Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

9 Vasárnap, 1961. július 16. c^lvika énekel A

PORTUGÁLOKNAK I* minden imperialista gyarmatosítóval lényegiben azonos ideológiájuk van, és a brazil Gilberto Freyre szociológussal és másokkal könyveket iratnak arról. hogy a portugál ember rendelkezik a legtökéletesebb kolonizáló tehetséggel széles NÉGER KÖLTŐK és portugál gyarmatosítók kai, egy új líra születik, amely már nem a megalkuvás, a tehetetlenség szószólója, , hanem az öntudatra ébredt néger milliók forradalmi törekvésének harci riadója. Nem szeretnők túlbecsülni e líra jelentőségét, hiszen — végeredményben — a néleri ideológiát hallanók a kl- ger költők anyanyelvétói trópusi gyarmatok ma már Meg hogy a portugál ema legremekebb érzelmi és ber• 02 arabokkal való álM e világon. Felbérelt szocioló- keresztényibb módon tud virtusaikkal azt állítják, hogy selkedni a nálánál alsóbb- választott, 'rendkívüli fajról! idegen és elnyomóik nyela portugál uralom alatt levő rendű emberekkel szemben*. vén szólal meg az analfaINDEZT a nevetséges béták millióihoz el sem jut, , handabandát nézzük hat> de éppen ^ oral(s köl. . ... , . , , „ landó kapcsolata révén olyan csak me0 egy pilla- tbi hagyományok teszik lekulturális egységet képezik. örökmt tulajdonsággal ren- natra a valóság fényénél. Az hetövé hogy minden terror Gilberto Freyre. azt meré- delkezik amely nemcsak ar- a többiu P°rtugil ellenére az öntudatositó töszell mondani töhhek fcfi-f • . « A , . Gyarmatokon a fekete em- « * ™>naanl toööek közt. ra teszi kepessé} hogy glvi. bereknek gg száfaléka anal. rekvések anyanyelvi áttételű hogy ez az -egység* a por- selje a ( trópusi nap aszaló fabéta. Az úgynevezett közös lírai kifejezésekben, szájróltugál gyarmatosítás feltéte- tüzét< de arra u hogy a portugál szellemi hagyomá- szijra száuva> jussanak el a leinek és módszereinek lo- szines nővel szexuális kalan. megmozdult Afrika népei%™Ze,dménVe- ^ mer}en kiválasztott a ZarmTosüó- hez. S hogy ez máris megtörlétrejbttét nagyban elősegl- Freyre odiig vakmeröskö. kiszol m „eU ám az tént, az angolai események tette a portugál népet annyi- dik megállapításaiban. ame- u csak az elviseJhetö és en_ is bizonyítják. '"< ItZ u7x " J lVek SZSrÍnt ° P°rtUgÍl em' Sedélyezett műveltségi ni- rT GYANEKKOR eZ a szimpátiát keltő magatartás, bert szociális és biológiai vón_ Ami pedi(J a 0 [J Z az imperialista És aztán meg az is, hogy a adottságai révén a trópusi resztényibb gyarmatosii6 ^ -portugál ember a modern gyqrmatok civilizátorának kifejezést illeti gyarmatosítók közül Kalungano: műveltségi ni- j pedig a »legke- |J gyarmatosítók számáeXé csak ra komoly figyelmeztetés: a a leg- nevezi. (Mintha csak a hit- Angolára gondolnunk. gyarmatosítás kora lejárt, a Mégis akadtak egyesek, né*tk szabadság-vágyát töbakik éppen ebből az -elit*- bé semmiféle eszközzel nem lehet feltartóztatni. Hol vagyok? A költó Lumbo-ban (Mozamblque) született 1929ben. Párizsban végzett egyetemi tanulmányokat. Több Mozambique-I folyóiratban jelentek meg versel. Na Ne ott keressetek hol nem vagyok található Élek föld felé hajtott arccal ., ., utam Irányát csattanó ostor szabja kl meztelen hátamon Élek a kikötőkben üstök alá ttijret rakván • gépeket járatgatván a férfiak utjain Élek anyám testében áruba bocsátván a húgomat nememet nem szerelemre szánták Élek egy oly civilizáció utcáin tévedtem el mely eltipor gyűlölettel Irgalmatlanul. És ha halljátok még hangomat, s ha dalra nyílik még a szám csak azért mert meghalni sem tudok Egyedül a hold hallgatja a panaszom Ne ne keressetek fényes szalonokban hol nem vagyok hol nem lehetek Itt Amerikában Igen Itt is vagyok itt is De Lincoln-t gyilkos golyója ölte meg és engemet engemet naponkint lincselnek meg a gazok A száguldó rohanó különvonatokhoz én ástam az aranyat én ontottam a vérem századokon át Miért ls , '. „ .keressetek engem Beethoven-nek a dicsőségről zengő opuszában. Mégis csakazértis Itt vagyok kirakodó-daruként . -melkedein minden kikötőben az értéktöbbletet felszökkentő milliónyi Jaj fölé csakazértis Itt vagyok életerősen Robcson hangjában a föld gyomrában átalakítván testemet az élet alapjait az élet alapjait Csakazértis Itt vagyok tudatos és szilárd lényegeként ama férfiaknak akik megalkották a halál ellen az elet diadalmas énekét. bői kiszakadnak, felismerik lenet feltartóztatni. A szakötelességüket népükkel bad Ázsia Epeihez nemsoszemben, és népeik szenve- kára felsorakoznak a szadéseiröl, hirt adnak a világ- baddá lett Afrika négei £V.a;?,a7!ltÓik Agostinho Neto: A két világháború között jónéhány néger költő a cián- (J|0Isó üdvözlet az elutazás pillanatában Több szovjet képzőművész vállalkozott már arra, hogy a kongói nép nagy fiának, az Afrika szabadságáért folyó harc mártírjának, Patrice Lumumba emlékét megörökíti. B. Kononova leningrádi szobrászművész például hatalmas szobrot készít a kongói nép szabadságáért életét áldozó afrikai államférfiról. Képünkön: a művésznő munka közben dade című portugál nyelven megjelenő folyóirat köré csoportosulva (Jorge Barbosa, Manuel Lopes, Osvaldo Alcantara s mások), már < kifejezést'adnak népük elvágyódásainak, törekvéseinek, nyopiorának, de még csak konstatálnak a megváltoztathatatlanba való belenyugvással. Jorge Barbosa igy ir például a szárazságról: Cs szárazság jött, aszaló Ölelését Iszonyú, Izzó rsónd [köven*. Nyoma sincs többé fünek[fának, Elperzselt életeken szikrázik [a forró végtelen homok. küszö[bére Elhagyott házak tüzes feküdt a szárító halál. A

MÁSODIK világháború után a portugál gyarmatosítók mindent elkövettek, hogy Angola és Mozamblque népeit még teljesebb műveletlenségben tartsák meg maguknak, elzárva őket minden kulturális lehetőségtől. Mégis, minden dühöngő erőszak ellenére, fiatal költők lépnek elő, akiket a felszabadult népek nagyszerű példája cselekvésre sarkall. A szabadság csillaga felé fordítják népeik szemét, és népi költészetük hagyományait egyesítve modern és forradalmasító szándékaik1922-ben született * költó Icolo • Bengo-ban (Angolái. Lisszabonban orvostanhallgató volt. Versál Jelentek meg különböző angolai éa portugál folyóiratokban. Anyám (szimbóluma vagy az elhagyott néger anyáknak kiknek fial messze mentek) Te tanítottál várni és remélni Nehéz órákban példát mutatván magad is az élet mégölte ; ezt a misztikus reményt Én nem várok Én vagyok az akit várnak A remény mi vagyunk a te fiaid kik utrakeltünk ama hit felé mely élteti az életet Mi a bozótos pusztaság falvainak meztelen fiai iskolátlan rongylabdával játszadozó fickók délben a sáncok tetején mi magunk kiket bérbeadtak hogy életünk a kávéföldön perzselődjön el a tudatlan fekete férfiak kiknek a fehér embert- tisztelni kell és félni kell a gazdagot mi vagyunk a te gyermekeid a néger negyedekből hová a villanydrót még el sem ért hol a férfiak részegen a halálos tamtam ritmusára ránganak mi vagyunk a te fiaid a mindig éhesek és mindig szomjasak akik szégyenlik nevedet ejteni anyám akik félnek átmenni az utcán akik félnek az emberektől Mi vagyunk a remény ki az életet felkutatni ment:.. Gahríel Mnriano: Az én szintiem fu»nasza , 1922-ban született a költó. Jogot tanult a lisszaboni egyetemen. Verselt kreol-nyelven jelentette meg a cap-vert-l szigetcsoport folyóirataiban. Kinek szárad ki a, könnye. Kinek teste rothad élve, Tengereknek partjain? Füttyre kinek dobban lába, Kinek metszik le az ujját. Kinek nincsen se éjjele Se nappala sohasem? Énnekem! Ki az, kinek vad szeméből Vért sajtol a rút magány, Kit a kinok kínja tép és Száraz halál köhögtet? Ki az, akit milliószor Adtak-vettek, vertek-öllek, Megtiportak, leköpdöstek? Én vagyok! \ Ki születik újra me {tot E mocskoló világra? Ki fogja vájni körmeit A pirosló hajnalba? Ki szabotálja majd a csalárd Éjszakák fekete holdjait? Én! Ki zengi majd égnek-föIdnek Az új világ'vihardalát, Amelyre felpattan a zár S leomlik a börtön fala? Én! Én, aki újjá szüleiek A száraz halálból, A kínok-kínjából A gyógyíthatatlan kétségbeesésből. Én, én, én! B Prorokov szovjet festőművész a másik földrész, Amerika négereinek éleJét örttki.:h» Z .Ft Amerika'- című sorozatának -Lines* című képen dramal erővel ábtette meg. -Ez™ négcrüldozés e véres és kegyetlen eseményet A bevezető szöveget írta, a verseket fordította: MADACSY LÁSZLÓ