Délmagyarország, 1961. június (51. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-11 / 136. szám

Vasárnap, 1961, június II. Szoboröntés, vagy szoborkovácsolás ? Műteremlátogatás Tápai Antal szobrászművésznél KÉT TECHNIKA, két- fejező erőben sokat mond- ben végtelen lehetőségek féle hat korunknak? vannak és a kovácsolásnak művészeti forma egyazon — A nemes anyagban a nincsen semmi korlátja, kéztől — így lehetne sum- legnemesebb technikával ki- Visszaad mindent a művémázni Tápai Antal szegedi fejezni az eszmét, érzést, szi akarat és technikai tuszobrászművész új alkotá- gondolatot, közvetlen alkot- dás minősége szerint. Megsaít, a közvetlen formálással va behatolni egy nemes nyilatkozhat benne expreszlétrehozott szobrait, s a még anyag belső tulajdonságaiba: szív temperamentum éppen újabbakat, amiket kovácso- ez is terrénuma a művészet- "gy, mint konstruktív szántassál formált meg. Hogy le- nek. Az anyagalakítás mű- dék. Hordozhat brutális forhet egy szobrász "kovács* vészi foka elsőrendű köve- mát, vagy érzelgős lágysáis? — vetődik fel a kérdés telménnyé és minden mes- Eot. A közvetlen lelki válaönkéntelenül. A kérdés iz- térség művészetté nemese- szok az anyag ellenállásáról galmas, a választ azonban dik a tudás legmagasabb fo- jelzik a művészi akarat mimaga a művész adja meg, kán, mert társadalmunknak, nőségét. Az anyag és az anyagot formáló akarat küz* delme óriási feszültséget, izgalomtartalmat reprezentálhat, és értékes stílust eredményezhet. A Szegedi Vasés Fémipari Ktsz igazolja, hogy a Juhász Gyula-portrén szakításnak, törésnek, forrasztásnak nyoma sincs. Faszerszámokkal, egy homorú és egy domború fakoloncon modellíroztam, csak a szem- és szájzugnál használtam pár acélszerszámot és a fül formálásánál egy tapos ólomdarabot. Vigyáztam, ho© a formák tiszták, világosak le©enek, ho© ne lépjen előtérbe a technika, mint stílusképző elem. A »bádogszerűséget« is megszüntettem és még a domborító szerszámok nyomait is letöröltem a lemezről. Csak e© na© lehetőséget akartam bemutatni: időt, erőt, anyagot lehet megtakarítani ezzel a formával és alkotási módszerrel, és szerintem igazabb érték, mint az öntött szobor — mondotta befejezésül Tápai AntaL JURKUNASZ: KISLÁNY -ene a pokolból EZ AZ INTERJÜ e©ben vitára is -ad alkalmat, s bizonyára kellő visszhangra is akit a szoborkovácsolás hí- mint organizmusnak, a mun- taJál képzőművészeti körökrének hallatára felkerestünk ka a_ kifejezési eszköze es ben Tápa. ^^ ^^ ^ műtermében. Mindkét - Mindkét szobrászati d j h t eifogadjuk. """V— technikának évezredes mult- ' " , . szohorkovácsolas lesz-e a J! van —' Szerintem ez lesz a szocia- ... ,, - .— lehetősége. Csak szemlélet kérdést: szoboröntés, vagy lizmus művészete és miért ne törekednénk tudatosan is ilyen művészet felé. Az ja, na© ha©ománya van mondja Tápai Antal —, s bevallom: elfogult va©ok, . amikor összehasonlítom a jíst Sa^zerttem^C: anyag, amivel most dolgore értékelem. Évek óta zom, a vörösréz molekulái, hangoztatom, ho© lehet ko- annak dacára, ho© na© a vácsolással, ötvösséggel köz- köhéziója> e©más mellett vetlenül alkotni sajátos ter- .. , „,, . . , mészetű művet, biztosan könnyen elcsúsznak es réigazat, a kézi munka vará- szecskéik nyújtás nelkul is zsával rendelkezőt. Az öt- eltolhatók. Szurok vagy vijövendő szobrászat, igazi művészi eszköze? L. F. Reichstag füstölgő romjain díszszemlét tart a reváns gondolat — és Eichmann úr? Eichmann űr, a halálhóhér, szabad! Karcsú bőröndök nyelik a tölgyfalombos gyémánt kereszteket. és Eichmann úr? Eichmann úr döngő vizekre mered. Suttogások az éjben: ím a krematóriumok aranya! és Eichmann úr? Eichmann úr is dolgozott valaha. Vad látomások: — "Atommal talán ha megint újra kezdenénk* és Eichmann úr? Hcrr Eichmann is majd szolgálatba lép. De Argentínában egy este fekete, csukott gépkocsi lohol. és Eichmann úr? Eichmann úr hallgat. Eichmann úr fogoly. Ökölbe rándul, zúg a sziv, ne hig©étek. hogy feledni leheti és Eichmann úr? majd ítélkeznek Eichmann úr felett! De hol vannak a gyilkosok, a többiek?! Polner Zoltán Keleti ballada "Éjjel temetjük Efremet az e©szeműt a sánta némát ki elvarázsolt három asszonyt éjjel temettük Efremet.* Kutyák loholnak most az úton hosszan elnyújtott testtel némán a tulipánfák ága reszket — halottat űzni nem lehet A három asszony e© alakban jön s leül a kőre sír szivárvány színek csordogálnak delejes hosszú ujjain Fekete hajával rejti testét tevetej-korsót állít néki — a faluban messze álom kínoz józan kardkovácsokat "'Hajnal a tülipánfák ágán csüng a három púpos asszony, a kövön nem ül már senki sem Távol a kapunál őrség ébred karján egy kék leányt vezetve a gonosz Efrem jön délcegen Ablakok nyílnak kút csikordul piac rikoltoz kint' a "térén "HOLNAP TEMETJÜK- EFREMETMagdu Lucián /S I . 1 lálta Szenvedely 2 C erinek kétszázötvenes van. Csepelje .. . , . . i„a , • — van. Ehhez "hozzáteremtette az vossegnek, k gsz nélkm (ezért Wvom ko-?isten, horgászás! szenvedélyét, né© náh,nk is évszázados ha»vo- vácsolásnak) kis pontra mért • orsós, spanyolnádas horgászbotot, mányai vannak. Az öntés- apró ütésekkel nyújtom, va© i ezer horgotj ^ h á tr án va ^ a^"3 ^ kovács oláss a 1 "T^i ""ÍE T«S£KH"£ hátranya a kovacsotassal számmai nyomoutessel mo-|óriás pontyok kedvenc, puha ételálszemben az hogy a szobrász Qk fladékát, melyet puliszkaliszt, méz, só ?öbb sStonunkás tevékeny- - Mit tudhatunk meg a|és más' egyéb anyagokból főz össze ségén kerrartüÍ nyitatkQzhat műhelytitokról még? - ér-•^grtta.gta^"^g^^SS meg, több szakma ü©eske- deklődtünk tovább. J tücsköt es bogarat, egeret, csirkedésével vándorol a szobor , ütésre egyik anyagból a másikba (agyag, gipsz, viasz, bronz AZ ANYAG belet. A Csepel hátuljára pedig folyamatos rábeszélés útján ráteremtett enstb"). Ennyi átlényegülés után szánig*, ez jelzi kohéziója-1 germ -Nem is emter az akignem élnem sok köze van a szob- nak fokát, szakadásának ha- ^ a tóvoli ritek rasznak a saját munkaja- tárát Rézben, karban, ide- ; Rendjét, a hajnalt, a naplementét, hoz. Ugyanaz, mintha _ egy gekben érezni kell, ho© hol i Bográcsban főzzük a halpaprikást, festmenyt lemásolnák es a gyengül "visszarúgása*, med-TBort viszünk s fogjuk a halakat* — másolatot "futtatjak* erede- dig terjed a lemez képié-im^Hta tiként. — A két művészi forma közül melyik mönd többet, melyik az igazabb? — kérdeztük a művészt. A TÖREKVÉS, Motor nélkül semmit sem ér a horgász. — Ez volt Feri egyetlen mondta. kenysége. Ehhez persze? Robogott velünk a motor, a házak; anyagban kell érezni, gon-| gyárak még csak nem is ásítottak. Az dolkodhi. Szív és szakérte-1 én hátamon feküdt a hátizsák, melylem nélkül csak elnyúznii ben egyéb titokzatos halászrekvizitu, , . . , ... fmok rejtőzködtek. A hátizsák hátara lehet az anyagot Modelli-j borult> ráspékelve a nyeles, ferozás közben a lemezben: kete bogrács, mint na©, kerek, fefeszülések keletkeznek. Ezt? kete kalap, ho© egy olcsó, lágy anyag ütögetéssel megkeressük és' formajegyeit, a képlékeny helven nvúitással*a — " agyagba©úrás lázas izgal- megfelel° helyen ^ nyújtással. mondata egész úton. mait, a mintázás ritmusait, feloldjuk, melegitessel lá-| sóhajtottam. Különösen, ha a háaz egyéni jegyeket, ujjnyo- ©ítjuk, va© szükség sze-ftizsák nem a horgász vállát nyomja, mokat, a mintázófa és ©ű- rint a lemez merevségét ki- fszóltam magamnak. Már a parton rű nyomait kemény, nemes A {haladtunk. Mikor áll meg már?... anyagba rögzítsük: hamis nasznaUUK- " porrrenai pei-. végre fékezétt. megállt. Festői artisztikum, stílusparódia. Az daul legna©obb feladat a{szép táj, Tisza-parti vadon piroslott anyagban elmondott monda- fölös anyagot a fül mögé!a napfelkeltében. Keservem pszladonivalót csak harmad-, ne- húznl Ha a kihúzott rész?zott. gémberedett Inaim egyenesedSzf^ SnfSéü! — — - eS ^ k€Zembe ny°m0tt kai térre vinni a vitát, de egész formarendszere meg» ? _ Látod ott azt a kis tanyát?... bizonyos vagyok benne, hogy változik ennél a műVelet-? Menj oda, a kút körül ássál gilisza mai stílusparódiáknak, nél.. Itát... Itt a gilisztás dobozi. Ha hulladékoknak és stílusba- -Ténybeli és művészi fe* zugságoknak a .termelése lei bizonyításról beszélhetünk-e | addjg szaroiek, felállítom a botokat... fog kopni a művészi törek- már e technika és forma f Főleg fekete gilisztát szedjél, árra vések ©újtópontjából — a gyakorlatából? — kérdez-?jobban kapnak a halak... „„. | E© óra múlva tértem vissza teli , {dobozzal. Az irányt elszabtam keve— Mi az -új* e szobrászati technikában, amely ki— Kellő érzékenységgel .set> íél kilométert, gyalogoltam viszkezelve, a képlékeny lemez-«szafelé a parton, mire Ferit megtaláltam. Akkor már fürdőtrikóbam, a botok végénél ült, lesben. Jól van — dicsért meg. — Mosit pedig légy oly jó, menj oda a füzeshez, - vágjál lombokat; sátrat csinálunk. Mert, u©ebár délig szembe süt a nap, délután meg a hátunkat veri... De először kend le magadat napolajjal... Nesze... Irtottam a füzest, hordtam vállamon a tetthelyre. Feri kedves irányításával, — beláttam, ho© nem hagyhatta ott a lésállást — a víz szélén felállítottam a "büngallot*. • — Nincs még semmi? — kérdeztem izzadtan és halkan. (Feri eltiltott a hangos beszédtől-,..) A fejét lengette jobbra, balra, ami a "nincs*nek a horgász nemzetköziség által is elismert kifejezője. I© lengette a fejét délig, ha olykor az érdeklődés bátorsága szállt meg. Közben mindig fontos megbízatásokkal tüntetett ki. Vágjak gyeptéglákat. Jobb azokon ülni. Szedjek rőzsét, száraz gallyat a bogrács alá. Keressek e© fát, juhart, nyírt, va© akácot, törjek le róla e© kampós ágat, melyet lecövekelünk s a kampójára akasztjuk a bográcsot. Hűtsem le a bort. És halk jelmondatokat leheli, felém: — Ném kap a hal... Na© a víz, árad... Hideg a víz... (Délfelé:) meleg a, víz... Főtt tengeri kellene... A polentát nem jól főztem, hamar leázik... M ikor pedig hajók úsztak lefelé, iTA va© északnak gön©ölték a vizet és na© hullámtarajok lucskolták ki Ferit leséből, rángatták az elszakíthatatlan damilokat, olyankor klasszikus átkokat sugárzott a hajók felé, melyekből ha csak a legszelídebb is megfogant volna, akkor a hajózás kiszámíthatatlan ideig, szünetelne a Tiszán. Már én ls lestem türelmetlenül a damilok remegését. — Ha í© remeg a damil — magyarázta — apró kis vacak hal piszkoskodik az étekkel. De a ponty is aljas, kitanult. A ponty is leeszi... Azért lesz itt hal délután, meglátod... Most pedig e©ürik valamit .. mi is ... Ettünk a magunkkal hozottból s , "ittunk rá nagyot. A bogrács ott izzadt a kampóra akasztva, forrósodott, . alá©újtás nélkül is megfőtt volna benne a hal:.. Feri feloldózott a borban s- napkeleti mesékbe kezdett. Halmesékbe. Öriási harcsák, süllők, tízkilós pontyok, százszámra. Hej, -na© idők... Hirtelenül kiugrott a »bangallóból*. — Most pedig elmegyünk innen, feljebb... Ez itt nem jó hely, mély a víz... Fentebb szélesebb, laposabb a Tisza. Hurcolkodjunk... Aggasztó érzés szállt meg. A hurcolkodó én leszek. Feri, a na© vizek királya máris orsózta botjait,szerelte a motorra, tolta maga előtt a gyepen, és vissza-visszasandított. — Fent lesz hal, majd meglátod «— biztatott. Messze járt már, amikor éji még a partőrrel enyelegtem. Húsz forintra értékelte a hajlék felállításához öszszehordott nyersanyagot. Irta is a nyugtát és írás közben arról beszélt, megfontolás tár©ává teszi, hógy közvagyon pusztítása címén indítson-e eljárást ellenem? De ha tudná, hogy megjavulok, akkor... — Javulásom életfogytiglan tart — ígértem szédelgő keserűséggel a mellemben. — Feri! — dobtam le a hátizsákot. — Nekem elég volt ebből az- élvezetből ... Indulok gyalog a ' legközelebbi vasútállomásig... — Éppen most akarsz elmenni? Nézd csak a középső botot.. dapillantottam. Kinyúlt a damil, berregett az orsó. — Rajta van! —- viharzott Feri. — Mégpedig na©! Állítsd fel a bográcsot! Szeljed a ha©mát! Tekerte az orsót. Visszaeregett'e, fárasztotta. És a horgon e© kidülledt szemű, megtermett durbincs lubickolt ... A halak csúfja... — Hehe, hehe — nevetett ecetesen. — De nem baj... Sporthorgász számára ez mindig jó jel... Ezután Jönnek a nemes halak... Nem jöttek. De jöttek a szúnyogok. özönlöttek. Több millió ... • * — Holnap — szólt Feri a Dugonics téren, az éjben — felmé©ünk' a Maros torkolatához, a • kanyarba. Kanyarban' mindig jobb, 'mint . e©eneshen .. . Reggel öt órakor ott állók a. lakásod előtt. • Pontos volt De : . , miattam aztán lehetett... Csurka Péter..