Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-14 / 164. szám

Péntek, IMI. Július 14. 4 PÉTER LASZLO: Juhász Gyula A MUNKÁSMOZGALOMBAN m »TUvész Béla, a Népszava karácsonyi mellékletének szerkositője (elkér, küldj egy szép verset nekünk. UJ, friss, modern verset kérünk..Kosztolányi Írja e sorokat 1907. december 3-én Babitsnak. Ilyesmit kérhetett ekkoriban Juhász Gyulától ls. Babits nem küldött, de a szegedi költő igen. Első verse a Népszavában 1907. karácsonyán jelent meg, a Gályarabok. Elvontan, de a munkásosztály harcai mellett vall benne: A tenger a hazánk S kezünk bilincsbe ©em.. Üdvözlégy álmodás Es vágyak végtelenje! Vihar a riadónk. Reményeink a fecskék, Álmodok, lazadók Üdvözlünk végtelenség! Révész Béla megköszöni a verset: -Kcrem, írjon ne­künk ezután is, bizonyos, hogy a képzeletköróben sok olyan meglendül, amit mi szeretünk, amit mi akarunk.** Juhász érzi, hogy a többesszám u munkásságot, a szocialis­ta mozgalmat jelenti Küld is verset. A tékozló fiú ban ta­lán túlzás lenne a bibliai parabola földolgozásán túl a munkásosztályhoz pártoló költői önvallomást látni még; umikor azonban 1020-ban, a forradalmak elbukása után. némi változtatással újra közli, már félreérthetetlenül ezt akarja vele kifejezni. Am már ekkor a munkásmozgalom iránti rokonszenvéről vall másik, 1908-ban frott, • a Nép­szavában megjelent versében (Félúton). Bóka László fi­gyelemre méltó észrevétele szerint e vers kezdő képe (»Ti lelkek, akik fehér fényben égtek-) ihlette Adyt A jövendő fehérei cfmú versének fogantatásakor. A költő megvallja: 6 még a -keresők- közé, a félúton tapogatózók közé tar tozlk, de kívánja: -Jöjjön el már a tl országotoki- Ady ugarához társítja a lápot és a temetőt, amely ma még el­nyeli a -szürke szerdák hamujában- várakozó és vágya­kozó lelkeket. Ugyanezt a mondanivalót hirdeti egy évvel későbbi versében ls: az élet harcában vesztes küld e vers­sel a munkásoknak bátorító üzenetet: Égy köszöntés kék zubbonyoknak, Egy kézszorítás bús ökölnek. Egy éljen a jövő harcoknak. Egy csók az élatssaratőknakl Kiknek az izma még acélos Es rendat vágnak a jövőnek! Mely alszik szürke takaróban, A rám váró tavaszi rögben, Az új csírákat akaróban! (Még egy bátor kiáltás!) 1910. május 1-én közölte a Népszava a Piros remény e. Juhász-verset. A szonett szakít a hideg szertelenecggel, s a parnasszista formába meleg lírai vallomást tölt a köl­tő, aki már ekkor siratja ifjúsága örömtelenül elmúlt ta­VBszait, a vágyait beteljesítetlenül hagyó májusalt. Mintha egy pillanatra fölismerné, hogy a munkásság májusi hi­tében rejlik az ő egyéni életének, jövőjének záloga is: Nézd: jön egy május, mely nem tűnt, halott, Melyben a milliók nagy szive boldog! Már jön a május. Minden szenvedők, Minden szegények és minden szerelmek A tavasz tág, szabad fényére jertek! S a termő nagy föld szent színe előtt Erezzétek, hogy nincsen itt enyészet, Holt álmaink szabad jövőben élnek! Rokonszenve tehát már ekkor a munkásságé, noha val­lomásából az tetszik ki, hogy nem annyira a közös harc, mint inkább a közös sors, a közös szenvedés táplálja e szimpátiát. A Világban lát napvilágot 1911-ben az a verse, amelyből ez leginkább kitűnik: Szelíd szonettek szende tejüvegén keresztül Meglátod-*, ó testvér, feléd nyújtott kezem'' Víg ünnepnapomon rímek csellója csendül. Tudod-e, hogy milyen dal ütemét keresem s egy elveszett éden, mely betűin ragyog, Éden, amelynek in ls, te ts. búsan faragva. Vagy vígan fütyöriseve, jotgdrai vagyunk, Pe irigy istenek és hódítók harapja Kizárt örökre minket... Mig áldozik napunk, Szelíd szonettek szende tejüvegén keresztül Egy új édsn kinyíló távol kertjét lesem s ha jobbom, mely feléd nyúl, meglátod a rimektúl Testvér, $ tájon még ma együtt leszel velem! • (A munkásnak ..,) Világa* ebből, hogy a költőnek a munkáé iránti ro­konszenve nem a harcos, a küzdő emberrel vállalt szolida­ritás, hanem a minden szenvedővel együttórző humanitás szülötte. -A szenvedő mind egytestvér velem- — mondja később egy versében, s ilyen szenvedőnek látja a magyar munkást, akivel együtt várná az édent, de rezignált bele­nyugvással kel! elviselnie, hogy ebből sors éa ember — Irigy istenek és hódftók haragja — örökre kizárta őket Ennél an együttérző humanizmusnál többet a Sebesült munkás a Rókusban (1014) strófáiból sem lehet kiolvasni: Testvérem 6, könnyezve nézem ÍS fogom forró pulzusát. — Még reggel hetykén fütyöréseett s tőled veit lázas: ifjúsági Világra, ebből, hogy a költőnek a munkás iránti ro­konszenve nem a harcon, a küzdő emberrel vállalt szolida­ritás, hanem mindar szenvedővel együttérző humanitás faúWte. I . L. •• » (Folyt, kovj c4 (Vánder-kóriu {ra h eia o rs zúg i likért A Gisors-i nemzetközi fesztiválon részt vett bmda­pesti Vándor-kórus vezetője beszámolt az együttes fran­ciaországi szereplésé rőt, an­nak kultúrpolitikai jelentő­ségéről és arról a szívélyes fogadtatásról, amelyben a 25. éves fennállását ünneplő munkáskórus részesült. Az együttes 11 nap alatt kilenc alkalommal lépett a feszti­vál közönsége elé. Vendég­szerepelt ezenkívül Bernou­ville-ben és Párizsban is a Szajna megyei szakszerve­zeti bizottság meghívására. A Vándor-kórus műsora mindenütt nagy tetszést ara­tott. A Paris-Normandie el­mű kormánylap többek kö­zött ezeket írta: .. Valós­sággal az izgalom hulláma futott végig hirtelen a hall­gatóságon, amikor a csodála­tos magyar kórus, a Vándor­kórus megszólaltatta fran­ciául a Marseillaise-t. Ez a diadal egyébként senkit sem kell hogy meglepjen: egysze­rűen annak a megbecsülés­nek az eredménye, amelyben a népzene a Kelet országai­ban részesül A Vándor-kórus a második dijat nyerte el a fesztiválon. Ennek jelentőségét fokozza az a tény, hogy a zsűriben kizárólag francia egyházi személyek voltak és a verse­nyen részt vett 12 ország 25 együttese közül egyedül a magyar kórus műsorából hiányzott az egyházi jellegű kórusmű. Zárva — TATAROZÁS MIATT?... SZERDÁN minden előze­tes bejelentés nélkül lezárták a Vörös Csillag mozit. Any­nytra varé' lan volt ez a le­saras, hogy elóaö napon még a mozi pénztáránál árusítot­ták a másnap esti előadások jegyeit, s az éladott jegyeket úgy váltotta vissza a mozi igazgatósága a méltatlanko­dó közönségtől. A bejaratnál kirakott táb­la azt hirdeti: -tatarozás miatt zárva-... Hát ez volna az, ami első pillantásra ör­vendetesnek tűnik. Hogy több mint egyesztendős hú­zavona után végve-végre mégiscsak hozzáfognak a mozi tatarozásához. Azonban van egy kis baj e körül a várva-várt tata­rozás körül. Az a baj, hogy nem igaz, ho© tatarozás miatt zárták be a Vörös Csillag mozit! Hát akkor mi az igazság? . j; AZ IGAZSÁGOT Bárdócz­ki Andrástól, a Csongrád me©ei MOKEP munkatár­sától tudtuk meg. Az igaz­ság az, ho© e©előre szó sincs semmiféle tatarozásról. A mozi épülete — mint erről korábban már Irtunk — a járási tanácshoz tar­tozik. írtunk arról is,.ho© egy év óta azért nem tudja a MOK ÉP a mozi belső ta­tarozását, festését elvégezni, mert a Járási Tanács, amely­nek ez feladata volna, nem gondoskodik az épület avult, korhadt tetőiszerkezetének felújításáról. EZ A HALOGATÁS, ez az érthetetlen hercehurca bosszulta most meg magát. A tavaszi esőzések tökélete­sen tönkretették a mozi te­tőzetét. Teljessé tették az idő művét. Nemrégiben a vetítővászon mögött minte© 5 né©zetmétere» területen leszakadt a mozi mennyeze­te. S benn a nézőtéren az oldalfalak mentén a gyakori beázás miatt szintén annyi­ra fellazult a mennyezet va­kolása, hogy bármely pilla­natban leszakadhat. Ilyen körülmények között valóban veszélyben forog a nézőté­ren Ülők élete, testi épsége. S erre az életveszélyre vaió tekintettel kellett beszüntet­ni a filmvetítést Szeged ked­velt bemutató mozijában, a Vörös Csillag filmszínház­ban. A határozat meg ls szüle­tett a mozi bezárásáról. S a mozit be is zárták — tata­rozás miatt... NEM ÉRTHETÜNK egyet az ilyenféle, a város közön­ségének megtévesztésére irá­nyuló manőverekkel. Tud­juk. ho© azoknak a szer­veknek, amelyek felelősek azért, hogy ez a helyzet elő­állott í© kényelmesebb. A mozi ajtaján ott lóg a táb­la, ho© -tatarozás miatt zárva**, az emberek elolvas­sák a táblára írt megnyug­tató szöveget é6 megnyug­szanak és várnak-várnak, ho© a tatarozás véget érjen. Szeretnénk, ha e© kicsit nyugtalanabbul keresné mind a járási tanács, mind a Csongrád me©ej MOKÉP vállalat a mielőbbi megoldás útját. Nincs értelme az igaz­ság eltitkolásának. A való­ságos helyzeten ezek a meg­nyugtató táhlák semmit nem változtatnak. P. L. Rádióműsor rémek „OSSUTII BADfO 4,26 H,*ó<v.i Induló. 4,30 Jfl­rek. 4,33—7,3* Vidáman, fris­sen. Körben 3,00 Falurádió. 5,30 Hírek. 6,20 Jó reggelt! 6,50 Idő­jelzés. 7,00 Hírek. 7,10 uj köny­vek. 7,30 Műsornaptár. 7.59 Idő­jelzés. a,00 Műsorismertetés, a.oo Technikai .szünet. a,io Népdal­csokor. »,00 A Pál Utcai fiúk. Folytatás. 9.99 Zenekart muzsi­ka. 10,00 Hírek, lapasrmle. 10.10 Napirenden .. . 10,13 Könnyű ze­ne. 10,50 Lottóeredmények. II.oo A fából ÍD1WMOU királyfi. 11.35 Tánczene. 11.00 Deli harangszó. 13,15 Hansverseny operettekből. 13,00 Pnoírház. Klsregényfolyta­tás. 13.20 Kamarazene. 13.43 fiaz­daszemmel a nagyvilág mezőgaz­daságáról. 14,00 Kalonadalok. 14 óra 15 Ml van Laci háltzsák­jában? 11,33 Áriák. 15.00 Hi­rek, közleményei:. 13,08 M-i­Járáajelenlúa. 15,10 Július 14. 13 úrn (0 Szív küldi. 16.23 Gyújtó­pontban: A* új ' ffltflanyagok. in óra 40 Dalok a hazáról. 18,53 Mutiorlsmenritía. fí.qo Hírek. 17 óra 15 ötórai tea. 17 óra 43 Vllégtöriénalpm — rendkívüli kiadás. 18,15 auaár Rezső: Rapi­hánvl józsel: Hunyadi — hi>s( #nek. 19,20 Gál Anll és a töb­blek. 19,93 Ezüst nyárfa..:. 19 óra 58 Jó éjszakát, gyerekek! 20,00 Jústl krónika. 10,25 fessek választani! 22,00 Hírek. 22.20 Egy hirdetett kalandor a XVIJI. szá­zadban: Lorenzo da Ponté. 23 óra 20 Opereumuzslka. 24.00 Hí­rek. 0,10 Viráscnekek. 0 30 Him­nusz. PETOFI-RADIO 8,00 Reggeli rene. 0,30 Műsor­naptár. 6.30 Torna. B.oo—8.10 Hf­rek. 14,00 Időjárás- és vízállás­jelentés.' 14,15 Fúvósmuzsika. 14 óra 15 Görög hétköznapók. Klasszikus versak. 18.00 De jó lennel 15,40 Beszélgetés a sza­bálysértésekről. 15,50 Bach: Ouodllbert. 10.00 Hírek. I6.t>5 Ze­nekart muzsika. 10,50—17,00 Tá­bori hnngnskép. 17 30 A modern klnal költők antológiájának Is­mertetése. 17 45 Népi táncok. 16.00 Hírek. 18,05 Tánczene. 19 óra Hírek. 19.05 Sporthíradó. 19. eo Don Pasquale. Részletek. 20.00 Heti hangversenykalauz, 20 óra 40 Falurádió. 21.00 Hirek. 21 10 Kamarazene. 91.40 Falusi és Városi.., 22 00 Buldog sze­relmesek . . . 08,00 Hírek. 30 13 Műsorzárás. Tnlevizlómüeor A televízióban ma nincs köz­vetítés. Reggel hat óra. A % már letette az üveget az aj­tóba, be is csengetett, de Tulipánéit még nem keltek tol. Ugyanis fekszenek. Ez látszólag felesleges mondat, de csak azok számára, akik nem Ismerik Tulipánék je­lenlegi belháborúját. Ugyanis ténylegesen nem alszanak, hanem csak úgy tesznek. Belülről figyelik felajzottan a vekkert, mikor csengeti a fél hetet Akkor kezdődik. ' Minden háború egy töves­sel kezdődik, a aztán se vé­ge, se hossza. Még öt perc. Még három. Még egy fél. Nna. — Csörög a vekker —. morogja álmosan Tulipán, és alig tudja egy álmos ember hangját utánozni. Az éjjel fél egyig veszekedtek. Aztán ökrökkel álmodott, felriadt, sokszor, egyszóval alaposan összetörten alakította az ál­mos ember hangját ebben a Rezeda Utcai Hamletben. — AáHhh- - ásított ke­csesen Tulipánná. * gyorean hozzátette: — Bjtana. Lehet, hogy 8 de Tulipán puszta megszo­kásból önízfi-iuzent. Szóval bitang vagyok! Már az. Nna, jól van. S te adtad a kollek­tív angyalt szende leány ko­rodban. — Hajaj. — De csak hallgatott. A vekkor azonban nem hagyta abba- Csergett., zör­gött, Erre mégis a»k a PaP­lan alá dugta, Nem hajigálsz? Az anyád, üa, fél hát. Keli fef é.s csi­nálj reggelit. Elkésünk­— Csinál.1 te, te vagy a férfi. Ogvis azt mondod, hogy a férfiak jobban tud­nak főzni­Tulipán meghökkent. Ez áj érv. — Hogyan? Én főzzek? Ez Igazán na©saerű. Mióta a világ világ, a nők főznek.., Ugyan, ahogy te főzöl... _ Ne sértegess, nem tű­rom Különben is nem va­©ok nő, » Tulipán újra meghökkent. Mi v«n ma? Uj harcmodor? — Hát mi vagy? — öntudatos dolgozó, ha nem vetted volna észre, és egy fokkal magasabb szemi­náriumom van, mint neked. Ha éhe* va©, kelj fel, egyéj — szóit Ha és rágyújtott. Oly bőszílő nyugalommal fújta a füstöt., hogy Tulipán felháborodásában Hím is tudta, mit csináljon. De a Vincié András: MAKRANCOS FÉRJ férfiak kitartásával, amivel annakidején magukhoz ka­parintották a világot, tovább harcolt. — Megette a fene! Mióta állásban vagy, sehonnai bi­tang ember a nevem. Kelj fel! — Ne ordíts, mert meg­hallja a társbérlő. Egyéb­ként ráérek. Nem vagyok éhes, a hivatalom pedig itt' van pont szemben. De te Igyekezz, mert elkésel, Ma megint mosdatlanul mész el. Tulipán elkeseredett. — Megint? Három napja, és a cipőben mozgatni tu­dom a lábujjaimat. Mit szólsz ehhez? — Hát mozgasd. Tulipán nagyot ordított. — - Pe lyukas a zokni, azért! Éhes vagyok, éhes. ér­ted7 Különben mit strapá­lom a torkomgt, Blválpk, IIa nagyszerű kak*d reppentett fel a mennyezetre ús Utána nézett. — Tessék. Mipden bútor az enyém, viheted n vászon­kuffort, Még mindég itt va©? Tulipán megzavarodva Csavargatta az egyik megla­zúlt paplangombot. — Vihetem a vdszonkuf­fert? -r- Ott van a sarokban. Megint egy újabb füstka­rika. Hm. Azért ez így "cm megy, á, dehogy megy. Tuli­pán hangot változtatva adta ki a férji parancsot. — Hót ora, légy szíves, kelj fel, Hám, lé© szíves, készíts számomra reggelit, mert elkések. Három tojást kérek, kétz szelet kolbásszal és egy pohár tejet, — Nem üzlet ez, kartárs, a népboltok félnyolckor nyitnak, Püff, Ha már kartársat mond. baj van- Es ezt a m>t vettem ón feleségül... Tuli­pán kilépett az á©ból, és komoran mondta. — Rendben van. — Majd lassan a sublód­hoz lépett ós leemelte az egyik vázát. — Ezt ki vette? — Azt a vacak vázát? Nagyszerű' Te vetted­Tulipán bólintott és föld­hözvágta a vázát. Majd a másikat is füldtúirvágta. Ha kiugrott az agyból. — örült, mit csinálsz? — Költözök- Nem szere­tem a sok cakompakkot, Mi van még? Ezt a függönyt kö­zösen vettük, feta az enyém* — Tulipán megkapta á függönyt és felét egy rántás­sal lehasította. — Na látod, gavallér va­gyok, a nagyobbikat hagy­tam neked. Ha ájuldozva bámult," majd mosolyogva ült 'e- A nők roppant kjszámtlhgtgt-, lanok lelki dolgokban. — Rendben van. Más nők ilyenkor "visítanak, de egy öntudatos pő ezt nem teszi. — Nagyon helyes, nagyon helyes. Kuffer. hol lapítasz? A, itt va©. Vége renyhe éleladnek, megtömlek hol-­mhnmal és. elviszlek. fragy­zám, a+szpfcynaitát "vagy egyi/tiQen. Tulipánná, me­gyek. Tufioán .Tános házas­ságának vége, már el is van lemet ve. Íme a Mtfélírat: — -Azért ne félj, galambom, van még más nő is « vilá­gon-. A©ő. Fülönragadta Tulipán a feszítő vászonkuffert és. megindult, lla nem vette észre, hogy ura papucsban ég pizsamában van, külön­ben nem fakadt volna- vá­ratlanul sírva. —» János -ra szepegte t> hát í© válunk el? Hát egyáltalában, dlVáJunk? En egt nem bírom kl!. Tulipánnak felvillant a szeme. Aha. Még e© lé­pést ezzel a randa kuffer, ral, f© most letenni. — Hogy mondpd? Jgy ér­tünk véget? Ne mondd, hogy egoista vagyok, hallgass mog utoljára, Összefoglalva igy fest a mi házasságunk, Én nem vagyok otthonomban senki, Ha kdl egy zoknj. ki­moshatom. Ha kell e© falét kenyér, szaladhatok a bolt­ba, Ha nem bírom m^r a szemetet, hét Jogom van ki­takarítani. És még ezer ked­ves dolog, a padláson való ruhaszárítaslól kezdve a fő­zésig. — De ha fáradt va©ok, tig nem vagyok itthon, ha nem bjrom, — Nincs ©érékünk, e© szobában lakunk, mit nem bírsz? Az a baj, hogy fejed­beszállt a dicsőség, hogy 20 forinttal többet keresel, mint én. Fizetésemet neked adom, soha el nem Számoltatlak. Ennél többet egy íérft sem tehet. Bízom benned, szaba­don mászkálhatsz. De ha a feleségem vagy, ha viseled a becsületes Tulipánok nevét, akkor légy asszony. Végezd az asszonyi munkát és se­gítek ebben. Utóvégre a fér­fi is ember. Ila már nyugodtan hall­gatta az érvelést, de nem adta meg magát. — Ma a házasság nem rabszolgaság, önálló 'embe­rek társulása. A nőket nem lehet y)nyom ni. — Nem? Lehet, de én nem teszem. Ez a baj, Kezdettől fogva abba a helyzetbe kel­lett volna hozni, amiben az asszonyok jól érzik magu­kat. Tulipán lemondóan legyin­tett, mint aki belátja eme mulasztásának behozhatat­lan voltát. Felemelte a kuf­fert és elment. Ila utánaszaladt és a lép­csőházban utolérte. — Gyere vissza, vedd fel a ruhádat, így nem mehetsz az utcára. Megszólnak a házban. Tujipán eleinte azt hitte, Ila megtért hozzá, s már in­dult ts visszafelé, de az utób­bi szavakra gúnyosan köhö­gött. — Persze őnagysága félti s hírét. Hát csak őrizgessed, én nem teszem. Vigyenek a Li­pótra. azt se bánom. S ki­ment az utcára. Befordult az első mellék­utcába, ahol egy taxi várta s benne Tulipán barátja, Re­zeda. — Nos, megtörtént? És milyen sikerrel? Elmondtál mindent, amit szádba rág­tam? — El. Még túlzásba ig vit­tem a dolgot, magánszorga­lomból elhasítoHam azt a szép függönyt — mondta Tu­lipán komoran. a ' harmadszor A taxi mar kerüHemeg a háztömböt, már háromne­gyed nyolc volt. Tulipán fel­riadt. — Elkések. Állj meg Re­zeda, ez egy elpuskázott do­log. Nincs mit tenni. Vissza­megyek. Kezetráztak a Tulipán le­hangoltan cipelte felfejé a vászonkuffert.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents