Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-28 / 176. szám

Péntek. IMI. július 28. 6 Paraszti sors Spanyolországban Csomagmegőrzőt a játékok színhelyére ! A Szegedi Idegenforgalmi Hivatalban többem kifogásol­ták a Szegedre érkező ven­dégek közül azt a körül­ményt, hogy a szabadtéri já­tékok színhelyén nincsen csomagmegőrző. Ugyanis szá­mos olyan vidéki látogató érkezik Szegedre, aki közvet­lenül az előadás után vissza­utazik. Ezért csomagokkal megy eV <r játékok színhelyé­re és holmijait nem tudja sehol elhelyezni. A nézőté­ren igen kínos dolog tartani a csomagokat, és ennek a kérdésnek igen egyszerű a megoldása: az árkádok alatt az egyik pavilonban gyorsan létesíthető egy csomagmeg­őrző. s úgy gondoljuk, már a legközelebbi előadásra a Sze­gedre érkező vendégek jogos kívánságát megoldják. Spanyolország immár több mint húsz esztendeje Franco börtönében sínylődik, mint ahogy spanyol hazal'iak ezrei raboskodnak több mint 20 éve a spanyol internáló­táborokban és földalatti ka­zamatákban. Csak ritkán hallunk hírt róluk egy-egy illegálisan kicsempészett le­vél vagy híradás formájában, melyben a világ megdöbbent közvéleménye elé tárják irtózatos sorsukat. Paraszt­nyomorúság, ipari munka­nélküliség, analfabétizmus, infláció — ' ezek a Franco­diktatúra eredményei. Az USA-dollarsegélyek a had­felszerelést vagy a magasabb körök korrupciós üzleteit szolgálják. Való tény, hogy a kényesnek éppen nem ne­vezhető Észak-Amerikai kor­mányzat nem szívesen tart kapcsolatot a véreskezű dik­tátorral, de nincs számára más választás. Szüksége van dél-európai zsoldosaira, hogy fenyegetett gazdasági tá­maszpontjait Európában és Észak-Afrikában biztosítsa. Hogy Nyugat-Németország felestárs ebben az üzletben, az Adenauer és Kennedy legutóbbi megbeszélései óta többé nem kétséges. Minden­nek ellenére a temetői csend leple alatt Franco és segítő­társai részére kezd a sírba­döntött ország veszedelmes­sé Válni. A fasiszta rendőr­ség , nem nyomhat el örökre egy népet, még akkor sem, ha a legmodernebb amerikai fegyverekkel rendelkezik. Franco két évtizedes rendőruralma alatt a nyo­mor irtózatos méreteket öl­tött. A romantikus Sevilla külső kerületeiben a düle­dező sikátorok között fut a bűzös szennylé, mert csa­tornázás nincsen. A diktátor évekkel ezelőtt hatalmas adó és bérösszeg ellenében az ország legrosszabb főijeiből látszólagos földjuttatást ren­dezett a legnyomorultabbak­nak. Bár ne tette volna, mert a sziklás, televénymen­tes földsáv még a vetőmagot sem termi meg. hiába gür­cöl a paraszt látástól vaku­lásig a sziklás rögökön, még ha ifeleségét fogja is a kez­detleges ekébe. Franco hatalmának őrzői, a fekete lakksapkát viselő •Guardia Civil" a világ leg­gyúióltebb rendőrsége. A polgárháború rémtettei óta becsületes spanyol hazafi nem fog egy lakksapkással kezet, de ha teheti, messze elkerüli. A spanyol parasztot fe­kete ruhában temetik, ez a legjobb s egyúttal egyetlen valamirevaló ruhája. Ebben is esküdött sok sok évvel ezelőtt. Az esküvő és a ra­vatal közötti időben azon­ban nem tudott másikat sze­rezni. Felesége és leánya könnytelen szemmel, a sok szenvedéstől megkövesedett arccal áll a ravatal mellett. Ki tudja, talán arra gondol­nak, hogy neki, a halottnak már jó, de az ő szenvedésük még tovább tart. M. L. Ezernél több külföldi egyetemi hallgató végez hazánkban termelési gyakorlatot Évről évre több külföldi egyetemi hallgató végez ha­zánkban nyári termelési gyakorlatot és ugyanilyen arányban nő a baráti or­szágokba látogató magyar egyetemisták száma is. Az egyes országokkal megkötött kulturális egyezmény 1961. évi munkaterve alapján az idén több mint 'ezer külföldi hallgató vesz részt nyári gyakorlaton Magyarorszá­gon, itletve ugyanennyi ma­gyar diák utazik Bulgáriába, Csehszlovákiába, Lengyelor­szágba. a Német Demokra­tikus Köztársaságba, Romá­niába, és a Szovjetunióba nyári termelési gyakorlatra. A harmadik, negyedik és1 ötödik évfolyamos hallga­tóink külföldi útjának egyik előfeltétele: a közepesnél jobb tanulmányi eredmény. A fiatalok tanári kísérettel 7—25-ös csoportokban utaz­nak külföldre, ahol 2—6 he­tet töltenek. (MTI) fl társadalmi összefogás megoldja a cigánykérdést Hozzászólás Siklós János elvtárs cikkékez Lapunk július 21-i számában jelent meg Siklós János elvtársnak "A cigánykérdésről" címmel írása, mellyel kapcsolatban több levél érkezett, ezek közül közöljük az alábbi levelet. Jflidott a fanfáuUc tneysvótatnaU Ruhagyári dolgozók a szabadiéri előadásain — Szervusz, szervusztok — ség is kell, amely szereti a Gizi néni, Csorba Béláné, a szépet és kultúrált műélve­Szegedi Ruhagyár közönség- A Szegedi Ruhagyár dol­szervezöje egyet sem tud gozói pedig ilyen közönséget úgy lépni az üzemben, hogy képeznek. Igy azután kette­jük közös aka­ratából — már­mint a szerve­zőjéből és a munkásokéból — származik, hogy már ed­dig 54 ezer fo­rint ára jegy kelt el. A keddi, má­sodik Hunyadi László előadás­ra 72 ruha­gyári váltott belépőt. A ha­talmas nézőté­ren persze el­vesítek a so­kaságban, de azért a vélet­len jó segítő­társ, főleg ak­kor, ha Gizi néni csap fel pártfogóul. A reflektortorony aljában néze­lődik éppen Kiss Károly és felesége már elfoglalták Kiss Károly, az helyüket a nézőtéren, mely lassan már üzem vasaló­egészen meglelt, pedig még jónéhány perc műhelyének hátra van az előadás megkezdéséig. munkása, fele­ségével együtt, ne kelljen üdvözleteket fo- aki a közeli munkaterem gadn'ia. Mindenki ismeri és egyik szalagjában dolgozik, mindenki szereti. — Tavaly Az ember tra­— Hogyne, hiszen én min- gédiáját és a Csinom Palkót denkinek jó jegyet szerzek néztük meg — mondja a férj, — mondja nevetve. — De az idén is egy komolyra, tréfán kívül: nagyon meg meg egy könnyű darabra vannak elégedve munkájá- vettünk jegyet: a Hunyadi val; Ábrahám elvtárstól, az Lászlóra és a János vitézre, igazgatótól kezdve azok, Makón lakunk egyébként, akik a mozijegyeket, és azok úgyhogy nem kis fáradságba is. akik a szabadtéri játékok kerül itt maradni Szegeden, előadásaira szóló jegyeket De tavaly is megérte, az vásárolják nála. idén pedig bizonyára még in­Persze nemcsak jó közön- kább! ségszervezö szükséges a si- Nem sok idő van még hát­kerhez, hanem olyan kö<.on- ra az előadás elkezdéséig. az asszonyka indulna már az látták a szovjet balettet, s: emelvény felé. Előveszik a annyira megtetszett mind-; jegyeket, és együtt keresik hármójuknak, hogy már ak-| meg a jobbközép harmadik kor elhatározták, hogyha idén! sorának 26—27-es székét. is eljönnek Szegedre a ba­Jó szórakozást! lett szovjet mesterei, akkor : De mar itt is van egy ma- ,. . ,,„ sik ruhagyári házaspár. Mi- ulra talalkoznak velük a előtt a fanfárok először meg- Beloiannisz téren. S íme,: szólalnának, jelezve, hogy teljesedhet vágyuk! i közeledik a kezdés időpont- Egyre-másra vásárolják a i ja, Nagyivan Jozsefne es . . . ' . férje, aki a postán dolgo- .legyeit a ruhagyan dolfeo-: zik, néhány szóra még meg- zók. Most persze a Kővirág; állnak. a "sláger", a következő nagy: - Szeretjük nagyon a sra- bem ó Százhetven jegyi badterit, s legszívesebben J aj ; minden előadást megnéznénk mar gazdára talált, de abból,; — mondja a ruhagyár mun- ahogy a kereslet emelkedik.: kásnője. arra iehet következtetni.' ezer'^forintbaf' melyet ^dfg ^ ^szer -nyien is ott: a ruhagyáriak kiadtak a sza- ülnek majd a szovjet balett badtéri előadás jegyeiért, előadási estjein, sok-sok elő­adás belefér. És hangsú­lyozni Kell: eddig kiad­tak' Mert még egyálta­lán nem ért véget a vá­sárlási láz. — Meglesz szombatra a három je • gyem? — ér­deklődött már kedden délután Gizi nénitől. a közönségszer­vezőtől Szeg­fű Ibolya. — Nem szeret­nék lemarad­ni a Kővirág bemutatójá­ról. Szegfű Ibo­lya szülei­vel szokta megnézni a szabadtéri előadásait Tavaly i : ifi'5 .fnsés*" i$ j Csaknem melléjük szólt Nagyiván Jó-j zsefék jegye is, s ebben nincs semmi cso-: dálkozni való. a ruhagyári munkások nem-; esak az üzemben, itt is közel vannak; is egymáshoz. A közmondás azt mondja: "nincs olyan rakott szekér, amelyikre még egy villával nem férne". Én ezt a köz­mondást azért idézem, mi­vel a fenti cikk képet ad a cigánykérdésről, azonban úgy érzem, hogy erre a szekérre még sokunknak sok villával kell felrakni, hogy ez a probléma megoldott legyen. Magam is számtalanszor gondolkoztam és utat keres­tem a cigánykérdés megol­dásához és lehetőségemhez mérten tanulmányoztam is. Ügy érzem, Siklós elvtárs cikkét nem is vitaindítónak szánta és nem is vitázni akarok, hanem tapasztala­tommal én is hozzá kívánok járulni ezen probléma meg­oldásához. Egyetértek azzal, amikor a cikkben szereplő cigány si­rámait Paul Robeson »Züg a Mississippi" dalának "Mert néger vagyok" kitételével hasonlítja. Persze, ez a ha­sonlóság nem általános, de Van ilyen, mint ahogy a cikk is megemlíti például a Kiszombori Kísérleti Gazda­ságnál történt esetet. Én magam részéről a kér­dést csak félmegoldásnak te­kinteném, ha csak az egész­ségtelen előítéletet tudnánk megváltoztatni. Én nem Dankót idézem, hanem azt a sok-sok becsületes Dankó­utódot, akik munkájukon keresztül dicsőséget szerez­tek nemcsak a cigányoknak, hanem egész népünknek. Gondolok itt a Dankó-zenekar külföldi szerepléseire, de a már idegenforgalmi központtá vált Szeged hír­nevét is napról napra öreg­bítik, megbecsült tagjai a társadalomnak. De sorolhat­nám tovább. Mint a Szegedi Ruhagyár dolgozója, az üzem életéből is példát hozok fel a cikkel kapcsolatban és egy-két hasznos tapasztalatot. Ná­lunk is dolgoznak cigányok és a tapasztalatom az, hogy jól megállják a helyüket a termelésben, a közösségben. A jó közösségben a cigány sem elégszik már meg az­zal, hogy csak segéd-, vagy betanított munkás legyen, hanem szakmunkásvizsgát is tesz Persze, ha többen és többen akarjuk a cigány­kérdés megoldását, akkor elő is kell segítenünk a ci­gányok szakmunkássá válá­i sát. Volt olyan eset, amikor ; a Képzőművészeti Alap üze­j műnkben tartott képkiallí­i tásán az egyik legnagyobb • összegű vásárló cigány volt. i Az érdekessége ennek a vá­i sáriásnak az, hogy nem re­; produkciókat vásárolt, ha­• nem olajfestményeket. : A példák azt bizonyítják. ; hogy napról napra növek­| szik, szaporodik azok szá­] ma, akik : ki akarnak tömi a régiből, i de itt látom az akadályt: az í egészségtelen előítéletet. Számtalan cigány otthoná­ban rádió szól, rendes, tisz­ta, gondozott lakása van, ír­ni, olvasni tud. Miért nem állunk ezek mellé teljes mel­lel és miért nem hozzuk fel társadalmi összefogással a többieket is ezek nívójára. Ha nem így teszünk, rosszat cselekszünk velük szemben. Egy példát hozok fel ennek alátámasztására is. Ismertem egy fiút. aki bevonult kato­nának. Figyeltem ezt a fia­tal katonát. Félévi katonai szolgálat után alig lehetelt ráismerni. A honvédségnél a kollektíva ereje átformál­ta és a jótulajdonságok a leszerelésig még mélyebb gyökeret vertek benne. A leszerelés után azonban, mi­kor visszakerült a régi kör­nyezetbe. visszazuhant a régibe. A két év munkája elveszett. Mennyivel helye­sebb volna, ha az ilyen fia­talt egy üzem. vagv intéz­mény felkarolná és nem engedné visszaesni. Sajnos, netn sokat törődtünk a ci­gányfiatalok szakmunkás­képzésével. pedig jó szak­munkások válnának belőlük. Amilyen jó érzékkel végzik a bádogos, a foltozó, az üve­ges és speciális kovács szakmunkákat, ugyanígy szervezett tanulóképzés for­májában az üzemekben le tudnánk telepíteni őket A szabadságharc alatt a kuruc táborokban nagy számban voltak fegyvert ko­vácsoló cigányok, akik elis­merést és megbecsülést vív­tak ki maguknak. Hány és hány cigány játszik zenekar­ban és méghozzá művészien. A brüsszeli világkiállításon is milyen nagy megbecsülést és elismerést vívott ki a La­katos-cigányzenekar. Azt sem hozhatjuk fel ér­vül, hogy nem szeretnek dolgozni. Ha valaki csinálta vagy csak látta a vályogké­szítést, az megállapíthatja, hogy ez az egyik legnehe­zebb fizikai munka. Társadalmi rendszerünk­ben ezt a kóros jelenséget sürgősen fel kell számolni. A kisebbségi érzést a társa­dalom összefogásával fel kell oldani bennük, az egyenjogúságot nemcsak ál­lami, de társadalmi vonat­kozásban is ki kell vívni. Igaz, már vannak jó kez­deményezések és eredmé­nyek, amit a cikk is felso­rolt (vagv a dorozsmai ci­gányiskola), azonban ez még egységes egészet netn alkot. Az egészségtelen előítélet okozója jórészben annak is, hogy számukhoz mérten a bűncselekmények elköveté­se magas, de ha azt vesz­szük alapul, hogy munkára nem szívesen veszik fel, főleg állandó jellegű mun­kára, vagy ott előrehaladá­sukat nem biztosítják és a legelsők, akiket elbocsáta­nak. Ez részben létbizony­talanságot, részben elkese­redettséget, gyűlöletet vált ki bennük. És sajnos, be kell ismerni, hogy ezt nagy­részt ml váltjuk ki bennük a meg nem értéssel. Szükség van arra, hogy társadalmunkban ék legyen az emberek között? Nincs. Mi az, ami mégis kiváltja ezt az előítéletet? Az talán, hogy jó részük a város és a faluszéli putrikban lakik, az talán, hogy nem jól öl? tözöttek valamennyien, vagy talán nem szeretnek dol­gozni. Már erre fentebb vá­laszt adtam. Én magam is részt vettem Csongrád me­gye mezőgazdaságának szo­cialista átalakításában és ennek következtében igen sok helyen megfordultam és azt tapasztaltam. hogy nemcsak a cigányok között, de másutt is találtam gon­dozatlan lakást, tunyaságot és a beosztás hiánya követ­keztében nem kielégítő élet­körülményeket. A saját elgondolásomat is szeretném elmondani, hogy az előrelépéshez én is hoz­zájáruljak. A megyei párt­bizottságon, vagy a megyei tanácsnál, vagy a Hazafias Népfrontnál egy előadó fog­lalkozzon a cigánykérdéssel. Ahogy más területen széles­körű aktívahálózattal, annak aktív munkájával hatalmas eredményeket tudtunk el­érni, úgy ezen a téren is a Vöröskereszt, a pedagógu­sok. szociális bizottságok, a KÖJÁL és elsősorban a pártszervezetek irányításá­val és támogatásával, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség támogatásával. köz­reműködésével tudnánk eredményt elérni. A válla­latok részéről történő el­lenállások megszüntetésével, a lakáskérdés rendezésével, az. aktív oktatás kiszélesíté­sével az ered mén vesség nagyban növelhető. Gazda­sási jelentősége is nagy. A cikkben feltüntetett .767 munkaképes és munkavi­szonyban nem álló ember foglalkoztatásának gazdasági jelentősége is van. Bozsó József, a Szegedi Ruhagyár dolgozója t

Next

/
Thumbnails
Contents