Délmagyarország, 1961. június (51. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-09 / 134. szám

3 Péntek, 1381. Június 9. Ülést tartott a Hazafias Népfront elnöksége Csütörtökön Kállai Gyulának. az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökének elnökletéve! ülést tartott a Hazafias Népfront elnöksége. Elfogadta a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és országos elnöksége második félévi munkatervét és megvitatta a népfrontmozgalom időszerű feladatait. (MTI) Héoy és W milliárd tolni kiadás 3 vízellátás lejiesiíésére hazánicbasi Csütörtökön sajtótájékoztatón számolt be a lakosság és az ipar vízellátásáról Vajda József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatóhelyettese. Elmondotta, hogy az ország folyói és egyéb lelőhelyei másodpercenként mintegy ezernégyszáz köbméter vizet adnak. Ez bőven fedezi az ország jelenlegi és még a későbbre tervezett vízigényét is. A lakosság és az ipar vízfogyasztása tizenöt év alatt csaknem megkétszereződött. A vízellátás sok pénzébe kerül az országnak, ezért a vízműveknek és a fogyasztóknak egyaránt fontos feladata a pazarlás megszüntetése. A "fogyasztók gondatlansága miatt elfolyó víz mennyisége eléri az évi harmincmillió köbmétert. Ebből a négy legnagyobb vidéki város: Miskolc, Debrecen, Pécs és Szeged vízellátását lehetne fedezni, s megtakaríthatnánk negyvenmillió forintot. A felszabadulás óta mintegy 4,5 milliárd forintot költött népgazdaságunk a vízellátás feljesztésére. A távlati tervek szerint azonban országosan még napi 3—4 millió köbméterrel kell növelni a vízellátást. (MTI) A szocialista országok segítsége támogatja a kubai forradalom sikereit — jelentette ki Maximo Perez Diaz a szakszervezeti aktivek szegedi értekezletén Tegnap, csütörtökön délután 4 órai kezdettel a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának elnöksége aktívaértekezletet tartott Szegeden levő székházának kongresszusi termében. Az értekezleten részt vett és felszólalt Maximo Perez Diaz, a hazánkban tartózkodó kubai szakszervezeti küldöttség tagja, a népi milícia csoportvezető parancsnoka, aki Kopta Károlynak, a HVDSZ elnökének kíséretében tegnap délben érkezett Szegedre. Miután megtekintette a szalámigyárat és a város nevezetességeit, eljött a szegedi szakszervezeti aktívák gyűlésére is. Az értekezleten Juhász József. az SZMT titkára mondott bevezetőt, majd Kiss László munkavédelmi felügyelő a SZOT X. teljes ülésén® határozatáról tájékoztatta a résztvevőket. Ezután Szilágyi Sándor, a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője számolt be a magyar szakszervezeti küldöttség háromhetes kubai látogatásának élményeiről. A küldöttség meggyőződött arról — mint mondotta —, hogy az egész kubai nép forró lelkesedéssel támogatja a forradalmat és Fidei Castrót. Jellemzően bizonyította ezt a kubai dolgozók hihetetlenül lelkes május elsejei felvonulása is, amely Havannában reggel 8 órakor kezdődött és este 9 óráig tartott. Az óriási tömegnek Fidel Castro négyórás beszédet mondott, s amikor éjfél körül bejelentette, hogy most már rövid® sen befejezd beszédét, a tömeg kiabálva követelte a folytatást. — Azt tapasztaltuk Kubában — mondotta Szilágyi elvtárs —, hogy a népben a mélységes hazafiság mellett egyre inkább erősödik az őszinte szeretet a Szovjetunió és a szocialista országok iránt, a nekik nyújtott támogatásért. Viszont határtalan gyűlölet él a népben az amerikai imperializmussal szemben. Amikor az Amerikai Egyesült Államokban kiképzett zsoldosok megtámadták a kubai népet, akkor velük szemben a gyűlölet és a forradalom iránti lelkesedés vezette győzelemre a kubaiakat. Szilágyi elvtárs a továbbiakban Kuba történetét ismertette, majd a mai társadalmi viszonyokat elemezve elmondotta, hogy Kubában véglegesen felszámolták a feudális viszonyokat. Elvették a volt nagybirtokosok földjeit, államosították az ipar nagyrészét, a bankokat és a külkeresk® delmet, s megkezdték a tervszerű gazdálkodást, a mezőgazdaságban pedig a term® lőszövetkezetek szervezését. E változásoknak megfelelően jelentette ki Fidel Castro május elsejei beszédében, hogy rövidesen hozzákezdenek az ország új szocialista alkotmányának kidolgozásához. Ezek után Szilágyi Sándor elvtárs arról a szolidaritási hullámról beszélt, amely a kubai forradalom sikere nyomán a latin-am® rikai országokban mindenütt kibontakozott a munkások és a parasztok között. A nagy tapssal fogadott élménybeszámolót követően Fuksz András, a Fiatalok Irodalmi Színpadának tagja, Csanádi János Fidel Castro című versének elmondásával köszöntötte a gyűlés kubai vendégét, majd percekig zúgó taps közben Maximo Perez Diaz emelkedett szólásra. — A kubai nép forró üdvözletét hozom a magyar népnek — mondotta. — Az egész kubai nép köszöni azt a segítséget, amelyet a szocialista országokkal együtt az önök hazája Kubának nyújtott. — A kubai nép megvédte a szabadságát, s tudta, hogy harcában nincs egyedül. A szocialista országok segítsége, népünk szilárdsága mellett, egyik legfontosabb biztosítéka volt a győzelemnek. A kubai nép meg van győződve arról — mondotta —, hogy ez a támogatás a jövőben sem marad el, és ezért rendíthetetlenül kitart továbbra is igaza, a forradalom mellett. Beszéde után kis kubai zászlót adott át Juhász Józsefnek, az SZMT titkárának. A lelkes hangulatú gyűlés végén a szegedi szakszervezeti bizottságok virágcsokrokat és ajándéktárgyakat adtak át a kubai nép küldöttének. m és színvonal M

a már európai rangon kezdik emlegetni a Szegedi Szabadtéri Játékokat. Két sikeres esztendő alatt elvitte a hírét a sajtó, a rádió, a televízió, de főként a sok ezer külföldi vendég még távoli földrészekre is. Jchevű és nagv népszerűségű kulturális lapok szívesen áldoznak tekintélyes terjedelmet a mindig szűk ólommezőből a nyári szegedi kulturális ünnepnek, és érdeklődő levelek tucatjai jelzik naponta, hetente, hogy erről az eseményről tudnak már Europa-szerte, s erre számítanak, készülnek is oroszok, franciák. lengyelek, angolok, bolgárok . . . Szeged ezzel a kezdeményezésével és az első két esztendő kezdetnek imponáló sikereivel hazánk kirakatába került* és kerül ezután minden nyáron. Mert hiszen minden rátartiság nélkül vallhatjuk, hogy nyaranként itt Szegeden találkozik nagyszerű produkciókban színházi, zenei, művészeti életünk színe-java. A játékok rendező bizottsága nem egy, sem pedig 2—3 színházra, művészeti együttesre támaszkodik, hanem nagy körültekintéssel válogatja össze a művészi gárdát mindenhonnan, s ezzel olyan minőséget, olyan színvonalat nyújt, amelyre külön-külön egyetlen színházunk, együttesünk sem képes. E

zekkel a megállapításokkal korántsem akarjuk megöntözni a helyenként burjánzó . elégedettség fáját, hiszen országvilág előtt beismerjük, hogy azt, amit az első években produkált Szeged e hagy® mányos hírességével, nagyjából és egészében kísérletnek, előtanulmánynak tekintjük a teljes kibontakoztatáshoz. Nem titkolt terv ugyanis, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokat a népek nagy találkozó és barátkozó helyévé, művészetük fórumává kívánjuk fejleszteni, ahol haladri külföldi együttesek találkoznak a magyar művészekkel, s ezek 1 együtt a nemzetközi összetételű közönséggel. Ennek jegyében szerepel újra a szovjet balettegyüttes a játékok színpadán, s már ennek jegyében hívták meg a nagy néger énekművészt, Paul Robesont is, jóllehet a színpad eddig is megtartotta, s ezután is megtartja nemzeti jellegét is. Ez a kettősség viszont azt a kötelességet rója ránk. hogy a nemzeti produkciókat is nemzetközi színvonalon mutassuk be. Egy ér alatt 1500 közérdekű javaslat a tanácstag-beszámolókon a város fejlesztésére A tanácstagok tömegkapcsolatáról tárgyalt a szegedi városi tanács ülése Tegnap délelőtt 9 órai kezdettel ülést tartott Szeged megyei jogú városi tanácsa. Dr. Dáni Sándornak, a végrehajtó bizottság titkárának jelentése alapján a tanácsülés megvitatta a tanácstagok tömegkapcsolatát. Megállapították, hogy az elmúlt évben, s ez év első felében is tovább javult, erősödött a tagjai részére sokkal natanácsok és a lakosság, gyobb segítséget és megbeOdesszai képkiállítás nyílik Szegeden A Magyar—Szovjet Baráti gyarországi lapjának közveTársaság Csongrád megyei títésével — gazdag, sokolelnöksége már korábban ba- dalú fényképanyag érkezett ráti kapcsolatot épített ki a Szegedre. A nagyméretű, Szovjet—Magyar Baráti Tár- mutatós, szép felvételekből saságnak szovjet, testvérvá- kiállítást rendez a Magyar— rosunkban, Odesszában mű- Szovjet Baráti Társaság ködő bizottságával. Arra Csongrád megyei elnöksége kérték őket. nyújtsanak se- a Szegedi Kenderfonógyár gítséget ahhoz, hogy megismertethessék a szegediekkel az odesszaiak mindennapi életét és magát a szovjet testvérvárost is. Rigó utcai művelődési termében. A mintegy 70 képet bemutató kiállítást június 13-án. kedden délután fél 3 órakor ünnepélyesen nyitják A kérdést örömmel telj® meg. A tervek szerint egy sítették. és Odesszából — a hétig tartják nyitva a kiálSzovjet Híradó, a Szovjet— lítást, majd sorra bemutatMagyar Baráti Társaság ma- ják több szegedi üzemben is. kapcsolata. Ezt bizonyítja az is, hogy a tanácstagbeszámolókon 1960ban mintegy 12 ezer 600 fő jelent meg. A beszámolókon több mint 1500 közérdekű bejelentés hangzott el a hozzászólások során. A választók által elhangzott közérdekű javaslatokat a kerületi tanácsok összegyűjtötték és a városfejcsülést nyújtsanak. A továbbiakban Bárdos Miklós építés- és közlekedési osztályvezető előterjesztése alapján az útburkolatok felbontásának szabályozásáról szóló tanácsi rendelettervezetet beszélték meg. A tervezet indokolása kimondja többek között, hogy évek óta jelentős nehézségeket okoz a lesztési terv készítésénél közművek és utak, útburkofigyelembe vették. Megállapította a tanácsülés azt is, hogy a tanácstagok tevékenységében van még tennivaló, különösen a gyakorlati munka elevenebbé tétele érdekében. Nem mindig kielégítő a tanácstagok megjelenése a tanácsüléseken. A részvételt sok esetben akadályozzák az üzemek és vállalatok vezetői is. arra hivatkozva, hogy mindenekelőtt első a tervtel latok építésének, felújításának összehangolása. Ezért tanácsrendelet vált szükségessé, amely szabályozza, hogy melyek az útburkolatok félbontására jogosult szervek, és milyen feltételek alapján lehet útburkolatot bontani. A vita végén határozat született. mely szerint a végrehajtó bizottság elnöke a tanácsi rendeletet a Népközjesítés. Ezzel kapcsolatban a társaság Elnöki Tanácsához tanácsülés elhatározta, hogy terjessze fel. majd annak felkeresik a vállalatok veze- nyilatkozatától függően gontőit és kérik, hogy a tanács doskodjék kihirdetéséről. Mindezzel eddig nem is lenne különösebb baj, de fel kell hívni a figyelmet egy másik szigorúan elhatározott, de mindeddig kis részben megvalósított elvre is, amelynek az. előbbivel való összefüggése igen kézenfekvő. Még nézőtér és színpad sem volt, amikor az előzőekkel egyidőben leszögezték illetékes testületek, hogy a játékok kiemelkedő programja mellé szükséges ahhoz méltó egyéb művelődési, szórakozási lehetőségekről gondoskodni. Az indítóok világos és egyszerű- a játékok egy, vagy több előadásának megtekintése nem minden esetben, sőt általában nem tölti ki az itt-tartózkodó vendég idejét és érdeklődését sem elégíti ki egymagában, maradék nélkül. Ha valaki eljön Szegedre Szombathelyről, Hajdúnánásról. Gyuláról, Nagykanizsáról, vagy Helsinkiből, Leningrádból, Ulan Bátorból, Bordeauxból, Prágából — és így tovább —, jogosan igényli, hogy mást is, többet is mutassunk neki abból a kulturális kincsből, amelyen ez a nagy művészeti kezdeményezés, vállalkozás felnőtt. S itt érkezünk el a fontos kérdéshez: mit? A

z első két esztendőben a mindent akarás hibájába estünk, s jóhiszemű és eredményeire büszke házigazda módján mindent feldicsértünk, mindent eredetinek és egyedülállónak véltünk. A játékokat kiegészítő programba egészen kicsinyes, nekünk kedves, de az utazó, többfelé megforduló embernek már érdektelen és közönséges dolgokat is beiktattunk. Az idegenforgalmi konjunktúra számos intézményt csábított arra, hogy rendezvényeit a játékok idejére tűzze ki. Pedig könnyű belátni, hogy jelen esetben nem a számsz® rűségnek van jelentősége, hanem a minőségnek. Amit magunknak és magunk között megcsinálunk, vagy megcsinálhatunk, valamilyen helyi hasznossága miatt, azt felesleges a Játékokkal kapcsolatba hozni csupán a program sűrítésére, akár közvetett módon is. Nekünk ugyanis a játékok időszakában különös gonddal kell ügyelni minden rendezvényünk színvonalára; arra, hogy amit rendezünk a játékok mellett, az a játékok fényében is önálló rangra tehessen szert. 3

ó néhány figyelmeztető gondolatot adott ehhez a témához a közelmúltban lezajlott budapesti idegenforgalmi tanácskozás is, amelyen megállapították jogos észrevételként, hogy a játékok kiegészítő programját eddig általában provinciális szemlélet jellemezte. Ezzel az igazsággal szemben nincs hatásos ellenérvünk. Mert gondoljuk csak meg őszintén: mi szükség van például arra, hogy kézimunkakiállításra, hevenyészve megrendezett népitáncos fesztiválra, vagy szokványos bélyegkiállításra csalogassuk a Szegedtől ez időben minden téren sokat váró hazai és külföldi vendégeket? Ennek ellenére korántsem azt kezdeményezzük, hogy szűkítsük le a kiegészítő programot — ellenkezőleg: tegyük minden eddiginél változatosabbá abból, amivel valóban nem vallunk szégyent, inkább dicsőséget szerzünk. Vajon mi lesz az egykor oly nagy népszerűségű muzsikáló nyári estekkel? Vajon miért ne tudna a Szegedi Nemzeti Színház néhány Ivan Szuszanyinelőadást nyújtani? Egyelőre ezt az operát sehol más színpadon nem láthatja országunkban a vendég. A Móra Ferenc Múzeum nem tudná eredetiben bemutatni az egyedülálló gazdagságú nagyszéksósi hun fejedelmi aranyleletet7 A képtár — országos tárlat, sőt tárlatok mellett! •— nem tudná kiállítani erre az időre valamennyi pazar festményét, azokat is, amelyek mint legféltettebbek, soha nincsenek a közönség szeme előtt? SS Ö

tletszerű kiragadásoké példák, s csupán arra szolgálnak, hogy színvonalat jelezzenek. Ilyesfélékre lenne szükség és országos rendezvények (kiállítások. bemutatók stb.) "idetelepítésére* erre az időre, mert hiszen amint a játékok ügye nem csupán sz® gedi ügy, a méltó kiegészítő program előteremtése sem lehet csak az. Természetesen a magunk ereje ennek az elvnek a megvalósításához kevés lenne. Ehhez éppen úgy szükséges a minisztériumok és egyéb magas v® zető fórumok támogatásának megszerzése? mint a játékokhoz. De segíthet a Filharmónia és az Országos Rendező Iroda is. Idén nem rendezik meg Szegeden sem az ipari vásárt, sem a mezőgazdasági kiállítást. Ezek a rendezvények mind speciális érdekességükkel, mind színvonalukkal rengeteg embert csábítottak ' vendégeink közül. Lesz-e most ilyen mágnes a játékokon kívül? Lesz-e este 8-ig, az előadások megkezdéséig hol művelődni, szórakozni a Szegedre érkezőknek? Most még nem lenne késő sok mindenre előkészülni merész, de okos fantáziával. S' kell is készülnünk, mert kötelességünkké válik országos szinvonalat nyújtani a játékok mellett számos rendezvényen. Az erők és eszközök koncentrálása alkalmat és lehetőséget adna arra, hogy ne ötletszerűen, ki-ki saját kis portáján mutassa be azt, amit éppen alkalmasnak vél, hanem magasabb szinten határozzák meg: mi az, amivel a játékokon kívül ki kell rukkolni? H

asznos . lenne olyan társadalmi bizottság működése — akár a népfront keretein belül —, amely a kezdeményezéseket felülvizsgálná és megállapítaná róluk, hogy életkép® sek-e a játékok fényében, vagy sem. Hasznos lenne néhány elaludt ötletet is szorgalmazni. Így például az egyszer már Szegedre szánt filmfesztivált; a legnagyobb és leghíresebb munkáskórusok szegedi találkozását; nemzetközi fényképkiállítás megszervezését és így tovább. Érdekes lehet ugyanis a dorozsmai szélmalom, a paprika' és a papucs, meg a Körösi csárda, de ezek csak a balatoni kecskeköröm magasságáig érnek, s csak kuriozitásukkal jöhetnek számításba. Ide tartalom kell, művészeti és kulturális kincs, aminek híján éppen nem vagyunk, legfeljebb magunknak ls fel kell még fedeznünk az ilyen értékeket. Joggal vetették szemünkre a kiegészítő rendezvények alacsony színvonalát — a játékok és a mellékes program nívójának egyenetlenségét. Rajtunk a sor, hogy fontos kötelességet teljesítsünk e téren önmagunkkal és hírességünkkel, a szabadtéri játékokkal szemben is. Simon István