Délmagyarország, 1961. június (51. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-11 / 136. szám

«VWWWVVWWWWWW VIL/ÍG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ffta: a magtár szociális ja mlskaspárt lapja 51. évfolyam, 136. szám Ara: 70 fillér Vasárnap, 1961. június 11. MUNKANÉLKÜLI SORS AZ USA-BAN :::: rekordtermés ígérkezik őszibarackból :{» SZEGED KÉSZÜL VENDÉGEI FOGADÁSÁRA Nyilvánosságra hozták Hruscsov Kennedynek átnyújtott bécsi emlékiratait a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről és a német békeszerződés megkötéséről Moszkva (TASZSZ). A külföldi sajtóban közlemé­nyek jelentek meg arról, hogy Hruscsov, a szovjet Mi­nisztertanács elnöke a bécsi találkozón emlékiratokat nyúj­tott át Kennedy amerikai elnöknek a nukleáris fegy­verkísérletek megszüntetése, valamint a német békeszer­ződés megkötése cs ezen az alapon a nyugat-berlini kér­dés rendezése ügyében. A külföldi sajtó sok esetben nem kommentálja pontosan, egyes esetekben pedig elferdíti e dokumentumokat. E körülménnyel számolva és annak érdekében, hogy a közvélemény a valóságnak megfelelő értesülést szerez­zen az emlékiratok tartalmáról, a szovjet kormány cél­szerűnek ítéli, hogy nyilvánosságra hozza ezeket az ok­mányokat. Az alábbiakban következik a szóban forgó első em­lékirat teljes szövege. A német békeszerződés és a nyu­gat-berllni kérdéssel kapcsolatos emlékirat szövege lap­zártáig nem érkezett meg. Emlékirat A szovjet kormány szüksé­gesnek tartja, ho© kifejtse az atom- és hidrogénfe©ver­kisérletek megszüntetésére vonatkozó elgondolásait. Mint ismeretes, a Szovjetunió, az E©esült Államok és Nagy­Britannia megbízottai már több mint két és fél éve tár­gyalnak Genfben, de az ide­vágó e©ezmény megkötésé­nek útjában még mindig na© nehézségek tornyosul­nak. A Szovjetunió a maga ré­széről minden lehetőt meg­tett és ma is megtesz, ho© mielőbb mege©ezésre jus­son az E©esült Államok­kal és Nagy-Britanniával a nukleáris fe©verkísér­letek megszüntetéséről szóló szreződést Illetően. Mint ismeretes, a Szovjet­unió attól az óhajtól vezet­ve, ho© kiküszöbölje a meg­e©ezés akadályait^ lényeges engedményeket tett a nyu­gati tár©aló feleknek, egész sor javaslatukat el­fogadta. A szovjet kormánynak a genfi tárgyalásokon elfog­lalt álláspontja e©szerű és világos. A Szovjetunió arra törekszik, ho© mindenütt és véglegesen szüntessenek be mindenféle nukleáris fe©­verkísérletet. Nem e©ezhet azonban bele és soha nem is fog belee©ezni, ho© a nuk­leáris-fegyverkísérletek meg­szüntetéséről szóló szerződés üres papírdarabbá váljék, amelynek leple alatt tovább­ra is folytathatnak nukleáris fegyverkísérleteket e fegyve­rek tökéletesítése és újabb tömegpusztító eszközök lét­rehozatala végett. A szerző­dés hatálya alól nem lehet semmiféle kivétel: meg kell tiltani mindenfaj­ta nukleáris fegyverkísér­letet, a levegőben, a víz alatt a föld alatt és a koz­mikus térségben egyaránt. A genfi értekezleten mu­tatkozó ki nem elégítő hely­zet miatt a szovjet kormány szeretné ismét kifejteni ál­láspontját a mind ez ideig megoldatlan alapvető kér­désekben. „ A MORATÓRIUM KÉR­DÉSE. Mint ismeretes, a szov­jet kormány elfogadta azt az amerikai javaslatot, hogy a szerződés átmenetileg ne ír­ja elő egy bizonyos határnál kisebb erősségű földalatti nukleáris fegyverkísérletek eltiltását. Most meg kell e©eznünk abban, meddig tartson a szerződésben nem rögzített földalatti mukleáris robbantások moratóriuma. Magától értetődik, ho© az erre vonatkozó mege©ezés­nek olyan jellegűnek kell lennie, ho© egyetlen állam se sérthesse meg és egyetlen állam se hajthasson végre újra kísérleti nukleáris bom­barobbantásokat. Ebből ki­indulva, a szovjet kormány­nak szilárd meg©őződése, hogy a moratórium időtarta­mának befejezése, amelyről megegyezés jön majd létre az érdekelt felek között, nem mentesítheti automatikusan az államokat attól a kötele­zettségüktől, ho© nem haj­tanak végre földalatti nuk­leáris robbantásokat. AZ ELLENŐRZÉS KÉR­DÉSE. A Szovjetuniónak az E©esült Államokhoz hason­lóan az a véleménye, ho© a kísérletek beszüntetését nemzetközileg szigorúan ellenőrizni kell. Teljesen világos azonban, ho© az ellenőrzés csak ak­kor lehet hatékony, ha a felek kölcsönös e©etértésén alapszik, nem pedig azon a törekvésen, ho© az ellen­őrző rendszer segítségével az e©ik államcsoport rákény­szeríthesse akaratát a másik csoportra. A szovjet kormány alapo­san me©izsgálta azt a kér­dést, ho©an lehetne az el­lenőrzés végrehajtása során biztosítani a felék e©enjo­gúságát és arra a szilárd kö­vetkeztetésre jutott, ho© az ellenőrző szervek összetéte­lének a felek e©enlő kép­viselete elvén kell nyugod­nia Éppen ennek az elvnek megfelelően járt el a Szov­jetunió az ellenőrző rend­szer fő végrehajtó szervé­nek, az igazgató tanácsnak összetételére tett javaslatá­ban. E javaslat értelmében az igazgató tanácsba a fő államcsoportok — a szocia­lista államok, a nyugati ka­tonai tömbök tagállamai, a semleges államok — minde©ike e©-e© meg­bízottat küldene és e három megbízott teljesen e©enjogú lenne. Nyugati részről e javaslatot azzal az indokolással utasítják el, ho© a Szovjetunió különle­ges jogokat akar szerezni az ellenőrző szervezetben. Ez az állítás természetesen min­den alapot nélkülöz. Mi a szovjet javaslat va­valódi értelme? Éppen az, ho© ki kell zár­ni annak lehetőségét, ho© a felek valamelyike különle­geselőnyökhöz jusson vagy ho© sérelem érhesse egyik va© másik államcsoport biztonságát. Mi azt akarjuk biztosítani, ho© a felek ne formálisan, ha­nem ténylegesen e©enjo­gúak Ie©enek a nukleáris fe©verkísérleteket eltiltó szerződés végrehajtásában. Az ellenőrző bizottság, amelyben minden fő állam­csoport képviselve lesz, jó, igazságos, az összes államok érdekeivel számoló határo­zatokat hozhat. Nem elég azonban ilyen határozatokat hozni, biztosítani kell azok részrehajlás nélküli végre­hajtását is. Az elfogulatlan­ságot azonban nem lehet biz­tosítani, ha a határozatok végrehajtását csupán e© személyre bízzák. Korunk nemzetközi kap­csolatainak története több olyan példát ismer, amikor e© személy valamely állam­csoport befolyása alatt áll­va, va© ennek javára tény­kedve, nem hajtott végre he­lyesen olyan határozatokat, amelyekről me©olt a meg­e©ezés. Ez természetesen csak egy államcsoportnak volt elő­nyös, annak, amelynek ér­dekeit ez a személy képvi­selte, viszont kárt okozott más államoknak. Jól ismert tény ugyanis, ho© vannak semleges államok, de nin­csenek és nem is lehetnek semleges emberek. A nukleáris fe©verkísér­letek megszüntetésére vonat­kozó e©ezmény közvetlenül érinti az államok biztonsági érdekeit és így az Egyesült Államok kormánya kétség­telenül egyetért azzal, ho© az ilyenfajta kérdések meg­oldásakor a lehető legna­©obb óvatossággal kell el­járni. A mai körülmények között, amikor a világ ka­tonai tömbökre oszlott, nagy létszámú hadseregek vannak, a világot atomkonfliktus fe­nyegeti, megengedhetetlen, hogy az államok biztonsági érdekeit és a népek sorsát érintő kérdések megoldása egyetlen személy elhatározá­sától függjön. Ezenkivül, ha e© sze­mélyt bíznának meg az el­lenőrzéssel kapcsolatban ho­zott határozatok végrehajtá­sával, ezt diktatúrának le­hetne tekinteni, olyan tö­rekvésnek, hogy az egyik fél rá akarja erőszakolni akara­tát a másikra. Valóban, ba­josan várható el, ho© a nyugati hatalmak hozzájá­rulnának: e személyt vala­melyik szocialista ország küldje ki. Sokkal inkább várható, hogy azt ajánlanák, az illető személy valamely semleges ország állampol­gára le©en. Ámde van-e biztosíték ar­ra, ho© még ilyen személy is semleges, elfogulatlan ál­láspontra helyezkedik a szo­cialista országokkal szem­ben? Ezért mi nem járul­hatunk hozzá ilyen megol­dáshoz. A Szovjetunió nem tűrhet el diktátumot e©etlen ol­dalról sem. Mi e©cnlő feltételeket kívánunk min­denki számára és sohasem járulunk hozzá ahhoz, hogy e©enlőtlen helyzetbe hozzanak bennün­ket. Meg©őződésünk, az Egye­sült Államok kormánya oszt­ja art a véleményt, hogy minden nemzetközi e©ez­ménynek kell tartalmaznia olyan biztosítékokat, amelyek kizárják a rosszindulatú és indokolatlan lépéseket az egyezményben résztvevő ál­lamokkal szemben. Ez min­den állam, minden kormány elidegeníthetetlen törvényes joga. A Szovjetunió amikor azt javasolja, hogy a há­rom államcsoport e©enjo­gú képviselőiből kollégium­szerű végrehajtó szervet lé­tesítsünk, abból indul ki, hogy ilymódon éppen az említett jogokat biztosítanák a szerződésben résztvevő ál­lamoknak. Az Egyesült Államok és Na©-Brítannia képviselői a genfi tanácskozásokon azzal az indokolással ellenezték az igazgató tanács összeté­telére vonatkozó szovjet ja­vaslatot, hogy ez tulajdon­képpen a vétójog bevezeté­sét jelentené az ellenőrzés végrehajtásával kapcsolat­ban. Ezeket az állításokat azonban csak úgy lehet ér­tékelni, mint annak a régi irányvonalnak a folytatását, amelynek során elferdítették a Szovjet­uniónak az ellenőrzés kér­désében elfoglalt állás­pontját. Ebben az összefüggésben emlékeztetni lehet arra, Erősödő kapcsolatok szoyjet testvérvárosunkkal Háromtagú küldöttség járt Szegedről Odesszában, szovjet testvérvárosunkban, hogy tovább erősítse, szélesítse a két város közötti kapcsolatokat. A küldöttség munká­járól mai lapunk 3. oldalán közlünk cikket ifj. Komócsin Mihály elvtársnak. az MSZMP Szeged városi bizottsága első titkárának tollából. Az itt közölt képek is Odesszával ismertetik meg olvasóinkat. Az első kép szovjet testvérvárosunknak építöművészeti szépségű vasútállomását mutatja, a második kép pedig a Fékete-tenger­parti sétány egy festői épületét. hogy a szovjet kormány még 1959 májusában, ami­kor megmagyarázta az el­lenőrzések kvótájára vonat­kozó indítványát, hangsú­lyozta, hogy az ellenőrző bizottságban vagy bármely más szervben megejtendő szavazás nélkül, az ellenőr­zésben érdekelt fél kívánsá­gára kell megtartani a hely­színi ellenőrzéseket azon kvótán belül, amelyben megállapodtak. Mindössze az szükséges, ho© az ellenőrző állomáso­kon a műszerek objektív jelzéseket adjanak, amelyek bizonyítják, ho© az illető ország valamelyik részében olyan jelenség történt, amely nukleáris robbantás gyanú­ját keltheti. Ha vannak ilyen objektív jelzések, ak­kor — mint a szovjet javas­lat előírja — sem az ellen­őrző bizottság, sem pedig az ellenőrző szervezet bármely más szerve nem akadályoz­hatja meg az érdekelt fél ellenőrzésre vonatkozó kö­vetelésének teljesítését. Te­hát az igazgató tanács nem támaszthat semmiféle aka­dályt az ellenőrzés végrehaj­tása szempontjából, s olyan akadályt sem, aminőre az amerikai megbízott az úgy­nevezett vétóról beszélve hi­vatkozott. Természetesen vannak más kérdések is — és ezek kö­zül sok elkerülhetetlenül a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésére vonatkozó szerződés végrehajtása során vetődhet fel, amelyekre vo­natkozóan a végrehajtó szervnek kell majd határo­zatot hoznia. Nem szabad megengedni olyan helyzetet, ho© egy­oldalú határozatok szüles­senek és létrejöjjenek az önkényeskedés feltételei. Ha az igazgató e© sze­mély, akkor az önkény ve­szélye megsokszorozódik. Ha azonban elfogadják a végre­hajtó szervnek art az ösz­szetételét, amelyet a szovjet kormány javasolt, akkor tel­jes mértékben kiküszöbölő­dik az önkény és az e©ol­dali határozatok lehetősége. A fentiekből kitűnik, ho© a »vétó« kérdése hajánál fo©a előráncigált kérdés. A szovjet kormány meg­©őződése, ho© ha elfogad­nák az igazgató tanács ösz­szetételére vonatkozó javas­latát, ezzel eltűnne az e©ik legina©obb akadály a szer­ződésről való mege©ezés út­jából. Van még e© kérdés, amellyel 'kapcsolatban nézet­eltérések forognak fenn. Ez az ellenőrzések kvótájának kérdése. A szovjet kormány remé­li, ho© az amerikai kor­mány reális állásnontra helyezkedik a helyszíni el­lenőrzések számának kér­désében ís. A mi javaslatunk, ho© a Szovjetunió, az E©esült Ál­lamok és Nagy-Britannia te­rületén évenként három el­lenőrzést végezzenek, telje­sen elegendő biztosítékot nyújt a nukleáris fegyverkí­sérletek megszüntetéséről szóló szerződés megszegésé­vel szemben. Az E©esült Államok és Na©-Britannia rendkívül sok ellenőrzést kö­vetel, ami elkerülhetetlenül (Folytatás a 2. oldalonJ)

Next

/
Thumbnails
Contents