Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-08 / 159. szám

s Szombat, 1961. Július Í. a lipcsei nemzetközi kisgrafikai kongresszuson Kiléten ült össze Lipcsében a Vili. eu­rópai kisgrafikai kongresszus. A kongresz­szuson a rendezőség meghívására részt vesz Kopasz Márta grafikusművész is, akinek nevét külföldi művészek és mű­gyűjtők körében is jól ismerik. A kong­resszus az európai művészek és gyűjtök közötti kulturális kapcsolat kifejlődését is elősegíti és a szegedi miivész részvételé­vel az egykori jelentős hagyományokkal rendelkező szegedi kisgrafikai élet fel­elevenítését is remélhetjük. E reményét fejezte ki a budapesti Kisgrafika Barátok Köre vezetősége is. amely a kongresszus­ra megjelentetett kiadványába is felvett Kopasz Márta munkáiból. Ezenkívül há­rom grafikát küldtek ki tőle a berlini Heimats Múzeum -Az európai kisgrafika­című kiállítására. Lapunkban bemutatunk néhányat Ko­pasz Márta munkáiból. * •Tizenöt éves a felszabadult képzőművé­szet-. Kopasz Mártának a berlini Hei­mats Múzeumban kiállított alkotása fí felvételi bizottság előtt -Szeged, a tudományok városa- eímű kis­grafika a lipcsei kongresszusra kiküldött albumból * Önarckép — a művész ex librise János azonban drukkol ~ mindkettőjükért Együtt kezdték ugyanis a gimnáziumot, együtt szeret­nék folytatni útjukat az egyetemen is. Mindhárman jelesen érettségiztek, s en­nek megfeleld komolyság­gal készültek a felvételi vizsgára is. A hídépítőko­"ács fiát, Fazekas Jánost ; kérdeztük meg: — Miért éppen a tanári I pályára jelentkeztek? Kicsit meglepte a kérdés, ! majd kisvártatva szinte egy­szerre mondja Töröcsikkel: — A példakép vonzott • bennünket erre a pályára. 1 A kunszentmártoni gimná­zium két tanára. Ferenczi A tanévi kollokviumok és államvizsgák után még min­dig népesek a szegedi egye­temek. Közel 1500 frissen érettségizett fiatal tett ugyanis ezekben a napokban felvételi vizsgát a két egye­tem öt karán. Utánuk a le­velező tagozatra jelentkezők következnek, kétszázan a jogi. száztízen a bölcsészet­tudományi és ötvenen a ter­mészettudományi karon. Leendő tanárok között A magyar irodalom és orosz nyelvszakra jelentke­zők felvételi vizsgáján vára­kozókon nemigen latszik iz­galom. Kedélyesen beszél­getnek az őket fogadó egye­temi hallgatókkal. A terem­ben Magyar László, kun­szentmártoni fiú felel. Ba­rátja. Tör öcsik Zoltán (Somogyin* felv.) mar átesett a vizsgán, ma- rpIv4tP|rr várakozók az Apáthy Kisz-knlieRiumban. Zathurerzkv sik barátja, a kistermetű, György m*Mwleve« orvostanhallgató két lernrl.i knllrginajával t- i.-.ev, r „ „ 1, beszélget, Tóth Jusztinával, aki Jáazapátiból és Bakos Etrtká­s/.inte kisfiús Fazekas val, aki GyómőrébOl ielemkcveti felvétel, vizsgára a Szegedi Orvostudományi Egyetemre. László és Bagdi Sándor sze- érettségizett, majd két' évig rettette meg velünk a peda- dolgozott és úgy jelentkezett most felvételre, amely job­i gógus élethivatást. — Más semmi? — De igen. Az, hogy meg­nőtt a pedagógusok tekinté­lye az országban. A jövő, a szocializmus emberének ne­velése rajtuk is múlik, sót tx ) ^ w ban sikerült, mint érettségi vizsgája. A magyar-német szak fel­vételi bizottságának elnöke, dr. Madácsy László dé­kánhelyettes i.s megerősítette SOMFAI LÁSZLÓ: va az egyik üzemtől kereste valaki. Az igazgatói irodába hívták be, és az elvtárs ott kérte fel. vállalná el ének­karuk vezetését. Amikor az elvtárs elment, Magda még H r __ F maradt, és kissé zavartan nézett a férfire. Já U t^fl C T A I ^^ — Kivele. látom, valami nyomja a szívét! Csak nem fJ^ J I I V*r bántottuk meg? — mosolygott, s elővillant egészséges fog­sora. — Dehogy!... Már régen kérdezni akarok valamit... Szóval... dehogy bántottak! Ez az éppen, hogy úgy bán­nak velem, akár a himestojással Nem jól van ez igy. Azt várnám, hogy irányítsanak, kritizáljanak. — Meg fogja kapni, ha szükség lesz rá. — Hisz vannak hibáim. Kezdő vagyok, tapasztalatlan. — De jól felkészült és nagyon lelkiismeretes... Néz­.. Magda... Szabad ígv szólítanom? — Kérem rá! .„_„-_ — .--•--- -- . u ±A ii-* — Nézze... Mi tisztában vagyunk vele. hogv maga Magda hosszú ido ota e oszrtr erezte hogy jó elm. v,harban sodr6dott ide „ m, Hs városunkba. Sok minde­A tavaszi hangverseny igen jolsikerült A rádió is fel- npn keresztülment Igy VHn? Nem is volt eRészen ren. vételt keszített róla. A kartarsak es a novendekek szeme dpzett a/ é]ete az e]s<3 hó kban Tapintatlanság lett ragyogott az oromtol es a büszkeségtől volna akkor közbelépni. Ki kellett, hogy fussa magái. El­Csak néha rántottá vissza valami 6tnnnn me« nézést a baná,is kifejezésért!... Voltak itt, akik aggódtak feketei múltba Ugylátsz.k, Bor Gaborek Yalah®"n®n magáért. Magda. És ha akkor mi közbelépünk, esetleg min­e<plet vkav'a?6Hogv' megcsendesüItmi nden. az'isSn úent elronthatunk. Ezt bizony magának kellett megharcol­mpitint Dobos István az igazgató, s éppen a napokban Si uíkSLeSSÍ **** ^ nagyon sokban csak rajtuk az előbbi általános tapaszta­mplik — mondta a két fiú latot. Éppen egy paraszt­Barátjuk. Magyar László származású lány. Vastag közben átesett bent a nehe- Erzsébet, a kisteleki gimná­xen. Magyar és egyetemes zlurn volt tanulója ül a fel­történelemból ötösre felelt, vételi bizottság előtt, akinek mondhatni újból érettségi- valamennyi felelete meglepő zett. Orosz nyelvű társalgása felkészültségről tanúskodik. es forditasa valamivel gyen- — A munkás- és paraszt­gebben sikerült, összpont- szarmazásű jelentkezők szama azonban bíztató, egyenlő tudással jönnek az amelynek alapjan majd fel- értelmiségi származásúnkkal, vetelt nyerhet. Az összkép jó és sokra biz­a „;.. j. A , ,al — tájékoztatott a dékán­A vizsgáztátok vefemenye helyetles. A vizsgabizottság elnöke, Kint egyetlen felvételi vizs­Székely Lajos tanszékve- gázó, Fráter Anikó Valéria zető docens örömmel mondta- Szegeden, a Tömörkény Le­(79.) Ami a7) ősszel és a télen még rettegés volt. tavaszra elmenekül az életből. Egy-egy emlékezés még fel-felidézi az emberi gonoszság, aljasság tetteit, de ezek mindin­kább elsülh-ednek, és múlttá, történelemmé válnak. S helyükbe felnő a jelen. Üj alá szántanak, s röVidésen ki­kel és nő a búza. Kenyere lesz mégint az embetnek. A szőnyeggyár kéménye ontja a füstöt, a boltok előtt mo­solyogva szemlélődnek az emberek. érdeklődött, nem volna-e kedve neki. mármint Mae nak visszamenni tanítani. A községben sokan szeretet- • tnn tel gondolnak rá. Donkó Illés járt benn a patikában, s mindent, ennyire figyel, ot? kedvesen beszélt róla. Vajda Sándor mégis megnősült, de nem azt vette el, akit szereztek neki. hanem egy má­sik, nagyon rendes asszonyt. Sóki Dezsőt a bíróság tíz­évi szabadságvesztésre ítélte; meg is érdemelte, komisz, aljas ember volt. Már nem zaklatja őket senki, mint kezdetben az öccse és sógora miatt. Egyáltalán különös, hogy azok, akik korábban basáskodtak, most csendesek, megértők, emberibbek. Vagy ha nem sikerült ilyenné válniok. eltűntek a közéletből. A levél napokra felzaklatta. De aztán elcsendesedett szemében a képek nyüzsgése, és elsüllyedlek a levél fájó képkockái. Véghnénak Sz.-ra ö maga írt. Onnan is érdekes hí­reket hallott, de ezek általában hidegen hagyták. Nem ta kötött meg abban a városban két hónap alatt. Kérésére Véghné elküldte a nála maradt holmiját. Májusban egy gyönyörű szombati napon Böjtösék pincéiébe vonult ki a; egész testület. Olyan batyubál-féle volt. az asszony, ekkor ülte névnapját. Délben megindult a processzió a város különböző pont­jairól. és öt óra tájban már hangos Jókedv madarai röp­ködtek a présház körül. Néhányan. így Magda is. aki még nem látta az óriás­gesztenyefát. elmentek egy félórára. Ott állolt előttük a haldokló óriás. Fő ágai már teljesen elszáradtak, csak egy mellékág élt még. éppen most virágzott. Magda megcso­Magda szemöldöke felugrott. Ez az ember így tud dent. ennyire figyeli őt? — Talán van már annyira erős, hogy nehéz kérdése­ket is elbír. — Mondja őket! — Mióta nem találkozott... vele? — Kivel? — A vér a fejébe rohant. — Nem kell válaszolnia, ha nem akar. S nyugodtan felállhat és elmehet, ha úgy látja jónak. — Maga mondta, hogy győztem a nagy harcban, hát nem megyek el. — Jó ... Varsandánra gondoltam ... — Vele? ... Négy hónapja. — Bravó! . . . S leveleznek? — Megtiltottam neki. Az elsö kísérlet utan abbahagy­. Ismeri őt? Barabás fanyarul elmosolyodott. — Harminc éve. — Harminc . . .?! — Igen. Eggyel járt alattam. Kiváló képességű ifjú volt. Az apját nem ismerte. Állítólag egy akkor neves űrlovas volt. Gondoskodott rola. az anyját férjhezadta... Rég szem elöl tévesztettem. Most maga idehozta. — <5 minket. Ö vezette az autót. — Igen ... Magda ... — Tessék! — Már nem szereti? Mit kell erre válaszolni? És mit lehet? Az igazat, Es dálta azt a szívósságot, életvágyát. makacsságot, amivel ez mi az igazság? Mert ezt a kérdést magának sem tette fel • az. agg tovább ragaszkodott a létéhez. Egypár hónappal karácsony óta. J, ezelőtt ostobasagnak tartotta volna ezt. vagy észre sem — ®rzi annyira erősnek magat. Magda, hogy vegleg >J veszi, fel sem tűnik neki. De most bámulta, és szeretettel leszámoljon ezzel az emberrel?... Nos? simogatta valószínűtlenül vastag törzsét. Ugy látszik. — Őszintén beszélek: már nem szeretem, mégiscsak jó lehet élni. Különösen akkor, ha szeretik az _ Nem is tudja mekkora kö esett le a szivemről! embert. S most ez. a szeretet, az emberi szívnek megértő ,, , - . - „ melege ölelte át őt is. Mintha dédelgetve, féltve bántak ' ~ Mlto1 volt ko a szlyen? volna vele a télen át. akár a nagybeteggel a figyelmes — Ett"l a • • • ettől a Varsandán-ügytől. Mert ez az ápolók. De lassanként saját lábára állították. S ezzel egv- ember, most már megtudhatja, lebukott, idejűleg az ö biztonsága i.s vissza költözött. Tanítványai — Lebukott?! odaadó munkát tegeztek, kiválóan énekeltek. Pár nap mul- (Bolyt, kövj — A mostani felvételi ánygimnáziumban kitűnően vizsgákon szakmai felkészü­lésben lényegében eltűnt a <*ettsegizett várakozott még. különbség a munkás- és pa- Orvos gyermeke, sőt a báty­raszt-, valamint értelmiségi jB'js orvosnak készül. Vele hbizony1tkiakÖZeztt: 8 Például Szamos vári — Eev csaladból elég két Éva. AI végi Klára és on'os is ~ mondta moso­S z a 1 ó k i Teréz jászberé- lyogva. — Már régen elha­n.yi lakosú, munkásszárma- tároztam, hogy pedagógus zású lányok felvételi vizsga eredménye és politikai fel­készültsége. G a b n a i Ibo­lya Orosháza környéki lány annak idején közepesen leszek. Szeretem a magyar irodalmat és a nyelveket, és szeretnék majd jó pedagó­gus lenni. A jogi pálya híveinél A jogtudományi karon dr. lentkező közül csak hárman Fonyó Antal dékán a Rá- nem feleltek meg a követel­kóczi szabadságharcról kér- ményeknek. amelyek a kö­dezte Zsombó Hona szeg- zépiskolákban tanultakon, az halmi lakost. látogatásunk általános műveltség ismér­ide.ién. A leány bátyja is vein és a mindennapi élet joghallgató, s innen a -csa- tudnivalóin alapul. A felvé­ladi« vonzódás a jogi pa- , .. . , ,, lyára. Hogy kettőjük közül teh ,elen,kezok 7°me melyikük lesz a felkészül- helytállásról tanúskodik s tebb. azt majd a tanulmányi ez. igen biztató az ezután évek sora és a gyakorlat következő egyetemi évekre, ,nt' pb amelyeknek tananyaga már Az eredmény a jogtudo- a7 oktatási reformra, a gya­manvi karon is jó. Az aznap korlati életre épül. felvételi vizsgát tevő 14 je- L. F. Egyetlen ember fél óra alatt elkészül egy vagon Újfajta géplapátot tervestek a magyar szakemberek Ügyes megoldású, újfajta a kezelőnek csak irányítania géplapátot terveztek a Gép- kell. J tervező és Műszáki Iroda A géplapáttal egyetlen em­i[.szakemberei az ömlesztett ber kényelmesen. minden \anyagok — például a ce- nagyobb erőkifejtés nélkül, Vment, szén. sóder,- homok fél óra alatt elkészülhet egy stb. — mozgatására. vagon kirakásóval. ami ké­A berendezés egy kis rög- zi lapátokkal eddig négy­Jzíthetö. elektromotorral haj- hat ember teljes órai mun­J> tott csörloböl és a sodrony- káját vette igénybe. A gép­1-/0+01 löl IIOOTÓL-Onoertli Innót 1 o ó 4 t^L . ckötéllel hozzákapcsolt lapát- lapát tehát azonkívül, hogy |iból áll. A lapát fogantyújára nehéz fizikai munkát vesz ^szerelt gomb megnyomására le az ember válláról, egyút­a csörlődob forogni kezd és tal felére, esetleg harmadá­, , . ra is csökkenti maid a va­nagy erővel húzza maga fc- Eonok kirakodásánál az al­lé a lapatot úgy, hogy azt lásidöket. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents