Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-13 / 163. szám

3 Csütörtök, 19ffl. július 13. Megkezdődtek a próbák Mikó András Liszt-díjas rendező nyilatkozata a százéves Bánk bán első nagyszabású szabadtéri bemutatójának előkészületeiről Tegnap, szerdán a szabad- — Ugy érzem, érdekessé- szereplőkben annyi a váltotéri játékok előkészületeinek geket tartogat a Tisza-parti zás, hogy a most Bánk bánt fordulópontjához ^ érkeztünk^ jelenet megoidása is. Külö- éneklő Simándy József heop7rTjfnfk' a Bánk bánlak nÖ!ten érdekes és kedves szá- lyett Ilosfalvy Róbert lép c próbái. Délelőtt a magán- momra, hogy ezt a jelenetet fel Hunyadi László szerepéénekesek, a Szegedre érke- valóban a Tisza-parton, a ben. A külföldön tartózkodó zett Simándy József, Palan- folj/őt<H úgyszólván néhány Orosz Júlia helyett pedig knn Klára Mátyás Maria. , _ Hay Kínra, muiyus méterre játszhatjuk el. Ennek megoldásáról azonban a bemutatóig nem szeretnék beszélni. Miért keresik másutt igazukat a Cipész Ktsz tagjai? Fodor János és a szegedi művészek — Szabó Miklós, Szalma Ferenc, Horváth József, B. Réti József — a színházban tartottak próbát, délután 5 órai kezdettel pedig a Beloiannisz téri hatalmas szabadtéri színpadon megkezdődött az összes szereplök, a magánénekesek, a — A szereplők, mint ismeretes, az ország legjelentősebb művészei közül kerülnek ki, s köztük szép számbalettkar és a statisztéria rnal szerepelnek a szegedi részvételével az első rendel- színház operaénekesei. kező-próba. A munkát Mikó András Liszt-díjas rendező irányítja, akit az idén április 4-én elsősorban az emlékezetes sikerű Hunyadi László előadás rendezéséért tüntettek ki ennek a művészeti díjnak az első fokozatával. Munkatársunk a próbák szünetében felkereste Mikó Andrást. hogy beszélgessen vele a Bánk bán szabadiéri előadásának előkészületeiről. . Mikó András ezzel kapcsolatbán a következőket mondotta: — Ugy érzem, a Szegedi Szabadtéri Játékok egyre jobban kialakuló művészi arculatába szervesen beleillik Erkel nagy művének, a Bánk bánnak a bemutatása is. Igyekszem a művet úgy színpadra állítani, hogy — hangsúlyozva a mű stiláris rokonságát a Hunyadival — attól mégis bizonyos tekintetben eltérő és a szabadtéri lehetőségeit másképpen kiaknázó előadást láthassanak a nézők. Ebben az előadásban ugyanis be szeretném bizonyítani, hogy a monumentális hatású tömegjelenetek mellett — amiket természetszerűen ebben az előadásban is felhasználunk — a magáru- és párjelenetek is — szabadtérre alkalmazott helyes előadásmód esetében — hathatnak újszerűen és dinamikusan. — Az előadás gerince Varga Mátyás Kossuth-díjas díszlettervező »várépítménye*. amely szimultán színpadot alakít ki. Ennek segítségével is dinamikusan tudjuk ábrázolni a tragédiát megérlelő nagy ellentéteket. A hatalmas színpadi konstrukció egyébként emeletnyi magas szintekre osztja a színpadot — húsz tonnányi uasanyagot használtak fel hozzá — s olyan óriási építmény, hogy hazánkban eddig ilyet még soha és sehol sem alkalmaztak. A Hunyadi László idei előadásáról a kővetkezőket mondotta Mikó András: — A Hunyadi előadásainak, úgy érzem, sikere volt. Ezt a művet az idén is lényegében az eddigi előadáAgai Karola énekli GaraMá ria szerepét. — A százéves Bánk bán először kerül nagyszabású előadásban szabadtéri színpadra, s remélem, előadásunk bebizonyítja, hogy a szegedi Beloiannisz tér nagyszerű kerete ennek a műnek, s hatását is megsokszorozza — mondotta befejezésül Mikó András. — És esetleg ez az előadás is módot nyújt majd arra, hogy valamenynyien még jobban megismerjük a Szegedi Szabadtéri Játékoknak, ennek a nagysok formájában hozzuk szín- múltú művészeti eseményre, természetesen bizonyos sorozatnak további fejlődési pontokon igyekszünk még lehetőségeit és perspektífejleszterú az előadást. A váit. Már többször fordultak panasszal az MSZMP szegedi bizottsága ipari osztályához a Cipőipari Ktsz dolgozói. Elmondották, hogy a Szikra utcai üzem egyik mestere, Király Imre, goromba és fölényes hangot használ, ami megalázó és sértő a szövetkezet tagjaira. Durvaságával állandó feszültséget tart a dolgozók között. A _ sorozatos panaszra ugyancsak több ízben felhívták a szövetkezet, a KISZÖV vezetőinek figyelmét, de érdemleges felelősségrevonás, legalábbis változás még a mai napig sem történt. Sőt az elmúlt napokban a mesterrel tőrtént szóváltás alkalmával Pataki Jánosné, a szövetkezet régi tagja a vita hevében szívgörcsöt kapott s ma is fekvőbeteg. Érthető, hogy Patakiné családtagjai, akik közül többen szintén a szövetkezet tagjai, nem hagyták annyiban a dolgot. Panaszuk nyomán újabb vizsgálatot tartottunk a szövetkezetben. • tőkés-főnök emléke kísért Az üzem dolgozói így beszélnek: A „kicserélt" ember — Nem akarunk mi roszszat — mon'dták a szegediek. — Ha azonbán egyéni parasztként akarja az élet útját járni, hát édes istenem, ám tegye. Másfél év utón Vajúdott... töprenkedett Szűcs Imre éppúgy, akárcsak így mondták a rúzsai tanácsházán Szűcs Imréről, a falubeli Haladás Termelőszövetkezet tagjáról A megállapításnak, hogy -kicserélt* ember, az oka is meg van. A történet, amely nem egyedüli, mutatja a paraszti felfogás, öntudat haladását. De pörgessük • csak kicsit vissza az eseményeket. ,,, Rúzsa — egész parasztsá- sok más paraszttársa. Nehéz, ga a szövetkezés útját vá- nagyon nehéz volt a döntés, lasztotta 1960 januárjában, az apáról fiúra szálló meg' ' ' 1 réví felcserélése a; Volt azonbarr kint a tanyán egy nyolc holdas jó gazdaember, a most 39 esztendős Szűcs Imre, aki nagyon megkötötte magát, szinte hallani sem akart az új útról. Paraszttársai, a község vezetői és a szegedi munkások szépen, türelmesen beszélgettek pen, türelmesen uraraB""*" .. .. vele de mintha az ördög nyilatkozatai. szokott régi felcserélése az ismeretlen újjal. Aztán mégis. 1960 januárjában, csikorgó, hideg tél volt akkor, Szűcs Imre is bejött tanyájáról a tanácsházára és annyi álmatlan éjszaka után aláírta a szövetkezetbe szóló belépési és egy bikát hizlalnak szerződésesen az államnak, tyúk és csirke is van szépen. Persze mindez is növeli a jövedelmet, a háztáji 1200 négyszögöl szántóval és 400 négyszögöl szőlővel együtt. — Hogyan élnek a szövetkezetben? — kérdeztük. — Nem élünk rosszul, megvagyunk szépen, de még jobban akarunk élni, mert van rá mód. Mindig többre akarjuk vinni és a közösben nincs is ennek akadálya. Jól tudjuk, ahogyan dolgozunk, gazdálkodunk, úgy látjuk a hasznát. „Igazad volt Imre' bújt volna a lelkébe, egyre csrét azt hajtogatta: — Nem lépek be a szövetkezetbe. Majd a beszélgetés közben hirtelen és elhamarkodottan, bár maga sem gondolta komolyan, így toldotta meg véleményét; — Lehet, ho© -elemésztem* magam, s erre a sorsra jut a családom is. Hát bizony melegük lett a falujáróknak, s józan, testvéri szavakkal intették a gazdát, ho© ne beszéljen így, meggondolatlanul, meg különben is nem kötelező a belépés a tsz-be. házsor Budapest egyre több, egykor elhanyagolt, üres grundján épülnek korszerű, egészséges házsorok, hogy mind több és több munkáscsalád juthasson megfelelő otthonhoz. Rövid idő alatt új házsor épült fel a csepeli Csillagtelepen is, ahol felvételünk e napokban, az új lakások átadása előtt készült — Én sem maradok ki — tagolta lassan a szavakat — és szövetkezeti ember leszek. Másfél esztendő múlott el azóta, ho© Szűcs Imre elkötelezte magát a szövetkezetnek. Most újra találkoztunk vele. Mosolygott és csupa lendülettel beszélt közös gazdaságáról, annak életéről. Mert, becsületére váljék, szívvel lélekkel tevékeny formálója szövetkezetének. ereje javát adja azért, ho© kihasználják a na©üzem adta. lehetőségeket. — Belekóstoltam én is a szövetkezeti életbe — beszélte —, és most már látom, ho© bizony annak idején, a belépéskor kár volt a sok tépelődésért, — és kacagott, nevetett, majd megállapította: — Jó gazdálkodással és jó munkával szépen haladunk. Sorolta, ho© 1960-ban húsz kataszteri holdra telepítettek almáskertet, idén tavasszal pedig tíz kataszteri holdra szőlőt ültettek, öt kataszteri holdra pedig spárgát. Feleségével együtt — Ho© a telepítésben részt vettem-e? — ismételte a kérdést, majd ©orsan válaszolt: — Természetesen. Aztán a feleségem is rendszeresen szokott nekem segíteni. Amikor e©éniek voltunk, akkor is dolgozott a földön a feleségem, most sem húzódik el a munkától. Nálunk kell a munkáskéz, meg aztán, ha ketten dolgozunk, jobban szaporodik az egység, több lesz a járandóság. . A két©ermekes Szűcs-házaspár ott volt most is az aratás nehéz munkájában. A férfi vágta a gabonát, az asszony a markot szedte és na©obbik fiuk pedig a kötelet teregette a kévékhez. A háztájiban két sertést Később mások mondták el, ho© Szűcs Imrét szövetkezeti gazdatársai a tsz ellenőrző bizottsága elnökéül tet ték meg. éppen becsületességéért, jó munkájáért. Szűcs Imre, ha valami rendellenességet tapasztál, va© észreveszi, ho©- Csáki szalmájaként kezelik a közös va©ont, bizony nem hagyja szó nélkül. A tsz-tagok régi jó ismerősei, de ha kell, határozottan is inti őket, hiszen a közösség javáról van szó. Voltak emberek, akik megharagudtak rá, amiért fi©elmeztette őket, de később maguk mondták, beszélgetés közben: — Igazad volt, Imre... S a "-kicserélt* ember, a volt középparaszt egyre öntudatosodó szövetkezeti gazda. Munkáját, odaadását becsülik és értékelik. M. S. — Tudjuk, ho© Király jót akar, s szívesen is dolgoznák vele e©ütt, de ma már nem 1936-ot, hanem 1961-et írunk, ilyen hangon nem beszélhet senki a munkással ... — A tőkés főnök emléke kísért. Nem úgy bánnak itt az emberekkel. aho©an a pórt mondja, ahogyan a népi demokráciában szokás. Különösen fáj ez nekünk, mert Király is közülünk való, ő is a "-pangli* mellett dolgozott, bár vezető beosztásba került, ezt sohasem szabad elfelejtenie. Király Imre és a párttitkár, Gál József elfoglaltságuk miatt csak később kapcsolódtak a beszélgetésbe. Mikor elmondottuk Király Imrének, miiáratban va©unk, í© válaszolt: — Arról már tudok, hogy Csikós József járt a pártbizottságon, másokról nem hallottam. Igaz, hogy nézeteltérésem akadt Bozsó Antallal, Apró Juhász Jánossal, legutóbb Pataki Jánosnévnl. De kérem, nekem ki van adva. ho© a minőséget javítsuk mindenáron. — Jól mondja Király Imre —, szólt közbe Gál József, a pórttitkár. — ö megköveteli a jó munkát, az elnöknek azon álláspontjához tartja magát, ho© *nembaj, ha mindenki haragszik is a mesterre, csak az elnök ne haragudjon rá, mert akkor baj van.* A oanaszkodólc véleménye nem mérvadó ? Gondoljuk, ez a kijelentés azt tartalmazza, ho© ha netalán valamelyik munkás azért haragszik, mert viszszaadják neki a rosszul el* készített cipőt, hát hadd haragudjon. De még se engedjenek a minőségi követelményekből, mert akkor a mesternek gyűlik meg a baja. Állítólag nincs is baj, Király valóban megköveteli a minőségi munkát. De az már hiba, aho©an Gál József, a párttitkár vélekedik. — "Akik panaszra mentek, azok lazítani szeretnék a munkafe©elmet. A panaszkodók nézete nem mérvadó...« Megdöbbentő ez a vélemény, amelyet munkásemberekről alkotott a párttitkár és alkotnak más szövetkezeti vezetők is. Munkásemberekről, akik mellesleg szövetkezeti tagok, s az ő választóik is. Szavaikból kicsendül, ho© csak e©oldalúan. a mester tájékoztatója alapján ismerik a szövetkezet problémáit a Szikra utcai üzemben. Könnyű megérteni tehát, miért kell a szövetkezet tagjainak saját munkahelyükön túl, másutt keresni igazukat, másutt keresni orvosságot az őket ért sérelemre. az e©énnek, ha mór saját kollektívájában megtalálja a védelmet, az orvosságot. Azt mondják, e munkahelyen nem sok szava lehet az e©szerú szövetkezeti tagnak. Ezen el kell gondolkodniok a Cipészipari Ktsz és az ottani pártszervezet vezetőinek is. Mert kiemelkedhetnek a terv teljesítésében, a minőség javításában, de mégis csak felét tették meg annak, amit a szövetkezet érdeke. vár tőlük, ha egyetlen ember is azt vallja: "Ne szólj szám, nem fáj fejem.* — Itt anélkül is fáj a fejünk, ho© szólnánk e© egy rossz szót is — mondja Csikós József. Pedig azt mondják, a mi szövetkezetünk, a mi otthonunk, s lám mégis milyen durván beszél velünk a mester. Ne nézze el a hibát, de emberi hangon beszéljen velünk. A KISZ-titkár egészítette ki szavait és bizonygatta* ho© az emberi hangnem használata az jogos igénye a tagoknak. Például amikor Gál Tamás volt a mester, őt mindenki szerette, tisztelte és respektálta is. ö azonban nemcsak felettese, barátja is volt a szövetkezeti tagoknak. A nyílt szó — emberséges Király Imre és Bozsó Antal egy korábbi szóváltásából, amely már tettlegességgé is fajult, ú© látszik nem szűrték le a megfelelő tanulságokat sem a fe©elmezetlenkedők. sem a szövetkezet vezetői. A fe©elmi tárgyaláson u©an baráti jobbot nyújtottak egymásnak, de aztán minden maradt a régiben. Azaz mégsem. Bozsó Antal eltávozott a Szikra utcából, részlegvezető beosztásba helyezték. Most már nem töri a borsot Király Imre orra alá. s viszont az sem kellemetlenkedik neki. Ne nézzék el a hibát Természetes dolog, ho© nálunk jogos panasz esetén minden panaszos megtalálja igazát. De mennyivel jobb Fél ér alatt 33 millió napos baromfit adtak át nevelésre a keltető állomások De itt van Csikós József esete, ezt követte a Patakinét ért sérelem. Király Imre, sőt még a párttitkár is igyekeznek valami ma©arázatát adni annak, ho© a kemény hangra szükség van. De ez a kemény hang nem a fegyelem, a jó minőségű munka határozott megkövetelése, sokkal több. Ezért joggal mondják a szövetkezeti tagok, hogy a jutási őrmesterek drasztikus kifejezéseinek, az embertelen, durva hangnak az ideje lejárt. Természetesen mindez nem mond ellent a határozottságnak és erélynek. Az is igaz. ho© a jogosat, a néha kellemetlen igazságot nem mindenki fogadja szívesen, de az sem mjnde©, ho© ho©an mondja ezt meg a mester. A szép szó, a nyílt beszéd mindig emberséges. Mindig együttérző, másokat becsülő hangnemben, modorban kell megmondani a hibákat is. A Földművelésü©! Minisztérium állattenyésztési főigazgatóságán összegezték a baromfifélék gépi keltetésének első félévi eredményeit. Megállapították, ho© hat hónap alatt 33 121 000 baromfit keltettek ki a keltető állomások. ami csaknem ötmillióval haladja túl a múlt év első felének eredményeit. Különösen örvendetes, a na©obb testű, értékesebb baromfifajok gépi keltetésénél tapasztalható fejlődés. Általában jónak mondható a kelési arány is: a csirkéknél a berakott tojások 77,2 százaléka kelt ki. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek a múlt év első felében 6,4 millió, az idén pedig ugyanennyi idő alatt 11,8 millió napos baromfit vettek át nevelésre. A keltető állomások által átadott napos baromfinak az idén már több mint a felét a szocialista szektorhoz tartozó gazdaságok nevelik fel. Na©részt ennek tulajdonítható, ho© a tartási és takarmányozási viszonyok javulásával párhuzamosan rnind kevesebb lesz az elhullás: a jelentések szerint az év első felében a kikeltetett baromfinak csupán 9—10 százaléka hullott el, ami a múlt év hasonló időszakában tapasztalt veszteségekhez képest 4—5 százalékos csökkenést jelent. (MTI) Fogadás a magyar—kínai kulturális egyezmény aláírásának tizedik évfordulóján Csei Ce-min, a Kínai Népköztársaság budapesti na©követe, a magyar—kínai kulturális egyezmény aláírásának tizedik évfordulója alkalmából szerdán filmbemutatóval e©bekötött fogadást adott. A fogadáson megjelent Benke Valéria múvelődésü©i miniszter, Aczél Györ©, a múvelődésü©i miniszter első helyettese, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, Darvasi István, az MSZMP apit.-prop. osztályának helyettes vezetője, valamint a politikai és kulturális élet számos más vezető személyisége. (MTI)