talán önnek, aki* -ra. 0 azonban nem számolt azzal, megtisztel a iátoga W> tudom, „örökös sze-* ^^^rAA^l ^^^^Op tásával, bizonyíthatom ezt génységgel esküdött összc'' s7j0tcien nem olyan értélembén. hogy lentkezett.-, Mas tanult volna egy pár száz levéllel, nekem kellett volna annyi tapasz-J eIső dolga lenne a hibát kijavítani, Bod°g azonban változatlanul tovább ség vol nagyon kellemes olvasmá• talalanak lenni, hogy ne uer-f hanem éppen ellenkezőleg... bújta az újságok apróhirdetéseit. kásokra, ban volt egy kis csalafintaság ls, hirdetést nem eszébe se véletlenül ke­találkozott egy régi iskolatársával. Megörültek egy­másnak. beszélgetni kezdtek, s ki­derült, hogy a cimbora apróhirdetés­sel keras állást. Kovács erre el­mondta a maga baját. Cimborája er­re rögtön a zsebébe nyúlt, elővette Bódog levelét és fölajánlotta Ko­a. Yadvirág presszóbán saját titkár- • vácinak fölhasználásra '—*""• "-1 J Gjzíke Je-- ; Később természetesen ő is elhe­ebbol, íyezkedett.- hiszen a vállalatnál szük­ség volt még jól képzett sznkmun­ö. L,

Next

/
Thumbnails
Contents